Pesti Napló, 1876. március (27. évfolyam, 50-75. szám)
1876-03-31 / 75. szám
75. szám. Szerkesztési iroda : Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, Péntek, martius 31.1876. REGGELI KIADÁS. ______________27. évi folyam. Előfizetési feltételeit: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különküldéseért: felfilíteettts évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Festi 1S Napló kiadó-hivatalába Budapest, Barátok-tere, Attaetaeum-épület küldendők. Előfizetési felhívás „PESTI NAPLÓ“-ra. Mart. végén az 1876-diki első évnegyed letelvén, figyelmeztetjük azon t. előfizetőinket, kiknek megrendelése lejár, annak minél előbbi megújítására. JUJT- Nagyobb új regényközleményeinket ápril 1-jén kezdjük meg. Előfizetési árak : (reggeli és esti kiadás, 12 legnagyobb év és közgazdasági melléklet) Egész évre...........................................24 frt. Fél évre............................................12 frt. Negyed évre................................. 6 frt. Egy hónapra................................. 2 frt. Az előfizetés Budapestre a »Pesti Napló« kiadó hivatalába (Barátok-tere 7. sz. Athenaeum-épület) intézendő. A »Pesti Napló« szerk. s kiadóhivatala. Budapest, martius 30. A politikai helyzet oly feszült, oly vészterhes anyaggal van tele, hogy csak aggodalommal s nem csekély gonddal nézünk a közel jövőnek elébe. Ápril első hete nevezetes eseményeket rejt méhében, akár úgy, hogy minisztereink Bécsben kiegyeznek az osztrákokkal, akár úgy, hogy az alku meghiúsul s it — ma alig sejtett — constellatiók előtt állunk. Fogalmunk sincs s félünk, hogy a kormánynak sincsen, mily alapokon fog az egyesség létrejönni s hogyan lesz lehetséges az ellentéteket kiegyeztetni a hivatalos magyar s az osztrák felfogás közt. A magyar kormány engedékeny, igaz, de az osztrák fél annál merevebb s a gazdasági különválás, a forgalmi önállóság politikáját a magyar kabinet visszavetette. Ha mi magyarok mindenesetre a vámközösségben akarunk megmaradni s az osztrák nemzeti bankkal kivánunk kiegyezni, de mégis ennek feltételét szabjuk se feltételt az osztrákok határozottan visszautasítják: hogy képzelhető itt a megoldás? Csak úgy, hogy vagy mi engedünk mindenben, vagy elnapoljuk a kérdéseket újra, vagy hogy a status quo fenntartatik, a mivel ma az osztrák be sem éri, mert hisz az angol pótszerződés felmondatott s az osztrák kormány a védvámosokkal magasabb tarifákat követel, ,a bankkérdésben pedig a nemzeti bank érdekében valuta rendezést, s az aranyérték behozatalát, amire nekünk nincs elég erőnk tőkében és hitelben. Igen rosz auspiciumok alatt kezdődnek a bécsi alkudozások. Lássuk a helyzetet, amint az utolsó napokban kifejlődött. A tőzsdék újabb krachja nagyot ártott a közhitelnek, mely kölcsönt akar kibocsátani, s a magánhitelnek, mely alig tartja magát valahogyan. E panique okai többfélék. Most vannak a részvénytársulatok közgyűlései, s adatnak ki a múlt évi bilanzok. Ezekből roppant veszteségek derülnek ki, melyek az értékpapírok, az iparvállalatok és az ingatlanok elértéktelenedéséből származnak, s melyekhez járul a veszteség és a bizalmatlanság, melyet a számos defraudatió a közönségben a bankok iránt keltett. Az emberek félnek, s egyes intézeteknél nem ok nélkül, hogy a vagyon állapot még mindig túl van becsülve, s a rosz üzletek lebonyolítása újabb áldozatokba fog kerülni. Egy másik fontos oka az értékek csökkenésének az aranypénz láb behozatala Németországban, s az osztrák vasúti és állampapíroknak ezüstre szóló kamatozása, minek folytán a német piac viszszaküldi Bécsbe a papírokat, mely azonban nem képes azokat tömegesen visszavásárolni. Egy harmadik oka a gonosz pénzügyi helyzetnek az, hogy Anglia és a nyugati tőzsdék az utóbbi időkben oly nagy veszteségeket szenvedtek a török, egyptomi, spanyol és délamerikai államkötvényeken, hogy minden idegen állampapír iránt ellenszenvvel viseltetnek s ezt az árkeret csökkenésében fejezik ki. A visszahatás a bécsi tőzsdére rémitő s igen félős, hogy az értékek ezen újabb bukását nem csak az idült kereskedelmi válság újabb és hevesebb kitörése fogja követni, de az osztrák és a magyar államhitel is drágán meg fogja sinteni. Az osztrák nemzeti bank maga sem maradhat ment a gazdasági válság káros hatásától. Az üzlet általános pangása folytán nem képes a rendelkezésére álló tőkéket forgatni, váltótárczája leapadt, bankjegyforgalma csökkent s 66 millió bankjegy hever használatlanul mint tartalék, melynek kibocsátására jogosítva volna. S hogy most a bankalkudozások is küszöbön vannak, a bank erre gyűjti össze minden erejét s mit tesz? Nagy érczkészletet tart s érczváltóit szaporítja, hogy bankjegyeinek fedezetét emelje s a valutarendezést több plausibilitással sürgethesse, követelhesse; egyúttal mesterséges uton fogyasztja pénztárainál az államjegyeket s bár azokat fizetésül elfogadni a kényszerforgalom folytán köteles, de azok felváltását bankjegyekre egyenesen visszautasítja. Ez által lazítja viszonyát az államhoz, s mintegy előkészít oly állapotot, hogy esetleg, ha a magyar bank államjegyekre való felváltási kötelezettséggel alapíttatnék, a bécsi nemzeti bank jegyei és az államjegyek, illetőleg magyar bankjegyek közt agrókülönbség keletkezhessék a nélkül, hogy ez által ő maga tetemesen veszítene, nem lévén birtokában nagyobb mennyiségű államjegyeknek. E veszély, a kettős valuta mesterséges felidézésével és az arra való utalással hiszi a bécsi nemzeti bank kierőszakolhatni a magyar államférfiak capitulatióját, az önálló magyar jegybank eszméjének elejtését, úgy is, hogy ő maga állítsa azt fel, mert Lucom ezt sem akarja, úgy is, hogy külföldi tőkének engedtessék meg annak felállítása. A status quo a bankkérdésben, ez a bécsi nemzeti bank, a finanszkörök és az osztrák kormány politikája, ezzel a szemponttal tessék Tisza Kálmánnak és Széll Kálmánnak megalkudni, vagy készen állani a pénzügyi háborúra az ú. n. bank, a monarchia egyetlen szabadalmazott pénz- és hitelforrásának e czélra különösen összegyűjtött hatalma ellen. S hogy a pénzhatalommal szemben a pénztelenség gyöngesége álljon, az ú. n. bank embereinek könnyű volt kieszközölni, hogy a valóban igen rosz pénzpiaczra utalással Magyarország bankárai egy hónapig elhalaszszák a második 40 millió kölcsönre nekik adott optio jogát, vagyis épen azon idő alatt, midőn a bankkérdésben a döntő tárgyalások folynak, Magyarország ne számíthasson arra, hogy tele pénztárai lesznek, ha a kiegyezés az o. n. bankkal nem sikerül, s ez intézet Magyarországot elkezdi repressáliákkal sanyargatni, így állnak auspiciumaink a bankkérdésben. Lesz-e hát önálló magyar jegybank? A Tisza-kabinet azt fölvette programmjába, sőt beleírta a trónbeszédbe. De azért még korántsem bizonyos, hogy a jegybank megszületik. És pláne hogyönállói lesz! Hát még a vámkérdésben minő kilátásaink vannak, melyben a kormány nem is akarja az önálló vámterületet ? Jobbak nem lehetnek, csak még roszabbak. A vámkérdésben a magyar kormány az engedékenység oly szélső határáig ment, mely nemcsak hogy ellenkezik a nemzeti közvéleménynyel, de sőt igen kétes, összeegyeztethető-e egyáltalán Magyarország közgazdasági és pénzügyi érdekeivel? Azon az alapon, melyen a kormány áll a vámkérdésben, Magyarország az elszegényedést, a vagyoni függést, a gazdasági fejlődés lehetetlenségét tapasztalta, a gyarmati kiszivattyúzást érezi, eladósodott, és súlyosan érezi anyagi tehetetlenségét. Némely palliatív javítások e vámrendszeren a legflagránsabb igazságtalanságokat orvosolhatják s a magyar államkincstárt néhány millió megkárosítástól felmenthetik, de gazdasági virágzást ily mellékes reformok az országra nem hozhatnak. Ha az osztrák kormány Tisza Kálmán csekély jelentőségű propositióit a vámügyben változatlan elfogadná, ez személyes diadalérzettel tölthetné el a magyar kormányt s hasznára válnék a magyar államkincstárnak okvetlenül , de lényegesen nem segítene az ország baján s igen nagy engedményt foglalna magában az osztrákok részére. De ha valaki azt hiszi, egy perben hogy nyerni fog s még a pörköltséget is megveszi ellenfelén, vissza fogja utasítani a legméltányosabb egyezséget is, így tesznek az osztrákok. Az önálló vámterület eszméjétől nem félnek, a magyar kormány azt repudiálta, a döntő körök ellenzik, puszta jogczimaz birtok és hatalmi sanctió nélkül. A főkérdés tehát el van döntve. Következnek a magyar kormány propositiói. Ezek háromfélék: a fogyasztási adók és a vámrestitutiók és a tarifatételek némely módosítása. A negatíó igen könnyű. Az adók és vámvisszatérítések kérdéseiben az osztrák kormány nem enged, mert ez állítólag a quota kérdéssel függ össze, s külön nem tárgyalható; a tarifatételekben szintén nem enged, sőt felemeléseket követelő, mert az osztrák ipar a börzén megkracholt, s védelemre szorul, s különben is az angol pótszerződés már nem létezik — a magyar kormány belegyezésével — s igy 1876 végétől kezdve ipso facto a magasabb tarifák jönnek alkalmazásba. Csak nem kell engedni, s a magyarok a vámkérdésben is vereséget szenvednek, marad a statusquo, azaz hogy az sem marad, hanem a közösség alapján visszamegyünk a protectív rendszer azon stádiumához, ahol az újabb szabad kereskedelmi szerződések megkötése előtt állottunk. Gyönyörű kilátás Magyarországra nézve! A status quo aztán folytatólag alkalmaztatni fog a quotára nézve is, a hadsereg költségeire nézve is ; — nem, ezekre nézve nem, ott tekintettel a békés európai helyzet változatlanul háborús jellegére, a katonaság jelenlegi létszámának jobb élelmezése, a gyalog századosok jóval ellátása, a tüzérség felszerelésére az ideinél is több millió rendkívüli költség s ráadásul néhány új hadihajó fog követeltetni — Tisza Kálmántól és Magyarországtól. Mit fog mindezekre felelni Tisza Kálmán ? Hát gróf Andrássy? Az igaz, ezek a dolgok, csak amennyiben a közös budgettel összefüggésben vannak, tartoznak a külügyminiszterre, s a napi hírek közt olvastuk, hogy gróf Andrássy Terebesen van s csak ápril 3kán szándékszik visszautazni Bécsbe. De hisz hát nincs is abban baj , végezzenek a magyar miniszterek egyedül. Tisza és Széli nem szorulnak Andrássy tutelájára, ki nagy diplomata — mit ez »úttal« is bizonyít — de ki a bankkérdéshez és a vámkérdéshez talán nem sokat ért s mióta csak miniszter, a hadiköltségek leszállítása körül sem igen buzgólkodott. S ha Tisza és Széll Kálmán nem tudnak jól végezni, jöjjenek haza, itthonn a magyar nemzet várja őket. Paizszsal vagy paizson, csak nem paizs nélkül. Ha Magyarország jogát és érdekét Bécsben hagynák, mi dolguk volna itthon ? A statusquot ratificálja más , ne azok, kik azt megváltoztatni mentek. A status quot, melynek pusztító hatását látja mindenki, nem akarja senki. A status quot, melynek terheit és veszteségeit a nemzet el nem birja s mely igazságtalan s törvénytelen, az hozza nekünk, az tukmálja ránk, ki alkotmányunkat kész elrabolni, ki Magyarban jövőjét feláldozza. A status quo az a lassú halál, enyészet, mely a szervezetben roncsol, mint lassú méreg, melyet senki nem lát, de mely biztosan, napról napra hat. A status quo az nem a lét joga, az nekünk magyaroknak létről lemondás, magyar államférfi azt alá nem írhatja, arra magyar absolutismus sem vállalkozhatik. Kinek a status quo kell, az küldjön ide Statthaltert s a nemzet tudni fogja hányadán van vele. Nem félünk ettől. Mert hiszen hiába akarják az osztrákok a status quot, melyet Magyarországban törvényesíteni nem lehet. A status quo egészen túlélte magát nálunk ép úgy, mint túlnan Ausztriában. A status quo megkracholt s liquidáljon. A nemzetgazdasági kényszerűség mathematicai bizonyossággal dolgozik ellene s minden uj kérrel újabb tanúság s ujok egyszersmind, hogy nem maradhat többé úgy, a mint van.A nemzetgazdaság törvényei természettörvények s azoknak parancsolni nem lehet. Ez reményünk, hogy ha most czért nem érünk, törekvéseink jövőben ezért érnek. Bécs s Ausztria is drágán fizeti meg, mit a nemzetgazdaság ellen vétett, s lesz idő, a midőn eszére tér, hogy nem Magyarország lenyűgözése, de felvirágzsa van érdekében. A „Pesti Napló“ tarezfija. A diplomatia jegyespárja. (Erzsébet angol királyné és Károly főherczeg jellemrajza.) — Wertheimer Ede akadémiai felolvasásából. — Károly főherczeg előttünk arról nevezetes, hogy ő volt II. Ferdinánd atyja, azon Ferdinándé, a kinek Wallensteinnal kelle megküzdenie. Károly főherczeg 1559-ben ifjú ember volt, ki még életkora 19-ik évét sem tölte be, s hat évvel volt Erzsébetnél fiatalabb. A világ még semmit sem tudott hőstetteiről, kivéve azokat, melyekkel a hízelgés szokta az ifjú herczegeket magasztalni; még mit sem tett volt, ami alkalmas lett volna egy ifjú asszony lelkét megragadni, s iránta,az ismeretlen iránt lángra lobbantam. Nem volt eléggé kiváló, hogy nagy szellemnek mondassék, s nem annyira képességek nélküli, hogy félkegyelműnek tartassék; s talán ép azért lett volna legalkalmasabb férjévé lenni egy olyan szűznek, aki úgy látszik, sem jelentéktelen, sem kitűnő férfiút nem óhajtott, mivel amannál a gyengeségtől tartott, ennek meg erélyét félte. Károly szép külsővel volt megáldva, mely a férfiasodás korában könnyen felköltheté egy asszony vonzalmát. Tekintete nyájas volt, termete szép s vérmérséklete büszke, nagyratartó, hanem tudott nyájas és szelíd is lenni, s az embereket kedves magaviselet és barátságos társalgással megnyerte. Kétkedünk azonban, hogy okosan választottak volt, midőn épen őt szemelték ki azon feladatra, hogy az eretnekek által elárasztott Angliát visszavezesse a katholikus egyház karjaiba. Ha nem is volt vérszomjas vakbuzgó, de mégis egész lelkületében óhitű vala, ki protestánsokra és katholikusokra osztályozá az embereket, s őket hitvallásuk szerint szerette, vagy gyűlölte. Orthodox nevelést nyert volt. Nevelőjének, Harrach Lénárt grófnak szorosan meg volt hagyva, képezze őt erőteljes, barátságos s mindenekfölött keresztényileg jámbor emberré, s oltsa bele már ideje korán az egyedül igaz keresztény katholikus vallás azon szent elveit, a melyek követésében találhatni fel az üdvösséget és áldást. A főherczeg véteknek tartotta az egyház ünnepein templomba nem menni, vagy az egyházi beszéd meghallgatását elmulasztani. S mégis, meg kelle érnie, hogy az uj hit, melyet ő annyira gyűlölt, behatott országaiba, s mig ő a katholikus lelkésznek gyónt, alattvalói elragadtatással és lelkesülten figyeltek az uj tanok hirdetőire. Lehetett-e egy Károly főherczeghez hasonló szigorú katholikus egy olyan királyinőhez illő férj, kit az igazhitüek, mint eretneket elátkoztak, s kiben a protestáns országok vezérüket, szövetneküket s reményüket látni vélték. Joggal mondhatta tehát Erzsébet később, hogy lehetetlen olyan herczeghez nőül mennie, ki nincs vele egy valláson Félt a vallási szakadástól s zavaroktól, s tényleg tapasztaljuk, hogy vallásos izgalmak idején sokkal makacsabbak az emberek, mint amikor politikai tusákban ellenségként mérkőznek. Erzsébet protestánsnak születve, vérmérséke egész szenvedélyével hive volt az uj tannak. Midőn őt nővére, Mária, ki örömest tévestől kiirtotta volna a protestantismust Angliából, hite miatt üldöztette, s hogy menekülhessen, nyilvánosan katholikust kelle színlelnie, szívében mégis hiv maradt ifjúsága vallásbeli meggyőződéséhez. Hanem azért nem volt vakbuzgó. Mária uralkodását az eretnekek véres üldözésével kezde meg; Erzsébet óvatosan lépett fel, s lassankint ismét visszavezető Angliát a protestantismusra. Soha sem volt szándéka a máshitűeket üldözni, ha csak ezek nem sérték meg a köztörvényeket. Ez után remélte az ország békéjét megőrizni, mely előtte több becscsel birt, mint a fejedelmek minden hódolatai, és soha sem akart a vallás miatt fegyverhez nyúlni, mint ezt más uralkodók tevék. S midőn arra kényszerült, nem ő volt a hibás, hanem a katholikusok, kik örökös összeesküvésekkel koczkáztaták az állam nyugalmát s biztonságát. Nemcsak a hitben, hanem a jellem minden más tulajdonában is Erzsébet merő ellentéte volt Károlynak. Tüzes, szenvedélyes, telve szellem és képzelettel, minden hozzá közelítőnek, mint’rendkívüli aszszony tűnt föl. Nem volt szépség, de kellemes külsejű, s ez magas állásával egyesülten, amely minden körülmény közt hatalmasan megragadja az emberi kedélyt, elbájolt, lelkesített. A társalgásban a hangok egész fokozatával rendelkezett, a kedélyeken uralkodott, s azokat oda hangolta, hogy királynőjükért vagyont és vért feláldozzanak. Már mint herczegnő értett azon valóban fejedelmi művészethez, megnyerni az embereket. — Valamint könynyen buzdulunk nagylelkűségre, önfeláldozásra egy üldözött szép asszonyért, így Angliában sem volt lovag, vagy nemes, ki, megvetve Mária királynő gyűlöletét, ne óhajtott volna Erzsébet szolgálatába lépni. Oly sokan jelentkeztek udvartartásához, hogy vissza kelle őket utasítnia, hanem ugyanekkor elég ravasz volt azt adni okul, hogy szegény, takarékoskodnia kell, ami iránta a részvétet s rokonszenvet csak fokozta. Minden körülmény közt megmutatta, hogy tud élni az okosság szabályai szerint. Miért nem tudta az erre sóvárgó Mária őt is, mint a többi eretnekekkel tévé, vérpadra vitetni ? Mert a legsúlyosabb viszonyok közt is úgy tudta életrendét szabályozni, hogy rá soha sem lehetett valamely összeesküvésben való részvétet bizonyítani, bármennyire igyekeztek ellenei a legkisebb gyamokot is kifürkészni. Ő megtette a lehetetlent, megnyerte sógorának, II. Fülöpnek jóakaratát, a ki őt Mária minden ellenséges szándéka ellen oltalmába vette. Az, hogy mindig kémek környezők s őrök fogták körül, hogy hozzá senki sem mehetett, tőle nem távozhatott, hogy mit sem írhatott, beszélhetett, mit testvérének azonnal be ne súgtak volna, mindez korán óvatosságra szokta rá, s lelkületét annyira éretté téve,hogy már 23 éves korában azt mondhatta róla egy velenczei, hogy »csodálatosan kifejlett értelmű.« Mennyire kelle e királynő önérzetét fokozni annak, hogy ő annyi szerencsétlenség után, mintegy csoda által mégis kormányra jutott! A Tudorok mindig érezték fenségüket, s mint atyja, VIII. Henrik igazi leánya, kihez sokban hasonlított, kétszeres erővel táplálta magában a magasztos felség érzületét. Szerette a külső tisztességadás jeleit. Csak térdhajtva adhatták elébe az étkeket, s mintha a felség soha sem lehetne távol azon helytől, a melyen egyszer ült volt. jelen nem létében is szintén térdenállva szolgáltak föl a királyi asztalnál. Természetes, hogy a hatást még fokozták azon férfias tulajdonok, melyekkel asszony létére birt, ki félelmet s veszélyt nem ismert. Midőn arra figyelmeztették, legyen óvatosabb a sok összeesküvéssel szemközt, melyek életére törnek, s azt tanácsják: vigyen magával nagyobb kíséretet, minden efféle ajánlatot elutasított. »Inkáb meg akarok halni, mint igy börtönben ülni,« mondá Minden szükség és szorongattatás daczára, vndoran csüngött az élet örömein, s mindenféle mulatságot kedvelt. Szenvedélyes tánczosnő volt még akkor is, midőn már szürke haj fedé fejét. Aki őt csak ez oldalról ismerte, szellemét Harringtonnal üde, felfrissítő nyári regégéhez hasonlitható. Mert birt a jóság és szelídség egy nemével, mely népszerű volt, a szivekhez szólt s ezeket megnyerni tudta. Azonban bajosan nevezte volna ily üde reggelnek az, kit balsorsa haragja idején vezetett közelébe. Ilyenkor káromkodott, szitkozódott, rombolt, tombolt, s nem egy volt, kit e királyi kacsa arczul vert. Erzsébet az asszony és férfiú sok szép tulajdonaival ékeskedett, hanem sok rútság is torzitá. Nem volt mindig elég bátor igaznak, őszintének lenni, szerette visszatetsző rendelkezéseiért a felelősséget mások vállaira tolni; ily igaztalan módon büntette titkárát,Davisont élethossziglan tartó fogsággal Stuart Mária kivégeztetésének elhamarkodása ürügye alatt. Ha e házassági történetben tanúsított magatartását megfontoljuk, azt kell mondanunk, hogy a megtestesült álnokság volt. Ő maga a fejedelem nélkülözhetlen tulajdonának vallja az igazmondást, s azon pillanatban, midőn kiejti, lehet, hogy ezt meggyőződésből téve. Azonban annyi bizonyos, hogy e sarkelvet nem tartá mindig szem előtt, legkevésbé akkor, midőn férjhez meneteléről volt szó. Nem akar házasságra lépni, s az eszmével mégsem hagy fel; kinyilatkoztatja, hogy csak egy feltétel alatt megy férjhez, s midőn ezt teljesítni akarják, már más, új feltételekkel áll elő. Erzsébetről túlzás nélkül állíthatni, inkább lehet félni attól, amit még elhallgat, mint amit már kimondott. Meglepő mentségek rögtönzésében kifogyhatlan könnyedén szökés át egyikről a másikra, s a királyi fölség érzetében nem is mentegetőzik; sőt úgy látszik, mintha örülne az emberek ámulatán, s meghökkenésén. Ha valamelyik herczegnek nyújtaná kezét, többé nem láthatná annyi fejedelem követeit lábainál, le kellene mondania ama hódolatokról, melyek neki oly annyira hízelegtek. Való, hogy ritkán létezett ily hiú és tetszvágyó asszony; képzelete hirtelen fölhevült, s a szép férfiak soha sem távozhattak előle a nélkül, hogy szivére mély benyomást ne tegyenek. Vájjon valóban oly szeplőtlen és ártatlan maradt-e, amint ezt mindig erősíté? Ha sokan állítják is az ellenkezőt, felhozván, hogy Leicesterrel igen mélyen összebarátkozott, aki udvarhölgy helyét foglalta el ágya mellett, s hálóingét nyújtá át, de részben a való mindenha leleplezhetlen titok maradandó kivált, miután voltak férfiak, kik erkölcsi tisztaságát oltalomba vették. »Biztosíthatom önt Sir« — írja Challoner Cecilnek — »ezek az emberek arczátlan szószátyárok. Elmondjam önnek: mit hiszek, az egészet koholt pletykának tartom, hanem egy ilyen ifjú fejedelemnő soha se lehet eléggé vigyázó.« Természete olyan lévén, hogy szabadon és tartózkodás nélkül követő szeszélyeit, némelykor átléphetett az illem korlátain, s a világ a sóvárgással fogadott hódolatokban lángoló szerelem jelenségeit láthatta. Mert, mint annyi nagy ember, Erzsébet is szomjazta a hízelgéseket, sőt még a legesetlenebb hízelgéseket Budapest, mártius 30. (Az önálló vámterület és a független jegybank érdekében) a magyar képviselőházhoz múlt december hó óta kérvényeztek: 32 városi és megyei municipium, 9 mezőváros és község, 29 gazdasági egyesület és ipartársulat, s ezeken kívül beérkezett 33 magánjellegű kérvény választópolgárok által aláírva. Összesen 103 kérvény az ország legkülönbözőbb vidékeiről, melyek mind az önálló vámterület mellett nyilatkoztak. A kormány álláspontját osztotta négy kérvény, a borsodmegyei, a pest megyei, a felső tiszavidéki gazdasági egyesületé és a Budapest terézvárosi szabadelvű köré, melyek a vámügy czélszerű megoldását és esetleg az önálló vámterület felállítását kérték. Több törvényhatóság, p. Pozsony városa a kormányhoz intézett felterjesztést az önálló vámterület mellett, a képviselőházhoz nem fordult. A közös vámterület mellett az országból egyetlen kérvény sem érkezett a törvényhozáshoz. Az önálló vámterület mellett kérvényeztek : Holdmezővásárhely, Beregh megye, Arad, Zemplén megye, Győr, Liptómegye, Nagyvárad, Miskolcz, Szathmármegye, Nyitramegye, Hajdúkerület, Tordamegye, Vasmegye, Eger, Szeged, Tornamegye, Kecskemét, Ungh megye, Békésmegye, Győrmegye, Szabolcs megye, Szathmár-Némethi város, Udvarhelyszék, Somogymegye, Arad megye, Kassa, Zalamegye, Hontmegye, Szentes, Baranyamegye, Küküllő megye, Pécs város törvényhatóságok. Továbbá: Pápa, Hatvan, Csány, Ecsed és Hort községek, Hosszhetényi elöljáróság, Nagy Körös, fügedi választókerület több községe, Szegvár község, Mélykút község Bács megyében, Munkács város. Az aradi kereskedelmi és iparkamara, Hevesmegye és Jászkun kerületek gazdasági egyesülete, győrvidéki gazdasági egylet, szarvasi takarékpénztár, első aradi ipartársulat, 300 nagyváradi iparos, szegedi iparoskor, szegedi ipartársulat, szegedi lakatos és bádogos ipartársulat, Győr és győrvidéki első ált. ipartársulat, gamási ipartársulat, veszprémi ipartársulat, kecskeméti iparegyesület, kolozsvári iparos egylet, miskolczi ált. ipartársulat, komáromi asztalospartársulat, verpeléti ipartársulat, alberti-irsai ipartársulat, veszprémi csapóipartársulat, kenderesi általános ipartársulat, gyulai ipartársulatok, váczi általános ipartársulat, túrkevei iparoskor, Halmi város iparostársulata, bakabányai iparegylet, szombathelyi csizmadiák ipartársulata, szili ipartársulat, zalaegerszegi iparosok, kaposvári csizmadia ipartársulat. A csornai kerület választói, Pécs város több polgára, pelsőczi és vidékebeli választók, több békési választópolgár, magyar országos nemzetgazdasági tanácskozmány 100-as bizottsága, siklósi ellenzéki kör, Budapest ferenczvárosi szabadelvű kör, szegedi felső kerületi népkör, szegedi alsó kerületi népkör, több debreczeni polgár, 316 mezőtúri polgár, nádudvari 314 polgár, több jászapáti polgár, kecskeméti függetlenségi párt, nagykörösi olvasó-, ipar- és gazdasági egyletek, 451 mezőtúri polgár, több hajdúböszörményi lakos, 151 tordai polgár, 253 mohácsi polgár, 117 gyöngyösi polgár, Győr városa több polgára, Czegléd város 771 polgára, szolnoki választókerület 1059 polgára, 63 tordai földbirtokos és iparos, több laczházi polgá , Maros-Vásárhely több polgára, Tengerin község (Baranya) 59 polgára, Csanád Palota község 69 polgára, Zemplén megye megyaszói választó kerület több polgára, karczagi polgárok, rákospalotai 84 polgár, Bikits község lakói Bács megyében, gyomai és békésgyulai választók. (A miniszterek bécsi utazása.) Tisza, Széll és Simonyi miniszterek ma este 10—12 napra Bécsbe utaznak, hogy ott folytassák vagy lehetőleg befejezzék a vámügyi tárgyalásokat. Ma délelőtt 10 órától délután 2 óráig részt vettek a minisztertanácsban, mely folyó ügyeket intézett el. Bécsben a közös költségvetés tárgyalása csak akkor fog megkezdetni, ha Andrássy gróf, ki most, tudvalevőleg nincs Bécsben, visszatér. Tisza Kálmán miniszterelnököt, távolléte alatt, Tre for t közoktatási miniszter fogja helyettesíteni. (A statusquo.) Az N. Fr. Presse« mai száma azon barátságos tanácscsal fogadja a Bécsbe utazó magyar minisztereket, hogy soha se bolygassák a dolgokat, elégedjenek meg mind a vámügyben, mind a bankkérdésben a jelen állapottal. Az ily tréfás beszédre nem lehet komolyan felelni. Ha azonban a bécsi lap tudni akarja, hogy mint gondolkoznak az említett ügyekről Magyarországon, figyelmébe ajánljuk a feltétlenül kormánypárti Pest megyének a képrházhoz intézett, s épen előttünk levő felira