Pesti Napló, esti kiadás, 1876. december (27. évfolyam, 262-289. szám)
1876-11-03 / 263. szám
263. szám. Budapest, Péntek, november 3.1876. 27. évfolyam. Szerkesztési iroda : Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kíjkjo-Iií viitíil , Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételeit: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 8 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a, 3Pesti ISTapló kiadó-hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeusa-épület, küldendők. Budapest, november 3. Míg a Morava partjain a török hadak a szerbek legutolsó fontosabb védműveit birtokba vették, a porta tegnapelőtt csakugyan elfogadta az orosz ultimátumot. Föltétlen fegyverszünetet engedélyezett, mely minden további kikötés nélkül, úgy látszik, már formaszerűen alá is íratott. Konstantinápolyi hírek szerint a nagyvezér Ignatieff tábornokot s az összes kabineteket még tegnapelőtt értesítette, hogy elfogadja a fegyverszünetet, mely újabb hírek szerint két havi időre köttetett. Még nov. 1-én délután tudatta a porta Abdul Kerim pasával a fegyverszünet létesülését, minek folytán a török hadseregek az egész vonalon tényleg megszüntették az ellenségeskedéseket. A legközelebbi teendő a semlegességi vonal megállapítása lesz. Ez internationally ellenőrzés alatt fog végbemenni; minden hatalom katonai meghatalmazottakat küld ki; Anglia már három tisztet jelölt meg; Ausztria - Magyarország a tegnapi nap folyamában jelölte ki az illető közegeket. A legtöbb nagyhatalom a konstantinápolyi követségnél levő katonai meghatalmazottait alkalmazza a czélra. A porta engedékenysége újabb hírek szerint mind idegen nyomás nélkül történt ; a külhatalmak tartózkodtak olyan módon avatkozni a dologba, mely reájuk nézve bizonyos felelősséget hárított volna. A divánban győzött azon felfogás, hogy az engedmények terén a legszélsőbb határig el kell menni. Különösen maga Abdul-Hamid szultán szólt nagy erélylyel a fegyverszünet feltétel nélküli elfogadása mellett, s így azután sikerült azt a nagy tanácsban elfogadtatni. Jellemző azonban, hogy az OIZOSZ kormány a diplomatiai körök nézete szerint főleg azért sürgette úgy az ellenségeskedések megszüntetését, mert azt hiszi, hogy Abdul Kerim pasa a porta idevágó parancsainak engedelmeskedni nem fog. De minden jel azt mutatja, hogy Ignatieff úr számításaival nagyszerűen felsült, mert Abdul Kerim pasa egy pillanatig sem késedelmeskedett szultánja parancsait követni. Mint már említettük, még tegnap életbe lépett a fegyverszünet. Mint a «Pol. Corr.«-nak Konstantinápolyból Írják Ignatieff úr visszatérte óta a török államférfiak valódi kínzó szelleme len. A hivatalos kihallgatás a szultánnál a szokott formaságok közt ment végbe ; ekkor maga a szultán mondotta a nagykövetnek,hogy szeretne vele magánkihallgatáson szólani. Egyebekben írja a »Pol. Corr.« Ignatieff valóságos hadjáratot indított a porta ellen s egy pillanatnyi nyugtot nem enged a török minisztereknek. Személyes látogatások, tolmácsok küldözgetése, jegyzékek, levelek s másnemű lépések szakadatlanul érik egymást. E tudósítás szerint nagy benyomást tett a portára az, hogy Német-és Olaszország is a legerélyesebben támogatták az orosz kívánságokat. Különben Ignatieff tábornok már a múlt héten kijelentette, hogy útleveleit fogja kérni, ha a porta a hat heti fegyverszünetet nem engedélyezné. Az orosz igényeket azonban semminemű engedmény, mely békés után nyerhető, kielégíteni nem fogja. A kormány erélyesen folytatja a hadi készülődéseket s a fiatalabb korosztályok császári rendelettel decz. 1-re zászló alá hivattak. Ezzel a sereg mozgósítva lesz, ami sehogy sem mutatja azt, hogy Oroszország békére törekszik. Úgy látszik Livádiában legközelebb fontos tanácskozások fognak tartatni. Loftus angol és Schweinitz német nagykövetek már ott vannak, Langenau osztrák-magyar nagykövet szintén oda készül s igy a három nagykövet formaszerű értekezleteket fog tartani. Minő czélból és minő eredménynyel, az nem tudatik. A franczia politikai világot a legutóbbi konstantinápolyi események s az ultimátum a legnagyobb mértékben meglepték. A kormány siet is állást foglalni ez ügyben. Ma Decazes herczeg a kamrában nyilatkozatot fog felolvasni, mely szerint Francziaország a beállható bonyodalmakkal szemben semleges fog maradni. E politikát az egész ország, s az összes politikai pártok helyeslik, s mindenki azt kívánja, hogy a kormány, még a diplomatiai bonyodalmaktól is teljesen távol maradjon. A romlán kamarák ülésszaka tegnap megnyittatott. A trónbeszédből ítélve, Károly fejedelemnek épen nem áll szándékában a saját felelősségére kezdeni háborút a porta ellen. Az ülésszak legfőbb feladata a katonai készülődésekhez szükséges pénz megszavazása lesz. A kormány a keleti bonyodalmak végleges elintézéséig együtt akarja a hadsereget tartani, de mindig azt mondja, hogy nem támadó, hanem tisztán védelmi czélokból teszi ez intézkedést. A »Pol. Corr.« meg is cáfolja az orosz-román szövetség hírét. A kormány továbbá felhatalmazást kérenk arra, hogy a tartalékosok, kik a törvény szerint csak tizennégy napig tarthatók zászló alatt, állandóan ott maradjanak. A görög kormány fenyegető magatartása a portát is védelmi intézkedésekre kényszeríti. A határszéli tartományokban szervezik a honvédséget; a redifek és basi-bozukok már be vannak gyakorolva; egy részfiket már a határ közelében helyezték el, hol nagyobb csapattömegeket is fognak öszpontosítani. A Görögország ellen működő sereg főhadiszállása Larissa lesz; a sereg nagyobbrészt arnautákból fog állani. A görögországi titkos és forradalmi bizottságok nagyban lázitják a porta görög alattvalóit és sok fegyvert is csempésztek be közéjök. A „Pesti Napló“ tározója, Barbassa nagybátyám. Irta Marie Uchard. (Francziából.) XXIV. (Folyt.) Kondré-Gul és anyja a Téral-féle palotában vannak elhelyezve; kétségkívül felesleges volna leírni, hogy odaliszkem mennyire megörült a próbaidő elmúltának. Visszajövetele első napjait szinte mámorban töltő, majdnem folytonosan együtt voltunk. Ezúttal oly gyökeresen megváltozott,hogy hinni kezdtem az indusok lélekvándorlási tanát; ez isteni szép testbe más lélek költözött. Nem győztem őt eléggé nézni, hogy mikép járt, mily válogatott salon nyelven beszélt és mint tudta kifejezni az eszméket és érzelmeket, melyek azelőtt ismeretlenek voltak előtte. Új áramlatokat, új szerelmet is leltem e szívben, e szellemben, melyet én idomítottam, szinte azt mondhatnám, hogy reálisabb gyengédséget tapasztalok. És mindez oly harmonikus, oly rendkívül bájakkal párosult ; az elegáns jelenség most is az ázsiai virágok bizarr illatát lehelté. Berendeztük életmódunkat. Kondré-Gul most már teljes valósága szerint ismeri kölcsönös viszonyunkat ; belátta, hogy már csak Maud és Suzannah kedvéért is boldogságunkat a legmélyebb titok fátyoléval kell takarnunk. Bízik viszonyunkban, mely az ő vallása szerint szent és törvényes, de tudja, hogy a világnak e házasságról mit se szabad tudnia. Minek is lebbentenék fel e fátyolt, minek profanálnák szerelmünket, hogy holmi mindennapi szerelmeskedés jellegét öltse ? Ha kitudódnék, hogy ő kedvesem, akkor elbukott volna. Vigasztalni akartam, amiért így rejtőznie kell. — Ne rágalmazd szívünket! kiáltott fel indulatosan. Mit törődöm én a te országoddal és ennek törvényeivel, ha szeretsz . . . Hallani se akarok e világ szokásai felől. Én a tied vagyok, szeretlek, többet nem törődöm, többet nem érzek, nem vagyok se feleséged se kedvesed, több vagyok ennél; rabszolgád vagyok, s lánczomat meg akarom tartani. Parancsolj, tégy velem a mit akarsz, s ha többé nem szeretsz, megölsz. Ennyi az egész. — Helyes, — felelém, s fölkaczagtam felhevülésén, — zsákba varratlak s egy este a Bosporusba dobatlak. Gyermeteg hahota felélt e tréfára. — Édes Istenem, — mondá ő zavartan szinte feledém, hogy czivilisálva vagyok. Teral gróf palotája mintha épen a mi számunkra volna berendezve. A földszinten, melybe nyolcz lépcsőfok vezet, a falon egy csarnokba nyílt, mely hasonlít egy festő műterméhez; e csarnok képtárnak, könyvtárnak és zeneteremnek szolgál; pazarul, igen tetszetősen van berendezve, mintha egy fiatal patrícius nőnél volnánk, ki csak néhány barátját szokta fogadni. Az első emeleten a belső termek, a másodikban a cselédszobák vannak. Megvan minden, ami egy előkelő háznál szükséges : az istállóban három ló, egy csinos fogat és semmi egyéb. Meglátszik a házon, hogy egy gazdag idegen család, anya és leány laknak itt, kik részt vesznek a nagyvilági életben, de óvakodnak, nehogy feltűnést keltsenek. Kondré-Gul életmódja úgy van szabályozva, hogy nem igen érzi magát magányosnak, nem unatkozik. Rendkívül buzgón folytatja a tanulást. Minden reggel nyolcz órától délig dolgozik. Montier asszonytól tanítónők járnak hozzá , kik leczkéket adnak neki ; egy és két óra közt zongorázik. Tudvágyó értelmisége, lángoló képzelme, ifjú elméje, eredeti véleményei, régi babonái valóban csodálatos észhangba vegyültek. Legjobban lep meg, mikor néha az európai szokásokban rejlő ellentmondásokra tesz megjegyzéseket, és oly nézetet fejez ki, melyet egy bölcsész se tudna megcáfolni. Két óra után felöltözik, sétálni megy, kilovagol, látogatásokat tesz a Montaigu-leányokkal; azóta hogy közösen kiszabadultak a nevelőintézetből, még bensőbb barátságban vannak egymással. Kondré-Gul most édesanyja oldala mellett van; igy tehát a lehető legrendesebb életet folytatja s akarva se lehetett volna ürügyet találni a szakításra. Egyébiránt úgy találtam, hogy mióta nagybátyám bevezetett a tengernagy családjába, ennél bátran jöhetek össze Kondré - Gullal. Maud és Suzannah mutattak be a szép idegen nőnek; senki se vonja kétségbe, hogy Villeneuve asszony estélyén először láttuk egymást. Ha tehát a véletlen eltalálná titkunkat árulni, sir Harry csak azzal fog vádolhatni, hogy regényes kalandot játszottam el, melyet a körülmények előmozdítottak. Láthatod, hogy a közönségnek nincs miben megütköznie; tudom, hogy szigorú moralista létedre fennakadsz merész elhatározásaimon, de nem hallgatok kifogásaidra. Nézetem szerint nem sértjük meg az illemet, ha megbecsüljük önmagunkat. Kondré-Gul, rendkívüli bájai miatt, az itteni idegenek közt annyi szeretetreméltó ismeretségre tett szert, mennyit én remélni sem mertem számára. És ő méltó is lesz ezekre, ha megóvjuk titkunkat; a világ ezt méltán megkövetelheti. A társaság sokkal kevertebb, semhogy botránynak mondhattad volna, mikor minap az amerikai követ bálján Kondé-Gullal találkoztam. Odaliszkem bájai bizonyára téged is lefegyvereztek volna. Előre volt látható, hogy Kondré-Gul megjelenése feltűnést fog kelteni az idegen aristocratiánál. A Montaigu kisasszonyoktól elválhatlan volt és részt vett mindazon bálokon, melyekre a tengernagy leányait elvezette. Elment két három aristocrata salonba, milyenek például B ... herczegnőé, vagy A ... marquisnéé és ezzel megnyílt előtte minden előkelő salon. Tudod, hogy milyen a világ, hogy mily túláradó magasztalással üdvözlik az új csillagokat. Meg kell említenem, hogy a hamis észrevette ezt is és hogy ez hizeleg neki. Helyzetünk eredetiségét növeli a titok, mely környezi. Kondjé-Gul mindig édes anyjával van, kinek az idegenszerű arczkifejezés nagyon előnyére válik; mindenki látja, hogy Kondjé-Gulhoz csak tisztelettel közelíthet. Nagy házat visznek, öltözékeik, kifogástalan elegantiájuk elárulja, hogy nagy vagyonnal bírnak és elvitathatlan rangot foglalnak el. Be fogod vallani, hogy ez teljesen igazolja a sikert, melyet a leány szembetűnő szépsége kivívott. Másrészt a hivatalos estélyekről megjelenő hírlapi közleményekben természetesen nem mellőzték e ragyogó új csillagot. Hanem jóformán elkövették azon tévedést, hogy georgiai nőnek mondták. Én a tengernagy házában bizalmas házibarát lettem és ezért rendesen egy csoportban vagyok velük, anélkül, hogy ez feltűnést keltene; sokan irigyelnek is, amiért rendesen e nőkkel vagyok. Kondré-Gul nem tánczol, ezen sajátszerűség, odaliszki modora, olykor meg gyermeteg kifakadásai a legfurcsább találgatásokra ad alkalmat. Miért-e tartózkodás ? Szerénység ez, szemérem vagy büszkeség ? Azt tudják róla, hogy elragadó szépen járja a keringőt, néhány bizalmas körben el is járta Maud és Suzannahval. Azt mondják, hogy féltékeny jegyese van, akit titkon imád. Én mindezt meghallom és elmondom neki, mire aztán nagyokat nevetünk. Tudjuk, hogy a titok biztos, és ezért a fogás, melynek segélyével a világot ámítjuk, igen vonzó. Kitaláltunk egy nyelvet, melyet csak mi ketten értünk, és ez olykor igen mulatságos jelenetekre ad okot. Minap este A . . . marquisnénál vagyunk, Kondré-Gult igen sokan környezték. A fiatal Marandal herczeg, egyik legbuzgóbb versenytársam, nyakra-főre udvarol neki. Kondré-Gálnak az a bolond ötlete volt, hogy rabsága jeléül nagy karpereczet készíttetett magának. És míg a fiatal herczeg beszél vele, ő felém néz, mosolyog és játszik rabszolgasága jelvényével, képzelheted, mennyit nevettünk. Kis csoportunk egy igen szeretetreméltó társsal szaporodik, sir Edwards Wolsayval; ez a tengernagy unokaöcscse és alkalmasint miss Maud vagy miss Suzannah jegyese. XXV. Négy hónapja vagyunk Párisban és senki által se gyanított boldogságunkat még mi sem zavarta meg. Nem képzelhetek eredetibb, mámorítóbb helyzetet, mint e titkos szerelmet és ennek imádnivaló örömeit. Kondjé el van ragadtatva diadalaitól. De regényem ismét összebonyolódik egy esemény által, melyet hamarjában el kell mondanom. Nem feledted el, hogy nagynéném Villeneuve báróné estélyén megismerkedett Kondjéval és nagyon megkedvelte. A tengernagy néhány estélyén még közelebbről ismerkedett meg vele és így történt meg, hogy egyszer Murrah asszonyt és leányát meghívta magához ebédre. Néném szereti a fiatalságot, Suzannah, Maud és Kondjé-Gul pedig oly kedves háromságot képeznek, hogy magánál akarta őket látni minden csütörtökön . Kondjé itt találkozott Campbell Annával, ki a nevelőintézetből havonkint kétszer haza szokott jönni. Szóval a helyzet egyre bonyolódik. Kondjé-Gál boldog és büszke, hogy eljöhet a csütörtöki estélyekre, mert ez által közelebb jutott hozzám. Nagybátyám is nagyban udvarol neki, mert akadt valakije, akivel törökül beszélhet. Az estélyek látogatói közül megemlítettem már Krusko Dániel grófot, egy mesés gazdaságú fiatal szlávot, kinek a krapaczki hegységben erenybányái vannak. Bessarabiában pedig erdői. Nagynéném unokaöcscse s így természetesen csakhamar megbarátkoztunk egymással. Most jött először Párisba és ezért vezetője vagyok, különben a feladat nem oly nehéz, mert csak be kellett őt mutatni; magas, sugár termet, fiatal előkelő arcz kifejezés, parancsoláshoz szokott életmódot eláruló modor. Alig egy hét alatt a legszebb hidegvérrel elkártyázott egy fél milliót. Képzelheted, hogy erre mennyire feltárultak előtte a salonok. Szerencsés párbaja volt egy brazíliaival és így csakhamar jeles vívónak ismerték el. Irányomban nagyon hálás; magánál különbnek tart engem és ezért nemsokára barátom lett. Én vagyok megbízója, vezetője és mentora . . . Szóval derék legény . .. alig múlik nap, hogy együtt ne volnánk. Eleinte meg volt lepetve, hogy nem veszek részt a kicsapongásokban; sejti, hogy valami titkos viszonyom van, és ezért még inkább megbecsül. Bizalmat tettetek irányában, felfedezem neki, hogy csakugyan titkos viszonyom van, egy fiatal özvegygyel, kit előkelő rangja miatt semmi szin alatt sem szabad elárulni. A gróf mint igazi gentleman szót se szól többé erről. Gyakran volt velem Montaiguéknél és esze ágába se volt, hogy itt lehetnék engageirozva. Egyébiránt most már ő is bizalmasabb a három missel, rendesen lovagjuk volt. Ennyire valánk, midőn a következő esemény jött közbe. (Folyt, köv.) Budapest, november 3. (Minisztertanács) volt tegnap esti 6 órakor Tisza Kálmán elnöklete alatt; az ülés tárgya az Ausztriával kötendő kereskedelmi szerződés némely aprólékosabb pontozatainak végleges megállapítása. Ülés végén a keleti ügyek újabb eseményei is szóba jöttek, s ekkor mint az »Egr« írja, Andrássy Gyula gróf is megjelent a minisztertanácsban. (Budapestről) a »Pol. Corr.«-nek a következőket írják: »Itt sokkal jobban bíznak most a békében, mint bármikor ezelőtt. Majdnem egyidejűleg az ismeretes s egymásnak ellentmondó sürgönyök közzétételével irányadó körökben azt beszélték, hogy ezen ellenmondás csupán távirati késedelemből eredt félreértésből származott. Ezen körökben továbbá hire jár, hogy Oroszország az utolsó pillanatban békés szándékának oly biztosítékait, nyújtotta, melyek az eddig nyilvánosságra került diplomátiai okmányokat határozottság és nyíltság tekintetében messze túlhaladják. A magyar kormány csakugyan akként gondolkozik, hogy nincs mit tartani háborútól. A honvédelmi miniszter tudvalevőleg azt nyilvánította a pénzügyi bizottságban, hogy a honvédség mozgósítása 8 nap alatt megtörténhetik s a sereg az utolsó gombig készen van. Ez áll a lőkészletre is, neki ez nincs meg kellő mennyiségben, úgy, hogy hosszabb hadjáratra nem volna elegendő. A pénzügyi bizottságban már fel is merült az eszme, hogy a mérleg megrontásának veszélye daczára is szereztessék be a kellő lőkészlet, az utolsó pillanatban azonban elállottak e szándéktól. (Részünkről azt hiszszük, hogy a levelező roszul van értesülve, mert a magyar kormány megtette a kellő intézkedéseket, hogy a honvédség minden tekintetben készen álljon a háborúra. A szerk.) (A képviselőház pénzügyi bizottsága) mai ülésében hitelesítvén a kereskedelmi tárcza költségvetésére vonatkozólag a ház elé terjesztendő jelentését, a pénzügyminiszter bemutató részletes kimutatását a vaspályák által 1875-ben igénybe vett kamatgarantiának. A kimutatást a bizottság jelentésébe felveendőnek határozta. Tárgyalás alá vétetvén a ház elé terjesztendő általános jelentés, Széll miniszter tegnapi előadásával megegyezőleg előadja, miként használtatott fel a 153 millió kölcsön, megjegyezvén, hogy a felhasználás részletei ki vannak mutatva a zárszámadási bizottság jelentésében is. Zsedényi az általános jelentésbe felveendőnek tartja a bizottság által az egyes tárczák budgetjének tárgyalásánál hozott határozatokat; a nettobudget mérlegét a bizottság megállapodásai szerint s a különbségeket, melyek e mérleg s a kormány budgetje közt fennforognak; az állandó kiadások összegét, s azt, mi a közig, kiadásokra még fennmarad; a folyó év deficitje fedezésének, s a rente-kölcsön felhasználásának részleteit s a bizottság határozatát a terv felett , melylyel a miniszter az 1877-ki deficitet fedezni kívánja. Rá kell mutatni az intézkedésekre, melyek az államháztartás rendezése szempontjából történtek, s a tényezőkre, melyek a deficit elenyésztetését eddig nem teték lehetővé. Nézete szerint oly államháztartás, mely évenként kölcsönre szorul, sohá fenn nem tartható. Az államhitel okvetlenül megkívánja a kiadások leszállítását, s óhajtja, hogy ez iránt a kormánynyal egyetértő megállapodások vétessenek fel a jelentésbe. Somssich a tárgyalás megkezdése előtt a kormány nézeteit kívánja ismerni a pénzügyi helyzetről. Széli pénzügyminiszter hivatkozik a házban tartott expozéjára, mely szerint a rosz viszonyok daczára is a jelen budget haladást mutat a czél, az ország pénzügyi rendezése felé. Négy dolgot jelölt ki e czél elérésére szükségesnek: a kiadások további apasztását; másfelől — ha csak tabula vasat nem akarunk — a bevételeknek is fokozását; az adminisztratió javítását, tekintettel az adóképesség emelésére is, s a közjövedelmek pontos befolyásának biztosítását 1873-ban kétszázhetven millió volt állami kiadásunk; ma csak kétszázharminczkét millióra megy, daczára az azóta támadt elkerülhetlen új kiadásoknak. Három-négy év alatt tehát 40 millióval apasztottak kiadásaink, s ez mutatja, hogy kormány a törvényhozás e téren megtett minden lehetőt. Itt ott lehet talán még némi megtakarítást tenni, de nagy reductiók többé már nem lehetségesek. A bevételek fokozásának terén is jelentékeny lépések történtek. A legközelebbi években fokozás az egyenes adóknál többé nem lehetséges. Az indirect adók reformja azonban fog némi fokozást előidézni, s a jövő években ettől vár némi eredményt. Az administratió javítása s a közjövedelmek befolyásának biztosítása tekintetében is üdvös rezultátumot ígérő lépések történtek. A kérdés lényege ott fekszik, azon után vagyunk-e, hogy az egyensúly helyreállítását a közeljövőben remélhessük. Nézete szerint igen. A budget s a jelen pénzügyi helyzet kétségtelenül jobb, mint az előbbi két-három évben volt. A jövő évre praeliminált hiány oly reális, hogy az eredmények azt már nem fogják jelentékeny öszszeggel felülmúlhatni, sőt ha jó esztendőnk lesz, a hiány még kisebb leend. Igaz, hogy 10 milliónyi hiány is sok, de 15 millió belőle törlesztés s beruházás. S az ország, melynek a mai sanyarú viszonyok közt ezeken kívül alig 2—3 millió hiánya van, oly haladást tett, a mely nagy lépéssel közelit a kibontakozáshoz. 1878-ra javítandják a mérleget: 1 millió a restitutiokból, 1V2 millió az indirect adóreformokból, 3*4 millió a tervezett financz-vámok ránk eső részéből. A kiadások apaszthatók lesznek 2 millióval, s a közösügyiek — az Actatius ágyuknál — legalább 1V2 millióval. 1878-ra tehát mintegy 10 millióval le fog szállni a deficit. Ehhez véve a viszonyok javulásának reményét, s a jövedelmek ennek folytán beálló természetes emelkedését, azon eredményre jövünk, hogy 1880-ban a deficit le fog szállni azon összegre, amit az évi amortisatios beruházások összege tesz. Ez pedig körülbelül egyensúlyban levő háztartásnak tekinthető. A tárgyalás további részleteiről reggeli lapunkban. Az 1877-ki hiány fedezést kölcsön művelettel proponálta a háznak, s ma sincs azon helyzetben, hogy más módot javasoljon. Az amortisationális öszszegnek megfelelő rente kibocsátását hozza javaslatba, s a hiány további részét vasúti kötvények értékesítése útján tervezte. Ha pedig ezeket nem lehetne kedvezően értékesítni, a deficit e részét is rente útján óhajtja fedezni, s a budget törvényben ezen alternatív fedezési módra kér felhatalmazást, annak idején a háznak részletes jelentést tevén ez operatió eredményéről. A bizottság bölcseségétől függ ítéletet mondani a fölött, javulást lát-e vagy nem a jelen költségvetésben, s kéri,hogy erre, mint főkérdésre fektesse a bizottság ítéletének súlypontját. (A harcztérről.) Belgrádból, oct. 30-iki kelettel a következőket írják: A fejedelem elutazott a hadsereghez, de alig jut Paracsinnál tovább. A Morava-völgyét a törökök fenyegetik. A rendkívül erős Djunisi hadállás megsemmisült s a kruseváczi szorosokat alig fogja Horvatovics tarthatni. Csernajeff maga sem igen nagy reményt köt a városhoz s inkább azt kívánja, hogy Horvatovics egyesüljön vele Deligrádnál, hogy ezen vár ne kerüljön a törökök hatalmába. Ha Deligrád elesnék, akkor Csupkáig nincs biztos pontja a szerb hadseregnek. A harctéri helyzet ennélfogva a szerbekre nézve a lehető legrosszabb. Mindemellett az »Istók« egyre arra tüzel, hogy a szerbek folytassák a háborút s arra utal, hogy Szerbia még nem merült ki teljesen. Ott vannak, úgymond, a rudnicki hegyek, melyek bevehetetlen várat képeznek, ha azokat a szerbek felhasználnák. A délszláv elég kitartó, s a szerencsétlenség kifejti benne azon ellenállási erőt, melyet a törökök az e század elején vívott harczokban már tapasztalhattak. És valóban minden fegyverfogható ember a hadügyminisztérium elé tódul, hogy katonának jelentse magát. A tartalékosok soraiban, kik holnap Deligrád felé indulnak útnak, számos éltes ember van, kik büszkék arra, hogy még harczolhatnak. Az orosz csapatszállítások az utolsó hét alatt megszűntek. Itt azt hiszik, hogy ez azért történik, mert Oroszország maga is mozgósítja hadseregét. Után útfélen azt hirdetik, hogy a czár egy egész hadosztályt fog Szerbiába küldeni. Mint mondják, az orosz főconsul ma Livadiából fontos sürgönyöket kapott, melyeket távirati után rögtön közölt a fejedelemmel. (A porosz képviselő választások eredményéről a félhivatalos »Provinczialkorrespondenz« a következőleg nyilatkozott: »Ha az újon megválasztott ház politikai tevékenysége és állami beléletünk további fejlődése attól függ, hogy mennyiben talál a kormány conservativ és egyidejűleg szabadelvű politikája tekintetében szilárd támaszra a házban, akkor, azon jelek után ítélve, melyeket a választások folyama nyújtott, e támogatásra elégséges remény van. Midőn a kormány az ő álláspontját, óhajait és reményeit kifejtette, határozottan kimondatott, hogy a kormány fokása czéljai és útjai, melyeket szem előtt tart, és követ, mindenki előtt fel annak tárva, s tisztán láthatók el, hogy a nép legnagyobb része jogosult bizalommal tekint a kormányra, s amint eddig, úgy ezután is kész támogatni a kormány politikáját. Az mondatott,hogy a kormány programjája világjelentőségű eseményekben és a törvényhozás jelentőségteljes adásban van körvonalazva és az új - régi pártoknak meg kell fontolniok, hogy mennyiben akarnak ezen programaihoz csatlakozni s annak valósításán közreműködni. E czélból azonban azon pártoknak, melyek komolyan gondolkoznak e czél megvalósításán, nem kell csatlakozniok oly erőkkel, melyek eddig a kormány eljárásának és terveinek elvszerű megtámadását tűzték zászlajukra. Ezen intelem főleg a conservativ oldalon megkísértett új pártalakulásra vonatkozik, s ezen új pártnak a kormányhoz való viszonyát érinti. Ha már a conservativ választási mozgalomban a közreműködő számos és különféle elem nem volt képes tömörülni, a conservativ körökben mégis nyílt kifejezésre jutott azon kívánat, hogy a kormánynyal közelebbi érintkezés éressék el, s az utóbbi választások e tekintetben a conservativ párt magatartását illetőleg igen örvendetes fordulatot jeleznek. Annyi bizonyos, hogy a megválasztott conservativok és szabad conservativok legnagyobb része azon elhatározással lép a képviselőházba, hogy lehetőleg egy úton járjanak a kormánynyal. Ami a nemzeti szabadelvű pártot illeti, melynek magatartása irányadó lesz ezentúl is, azon remény, hogy e párt legalább a választásoknál nem fog csatlakozni azon töredékkel, mely minden áron a kormány eljárása ellen akar küzdeni, nem ment ugyan teljesedésbe, amennyiben a nemzeti szabadelvűek ott, hol új conservatív pártalakulás lépett fel ellenök, szövetkeztek a haladó párttal. Nem akarunk most arról vitatkozni, vájjon ez érdekében volt-e azon politikának, melyet éveken át támogattak. De bármennyire vált a nemzeti szabadelvűek által követett taktika saját erősítésekre és a haladó párt szaporodására, úgy látszik, hogy a két párt között, legalább amennyire a kölcsönös nyilatkozatokból és a két párt eljárásából következtetni lehet, bensőbb szövetkezés nem jött létre, sőt inkább a két párt közti ellentétek még határozottabban léptek előtérbe. A nemzeti szabadelvű pártiak úgy látszik, nem igen örülnek a haladó párttal kötött szövetségnek. A radikális törekvéseknek felszínre jutása sok tekintetben megerősítette azok meggyőződését, kik azt hangsúlyozzák, hogy a nemzeti szabadelvű párt szövetkezése a kormánynyal valóságos szükséggé vált. Alig ért véget a választási mozgalom, a nemzeti szabadelvű párt közlönyei nyíltan kijelentették, hogy nagy elvi ellentétek léteznek a szabadelvű és a haladó párt között, s hogy a szabadelvű párt ezután is közösen a kormánynyal, az ország békés és nyugalmas fejlődését fogja szem előtt tartani s a kormány a haladó párt törekvései ellenében esetleg a szabadelvű párt erős támogatására fog számíthatni. A haladó párt részéről is minduntalan felemlítik azon mély űrt, mely a két árnyalatot egymástól elválasztja, s azt hangsúlyozzák, hogy a választások alkalmával üdvös volt mindkét pártra nézve a szövetkezés, de azért a köztök levő ellentétek nem simultak el. A haladópártiak főlapja nincs megelégedve a választások eredményével, mert azt látta, hogy a választások alatt a nemzeti szabadelvűek nagyon is feltünőleg a kormány felé hajoltak s igy azok megbizhatlanoknak mutatták magukat. E szerint a lefolyt választások, daczára a két párt együttműködésének, végre is csak azt tüntették ki, hogy e két pártárnyalat nem fér meg egymás mellett s igy a szabadelvű párt ismét arra van utalva, hogy mint eddig 10 éven át, úgy ezután is közösen a kormánynyal, működjék az ország boldogításán. A kormány ennélfogva teljes bizalommal reményű, hogy az új képviselőházban a conservatív és szabadelvű elemek szilárd többségére fog támaszkodhatni, hogy nagy feladatainak sikeresen megfelelhessen.«