Pesti Napló, esti kiadás, 1876. szeptember (27. évfolyam, 210-235. szám)
1876-09-11 / 218. szám
218. szám. Budapest, Hétfő September 11,1876. 27. évfolyam. Szerkesztési iroda* Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatalt , Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételeit Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az e'.ti kiadás postai különküldéséért felüdlfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, és ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számutatik. Hirdetései* _ szintúgy mint előfizetések —« a Pesti IS Napló kiadó-hivatalábarBudapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők, Budapest, sept. 11. Ő Felsége a király Erdélyben, Nagy-Szebenben időz, a hol a legünnepélyesb módon fogadtatott. Ő Felsége útjában, bár minden hivatalos fogadtatás mellőztetett, számos város s törvényhatóság kifejezte hódolatteljes tiszteletét, melyet ő Felsége elfogadni méltóztatott. Ő Felsége a romániai határ közelében időzvén, a román fejedelem ő Felségét ünnepélyesen üdvözölteté. A fővárost a képv. testületnek felében való uj megválasztása foglalkoztatja. Tegnap e czélból a Terézvárosban gyűlés tartatott, de a gyűlés irányában kevés érdeklődés nyilvánult; alig száz tag jelent meg azon. A közigazgatási bizottság általános megalakulására pct. 4-dike van kitűzve, a fővárosban azonban, tekintettel az uj képv. választásokra, a közig. bizottság valószínűleg későbben fog megalakulni. Széli pénzügyminiszter Budapestről Rátótra utazott el s innen fog menni Bécsbe, ahol Tisza miniszterelnökkel holnap találkozik. Midőn a múlt hét eseményeire akarunk pillantást vetni, mindenekelőtt és főleg a keleti ügyekről kell szólanunk. A békét veszélyeztető, aggasztó hírek merültek fel a keletet illetőleg a múlt héten s e hírek ma fenyegetőbb alakot öltenek. A török békefeltételek hivatalosan még nincsenek tudva, de jól értesült helyről is bevallják, hogy e föltételeket a hatalmak elfogadhatlanoknak tartják. Általánosan azt hiszik, hogy e föltételekből a porta engedni fog s csak is azért állitá fel azokat, hogy az e föltételek körüli diplomatiai tárgyalások által időt nyerjen a Szerbia elleni hadjárat sikeres befejezésére. E hír valószínűséggel bír, de ha való, akkor annál inkább lehet fájlalni, hogy a török hadvezérlet most Alexinácznál ép úgy késedelmezik, amint a hírneves knjazeváczi győzelem után késett, s nem használja fel most sem győzelmét. Alexinácz, bár gyöngén megszállva, még mindig a szerbek kezében van, Deligrád ellen nem történt erélyes ostrom s a csatatéren egyáltalában semmi lényeges változás sem állott be. Ami a török békefeltételeket illeti, egy bécsi lap, melynek jelentései különben nem tarthatnak feltétlen hitelességre számot, a következőkben adja elő azokat: Első czikk. Az 1867-diki egyezmény megszüntetése, mely szerint a porta lemondott a szerb várak megszállási jogáról. E helyett az 1856-diki egyezmény léptetendő ismét életbe, amely szerint a porta ismét azon joggal bír, hogy megszállja Belgrád, Szendrő és Lakács várát. Második czikk. A porta Milánt trónvesztettnek nyilvánítja. A skupstina összehivatik új fejedelem megválasztására. Az igy megválasztott fejedelem Konstantinápolyim teendő hódolati útja által fejezi ki hűségét. E föltétel Szerbia minden jövendő fejedelmére nézve érvényben marad. Harmadik czikk. A porta azt követeli, hogy mindazok, kik török területek fellázitásában részt vettek, vád alá helyeztessenek s a bűntett minemüsége szerint megbüntettessenek. E föltétel az orosz tisztekre s igy Csernojeffre is vonatkoznék, ki a bolgárok fellázitásában vett részt. Negyedik czikk. A szerb népre a portának fizetendő hadiadó vettetik ki. Ami azonban az adó mennyiségét és a behajtás módját illeti, a szultán kegyelmes lesz a szerb nép iránt. Ötödik pont. Szerbia a szultánt souverainjének tartozik elismerni, ami az által jelentetik ki, hogy az összes szerb külföldi képviselet a törökök kezében lesz. Hatodik czikk. A szultán, mint souverain, befolyással bír a szerb hadsereg erejének és szervezetének megállapítására. Ha ezekhez megjegyezzük,hogy az e békeföltételekről szóló hírt Belgrádból távírják a bécsi lapnak, alig kell különösen is fölemlítenünk, hogy azok mennyire megbízhatlanok. Csak annyi látszik valószínűnek, hogy a porta Milán fejedelemnek a tróntól való megfosztását, hadi kárpótlást, a szerb várak megszállását s a szerb hadsereg csökkentését követeli , a többi a koholmány jellegét viseli magán. A nagyhatalmak nem engedik Milán fejedelmet letétetni s ezenkívül más föltételük is van, a melyben a porta nem nyugodhatik meg. A hatalmak ugyanis azt követelik, hogy Bulgária,Bosznias Herczegovina is foglaltassák be a békekötésbe, a porta pedig erről semmit sem akar tudni, mert mindhárom tartományban a felkelés teljesen leveretett. A hatalmak Herczegovina által akarják megnagyobbítani Montenegrót, a másik két tartománynak pedig bizonyos önállóságot adni, s e pontokban nyilvánul a nézeteltérés a porta s a közvetítő hatalmak között. A helyzet olyan, hogy akár enged a porta, akár nem , a legsúlyosb válságok fenyegetik Európát. Ha enged, Törökország uralma végképen meg van törve s a létesülő hitvány béke csak igen rövid tartamú lehet. Ha nem enged , a nagyobb mérvű háború kikerülhetlennek látszik. E tekintetben figyelmet érdemel, hogy Manteuffel tábornok, ki a német császár részéről titkos küldetésben járt az orosz czárnál Varsóban, amint Merseburgban a császár által fogadtatott, azonnal Varsóba utazott Bismarckhoz. A tábornok, hír szerint, az orosz czár azon nyilatkozatáról értesíté a német kormányt, hogy azon esetben, ha a porta nem fogadja el az Oroszország által ajánlott békefeltételeket, az orosz hadsereg megszállja Szerbiát. A német kormány ezúttal közvetít az osztrák-magyar monarchia és Oroszország között, hogy mily sikerrel , azt már a legközelebbi események megmutatják. Ami Angliát illeti, igen figyelemreméltó hangok szólalnak fel az angol közönség köréből az »indignations meetingek« ellen , de tagadhatóan, hogy e népgyűlések s különösen Gladstone felszólalásai megrendíték Disraeli állását. Gladstone nemcsak röpiratot irt, hanem múlt szombaton vál. kerületében is felszólalt, s Angliának a többi hatalmakkal való együttes eljárását hangoztatá. Mi e mozgalmakból különösen azt a momentumot emeljük ki, hogy míg nálunk államférfiaink főbölcsességét a hallgatás képezi, és legfontosb állami eseményeink titokban készíttetnek elő, Angliában a nyilvánosság játsza a legfőbb szerepet, s a közvélemény megnyerése az angol államférfiak bármely actiójának elengedhetlen föltétele. Bécsben az angolországi agitatió azon hitet, illetőleg reményt keltette fel, hogy a Disraeli-kormány helyét a Gladstone-kormány foglalja el. A »Presse« a keleti kérdés sikeres megoldásának elengedhetlen föltételének nevezi ezt, s azon nézetének ad kifejezést, hogy Gladstone kormányra kerülve, Törökország integritásának fenntartása mellett, a megfelelő reformoknak fogná pártját. Németországban a lipcsei nagy hadgyakorlatok alkalmul szolgáltak a lipcsei »nagy népcsata« megünneplésére is. — Rómából azt jelentik, hogy a pápaválasztás eshetősége foglalkoztatá a bibornoki collegiumot s ez actus részleteire nézve több módosítás fogadtatott el; de hogy miből állanak e módosítások , ezt még titokban tartják. Budapest, sept. 11. (Forster angol képviselő), a parliament és az angol liberális ellenzék egyik legkitűnőbb tagja jelenleg Törökországban időz, hogy saját szemeivel győződjék meg a török hadviselésről, mely miatt az angol közvéleményt annyira fellármázták. Igen érdekes tapasztalatokat tehetett itt levelében, melyet egy Budapesten időző előkelő angolhoz intézett, azt írja, hogy azok után, miket Bolgárországban látott, korábban vallott nézetei a törökországi kérdésről sokban megváltoztak. E kiváló tekintély nyilatkozata az angol közvéleményt meg fogja győzhetni, hogy az angolorsági Slavophil politikusok mily szemfényvesztést űztek az u. n. bolgárországi kegyetlenségekkel és hogy ezek bizony nem képezhetnek elég okot arra, hogy Angolország keleten abdicáljon és elősegítse Oroszország veszélyes terveit. (A megszüntetett kisebb városi törvényhatóságok.) A belügyminiszter a következő rendeletet bocsátotta ki: »Az 1876. évi XX. t. sz. 1-ső §-a alatt felsorolt városok közül, Erzsébetváros, Gyulafehérvár, Szamosujvár, Zilah, Abrudbánya, Bereczk, Csíkszereda, Fogaras, Hátszeg, Iiyefalva, Kézdi-Vásárhely, Kolos, Oláhfalu, Sepsi-Szt.-György, Szász-Régen, Szék, Székelyudvarhely, Vajdahunyad és Vízakna, a területi szabályozásról szóló 1876. XXXIII t. czikk foganatosítása folytán e hó 4-kétől kezdve már az illető megye törvényhatósága alatt állván, a fenebb idézett törvényszakaszban még megnevezett Bakabánya, Bártfa, Bazin, Beszterczebánya, Breznóbánya, Eperjes, Esztergom, Felsőbánya, Késmárk, Kis-Márton, Kis-Szeben, Korpona, Körmöczbánya, Kőszeg, Libetbánya, Lőcse, Modor, Nagybánya, Nagyszombat, Zólyom, Ruszt, Szakolcza, Szent- György, Trencsén, Újbánya, Gölniczbánya és Fehértemplom városokra nézve folyó hó 15-ét tűztem ki azon határnapul, a melyen ugyanazok eddigi törvényhatósági működésük beszüntetése mellett az illető megyékbe tényleg bekebeleztessenek.« (A diplomatiai helyzet), mint a »Pol. Corr.« constatálja, nem veszélytelen és a legkíméletesebb bánásmódot igényli. A férfiak, kik a török birodalom sorsát vezetik, szemmel láthatólag közelednek az osztrák-magyar diplomatához és ennek jó szolgálatai iránt, melyek a békítés művét leginkább előmozdíthatják és elháríthatják a fenyegető bonyodalmakat, nyíltan bizalmat tanúsítanak. Ugyan e forrás szerint a porta követelései arra fognak szorítkozni, hogy a szerb várakat egyelőre megszállhassa és kiépíthesse a belova sophianisi vasutat Belgrádig. Szerbia nem lesz képes e vasutat kiépíteni és így Törökország vállalja ezt el és akkor természetesen birtokosa is lesz e vasútnak. Szerbia és Montenegro csak azon reményben appelláltak Európához, hogy ez támogatni fogja igényeiket; feltehető, hogy e hatalmak közül némelyik meg fogja kísérteni Törökországra nyomást gyakorolni, hogy tőle engedményeket vívjon ki. Itt a diplomatia feladata rendkívül nehéz lesz. A porta bizonyára felhozandja, hogy a török birodalom minden részében zárt kaput nyit a lázadásoknak, ha engedményeket tenne a fellázadt alattvalóknak. Felhozza majd továbbá azt, hogy számolnia kell a mohamedán alattvalók izgatottságával is, melyet a háború szenvedései a kétségbeesésig fokoztak. A mohamedán lakosság rendkívül felháborodnék, ha azt látná, hogy a forradalmat még díjakkal is biztatják. (Görögország és a porta.) Athénból f. hó 3-ról írják a »Pol. Corr.«-nek: A görög kormány még a kamarai ülésszak előtt meg akarta oldani az indigenatusi kérdést. A porta eddig csak mentegetőzésekkel, ürügyekkel felelt, és most egyszerre az Hírlik, hogy Konstantinápolyban Karatheodory elnöklete alatt bizottság neveztetett ki, mely i. é. deczember 13-án jő össze és eldönti e kérdést. Az athénieket ezen újabb halogatás igen elkeserítette. Nem kevésbé sértő a görög kormányra nézve a cynicus modor, melylyel a szambuli külügyérség az Epirusban, Tessáliában és Macedóniában tervezett cserkesz-telepítésekről szól. A porta a már letelepedett cserkeszek rokonainak nem tilthatja meg, hogy családjaikat néhány napra meg ne látogathassák. Ez volt a porta felelete Görögország első tiltakozására. Konstantinápolyban tehát plausibilisnek találják, hogy az ázsiai társadalomnak ezen rongyos, félmeztelen, rablás és gyilkosságból élő söpredéke a drága török postagőzösökön Syriából tömeges kirándulásokat tegyen a görög határon lakó rokonoknál. Újabb felszólalásokra a porta egész kurtán kijelentette, hogy cserkesz-kivándorlásokról mit se tud és ilyenek alkalmasint nem is történtek. Erre a görög kormány újabb adatok alapján erélyes tiltakozó jegyzéket intézett a portához és határozott választ követel. A naponkint érkező cserkeszek száma egyre szaporodik. Almirosban (Thessália) a múlt héten nagyobb csoport érkezett meg, többi közt 56 igen szép cserkesz nő; ezek közül Havuz efendi 75 török fontért vett meg egy tizennyolcz éves leányt. A királyi család ma utazik el Szent-Pétervárról Koppenhágába, honnét Berlinen és Bécsen át Triesztbe megy. September 27-én érkezik ide, a kamara October 2-án nyittatik meg, ekkor fog elválni, hogy a kabinet mikép tud az ellenzékkel megmérkőzni, fenntartja-e az eddigi semlegességi politikát, és bírja-e még a király bizalmát. (A török-román határról.) Bukarestből, f. hó 5-ről jelentik. Jövő hétfőn Braila és Galacz közt hadgyakorlatok kezdődnek, melyekre a nevezett két városban, valamint a Covurlui és Braila kerületekben az állomásra,minden fegyvernemből való katonaság összpontosíttatik. A nevezett kerületek a török-román határon vannak. Ma reggel ismét átutazott egy csapat orosz önkénytes. Egy hét óta majdnem minden nap átvonul itt 15—20 ember, Tarn-Severinen át Szerbiába mennek. Ez emberek, fiatal, erős alakok, jól vannak ruházva, pénzük is elég van, nem titkolják, hogy a törökök ellen mennek. Mindegyik a mellén ólomkeresztecskét visel, melyről fehér golyócska függ le, ebben a szentháromság van bevésve. Az oroszok e keresztet és golyócskát áhítattal csókolgatják, keresztet vetnek magukra és esküsznek, hogy inkább meghalnak, de a barbár törököt Európában többé nem tűrik. Megyünk is kikergetjük a pogányokat Európából, mondják egész nyíltan. (A harcztérről) jelentik, hogy az Alexinátz előtt álló hadsereg egy része a deligrádi megerősített tábor ellen vonul, hogy elvágja azon szerb csapatok visszavonulási útját, melyek Alexináczban maradtak és ezt alkalmasint nem sokára kénytelenek lesznek elhagyni. (Mohamedánok és keresztények Törökországban.) Petermann ismert földrajzi folyóiratában érdekes kimutatást találunk a keresztények és mohamedánokról, kik Konstantinápolyban és az alább megnevezett sandsákságokban laknak. E kimutatás szerint a lakosság igy oszlik el. Keresztények: Mohamedánok: A statisztikai congressus kirándulásai. (Saját tudósitónktól.) Báziás, sept. 10. hajnalban. A fényesen sikerült aradi lakomáról, melyen Azt Péter főispán üdvözölte a vendégeket, kiknek nevében Faider Belgium képviselője válaszolt a magyar művelődés eddigi elhaladását s jövendő tovább fejlődését éltetve, nagy esőben siettünk vissza vasúthoz kocsinkba, mely a kirándulás idejére egészen lakásunkká jön. Azt hittük, hogy a holnapi nap elázik, de a legkellemesebben csalatkoztunk. Az idő kedvezett kirándulásunknak, mely rendkívüli élvezetet nyújtott, mert a természet bájai és az emberi ész nagyszerű alkotásai egyesültek gyönyörködtetésünkre. * * * A vidék, melyen ma áthaladtunk, nem viselte többé magán a szép magyar alföld jellegét. Már Vojteknél köszöntöttek bennünket a távolból a bánsági fahegyek s a mozdony a hullámos talajon sebesen vitte közelökbe a vonatot Bogsán felé. Román-Bogsán, melyen át a vasút vezet, maga ép oly érdekes, mint festői látványt nyújtott. A faházak sajátszerű építési módja, valamint a lakosok, különösen a nők festői viselete, kik tömegesen nagyobb részt guzsalylyal kezükben tódultak ki az utczára a vonat közeledtekor, egyaránt új volt előttünk. Lassan haladt az óriási vonat a hegyek alján fekvő Német-Bogsánba. Itt díszkapu, nagy számú rendező-bizottság s az államvasuttársulat képviselői Zichy Henrik gróf igazgató tanácsos, Bresson vezérigazgató, Boré a resiczai gyártelep főigazgatója, Schring és Kalocsay igazgató urak üdvözölték az érkezőket, kik csakhamar külön vonatra ültek, mely a hegyekbe a »Bründl« mulatóhelyre vitte őket, hol kitűnő hideg reggeli állt rendelkezésekre. * * * A hegyi pálya keskeny vágánya; a vonat, melyre ültünk, gyönyörű volt. A »Hungária« kis mozdony s két nyílt, de födeles kocsi virágokkal volt tele aggatva. A többi kocsik nyílt és igen kényelmes »lawry« k voltak, mindegyik három paddal s mindegyik pad három üléssel. A vendégeket a vonat több diadalkapun keresztül rohamosan vitte föl a magasba az említett mulatóhelyre. Fél órai időzés után tovább indultunk Resicza felé. A vidék nagyérdekű látványt nyújtott. Egyre emelkedtünk. Lenn a mély völgyben a Berzava patak folyik. Gyönyörű sűrü erdőkkel borított hegyek közt néha roppant mély bevágásokon át kapaszkodik a vonat fölfelé. Minduntalan nagy kanyarodásokat tesz s igy halad a magasba. Közel Rezsiczához egy második, szintén virágokkal tele rakott mozdonyt kaptunk, mely a vonatot fölczipelte a Rezsicza feletti hegyekre, honnan elbájoló látvány tárult elénk. Lent a völgyben lábainknál volt a hatalmas gyárváros számtalan kéményével, gyárépületeivel és csinos munkásházaival. A külföldi vendégek nyilatkozata szerint a telep csak a híres Creuzottal hasonlítható össze, de a szép fekvés tekintetében ezt messze felülmúlja. Az óriási gyártelep mélykatlanban fekszik, melyet a Berzava patak szel át. Körülötte mindenütt szép magas erdőkoszorúzta hegyek vannak; a város maga mintegy 15.000 lakossal bir, s közülök 4500 gyármunkás. A társulat gondoskodott róla, hogy a munkások bizonyos évi törlesztés mellett háziurakká lehessenek; a legtöbbnek van is saját háza s a sok apró, de tiszta és csinos munkásház igen érdekes látványt nyújt. *I Csakhamar leszállottunk a magasból. A vonat ismét lefelé ment s azután be Rezsiczába, hol mindenekelőtt a coaks-telephez értünk. Megérkezésünkkor a föld mélyéből a kőszénbányából egy en miniature vasúti vonat robogva jött elénk. — Egy pi-cziny gőzmozdonyka, »Magyar Reitz« hozta kis kerekeken mozgó vasládákban a kőszénport, melyből a coaks készül. A por a szabadban álló óriási kemenczékbe tétetik s ott tűz segélyével egy nagy tömbbé forrad össze. E tömböt a kemencze hátulján levő gőzgép kitolja a szabadba, hol vízzel leforrázzák s apró darabokra törik szét. Bemutatták nekünk is ez eljárást. Egyszerre megnyílt az egyik kemencze ajtaja, melyen át valami láthatatlan erőtől tolatva, mint egy tüzet okádó sárkány bujt ki az izzó anyag. Amint künn volt, szivattyúból vizet bocsátottak reá; egy csomó munkás előrontott s darabokra törte az izzó szörnyeteget. * * # Azután a vonat tovább vitt bennünket Resiczából a legmagasabb pontra fel a hegyekre, csaknem 400 méter magasságba a tengerszin felett. A leggyönyörűbb, vadregényes helyek folyton váltakoztak. A faszénkészítést néztük meg. Ez itt óriási arányokban űzetik. Évenként mintegy 40.000 öl fát úsztatnak le a hegyekből az e czélra külön berendezett Berzava patakon. Igen szép látványt nyújtott a munkások által csupa hasábfából összerakott, zászlókkal és üdvözlő irattal ellátott díszkapu, mely valóban mestermű volt a maga nemében. * * * Ismét leszálltunk a völgybe. Visszatértünk Resiczába s magának az óriási vasgyártelepnek megtekintéséhez fogtunk. Megnéztük az öntőmüvet, a nagy olvasztókat, a gépműhelyt, a kikészitési műhelyt, a szerkovács és hidépitészeti műhelyt, a henger- és kavarómüvet stb. Mintha oda lenn a Cyclopsok műhelyében jártunk volna, oly óriási nagyszerű dolgokat láttunk. A számtalan kis és nagy gép zakatolása, az ötven mázsás kalapács-óriások ütése, a sok mindenféle szerszám zaja csaknem daemoni benyomást ten. Egy helyen egy izzó vastömböt vertek lapossá, másutt érczet olvasztottak s a nagy telep minden része teljes munkában volt. Különösen érdekes volt a Bessemerféle aczélsinek készítése, melynek minden pirasisát bemutatták nekünk. Láttuk az anyagot folyékony állapotban, a mint egy óriási kádból csapon át bocsátottták a sinformába; láttunk, mint jön a sin három óriási hengerben meglapítva, hogyan vágják le két végét, hogy mindegyik sin egyenlő hosszú legyen. Szóval, káprázott a szem, szédült a fej az imposáns látványtól. * * * Négy óra felé ebédeltünk a »Strobel«-féle kertben, melynek bejárata előtt szépen egyenruházott bányászok képeztek sorfalat. Bent a gyári zenekar játszott igen szépen. Hogy az ebéd kitűnő volt, felesleges mondanunk. Az osztrák államvasút nagy előzékenységgel s bőkezűséggel fogadta a vendégeket, s főleg a tisztviselő és rendező urak valóban elismerést érdemlő buzgalommal és odaadással gondoskodtak róluk egész napon át. Zichy Henrik gróf üdvözölte a vendégeket, mire számos toaszt következett. Levasseur és Keleti urak igen szép szavakban adtak kifejezést a vendégek köszönetének a társaság iránt, Tader ur viszont Keleti Károlyt, mint a kirándulás legfőbb rendezőjét éltette. Hogy a rendezőség mily előzékeny volt a vendégek iránt, mutatja az, hogy még a bor is »magyarázi congressbor« — s különben is jó volt. * * . A toastok folytán kissé elkésve indultunk viszsza Bogsánba, hol ismét régi vonatunkra szálltunk. Éjfél után egy óra felé érkeztünk Báziásra, hol azonnal a számunkra készen tartott két nagy hajóra mentünk át. Itt M e d gy a s z a i I. főigazgató úr lekötelező szívélyességgel fogadta a vendégeket, kiket pompás vacsora várt. Ezután a vendégek nagy része pihenni ment, sokan azonban a szép éjszakát élvezik. Ismét a fejedelmi Dunán vagyunk; vize tükrében a * * Konstantinápoly . . 121.000 183.000 Serajevo................... 69.000 83.000 Zwornik........................ 168.000 123.000 Travnik........................ 101.000 49.000 Novibazar .... 90.000 66.000 Banjaluka .... 177.000 44.000 Bihacs........................ 105.000 72.000 Herczegovina . . . 142.000 43.00Ó Monastir .... 250.000 126.000 Koritza................... 98.000 53.000 Prisrend....................... 105.000 281.000 Uskup....................... 119.000 110.000 Divra........................ 19.000 225.000 Skutari................... 89.000 82.000 Janina........................ 144.000 18.000 Previza.................... 43.000 26.000 Argirokastro . . . 88.000 75.000 Berat........................ 32.000 109.000 Tirkhala........................ 148.000 23.000 Saloniki ..... 87.000 70.000 Seres............................. 133.000 86.000 Drama................... 18.000 94.000 Drinápoly .... 230.000 117.000 Philippopolis . . . 316.000 208.000 Slivno........................ 90.000 81.000 Rodostó.................... 75.000 40.000 Gallipoli................... 77.000 61.000 Rustsuk....................... 234.000 331.000 Turicha.................... 83.000 136.000 Várna......................... 32.000 89.000 Tirnova....................... 223.000 150.000 Sofia............................ 297.000 53.000 Widdin........................ 297.000 61.000 Nissa ...... 213.000 92.000 Özszesen : 4,513.000 3,460.000 csillagok viszfénye látszik. A szerb partról komoran néznek át hozzánk a hegyek, mintha országuk szomorú sorsát siratnák. Reggel ötkor indulunk Orsova felé. Vendégeink látták Mezőhegyest, az ország mezőgazdasági és állattenyésztési mintatelepét, látták Resiczán iparunk és bányászatunk egyik legvirágzóbb képét. Ami ezután következik — az, Szeged kivételével — tisztán csak kéjutazás, melyről csak táviratilag, de igen kimerítően tudósítjuk olvasóinkat. A. I. Az őstörténelmi és embertani nemzetközi congressus. — sept. 9. A ma délután 3 órakor megnyílt ülésben Hildebrand, a stockholmi múzeum őre elnökölt. Először Oldenhuis értekezett a hunnebeddák viszonyáról néhány keresztény egyházhoz. Utána Henszelmann értekezett a góth művészetről. Számos szobor találtatik Spanyol- és déli Oroszországban, melyek billikomot tartanak egyik, vagy mindkét kezökkel. Ezen szobrokat épen ezen hasonlatosságnál fogva egy nemzettől, a góthoktól eredetieknek tartja. Ily szobrok kisebbszerű tárgyakon is találtatnak. Értekező azt hiszi, hogy ezen szobrok technikai kivitelének tanulmányozása által lehetséges lesz az ógóti művészet határait megjelölni és így a késő vaskor felderítésében egy lépéssel tovább menni. Lenhossék tanár egy régi magyar macrocephal koponyát mutatott be, mely Csongrádon a Tisza partján találtatott. Szóló tatárfejnek tartja a koponyát, s azt hiszi, hogy a koponyának ezen alakja miatt hívták a tatárokat »kutyafejűek«-nek. Broca azt véli, hogy az elferdített koponyákat először az emmerek hozták Európába. Yr ch ow, Lenbossek előadásából azt következteti, hogy itt Magyarország jelenlegi területén lakott oly nép, mely a koponyákat ekként mesterségesen alakította. Aggteleken is talált ily koponyákat Nyáry. Pulszky és Worsaae megerősítik Virchow feltevését. Az utóbbi különösen jelenti, hogy Dániában nem találtak ily koponyákat. Elnök kijelenti, hogy a vita be van fejezve, s a következő értekező: Virchow csak 20 perczig szólhat. Virchow a szőke és barna faj elterjedéséről és eredetéről értekezik Németországban. A mongol faj barnának, brachycephalnak, alacsonynak tartatik , igy a barna németek rokonai volnának a magyaroknak, észteknek, finneknek s mindazon népeknek, melyek az Uraiig el vannak terjedve. A barna faj van Németországban leginkább elterjedve. A régi római irók a germánokat fehér bőrüeknek, szőke hajuaknak és kék szemüeknek tartják. Németországban e tekintetben hosszabb időn át adatokat gyűjtöttek s kitűnt, hogy északon, (Hannoverben, Pomerániában) a tiszta, középen egy vegyes és délen a barna szín van leginkább elterjedve. Ha Európa többi részeiről, különösen az osztrák-magyar monarchiáról ily adatok volnának, ezekből értekező nézete szerint, a népek költözését lehetne meghatározni. Ezután Ufalvy értekezett az altai népek vándorlásáról. Utána Hunfalvy olvasott fel egy értekezést a kavalik, czimberek és a magyar finn törzsek viszonyairól s különösen az egyes törzsek közti rokonságot tünteti elő. Elnök 6 órakor az ülést eloszlatja. A legközelebbi ülés hétfőn d. e. 10 órakor tartozik. : sept. 11. A ma d. e. 10 óra után Frank elnök által megnyitott ülésben dr. Scheiber értekezett az emberek középtermetéről Magyarországon. Azon véleményét nyilvánítja, hogy a magyarok eredetét sokkal inkább lehet anthropológiai útán megtalálni, mint a nyelvtudomány segélyével. Kutatásaira anyagot a budapesti hadparancsnokság területén létező sorozási lajstromokból merített, melyek azt mutatják, hogy a magyarok általában sokkal kisebb középmagassággal bírnak, mint az ország területén lakó más ajkú népek s mint Európa többi népei, kivéve az olaszokat, kiknek középmagassága leginkább megközelíti a magyarokét. Kopernitzky a régi Lengyelországban talált ősrégi koponyákról értekezik. Az ülés tovább foly. Különfélék. — sept. 11. (Kinevezések, áthelyezések.) Az igazságügyminiszter Mihálykovits Tivadar hódsághi kir. közjegyzőt saját kérelmére a győri kir. közjegyzői állomásra helyezte át. Továbbá ifj. Herbszt János ügyvédet a kecskeméti kir. törvényszékhez II. oszt. jegyzővé, Ruttkay István budapesti e. f. törvényszéki joggyakornokot a budapesti III. kerül. kir. járásbírósághoz aljegyzővé, Bóday Dezső nagykállói kir. járásbirósági írnokot a magyaróvári kir. járásbírósághoz aljegyzővé, Birkás Lajos ügyvédjelöltet a szabadkai kir. törvényszékhez és Lovcsányi Gusztáv ügyvédjelöltet, az ugyanottani kir. járásbírósághoz aljegyzőkké, Virág Mihály és Jákó Kálmán szatmárnémeti királyi törvényszéki díjas jogyakornokokat ugyanazon törvényszékhez és Kunczly Sándor mohácsi királyi járásbirósági díjas joggyakornokot a szinyerváraljai királyi bírósághoz aljegyzőkké, végre Török Szilárd halmibirósági bijnokot a szatmárnémeti kir. törvényszékhez írnokká nevezte ki. — Torday Gusztáv kalocsai kir. törvényszéki I. oszt. irodatisztet, hasonminőségben a beregszászi kir törvényszékhez helyezte át. Orel Géza k. kincstári jogügyigazgatósági segédirodatisztet a váczi kir. országos fegyintézethez első tiszti írnoknak ; Hőnig Gyula cs. és kir. 3-ik tüzér ezredbeli tűzmestert a váczi kir. orsz. fegyintézethez ideiglenes minőségben harmadik tiszti írnoknak nevezte ki. A pénzügyminiszter Bagnovics A. végzett jogászt a pozsonyi kir. illetékkiszabási hivatalhoz másodosztályú pénzügyi fogalmazóvá ideiglenes minőségben ; a székesfehérvári kir. illetékkiszabási hivatalhoz másodosztályú pénzügyi fogalmazóvá Hettinger Antal pénzügyigazgatósági fogalmazó gyakornokot ideiglenes minőségben nevezte ki. (A király N.-Szebenben.) Király ő Felsége tegnap reggel 7 órakor érkezett N.-Szebenbe; külön vonatát Bottlik, a keleti vasút vezérigazgatója maga vezette. Az indóházban, mely ünnepélyesen fel volt díszítve, Wächter főispán üdvözölte magyar nyelven a királyt, ki szint igy felelt, azután pedig Fogarassy püspökhöz, Román és Vancsa érsekekhez, Pavel, Metián és Mihályi püspökökhöz, Gibel polgármesterhez, Risánszky p. v. igazgatóhoz és Filek kataszteri igazgatóhoz intézett kegyes szavakat. Majd a díszőrséget szemlélte és báró Ringelsheim hadparancsnokkal beszélt. A harangok zúgása és a nép örömrivalgása közben kocsizott be a király a feldíszített városba és Ringelsheim báróhoz szállott. 9 órakor misére ment, melyen Fogarassy püspök celebrált. Ezután ő Felsége meglátogatta Rozenzweig báró altábornagyot.