Pesti Napló, 1879. május (30. évfolyam, 106-132. szám)
1879-05-23 / 124. szám
A Pesti Napló táviratai. — Múlt éjjel érkezett. — Athén, május 22. Epirus határán 10 ezer emberre számított tábor rendeztetett be; egy második Dél-Görögországban alakittatik. — Mindkét tartalékos osztály s ha kell, az összes mozgó nemzetőrség is behivatik. Konstantinápoly, május 22. Az európai bizottság mai ülésében közölte az elnök, hogy a keletruméliai szervezeti statútum kinyerte a szultán szentesítését , ki is hirdettetett. — Aleko pasa és a bizottság hétfőn mennek Philippopolisba. Bécs, május 22. Battenberg bg tegnap több órán át értekezett gróf Andrássyval, este Schönbrunnban ő Felségeikkel ebédelt, hol a weimari örökös nagyherczeg és neje, a német nagykövet és neje, s a legfőbb udvari méltóságok is részt vettek. Bécs, május 22. A földhitel - bankegyletcsoport tegnap vette át a még hátra volt negyven millió osztrák aranyrentét, átvételi árfolyam 64 forint arányban. Prága, május 22. A ma tartott mezőgazdasági gyűlésen a cseh mezőgazdasági egyletek központi mezőgazdasági egylet alakítására szövetkeztek. Az alapszabályok kidolgozására kiküldött bizottságba 6 német és 6 cseh választatott. Zára, május 22. Csermecsjeff, az orosz trónörökös nagybg hadsegédje, Kattaroba érkezett, honnan Csettinjébe megy, hogy a czarevicset az újszülött montenegrói herczeg keresztelésénél képviselje. London, május 21. Az ír egyetemről szóló bili második olvasásban való tárgyalása alkalmával Northcote a második olvasás mellett szólalt fel, a nélkül, hogy a bili elvével vagy határozataival egyes részletekre nézve egyetértene. Bevárni kívánja a bili további hatását s tapasztalni, miként fogadtatik Irhonban. — Northcote továbbá kijelenté, hogy a parlament már elhatározta, mikép az egyházi alapból nyert fölöslegek ne kizárólag vallási czélokra fordittassanak. — A vita ezután elnapoltatok. Róma, május. 22. Az Avvenire d'Italia írja: Az új török határok megállapítására kiküldött nemzetközi bizottságok, munkálataikat kedvező jelek közt kezdték meg újra. A Skutari-tó melléki montenegrói határok megszabása körül merültek ugyan fel nehézségek, de azok könnyen lesznek elsimíthatók, minthogy a nagyhatalmak biztosai egyetértenek. Az iránt is egy nézeten vannak a hatalmak, hogy véletlen esélyek ne szolgáljanak okul, mint a múlt évben, a munkálatok megszakítására. — Ma érkezett. — London, május 22. Northcote az alsóházban kijelentette, hogy nem alkalomszerű a görög kérdésre vonatkozó tárgyalások részleteibe bocsátkozni. A kormány egész befolyását arra fordította és fordítja ezután is, hogy a portál a kongresszusi ajánlatok elfogadására bírja. Róma, május 22. A szenátus 61 szóval 10 ellen jóváhagyta a gotthard vasúti pótegyezményt. Washington, május 22. Sherman kincstárnok 350,000 nnézia ezüstöt vásárol az utóbbi jegyzéseknél magasabb áron. London, május 22. Az alsóházban Stanhone az indiai budgetről magyarázva ezt mondja: A kormány az 11/* milliomos deficitet az építkezéseknél, közigazgatásnál s a hadügyi szükségleteknél teendő megtakarításokkal akarja fedezni. Gladstone helyeslőleg felel, mire Gladstone ösztözésére Fawcett visszavonja rászóló indítványát. Budapest, május 23. (A képviselőház igazságügyi bizottsága) csütörtökön délelőtt 11 órakor Horváth Lajos elnöklete alatt tartott ülésében folytatta a kisbirtokosok országos földhitelintézetéről szóló tvjavaslat tárgyalását. Hosszabb vita után a bizottság abban állapodott meg, hogy a pénzügyi bizottsághoz küldendő je A Pesti Napló tárczája. Korunk hőse. LERMONTOV-tól. Orosz eredetiből fordította Timkó Iván és Ruby 81. I. FEJEZET. Béla. (Folyt.) — Mi az ? kérdem én. — A Gut hegy. — No, és azután mit jelent az ? — Nézze, miként füstölög. Valóban a Gut hegy füstölgött; oldalain könynyű felhők lebegtek, melyek felett vészteljes fekete gomolyok vonultak át, annyira feketék, hogy a sötét égen foltokként tűntek fel. Már megkülönböztettük a postaállomást, a hegyi lakók kunyhóit, s a szives fogadtatást ígérő tüzeket, midőn érezhető lett a nedves és bűvös szél, s a hirtelen barátságtalanná vált völgyben enyhe eső kezdett permetezni. Alig értem rá felölteni köpenyemet, máris beállott a havazás. Kérdőleg pillantottam a törzstisztre ... — Itt kell megbalnunk, mondá ő boszosan: ily hózivatarban nem mehetünk át a hegyen. Ugyan — kérdé a fuvarost — szoktak-e most ereszkedni hógörgetegek a Kereszthegyről ? — Nem, uram, felelé az osetin fuvaros, — pedig sok, igen sok hó függ le már az ormáról. Az állomáson az utasoknak szükséges szobák hiánya miatt bevezettek bennünket egy füsttel telt kunyhóba. Útitársamat, miután velem volt a szamovárom — mint a kaukázusi utazás nélkülözhetlen tárgya — egy pohár beára hívtam meg. A kunyhó egyik oldala sziklához volt tapasztva; három nedves és sikamlós lépcső vezetett annak ajtajához. Tapogatózva mentem be, s egy tehénbe ütődtem. (A cselédszobát ezen embereknél az ól pótolja.) Nem tudtam hová legyek: itt a juhnyáj bőg, amott a kutya morog. Szerencsémre az egyik oldalon felcsillámlott világosság folytán sikerült feltalálnom egy ajtóhoz hasonló másik nyílást. Itt oly kép tárult elém, mely eléggé érdekes arra, hogy leírjam. Széles kunyhó volt ez, melynek tetőzete két hegyes oszlopon nyugodott, s melynek belseje telve volt emberekkel. Közepén a földön tűz ropogott, s füstje a tetőn levő nyíláson betóduló szél miatt a csoportra oly sűrü lepelben borult, hogy én hosszas ideig képtelen levék fölnyitni szemeimet. A tűz körül két öreg, számtalan gyerek, s egy sovány grúziai ültek, mindannyian a legnagyobb elrongyoltságban. Mit tevők legyünk ! Elhelyezkedtünk a tűz körül, pipára gyújtottunk s csakhamar hallható volt a szamovár barátságos sustorgása. — Nyomorult nép! mondám a törzstisztnek, piszkos gazdáinkra mutatva, kik hallgatva, némi merevséggel bámészkodtak reánk. — Ostoba nép! felelős. Hiszi, hogy egészen tudatlan és hogy semmiféle művelődésre nem képes? Úgy ? legalább a mi kabardjaink vagy cseczenczeink, habár rablók és szegény ficzkók, mindamellett igen elszánt katonák! Ezekben semmi vonzalom sincs a fegyver iránt; egy rendes tőrt egyiknél sem látsz. No ezek esetek már valódi esetek. — És sokáig volt ön a cseczenczek között? — Századommal tíz évet töltöttem városukban, a kameni Brodban, ismeri ? — Hallottam felőle! — Oh, barátom sok kellemetlenséget okozott nekünk ezen verekedő nép. Jelenleg,hála istennek alázatosabb, de volt eset, midőn alig mentél tiz élet a sáncztól, már is egy bozontos ördög leselkedett reád, és ugyancsak vigyáznod kellett, mert különben vagy kardját érzed nyakadon, vagy golyóját tarkódon. Hát a fiatalok!... — E szerint bizonyára sok kalandja lehetett ? mondám én izgatott kíváncsisággal. — Hogy ne lett volna! volt bizony . . . Ezzel lehorgasztotta fejét, bal fülét kezdte vakarni s gondolatokba mélyedt. Nagyon nehezen tudtam tőle kicsalni bármily történetkét is. E kívánság tulajdona minden utazó s iró embernek. Ez alatt bizonyosan elgondolta magát; kihúztam köpenyem zsebéből két úti poharat, megtöltem, s az egyikét eléje helyeztem. Ő szörpentett s mintegy magában mondá: »igen, volt bizony!« E felkiáltása reményt nyújtott nekem. Tudom, hogy az öreg kaukázusiak szeretnek beszélni s mesélni, ehhez igen ritkán juthatnak, miután öt évig is elülnek egy helyen zászlóaljukkal, és az egész öt éven át senki sem mondja nekik: Isten hozott. Fecsegni pedig volna miről: körös-körül a nép vad, kiváncsi, minden nap veszedelem környez, a helyzetek különfélék és így itt akaratod ellenére történik veled olyasmi, ami otthon ritkán jegyezhető csak fel. — Nem parancsol rámot ? mondom útitársamnak; nálam igen jó tiílisi fehér is van, most pedig igen hűvös az idő. — Nem, köszönöm, nem iszom. — S miért nem ? — Csak azért. Fogadalmat tettem. Mikor hadnagy voltam, egyszer — tudja úgy magunk közt lecsíptünk, éjjel pedig riadót fújtak, ki is mentünk a front elé, de hogy alakultunk is érte, mert ahogy ezt Petrovics Alexej megtudta: isten irgalmazz, úgy megharagudott, hogy csaknem haditörvényszék elé állított. De hát úgy van ez, máskor egész éven keresztül senkit sem látva tengődtünk itt, s ha ahhoz vudkink van, úgy tönkre kell mennünk. Ezt hallván, majdnem reményemet vesztem. Akár a cserkeszek, folytatás — midőn lakodalomkor vagy temetéskor almabort isznak — úgy botorkáltunk. Erőltetve vonszolom magam alatt lábaimat; sőt még a herczegnél is úgy voltam ebéden. — Hogyan történt az ? — Hát úgy .... (megtöltvén pipáját, nagyot szippantott s elkezde beszélni) lássa, kérem én akkor a Terek melletti várban állomásoztam zászlóaljammal, nem nagyon rég : öt éve annak. Egyszer őszszel élelmi szállítmány érkezett, a szállítmánynyal mintegy 25 éves fiatal tiszt jött. Teljes katonai díszben jelent meg nálam s jelenté, hogy neki meghagyatott, miszerint nálam — a váramban — maradjon. Olyan vékonyka, halvány emberke volt; egyenruhája egészen új volt, amiből azt következtetem, hogy nem rég óta tartózkodik nálunk a Kaukázusban. Ön bizonyosan — kérdem őt — át lett helyezve ide Oroszországból ? — Úgy van, törzskapitány úr, — feleség. Kezemet nyujtom feléje s mondom : »Igen örülök, igen örülök. Kissé unatkozni fog... no de majd barátságosan megélünk egymás mellett; kérem, nevezzen engem ezentúl Maximics Maximnak. De mirevaló ez a teljes egyenruha? Hozzám mindig csak sapkában jöjjön.« Kijelölték számára a lakást, s ő a várban elhelyezkedett. S hogy hívták őt, kérdezem Maximics Maximot. Pecsorin Alexandrovics Gregornak hívták.Biztosíthatom, kedves kis ember volt, habár egy kissé különcz, így például esőben, hidegben egész nap vadászott , mások megzsibbadnak, elfáradnak, de ő ezt fel sem vette. Máskor ellenben szobájában ült, s alig fújt a szél, ő már azt állítgatta, hogy áthűtötte magát , alig lép az ablakhoz, összerázkódott s elhalványult ; máskor pedig maga járt vadkanra; volt idő, hogy néha óra hosszat szóhoz sem jött, de többször volt rá eset, hogyelkezdett mesélni, s ilyenkor halálig nevettette az embert... Igen, ilyen sajátságokkal birt ő, s amint látszott gazdag ember lehetett, sok mindenféle drága tárgy volt nála ... — És sokáig volt ő kegyeddel ? kérdem ismét. — Egy évig. És azért igen emlékezetes ez az év előttem, elég bajt okozott nekem. Emlékezni sem akarok rá!.. Hiszen igaz, hogy vannak emberek, akik azért születtek, hogy velük valami szokatlan történjék. — Szokatlan esemény ? kiáltok fel a kíváncsiság látszatával, theát öntve neki. — Elmesélem önnek. Hat versztnyire a vártól élt egy békés tatár herczeg. Fiacskája, egy tizenöt éves gyermek, mindennap hozzánk jött egyért-másért. Egészen elkényeztettük őt Alexandrovics Gregorra. Roppant szilaj volt, mindenre kész, amit csak akartunk, így például lovaglás közben valakinek sapkáját lerántani, vagy fegyverét kilőni. Egy rész oldala volt, nagyon kapott a pénzen. Egyszer tréfából Alexandrovics Gregor egy aranyat ígért neki, hogy ha atyja nyájai közül a legszebb kecskebakot kilopja, s mit gondol ? következő éjjelre szarvánál fogva elővezette a kecskét. Sokszor, ha felingereltük, szemeit vér bobta el s rögtön tőre után nyúlt. »El Azamat, igy nem messzire viszed« mondám neki: »egyszer nyakadat szeged.« Egy napon eljött maga az öreg herczeg, bennünket lakodalomra meghívni, leányát adta férjhez. Barátjai lévén — lehetetlen volt viszszautasítanunk meghívását, habár tatár volt. Elmentünk hozzá. Azaulban (tatár falu) roppant sok kutya jött élénkbe hangos ugatással. A nők meglátva bennünket, elbújtak; azok, akiket megláthattunk, távolról sem voltak szépségek. Sokkal jobb véleményben voltam a cserkesz nők szépsége felől, mondá Alexandrovics Gregor. Türelem, felelem nevetve. Eszembe jutott valami. — A herczeg lakhelyiségében mér sok ember gyűlt össze. Az ázsiaiaknál — tudja — az a szokás, hogy minden járókelőt meghívnak a lakodalomra. Bennünket is minden kitelhető tisztelettel fogadtak, s bevezettek az elfogadó szobába. Én azonban nem vettem észre, hová helyezték lovainkat, tudja — már úgy — előre nem látott eshetőségre. — Hogyan ünneplik ők a lakodalmat ? kérdezősködtem a törzstiszttől. — Hát úgy közönségesen. Kezdetben a mollah felolvas nekik valamit a koránból, azután pedig megajándékozzák a fiatalokat, nem különben a legközelebbi rokonokat is esznek, almabort isznak, azután megkezdődik a lándzsaverseny, mialatt egy bohócz csúnya, sánta lovon ülve a tisztes társasággal ingerkedik. Midőn pedig már esteledik, az elfogadó szobában — mint azt náluk mondják — kezdetét veszi a táncz. Egy szegényes öreg férfi három húros hangszert penget. A leányok ■ fiatal fiuk két sorba állanak, egymással szembe, tapsolva s énekelve. Erre előlép a középre egy leány s egy férfi s felváltva versekben énekelnek, mire a többi karban folytatja. Én Pecsorinnal az első helyen ültem; egyszerre a házi ur fiatalabbik leánya, mintegy tizenhat éves hajadon közeledett felénk, s előtte megállva, elénekelt valamit .... hogy is mondjam ? ... olvas valami bókfélét. — És mit énekelt előtte? Nem emlékszik? — Igen, gondolom ilyesmit. Szépek a mi fiatal dsidásaink, kaftánjaik ezüsttel vannak kirakva; a fiatal orosz tiszt azonban szebb náluk, mert ruhadisztk csillogó arany. Olyan ő köztük, mint egy nyárfa, mely kerteinkben sem nem nő, sem nem virágzik. Pecsorin felkelt, meghajtotta magát s kezével homlokát és mellét érintő, s megkért engem, hogy feleljek neki; én jól értvén nyelvüket, áttolmácsolom feleletét. (Folyt. kövelentésében az ügy közgazdászati részét, mint amely a pénzügyi bizottság tárgyalásának keretébe tartozik — érintetlenül hagyván, abban csak a mezőgazdasági-előleg-egyletek tagjainak korlátlan felelőssége ellen a bizottság kebelében a tegnapi ülésben felhozott érveket hangsúlyozza. A törvényjavaslat ilykép általánosságban elfogadtatván, megkezdetett a részletes tárgyalás, melynek alkalmával a 2. és 3. §. összevonatott azzal, hogy az 1871. 34. t. sz. az intézetre egyszerűen kiterjesztetik. A 10. §. b) pontjában előforduló »megyénként« kifejezés helyébe »törvényhatóságonként« létetett. All. §-ban kimondatott, hogy az intézet a kereskedelmi törvénynek a szövetkezetek czégére vonatkozó intézkedése alól kivétetik. Egyebekben csak stiláris változtatások történtek. Ezzel a tvjavaslat tárgyalása befejeztetvén, az előadói jelentésnek hitelesítése czéljából a bizottság pénteken d. e. 1/«I0 órakor rövid ülést fog tartani. (Osztrák minisztertanács) volt tegnap délben Bécsben ő Felsége elnöklete alatt. A kabinettanács tárgya a reichsrath feloszlatásának s az uj választások elrendelésének megállapítása volt. (Zichy Ferencz gróf) a Standard híre szerint megbizatott, hogy a portánál a Novi-Bazár szandzsákban levő összes boszniaiak és albánok lefegyverzése iránt már régebben tett indítványt mostan megújítsa s annak végrehajtását sürgesse. (Interview Battenberg herczegnél.) A Daily Tel. bécsi levelezője tegnap látogatást tett Battenberg bg bolgár fejedelemnél. A herczeg a beszélgetés folyamában kiemelte, hogy a berlini szerződés fogja politikája alapját, a szerződés betű és szelleme szerinti végrehajtása pedig feladatát képezni. Ebben azon tanácsok szerint jár el, melyeket legközelebb a czártól kapott. Ez, valamint Giers intették et, hogy a szerződést minden irányban figyelembe vegye; a herczeg kijelentette, hogy minden túlbuzgó követelésre azt fogja felelni, amit a czár legközelebb a bolgár küldöttségnek felelt. A czár azt is óhajtja, hogy Battenberg egészen saját belátása szerint járjon el, személyes kezdeményezése korlátoltatni nem fog. A czár tudja, hogy a herczeg az orosz hivatalnokokat azonnal bolgárokkal fogja felváltani, s csak kivételesen fog egyes orosz tisztviselőket megtartani, míg szakavatott bolgár egyént talál. Bármit gondolok is — mondá a herczeg — szívem mélyében Bulgária és Kelet-Rumélia netaláni egyesítéséről, mégis őszintén szándékozom meghiúsítani alattvalóim minden ez iránybeli kísérletét. Ezt meg fogom proklamácziómban mondani; elégedjenek meg alattvalóim a berlini szerződéssel; meg fogom nekik mutatni, milyen hasznos, ha szervezik és konszolidálják azt, amit ez a szerződés nekik adott. Ez dicsvágyam egyetlen tárgya. Az összes hatalmak barátságával reményem megvalósítom a kemény feladatot; Kelet-Ruméliát egészen külön államnak tekintem s szivemből kívánom boldogulását. Legközelebb lesz alkalmam az angol kormánynak megköszönni a támogatást; ki akarom neki jelenteni, hogy a berlini szerződésnek nincs jobb barátja, mint én vagyok; az összes kabineteknél olyan fogadtatást várok, minőben ma Andrássy gróf részesített. Legmelegebb támogatását ígérte meg nekem a berlini szerződés végrehajtásában. Valamint az osztrák-magyar uralkodó, úgy a czáz teljes szabadságot enged nekem, hogy lelkiismeretem és eszméim szerint cselekedjem, lelkesedésre gyűl, ha valahol a magyar faj haladását észleli, ma bőven jutott ki. Legalább is három-négy ezerre becsülhetjük azok számát, kik ma a kiállítást meglátogatták és e számban az említett elemek mindegyike egyaránt volt képviselve. Budapestről ma két roppant vonat szálltta a látogatókat Sz.-Fehérvárra, többi közt Szende Bélát, Prileszky Tádét, Móricz Pált. A vaggonok zsúfolva voltak, sőt a két vonaton, mint nekem beszélik , márkakocsikba kellett az utasokat átszállítani. A lövölde kertben és a kiállítási épületek öszszes helyiségeiben naphosszat a látogatók sűrű tömege hullámzott. Érdekes volt nézni , amint a látogatók, mindenfelé mély érdekkel hallgatják a kiállítók s a bizottsági tagok vagy a szakértők magyarázatait. És az érdeklődés kiterjedt a kiállítás minden csoportjára; nem volt az a szoba vagy állvány, mely csak egy pillanatig is szemlélők nélkül lett volna. Akárhány ismerősömtől kérdeztem, meg van-e elégedve a kiállítással ? Mintha összebeszéltek volna, mind azt felelték, hogy a hírlapok tudósításai után meglehetős sokat vártak ugyan, de a kiállítás messze meghaladja minden várakozásukat. A megelégedés nem nyilvánul puszta szavakban. Ahova nézesz, már a kiállítmányokon ily cédulákat látsz.»El van adva«. A zsoboki márványtelep tulajdonosa egy maga ma d. u. 2 óráig 750 frt ára holmit árusított el, csupa takaros, kedves apróságokat, melyeket részben 50—60 krjával veszteget. Még örvendetesebb az, mit a gépcsarnokban észleltem. Az valóságos gépvásár, hol nagyban foly az adás-vevés. Egyszerű földművesek vásárolnak új szerkezetű angol gépeket. A lövöldékért díszes virágágyai közt nagy közönség hullámzik, a vendéglő tele van, a kioszkban alig kapsz helyet, akár csak a budapesti Erzsébet sétatéren volnánk, mikor a katonazene is csalogatja oda a közönséget. Élénk, mozgalmas kép ez, minővel vidéki város Magyarországban ritkán dicsekedhetik. Nagy baj az, hogy még katalógus nincs. De ezért a kiállítási bizottságot nem hibáztathatjuk. Hisz még most is egyre-másra érkeznek útt meg új bejelentések. Sok kiállító, így pl. a baranyaiakat a közlekedési viszonyok hátráltatták eddig. Az utólagos küldemények száma oly nagy, hogy azok számára, külön könyvet nyitottak. Kivált a 13. csoport még jól távol áll az elkészüléstől. A nagy csarnok, amelyben azt elhelyezik, még félig üresen áll. Ide kerülnek majd a gépalkatrészek, szerszámok és egyéb kiállítmányok, nevezetesen olyanok, amelyeknek az illető csoportokban nem jutott már hely. Egyébiránt azzal biztatnak engem, hogy a katalógus egy-két hét múlva meg lesz; a bányászati, erdészeti és gazdasági lajstromok már készek, és ha ezekhez még a vasipar is járul, akkor a munka nagyobb része megvan. A kiállítási bizottság már hozzáfogott a kiállítási eredmények szakszerű feldolgozásához. Braun Izidor, a kiállítási bizottság segédtitkára nagyobb munkálaton dolgozik, melyben összehasonlítja a szegedi és székesfehérvári kiállítások eredményeit; adatokat gyűjt annak kimutatására, hogy a mostani kiállítók közül kik vettek részt a tavalyi párisi, az 1876-iki szegedi, az 1873-diki bécsi és egyéb kisebb kiállításokon, kik az új szereplők; a régiek mit állítottak ki Szegeden és mit hoztak ide stb. A bizottság más után is igyekezett adatokat gyűjteni a jelen kiállítás méltatásához; kilencz kérdő pontot intézett az összes kiállítókhoz, melyek közül ezeket említem : »Hazai vagy külföldi gyártmányt állít-e ki ? (a külföldi t. i. csak emlékokmányt kaphat) minő a termelési képesség ? hány munkást foglalkoztat ? van-e oly munkája, aki magát kitüntette ? mikor alapíttatott a gyár vagy műhely ? mi a tárgyak értéke és ára ? Kár, hogy e kérdőpontokra a kiállítók nagyobb része nem adott választ, vagy nem szabatosat. Különben a jury-bizottság tárgyalásainak kezdetén azt fogják javasolni, hogy a kiállítás harminc szakosztályának mindegyikéről az illető jurg tagok a tapasztalt haladásról vagy ennek elmaradásáról átalános jelentést is adjanak. Már több ízben volt kiemelve, hogy Horvátország e kiállítástól jóformán egészen távol maradt. Sőt a zágrábiak az egyik felhívást ezen felirattal küldték vissza: »retour Stuhlweissenburg, Persien.« No de ezen kicsinyes kötekedés nem fog az eredményen sokat változtatni. A kiállítás iránt mind átalánosabb érdeklődés mutatkozik. K 0 bu rg herczeg és neje — mint hallom — jövő héten ismét meglátogatják a kiállítást. A törvényhozás tagjai, munkáik befejeztével, külön vonaton tömegesen fognak idejönni. Ő Felségeik idejövetelét nagyon remélik, de napja még nincs meghatározva. Egyébiránt a nagy megelégedés, melyet a mai igen tetemes számú látogatók tanúsítottak, azon reményre jogosít, hogy a kiállítást ezentúl még többen fogják látogatni. A mai élénk részvét a kiállítás barátai közt igen kedvező hangulatot, valódi lelkesedést keltett, ami ma este nekünk ad oculos demonstráltatok. A kiállítók ugyanis ma este Lederer Sándor, a kiállítási iroda bizottság elnökének tiszteletére a jury-pavillonban lakomát rendeztek, melyet igazán sikerültnek mondhatok. A terem egészen megtelt, több mint 300 kiállító és városi kitűnőség volt jelen, számosan nejeikkel. A kiállítás sikere feletti lelkesedés a felköszöntök végtelen sorában nyilvánult. Az elsőt Havranek József polgármester mondta, kiemelvén Lederer Sándor kezdeményezői érdemét. Jagócsy Péterffy Sándor gróf Zichy Jenőre mondott hosszabb felköszöntőt, Lederer Sándor a polgármester érdemeit emelte ki, Ge 11 éri Mór az ünnepély hősének atyjára, Lederer Ignáczra emelte poharát. Felköszöntöttek még számos személyt, kiknek a kiállítás körül érdemeik vannak. A sajtó képviselőihez intézett felköszöntőre Lukács Gyula felelt és azon óhajt fejező ki, hogy a kiállításnak mélyre ható következményei legyenek. Mondottak még tömérdek felköszöntőt, így a jelenlevő nőkre, a kiállítókra és külön a szegedi kiállítókra, a székesfehérvári polgárságra, a fehér megyei fiatalságra, a kiállítás tisztviselőire, több hírlapíróra stb. Az ünnepély igen vígan folyt le, a vendégek fesztelen magyar szokás szerint mulattak, tánczot is rögtönöztek és azt éjfélig nagy tűzzel járták. Ekkor az együtt maradt vendégek zeneszóval az indóházba mentek az éjjeli vonattal érkező gróf Zichy Jenőt zajos ovácziókkal zeneszóval fogadták és úgy kísérték be a jury-pavillonba, hol még vagy egy óráig folyt a mulatság, rendkívül kedélyesen. Mint biztos forrásból hallom, a kormány helybenhagyta a kiállítás meghosszabbítását, június 15-től július 15-ig. Most már bíznak a kiállításban, és méltán. S. A. Székesfehérvárról. (Külön tudósítónktól.) Sz.-Fehérvár, május 22. Élénk, pezsgő élet uralkodott ma az ősi koronázó városban. Az iparosnak, ki okulni akar, a dilettánsnak, ki gyönyörködni óhajt és a hazafinak, ki 4 Budapest, 1879. péntek, május 23. 134. szám. 30. évi folyam fezerkesztési irodát Barátok-tere, Athenaeum k épülst. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak és Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal, Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők.PESTI MPLÓ ESTI KIADÁS. EUSsineteal feltételek! Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli ás érti kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 8 hónapra 6 írt. — 8 hónapra 19 M. As ssti kisdia postai különkördé»*rt fsktUllsetis teBemdsnktet 1 Mai As slfifisstis SST folytán minden hónapbsn megkisdhető, de ennek bármely napján Mttinik is, mindenkor s hisleB napjáéi saimlitstik Hirdetései« szintúgy mint előfizetések a Pesti Napló kiadó-hivataláTól Budapest, Barátok tere, Athenaeum-épület, küldendők: Országgyűlés. A képviselőház ülése május 23-án. Elnök: Szlávy József. Jegyzők: Boros Gábor, Antal Gyula, Molnár Aladár. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Szapáry Gy. gr., Pauler Tivadar, Péchy T., Trefort Ágoston, Szende Béla, Kemény G. b., Bedekovics Kálmán b. Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök bemutatja Zalamegye feliratát egyszerűbb bélyeg- és illetéktörvényjavaslat előterjesztése iránt; Szabadka sz. kir. város feliratát, melyben az utak fenntartásáról szóló törvényjavaslat módosítását kéri; a budapesti általános munkás beteg- és rokkantsegélyző pénztár választmánya kérvényét az egylet czéljaira vásárolt ház után járó kincstári illeték elengedése és az intézetnek rendes állami segélyben való részesítése iránt. A kérvényi bizottsághoz utasittatnak. Lónyay Menyhért gr., a m. tud. akadémia elnöke a ház elnökéhez a következő levelet intézte: »Nagyméltóságu elnök ur ! A m. tud. akadémia a f. é. ünnepélyes közülését a folyó május hó 25-én d. e. 10 órakor saját nagy dísztermében fogja megtartani, amelynek végeztével K. Eötvös József emlékszobrának ünnepélyes leleplezése fog megtörténni. Midőn a közülésre és leleplezési ünnepélyre exczellencziádat és az országos képviselőház tagjait meghívni szerencsém van, kiváló tisztelettel vagyok, Budapest május 17. 1879. Gr. Lónyay Menyhért, 8. k. elnök.« Elnök: úgy hiszem, a ház minél számosabb tagja fogja megragadni ezen alkalmat, hogy tiszteletének kifejezést adjon a nagy elhunyt iránt, aki hajdan nemcsak e háznak tagja és dísze volt, hanem egyúttal mint tudós és költő az ország határain túl messze tiszteletben áll s aki költői lelkének egész hevével csüngött hazáján és az utolsó pillanatig hazája iránti szeretettnek mindenben tanujelét adta. (Élénk tetszés.) Azt hiszem, hogy a t. ház helyeslésével találkozom, ha indítványozom, hogy ezen ünnepély alkalmára ép úgy, mint Budapest főváros törvényhatósága, az egyetem és akadémia, a képviselőház is koszorút tegyen a leleplezendő szobor talapzatára (Átalános helyeslés.) A koszorú megszerzésével talán a háznagy bízathatnék meg (Helyeslés.) Ezután folytattatott a kassanderbergi vasturól szóló törvényjavaslat. Baross Béni kijelenti, hogy nem fogadja el a törvényjavaslatot s a következő határozati javaslatot terjeszti elő: A képviselőház utasítja a kormányt, hogy a kassa-oderbergi vasút függő ügyeinek rendezéséről és az eperjes-tarnovi vasút magyarországi részével való egyesítéséről szóló szerződések végrehajtása előtt szerezze meg a kellő biztosítékot arra nézve, hogy mindannyiszor, amennyiszer azt a magyar állam érdekei megkívánni fognák, a kormány jogosítva legyen nevezett vasutak üzletkezelésében, a szállítási díjak megállapításában, vagy a vasutüzlettel összefüggő egyéb ügyekben a netán szükségeseknek talált intézkedéseket rendeleti úton végrehajtani. Bujánovits Sándor a különvéleményt pártolja. A különvélemény beadói nem akarnak egyebet, mint azt, hogy megszereztetvén a kassa-oderbergi vasút, ezáltal északi és északnyugati irányban lehetővé tétessék az ország mezőgazdasági és közlekedési érdekeinek megfelelő tarifapolitika követése. Megszerezvén e vasutat, egyrészt a külföld piacaira a legrövidebb legolcsóbb utat szerezzük meg észak felé Tarnownak, másrészt észak-nyugat felé Oderbergnek. Ezt kívánja az ellenzék az ország közgazdasági érdekében tenni, s valóban, ha a jelenlegi helyzetet figyelemre méltatja, lehetetlen, hogy a jövő iránt aggodalmat ne tápláljon. Volt idő még egy pár évtized előtt, midőn a magyar gazdának tele volt pinczéje, raktára, de üres volt erszénye, nem volt képes értékesíteni semmit, a közlekedési eszközök hiányossága folytán. Azóta igen sok történt. Ma már van, ha nem is egy minden irányban helyes, de mégis majdnem az egész országra kiterjedő vasúti hálózat. Milliókat költöttünk vízi és kőutaink szaporítására, az évi kamatgarancziateher súlyosan nehezedik állami költségvetésünkre s ma más veszélyek csak még fokozottabb mérvben fenyegetnek. A gazda képes terményeit illő áron értékesíteni, s ennek következménye nem az lesz, ami múltban volt, hogy, mint mondani szokás, saját zsírjába falt ugyan, de gazdaság azért fenállott, hanem ma, midőn a közterhek oly óriási mértékben szaporodtak, midőn az igények a múlthoz képest hasonlíthatlanul nagyobbak, midőn a munkabérek, a művelési költségek hasonlíthatlanul drágábbak, ha ma a magyar gazda nem képes illő áron értékesíteni terményeit, ennek következménye az lesz, hogy el fog pusztulni, s azért szükségesnek látja, hogy különösen a mi közgazdasági helyzetünkben tegyen meg az állam mindent, amit még megtenni lehet Magyarország közgazdasági érdekeinek szempontjából.