Pesti Napló, 1882. január (33. évfolyam, 1-31. szám)
1882-01-01 / 1. szám
Szerkesztési iroda: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. . Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) kiadó hivatalhoz intézendők.PESTI MPLO c ~ ’ ' r\ r • Knvryp:j-\ REGGELI KIADÁS- b SIClWv n;... « B$M3Sií3KfiS3HK*aHiauiHnBfiS5ÍKn*aaainM«MÍreQBÍik Előfizetési feltételek Postán küldve, vagy Budapesten házban hordva reggelt és kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 3 hónapra fi frt. — 3 hónapra 18 frt*- . Az esti kiadás postai különküldéséért felfilthetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, ha enᣠfutár, mely napján történik la, mindenkor a né el:10 napjától bámíttatik. Hirdetések szintugy- mint előfizetőnek a »TJesti Napló« kiadó-hivatalába Budapest, Barátok tere, Athenaeam-ép diet, küldendők. »■íniimn tun m —un nn mm mrmnTlilnmi n -i11 Hüll HillI IMII II Ilii letlBBII'l IIIH1YÜ Egész évre Fél évre . Előfizetési árak : (Vidékre postán küldve, helyben házhoz hordva.) 24 frt. Évnegyedre . 6 frt. bem 12 „ Egy hónapra . 2 „ Ha az előfizető részéről az esti lap postai külön ildése kívántatik, a felülfizetés évnegyedenkint 1 forint. Előfizetésre a postai utalványokat ajánljuk. Az elfizetések legkésőbb f. évi deczember hó 31-dikéig alihenaeum kiadó-hivatalába, Budapestre külők. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1882-dik, harminczharmadik évfolyamára. A PESTI NAPLÓ megjelen naponkint kétszer, reggeli és esti kiadásban, legalább két nagy ívnyi terjedelemben. Vasárnap s ünnepnap után reggel is megjelen, rendkívüli kiadásban. Budapest, decz. 31 Eltűnt időknek soha visszatérő történet esztendővel vénebb ismét a nemzet, asztalosban újra gazdagabb. S bár — a nap körül forgó természet megújul is, ha megvénhedett — a nemzet is minden ívben más embereket szül, felnevel és állít e helyébe, kik elkoptanak, s az ifjak minusra megtanulni kénytelenek, a mit az fék már tudtak régen s igy az élet és a lka nagy része puszta ismétlés , mégis a szeti történetek s a nemzetlélek ösztöne s ita a történeti tapasztaláson nő fel, abból itt gondolkozását és szenvedélyeit s a lételen s a keletkező jövő a megsemmisült bűn gyökereznek. Múltúnk ha jobb volna, jövőnk szerenebb lehetne. Magunkkal czipeljük terhét, dességét s bűnét az elmúlt éveknek, mintséget, melytől megszabadulnunk alig le- Folytatjuk, a mit elhagytunk, a rossz út, mert jobbat helyébe nem tudunk Meghaladott bajok helyébe m’ao gondol* , s midőn boldogságot és jó szerencsét unk egymásnak és a hazának , szivünk reit elárulja szemünk s meghazudtolja őt. Szivesen hiszszük ugyan, a mit óhaj, a képzelet gyorsan elővarázsolja a jó ■,sét , de fontoló eszünk szárnyát szegi csalóka ígéretében. ■ztendő nem volt szerencsétlen, esésnek sem mondható. Isten ő rólunk, adott kis termést, adott a halál irtásától megkímélt, ám ők nem voltak oly izgalmasok s az isztitását folytatták. Az új évben essünk s várjuk, hogy jó időjárás szerepünknek jó aratást, hanem hogy azt ne tegyék egymást tönkre, hogy az ne falja fel saját gyermekeit, hogy Maország jól kormányoztassék, az legyen a vndunk. Ha soha meg nem kezdjük jóvá tenni, a Politikában vétettünk, ha mind egyre folytatjuk az elkövetett hibákat, akkor ne reméljünk javulást az új évtől, mert csodák a politikában nem történnek. Mi kell Magyaroszágnak ? Kettő: hogy anyagilag gyarapodjék és hogy a magyarság megszaporodjék és megerősbödjék. E két alapigazság körül forog mind a többi. Ha vagyonosabbak leszünk s a magyarság számra és befolyásra hatalmasabb, akkor a nép jobban fogja magát érezni s az állam meg fog szilárdulni, — ellenkező esetben, ha még inkább elszegényedünk, az elkeseredés, az erkölcstelenség s az elnéptelenedés nőni fog s ha a magyarság gyöngül vagy az ellenáramlatokkal szemben helyt állani nem bir, a magyar államiság is lehanyatlik. E két sarkalatos igazságot kormányaink idáig fel nem ismerték. Intézkedéseik a múltban sem a nemzet anyagi erejével nem számoltak, vagyoni jólétének emeléséről nem gondoskodtak, sem a magyar faj testi, lelki épségének megóvásával, szaporításával, nyelvének terjesztésével nem törődtek. Katonatörvényt, adótörvényt, nemzetiségi törvényt, állami és egyházi intézményeket, forgalmi és kereskedelmi vállalatokat, közoktatást stb. mind terv és czél nélkül, különböző elveken és alapokon szervezték, azaz hogy az államot össze-vissza kuszálták, s igy a nemzetet adósságba, ínségbe, az országot deficzitbe keverték s Magyarországot és annak alkotó elemét, a magyarságot, nemcsak hogy nem fejlesztették azon polctra, melyet jogosan elfoglalhatna s tizenöt esztendő alatt elérhetett volna, hanem oda juttatták a dolgokat, hogy válságos anyagi és bizonytalan politikai helyzettel állunk szemben. Sok dolgot, melyet immár befejezhetnénk, szinte élvlről kell elkezdeni, például az iparügyet, az alföld vízmentesítését s a folyamszabályozást, a kereskedés megmagyarosítását, az adminisztráció reformját, a polgári törvénykezés reformját, a telepítést a magyar államjavakra stb.; sok dolgot úgy elrontottunk, hogy alig lehet jóvátenni, mint ” '■'minifXrTf/nt' «-».• t/ * ____ f », pénzügyeket általán. Arra ügyelni, hogy külföldiek ne foglalják el a honpolgárok elől a jövedelmező és befolyásos állásokat s hogy a magyar ember kenyérhez jusson, mikor a magyar állam pénze jön forgalomba, ilyen csekélységekkel senki nem gondolt. Aztán csodálkoznak, hogy nem tudunk boldogulni, mikor a magyar állam polgáraitól csak vesz, még pedig évről-évre többet s nekik nem juttat vissza semennyit. A vér is körfutamban táplálja a testet s elhal a legutolsó izig, de minden test kimerül, mely folyton vérveszteségben szenved. Minő orvosoknak itélnék azokat, kik szünet nélkü pióczáznának és eret vágnának s még csak tápláló eledelt sem nyújtanának a betegnek? Az ilyen orvosokat magyar államférfiaknak lehetne keresztelni. Fordulópontot képez-e az új év a magyar politikában, nem tudjuk, de nagyon kívánatosnak tartjuk. Nemcsak kívánatosnak, hanem szükségesnek. A hazaszeretet, melyet minisztereink annyiszor hangoztatnak, ne csak abból álljon, hogy teli kiabálják az országot e szóval »áldozzatok« s végrehajtók által szaporítják az áldozatok számát, hanem fordítsák meg s keressék a hazaszeretetet abban, hogy az államhatalom tegyen jót a népért s a polgárok java s boldogsága czéloztassék. Mert nem az állam képezi a nemzetet, hanem az emberek s az ember a fő, nem a gépezet. Mit kívánunk tehát ez uj esztendőben, hogy boldognak nevezhessük ? Isten áldását a népre, hogy háború ne irtsa, nyavalya ne pusztítsa a földekre, hogy se víz, se fagy, se szárazság, sem semmiféle csapás az országot ne érje s bor, búza, állat teremjen bőven. Azután kívánunk jó gazdasági politikát, hogy amit az Úristen adott, az emberek el ne ragadják, hanem okos munkával vagyonban gyarapodjanak s az állam a népet törekvéseiben ne hátráltassa, hanem elősegítse, hogy kiki biztonságban és jó reményben dolgozzék s iparkodjék; ahol pedig az állam gazdálkodik, takarékosan tegye és hasznosan. Végre kívánunk jó nemzeti politikát, nem mások elnyomását, nem faj zsarnokságot, hanem a magyar nemzetiség érdekeinek folytonos szemmel tartását és gondos ápolását. Mert e nélkül bizony nem fog a magyar állam jövője biztosíttatni annyi ellenség között. Ez a mi újévi üdvözletünk , de kihez intézzük azt ? A miniszterekhez ? Az országgyűléshez ? Nem; a nemzethez magához. Sorsának intézője önmaga, tegyen a magyar nemzet úgy, hogy meg ne feledkezzék saját magáról. A nemzetnél van a hatalom és a jövendő. ESTI NAPLÓ TÁRCIÁJA. — Január 1. — Frölényi bankja. — Regény két kötetben. — Irta: ACSÁDY IGNÁCZ. ELSŐ KÖTET. A modern hübér ur. Nem vaspánczélt visel, nem magányos sziklarészekben lakik járatlan hegytetőn, nem tör pribékjeivel jámbor utasra, kereskedők békés karavánjára. A legújabb divat szerint öltözködik, a főváros középpontján tart nagyúri lakást s közhasznú tevékenységgel szaporítja a nemzet vagyonát. Nem hűbér urnak hivják, hanem bankigazgatónak. A daczos várkastély kaszárnyaszerü palotává lön. Bejáratát nem őrzik marezona darabantok. Tarka-barka jelmezbe bujtatott portás ad útbaigazítást a három emeletes labirint titkairól. Ma a kapus különösen kicsipte magát s komoly méltósággal teljesíti hivatala fárasztó teendőit. Sok is a dolga. Örökre ismételnie kell az ügyes-bajos emberek előtt: — Tessék délben jönni, addig az intézet zárva van Addig csak a kiválasztottak juthatnak az emeleti termék és szobák rengetegébe. Csönd van ott; íróasztalok, pamlagok, székek elhagyatják, s a nagy üzleti könyvek végtelen számoszlopainak titkát senki sem igyekszik megfejteni: az őszi nap szabadon küldi be sugarait a nyitott ablkokon. Csöndes, elhagyatott a sok hivatalszoba, melyek egyforma, de elegáns és finom bútorzata buszáén hirdeti, hogy ez a pely a modern rélet egyik szentelje, uralkodó pénzintézet, ahol milliókkal dolgoznak. Pedig sokan kívánkoznak ide feljutni. , i u i Pl,s vakig ismét mondókáját az érkezők’ £1 Gbámulva veszik tudmásul a szokatlan brit ISZU orral mennek ki a kapui. De a sima aszfalton a ház előtt megállanak és találgatni kezdik a titokzatos dolog nyitját. Egész tömege a várakozóknak gyűlt már össze a kövezeten, lesve a delet, hogy bejuthasson. — Kapus ! kapus! — kiáltja egyszerre valaki a tömegből, melyen át csak nagy ügygyel-bajjal tud utat törni becses személyének. — Ab! doktor úr — válaszol udvariasan a portás. Csak tessék! Helyet a doktor urnak! — teszi hozzá parancsolólag. A tömeg tisztelettel engedelmeskedik, a doktor úr végre látható lesz. Elhízott kis emberke, ki azonban nagy gondot fordít a természet bájaival nem épen bőkezűen megáldott külsejére. Kövér fekete arczát egészen elborító sűrű sötét szakálla, melynek erdejéből egy hatalmas kampós orr és vele arányos terjedelmű száj, de annál apróbb két kis zöld szem kandikál kifelé. Habár az arcz rútságán a művészet minden erősödése megtörik, annál elegánsabb, igazi boltos legény ízléssel kiválasztott toilettebe van a golyó alakú hájas testecske bujtatva. Szépen ragyogó czilinder, fekete bársony kabát, melynek rövidsége a rosszul alkalmazott takarékossági rendszerre emlékeztet, fehér mellény, kék nadrág, drága sárga keztyű és lakkezipő járulnak a doktor úr bájainak fokozásához. Kezében tartja arany gombos palctáját és aranyos szemüvegét. Jelentőségének egész öntudatával áll meg a kapuban s élénk macskaszemét teljes lenézéssel jártatja végig a künn ácsorgó közönségen. — Miféle csődülés van itt ? Hogy tűrheti ezt ? Mért nem hivat rendőrt ? — pattog rikácsoló hangon az apró nagy férfiú. — Első emelet, balra — mondja diplomatikus mosolylyal a kapus és meghajtja magát. A doktor úr libegve siet föl a lépcsőn. Figyelmére sem méltatja a főajtót, melyen a bank neve aranyos betűkkel tündököl. Kifordul a folyosóra, egy ajtónál csönget. A liberiás szolga nagy előszobába vezeti, melyben a kalapok végtelen sora tart sziesztát. Az érkező is leteszi s a szolga különös figyelmébe ajánlja czilinderét, azután belép a terembe. A tágas terem tömve van. Feketébe öltözött urak, frakkos, parfümös ifjak halkan beszélgetve, újságot olvasva töltik meg minden zugát s a nagy tolongásban észre sem veszik, hogy uj vendég érkezett. De a doktor úr nem jő zavarba, éktelen, fülszaggató hangon kiáltja : Ah! még itt vannak! Úgyis tudtam, hogy nélkülem nem történik semmi. — Assszszszolgája Lápóczy úr — felel egy kicsipett fiatal ember a tömegből. — Kissé várnunk kell, a vezérigazgató urnál ma sokan tisztelegnek. — Előre tudtam — felel fitymálólag Lápóczy — azért jöttem félórával később. De most rajta, előre, fogjunk hozzá, nincs vesztegetni való időm, vár a miniszter. Siessenek tehát. Mondja csak Spritz barátom, ki lesz a szónok ? — A főtitkár. — Szép szónokot választottak, mondhatom. — Spritz ur egészen meghökken e szentségtelen szavaktól, Lápóczy ur pedig a szónokhoz fordul s beszédét kéri tőle. Ez zsebébe nyúl s díszes másolatban kézbesíti elmeszüleményét. — Hosszú, nagyon hosszú — kiált a papírra pillantva a kis emberke. — Hát egyéb nem lesz ? — Diszalbum is van, tessék megnézni — felel szolgálatra készen Spritz úr. — Ennél már különbet is láttam — mondja Lápóczy úr kicsinylő hangon alig egy pillantásra méltatva a gyönyörű albumot. — Kérem híres művészek készítették, én rendeltem, volt is bajom vele elég — bátorkodik Spritz úr megjegyezni — Ha tetszik, részletes leírást adok róla, felhasználhatja, hisz a múltkor is készítettem önnek tudósítást, teszi hozzá hetykén, pici bajuszát pödörítve. — Eiz az elég rossz volt — felel vissza az apró testbe bujtatott nagy kritikus. — Rossz volt ? hisz csaknem változatlanul közölte ! — Csaknem változatlanul, ugye! maga is elismeri, hogy nem egészen változatlanul, felel Lápóczy. Az a kis változtatás adta meg a közleménynek savát-borsát. Én nekem egy tollbuzásom többet ér az ön egész tudósításánál. Látja ez a szerkesztés titka. Ez az igazi tudomány. Azért vagyok én országos nevű szerkesztő, azért van tekintélyem, mert a leggyöngébb stílgyakorlatot is kitűnővé tudom szerkeszteni . Érti ? De csak írja le az albumot. Spritz úr néma csodálattal hallgatta az írás e nagy mesterének bölcselkedését, azután zsebébe nyúlt, előszedte a már rég elkészített leírást s átadta a csodatevő szerkesztőnek. — Hosszú, bosszú — mondá ez — de majd csinálok belőle valamit. — Csak a nevemet ki ne feledje — felelt alázatosan Spritz úr — nem hiúságból. — Tudok mindent fiatal barátom — felel leereszkedő mosolylyal Lápóczy. — Majd protegálom önt, csinálok önből híres embert, mint a gazdájából csináltam. Hisz tudja, mennyire le van nekem kötelezve, én fedeztem fel, én tettem országossá — hallja, országossá! Spritz úrnak már nem volt ideje felelni, mert éppen most jelenti a szolga, hogy a vezérigazgató ur vendégei távoznak s rögtön megkezdődik a tisztelgés. Itt van a kertyűhúzás pillanata. Spritz ur a fürge főrendező lázasan futkos ide-amoda és rendet igyekezik hozni a tömegbe. Kiáltoz, kommandiroz, dirigál, de senki sem hallgat reá. A szónok még egyszer átnézi beszédét. Oroszlánhegyi ur fehér keztyüs kezébe veszi a diszalbumot. Lápóczy ur előre törtet a várakozó tömegen, midőn egyszerre megnyílik a nagy szárnyasajtó s egy impozáns férfias alak udvariasan azt mondja: Uraim, szivesen látom önöket! Az emberár megindul a szomszéd szobába. Nem szoba ez, hanem nagy, három ablakos terem, a legfinomabb ízléssel bútorozva. A vezérigazgató ur, mint valami védbástya mögé, visszavonul íróasztalához s onnan pillantja át az érkezők hosszú seregét. Úgy áll ott, mint a fejedelem, aki szemlét tart hadai felett. A tisztelgők elhelyezkednek s csaknem egészen megtöltik a nagy termet. Feszes várakozás ül minden arezon, ünnepi csend van , midőn egyszerre Lápóczy úr éles hangján kiáltja: Papirost kérek! Ez a közbeszólás, mely nem állott napirenden, kissé zavarja ugyan az ünnepi hangulatot, de a vezérigazgató úr nem veszti el nyugalmát s kezével íróasztalára mutat. Lápóczy az asztal előtti karszékbe veti magát s megkezdődhetik az ünnepély. A főtitkár hosszú, száraz alakja kifogástalan szalontoilettében egy lépéssel kiválik a sorból és megkezdi a dikéziót. Háta mögött a fáradhatlan Spritz úr, a nagyreményű hivatalnok foglal állást és játsza a súgó szerepét. A szónok nem is sül bele bosszú előadásába, melynek végszavai »éljen Fridényi Oszkár, a "mi lángeszű vezérigazgatónk« viharos visszhangot keltenek. Ezt követi a díszalbum átadása az intézet öszszes tisztviselőinek arczképével. Fridényi vezérigazgató úr komoly, méltóságos nyugalommal hallgatta végig a hosszú szónoklatot. Férfias szép arczán, melyet hosszú ragyogó dús szakáll költi, az öntelt elégedettség kifejezéssel. Egész lénye azt látszik mondani, hogy rabjává tette a szerencsét s a sorsnak eddig csak mosolyát ismeri. Szűme még ragyogott a fiatalság tüzétől, azetán még ott ült a derült férfikorpirja, sürü fekete hajzatának még egyetlen szálát sem szapulta fehérre az idő. Az impozáns fő oroszláni testen nyugodott: athlétai alak, de minden kihívó harcziasság nélkül. Nem a csaták marezona vitéze, hanem a szalonok és üzleti sikerek hősi ez; modern rajta minden, a gyémántos inggombtó az arczkifejezésig. A hosszú szónoklat nem untatta, a dicsőítés melynek tárgya volt, el nem hódította. Szívélyes jó akarattal tekintett végig néhányszor a tisztelgői csoportján. Eszébe jutott: ezek az én hadaim, az és hűbéreseim. Néha-néha révedező pillantása a távolba szállt, mintha gondolatai messze kalandoznának. De ezt csak figyelmes néző vehette észre. Midőn végrl az éljenzaj megdördült s háromszor fölhangzott mindig fokozódva, az igazgató arczát az ihlet sajátszeri kifejezése lepte el. De nem az, melylyel egykor a hűbér uz uj barczok hirét tudatta hűbéreseivel. Minth egy pap állana hivei között hirdetni nékik az Isten igéit. És pap volt ő is, isten szolgája, de egy uj istené, a kinek nem imával áldoznak és oltára nem templomban, hanem a tőzsdén, a bankok palotáiban áll. Az igazgató úr válaszolni kezd Meghatott, keletteljes hangon fejezi ki köszönetét. Elmondja, hogy igazán modern ünnep ez, melyet itt ülünk. A munka és szorgalom lélekemelő ünnepe. Ma tíz éve kezdte meg az intézet működését. Szívesen veszi ez alkalomból a szerencsekivonatokat. Az alapítás az ő műve; nehéz volt e ma, nehéz bizalmat szerezni, tőkét összehozni, szakavatott, munkabiró erőket egyesíteni. Ő legyőzte e nehézségeket És mégis mily csekély az ő érdeme a tisztviselőkéhez képest! Hogy az intézet a megszerzett bizalomnál megfelelt, hogy a tőkék gyümölcsöztek a részvényesek, a közjó, a nemzet javára, hogy a vállalat daczolhatott a tíz év zivataraival, melyek annyi világra, Budapest, decz. 31. Ő Felsége Bécs város lakosságának nagyszerű újévi ajándékot adományozott. Arról értesülünk ugyanis, hogy ő Felsége magánpénztárából ma félmillió irtot utalványozott a Ringtheater telkén építendő új jótékony alapítványi házra. I UULU um,I .T lllllllobina Jvg A JUVU ufetCU -Deusub utazni, hogy ott ő Felsége elnöklete alatt tanácskozzanak, s másrészt az osztrák miniszterekkel közösen konferáljanak. A szentesített törvényczikkek közt, melyek ma az országgyűlésen ki lettek hirdetve, a Szerbiával kötött szerződéseket beczikkelyező törvények nem fordultak elő, bár azokat a magyar országgyűlés már elfogadta. Ezen törvények nem terjeszthetők szentesítés alá egyrészt azért, mert egyik kiegészítő részük, a hajózási szerződés még nem került a törvényhozás elé s azért kár is volt sietni a többinek tárgyalásával, míg az említett lényeges szerződés meg nem köttetett. De a szentesítés alá terjesztésnek még az az akadálya is fenforog, hogy a reichsrath, mely az egész szerződési komplexum előterjesztését bevárja, még tárgyalás alá sem vette a Szerbiával kötött egyezményeket. Úgy járhatunk esetleg most, amint jártunk a petróleumvámmal, amelyről a törvényjavaslatot elfogadtuk, az osztrákok pedig a reichsrath plénumában tárgyalás alá sem vették; most pedig a Szerbiával kötött vámszerződés az ellene támasztott osztrák agitáczió miatt talán el sem fogadtatik. A ma kihirdetett törvényczikkek közt foglaltatik különben az is, amely a törvények új kihirdetési módját megállapítja; minél fogva a törvények ezentúl az országgyűlésen többé nem fognak kihirdettetni. A bélyeg- és illetékügyről újabban alkotott törvény tárgyalásakor fölmerült az az indítvány, hogy az ezen ügyben fennálló sokféle törvény és rendelet okozta zavar eloszlatása végett kodifikálni kellene az egész anyagot. A pénzügyminiszter ellenezte ezen indítványt és kijelentette, hogy a kormány össze fogja gyűjtetni s még ezen év folyamában közzétenni a bélyeg- és illetékügyre vonatkozó összes törvényeket és rendeleteket. A képviselőház ily értelmű határozatot is hozott. Szapáry dr. pénzügyminiszter okt. hó 20-án tartott budgetbeszédében megújította azon ígéretét, hogy még ez évben elkészül azon összeállítás, mely úgy az egyenes adókra, mint a bélyeg- és illetékekre vonatkozó összes szabályokat magában foglalja. Ugyanez alkalommal a pénzügyminiszter maga elismerte, hogya pénzügyi adminisztrációnak nagy hiányaként jelentkezett az, hogy az arra vonatkozó szabályok annyira el vannak szórva, hogy azokban sem a pénzügyi közegek, de még kevésbbé a nagyközönség tájékozást nem nyerhet. Ezen bevallás és ismételt ígérgetés mellett az év elmúlt és a bélyeg- meg illetékügyi törvények és szabályok gyűjteményének nincs még mindig semmi híte. Belgrádból, decz. 22-iki kelettel írják, hogy a szerb főváros szokatlanul élénk lett az utóbbi napokban. Közelednek a skupstinai pótválasztások, melyektől annak igazolását várják, várjon a kormány jelenlegi összealkotásában bírja-e még a nép teljes bizalmát. Különösen Belgrádban tesznek a pártok óriási erőfeszítéseket, hogy jelöltjeiket győzelemre juttassák. Az ellenzéki jelölteknek most is nehéz küzdelmük lesz a kormánypárt jelöltjével szemben, de az a többség, melylyel a haladópárt képviselője megválasztatni fog, nem lesz oly nagy, mint a múlt választás alkalmával, miután azóta az ellenzék minden eszközt felhasznált, hogy a kormány pártját gyengítse. Az utóbbi napokban kormányválság híre járta be a várost s azt beszélték, hogy a minisztérium beadta lemondását, mert lényeges kérdésekben nem volt képes saját kebelében egyetértésre jutni. Kezdetben azon hírt terjesztették, hogy Lesjanin tábornok hadierminiszter mondott le, és pedig azon okból, igen érdemes főtisztek, politikai indokokból," nyugdíjaztassanak. Beszélték továbbá, sőt külföldi hírlapokban is olvasható volt, hogy a minisztérium rekonstrukcziója várható, és pedig a szabadelvű párt felé való közeledés útján. Egyenesen megjelölték azon minisztereket, kiknek áldozatul kell esniök. Ezen hírek mind választási cselfogásoknak bizonyultak, melyk arra voltak számítva, hogy a választók ne szavazzanak oly minisztériumra, mely bomlófélben van. Annyi kétségtelen, mint Belgrádból jelentik, hogy a minisztérium kebelében vannak nézeteltérések, de ezek nem oly mérvűek, hogy a minisztérium újjáalakítását tennék szükségessé. A szabadelvű párt arra számít, hogy az összes oppozíczióval szemben győzni fog, mert joggal hivatkozhatik oly eredményekre, melyek az országnak kétségtelenül javára váltak. Gambetta és Bismarck. A Correspondance de Pesth decz. 19-ei számában diplomácziai körökből vett levél nyomán következő bírt közli: »Bismarck herczeg a török rendkívüli követ, Ali Nizami pasa közvetítésével azt tanácsolta a szultánnak, hogy Francziaországgal közvetítés nélkül barátságos útón jöjjön megállapodásra, s hogy legálisan, utógondolat nélkül ismerje el az utóbbi időben lefolyt afrikai események által létesült bevégzett tényeket. Ezen hír megerősítést, nyer a Pester Lloyd-nak Berlinből érkezett mai következő távirata által: »Gambetta mint miniszterelnök levelet intézett a német állam kancellárjához, amelyben elismerésének ad kifejezést, azon tanácsért, melyet Bismarck a török rendkívüli követ, Ali Nizami pasa közvetítésével a porta kormányának adott, a midőn azt ajánlá, hogy Tripoliszt illetőleg közvetlenül Gambettával értekezzék, minthogy Gambetta lojalitása feleslegessé teszi a német kormány közbenjárását.« A törvénykezési uj év. Mai napon lépnek életbe az uj csődtörvény, a perrendtartási novella és a végrehajtási törvény. A csődtörvény rég érzeti szükségnek felel meg, amennyiben az 1840-ben szerkesztett törvény már sehogy sem illett mai gazdasági és törvénykezési állapotainkhoz, melyek azóta gyökeresen átalakultak. Helyes volt-e ebben is, miként a váltós kereskedelmi törvénykönyvben, kizáróan a német birodalom alkotásait követni, az persze más kérdés. Igaz, hogy ezek legközelebb állnak hozzánk annyiban, hogy leginkább, sőt csaknem egyedül a német irodalom ismerete terjedt el jogászaink között, de minden iskolai magas tudományosság mellett — majdnem azt mondhatni annak folytán — a német törvényhozási alkotások nem szoktak kiválni mintaszerű, szerencsés koncepcziók által. Az »önczélkép« miveit tudomány, mely a gyakorlati hasznosság és czélszerűség szempontjait nagyon alárendelteknek tekinti, alkalmasabb mély dogmatikának, mint törvényhozási eszméknek produkcziójára. Szerintünk helyesebb elvekre vezetett p. o. az angol csődjog fejlődése, mely szorosan különböztet vétkes és ártatlan adós között, mint a római vagyonfelosztásból és a középkori kereskedői szokásjog büntető elveiből vegyesen leszármaztatott és általánosított pandektacsődjog, melyet mi befogadtunk. A parlamenti retortában ezenfelül a német birodalmi minta nem egy lényeges módot jttem”mindenior az egységes kovery érzetesség rovására. Be fognak-e válni a sok vélelmek, kautelák és szankciók a rosszhiszeműség ellenében és az eljárásnak vélt egyszerűsítése, előttünk nagyon kérdésesnek látszik. Különben a statisztika feladata volna kimutatni, fognak-e fogyni a bukások, rövidebb és olcsóbb lesz-e az eljárás, többet fognak-e kapni a csődhitelezők, mely eredménye a csődtörvény jósága legbiztosabban mérhető. E részben bizonyos, hogy rosszabbra fordulás alig képzelhető a mai viszonyoknál, melyek között a hitelező egy percig sem kételkedhetik, hogy nem fog kapni semmit, hacsak nem burkolt »kényszer egyezség« útján. Az új végrehajtási törvény óriási szakaszhalmazának egyik kiváló tulajdonsága , hogy nincs teljesen összhangban a csődtörvénynyel, valamint mindkettő nincs összhangban anyagi jogunkkal. A darabos és gondatlan kodifikációnak e következményét nem