Pesti Napló, 1878. október (29. évfolyam, 237-264. szám)

1878-10-18 / 252. szám

252. szám. Budapest, péntek, Oktober 18.1878.’ 29. évi folyam. Szerkesztési Iroda: Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételeit: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 1 hónapra 8 frt. — 8 hónapra 12 frt. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bár­mely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számit­tatik. Hirdetések , szintúgy mint előfizetések a ."Pesti Napló kiadó-hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők: Budapest, október 17. A főváros közgyűlése szót intéz az országgyűléshez. Felirattal üdvözli a hon­atyákat, kérve tőlük az egész minisztérium vád alá helyeztetését. Ez az első fogadtatás, melyben a gyülekező képviselők Magyar­­ország fővárosában részesülnek. íme­z a közhangulat az ország szívében,­­ milyen lehet a vidéken ? A képviselő urak, kiket a nép bízott meg, ne vegyék semmibe a nemzet közhangulatát, mely ily elkeseredett határozatokban követel elégtételt illetéktele­nül ontott véréért, pazarolt vagyonáért és elárult érdekeiért. Igenis a főváros képviselőtestülete szin­te egyhangúlag kimondotta, hogy vád alá kí­vánja helyeztetni a kormányt. Soha még Bu­dapest tövényhatósága hasonló határozatot nem hozott. A­kik e főváros gazdag virilistáit s békés polgárait ismerik, kik a városházán képviselőtestületben ülnek, mindazok előtt a legkomolyabb meglepetés tárgya, hogy ezen testület ily sújtó határozatot hozott a minisz­térium ellen. Ebből mérje meg a kormány, mennyire sértette a magyar nemzet közérzü­letét, hogy a legtürelmesebb és legkonzerva­­tívebb emberek is a vádlottak padjára kíván­ják a minisztereket. Eddig Tisza hitegethette magát, hogy van pártja a szabadelvű kör tanácstermén kívül; két hét előtt még hetykén felelt a népgyű­lési küldöttségnek, hogy nem tekinti őket feljogo­sítva a fővárosi polgárság nevében szólani. Mit mond most, mikor a főváros hatósága maga, midőn a polgárok vá­lasztott képviselete mondta ki rá a bűnöst? Lapjai ennek a kormánynak híresz­­telhették a népgy­űlésről, hogy a sok ezer em­ber, ki ott összejőve, csőcselék, melynek tün­tetése politikai sulylyal nem bír; s híresztel­­hették keservesen, hogy a népgyűlés szoczia­­lisztika szélsőbaloldali demonstráczió, semmi több. Mit szólnak most, hogy nem többé tömeg, hanem a fővárosi társadalom legkivá­lóbb polgárai hasonlót határoznak, egyetértve teljesen a néppel ? Bizonyára minisztérium és kormánypárt s ennek hírlapjai megérzik erkölcsi súlyát a vereségnek, melyet Buda­pest közgyűlésén kaptak. Várjon megér­tik-e az intelmet s vannak-e belőle tanul­ságot ? Budapest határozata, hogy »a kormány politikáját a keleti kérdésben elejétől kezdve szerencsétlennek s hazánkra veszé­lyesnek tartja,« hogy a kormány eljárásában »törvénysértést« lát, és hogy e miatt az »összes kormánynak felelősségre vonása iránt a képviselőházhoz kérelmet intéz,é­s minden eddig hozott hasonló határozatoknál nagyobb jelentőséggel bír. Mert ezt nemcsak Magyarország figyeli meg, mint meggyőződé­se kifejezését és buzdító példát; nem csak a ma­gyar kormány érzi meg, mint erkölcsi megaláz­tatást,nemcsak a megnyíló országgyűlés fogad­ja, mint a legkomolyabb felszólítást, hogy szi­gorral járjon el, hanem az egész külföld megérti Budapest munic­ipiumának határozatából, mennyire komoly a helyzet Magyarországon. Ha van még Andrássyban érzék hazája közvéleménye iránt, megolvas­hatja e határozatban, hogy keleti politiká­ja kezdettől végig roszaltatik. S ha Tisza csakugyan a miniszteri karszékből az al­kotmányos bíró elé állíttatnék, Andrássy is meg fogná érezni lelkében, hogy a miniszteri felelősségről szóló törvény élő tör­vény, garancziául a népek alkotmányos jo­gainak védelmére, nem pedig holt betű, arra való, hogy mögötte a miniszteri önkény el­bújjék s hetvenkedve kijátsza a nemzet al­kotmányos önrendelkezési jogát. És maga az udvar is olvasva, mik történtek Budapest városa tanácstermében, fontolóra veheti, hogy az izgatottság a kormány külpolitikája miatt oly fokot ért el, mely aggodalomra ad okot s tréfás kicsinyléssel nem elüthető. Három éven keresztül játszottak a hatalmasok a nem­zet közérzületével és érdekeivel bűnös játé­kot. Nem hallgattak semmi intő szóra, vitték a nemzetet akarata ellenére nemzetellenes politikába s oda jutottak, hogy most már a nemzet a miniszterek bűneiért bünhődésüket követeli. S Budapest főváros határozata nem áll el­szigetelten. Már korábban hasonlót követeltek Pest megye, Somogy, Heves, Abauj, Bereg, Csanád, Szeged városa, Szé­kesfehérvár, Arad; szelidebb alakban, de kárhoztató határozatokat hoztak Maros- Torda­ és Sz­at­már megy­ék; olyat nem hallottunk, hogy széles Magyarországon akadt volna megye vagy város, mely a kormány politikáját pártolta volna, ha Tisza bizalmi szavazatot követel, Zágrábban kell azt keresnie. Magyarországon nincsen számára hely, csak­­ a szabadelvű körben. Innen hiszi és reméli, hogy uralkodhatik tovább a nemzet felett. Többsége van, Krassó és Mára­­maros, Trencsén és Torontál kü­ldöt­­ték neki, s a boldog Erdély, melynek három Tisza kellett képviselőnek. Reméli is a miniszterelnök, hogy Erdélynek, Bács és Bánátnak még nem elég a Tisza régiméből, még három esztendeig folytatni akarják ezt a gazdálkodást. Ezen bizalomra építi terveit a minisztérium, hogy többsége lesz és folytatni fogja keleti politikáját, akár­mit mond is reá Budapest főváros és Magyarország. Igenis a szabadelvű kör helyiségeiben csinálják a többséget. Nagyon dolgoznak rajta, hogy megcsinálják. Magyarország sorsa tehát és a magyar parl­ament politikája a szabadelvű körtől függ még mindig. A sza­badelvű kör pedig Tisza Kálmántól még most is. Tisza Kálmán pedig függ Bécstől örökre. Hanem a szabadelvű párt is gondolkoz­zék egy kissé azon, hogy ha többség, őt illeti a felelősség. És­pedig nem csak a keleti poli­tikáért és az adósság­csinálásért, hanem a képviseleti alkotmányért is. Erről akarunk néhány szót szólani. Midőn a fővárosi közgyűlésen tegnap Éles Henrik úton megválasztott országos kép­viselő úr és kormánypárti, a minisztérium eljárását védelmezte, közben így szólottt: »Legyünk bizalommal az országgyűlés iránt«, ekkor kiáltások hallatszottak mindenfelől »épen ezen országgyűlésben nem bízunk.« Ez nem valamely szélsőbaloldali konventi­­kulumban történt,­­ történt a fővárosi törvényhatóság kebelében. Bennünket e felkiáltások mélyen szomo­­rítanak, mert mi a parl­amentarizmus hívei vagyunk. Hát már annyira megingott a hit a népképviselet iránt, hogy a választások után azonnal egy még szűz országgyűlést bizalmat­lansággal fogadnak a honpolgárok ? A tényt eltagadni nem lehet, legyen az bármily szomorú jelenség. Öröm és bizalom nem fogadja az új képviselőházat. A szabadel­vű párt, annak többsége alig vette a nemzet kezéből a mandátumot, már­is gyanús szem­mel kísértetik. Reményt üdvös tevékenysé­géhez nem fűznek az emberek, hanem igenis felteszik róla, hogy lelkiismereti furdalás nél­kül vak engedelmességgel fogja szolgálni a kormányt, a nemzet további romlására. A szabadelvű párt ma még ártatlan, s róla a legroszabbat feltenni, — azt, hogy el­szakadva a nemzettől érzékkel nem fog bírni hazafias tettekre, hanem igenis készséggel egy hazafiatlan kormány támogatására, — jogo­sulatlan előítélet. De ha jogosulatlan, mégis természetes. Rósz hírnevét apjától örökölte. Felteszik az új szabadelvű pártról, hogy nem különb, mint volt a régi, s ezt onnan követ­keztetik, mert Tisza Kálmán választotta az ott ülő képviselők nagy részét, és mert Tisza Kálmán gárdájából a megmaradottak ott ül­nek csoportban ama pártban,­ hogy mint az élesztő, megsavanyítsák az egészet. Azon bizalmatlanság, mely tegnap az új országgyűlés ellen nyilvánult, a régi ország­­gyűlés ellen volt irányozva. Annak a régi többségnek bűne, hogy Magyarországot bu­kásról-bukásra vitte Tisza Kálmán kedvéért- Annak a hibája, hogy Magyarország népe elvesztette a képviseleti rendszer iránt azon hitet, mely sehol nem hiányzik, hol a nép­­képviselők hivatásukat helyesen fogják fel s valóban a nép érdekeiért küzdenek, s a nem­zettel éreznek együtt, nem pedig a hatalom­nak hódolnak a kormánykegy elnyerése vé­gett. Csak a­hol szerencsétlen viszonyok s rész, vagy gyönge emberek meghamisítják a parl­amentarizmust, úgy­hogy a többség nem felel meg a nemzet gondolkozásának és érzü­letének, ott mindenütt feltűnik a jelenség, hogy a nép meghamisítottnak tekinti parlia­­mentjét s nem bízik ön választotta törvényho­zásában. Ily viszonyok rész előjelei a jövőnek és mindenképen aláássák a törvényhozás te­kintélyét. Ha hosszan tartanak, magát az al­kotmányt veszélyeztetik. Ezt fontolja meg a szabadelvű párt, mi­előtt politikai magatartása iránt határoz. Vannak ott emberek — egy kisebbség — mely nem csak képes megítélni a hely­zet komolyságát, de képes segíteni is, ha akar. Valátra állította őket a sors, válasz­­taniok kell a között: folytatni akarják-e az eddigi külpolitikai irányt és belpolitikai praxist, vagy pedig szakítani­ akarnak mindaz­zal, mit a hazára károsnak tapasztaltak, s visz­­sza akarnak térni a nemzeti politika útjára és a becsületes parl­amentarizmus gyakorla­tához ? Addig míg ez iránt nem látjuk a sza­­badelvű párt magaviseletét, ítéletünkkel tar­tózkodunk. Nem bízhatunk e pártban, mert erre semmi okunk, de nem is lehetünk iránta bi­zalmatlanok, míg nem látjuk, hogy csak olyan, mint volt a másik. A parl­ament iránti bizalom helyreállí­­tása azonban nem csak a többségtől függ, függ a kisebbségtől is. Sőt mennél gyarlóbb a többség, annál nagyobb kötelessége a ki­sebbségnek fenntartani a nemzetben a hitet az alkotmány iránt. Ha a szabadelvű párt nem válik be a nemzeti politika képviselőjé­nek, hanem elszegődik a kormánypolitika szolgálatába, úgy az ellenzéknek lesz feladata kifejezést adni a magyarok meggyőződésének és megmenteni a népben a pietast és reményt az alkotmányos életben, s a parliamentariz­mus irányában. Nem intézzük szavunkat a szélsőbalhoz, melytől elvi különbség választ el. Ezen párt nem is abban hibázik, hogy a nemzeti érzü­lettől elszakad s a népet fitymálja , ellenke­zőleg, hizeleg mindenütt a népies felfogásnak, gyakran az igazság és a politikai eszély ro­vására. Csak a mérsékelt ellenzékhez van né­hány szavunk. Ezen párt annyira mérsékelt­nek bizonyult, hogy hetek múlnak s egy szót sem hallani felőle. Legalább a választások óta nem láttunk tőle akc­iót. Ha valahol, mint a bpesti közgyűlésen is tegnap, egyes tagjai szerepelnek, oppozíc­iójuk oly félénk és c­irkumspektus, hogy senki meg nem érti. A somogyi határozat és a kormánypárt taga­dó magatartása között keresték a középutat, de senki nem értette őket, s egyetlen határo­zott felszólalás elég volt, hogy a »tojástáncz« lekerüljön a napirendről s a somogyi határo­zat elfogadtassák. Mérséklet nem azonos a határozatlanság­gal. Ezt gondolja meg az egyesült ellenzék pártja, midőn az új választások után újra kez­di pályafutását. Túlságos bizalom úgy sem üdvözölte keletkezését s ezen ellenzéknek a nemzet bizalmát még meg kell szerezni, és ki kell érdemelni. Be kell bizonyítania azt is, hogy benső konzisztencziával bir, s életképes szereplésre hivatott. Vezesse elhatározásaiban bölcs megfontolás, de ne tekintse bölcsesség­nek a félrendszabályokat. Ezek csak ingado­zást szülnek és bizalmatlanságot; egész em­ber, nyílt ítéletmondás, és határozott magavi­selet szükségesek, hogy a parliamentáris élet­ben egyesek és pártok győzelemre jussanak. Az egyesült ellenzék felfogásra és érzületre a nemzet nagy többségével egyetért: magavise­letétől függ, hogy e kapcsot párt és nemzet között megerősítse, vagy meglazítsa. Közeleg az országgyűlés megnyitásának napja. Ezen országgyűlésnek első feladata lesz ítéletet tartani a Tisza-miniszterium felett. A Pesti Napló tározója. A műcsarnokból.*­ (A nemzetközi kiállításokról. — Külföldi magyarok. — A hazai festők. — Ötezer forint ára vásárlások. — A külföldi képek. — Gróf Pálffy János egy nemes szeszélye. — Szob­rászati müvek. — A »Kincsem« és a »Gyönyörű« nyeremény­­diszművei. — Zichy Mihály : »A démon fegy­vere­i.«) A képzőművészeti társulat sugárúti palotája újra megnyílt. Ezúttal is minden terem és kabinet terve van, s e műtárlat nemcsak a kiállított külön­féle műtárgyak száma, hanem azok értéke által is nagy vonzerővel bir fővárosunk műszerető közönsé­gére. Minden falon nagy a változatosság s a szigo­rúbb igények is kielégítést találnak, mert a jury ezúttal, ugy látszik, szigorúbban járt el, a­mit külön­ben bátran tehet, a­mikor elegendő a hazai s a kül­földről beküldött mű. Tudvalevőleg a képzőművészeti társulat évenként rendesen két nagy nemzetközi kiál­lítást rendez (tavaszszal és őszkor) s csak kivétele­sen nyitja meg a műcsarnok termeit egy-egy kisebb, inkább helyi érdekű műtárlatra. E nemzetközi kiál­lítások azonban nem mindig feleltek meg hangzatos czimeknek, miután a magyarokon kivül inkább csak az osztrák és német művészek voltak képviselve, míg a francziák és olaszok távol maradtak. Csupán a műcsarnok megnyitása alkalmával rendezett kiállí­tás volt valóban internaczionális s különösen a fran­­czia művek nagyobbára első rendű mesterektől ered­tek. Azóta a párisi világtárlat nagyon megnehezí­tette nem csak nálunk, hanem másutt is a kiállítá­sok létesítését. A franczia műárasok majdnem mind­egyike egy-egy magánkiállítást rendezett a párisi ünnepélyességek egész tartamára s azért más idegen tárlatokba nem igen küldtek műveket. A mostani kiállításban is túlsúlyban vannak a német festvények és szobrok, de azért néhány brüsz­­szeli, londoni és római művész is részt vett abban. Az osztrákok közül néhány jeles festő most először küldött műveket, a németek közül pedig majdnem minden iskola hívei képviselve vannak. Egy ily nagyobb kiállítás mutatja, hogy a képzőművészeti társulatnak a műcsarnok fölépítése óta, rendkívül megnagyobbo­dt Tegnapi lapunkból kimaradt a­dott összeköttetéseinek köre s ama verseny és buz­galom, melyet egyik-másik külföldi város művészei azáltal kifejtenek, hogy a magyar főváros műtárlatai­­ban részt kívánnak venni, nem jelentéktelen bizalom­ról tanúskodik hazánk képzőművészeti viszonyai iránt, melyeknek jobbrafordultáról immár szélesebb körökben is tudomást szereznek, a minthogy a mű­csarnok fölépítése és ünnepélyes megnyitása a kül­föld számos előítéletét is megszüntette s hazai törek­véseink sikereiről is kellő fogalmat volt hivatva nyújtani. Valóban megtörtént az, hogy az idegenek jóval több érdeklődést előlegeznek, mint a­mennyit saját honfitársainktól méltán várhatnánk. Külföldön élő művészeink mind ritkább vendégeink lesznek s ez igen sajnos dolog, — főkép azért, mert igazat kell nekik adnunk. — Sokkal többször tapasz­talták, mily közöny vár itt rájuk a közönség részéről, semhogy egyszer-máskor szívesen el ne szalasztanák az alkalmat, midőn elégületlenségünk­­nek adhatnánk kifejezést. — Ezt most is megte­hetjük, s azért bemutatjuk azok műveit, kiket vádunk nem illethet, noha szintén külföldi magyarok. D­u­x Zsigmond, ki huzamos idő óta Bécsben tartózkodik, gyakran küld képeket kiállításaink szá­mára. Most két tanulmány látható tőle. Az egyik: »Női arczkép«, finom jellemzés által kelt figyelmet, bár színezése kissé szokatlan s első pillanatra úgy tetszik, mintha beteget ábrázolna. Másik műve ked­ves apróság. Fák és bokrok árnyékában csillogó for­rás mellett ruhátlan női alakot tüntetet elő. »Fürdő előtt« czime a képnek, melynek a felfogás közvetlensé­ge kölcsönöz érdeket. — Ifj. Marké Károlytól, ki ál­landón Olaszországban lakik, egy régibb tájkép lát­ható: »Strazena völgye,« mely kissé vázlatos kidol­gozása mellett is jól hat. A sziklás, hegyszakadékos vidék jellegét híven találjuk visszaadva s különösen a ködszerü levegőt, mely a háttérben kéklő dombok fölé borul, finoman érzékité a művész. — Münchenben tartózkodó honfitársainkat egy fiatal kezdő művész, B­a­d­i­t­z Otto képviseli. Csak nagyjában vázolt­ müve, a »Kupak-tanács« azt mutatja, hogy néhány év múlva méltón is helyettesítheti az Isár mellett élő egyik-másik jelesünket. Erre nézve azonban Baditz Ottónak be is kell váltania mindama reményeket, melyeket most említett müve által keltett s el kell oszlatnia abbeli aggodalmunkat, melyre szintén e vázlata nyújt okot, hogy Munkácsy befolyása alól tán nem bir egészen megszabadulni. A­mi leginkább figyelemre méltó e képen, az torz­ vonásokkal, de egész­séges, humorral rajzolt alakjai. E falusi emberek, kik egy pulyka­tolvaj­lással vádolt czigány gyerek fölött készülnek drákói ítéletet mondani, igen eredeti alakok s megérdemelnék, hogy a tehetséges művész több jóaka­rattal s művészi szeretettel mutassa be nekünk. A ne­gyedik külföldi magyar Hermann Tivadar, ki Szt.-Pöltenben lakik, de majdnem kizárólag magyar tárgyú táj- és életképeket fest. Mostani művei közül a »Halásztanya Siófokon« czímű különösen vonzó. Áttérve itthon élő művészeinkre, mindenek előtt L­o­t­z Károlyt említjük. E jeles festőnk az utóbbi években inkább a monumentális művészetnek hódolt. A főváros több épületét maradandó becsű freskókkal diszité s azért kisebb műveket ritkán láthattunk tő­le. Annál jobban meglepett most mindenkit az állat- és tájképek egész sorozatával, melyek a kiállítás egyes termeiben függenek. Legbecsesebb ezek közt egy nagy festvény, a »Hajóvontatók« czimű, mely a művész egy már ismert motívumát megkapó igaz­sággal, erőteljes jellemzéssel s érdekes világításban tünteti föl. Vagy tíz jó nagy, terhes gabonahajót von fölfelé a Dunán. Az előtérben erőlködve haladó álla­tok s a két nógató fuvaros (az egyik izmos fehér pa­ripán ül) életteljes jelenetet képeznek. Néhány rajz­hiba megakad ugyan a képen, de mindezt feledtetni tudják előnyei, melyek e képnek nem mindennapi becset biztosítanak. Hat kisebb-nagyobb tájképe, majdnem mindegyikén pompásan festett levegő és sikerült lo­vak Staffage gyanánt szintén figyelmet keltenek s kü­lönösen az »Itató«, a »Csikós« és a »Betakarítás« czimüek hangulatteljesek. A »Két sárga é s a »Pihe­nés« czimüek ellenben nagyon igénytelen apróságok, milyeneket a fiatalabb nemzedék közül egyik-másik ki sem állítana. — Társa a freskó-festésben s szin­tén a monumentális művészet híve, T­h­á­n Mór, ezút­tal szintén életképet állított ki: »Est az alföldön«, mely egy szamarán nyargaló juhászt ábrázol. A si­került műnek különösen hangulata találó. Gyakori két vendége a kiállításoknak Mol­nár József és B­r­o­d­s­z­k­y Sándor. Amaz három tájképet állított ki: »Közép-orom a kis Tar-patak völgyéből nézve«, »Részlet Kerepesről« és a »Czi­­gánycsalád”. Mindhárom kiváló gonddal készült és tetszetős mű. Különösen az első úgy a kompozíczió, mint a kivi­tel által érdekes. A szorgalmas művészt, kinek sokol­dalú tehetségét a múlt kiállításból ismeretes »Pom­peji pusztulásá«-t ábrázoló nagyszabású kompozíczió­­ja is előnyösen tünteti föl, valóban több méltánylás­ban részesíthetné a közönség. Brodszky Sándor » A malom« czímű képe egyes részleteiben csinos. — Székely Bertalan »Oláh lány«-a a jeles művész egy érdekes tanulmánya. — Gerhárd Alajos mű­vei közül a »Delelő« czimü találó humor által válik ki. — T­e­­­e­p­y Károlynak a »Balaton mellől« és »Olasz vidék« czimü tájképeinél pedig a színezés ter­mészetességét s a könnyed kezelést emelhetjük ki. Az oly gyorsan híressé vált állat- és sport­festő, P­á­­­­­i­k Béla több érdekes művet küldött. A »Kincsem« és jockeyja a művész szép tehetségét a legelőnyösebben tünteti föl. A sokszoros győztes pa­ripát e képen erőteljesen jellemezve találjuk. A »Va­dász ló« és »Két arabs pej« czímű festmények szint­­oly sikerültek. Az előbbinek különösen feje jelesen mintázott. Ligeti Antal számos tropikus tárgyú fest­­vénye által ritkán ért el oly hatást, mint az »Afrikai táj­kép« cziművel. A függőlegesen álló nap vakító fénye által bevilágított tenger, a hullámtalan víztü­körre omló sugarak fényjátéka, mely a levegőben, a fák lombjain, a távolban megcsillanó hajók vitorláin mindenütt rezeg — mindez szindus, káprázatos jelle­get kölcsönöz a festvénynek. A pálmák, s a sziklás talajon is buján tenyésző növényzet nagy gonddal rajzolják, s az egész mű hangulata ép oly szokatlan, mint megkapó. E terjedelmes festvényen kívül még két más tájképet állított ki a művész: »Morotva vize, háttérben a Tokaj hegyével« és »Strecsno vára«, melyek szintén hatásosak. A fiatal nemzedék közül Kacziányi Ödön »Paraszt udvar« czímű tájképe által kelt figyelmet. — Tölgyessy Arthur, ki a nyár folytán számos tanulmányt készített az Alföldön s gazdag gyűjtemé­nyével közelebb Párisba megy, három ily tanulmá­nyát részletesebben dolgozta ki s ezek a kiállítás ama művei közé tartoznak, melyek a természet után ké­szültek s azért mindenekelőtt közvetlenségük által hatnak. A »Délibáb« s »Holdfölkelte« czimü képek­nek nincs is kompozícziójuk, mindkettő a természet egy-egy igénytelen, de érdekes részletét nyújtják. Kifogás alá esik azonban egyik-másik staffage-alak; ezek rajzban kemények. A »Holdfölkelte« czimü a mellett kissé szokatlan. Az »Eső után« czimü vázlat leginkább hangulata által hat. — Három aquarellista is megérdemli a fölemlítést. Myskovszky Victor »Részlet Lőcséről« és »Bártfáról« czimü művein az építészeti részek szabatosak. — Györgyi Géza »Kert-kapu«-ja és »Egyptomi csarnok«-a gyakorlott kezelésről tanúskodnak. Ifj. Storno Ferencz pedig kinek olajképei (»Abundantia, »Amorettek« és »Sz. Márk temploma«) nagyon is rikítók, velenczei tárgyú vizfestvényei által különösen figyelmet kelt. E könnye­dén oda vetett vázlatok a színezés és jellemzés biz­­tosságára vallanak. A fiatal művész ez apróbb képei­ben helyes érzéket mutat a festői felfogás iránt. _ F­e­s­z­­­y Árpád szintén velenczei tanulmányt állí­tott ki, melyet a lagúnák városában természet után festett. »Édesvíz szállítók« czím alatt egy csoport bárkát mutat be élénken színezett lát­képpel. Két hazai tárgyú műve: »A szent kereszti park« továbbá a »Falusi utcza« — még velenczei útja előtt készültek. Ez is, az is néhány csinos, sikerült részletet mutat; az előbbi hatása olyan, mint egy színezett fényképe; az utóbbi a valónál is ridegebben tünteti föl a természetet.­­ Legtöbb haladást tanúsít az ifjú nemzedék tagjai közül A­g­g­h­á­z­y Gyula, kinek »Dagasztó menyecske« czímű életképe néhány apróbb fogyatkozása mellett is, a kiállítás vonzóbb darabjai közé tartozik. A menyecske abba hagyta a munkát s tésztás kezeit hátra tartva, a konyha aj­tóban álló huszár felé hajol s azt megcsókolja. A jelenet érdekes és pikáns s a fiatal művész eleven­séggel, életteljesen vetette vásznára. A huszár azonban határozottabb jellemzést igényelne, a környezetet lágyabban kellett volna fes­tenie, hogy a hatás semmi kívánni valót ne hagy­jon hátra. A társulat a magyar képek közül 5.000 forint árát vásárolni fog. A verseny ennek reménye követ­keztében oly élénk. A külföldi művek közt, melyeknek száma igen tekintélyes, néhány nagyobb becsű mű megérdemelné a bővebb méltatást. Fogyatkozó terünk azonban kényszerít, hogy csak a legfeltűnőbb képeket mutas­suk be. A történeti és az életkép szyl vegyületét mu­tatja E­n d­e­r J. »I. Ferencz király Benvenuto Cellini műtermében« czímű festvénye. A fényes kísé­rettel megjelent fejedelemnek a renaissance kor nagy Budapest ott. 17. (A képviselőház) szombaton, e­ső 19-kén d. e. 10 órakor tartja első ülését. (Az ő Felsége elnöklete alatt) ma tartott közös minisztertanács, mint értesülünk, a rendes közösügyi költségvetéssel foglalkozott s azt megállapitá. Ő Felsége délután Gödöllőre utazott el; a közös hadügyminiszter, Hoffmann s Preu­s minisz­terek holnap visszautaznak Bécsbe. Gr. Andrássy a mai közös értekezleten nem vett részt; hir szerint szombaton érkezik Budapestre. (Az országyülési szabadelvű párt­ körében ma d. u. 6 órakor volt az első összejövetel. A párt tagjai nagy számmal jelentek meg, jelen volt a közoktatási miniszter kivételével a kormány minden tagja. .­­. Kevéssel 6 óra után Tisza miniszterelnök üdvözölvén a megjelent képviselőket, sajnálattal je­lenti, hogy Gorove István a múlt országgyűlési sza­badelvű párt elnöke betegsége miatt nem jelenhetett meg, s a mai alkalomra­­ elnök és jegyző választásra hívja fel a tagokat. Közfelkiáltással Szontag Pál kéretett fel az elnökségre, a jegyzőségre pedig Baross Gábor, kik helyeiket elfoglalván, elnök megköszöni a bizalmat s üdvözli a jelenlevő tagokat, maga részéről is sajnálatát fejezvén ki a fe­lett, hogy a párt korábbi elnökét egészségi állapota gátolja a megjelenésben. Erre a miniszterelnök indítványára az elnök felkéretik, hogy Gorove volt elnöknek beteg­sége miatt a párt részvétét és sajnálatát fejezze ki. Tisza miniszterelnök ezután kijelentvén,hogy a kormány a politikai helyzetről, amennyiben a jelen viszonyok közt lehetséges, a pártnak felvilágosítást adni szándékozik, felkéri a pártot, hogy erre értekez­­leti napot tűzzön ki, mivel abban történt megállapodás, hogy a párt első értekezletét vasárnap f. hó 20-áin d. n. 6 órakor tartja meg, valamint Z­s­e­d­é­n­y­i indítvá­nyára kimondatott, hogy a képviselőház megnyitó ülésén szombaton Boér Antal fog felkéretni a korel­nökségre. Ezzel az előértekezlet véget ért. (A függetlenségi kör­ ma d. u. 5 óra­kor tartó első értekezletét László Imre korelnök­lete alatt; a körjegyző tisztét Ka­da Elek vitte. A végleges megalakulás későbbre hagyatván, a ta­nácskozás első tárgyát Irányi Dániel indítványa ké­pezte a közjogi ellenzéki árnyalatok egyesülése iránt, mely elvben egyhangúlag elfogadtatván, a módoza­tok megállapítására három tagú bizottság külde­tett ki. Ezután Mocsáry Lajos indítványára 12 ta­gú bizottság küldetett ki oly utasítással, hogy tegyen javaslatot a párt legközelebbi teendőire nézve. E bizottság holnap d. e. 11 órakor ül össze a kör helyi­ségeiben. Végül S­i­m­o­n­y­i Ernő, mint a múlt or­szággyűlésen választott végrehajtó bizottság elnöke számolt be annak működéséről. (A keleti politika fölötti vita­ első színhelyévé, a bécsi Tagbl. szerint, mind a magyar, mind az osztrák kormány határozottan a delegáczió­­kat kívánja tétetni, s remélik, hogy annak bekövet­keztéig elég idejük lesz a főbb vonalaiban már meg­állapított pénzügyi művelet számára megnyerni úgy Bécsben, mint Budapesten a többséget. Azon esetre, ha a parl­amentek nem lesznek rábírhatók a keleti vi­tának a delegácziók egybeüléséig való elhalasztására, vagy a pénzügyi programm elfogadására, mind Tisza, mind Pretis miniszterek szilárdul el vannak határoz­va tárczáik letételére s Pretis nem is teend további kísérletet a kabinet alakításra. (Tisza kétségkívül akkor is ki fogja gondolni valamely módját a kor­mányelnökség, pénzügyminiszterség s talán még egy harmadik tárcza tovább vezetésének.)

Next