Pesti Napló, 1878. február (29. évfolyam, 30-53. szám)
1878-02-01 / 30. szám
hanem minden államnak tapasztalata bizonyítja. Különben, nehogy félreértessem, meg kívánom jegyezni, hogy én ott, hol a gyáripar természetszerűleg fejlődhetik, tehát hazánknak némely részeiben, és oly gyáriparfejlődést, melyek a természeti factorokkal, a magam részéről is óhajtok. De már most azt kérdezem, ha önök külön vámterületet alakítván, szabadkereskedelmi irányt követnek. (Paczolay János közbeszól : Nem azt!) Engedelmet kérek, azt hangoztatja önöknek egy része, megengedem, hogy Paczolay János képviselő úr nem ezt kívánja. (Derültség a középen. Ismétlem, ha önök külön vámterületet alakítván, szabad kereskedelmi irányt követnek: vájjon ez a természetszerű iparfejlődés könnyebb lesz-e az összes világ iparával szemben, mint amilyen most az osztrák iparral szemben ? Azt hiszem, hogy ez is oly dolog, amit bebizonyítani nehéz.« A mi a retorsiót illeti, a nyersterményekre vetett retorsiónak lehetőségét nem tagadja; de a jelen tarifának tételeit olyanoknak, melyek retorsiót Németország részéről provocálnának, nem tarthatja »Hogy az osztrák védvámos irányzatnak, — igy folytatja — ma Ausztriában van hatalma, ezt annyira tudjuk mindnyájan, hogy erről szólni is felesleges. De hiszen Apponyi Albert gr. t. képviselő úr számokkal mutatta ki, hogy magának az osztrák népességnek és területnek mily csekély része az, amely ezen védvámos irányzatot akarja, és amelynek ez érdekében van. No már kérem, én mégis azt hiszem, és ha nem mutatnék is reá az ez irányban ott máris némileg megindult mozgalmakra, mégis minden vakmerő számítás nélkül lehet azt állítani, hogy miután a szerződések meg nem kötése ott is nem a nagy többségnek, hanem csak kisebb résznek érdeke: ez a kisebbség azt a nagy többséget kapcsolatban velünk nem gátolhatja meg majd abban, hogy kereskedelmi szerződések létrejöjjenek. Hozzá teszek még egyet — mert az igaz, hogy ez ép úgy feltevés, mint az ellenkező — hozzá teszek még egyet és ez az, hogy a tarifa beterjesztése óta érintkezett a monarchia közös külügyi hivatala, amely pedig, mint méltóztatnak tudni, nem érintkezhetik máskép, mint a két kormány hozzájárulásával, úgy Német-, mint Olaszországgal tarifaszerződések iránti alkudozások megkezdése czéljából, és Olaszországgal a jövő hó elején és Németországgal eshetőleg a jövő hónapban mind a két, tehát az osztrák kormány hozzájárulásával is kezdetüket veszik az ez iránti tárgyalások. Mindez nem arra mutat, hogy az osztrák kormány el lenne határozva más nemzetekkel kereskedelmi, illetőleg tarifaszerződést nem kötni.« (Halljuk!) Tüzetesen foglalkozik ezután Apponyi gr. beszédével s igy szól: »Én, t. hát, tökéletesen elhiszem a képviselő úrnak, amit mondott, hogy az ő szándéka és törekvése — hisz hivatkozott politikai elődeire is — nem lehet más, mint a monarchia két államának népei közt a benső a jó, a szoros viszonyt fenntartani és megerősíteni; de engedjen meg, ha ez a ezér, oly módon lehet-e azt elérni, ha azért, hogy valamely tarifa el ne fogadtassék, egyfelől azt mondjuk Magyarország népének: »ne fogadd ezt el, a te érdekeidet a kormány feláldozza az osztrák érdekeknek,s másfelől azon esetre, ha ez nem volna elég megbuktatni a törvényjavaslatot, mert szerződésről van a szó, melyet nem elég itt elfogadni s szövetségül hívjuk a monarchia másik állama népeinek kedélye felizgatását is, hogy ott legyen lehetetlen az elfogadás ? (Mozgás a baloldalon és a szélsőbal felől !) Ezen eljárást azok részéről, kik a dualistikus rendszert megbontani akarják, nagyon parlamentinek nem, de logikainak találom ; ámde azok részéről, a kik akarják, — és hiszem, hogy akarja a képrér, S hogy a monarchia két állama közt benső viszony legyen, hogy annak népei egymás iránt jó indulattal viseltessenek, én azt gondolom, más út volna követendő, s ez az út nem lehet más, mint azt mondani őszintén egyenesen egyfelől, hogy : igen, ezen tételekben te áldozatot hozasz a másik fél érdekében, de az egyezmény létrejöttének előnyei fölérik ezen áldozatot; a másiknak pedig, hogy : »igen, itt te hozasz áldozatot, de rád nézve is« — és itt emlékeztetem a képviselő urat saját szavaira, hogy menynyire érdeke az ausztriai iparnak az, hogy a magyar piaczot megtarthassa — mondom »rád nézve is érdemes, hogy ezen egyezményhez te is hozzájárulj.« Más után a népek érzelmeire való appellálással nemcsak itt, de odaát is ellenséges indulatot, rosz viszonyt előidézni igen, de nyugodt, békés együttműködést biztosítani teljes lehetetlen. (Élénk helyeslés a középen.) Nehogy félreértsen a t. képviselő úr, kell, hogy még szóljak a recompensatiókról, különben minthogy épen ezen tételnél a két nemzet és nép érdekéről beszéltem, csakugyan azt hihetnék, hogy alapja volt Apponyi gr. beszéde, különben legnyomatékosabb részének, melyben azt mondotta, hogy pénzügyi vám nem lehet recompensationalis objectum iparvámokért. Ebben a képviselő úrnak tökéletesen igaza van, csakhogy senki a kormány tagjai közül soha nem állította, hogy a kávé vagy petroleum-vám recompensatio lenne az iparvámokért. (Közbeszólás balfelől: De igen!) Tessék megmutatni, hol és mikor. Hanem mondatott igen is, hogy a pénzügyi vámok alá eső tárgyak egy része, jelesen megnevezem a legtőbbet, a kávét, azáltal, hogy ezen czikkeknek jövedelméből a vámnál egy bizonyos százalékot kapunk, holott mi belőlük kevesebbet fogyasztunk, egy részleges — azt is elismerem, hogy csakis részleges, a teljestől meszsze álló — recompensatiót képez az indirect adóknál való károsodásért. Tehát az indirect adóknál való károsodásért voltak a finánczvámok egy része recompensatióul felhozva. Ami különben ezen vámokat illeti és különösen a petroleum vámot, mely mint recompensatió soha, hanem mint financziális szempontból egy igen fontos és lehető vám volt odaállítva, megvallom: itt az én álláspontom a következő volt, de nem recompensationális szempontból: én részemről azt hittem és azt hiszem, hogyha az egyezség máskép nem lehet, Magyarországnak meg kell hoznia azon áldozatot, melynek nagyságáról már mások beszéltek, hogy megszavazza kiválóan az osztrák ipar érdekében a textil szövetekre —s különösen, mert főkép erről van szó, a gyapjú szövetekre — a nagyobb vámtételt, de viszont Magyarországnak szüksége lévén a vámokból jövedelemre, jogosítva van azt mondani: én hozok neked áldozatot ezért, de megkövetelhetem, hogy ha magadért nem tennéd is meg, ámbár a te financziáidra is ráfér,s kedvemért fogadd el a financzvámokat, melyek természetüknél fogva legtöbbet jövedelmeznek, s melyekből mi a magyar kincstár jövedelmének szaporulatát várjuk. De nemcsak ezen, hanem minden vámtételben van connexio, ha két fél egymással szerződik, mert természetes, hogy egyiknek is, a másiknak is engednie kell, máskép kiegyezés nincs, de recompensatiót, — mint ismétlem — keresni a financzvámokban soha sem akartunk. A recompensatió abban fekszik, hogy a szakítás elmellőztetvén, a közös vám- és kereskedelmi terület fenntartatik. T. képviselőház! Mielőtt beszédem végéhez jönnék, még egy dolgot kell érintenem. (Halljuk!) Minden irányban mindenfelől felidéztetik Deák Ferencz nagy szelleme. Azt mondják: mit tett ő 1861-ben, mit tett ő 1867-ben, s azt mondják: mit tenne ma. Én uraim részemről már egy ízben nyilvánítottam, hogy nem tartom épen nagyon bizonyító erővel bírónak, ha egy, a mai viszonyok közt, fájdalom, nézetét már elő nem adható férfiúnak más viszonyok közt mondott beszédére hivatkozunk, s mert ezt tartom, azért tartózkodom én attól, hogy Deák Ferencznek beszédeire, nyilatkozataira hivatkozzam. De hogy az önök hivatkozásai nem állanak, hogy nem alkalmazhatók a mai viszonyokra, az iránt pár szót mégis kell szólanom. (Halljuk!) Mi volt az eset 1861-ben? Akkor Magyarországnak kilátásba helyeztetett, hogy ha törvényhozási intézkedés lehetősége nélkül előre elismeri, hogy bizonyos igen sarkalatos törvényei nem törvények, hogy azokra nem hivatkozhatik, azokról már előzetesen lemond, akkor alkotmányosságának egy részét visszanyeri. Ekkor igen helyesen azt mondta Deák Ferencz és azt mondta utána a nemzet, hogy inkább, mint én nemcsak azon törvényekről lemondjak, de lemondjak magáról az alkotmányos alapról is, amelyen ezredév óta a nemzet áll, tűrök még tovább, mert a türelem meg fogja hozni a gyümölcsöt. De míg ezt tette és ezt mondta Deák Ferencz és utána a nemzet, emlékeztetem a t. ház tagjait, hogy hányszor utasította vissza a tant, mely arra vezet, hogy a törvényhozás rendes útján is ne lehetne a törvényhozás rendes útján hozott törvényeket módosítani. Az 1861-iki helyzetet, midőn az országnak nem volt törvényhozása, habár volt képviselő- és főrendiháza, az 1861-ki helyzetet, midőn törvényen kívül kellett volna a nemzetnek intézkednie, a maival, midőn rendszeres törvényhozása van a nemzetnek, öszszehasonlítani egyáltalában nem lehet. És menjünk tovább. Épen a speciális kérdésre nézve mit tett 1867-ben Deák Ferencz és utána a nemzet, és mit teszünk mi? Deák Ferencz 1867-ben fenntartotta a nemzet jogát arra,hogy esetleg közgazdászai ügyeit önállóan a külön önálló vámterület útján is rendezheti; de mert az általa inaugurált politikára nézve és az ország érdekeire nézve helyesebbnek tartotta ugyancsak ő és társai és utána a nemzet , megkötötték tíz évre a vám- és kereskedelmi szövetséget. És mit teszünk mi ? Lemondunk-e a külön vámterület jogáról ? Nem. Az 1867-diki XII. törvénynek ezen rendelkezését, melyre én is nagy súlyt fektetek, még csak egy ujjal, egy gondolattal sem érintjük, hanem teszszük ugyanazt, amit akkor tettünk, hogy épségben fenntartatván e jog, hogy szükség esetében használni lehessen, igyekszünk a közös vámterületet, illetőleg a vám- és kereskedelmi szövetséget újabb tíz évre megkötni. Ezen ténynyel szemben tehát hivatkozni Deák Ferenczre: erre azt hiszem, ténykedése és egész politikai pályája nem jogosít föl senkit. És ha máskép is sokkal inkább nem sajnálnám — mert én is egyetértek Simonyi Lajos képviselőtársammal, hogy soha sem éreztük jobban hiányát, mint ma — már azért is sajnálnom kell, hogy nincs itt, mert jót állok róla, ha megvolna a lehetőség, hogy itt e helyen az ő köztiszteletű alakjával felemelkednék, igen sokan, kik rá hivatkoznak, úgy járnának, mint az iskolásgyermek, ki mielőtt a tanító bejön, producálja a tanítót, és midőn a tanító megjelenik, a pad alá bújik.« (Élénk derültség a középen. Mozgás a balon.) Beszéde további folyamában kijelenti, hogy a provisoriumra vonatkozó tervet határozottan ellenzi. A függőben levő kérdések elintézését kívánja az európai viszonyokra való tekintettel. Ha e kérdések csekély időre elodáztatnának, a monarchia két állama között tényleg létező, de a provisorium által betakart űrt a külhatalmak, melyeknek ez érdekükben áll, tágítani igyekeznének. E provisorium e mellett a kedélyek megnyugvását sem idézné elő, hanem megörökítené a pártizgalmakat. Beszédét így végzi: »Simonyi Lajos b. képv. ur figyelmeztetett bennünket, hogy azoknak nevei, akik rá fognak arra szavazni, meg fog a jegyzők által örökíttetni és az ország ismerni fogja azokat. Én nem tudom, a t. képviselő úr mily indokból mondta azt, de én azt hiszem, hogy valamint a ház minden tagja, rajtam elkezdve, visszautasítaná azt, hogy ha itt a szavazat megadására hatalmi befolyás által akarná valaki kényszeríteni, úgy hasonlag nem helyes azzal, hogy valakinek neve fel fog jegyeztetni és publikáltatni, mintegy fenyegetni. (Élénk helyeslés a középen.) Én részemről, bármint üssön is ki a szavazás, magamra nézve elégtétellel fogok bírni. Ha elfogadtatik a javaslat és elfogadtatnak társai, meg lesz lelkemben azon elégtételem, hogy bánthatnak, rágalmazhatnak, fenyegethetnek, szidhatnak,meglehet, nem nagyon hosszú, de súlyos politikai pályámon szerzett kincsemet, népszerűségemet elvehetik. (Egy hang a szélső balról: Már ennek úgy is vége van !) — annál jobb a képviselő urakra nézve, ha vége van — mondom, szerzett kincsemet, népszerűségemet elvehetik, de meglesz azon elégtételem, hogy mindezek daczára téliesítettem azt, mi hazám iránti kötelességem volt. (Élénk helyeslés a középen. Ellenmondás balfelől.) — igenis kötelességemet, saját meggyőződésem szerint, — és megmentettem hazámat a különben bekövetkezhető közgazdasági krízistől. Ha nem fogadtatnak el a javaslatok, akkor is meglesz elégtételem, de az sajnos, az fájdalmas lesz. Nem azért, hogy nem fogok itt ülni. (Mozgás balfelől) higyyék el a képviselő urak, hogy nagy kötelességérzet kell arra, hogy valaki, ki nem kénytelen vele, oly bánásmód mellett itt maradjon. (Élénk tetszés, éljenzés és taps a középen.) Meglesz azon általam, mondom, nem kívánt, azon sajnos elégtételem, hogy igen rövid idő múlva mindaz, amit ez irányban tettem, a javaslatok el nem fogadása folytán beálló bajok által oly fényesen igazolva lesz, hogy nem lesz senki, ki szót merjen azok ellen emelni. Ajánlom a javaslatok elfogadását.« (Hosszas éljenzés és taps a középen.) Ezzel, mint esti lapunkban említettük, a javaslatok tárgyalása felfüggesztetvén, az erdőügyi bizottságra adattak be a szavazati jegyek, és a miniszterelnök felelt Schwarcz Gyula interpellátiójára, az államtörvényszék felállítása ügyében. Tisza Kálmán miniszterelnök: T. ház! Én ezen interpellation, mely elismerem, igen fontos ügyekben intéz hozzám kérdést, csak annyit válaszolhatok, hogy a kormány is érzi ezen kérdésekre nézve a törvényhozási intézkedés szükségét, de viszont oly fontosak ezen tárgyak, és annyira megfontolandók úgy jogi, mint administratív szempontokból , úgy az egyéni jog, mint az államérdek szempontjából, hogy azt, hogy most legközelebb, midőn más igen nagy fontosságú kérdések a kormány összes idejét igénybe veszik, törvényjavaslatot terjesztenek be, nem ígérhetem; de igenis, ismételve nyilváníthatom, hogy erre igenis szükség van, és amint kellő nyugalmas idő lesz, magam is szükségesnek tartom, hogy a törvényhozás eziránt intézkedjék. (Helyeslések.) Schwarcz Gyula constatálja, hogy most elérte azon czélt, melyet korábbi interpellációival nem tudott elérni, t. i. ünnepélyes nyilatkozatot nyert a miniszterelnöktől. Tudomásul veszi a választ. A ház a választ tudomásul veszi. Madarász József a következő interpellációt nyújtja be: Kérdés a közlekedési miniszterhez : Folyó hó 23-án tett kérdéseimmel összefüggőleg kérdem meg a következőket: 1. Hajlandó-e a minor hivatalosan tudomást szerezni a felől, való-e az, hogy a kolozsvári főanyagszertári főnök, bizonyos Goldstein, csalással vádoltatván, másfél év óta bűnügyi vizsgálat alatt van, mégis folytonosan hozza félévenkint 1000ért fizetését, — és helyette nem az ott volt alkalmas magyar hivatalnok, de a brassói segédanyagvezető, bizonyos Giesztl alkalmaztatott, aki szintén, mint Goldstein, sem nem tudván, sem nem értvén magyarul, a kellő bevásárlások, mint jegyzőkönyvek feltevésénél helyette is alantas állású magyar hivatalnokoknak kell működni, 2- szor. Hajlandó-e a miniszter úr szigorú vizsgálat által tudomást szerezni a felől,már csak a keleti vasút volt igazgatója érdemeinek kellő méltányolása tekintetéből is) melyek meg e vasútnál a felhozottakon kívül — azon főbb hivatalok, a melyeken magyarul vagy keveset, — vagy semmit sem tudó egyének alkalmaztattak; mi volt előbbi foglalkozásuk és minő szakképzettségük volt a főbb hivatalokba alkalmazottaknak — a volt igazgatót is beleértve ? És hajlandó-e a miniszter úr a netalán elbocsátandók és azok miként leendő kielégítése iránt felvilágosítást adni ? És végre 3- szor. Miután a keleti vasútnál amiatt, hogy Kolozsvártt és Brassóban is külön voltak forgalmi irodák és külön továbbítási hivatalok s e hivataloknak egyesítése által nevezetes megtakarítás eszközölhető; — hajlandó-e a miniszter úr megvizsgálni, hogy ezek egyesítése a forgalom hátránya nélkül eszközölhető; s ez esetben a két igen költséges hivatalt egyesítvén, azok helyett Kolozsvártt állítson fel forgalmi üzletvezetőséget. Madarász József, orsz. képviselő. Ürményi Miksának ezután következett interpellációját már közöltük esti lapunkban. Ülés vége 2 órakor. Az angol parlamentből. jan. 31. Hétfőn este nagy viták folytak a keleti kérdésről a lordok és a commonok házában is; távirataink kimerítették e viták lényeges pontjait. De a Times kimerítő tudósításából ki kell emelnünk az ülés azon mozzanatait,melyek a parlament hangulatát jellemzik és arról tanúskodnak, hogy Anglia képviselőinek nagy többsége egész más hangon szól, mint aminőt Angolországból egy pár hónap óta hallanunk kellett. Íme a vita legkiválóbb pontjai: A felsőházban lord Stratheden and Campbell (ismert indítványát indokolva) így szól a békefeltételekről : A hűbér fejedelemségek, melyek fellázadtak suzerainjük ellen,, megjutalmaztatnak azon hatalom által, mely mindig ostora volt a forradalomnak és rendőre Európának. A feltételek mind jövendő veszélyek miatti aggodalmakat okoznak. — Mondják, hogy Orszország csak ideiglenesen akarja Konstantinápolyt occupálni. Ki garantíroz ezért ? Oroszország barátai ez országban, mielőtt bebizonyíthatják, hogy meg kell engedni Oroszországnak, miszerint tetszése szerint diktálja a békét, mutassák ki, hogy Oroszország politikája Katalin cárnő óta nagyon megváltozott. De ezt nem tudják bebizonyítani, mert minden arra mutat, hogy az akkori és a mai orosz politika egy és ugyanaz. A makacsság, melylyel állíttatott, hogy azok, kik aktívabb politikát követelnek, a háborút akarják, már a hazudozás jellegét öltötte. Lord Dorchester: Oroszország 300 év óta az aggressio, a zsarnokság, az árulás politikáját követte. A kétszínűség, mely az orosz diplomatiát jellemzi, nem szorult commentárra. Határozott nézete, hogy Angolországban a liberálisok nagy tömege a Bosporus partjain független országot akar. Lord Feversham: Hóbortos politika volt lemondani az 1856-iki szerződés azon czikkéről, mely Európának a krími háború eredményeit biztosítja. Gondosan kell ügyelnünk arra, ha Oroszország területet kér a hadikárpótlás fejében, melyet Törökország nem bír megfizetni. Fontos, hogy az autonóm Bolgárország ne terjedjen túl a Balkánon. Angolország bizonyára meg fog hozni minden áldozatot, hogy megóvja Angolország integritását és Európa függetlenségét, szabadságait. (Cheer.) Granville és lord Derby rövid beszédeinek lényegét a táviratok kimerítően ismertették. Az alsóház költségvetési bizottsággá alakult át és tárgyalta a külön hitelt. A vita folyamában Northcote hosszú beszédet mondott, de mindvégig rendkívüli hatással és nagy szónoki hévvel szólt. Mikor felsorolta a Suvaloff által közölt feltételeket, az ellenzék deezekkel fogadta, hogy Bolgárország, Bosznia és Herczegovina autonómiát kapnak, de elhallgatott, mikor a pénzben vagy területben adandó hadikárpótlás és a Dardanellákra került a sor. A miniszter kifejtette, hogy e feltételek mily határozatlan jellegűek, hogy Bolgárország akár az Aegei tengerig terjedhet, ha nemzetiségi szempontból szabják meg határát, hogy Bolgárország fejedelmét az orosz czár választaná. (Ennek hallatára nevetés hangzott fel; kérdezték később a minisztertől, kitől hallotta ezt, de ő megtagadta a választ a kérdésre); felhozta, hogy a hadi kárpótlás fizetése mily bonyolódott kérdés, hogy ehhez tán egész Európának is hozzá kell szólnia, mert Oroszország eshetőleg a Saloniki kikötőt is kérheti hadikárpótlás fejében; szóval, hogy a feltételek sok kérdést involválnak, melyekhez Európának hozzá kell szólnia. Cheerekkel fogadták a szóló azon kijelentését, hogy e tekintetben az osztrák-magyar kabinet teljesen egyetért a londonival. Törökország — úgymond Northcote — oly vitézséget tanúsított, melyet csodálnunk kell, bármit tartsunk is a véleményről, melyet saját hatalmáról táplált. (Cheer.) Megküzdött egy igen félelmetes ellenséggel és ha legyőzetett is, nem mondhatni, hogy katonai tekintetben meg volna alázva. Vereségük eredménye az, hogy nagy változásnak kell a keleten történnie, de őket nem szabad többé ösztökélni és feláldozni európai érdekek kedvéért. (Cheer.) Eleget szenvedtek, kegyetlenség volna azt kívánni, hogy még többet szenvedjenek oly érdekek miatt, melyek már inkább európai érdekek, mint az övéik. A fegyverszüneti alkudozásokról így nyilatkozik Northcote: »Decz. 29-én, mikor Oroszország kijelentette, hogy hajlandó fegyverszüneti alkudozásokat kezdeni, az orosz haderők a Balkántól északra állottak. Plevna elesett ugyan, de Sofiát még nem vették be; sok török katonaság volt még; komoly hadműveleteket kellett még keresztül vinni; a várnégyszög érintetlen volt; Drinápoly védelme kilátásban volt; szóval az oroszok helyzete egész más volt, mint amilyen ma. Azóta folyvást alkudoztak, hogy a késedelmek véletlenül történtek-e vagy szándékosak voltak. (Halljuk! halljuk! hogy a feltételeket okvetlen külön futárral kellett-e küldeni, mert tán a feltételek természete nagyon rendkívüli és kivétel, amit a ma már ismert közlés bizonyítani is látszik (cheer); — vagy hogy tán csak azért történt-e a késedelem, hogy a hadseregek előnyomulhas-sanak (cheer), ez oly kérdés, melyet nem akarok feszegetni. Én csak azon tényre utalok, hogy a késedelem folytán az oroszok helyzete azon pontokkal szemben, melyeknél már brit érdekek vannak érintve, lényegesen megváltozott. Nem maradhattunk aggodalom nélkül, midőn láttuk az oroszok sebes előnyomulását Konstantinápoly és a Dardanellák felé . Igen érdekes még az is, midőn Northcote ismerteti a Gallipoli miatt London és Szt-Pétervár közt folyt sürgönyváltást. Layard, közölvén a békefeltételeket, azt mondja, hogy a Dardanellák kérdése a feltételek szerint, a congressus és a czár közt fog szabályoztatni; amint az angol cabinet ezt megtudta, rögtön visszaparancsolta a hajóhadat a Dardanellákból. Másnap kitűnt, hogy tévedés forog fenn, mert a Dardanellák kérdése nem a congressus és a czár, hanem a szultán és a czár közt intéztetik el; ezt Northcote oly veszélynek nyilvánítja, melytől óvakodni kell. A hajóhad visszaparancsolása azért is történt, mert az angol kabinet azt hitte, hogy miután a porta már elfogadta a feltételeket, már nem kell tartani az oroszok Konstantinápoly felé nyomulásától. De az oroszok ma sem álltak meg. Beszédének eszmemenete abban culminál, hogy mindezen körülmények folytán Angolországnak résen kell állnia és megmutatnia erejét. Nagy hatást keltett a miniszter, midőn hatalmas ékesszólással kelt ki azok ellen, akik Angolországot gyengének tüntetik fel és azt mondják, hogy Angolország gyenge a háborúra, mert önmagában meghasonlott. A nagyhatású, fényes beszéd után az ellenzéki szónokok hosszú sora beszélt: Hartington, Bright, Gladstone, Forster, Trevelyan, Laing, Harcourt, de Northcote érveinek szoros lánczolatát szétszakítani egy sem próbálta, csak gondolkozási időt kértek a parlament részére. A kormánypárt részéről Montagu azon aggodalmát fejezte ki, hogy Bolgárország egy második Szerbia lesz, sőt roszabb e prototypnél, melynek békességéért Angolország kockára vetette a becsület szavát; fél, hogy Bolgárország függetlenítése csak arra való, hogy Oroszországnak nyitva legyen az út Konstantinápolyba; nem bízik a kormányban, mely ennyire engedte futni a dolgokat. Bromley-Davenport azt mondá, hogy az országban nagy izgatottság lesz, ha a kormány enged Oroszországnak. (Cheer.) Becket-Denison tiltakozott a »mobocratia« ellen és ezt felelé Harcourt egy támadására. Szeretném tudni, hogy a képviselő úr mely pontnál ajánlana interventiót. Ha a Suez-csatorna támadtatnék meg, alkalmasint azt mondaná: védjük meg a Nílus forrásait! (Nevetés.) mert az ő hazafisága már a fagypontra jutott és minden erőlködése csak arra van irányozva, hogy akadályokat gördítsen a kormány útjába és csökkentse ennek hitelét Európa tanácsában. (Cheer.) Végül közöljük azon sürgönyt, mely jan. 23-án Hornby tengernagyhoz intéztetett Gallipoli megszállása tárgyában és mely igy hangzik : Távirat, mely Hornby tengernagynak küldetett 1878. jan. 23. Igen bizalmas. »Vitorlázzék azonnal a Dardanellákba és hajóhadával menjen Konstantinápolyba. Tartózkodni fog a részvételtől az orosz-török háborúban, de tartsa nyitva a Dardanellák útját és ha Konstantinápolyban zavargás ütne ki, oltalmazza a brit alattvalók életét és vagyonát. Saját belátása szerint küldjön annyi hajót, amennyi szükséges, hogy a Dardanellákat nyitva tartsa, de Konstantinápolyon ne menjen túl. Tegyen jelentést indulásáról és maradjon öszszeköttetésben a Besika öböllel a lehetséges további parancsok miatt, de ha nincs más parancs, ne várjon. Rendeltetését tartsa feltétlenül titokban.« A vita folytatása tudvalevőleg ma estére halasztatott. Különfélék. — jan. 31. (Ő Felsége a királyné) febr. 20-ka körül fogja elhagyni vadászati helyét, Cottesbrookcastlet, s visszajővén rövid ideig Bécsben fog tartózkodni, hol, mint halljuk, néhány udvari estély rendeztetik. A királyné ezután még a farsang folyama alatt térne vissza Gödöllőre s egy udvari estély nálunk is tartatnék. A kis Valéria főhgnő még mindig Gödöllőn van s még egy ideig ott marad. (Tisza miniszterelnök) ma este Bécsbe utazik. (Perczel miniszter) a hófúvások által megakadt vasúti közlekedés következtében kénytelen volt több napig N.Kanizsán időzni s csak ma jöhetett vissza a vidékről, ahová néhány nap előtt temetésre ment. (A húsz ti kerületben) Móricz Károly választatott meg orsz. képviselőnek a leköszönt Pogány O. helyére. Móricz K. szabadelvűpárti, de e választás inkább személyi jellegű, mert Móricz Károly oly népszerű férfiú, hogy megválasztották volna, bármely párthoz tartozzék. (Egy bírálati füzet) jelent meg Tóth Kálmán összes költeményei fölött. A 24 lapra terjedő füzetet Szülik József irta s a »Baja« czimü lap szerkesztője, dr. Margalits adta ki, ki a bírálatot lapjában is közlötte. A bírálat mindenesetre hézagos, mert a költőt csak családi és hazafias műveiben elemezi és méltányolja; mint szerelmi költőről majdnem egészen hallgat, pedig a bírált költő tán épen e nemben aratta legszebb sikereit. Nem lehet azonban tagadnunk, hogy Szülik egyes költemények felől helyes érzékkel s jó tapintatu közvetlenséggel is nyilatkozik s midőn bonczol és elemez, ezt a fölvett költemény teljes behatása alatt s értékének részletezett föltüntetésével teszi; szépen magyaráz s lelkesedni, fölmelegedni is tud. Sajnos, hogy a bíráló bizonyos, nagyon is egyházias hatás alatt i s ez a szempont tulságokra ragadja; igy például megrója a költőt azért, mert »Damjanichné arczképe előtt« czimü költeményében azt írja, hogy »a biblia szent alakja, kibe szivén hét tőrt döftek, nem szenvedett annyit, mint ő, nem szenvedett az sem többet.« Ez épen vallásos érzületre mutat a költőnél és semmi kegyeletes érzületet nem sért. Az eféléket annál inkább mellőzhette volna a bíráló füzet, mert Szülik ur maga is elismeri, hogy Tóth Kálmán erkölcsszerető és hitgazdag költő. Ha Szülik ur eféle szempontjaitól megszabadul, látható olvasottsága s beható felfogása által még jó bíráló lehet, különben nem. Egyébiránt a megbírált költőről véleményét így összpontosítja : »Nem én vagyok az első, ki azt mondom Tóth Kálmánról, hogy nálánál vannak nagyobb, magasabb röptű, különösen pedig művészibb költőink; de a kinél az őszinte, gyöngéd bensőség, meleg érzés és, közvetlenség meghatóbb volna— ilyen nincs több. Ez pedig sokat mond egy költőről, kinek első dolga a szívre hatás.« A kis füzet mindenesetre ajánlható. (Beöthy Zsolt), mint előlegesen említettük, ma tartotta első előadását az egyetemen. Tárgya : »A magyar regény története«, mely a jelen félévben Jósika fellépéséig (1836) terjed. A fiatal író s tanár a magyar regény keletkezése s fejlődésének rövid vázlatával vezette be érdekes tárgyát. Az előadáson egyetemi hallgatóin kívül több szó is megjelent. (A postaigazgatóság) Budapesten a következőket teszi közzé : A tiszavidéki vasút czeglédpüspökladány-debreczen-szerencs-miskolcz-kassai vonalán, úgyszintén a déli vasút barcs-nagykanizsabécsi, nagykanizsa-pragerhofi, továbbá a magyar nyugati grácz-szombathely-székesfehérvári és kisczell-győri vonalain, végre a győr-soproni és az ujszőny-bécsi vonalokon a vasúti vonatok már rendesen közlekednek, minélfogva ezen vonalakra kocsipostai küldemények ismét felvehetők. Ellenben Budapest- Székesfehérvár-Nagykanizsa és Székesfehérvár-Ujszőny közt a vasúti közlekedés megnyitásának ideje bizonytalan, miért is a levélposta ezen két vonalrész mentében fekvő postahelyekre (Nagykanizsa, Ujszőny kivételével) esetleg holnap reggel is kocsin fog továbbutazni; a déli és nyugati vasutak összes egyéb vonalaira szóló levél- és kocsipostai küldemények pedig egyelőre még Bécsen át irányítandók. Tudatom egyszersmind, hogy az árvíz Harta és Solt között kiöntött; ennélfogva szükséges, hogy nemcsak a Dunapatajra, hanem a Kis-Hartára szóló levél- és kocsipostai küldemények is kizárólag Kecskemét-Kalocsán át irányittassanak. Laczház-Kun-Szent-Miklós- Szabadszállás-Izsák közt egyenes postaösszeköttetés létesíttetvén, a postát nevezett helyekre úgy, mint rendesen kell indítani. Dömsöd kerülő utakon és csónakon Laczházával, Tass, Szalk-Sz.-Márton Kun- Sz.-Miklóssal, végre Apostag, Dunavecse, Solt Szabadszállással nyer postai összeköttetést. (Mint lapunk zártakor értesülünk, Buda és Székesfehérvár között helyre van állítva a vasúti közlekedés, Fehérvárról ma d. u. megérkezett az első vonat, a holnapi vonatok rendesen indulnak). (A magyar államvasutak igazgatósága a következőt teszi közzé: Folyó hó 28-án az eperjes-tarnowi vasút m. r. hósivatagok miatt elmaradt a 11. és 12. sz. vonatok közlekedése. Ezen körülmény következtében, a nevezett vonalon folyó hó 28 ikától kezdve az akadályok elhárításáig — mi körülbelül 6 napot vesz igénybe — az összes forgalom megszüntettetek. A zákány-zágrábi és károlyváros-fiumei vonalon a közlekedés ismét rendes. (A tiszavidéki vasút) szerencs-miskolczi szakaszán a hófúvások által előidézett közlekedési akadályok folyó hó 31-én elháríttattak és úgy nevezett pálya valamennyi vonalain ismét szabad a közlekedés. (A kiigazított kataszteri munkálatokról a pénzügyminiszter két rendeletét közli a hivatalos lap. Az egyik szabályozza a kiigazított kataszteri munkálatok alapján előállott földadó szaporodások és törlések könyvelését. A második rendelet kijelenti, hogy a tagosítás alapján mutatkozó adószaporulatnak vagy apadásnak a múltra való kiegyenlítésénél, nem az 1876. évtől visszaszámítandó 5 év, hanem a tettleges adókivetés évétől számítandó 5 év veendő figyelembe, beleszámítva a kivetés évét is, ha a kivetés az év folyama alatt, tehát nem a rendes kivetéssel együtt történik. Például, ha az adó kivetése 1878. évben eszközöltetik, annak beszámításával még négy évre 1877-től 1874-ig foganatosítandó a visszahatólagos adó-kiegyenlités. (A kir. műegyetem mérnöki szakosztályában) odaítélt állami pályadijak. A kir. műegyetem mérnöki és építészi szakosztályának tanártestülete az ut-vasutépitészettan köréből, a törvényhozás által pályadijakra megszavazott 300 írtból az 1876/7. iskolai évben 100 írt pályadijat tűzött ki, következő itt csak lényegében közölt pályakérdésre : A vierwaldstätti tó melletti Beckenried helységből Schöneck és Ermatten érintésével Seelisbergig vasútvonal terveztetik. E vonalrész Beckenried-schönecki szakaszára a kiadott rétegterv és a pályakérdésben részletesen meghatározott adatok alapján vasútvonal volt tervezendő. A pályakérdés megoldásánál röviden a következők kivontattak: 1. Nyomozás. 2. Alépítmény. 3. Felépítmény. 4. Írásbeli dolgozat gyanánt a választott vonal technikai okadatolása, a jellemző táblázatokkal, költségvetések és pedig az alépítményi munkákról részletesen, az egyéb munkákról becslés útján. E kiírt pályakézdésre 3 dolgozatot nyújtottak be, név szerint Hirschfeld Samu, Szeykora Róbert és Ularik Béla műegyetemi polgárok. A mérnöki szakosztály tanártestületének egyhangú határozata szerint mind e három dolgozat alapos készültségről s kitartó szorgalomról tanúskodnak. Szeykora Róbert és Hirschfeld Samu műegyetemi polgárok dolgozatai azonban a fokozottabb szakképzés igényeinek is kiváló mérvben felelnek meg. Mivel pedig Szeykora Róbert dolgozata Hirschfeldét alaposság tekintetében még felülhaladja, ennélfogva a kitűzött 100 frt pályadíjban a legkitűnőbb dolgozat tervezője, Szeykora Róbert, a kitűnő szaktanulmányról tanúskodó Hirschfeld Samu pedig a múlt évi visszamaradt pályadíjból 50 forint rendkívüli jutalomban részesíttetett. Ularik Béla harmadik pályázót végre alapos és jeles készültségéért és szorgalmáért, a dékán által kiszolgáltatandó dicsérő oklevélben részesíteni határozta. Dr. Ger-óczy Gyula e. i. dékán, (Seikh Szuleiman), a Magyarországon járt török küldöttségnek elnöke, dr. Erődi Bélának levelet irt, melyben megható szavakban mond köszönetet hazánk nemeskeblü hölgyeinek azon segélyért, melyet pénzben és lépésben a török sebesültek és menekülteknek küldöttek. E köszönetét ő a mi uj évünk alkalmával intézi honleányainkhoz, egyszersmind boldogabb uj évet kívánva azon haza leányainak, mely oly nemesen viselte magát az elnyomattatott testvérek irányában; boldogabb uj évet kíván, mint a mely a szerencsétlen török népre felviradott. Meghatóan ecseteli azután a szegény nép nyomorát, mely az éhség, hajléktalanság és sok más nélkülözésnek van alávetve. A levél czimén, a czimzett nevén kívül, kifogástalan magyar írással e két szó: »Magyar leány« olvasható. (A székely egylet bizottmánya szombaton febr. 2-án este 8 órakor a Hungária szálloda földszinti 5. sz. termében vacsorával (egy teríték borral 1 frt 50 kr) összekötött társas összejövetelt rendez, melyen az egylet tagjai és a székelyek barátjai szívesen láttatnak. (H a t á r o z á s.) Alsó Szalai özvegy Petheő Jánosné szül. Schraud Mária asszony Budapesten meghalt. Béke poraira! (Az árviz Pest megyében.) Földváry alispánhoz a mai nap folyamában következő táviratok érkeztek: Ercsi, január 31. délelőtt 11 óra 50 percz. E perezben értem vissza Ráczkevéről, tegnap egész nap folytonos jégtörések és kétszeri ponton szétszedés és szárazföldön át való húzások után estére oda szállítottam 1000 kenyeret, négy mázsa sót, 12 fáklyát, 8 katonát pontonnal ott hagytam; utasítsa Szilágyit, hogy mihelyt lehet, azokat a dömsödi országútra az összeköttetés helyreállítására szállítsa. Ráczkevén két utcza kivételével minden viz alatt, de már 2—3 láb apadás, helyzet jobb, mint 1876-ban , de a folytonos fagyás, magában a városban is az elöntött helyekkel nehezíti a közlekedést. Ma küldöttem Ráczkevéről Lorénak oda való és már onnan jött emberek által 300 darab kenyeret a szolgabiró által.