Pesti Napló, 1878. október (29. évfolyam, 237-264. szám)
1878-10-18 / 252. szám
252. szám. Budapest, péntek, Oktober 18.1878.’ 29. évi folyam. Szerkesztési Iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételeit: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 1 hónapra 8 frt. — 8 hónapra 12 frt. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetések , szintúgy mint előfizetések a ."Pesti Napló kiadó-hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők: Budapest, október 17. A főváros közgyűlése szót intéz az országgyűléshez. Felirattal üdvözli a honatyákat, kérve tőlük az egész minisztérium vád alá helyeztetését. Ez az első fogadtatás, melyben a gyülekező képviselők Magyarország fővárosában részesülnek. ímez a közhangulat az ország szívében, milyen lehet a vidéken ? A képviselő urak, kiket a nép bízott meg, ne vegyék semmibe a nemzet közhangulatát, mely ily elkeseredett határozatokban követel elégtételt illetéktelenül ontott véréért, pazarolt vagyonáért és elárult érdekeiért. Igenis a főváros képviselőtestülete szinte egyhangúlag kimondotta, hogy vád alá kívánja helyeztetni a kormányt. Soha még Budapest tövényhatósága hasonló határozatot nem hozott. Akik e főváros gazdag virilistáit s békés polgárait ismerik, kik a városházán képviselőtestületben ülnek, mindazok előtt a legkomolyabb meglepetés tárgya, hogy ezen testület ily sújtó határozatot hozott a minisztérium ellen. Ebből mérje meg a kormány, mennyire sértette a magyar nemzet közérzületét, hogy a legtürelmesebb és legkonzervatívebb emberek is a vádlottak padjára kívánják a minisztereket. Eddig Tisza hitegethette magát, hogy van pártja a szabadelvű kör tanácstermén kívül; két hét előtt még hetykén felelt a népgyűlési küldöttségnek, hogy nem tekinti őket feljogosítva a fővárosi polgárság nevében szólani. Mit mond most, mikor a főváros hatósága maga, midőn a polgárok választott képviselete mondta ki rá a bűnöst? Lapjai ennek a kormánynak híresztelhették a népgyűlésről, hogy a sok ezer ember, ki ott összejőve, csőcselék, melynek tüntetése politikai sulylyal nem bír; s híresztelhették keservesen, hogy a népgyűlés szoczialisztika szélsőbaloldali demonstráczió, semmi több. Mit szólnak most, hogy nem többé tömeg, hanem a fővárosi társadalom legkiválóbb polgárai hasonlót határoznak, egyetértve teljesen a néppel ? Bizonyára minisztérium és kormánypárt s ennek hírlapjai megérzik erkölcsi súlyát a vereségnek, melyet Budapest közgyűlésén kaptak. Várjon megértik-e az intelmet s vannak-e belőle tanulságot ? Budapest határozata, hogy »a kormány politikáját a keleti kérdésben elejétől kezdve szerencsétlennek s hazánkra veszélyesnek tartja,« hogy a kormány eljárásában »törvénysértést« lát, és hogy e miatt az »összes kormánynak felelősségre vonása iránt a képviselőházhoz kérelmet intéz,és minden eddig hozott hasonló határozatoknál nagyobb jelentőséggel bír. Mert ezt nemcsak Magyarország figyeli meg, mint meggyőződése kifejezését és buzdító példát; nem csak a magyar kormány érzi meg, mint erkölcsi megaláztatást,nemcsak a megnyíló országgyűlés fogadja, mint a legkomolyabb felszólítást, hogy szigorral járjon el, hanem az egész külföld megérti Budapest municipiumának határozatából, mennyire komoly a helyzet Magyarországon. Ha van még Andrássyban érzék hazája közvéleménye iránt, megolvashatja e határozatban, hogy keleti politikája kezdettől végig roszaltatik. S ha Tisza csakugyan a miniszteri karszékből az alkotmányos bíró elé állíttatnék, Andrássy is meg fogná érezni lelkében, hogy a miniszteri felelősségről szóló törvény élő törvény, garancziául a népek alkotmányos jogainak védelmére, nem pedig holt betű, arra való, hogy mögötte a miniszteri önkény elbújjék s hetvenkedve kijátsza a nemzet alkotmányos önrendelkezési jogát. És maga az udvar is olvasva, mik történtek Budapest városa tanácstermében, fontolóra veheti, hogy az izgatottság a kormány külpolitikája miatt oly fokot ért el, mely aggodalomra ad okot s tréfás kicsinyléssel nem elüthető. Három éven keresztül játszottak a hatalmasok a nemzet közérzületével és érdekeivel bűnös játékot. Nem hallgattak semmi intő szóra, vitték a nemzetet akarata ellenére nemzetellenes politikába s oda jutottak, hogy most már a nemzet a miniszterek bűneiért bünhődésüket követeli. S Budapest főváros határozata nem áll elszigetelten. Már korábban hasonlót követeltek Pest megye, Somogy, Heves, Abauj, Bereg, Csanád, Szeged városa, Székesfehérvár, Arad; szelidebb alakban, de kárhoztató határozatokat hoztak Maros- Torda és Szatmár megyék; olyat nem hallottunk, hogy széles Magyarországon akadt volna megye vagy város, mely a kormány politikáját pártolta volna, ha Tisza bizalmi szavazatot követel, Zágrábban kell azt keresnie. Magyarországon nincsen számára hely, csak a szabadelvű körben. Innen hiszi és reméli, hogy uralkodhatik tovább a nemzet felett. Többsége van, Krassó és Máramaros, Trencsén és Torontál küldötték neki, s a boldog Erdély, melynek három Tisza kellett képviselőnek. Reméli is a miniszterelnök, hogy Erdélynek, Bács és Bánátnak még nem elég a Tisza régiméből, még három esztendeig folytatni akarják ezt a gazdálkodást. Ezen bizalomra építi terveit a minisztérium, hogy többsége lesz és folytatni fogja keleti politikáját, akármit mond is reá Budapest főváros és Magyarország. Igenis a szabadelvű kör helyiségeiben csinálják a többséget. Nagyon dolgoznak rajta, hogy megcsinálják. Magyarország sorsa tehát és a magyar parlament politikája a szabadelvű körtől függ még mindig. A szabadelvű kör pedig Tisza Kálmántól még most is. Tisza Kálmán pedig függ Bécstől örökre. Hanem a szabadelvű párt is gondolkozzék egy kissé azon, hogy ha többség, őt illeti a felelősség. Éspedig nem csak a keleti politikáért és az adósságcsinálásért, hanem a képviseleti alkotmányért is. Erről akarunk néhány szót szólani. Midőn a fővárosi közgyűlésen tegnap Éles Henrik úton megválasztott országos képviselő úr és kormánypárti, a minisztérium eljárását védelmezte, közben így szólottt: »Legyünk bizalommal az országgyűlés iránt«, ekkor kiáltások hallatszottak mindenfelől »épen ezen országgyűlésben nem bízunk.« Ez nem valamely szélsőbaloldali konventikulumban történt, történt a fővárosi törvényhatóság kebelében. Bennünket e felkiáltások mélyen szomorítanak, mert mi a parlamentarizmus hívei vagyunk. Hát már annyira megingott a hit a népképviselet iránt, hogy a választások után azonnal egy még szűz országgyűlést bizalmatlansággal fogadnak a honpolgárok ? A tényt eltagadni nem lehet, legyen az bármily szomorú jelenség. Öröm és bizalom nem fogadja az új képviselőházat. A szabadelvű párt, annak többsége alig vette a nemzet kezéből a mandátumot, máris gyanús szemmel kísértetik. Reményt üdvös tevékenységéhez nem fűznek az emberek, hanem igenis felteszik róla, hogy lelkiismereti furdalás nélkül vak engedelmességgel fogja szolgálni a kormányt, a nemzet további romlására. A szabadelvű párt ma még ártatlan, s róla a legroszabbat feltenni, — azt, hogy elszakadva a nemzettől érzékkel nem fog bírni hazafias tettekre, hanem igenis készséggel egy hazafiatlan kormány támogatására, — jogosulatlan előítélet. De ha jogosulatlan, mégis természetes. Rósz hírnevét apjától örökölte. Felteszik az új szabadelvű pártról, hogy nem különb, mint volt a régi, s ezt onnan következtetik, mert Tisza Kálmán választotta az ott ülő képviselők nagy részét, és mert Tisza Kálmán gárdájából a megmaradottak ott ülnek csoportban ama pártban, hogy mint az élesztő, megsavanyítsák az egészet. Azon bizalmatlanság, mely tegnap az új országgyűlés ellen nyilvánult, a régi országgyűlés ellen volt irányozva. Annak a régi többségnek bűne, hogy Magyarországot bukásról-bukásra vitte Tisza Kálmán kedvéért- Annak a hibája, hogy Magyarország népe elvesztette a képviseleti rendszer iránt azon hitet, mely sehol nem hiányzik, hol a népképviselők hivatásukat helyesen fogják fel s valóban a nép érdekeiért küzdenek, s a nemzettel éreznek együtt, nem pedig a hatalomnak hódolnak a kormánykegy elnyerése végett. Csak ahol szerencsétlen viszonyok s rész, vagy gyönge emberek meghamisítják a parlamentarizmust, úgyhogy a többség nem felel meg a nemzet gondolkozásának és érzületének, ott mindenütt feltűnik a jelenség, hogy a nép meghamisítottnak tekinti parliamentjét s nem bízik ön választotta törvényhozásában. Ily viszonyok rész előjelei a jövőnek és mindenképen aláássák a törvényhozás tekintélyét. Ha hosszan tartanak, magát az alkotmányt veszélyeztetik. Ezt fontolja meg a szabadelvű párt, mielőtt politikai magatartása iránt határoz. Vannak ott emberek — egy kisebbség — mely nem csak képes megítélni a helyzet komolyságát, de képes segíteni is, ha akar. Valátra állította őket a sors, választaniok kell a között: folytatni akarják-e az eddigi külpolitikai irányt és belpolitikai praxist, vagy pedig szakítani akarnak mindazzal, mit a hazára károsnak tapasztaltak, s viszsza akarnak térni a nemzeti politika útjára és a becsületes parlamentarizmus gyakorlatához ? Addig míg ez iránt nem látjuk a szabadelvű párt magaviseletét, ítéletünkkel tartózkodunk. Nem bízhatunk e pártban, mert erre semmi okunk, de nem is lehetünk iránta bizalmatlanok, míg nem látjuk, hogy csak olyan, mint volt a másik. A parlament iránti bizalom helyreállítása azonban nem csak a többségtől függ, függ a kisebbségtől is. Sőt mennél gyarlóbb a többség, annál nagyobb kötelessége a kisebbségnek fenntartani a nemzetben a hitet az alkotmány iránt. Ha a szabadelvű párt nem válik be a nemzeti politika képviselőjének, hanem elszegődik a kormánypolitika szolgálatába, úgy az ellenzéknek lesz feladata kifejezést adni a magyarok meggyőződésének és megmenteni a népben a pietast és reményt az alkotmányos életben, s a parliamentarizmus irányában. Nem intézzük szavunkat a szélsőbalhoz, melytől elvi különbség választ el. Ezen párt nem is abban hibázik, hogy a nemzeti érzülettől elszakad s a népet fitymálja , ellenkezőleg, hizeleg mindenütt a népies felfogásnak, gyakran az igazság és a politikai eszély rovására. Csak a mérsékelt ellenzékhez van néhány szavunk. Ezen párt annyira mérsékeltnek bizonyult, hogy hetek múlnak s egy szót sem hallani felőle. Legalább a választások óta nem láttunk tőle akciót. Ha valahol, mint a bpesti közgyűlésen is tegnap, egyes tagjai szerepelnek, oppozíciójuk oly félénk és cirkumspektus, hogy senki meg nem érti. A somogyi határozat és a kormánypárt tagadó magatartása között keresték a középutat, de senki nem értette őket, s egyetlen határozott felszólalás elég volt, hogy a »tojástáncz« lekerüljön a napirendről s a somogyi határozat elfogadtassák. Mérséklet nem azonos a határozatlansággal. Ezt gondolja meg az egyesült ellenzék pártja, midőn az új választások után újra kezdi pályafutását. Túlságos bizalom úgy sem üdvözölte keletkezését s ezen ellenzéknek a nemzet bizalmát még meg kell szerezni, és ki kell érdemelni. Be kell bizonyítania azt is, hogy benső konzisztencziával bir, s életképes szereplésre hivatott. Vezesse elhatározásaiban bölcs megfontolás, de ne tekintse bölcsességnek a félrendszabályokat. Ezek csak ingadozást szülnek és bizalmatlanságot; egész ember, nyílt ítéletmondás, és határozott magaviselet szükségesek, hogy a parliamentáris életben egyesek és pártok győzelemre jussanak. Az egyesült ellenzék felfogásra és érzületre a nemzet nagy többségével egyetért: magaviseletétől függ, hogy e kapcsot párt és nemzet között megerősítse, vagy meglazítsa. Közeleg az országgyűlés megnyitásának napja. Ezen országgyűlésnek első feladata lesz ítéletet tartani a Tisza-miniszterium felett. A Pesti Napló tározója. A műcsarnokból.* (A nemzetközi kiállításokról. — Külföldi magyarok. — A hazai festők. — Ötezer forint ára vásárlások. — A külföldi képek. — Gróf Pálffy János egy nemes szeszélye. — Szobrászati müvek. — A »Kincsem« és a »Gyönyörű« nyereménydiszművei. — Zichy Mihály : »A démon fegyverei.«) A képzőművészeti társulat sugárúti palotája újra megnyílt. Ezúttal is minden terem és kabinet terve van, s e műtárlat nemcsak a kiállított különféle műtárgyak száma, hanem azok értéke által is nagy vonzerővel bir fővárosunk műszerető közönségére. Minden falon nagy a változatosság s a szigorúbb igények is kielégítést találnak, mert a jury ezúttal, ugy látszik, szigorúbban járt el, amit különben bátran tehet, amikor elegendő a hazai s a külföldről beküldött mű. Tudvalevőleg a képzőművészeti társulat évenként rendesen két nagy nemzetközi kiállítást rendez (tavaszszal és őszkor) s csak kivételesen nyitja meg a műcsarnok termeit egy-egy kisebb, inkább helyi érdekű műtárlatra. E nemzetközi kiállítások azonban nem mindig feleltek meg hangzatos czimeknek, miután a magyarokon kivül inkább csak az osztrák és német művészek voltak képviselve, míg a francziák és olaszok távol maradtak. Csupán a műcsarnok megnyitása alkalmával rendezett kiállítás volt valóban internaczionális s különösen a franczia művek nagyobbára első rendű mesterektől eredtek. Azóta a párisi világtárlat nagyon megnehezítette nem csak nálunk, hanem másutt is a kiállítások létesítését. A franczia műárasok majdnem mindegyike egy-egy magánkiállítást rendezett a párisi ünnepélyességek egész tartamára s azért más idegen tárlatokba nem igen küldtek műveket. A mostani kiállításban is túlsúlyban vannak a német festvények és szobrok, de azért néhány brüszszeli, londoni és római művész is részt vett abban. Az osztrákok közül néhány jeles festő most először küldött műveket, a németek közül pedig majdnem minden iskola hívei képviselve vannak. Egy ily nagyobb kiállítás mutatja, hogy a képzőművészeti társulatnak a műcsarnok fölépítése óta, rendkívül megnagyobbodt Tegnapi lapunkból kimaradt adott összeköttetéseinek köre s ama verseny és buzgalom, melyet egyik-másik külföldi város művészei azáltal kifejtenek, hogy a magyar főváros műtárlataiban részt kívánnak venni, nem jelentéktelen bizalomról tanúskodik hazánk képzőművészeti viszonyai iránt, melyeknek jobbrafordultáról immár szélesebb körökben is tudomást szereznek, a minthogy a műcsarnok fölépítése és ünnepélyes megnyitása a külföld számos előítéletét is megszüntette s hazai törekvéseink sikereiről is kellő fogalmat volt hivatva nyújtani. Valóban megtörtént az, hogy az idegenek jóval több érdeklődést előlegeznek, mint amennyit saját honfitársainktól méltán várhatnánk. Külföldön élő művészeink mind ritkább vendégeink lesznek s ez igen sajnos dolog, — főkép azért, mert igazat kell nekik adnunk. — Sokkal többször tapasztalták, mily közöny vár itt rájuk a közönség részéről, semhogy egyszer-máskor szívesen el ne szalasztanák az alkalmat, midőn elégületlenségünknek adhatnánk kifejezést. — Ezt most is megtehetjük, s azért bemutatjuk azok műveit, kiket vádunk nem illethet, noha szintén külföldi magyarok. Dux Zsigmond, ki huzamos idő óta Bécsben tartózkodik, gyakran küld képeket kiállításaink számára. Most két tanulmány látható tőle. Az egyik: »Női arczkép«, finom jellemzés által kelt figyelmet, bár színezése kissé szokatlan s első pillanatra úgy tetszik, mintha beteget ábrázolna. Másik műve kedves apróság. Fák és bokrok árnyékában csillogó forrás mellett ruhátlan női alakot tüntetet elő. »Fürdő előtt« czime a képnek, melynek a felfogás közvetlensége kölcsönöz érdeket. — Ifj. Marké Károlytól, ki állandón Olaszországban lakik, egy régibb tájkép látható: »Strazena völgye,« mely kissé vázlatos kidolgozása mellett is jól hat. A sziklás, hegyszakadékos vidék jellegét híven találjuk visszaadva s különösen a ködszerü levegőt, mely a háttérben kéklő dombok fölé borul, finoman érzékité a művész. — Münchenben tartózkodó honfitársainkat egy fiatal kezdő művész, Baditz Otto képviseli. Csak nagyjában vázolt müve, a »Kupak-tanács« azt mutatja, hogy néhány év múlva méltón is helyettesítheti az Isár mellett élő egyik-másik jelesünket. Erre nézve azonban Baditz Ottónak be is kell váltania mindama reményeket, melyeket most említett müve által keltett s el kell oszlatnia abbeli aggodalmunkat, melyre szintén e vázlata nyújt okot, hogy Munkácsy befolyása alól tán nem bir egészen megszabadulni. Ami leginkább figyelemre méltó e képen, az torz vonásokkal, de egészséges, humorral rajzolt alakjai. E falusi emberek, kik egy pulykatolvajlással vádolt czigány gyerek fölött készülnek drákói ítéletet mondani, igen eredeti alakok s megérdemelnék, hogy a tehetséges művész több jóakarattal s művészi szeretettel mutassa be nekünk. A negyedik külföldi magyar Hermann Tivadar, ki Szt.-Pöltenben lakik, de majdnem kizárólag magyar tárgyú táj- és életképeket fest. Mostani művei közül a »Halásztanya Siófokon« czímű különösen vonzó. Áttérve itthon élő művészeinkre, mindenek előtt Lotz Károlyt említjük. E jeles festőnk az utóbbi években inkább a monumentális művészetnek hódolt. A főváros több épületét maradandó becsű freskókkal diszité s azért kisebb műveket ritkán láthattunk tőle. Annál jobban meglepett most mindenkit az állat- és tájképek egész sorozatával, melyek a kiállítás egyes termeiben függenek. Legbecsesebb ezek közt egy nagy festvény, a »Hajóvontatók« czimű, mely a művész egy már ismert motívumát megkapó igazsággal, erőteljes jellemzéssel s érdekes világításban tünteti föl. Vagy tíz jó nagy, terhes gabonahajót von fölfelé a Dunán. Az előtérben erőlködve haladó állatok s a két nógató fuvaros (az egyik izmos fehér paripán ül) életteljes jelenetet képeznek. Néhány rajzhiba megakad ugyan a képen, de mindezt feledtetni tudják előnyei, melyek e képnek nem mindennapi becset biztosítanak. Hat kisebb-nagyobb tájképe, majdnem mindegyikén pompásan festett levegő és sikerült lovak Staffage gyanánt szintén figyelmet keltenek s különösen az »Itató«, a »Csikós« és a »Betakarítás« czimüek hangulatteljesek. A »Két sárga é s a »Pihenés« czimüek ellenben nagyon igénytelen apróságok, milyeneket a fiatalabb nemzedék közül egyik-másik ki sem állítana. — Társa a freskó-festésben s szintén a monumentális művészet híve, Thán Mór, ezúttal szintén életképet állított ki: »Est az alföldön«, mely egy szamarán nyargaló juhászt ábrázol. A sikerült műnek különösen hangulata találó. Gyakori két vendége a kiállításoknak Molnár József és Brodszky Sándor. Amaz három tájképet állított ki: »Közép-orom a kis Tar-patak völgyéből nézve«, »Részlet Kerepesről« és a »Czigánycsalád”. Mindhárom kiváló gonddal készült és tetszetős mű. Különösen az első úgy a kompozíczió, mint a kivitel által érdekes. A szorgalmas művészt, kinek sokoldalú tehetségét a múlt kiállításból ismeretes »Pompeji pusztulásá«-t ábrázoló nagyszabású kompozícziója is előnyösen tünteti föl, valóban több méltánylásban részesíthetné a közönség. Brodszky Sándor » A malom« czímű képe egyes részleteiben csinos. — Székely Bertalan »Oláh lány«-a a jeles művész egy érdekes tanulmánya. — Gerhárd Alajos művei közül a »Delelő« czimü találó humor által válik ki. — Teepy Károlynak a »Balaton mellől« és »Olasz vidék« czimü tájképeinél pedig a színezés természetességét s a könnyed kezelést emelhetjük ki. Az oly gyorsan híressé vált állat- és sportfestő, Páik Béla több érdekes művet küldött. A »Kincsem« és jockeyja a művész szép tehetségét a legelőnyösebben tünteti föl. A sokszoros győztes paripát e képen erőteljesen jellemezve találjuk. A »Vadász ló« és »Két arabs pej« czímű festmények szintoly sikerültek. Az előbbinek különösen feje jelesen mintázott. Ligeti Antal számos tropikus tárgyú festvénye által ritkán ért el oly hatást, mint az »Afrikai tájkép« cziművel. A függőlegesen álló nap vakító fénye által bevilágított tenger, a hullámtalan víztükörre omló sugarak fényjátéka, mely a levegőben, a fák lombjain, a távolban megcsillanó hajók vitorláin mindenütt rezeg — mindez szindus, káprázatos jelleget kölcsönöz a festvénynek. A pálmák, s a sziklás talajon is buján tenyésző növényzet nagy gonddal rajzolják, s az egész mű hangulata ép oly szokatlan, mint megkapó. E terjedelmes festvényen kívül még két más tájképet állított ki a művész: »Morotva vize, háttérben a Tokaj hegyével« és »Strecsno vára«, melyek szintén hatásosak. A fiatal nemzedék közül Kacziányi Ödön »Paraszt udvar« czímű tájképe által kelt figyelmet. — Tölgyessy Arthur, ki a nyár folytán számos tanulmányt készített az Alföldön s gazdag gyűjteményével közelebb Párisba megy, három ily tanulmányát részletesebben dolgozta ki s ezek a kiállítás ama művei közé tartoznak, melyek a természet után készültek s azért mindenekelőtt közvetlenségük által hatnak. A »Délibáb« s »Holdfölkelte« czimü képeknek nincs is kompozícziójuk, mindkettő a természet egy-egy igénytelen, de érdekes részletét nyújtják. Kifogás alá esik azonban egyik-másik staffage-alak; ezek rajzban kemények. A »Holdfölkelte« czimü a mellett kissé szokatlan. Az »Eső után« czimü vázlat leginkább hangulata által hat. — Három aquarellista is megérdemli a fölemlítést. Myskovszky Victor »Részlet Lőcséről« és »Bártfáról« czimü művein az építészeti részek szabatosak. — Györgyi Géza »Kert-kapu«-ja és »Egyptomi csarnok«-a gyakorlott kezelésről tanúskodnak. Ifj. Storno Ferencz pedig kinek olajképei (»Abundantia, »Amorettek« és »Sz. Márk temploma«) nagyon is rikítók, velenczei tárgyú vizfestvényei által különösen figyelmet kelt. E könnyedén oda vetett vázlatok a színezés és jellemzés biztosságára vallanak. A fiatal művész ez apróbb képeiben helyes érzéket mutat a festői felfogás iránt. _ Feszy Árpád szintén velenczei tanulmányt állított ki, melyet a lagúnák városában természet után festett. »Édesvíz szállítók« czím alatt egy csoport bárkát mutat be élénken színezett látképpel. Két hazai tárgyú műve: »A szent kereszti park« továbbá a »Falusi utcza« — még velenczei útja előtt készültek. Ez is, az is néhány csinos, sikerült részletet mutat; az előbbi hatása olyan, mint egy színezett fényképe; az utóbbi a valónál is ridegebben tünteti föl a természetet. Legtöbb haladást tanúsít az ifjú nemzedék tagjai közül Aggházy Gyula, kinek »Dagasztó menyecske« czímű életképe néhány apróbb fogyatkozása mellett is, a kiállítás vonzóbb darabjai közé tartozik. A menyecske abba hagyta a munkát s tésztás kezeit hátra tartva, a konyha ajtóban álló huszár felé hajol s azt megcsókolja. A jelenet érdekes és pikáns s a fiatal művész elevenséggel, életteljesen vetette vásznára. A huszár azonban határozottabb jellemzést igényelne, a környezetet lágyabban kellett volna festenie, hogy a hatás semmi kívánni valót ne hagyjon hátra. A társulat a magyar képek közül 5.000 forint árát vásárolni fog. A verseny ennek reménye következtében oly élénk. A külföldi művek közt, melyeknek száma igen tekintélyes, néhány nagyobb becsű mű megérdemelné a bővebb méltatást. Fogyatkozó terünk azonban kényszerít, hogy csak a legfeltűnőbb képeket mutassuk be. A történeti és az életkép szyl vegyületét mutatja En der J. »I. Ferencz király Benvenuto Cellini műtermében« czímű festvénye. A fényes kísérettel megjelent fejedelemnek a renaissance kor nagy Budapest ott. 17. (A képviselőház) szombaton, eső 19-kén d. e. 10 órakor tartja első ülését. (Az ő Felsége elnöklete alatt) ma tartott közös minisztertanács, mint értesülünk, a rendes közösügyi költségvetéssel foglalkozott s azt megállapitá. Ő Felsége délután Gödöllőre utazott el; a közös hadügyminiszter, Hoffmann s Preus miniszterek holnap visszautaznak Bécsbe. Gr. Andrássy a mai közös értekezleten nem vett részt; hir szerint szombaton érkezik Budapestre. (Az országyülési szabadelvű párt körében ma d. u. 6 órakor volt az első összejövetel. A párt tagjai nagy számmal jelentek meg, jelen volt a közoktatási miniszter kivételével a kormány minden tagja. .. Kevéssel 6 óra után Tisza miniszterelnök üdvözölvén a megjelent képviselőket, sajnálattal jelenti, hogy Gorove István a múlt országgyűlési szabadelvű párt elnöke betegsége miatt nem jelenhetett meg, s a mai alkalomra elnök és jegyző választásra hívja fel a tagokat. Közfelkiáltással Szontag Pál kéretett fel az elnökségre, a jegyzőségre pedig Baross Gábor, kik helyeiket elfoglalván, elnök megköszöni a bizalmat s üdvözli a jelenlevő tagokat, maga részéről is sajnálatát fejezvén ki a felett, hogy a párt korábbi elnökét egészségi állapota gátolja a megjelenésben. Erre a miniszterelnök indítványára az elnök felkéretik, hogy Gorove volt elnöknek betegsége miatt a párt részvétét és sajnálatát fejezze ki. Tisza miniszterelnök ezután kijelentvén,hogy a kormány a politikai helyzetről, amennyiben a jelen viszonyok közt lehetséges, a pártnak felvilágosítást adni szándékozik, felkéri a pártot, hogy erre értekezleti napot tűzzön ki, mivel abban történt megállapodás, hogy a párt első értekezletét vasárnap f. hó 20-áin d. n. 6 órakor tartja meg, valamint Zsedényi indítványára kimondatott, hogy a képviselőház megnyitó ülésén szombaton Boér Antal fog felkéretni a korelnökségre. Ezzel az előértekezlet véget ért. (A függetlenségi kör ma d. u. 5 órakor tartó első értekezletét László Imre korelnöklete alatt; a körjegyző tisztét Kada Elek vitte. A végleges megalakulás későbbre hagyatván, a tanácskozás első tárgyát Irányi Dániel indítványa képezte a közjogi ellenzéki árnyalatok egyesülése iránt, mely elvben egyhangúlag elfogadtatván, a módozatok megállapítására három tagú bizottság küldetett ki. Ezután Mocsáry Lajos indítványára 12 tagú bizottság küldetett ki oly utasítással, hogy tegyen javaslatot a párt legközelebbi teendőire nézve. E bizottság holnap d. e. 11 órakor ül össze a kör helyiségeiben. Végül Simonyi Ernő, mint a múlt országgyűlésen választott végrehajtó bizottság elnöke számolt be annak működéséről. (A keleti politika fölötti vita első színhelyévé, a bécsi Tagbl. szerint, mind a magyar, mind az osztrák kormány határozottan a delegácziókat kívánja tétetni, s remélik, hogy annak bekövetkeztéig elég idejük lesz a főbb vonalaiban már megállapított pénzügyi művelet számára megnyerni úgy Bécsben, mint Budapesten a többséget. Azon esetre, ha a parlamentek nem lesznek rábírhatók a keleti vitának a delegácziók egybeüléséig való elhalasztására, vagy a pénzügyi programm elfogadására, mind Tisza, mind Pretis miniszterek szilárdul el vannak határozva tárczáik letételére s Pretis nem is teend további kísérletet a kabinet alakításra. (Tisza kétségkívül akkor is ki fogja gondolni valamely módját a kormányelnökség, pénzügyminiszterség s talán még egy harmadik tárcza tovább vezetésének.)