Pesti Napló, esti kiadás, 1876. június (27. évfolyam, 126-148. szám)

1876-06-02 / 127. szám

127. szám,__________________ Szerkesztési iroda : Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőségről intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó­hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. Budapest- Péntek junius 2­­v.26. ESTI KIADÁS. 27. évi folyam. Ellőfizetési feltételek­­ l postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különkü­ldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bár­­mely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Festi Napló kiadó­hivatalába Budapest, Barátok­ tere, Ath­enaeum-épü­let küldendők. Budapest, június 2 A képviselőház folytatta a területi ren­dezésről szóló törvényjavaslat részletes tár­gyalását. Számos szónok beszélt minden pontnál s számtalan módosítás nyujtatott be és szavaztatott le. Az egyetlen, mely a keserű sorsot elkerülhette, a S­z­ik­sz­a­y­é volt, ki Zilaht kívánta székhelynek Szilágy-Somlyó helyébe. Hosszú vita után Zilah többségre jutott. A mai külföldi posta a török esemé­nyekre vonatkozólag igen kevés újságot ho­zott. Mindenfelől elismerik, hogy a trónvál­tozás a legcsekélyebb zavar nélkül ment végbe s hogy a hirt a birodalom egész la­kossága igen kedvezően fogadta. Ezt Melegari olasz külügyminiszter a kamarában tegnap­előtt hivatalosan constatálta. A mozgalom természetéről s azon befolyásokról, melyek azt megérlelteték, még nem szólhatni ugyan — mondá a miniszter, — de az már consta­­tálható, hogy a lakosság lelkesedéssel fo­gadta az eseményt s hogy semminemű kifo­gást nem emeltek ellene. Ugyanigy nyilatko­zott az angol parlamentben Bourke államtit­kár. Párisból már azt is jelentik, hogy a hatalmak az új szultán kormányát legköze­lebb hivatalosan el fogják ismerni. Különben az új kabinet még nem ala­kult meg. Mihelyt kész lesz a minisztérium, Murad szultán proclamátiót fog közzé tenni, a kormány pedig kimerítő programmot ad. A szultán ma, pénteken, az Ejub-mecsetbe megy, s ott bizonyos egyházi szertartásokat végezend. Az új fejedelem már megkegyel­mezett a politikai emigránsoknak. Buka­resti hírek szerint a minisztertanács má­jus 29-kén, csak igen viharos tárgyalások után mondotta ki Abdul Aziz megbuktatását. Hussein Avni pasa, a hadügyminiszter és a tengerészet miniszter döntötték el a dolgot Az ő erélyes fellépésük folytán Jön Murad szultánná kikiáltva. A trónváltozás hírére a kikötőben levő összes hadi­hajók, a három északi hata­lom hajóinak kivéte­l­éve­l, föllobogóz­­ták magukat s azóta ünnepi díszben vannak; május 3- án a német hajók is kitűzték a lo­bogót, de másnap ismét levették azt. Az ünnepélyeknek nagy mértékben árt a rosz időjárás, mint táviratok jelentik, Konstan­tinápolyban néhány nap óta folyton esik az eső. A hatalmak ismeretes reformác­iójáról a legeltérőbb hírek keringenek. Csak az tény, hogy a berlini emlékirat átadása elhalaszta­­tott. Ez kétségkívül megnyugtató jelenség , annál feltűnőbb tehát a »Corr. Bureau« azon, tegnapi esti lapunkban közölt, május 31-ki pétervári távirata, mely azt mondja, hogy a konstantinápolyi »katasztropha« a hatalmak közt új eszmecserét tesz szükségessé. A táv­irat e fenyegető fordulattal végződik. "Az esemény azt tanúsítja, mily nagy a már régóta lábra kapott bizonytalanság a porta minden politikai viszonyában s különösen azt, hogy a személyes, nem biztosított reformigé­­retekre mily keveset lehet adni . Ez a sürgöny joggal nagy megütközést keltett, s a lapok azt kérdezik, minő forrásból jó a távirat. Ha az orosz kormánytól ered, ha az orosz kor­mány "katastróphának" nevezi azt, a­mit a diplomatia és a közvélemény egész Európá­ban a legkedvezőbb eseménynek tekint, akkor Pétervárott valószínűleg olyan actiót tervez­nek, mely sem a többi hatalmak támogatá­sára nem számíthat, sem pedig a béke érde­keinek meg nem felel. Úgy látszik azonban, hogy a távirat nem hivatalos forrásból ered, mert a »Journal de St. Petersbourg« épen tegnapi számában hangsúlyozza, hogy az egyetértés a hatalmak közt rendületlen, mi­ből azt lehet következtetni, hogy az orosz kormány nem akar elválni a többi kabi­­netektől. Más részről azt jelentik, hogy az egye­sült kormányok a török trónváltozás által a helyzetet lényegesen módosítottnak nem te­kintik s hogy a berlini emlékirat át fog ugyan alakíttatni, de a két havi fegyverszünet esz­méje fenntartatik. Azt hiszik, hogy ezzel Montenegrót a háborútól vissza lehet tartóztatni, Szerbiát pedig kényszeríteni fogják, hogy vagy azon­nal actióba lépjen, vagy pedig fegyverezze le véderejét. A fegyverszünet alatt az új szul­tánnak ideje nyílnék az általa tervezett refor­mokat életbe léptetni. Egy másik sensationalis hírt jelentenek Párisból.Lord Lyons, angol nagykövet, május 31-én meglátogatta Decazes herczeget s kö­zölte vele, hogy az új szultán a török biroda­lomnak, összes nemzetiségeinek és hitfeleke­­zeteinek sokkal jobb intézményeket akar adni, mint a­minőket az orosz nép a maga kormányától valaha re­mélhet. Lyons úr ezenkívül kijelentette, hogy Anglia a berlini értekezlet emlékiratát ana­­chronismusnak tekinti, még azon esetre is, ha az lényegesen átalakított alakban vétetnék a Konstantinápolyban megindítandó tárgyalá­sok alapjául. Decazes herczeg ennek folytán a nélkül, hogy Lyons álláspontját magáévá tenné, táviratilag utasította Bourgoing kon­stantinápolyi nagykövetet, hogy jelentse ki a szultánnak, hogy Francziaország azon esetre, ha olyan alkotmány fogna életbe lép­tetni, mely a föllázadt tartományoknak töb­bet ad, mint a­mennyit a berlini emlékirat kíván, rokonszenvével és támogatásával fogná a porta ez actióját kísérni. Az angol hadikészületek nagy terjedel­méről a héten Londonban a legkülönösebb hírek keringtek, s mindenfelől a háború le­hetőségéről beszéltek. A »Daily News« a keleti kérdésről írott czikkét következőleg végezi: »A nagy haj­óraj-tüntetés, a­melyet a Dardanellák bejáratánál rendeztünk, figyel­meztetésül szolgálhat mindazoknak, a­kiket illet, hogy Európa ama részeiben olyan ér­dekeink vannak, melyek védelmére elő va­gyunk készülve.« Oroszország haj­órájáról azt hír szerint nem mondhatni. Az angol la­pok azt említik, hogy az orosz hadihajók legtöbbje nincs olyan állapotban, hogy ko­moly actióra lehetne használni. Az orosz ten­gerészeti igazgatásban olyan corruptió hara­­pózott el, mely a hajóraj harczképes állapotba helyezését nagyban megnehezítette. A­vazás a részletes letárgyalás utáni napon történhe­tik meg. De a bizottság hozzájárult az elnök azon felfo­gásához, hogy a részletes tárgyalás már tegnap volt meg és igy ma történhetik meg a harmadszori szava­zás. Az elnök azonnal fel is tette a kérdést és a bi­zottság a hadügyi rendes és rendkívüli költségvetést végszerkezetben megszavazta. Az egyeztető hetes­ bizottság ma d. e.­­ 11 órakor ül össze és tárgyalni fogják az osztrák dele­­gátiótól érkezett üzeneteket. Az osztrák delegátió tudvalevőleg ma déli 1 órakor ülést tart és így a dél­után folyamában üzenetek várhatók. A magyar delegáció tehát ma délután 5 óra­kor ülést tart, melyen az érkezendő üzeneteket fogja tárgyalni. (Szerbia hadkészületei,) Belgrádból merő háborús hírek érkeznek, a katonai ügyek hát­térbe szorítanak most minden egyéb kérdést, így május 2- ről a következőket írják: A szerb hadsereg összes táborkara most Ale­­xinátzban időzik; ott van Ismajloff orosz ezredes is, ki a táborkarhoz csatlakozott. A zupriji dandár a deligrádi táborba vonult, mely árkokkal és sánczokkal van megerősítve és szá­mos ágyúval láttatott el. A dandárok már mind mozgósítva vannak. A kivonulás napja azonban még nincs megállapítva. A belgrádi dandár is parancsot kapott, hogy legyen készen az indulásra. A tüzériskolát bezárták, a növendékek mind beosztattak a dandárokba és legközelebb ki fognak neveztetni tisztekké. A paracsini és zuprijai élelmi raktárakban leg­alább is 8—10 hétre való élelmiszereket tartanak a hadsereg számára. Minap egy amerikai tiszt is lépett be a szerb hadseregbe, neve T­b­e­w­­­s Károly, a leg­utóbbi 25 év alatt részt vett valamennyi háborúban, melyeket Európa­ vagy Amerikában viseltek. Az amerikai háborúban az északi seregben, a krími há­borúban az angolok közt, a porosz-franczia háború­ban a francziák szolgálatában harc­olt. A szerb had­seregben önálló parancsnok kíván lenni, valószínű, hogy ki is nevezik annak. Egy belgrádi lap azt jelenti, hogy Cserna­­j­e­v tábornok a szerb kormánynak százezer ara­nyat adott segélyül a háborúra. Csernajevről köz­tudomású, hogy vagyoni helyzete épen nem fényes és így ama hír mindenképen gyanús, nem annyira a hi­telesség tekintetében, mint inkább ama százezer arany eredetét illetőleg. Azt is állítják, hogy Csernajev in­gyen ajánlotta fel szolgálait, már t. i. hogy a s­z­e­r­b kormánytól nem kap fizetést. Stratimirovics »tábornok« is szervezett önkénytes csapatot, mely legnagyobbrészt idegen ele­mekből áll. (Alkalmasint magyarországiakból, kiket a kormány­­erélyese —rendelete bizony egy perczig se riasztott vissza.) (A szerb moratorium.) Gróf Andrássy Gyula, tudvalevőleg a magyar delegatió szombati ülésében kijelentette, hogy A Vrede bg belgrádi főcon­­sult utasította, tiltakozzék a szerb moratórium ellen. Újabb hírek szerint Németország részéről is hasonló fellépést várnak. (Montenegro és a felkelők.) A török­­országi felkelők ügyeinek eddigi képviselője, Wesze­­litzky, Nikita fejedelemnek adta át mandátumát. Montenegro a török trónváltozásnak háborús jelentő­séget tulajdonít. (A bolgár felkelés) folyvást terjed. Dél- Oroszországból, Szerbiából és Romániából minden­nap jönnek 100—200 főnyi bandák, melyek a hely­ségeket felkelésre kényszerítik, így a legutóbbi na­pokban is Kalib­roja, Juruca, Streljatza és Jorgalija községek ily módon lázadtak fel. Múlt hó 19. és 22. közt több, nagyobb ilyen csetepaté volt; a törökök nem tudták a felkelőket kedvező állásaikból kiszorítani. A vilajet kormányzója most kivált a papság el­len fordul, mert ez iparkodik a lakosságot a felke­lésre rábírni, így Plovidivban Gevrasija archimandritát öt pópával együtt börtönbe vetette és alkalmasint le is fejezteti. De ez nem sokat fog használni, mert a tit­kos nemzeti kormány szintén halálos büntetéssel fe­nyegeti mindazon pópákat, kik a mozgalmat el fog­ják árulni.­­ A nép most azt hiszi, hogy a török igazságszolgáltatástól kevesebbet kell tartania, mint a »titkos« kormány boszujától. Widdinben múlt hó 26-án nagy tűzvész volt, mely a város négy oldalán egyszerre ütött ki. (A zárszámadási bizottság­ az 1874-diki zárszámadásokra vonatkozólag a ház elé terjesztett jelentésében az állami nyugdíjazásokra vonatkozólag egy fontos javaslatot fog indítványozni. Azon tapasztalásából indulva t. i. ki, hogy az egyes minisztériumok — ő­felsége kegyelmi intézkedésé­nek igénybevételével — igen gyakran terhelték meg az állampénztárt a szabályszerűnél jóval magasb nyugdíjazással; határozatilag felhivatni javasolja a bizottság a minisztériumot, hogy minél előbb a ház elé terjeszsze a nyugdíjazási törvényjavaslatot, s a nyugdíjazásoknál nagyobb figyelmet fordítson a takarékosság követelményeire. (Az osztrák nemzeti bank­ május havi kimutatása : Érczalap 136,597,113 frt 73 kr Erczben fizetendő váltók 11,719.411 frt 96 kr Leszámítolt váltók és értékek: Bécsben 35,029 803 frt 24 kr. az osztrák fiókokban 38,471.510 frt 45 kr. a magyar fiókoknál 29,689.589 frt 33 kr. Mindössze 103,190.903 frt 2 kr. Kölcsönök kézi­zálogra: Bécsben 11,302.500 frt — kr az osztrák fiókokban 9,993.400 frt — kr. a magyar fiókokban 7,051.000 frt — kr. Mindössze: 28,346.900 frt — kr A bank tulajdonát képező államjegyek 1779985 frt — kr A bankszabadalom tartamára az államnak adott kölcsön 80000000 frt — kr. Jelzálogkölcsönök 99409673 frt 50 kr Börzeszerűen vásárolt nemzeti bank-záloglevelek 5869940 frt — kr A tartalékalap értékei jun. 30-ki árfolyam szerint 17354725 frt 49 kr. A nyugdíjalap értékei jun. 31-ki árfolyam szerint 2483324 frt — kr. Épületek Bécsben és Budapesten összes beruházásokkal 3202266 frt 22 kr. Kiadások 1112817 frt 45 kr. Folyó­számlák 7719181 frt 76 kr. Összesen: 498.786.242 frt 14 kr Passiva­ Bankalap 90000000 frt — kr Tartalékalap 18019576 frt 75 kr Bankjegyforgalom 278191390 frt — kr. Ki nem vett tőkevisszafizetések 76140 frt — kr. Beváltandó bankutalványok 1331498 frt 53 kr. Forgatmányi követelések 466411 frt 98 kr. Ki nem vett osztalékok 91547 frt 50 kr. Forgalomban levő záloglevelek 99386180 frt — kr. Kisorsolt, de még be nem vál­tott záloglevelek 178650 frt — kr. Ki nem vett záloglevélkamatok 89850 frt 85 kr. Nyugdíjalap 2483324 frt — kr. Áthozatal a múlt félévről és zá­loglevelek kamatozására be­folyt összegek, folyó jövedelmek 8471673 frt 1 kr. Összesen : 498786242 frt 14 kr. Sok közt 1869-től 1873 év végéig történt leszámolá­sokról. Ki fog nyomatni, szétosztatni s annak idején napirendre tűzetik. Következett a napirend: a némely törvényható­ságok területének szabályozásáról és az ezzel kap­csolatos intézkedésekről szóló tvjavaslat részletes tárgyalásának folytatása. A 1. §. 3. pontjánál, mely igy szól: 3. Szilágymegye. Ezt képezik: a) Közép-Szol­­nokmegye; b) Krasznamegye; c) Dobokamegye a Szilágygyal határos régi egregyi járása; d) Kővár vidékének Közép-Szolnokkal határos részei; e) Zi­lah. Székhelye: Szilágy-Somlyó. Kővár­ vidékének az egyesült Szolnok-Doboka és Szilágy megyéhez csa­tolt részeken felül maradó helységei Szatmármegyé­­hez csatoltatnak . Hosszú Lajos indítványt terjeszt elő, mely szerint Kővárvidéknek Belső-Szolnokhoz nem csatolt részei Szathmármegyéhez csatoltassanak. Tisza Kálmán miniszterelnök azt hiszi, hogy ezen indítványnak a 2. pont tárgyalásánál lett volna helye; minthogy azonban csak pótlását czélozza az elfogadott szakasznak, azt hiszi, el lehet fogadni. A ház elfogadta az indítványt. Ennek folytán a harmadik pont d) alineája kimarad. A harmadik pont ezen határozat szerint mó­­dosíttatik. Boross Bálint a már kimondott határozat után kíván megjegyzéseket tenni, melyektől azonban, az elnök azon megjegyzése után, hogy a határozat ki van mondva, eláll. Szikszay Lajos Liptó megyének székhelyét Zilahra kéri tétetni. Az erre vonatkozólag beadott indítványt, aláírták: P­o­g­á­n­y­i Dénes, B­á­n­h­i­d­y Béla b., Szentiványi Árpád, Lovász Miklós, Ruprecht Lajos, Bethlen András gr., Hege­dűs Sándor, Madarász József. Bocsánczy Adolf a törvényjavaslat védel­mére emel szót, s Szilágy-Somlyót, mind vagyonosság, mind intelligencia, mind fekvése tekintetében Zilahi­nál méltóbbnak tartja arra, hogy az új megye szék­helye legyen. Elnök felkéri a ház tagjait, hogy lehetőleg röviden indokolják indítványaikat. Pogonyi Dénes kétségbevonja az előtte szóló állításait, s azt mondja, hogy az általa felállított szempontok mind Zilah mellett szólanak. Külö­nösen az intelligentia tekintetében határozott előnyt ad Zilahnak, Szilágy-Somlyó felett, a­hol nem igen látja az intelligentiát, hacsak ezt valaki nem azon körülményben keresi, hogy ott néhány évvel ezelőtt egy birkapásztor éjjel valami fényt látván, rögtön részvénytársaság alakult kincskeresésre. A keresés meg is indult s két év múlva csakugyan találtak egy ócska patkót s egy fél sarkantyút (Derültség.) Szikszay indítványát pártolja. Péchy Manó gr. a törvényjavaslat védelmére emel szót. Szongott Jakab Tasnád és Érmellék járást Szathmár megyéhez kívánja csatoltatni. Az előadó felszólalása után, ki a közigazgatási bizottság álláspontját védelmezte, miután P. Szat­­máry Károly és Teleszky István Szilágy-Som­lyó, Ujfalusy Miklós, Mocsáry Lajos, Ti­sza Lajos, Zilah mellett szólaltak fel, a ház elfo­gadta Szikszay javaslatát, mely szerint Zilah fogadtatott el. A „Pesti Napló“ tárczája. Raymonde. — Regény. — Irta TI­KUIJIKX AINDKÉK. III. (Folyt.) A pásztor megemelte széles karimájú kalapját odaszólt a kutyának, hogy hallgasson, ránczes arcra nevetésre torzult, gonosz kis szemekkel nézett az ifjúra: — A bíróság nem tud a dolgon változtatni, Préfontaine úr; nem tehetek róla, hogy az emberek kezén az erek kereszteződnek, és a csillagok az ég­ben összeházasodnak. És akármit mond is a bíróság, azért a kézi jelek mégis összefüggenek az égi jelek­kel ! Ugyan mondja csak, hisz ön úr, és iskolába járt! . . . Lássa, ezek a jelek némák is, sokat mondók is, a szerint, a­hogy meg tudjuk szólaltatni és a­ki erre képes, az sokat tud meg, mire a bíróság rá nem jön. Hej! sok embernek mondtam már meg, hogy mire gondol, pedig titkolta mindenki előtt. — Elég az hozzá, szólt Raymonde, Trinque­­nesse nagyon meglepő dolgokat mondott nekem. Most önön van a sor, Préfontaine úr, nyújtsa oda kezét. — Szívesen, felelé ez és letérdelt a fűre, itt a kezem,meg egy darab ezüstpénz rajta ... Mondd meg, hogy enyém lesz-e, a­mit óhajtok ? A pásztor kis rőzsét vetett a tűzre, úgy hogy ez jobbot vetett; azután megfogta Osmin kezét és a lobogó láng mellett gondosan megvizsgálta. Ray­monde leült egy kőre és fejét kezeire hajtotta. Egyéb se hallatszott, mint a patak csevegése, vagy egy szomszéd parkból egy birka mekegése. — Tyúh! kezdé Trinquenesse, itt van a gyűrűs­­ ujj, de jegygyűrű nem lesz rajta, ez a kereszt a Sa­­turnus hegyén szerelmi csalódásokat jelent. Ön nem fog megnősülni, Préfontaine úr. — Dehogy? morgott Osmin, kinek sehogy se tetszett ez az eredmény. — Legyen nyugodt, folytatá a pásztor, azért nem lesz ám boldogtalan... Az élet ere világos, egészséges, duzzadó szinű, ön soká fog élni, folyvást, jó asztala, jó tüze lesz... Raymonde felkac­agott. — Esd az ördögbe! szólt Osmin, kit bántott a fiatal leány vigsága és Trinquesse kedvezőtlen jós­lata, hiszem nem értesz te semmihez vén komédiás, nem is tudom, minek is hallgatom ezt a sok balgasá­got. Raymonde kisasszony, az idő későre jár, tán itt hagynék ezt a jó embert birkái mellett. Raymonde igent bólintott és mindketten búcsút vettek Triquessetől. A fiatal leány kaczéran meg­emelte hosszú ruháját, mely a harmatos füvön hosszú uszályt eresztett; szilárdan, erőteljesen lépett; syl­­phid termetét kis fehér kendő takarta, büszkén emel­te fejét, mely még mindig tündöklött a szentjános-bo­­garaktól. Osmin hallgatva ballagott mellette, kedvetlen arc­c­al; mikor a pásztorral beszélgetett, egy zsá­lyalevelet tépett a virányon, ezt tartotta most is fogai közt. Trinquesse szerencsétlen jóslata nagy za­varba hozta. Pedig milyen szép beszédre készült. Most sehogy se tudja elkezdeni. Azonfelül kibukkant a holdvilág a fák mögül, kékes lepedőt vetett az ugarra, a tücskök is megszólaltak, minden hang­juk fagyasztó gunykaczajként csengett Osmin fülébe. — Itt, a hold világa mellett nem megy, gon­­dolá magában, majd inkább, ha a fák közé jutunk. Raymonde is visszanyerte egész öntudatát, mi­kor látta, hogy imádója olyan tartózkodó. — Ön el­hallgat, szólalt meg, engem meg ez a holdvilág jó kedvbe hoz. Mikor így éjjel az erdőben ballagok,­­ eszembe jutnak dajkám régi nótái, meg nem állha­tom, hogy el ne énekeljem. És Raymonde szép, csengő hangon elénekelt egy népballadát. Préfontaine ismét nekibátorodott. Félelme tűnni kezdett, a­mint a dal szavai elröppen­tek. Igazi sziréndal volt. Osmin a világ végéig is kö­vette volna a bájoló nőt, ki erőteljes, mégis oly hí­zelgő hangon tudta énekelni. Épen a lejtőn mentek le, mely a kert felé vezet. Minden lépéssel közelebb jutottak sétájuk végpont­jához és Osminnak mind kevesebb kilátása volt arra, hogy szerelmét be fogja vallhatni. — Ugy­e, szép dal ? szólt az énekesnő és feltekintett szálas kísérő­jére ; fején a szent­ János-bogarak már csak halvá­nyan pislogtak, de helyettük két bűbájos szem tün­dökölt a holdvilágban. Osmin nem tudott ellentállni e szemeknek. Hir­telen megállott, neki támaszkodott egy vad körtefá­nak, mely ép az ösvény közepén állott. — Raymonde kisasszony, kezdő­­hangja ful­dokolt a felindulástól.) Nagyon szeretem önt! És bármit mondott is ez a bolondos pásztor, még­is azt hiszem, hogy belőlem jó férj válnék... Mit szólna hozzá, ha Préfontainné asszonynak hívnák önt ? Raymonde hátralépett; ez a váratlan vallo­más nyilván megdöbbentette, lesütötte szemeit és csak nagy lopva,­aggódó tekintetet vetett a hosszú legény­re, ki most útját állja, és kinek arczára a hold épen erős világot vetett. Azután ajkaiba harapott és kö­rülnézett, nem szökhetnék-e el a süni kerítés mögé. De a sövény nagyon sűrű volt, Osmin pedig egész széltében állotta el a gyalogutat... Felelnie kellett volna, de nem tudott szólni. — Ön hallgat, hevenyészett megszólításom megijesztette... suttogó Osmin. — Egy kissé csakugyan megijedtem, viszontá Raymonde és tréfálni próbált... Ilyen kéréssel még nem tiszteltek meg; igazán zavarban vagyok. — Roszul kezdtem ... Előbb azt kellett volna mondanom, hogy az ön édes­anyja tudja már kí­vánságomat, és hogy az ő beleegyezésével bátorko­dom önhöz e kérdést intézni. Raymonde még mindig hallgatott. — Beismerem, folytatá az ifjú, hogy nagyon merészet gondoltam. Nem vagyok fényes parthie és tudom, hogy személyes előnyeimmel nincs mit dicse­kednem. Ez a szerény és becsületes vallomás megérde­melt volna legalább egy nyájas szót. Raymonde érezte ezt, de csak annyira tudta magát rávenni, hogy duzzogva félrehúzta száját, ami különben igen gyönyörűen illett neki. Azután csak állott és kezei közé csavargatta sálját. — Ügyetlen és visszatetsző vagyok! sóhajtott fel Osmin szomorúan. — Azt nem mondom ! tört ki végül nagy ne­hezen a leány. De... de én még sohasem gondoltam a házasságra... Mindig azt hittem, hogy ráérek erre akkor is, ha majd idősebb leszek. — Például ötven éves! kac­agott fel Osmin. — No nem, hanem két-három év múlva, vagy tán előbb is. Hisz még csak tizennyolcz éves vagyok. — Legyen nyugodt, suttogó Osmin busán, nem­­ szegzem mellének a pisztolyt... Engedek időt. Csak­­ azt mondja meg, tesz-e majd kísérletet hozzászokni , azon gondolathoz, melyet most olyan furcsának talál,­­ hogy t. i. nem legyen. Raymonde ismét feltekintett. Osmin még min­dig ott állott előbbi helyén; eltökélte, hogy meg nem mozdul, amíg kielégítő feleletet nem kap, felsó­hajtott. — És ha megteszem a kísérletet, kérdő hízel­kedve, akkor enged-e gondolkozási időt ? — Megígérem. — Hát ha legjobb akarattal megteszem e kí­sérletet és mégse szánom rá magam ? folytatá a nő kihívó mosolylyal. Osmin lecsüggesztette fejét. — Ugy­e, elbeszélné fűnek-fának, hogy én mi­lyen gonosz kaczér vagyok ? kiáltott fel.­­ — Oh nem, viszonza Osmin és felemelte fejét. Megátkoznám balsorsomat és félre állnék, de azért mégis szeretném és tisztelném. Osmin­­ szemei könybe lábadtak. Raymonde meg volt hatva, türelmetlen is volt, czipője sarkával a földre toppantott. — Untatom önt, szólt Préfon­taine keserves hangon; szeretné, ha már szabadul­hatna tőlem. — Nem... hanem már késő van és otthon ag­gódni fognak miattam. — Bocsánat, hogy ilyen roszul választottam meg az időt. Hanem már nagyon nyomta szívemet e vallomás. Igazán, szinte megsoványodtam. Raymonde mosolygott és hamis szemrehunyo­­rítással nézett végig a szálas ficzkón, mintha ezt akarná mondani: — Bizony, nem látszik meg rajta. — Nem mertem holnapig várni, folytatá­­met, már ma este akartam tudni az ítéletet. És most még sem tudom. Sőt azt sem tudom, hogy szeret-e egy kissé, vagy gyűlöl-e ? — Dehogy gyűlölöm, viszonzó Raymonde kissé közönyös hangon. — Zavara fokozódott, mert Osmin egy lépést tett feléje és markos kezével megfogta a fiatal leány ujjait: — Mondjon igent vagy nemet! Raymonde kétségbeesett tekintetet vetett jobbra, balra mikor az érzelgős fiú megfogta kezét. Nem tudta maga sem, hogy már most mitevő lesz, de fel volt ingerelve és kitörő indulatossággal mon­dá: No hát, igen, igen! — Osmin e szóra meghök­­kenve félrelépett, Raymondenak kis szabad útja nyílt a fa és a cserjék közt, felhasználta ezt, mint az angolna kisiklott a legény kezei közül, lefutott a lej­tőn, hátra se nézett, míg csak a kis ajtó kilincsét el nem érte. De itt, mikor látta, hogy visszavonulása biztosítva van, megbánta­, kegyetlenségét. Mielőtt eltűnt, csengő szavával odakiáltott Osmin felé: Majd megpróbálom, holnap viszontlátom! És a kert­ajtó bezárult Osmin előtt. (Folyt. köv.) Budapest, június 2. (A magyar delegátió) ma délelőtt 10 órakor teljes ülést tartott, melyben majdnem egyhan­gúlag megszavazta a tegnap függőben maradt tételt a welsi lovassági laktanyára előirányzott 45.000 frt. Ezzel a hadügyi rendes és rendkívüli költségvetés részletes tárgyalása teljesen be volt fejezve. A szabályok értelmében a harmadik megszó­ ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselő úz ülése június 20-án. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyzők: Beöthy Algernon, Molnár Aladár, Orbán Balázs. A kormány részéről jelen vannak : Tisza Kál­mán, Simonyi Lajos báró, Perczel Béla, Szende Béla. Az ülés kezdődik i. e. 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, ész­revétel nélkül hitelesíttetik. Az elnökségnek előterjesztése nincs. Pulay Kornél bemutatja a zárszámadási bi­zottság jelentését a Magyar és Horvát-Szlavonorszá­ Különfélék. — jan. 2. (K i n­e v e z é s e k). A maros­vásárhelyi főügyész Gödri Sándor írnokot a segesvári kir. ügyészségtől a kolozsvári, Mi­hály Ferencz írnokot a medgyesi kir. ügyészségtől és Pogány Imre írnokot a nagyenyedi kir. ügyészségtől az erzsébetvá­rosi, Muzsnai István szolgát ugyancsak a nagyenyedi kir. ügyészségtől viszont az erzsébetvárosi kir. ügyészséghez he­lyezte át. (Adományok iskolai czélokra.) Zer­­pák János püspöki helynök s prépost-kanonok, a győ­ri állami tanitó­képezde számára Deák Ferencz olaj­­nyomatú nagy arczképét ajándékozta. — Foghtay Dénes, Komárom megye árvaszéki ügyésze a közneve­lésügy érdekében 6 éven át fizetendő évi 200 frtnyi iskolai alapítványt tett. (N­y i­l­a t­k o z­a t.) A »Hon« és az »Egyetér­­tés«-ben a következőket olvassuk : »A Hegedűs Sán­dor országos képviselő és Verhovay Gyula az »Egyetértés« munkatársa között fennforgott becsül

Next