Pesti Napló, 1874. június (25. évfolyam, 124-147. szám)
1874-06-02 / 125. szám
JU. Mi Előfizetés „PESTI NaPLÓ“-ra. Előfizetési árak: Egész évre .... 524 frt. Félévre...............................II ,rt. Negyedévre ... . frt. Egy hóra .... . írt. Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló» kiadóhivatalának (ferencziek tere , Athenaeumépület) küldendő, a „P. Napló" szerkesztő- és kiadó-hivatala. Budapest, junius I. Azon feltételek megszabásánál, melyeknek bekövetkeztével a választói jog véglegesen vagy ideiglenesen elenyészik, az uj választási törvényjavaslat lényegesen különbözik az 1848-ki választási törvénytől. Nemcsak részletesebb és szabatosabb ennél, hanem egyúttal jelentékenyen szigorúbb is. És mi — előre megjegyezzük — mind a nagyobb részletességet, mind a nagyobb szigort általában helyeseljük, noha, és erre különösen súlyt helyezünk, a törvényjavaslat ide vonatkozó intézkedését egy irányban nem találjuk eléggé világosnak. A 48-as törvény a sorhadnak és honvédségnek tényleges szolgálatban álló tagjaira nem reflektált. Hogy ezek ne gyakorolhassák a választói jogot, a mellett igen sok és igen fontos körülmény harcol. A katonai fegyelem alig engedné meg a politikai pártokra a szakadást, a politikai gyülésezésekben való részvételt, a kölcsönös izgatásokba és izgatottságba való elmerülést. Aztán nehéz volna megállapítani, vájjon a tényleges szolgálatban álló katonák hol vétessenek fel a választók jegyzékébe ? A tisztikar vetessék-e fel vagy a legénység is ? E kérdésekre és még hasonlókra oly nehéz a felelet, hogy a honvédség a legutóbbi választásoknál, daczára kétségtelen jogának, czélszerűbbnek vélte a választástól való tartózkodást. A törvény világos intézkedése már csak a kételyek eloszlatása tekintetéből is egyáltalán szükséges. Nehezebb azon kérdés, vájjon a vagyonbukottak a csőd tartama alatt elveszítsék-e jogukat, kivált ha azok a honoratiorok, a magasabb értelmiségek közé tartoznak? A 48-ks törvény a gyámi hatalom alatt levőket világosan kizárja. A gyámság és gondnokság alatt állás nagyon sinonim fogalom, nem ugyan a theóriában, hanem a gyakorlati életben. A csőd alatt állás a gondnokság alatt állásnak lehető legszigorúbb formája. S nagyon nehéz volna annak, ki önügyeiben szerződésképtelen, a közügyekben való intézkedést megengedni. Előttünk azonban nem ezen elvont okoskodások bírnak nyomatékkal. Mi is azt hiszszük, hogy mindenkinek, aki választó, egyúttal választhatónak is kell lenni. Márpedig mi csakugyan nem szeretnők, ha a képviselőházba olyan egyének bejuthatnának, kik mint vagyonbukottak csőd alatt állanak. Ilyen esetek nemcsak dísztelenek volnának, hanem a törvényhozás annyira szükséges tekintélyét csak destruálnáik. A törvényjavaslat elfogadja azon elvet, hogy a választási jog a választások körül elkövetett vétségek vagy bűnök miatt bírói ítélet folytán elveszthető. Ez elvnek felállítása, azt hiszszük, nagyobb gyakorlati jelentőséggel bír, mint tényleges alkalmazása. E szempontból vagyunk hajlandók mi is elfogadni. Különben pro et contra az érvek sokasága áll a vitázók rendelkezésére. Annyi bizonyos, hogy Angliában ebből nőtte ki magát azon sokkal nagyobb horderejű princípium, mely szerint bizonyos esetekben egész kerületektől is megvonható a követküldési jog. Van azonban, mint említettük, a törvényjavaslatnak idevonatkozólag egy jelentékeny hézaga. Nem mondja ki ugyanis világosan, hogy azok, akik bűntények miatt vesztették el jogukat, visszanyerik-e ezt ha büntetésüket kiállották? Semmi kétség, hogy a törvényjavaslat e tekintetben nem akar meszszebb menni a 48. törvénynél. De éppen azért ennek idevonatkozó intézkedését vagy érintetlenül kell fenntartani, vagy, ha az a javaslat szövegében új szerkezetet nyer, sőt , hogy a jogvesztés csak a büntetés kiálltáig tart, de azután a jog ismét feléled, világosan megjegyezni. Miként igazoltassák a választói jog : erre nézve a 48-diki törvény részletesen nem intézkedik. Megelégszik annak kimondásával, hogy a jelentkező, amennyiben választói képessége az összeíró választmány kezeinél levő adatokból ki nem tűnik, azt igazolni tartozik. A törvényjavaslat az igazolás módjára nézve adókönyvre, adóhivatali bizonyítványra, B. tabellára, telekkönyvi, katasteri és földkönyvi kivonatra, esetleg a tulajdonjogot igazoló egyéb okiratokra utal. Mindez helyes. De itt ismét egy hézagra figyelmeztetünk. A 48-diki törvény az öszszeíró küldöttségeknek kötelességévé teszi, hogy a kellő lajstromokat magukhoz vévén, ex offo vegyék szemügyre a jelentkezők képességi minősítvényét. Hogy ezen elv alkalmaztassák jövőre is, tehát hogy a választók a sok s esetlegesen felette költséges utánjárásoktól megmentessenek , erre az állandó névjegyzék s a hivatalból való felvétel mellett még nagyobb szükség van. Ez elvre kellene tehát alapítani az igazolást. S ez nemcsak hogy nem történik a javaslatnál, hanem annak 11. §-ából az következnék, hogy mindenki a priori tartozik magát az illető okiratokkal felfegyverezni s az összeírásnál akként jelentkezni. Helyes ez, de csak kivételképen ott, ahol az összeíró küldöttségnek kételye van, vagy lajstromai hiányoznak. Még egyet. A visszaélések meggátlása tekintetéből mi csak a közokiratot (hatósági, bírósági, árvaszéki, közjegyzői okmányt) vagy az adóhivatalnak már bejelentett magánokiratot fogadnánk el a tulajdonjog igazolása végett. Különben megtörténhetik, hogy egy és ugyanazon birtokról több átruházási magánokirat is készül s érvényesíttetik, vagy az igazolás czéljából a magánokiratok halomszámra gyártatnak s az igazolás befejeztével hatályon kívül léteznek. A Deák-kör szerdán délelőtt 10 órakor értekezletet tart. Tárgy : a választási törvényjavaslat. Budapest, június 1. (A Deákpártnak) ma, hétfőn d. u. 6 órára összehívott értekezletét Torma Károly elnök megnyitván, azon kérdést intézi a párthoz, vájjon czélszerűnek véli-e tárgyalás alá venni a választási törvényjavaslatot, most, midőn a párt tagjainak egy része az egyesült vasúti és pénzügyi bizottságban van elfoglalva, hol a keleti vasút ügyében folynak a kihallgatások. Szapáry Gyula gróf belügyminiszter előadván, hogy a jelen értekezlet megtartását azért sürgető, nehogy azon feltevés merüljön fel, hogy e törvényjavaslat tárgyalását halasztani kívánná, kijelenti, hogy tekintve az elnök által felbonzottakat, czélszerű lenne a választási törvényjavaslat tárgyalását oly időre halasztani, mikor a párt tagjai teljes számmal lehetnek jelen. Erre abban történt megállapodás, hogy a párt jövő szerdán i. e. 10 órakor tartandó értekezletén veszi tárgyalás alá a választási törvényjavaslatot. Molnár Aladár a középtanodai törvényjavaslat ügyét veti fel, indítványozván, hogy a képviselőház e javaslatot még a jelen ülésszakban tárgyalja. A párt e felett is szerdán fog dönteni. (A középtanodai törvényjavaslat sorsára újra visszatérünk. Mi is azt hiszszük, hogy ha e javaslat őszre elhalasztatik, tárgyald a nagyon bizonytalanná válik ; őszkor a költségvetés, az adótörvények stb. foglalkoztatják majd a házat, s nem lehet előre látni, hogy a középtanodai javaslatra mikor kerül a sor; míg most 1sz közelebb is 5 — 6 nap, mely alatt e javaslat tárgyalható volna. Örömmel hallottuk, hogy erre vonatkozólag a képr.házban indítvány fog létetni, s minthogy mind a jobboldal mind az ellenzék köréből e javaslat mostani tárgyaltatását sokan sürgetik , reményünk van, hogy az indítvány el fog fogadtatni Akik ellenzik, egy nagyon fontos kulturális és nemzeti kérdést odáznak el bizonytalan időre. (A képviselőház osztályai közül az első ma a nyilvános ülés után 12 órakor összeülvén, tárgyalás alá vették a marhavész elhárításáról, a vasúti szerencsétlenségekről valamint a kereskedelmi törvényszék tagjainak szaporításáról tárgyaló törvényjavaslatokat, melyek közül az elsőn, a főrendiház által tett módosítások elfogadása volt tárgyalás alatt. A módosítványokat elfogadták az I. és V. osztályon kívül valamennyi, és elfogadtatott a kereskedelmi törvényszékre is. Előadók: I. o. Kubinyi Árpád. II. o. Hedry Ernő. III. o. Szaplonczay Miklós. IV. o. Szentpály Jenő. V. o. Péchy Tamás. VI. o. Lészay Lajos. VII. o. Toszt Gyula. VIII. o. Harkányi Frigyes, Ernuszt Sándor és Máday Sándor A központi bizottság 1 órakor már összeült. Az I. osztály azonban akkor még folytatta tanácskozását, mely után szintén elfogadta a fentemlített törvényjavaslatokat,valamint a főrendek módosításait. Előadók: Lehmausz Endre és Dániel Ernő. Időközben , a központi bizottság szintén végig tárgyalván úgy a főrendek módosításait a marhavész elhárítása és a vasúti szerencsétlenségre vonatkozólag, valamint a kereskedelmi törvényszék tagjainak szaporításáról szóló tvjavaslatot, azokat elfogadta. (Az izraelita iskolai pénzalap tárgyában T r e fo r t cultusminiszte a képviselőház mai ülésében benyújtó jelentését A miniszter előadja az alap történetét és eddigi közlése és hova fordításánál követett eljárást. A jelentés végén a miniszter kimondja, hogy midőn most is erősen áll azon meggyőződése mellett, hogy a tervezett rabbi seminárium felállítása minél előbb végrehajtandó, távol van attól, hogy az azt váltig ellenző másik fél iránt méltánytalan vagy épen igazságtalankivánna lenni és ezeket a közös hitfelekezeti alap jótékonyságának élvezése iránti kétségtelen jogukból kizárni akarná. Merev ellentétek nemcsak itt hazánkban, hanem más országokban is két különváló pártra osztják a zsidóságot, melyek egyike engedve a közművelődés hatalmas nyomásának, a haladás eszméinek hódolva a nélkül, hogy e miatt őseinek hagyományos hitétől eltérne, míg a másik minden újításban, vonatkozzék bár csak öröklött ősi szokásokra, magát a vallást veszélylyel fenyegető merényletet lát; oly párt mely akármit tegyen, maga sem tarthatja meg a régi szertartások valamennyi szabványait. — Oly ellentétek ezek, melyeket ép úgy lehetetlen kiegyenlíteni, mint a haladást a mozdulatlansággal. Küzdelem ez, mely minthogy vallásos nézeteken, meggyőződéseken alapul, vagy legalább azokkal van összefüggésben és ezektől kölcsönzi legnagyobb erejét, csak vallási eszközökkel viható ki és nem az egyik párt felkarolásával és a másiknak fetiprásával végezhető. A kényszerrel járó beavatkozás, amint egy felül igazságtalan volta, úgy csak növelhetné a már is létező bajt. Ily meggyőződés vezette a képviselőházat az 1870. márczius 18-iki és az 1871. márczius 31-iki határozataiban, melyek az izraeliták vallásos községi életének terén szabad mozgást engedtek és biztosítottak , és ő részéről e határozatokhoz és a bennök kifejezést nyert elvekhez ma is ragaszkodik. E szempontból indulva ki, elvül lenne tartandó továbbra is az, hogy minden izraelita község, mint eddig, bírjon jövőre is azzal a joggal, hogy rabbiját és Talmud Thora tanítóit szabadon választhassa, anélkül, hogy e részben a rabbiképző-intézetben képzett rabbijelöltekre lenne szorítva; de mert e jog az egyik félnek megadatik,a másiktól,mely képzett rabbikat kiván, nem szabad és nem lehet elzárni a lehetőséget,hogy a hazában létező jól berendezett és az egész zsidósággal közös Mózes rabbi-féle hittan alapján álló képezdében végzett rabbikat és Talmud Thora tanítókat nyerhessen. Miután egyelőre legalább sajnosan fel lehet tenni azt, hogy a felállítandó rabbiképezdét a magát orthodoxnak nevező párt sem mint jelöltek, sem ilyeneknek rabbikus alkalmazása végett használni nem fogja , részemről csak általános indoknak és az osztó igazsággal is megegyezőnek találom, hogy viszont az izraelita iskolaalap jövedelmeiből a rabbiképezde, valamint a közösen használt tanítóképezde, a siketnéma és vakok intézeti alapítványok által igénybe nem vett tetemes rész kiosztásánál, jelesen a szegény népiskolák segélyezésénél kizárólag az orthodoxpárt iskolái vétessenek tekintetbe, melyek átlag úgy is szegényebbek és elhanyagoltabbak és így e részben is szem előtt tartassék az 1856. mártius 29-i legfelsőbb elhatározásban kifejezett alapítói szándék, mely az alap jövedelmeit egyedül a létező szükségletekre való tekintettel kívánja kiosztatni. Természetes, hogy az orthodoxpárt szegény iskolai segélyezése az 1868. 38-ik t. ez. kívánalmainak megfelelő népiskolákra kell, hogy szoríttassék, illetőleg arra, hogy a segélyezett iskolák a segély által ilyenekké tétessenek, az állam felügyeleti joga ellenőrzésileg lesz gyakorlandó. (A romániai vasúti csatlakozás.) Esti lapunk bécsi távirata közlé, hogy a conventio a romániai vasúti csatlakozás tárgyában a magyar és a romániai kormány között létesült. A romániai kormány arra kötelezi magát, hogy négy év alatt egyidejűleg építteti ki az orsovai és a tömösi vonalt, a magyar kormány pedig elérte azt a követelményt, hogy mindkét vonalon egyenlő tarifák léptettessenek életbe. Lesz alkalmunk az egyezményre visszatérni; most az ügy bővebb megértésére az aradi kereskedelmi és iparkamra küldöttségének jelentését közöljük, mely küldöttség a ruttka-szolnok-arad-orsovai vonal ügyében járt a múlt hó elején a fővárosban. A küldöttség a kereskedelmi, közlekedési s pénzügyminisztereknél volt fogadtatáson, s mint a kereskedelmi kamra máj. 23 diki ülésén felolvasott és az »A földben«-ben közlött jelentése mondja, a miniszterek e küldöttség előtt a következőleg nyilatkoztak : A kereskedelmi miniszter úr készséggel elismerte a kérelemben foglalt eszmék és elvek helyességét, valamint azon veszélyeket is, melyeket az orsovai csatlakozásnak más módon leendő kiépítése magában rejt, s biztosította a küldöttséget, hogy a kormány nem politikai,nem is nemzetgazdasági szempontból indult ki, midőn a temesvárorsovai vonalat az osztrák államvaspályának engedélyezi hanem erre kizárólag fontos pénzügyi okok által volt kényszerítve. Miután a kereskedelmi miniszter úr az alkudozásokban egyáltalán nem vett részt, nem is érezhette magát hivatva, a kérelem iránt tüzetesebben nyilatkozni, hanem ő részben a pénzügyi s közlekedési minisztériumokhoz utasította a küldöttséget. Ugyanaznap délután a közlekedési miniszter úr által fogadtatott a deputatio, mely az emlékirat eszmemenetét itt is kifejtette. A miniszter úr részletesebben előadta erre azon helyzetet, mely a jelenlegi kormánynak a lelépett szakminiszterektől jutott örökségül ; kiemelte, hogy a minisztérium kezei felette meg voltak kötve, s a legjobb akarat mellett sem tehetett egyebet, mint hogy azon számtalan nehéz feltételeket, melyekkel az osztrák államvaspálya társaság szerződésekre hivatkozva a kormánynyal szemben fellépett, oly mértékre szállítsa alá, mely ha nera felel is meg közgazdaságunk szigorú kívánalmainak, legalább annyiban penged a kormánynak az orsovai csatlakozásra befolyást, amennyiben ezentúl a tarifákból mindazon intézkedések kiküszübölhetők lesznek, melyek által alsüföldi forgalom a belföldi rovására előnyökben részesíthetett volna. Őszintén bevallotta továbbá a közlekedési miniszter úr is, hogy e lépésre főkép a pénzügyek szomorú állása kényszerítette a kormányt, mely annak horderejét teljesen felismerte, de a helyzet oly súlyosan nehezedett az országra, hogy a más irányú eljárásból arra háramló veszélyekért a felelősséget nem vállalhatta magára. A küldöttség felkereste még aznap továbbá a tiszavidéki vaspálya főigazgatóját, és tudomást szerzett magának azon hangulatról, amelylyel e társaság az orsovai csatlakozás engedélyezése iránt viseltetik, s különösen arról, hogy a tiszavidéki vaspálya helyzetének veszélyes voltát végre felfogván, hajlandó és képes is az arad-temesvári vonal tulajdonjogát az államvaspálya-társaságtól megszerezni. Másnap, azaz folyó hó 9-én reggeli 8 órakor hallgatta ki a pénzügyminiszter úr a küldöttséget, mely a dolgok valódi állása iránt egészen tájékozva lévén, a kamara kérelmét a helyzetnek megfelelő kímélettel adhatta elő, s a pénzügyminiszter úr feleletében nem volt kénytelen ismét a pénzügy szomorú állapotára utalni, hanem előadván, hogy az orsovai csatlakozásra nézve csak két álláspont lehet helyes, vagy tudnillik el kell az építést halasztanunk, vagy pedig az osztrák államvaspályának kell adni, mert jelenleg azt más nem eszközölheti, elismerte, hogy az előbbi álláspontot az aradi kamarával együtt sokan foglalják el, ő azonban kénytelen az utóbbit magáénak vallani. Ez álláspontok közt az országgyűlés feladata lesz választani s ez alkalommal nem tehet mást, mint ahogy a kamarát kérelmével a törvényhozáshoz utasítsa és felkérje, hogy várja be annak határozatát. A pénzügyminiszter úr elismerte, hogy az aradtemesvári vonal az osztrák államvaspálya birtokában idővel veszélyessé válhatik, eddig nem volt azonban határozottan tudomása arról, hogy a tiszavidéki vaspálya-társaság azt megszerezni komolyan törekszik. Ez esetben lehetne e dolgon még változtatni, mert e pontra nézve határozott megállapodás nem jött létre. A küldöttség e válaszok után nem tehetett mást, mint hogy a közvéleményre apelláljon, s a kamarai emlékiratot az országgyűlési képviselők közt kiosztotta, és a fővárosi magyar lapok szerkesztőségét egyenként felkérte, hogy azt közölni szíveskedjenek. A lapok, mint tudva van, általában a kamara oldalán voltak, s mielőtt a küldöttség felment volna, már határozottan felszólaltak a kérdéses engedély ellen, de kénytelenek voltak elismerni, hogy a jelen körülmények közt annak megdöntésére nem sok reményt táplálhatunk. (A szász mozgalomhoz.) Segesvár választói május 26-án szintén gyűlést tartottak. Erről a szkesetben a következő tudósítást olvassuk: Roth Ferdinand megválasztatván elnöknek, felhívta Fabricius Károly jelenlevő országgyűlési képviselőt, hogy adja elő képviselői jelentését, és mindenekfelett adja okát, miért nem lépett ki ő is a Deák-pártból. Fabricius Károly jelentése után a gyűlés kimondotta, a) hogy képviselője belátására bízza, miért és mikor lépjen ki a Deákpártból. b) A területi felosztás tárgyában felkéretik Fabricius Károly, működjék közre, hogy a területi szabályozás előtt a Királyföld rendezéséről ígéret szerint külön törvény alkottassák. A Királyföld összetartozandósága és önállósága tartassák fenn — eltekintve a geographiai fekvés miatt kikerülhetetlenné vált bekebelezésektől. A területi szabályozásról szóló törvényjavaslat tárgyalása előtt az előleges tanácskozásokban vagy magán az országgyűlésen tegyen javaslatot az iránt hogy a Királyföld, — hozzácsatolva a közbeeső falvakat és Régent — kikerülve az igen nagy megyéket — idegen elemek kizárásával — a főbb szász városoknak biztosítva a központot — hogy Segesvár is egyik törvényhatóság központja legyen — illő számú municipiumokra osztassák fel, fentartva a 125. szám, ________ __ __ Budapest, Kedd junius 2. 1874. 25. évi folyai. Szerkesztési Iroda? Kiadó-hivatal: ____________ _____ _____ Előfizetési feltételek - Hirdetések BBrtok-tere, Athenaeum-épület, Barátok tere, Athenaeum-épülate A ®Portán küldve, vagy Budapesten . -------- H A B Vgj ft || ff 11 pl B Bak B H ffi ■ M H bábhoz hordva reggeli és esti ki- Szintúgy mint elötle&téSöji k lap Szellemi részét, illető mindet, ’ fl JB ll ■ | I | S ImK | H fi fl B adás együtt: közlemény a szerkesztőséghez A lap anyagi részét illető közre. B B tj Vág g J BasaWr B B R ® hónapra ő frt — kr. «-a § 1*11 A I I 11 I Ilii 6“rr,u^. “t“S'“'tlT1,“1“1 M.«»**1 4*,. * ^ Jt--a- Ai V kezektől fogantatnak el. hónapban megkezdhető, de ennek bármely , _ Ká dátok nem adatnak vissza, kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIAD.41. napjától számíttatik. A „Pesti Napló“ tárczája. Schliemann trójai ásatásai. — Pulszky Ferencz felolvasásának ismertetése. — — Az akadémia május 31. közüléséből. — Miután mindazon ásatásokra, melyek Winkelmann halála óta történtek, rövid pillanatot vetett, megemlítve Egyptomot és Ninivét, a Parthenon maradványait, az aeginai csoportozatot, a phigaliai párkányzatot, Lycia régiségeit, a Mauzóleum és Diana ephezusi templomának romjait, az etruriai és phoeniciai leleteket, a római kutatásokat, stb. értekező azt találja, hogy a műveit világ figyelemmel kisérte mindig ezen felfedezéseket, melyek által létköre tágult, de alig van az újabb korban lelet, a mely nagyobb érdeket gerjesztett volna, mint a trójai ásatások. A heroeri költemények alapjai maradtak a görög nevelésnek mindaddig, mig a hellenismus szellemi uralkodása tartottála rómaiak szemében Trója volt ismét az ősi törzshely, mely őket a görög nemzettel egyenjogositá és eredetöket dicsőité. Ugyanazon büszkeséggel, a melyen Nagy Sándor családi fáját Achilleshez vitte fel, felvitte azt Julius Caesar Aeneashoz. Természetes tehát, hogy a legrégibb idők óta sokan keresték a régi város fekvésének helyét, hogy mondhassák: »hie locus est ubi Troja fuit.« Már Xerxes, mikor erre járt hadaival azon helyen, hol egy görög gyarmat, a hagyomány szerint Trója romjain uj várost épített s annak a régi Ilion nevét megadta, 1000 ökröt áldozott ott a trójai Pallasnak és Nagy Sándor ismét felment ezen dombra s engesztelő áldozatokat hozott Priamus árnyékának s megkoszorúzta ősének Achillesnek sirdombjáts kit csak azért irigyelt, hogy Homért nyerte tetteinek hírnökévé. Utódja Lysimnachus kiterjesztette a várost, a római császárok privilégiumokkal látták el s Caracalla Homér tiszteletére megölte egyik udvaronczát, hogy felette halotti játékokat rendezhessen,úgy a mint azokat Homer leírja és pedig ugyanazon helyen, mint Achilles Patrocius felett. Constantin után a császári kegy inkább a szomszéd Alexandrin Troasra szállott; szt. Pál kiszorította Priamust a császárok kegyéből, mert itt nyerte meghivatását Macedonia megtérítésére s akkor itt felejtette köpönyegét, s mikor később ide jött felélesztett egy fiatal embert, a ki praedicatiója alatt elaludt, a gallérjáról leesett és agyonütötte magát. Ilion lassanlassan elpusztult s a lakosok Alexandriába mentek át. A domb, a melyen a görög Ilion állott, most Hiszarlik név alatt ismeretes és ez az, amelyről a VII. század óta Kr. e. mindig azt hitték, hogy ez a régi Trója helye. Volt ugyan egy Alexandriai tudós, aki Homerből bebizonyította, hogy a régi városnak másutt kellett állnia, és egy franczia utazó 1786-ban ismét egy más helyet jelölt ki Homer Iliasának helyetl, szóval : az újabb korban 3 hely vetélkedett e részben s mindegyiknek volt a tudós világban egy nehány pártolója, de a kérdés, hogy hol állott Trója, nem volt megoldva, mig Schliemann Henrik egy szegény születésű mecklenburgi, ki Pétervárában mint kereskedő meggazdagodott és görög feleséget vett el. 1870-ben a hisarliki dombon ásatásokat kezdett tenni sok viszontagság közt, kezdetben kevés sikerrel. Sok illusiója enyészett el munkája között, —amint írja — Homerban úgy hitt, mint a szentírásban és végre azt találta, hogy habár Homer szerint a régi Tróját legalább 50 ezer ember lakta, azon terület, melyen ő a régi görög város alatt régibb romokat talált, csak 5 holdra terjedt ki. Úgy látszik, hogy azon ősrégi állapotok nem igen különböztek a feudális időktől. A templomok, a királyi paloták, a vásárterek fallal voltak körülvéve valami dombon, amely központja és menhelye volt a vidéken, a falvakban és a viskókban élő lakosságnak, amely idejárt vásárra, templomba és háború idejében ide menekült. Schliemann a leletek természetében is csalatkozott, mert a görög város romjai alatt még 4 különböző romréteget talált. Az első és második a barbár korra mutat, sőt ez utóbbi kétségtelenül a kőkorhoz tartozott, és a két utolsó rétegben vegyest kőkori kalapácsokkal, kovakésekkel, csontárakkal, tűkkel, nagyobb mennyiségű bronzfegyverekkel találkozott. Az utolsóelőtti rétegben különösen vastag várfalakat, egy tömör nagy tornyot, egy kaput, mely megfelel fekvése által az Iliasban említett iket kapunak, egy nagy háznak vagy palotának alapjait, ezeknek szomszédságában egy belértékére nézve is becses kincset, arany és ezüst kapákat és sok női ékszert fedezett fel. Természetes tehát, hogy örömében az egész országnak kihirdette : ez a régi Trója, itt a torony, ahol Priamus és a város vénjei Helénával beszélgettek ; itt a kapu, a melyen Hector kitört; itt vannak a kincsek, a karpereczek és a nyaklánczok, melyeket Hecuba és leányai viseltek. Munkája, melyben leveleit foglalja össze, melyeket az ásatás alatt a hírlapokban közölt, elég gyenge, de lelkiismeretes ; a mi épen eszébe jutott, azt oda irta, de ez nem állja ki a kritikát, azonban az ásatási tények pontosan meg vannak írva. A németek kemény ítéletet hoztak felette, s nem résesítették a munkálatot kegyeikben, minthogy azon atlas, amely hozzá van csatolva, sem felel meg a várakozásnak ; s ezen felül még drága is, nem is szép. Ha részrehajlatlanul vizsgáljuk meg a dolgot az eredménye a következő : Azon időben, midőn az emberek a vasat nem ismerték és a réz használata is csak az előkelőkre terjedt ki,míg az alsóbb osztályok kő és csont eszközökkel éltek, valamely hatalmasabb fejedelem Trpásban a szélső dombon a Hellespont felé várat építtetett magának. Ez az ellenség által elpusztittatott és elégettetek. Utódjai ugyanitt egy uj várat építtettek, mely nagyobb volt és gazdagabb, és sok aranynyal és ezüsttel birt.Ezt is elégették és gyökeresen elpusztitották, mi onnan tűnik ki, mert ezen törmlék réteg a legnagyobb; a tűz oly nagy volt, hogy sok helyütt a bronzot elolvasztotta. E helyen valami durvább nép, mely kőkori eszközökkel élt, újra várost épített, míg végre a görögök ismét e helyen, már a műveltebb időkben templomokat és városokat építtettek. Ezen tényállás megfelel azon hagyománynak, amely Trója felől mai napig is él, mely szerint Herkules elpusztítja Laomedon várát és mikor ez újra felépült gyarapszik és gazdagodik, Agamemnon és szövetségesei feldúlják ezt Priamus korában. Strabo hires geographus szerint Thracziának vad népei foglalták el a régi helyet és azon görögök által űzettek el, kik a VII. században Kr. e. itt megtelepedtek és azon várost alapították, a mely Ilion név alatt ezer éven keresztül virágzott. Ha tehát azt kérdezzük : feltalálta-e Schliemann a homeri Tróját a Priamus kincseit,bátran azt felelhetjük, hogy feltalálta azon város romjait, melynek ostroma és veszte alkalmat adott a homéri énekekre, feltalált oly kincset, mely valószínűleg azon város királyáé volt. Értekező nem akar ez által történelmi igazságot tulajdonítani, a homeri énekeknek, mert tudjuk, hogy csak több századdal Trója vesztelme után készült az Ilias hagyományos legendákból és hogy abban a hősök egy későbbi kor fegyvereivel és szokásaival ruháztattak fel, de mégis örök fényben élnek az emberek emlékezetében, mint az emberi nem ifjúságának legszebb megtestesedése. A leletek maguk nem viselnek görög jelleget , olyat, aminőt mi görögnek szoktunk nevezni,de a legrégibb ismert görög műemlékek nem haladják túl a VII. századot kr. e., Trója pedig körülbelöl 1200 évvel pusztíttatott el kr. e. Értekező felhívja a tudósok figyelmét azon régiségekre a melyek Magyarországon találtattak és a nemzeti múzeumban őriztetnek azon időből, midőn a kőkor a broncz korba megy át és nagy hasonlatosságot talál ezek közt és Schliemann leletei közt. Különösen megemlíti azon edényeket melyek durva fekete mázzal vannak bevonva és bekarczolt részint idomtalan díszítéssel vannak ellátva melyek fehér festékkel töltöttek be. Ilyenek eddig csak hazánkból voltak ismeretesek, ezért Römer Floris pannoniai edényeknek nevezte el, ezekhez hasonlókat Schliemann a régi Trójában talált. A dán tudósok saját tapasztalásaik következtében azt állítják, hogy ezüst tárgyak csakis a broncz kor végén, különösen pedig a vaskor végén találtatnak, nálunk pedig Sihalmon és Trójában az arany és ezüst ékszerek együttesen találtatnak a kő és broncz eszközökkel, ami eddig másutt szintén nem észleltetett. Végül megemlíti, hogy némely arany ékszer formája, a mely Magyarországban találtatott nagyon hasonlít azokhoz miket Schliemann Trójában talált. Értekező rosszaló véleményét mondja el azon kíméletlen bírálatok felett, melyekre Schliemann munkája talált, mert a ki távol minden nyereségvágytól idejét, munkásságát és vagyonát kizárólag tudományos czélokra áldozza és nevezetes eredményt mutathat fel, az nem érdemli, hogy a kritika csak a könyvében előforduló különös ötleteit bonczolgassa kegyetlenül, miután a tudomány mély bálával tartozik azon férfinak, aki bebizonyította, hogy prózai viszonyaink közepette is találkozik ember, ki anélkül, hogy akár szaktudós akár nagy úr volna, fáradsággal szerzett százezereit lelkesedve a tudomány gazdagítására fordítja.