Pesti Napló, 1883. január (34. évfolyam, 1-30. szám)

1883-01-13 / 12. szám

12. szám. Szerkesztési iroda: Barátok-tere, Athenaeu­m-é­p­ü­l­e­t. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez­­ intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-h­ivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épü­l­et. Budapest, 1883. szombat, január 13. 34. évi folyam. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­­adás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 3 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 frt. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forínt. A­z előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bár­­mely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számu­tatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti Napló» kiadó­hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épü­let, küldendők. Budapest, január 12. Gróf Berchtold László sem sokkal sze­rencsésebb főispánja Nyitramegyének, mint volt elődje, báró Majthényi László. Majthényi főispánsága kezdődött egy főjegyző-affaireval. Berchtold főispánsága kez­dődik azzal, hogy fegyelmi vizsgálatot ren­delnek el az alispán és a megyei főmérnök ellen. Mert rendetlenségek, hogy ne mondjuk, szabálytalanságok előfordultak a közmunka­pénzek kiadásában. A dolog — mint eleve is látszik, — nem bűnü­gy, hanem csak fegyelmi ügy. Nem sikkasztás, hanem csak rossz kezelés. Nem mindegy az alispánra és főmérnökre néz­ve , de nem sok különbség a vármegyére nézve. Mert ha a vállalkozók kiderített nyereség többlete az átlaghoz képest husz ezer forinttal többre rúg, akár sikkasztották ezt, akár oda ajándékozták, a közmunkapénzek husz ezer forinttal megapadtak. De nem akarunk eléje vágni a fegyelmi vizsgálatnak. Az alispán védeni fogja magát, s a fő­mérnök is. Az illetékes bíróság pedig meg fogja hozni az ítéletet. S aztán, hogy marad­nak-e az illetők helyükön, vagy nem ? — el fog dőlni. De akármelyik eset következzék is be, jóformán mellékes. A fődolog az, hogy a rendszer megmarad. S míg a rendszer megmarad, addig egy megye sincs biztosítva az ellen, hogy a közmunkapénzek kezelésé­ben rendetlenségek be ne álljanak. S ezek beállanak akkor is, ha az illetők nem váltják meg a közmunkát, hanem ledolgozzák. Mert nem egy eset fordul elő, hogy megyei­­ vagy községi utak helyett egyes megyei tiszt­viselők földjeit munkálják meg. Ez már így van. S nemcsak a közmunkával van ez igy, hanem az árvapénzekkel is, melyeket most az állam vesz kölcsön 4°/o-ra, ezzel akarván meggátolni, hogy el ne pocsékoltassanak. Medicina per or morbo. A szegény árváknak, kiknek pénzei tisztességes elhelyezés mellett 8—10°/o-ot is jövedelmezhetnének, csak a4°/o és a tőkepusztulás b­ancsai közt lehet vá­­lasztaniok. Tisztelet a kivételeknek: így áll a helyzet több, mint két­ évtized óta. A közmunka- és árvapénzek rendetlen kezelése már a provizórium alatt megkezdő­dött s azóta szép csendben csak előre haladt. Az alkotmányos korszak megelégedett azzal a vigasztalással, hogy a provizórium idejében még nagyobbak voltak a rendetlenségek. Szép vigasztalás! Aztán mióta a parl­ament helyreállott, mindig kisértett a megyei reform. Csakhogy eleinte nagy nemzeti tradíc­iók alakjában je­lent meg a kérdés, és senki sem fogta föl a közigazgatás ügyét a közmunka és árvapénzek szempontjából. Csakhogy azóta a nagy nemzeti tradíc­iók mind sorra enyésztek. A vis iner­­tiae után elpárolgott az a nézet is, hogy a megyék nem alá, hanem mellé vannak rendelve a kormánynak. E nézettel elpárol­gott a megyék függetlensége is. Ma már nincs oly hivatalnok, a ki a kormánynak oly buzgó kortese lenne, mint a főispán, s a hol a főis­pán tudja annak módját, kormány kortes a választott tisztviselő is. A vármegyéknek régi hatalmát s glóriáját megette az 1870. és 1876-ki reform. Most már nincs sem régi vármegye, sem uj.Ami vér és hús volt a régi szervezetben, az­ mind lefogyott : maradt a csont és a bőr. És, hogy most már micsoda nagy nemzeti tradiczió megóvása függ attól, hogy a közmunka és árvapénzek ezután is az eddigi rendszer keretében hagyassanak meg. Azt csak az isten tudja. Az az egy bizonyos azonban, hogy Tisza Kálmánnak nincs szán­dékában sem a megyei autonómiát javítani, sem egyáltalában a rendszert reformálni. Mert mindazok a reformok, melyeket a múltban végrehajtott, s melyeket a jövőben kontemplál, nem képviselnek ez irányban sem újítást, sem javítást. A közmunka és árvapénzekhez hozzá lehet nyúlni , de a rendszerhez nem. A PESTI NAPLÓ TÁRCMJA. — Január 13. — Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva. Tánczestély Mária Valéria főherczegnőnél. »Meghívó ő császári és királyi fensége Mária Valéria főherczegnőnél tartandó tánczestélyre, csü­törtökön, 1883-dik évi január hó 11-én esti 1ra 8 órá­tól 10 óráig (czim) részére. Felmenet csak a bal­szárny kapunál, gyülekezés a fogadtatási teremben.« így hangzottak a Mária Valéria főherczegnőnél teg­nap tartott tánczestélyre csak magyar nyelven kiadott meghívók.­­ A vendégek már öt órakor összegyűl­tek az első belső előteremben, a­hol őket ő Felségé­nek két szolgálattevő szárnysegéde fogadta. Öt és fél órakor itt a következő ifjú hölgyeket láttuk egybe­­gyülve: Zichy Lívia és Mária, Andrássy Mary, Ká­rolyi Georgine, Margit, Gabriela, Andrássy Karo­line, Zichy Mária, Teleky Anna és Katinka, Pálffy Pauline, Ráday Irma és Zichy Lívia comtesseket és Inkey Ludmilla baronesse-t; míg a meghívott urak közül ezek voltak jelen: Mailáth László, gr. Szapáry György, Lőrincz, József, László és Tibor, Blaskovich Elemér, gr. Vay Péter, gr. Pálffy Sándor, gr. Teleki László, br. Vécsey László és Miklós, br. Inkey Imre, gr. Andrássy Sándor, gr. Zichy Béla, gr. Esterházy Dénes, Tisza István és br. Révay Simon. A királyasszony ő Felsége főudvarmestere, I. Nopcsa ekkor jelentette ő Felségeiknek és Mária Valéria főherczegnőnek, hogy a meghívott vendégek együtt vannak. Erre az első előterem ajtai feltárul­tak, s ő Felségeik, valamint Mária Valéria fő­­herczegnő Auersperg Aglaja herczegnő kíséretében megjelentek s a vendégeket üdvözölték. Az uraságokkal együtt kíséreteik is a terembe lép­tek. Ő Felségeik megjelenése után azonnal fel­adatott a tánczra, mely a nagy teremmel szomszédos előteremben folyt. A czigány zenekar, mely egész este játszott, a szomszédos kivilágitatlan nagyterem ajtaja mellett volt elhelyezve. A fiatal hölgyek, — kik kivétel nélkül rövid, könnyű háliruhákban — legtöbben fehérben, néhá­­nyan világos és sötét rózsaszínben, valamint zöldben jelentek volt meg, elegáns legyezőket kaptak emlékül, melynek zsinórján kis atlaszkönyvecske függött, lap­jain a főherczegnő fényképével és a tánczrenddel. Az urak finom barna bőrből készült, három részből álló jegyzék­könyvecskét kaptak, melyek hasonlóképen a főherczegnő fényképét s ezenkívül egy naptárt tar­talmaztak. Az ifjú urak frakkban jelentek meg. Az ifjúság egész gyönyörrel adta át magát a táncz élvezetének s ő Felségeik egész vacsora ide­jéig a tánczolók közt időztek. A tánczrend a követ­kező volt: Keringő, polka frangaise, L franczia négyes, csárdás, 2. polka, 2. keringő, 2. négyes. Háromnegyed nyolcz órakor vacsora volt, melyen ő Felségeik is jelen voltak. A füzértáncznál, melyet az ifjú gr. A­n­d­r­á­s­sy Sándor nagy ügyességgel rendezett, s a melynek fo­lyamában számos jelvény osztatott szét, a király ő Felsége ismét megjelent a bálon. A kotillont követték a 3. négyes, 2. csárdás, 3. keringő, 4. négyes. Ezzel be volt fejezve a hivatalos tánczrend, de a tánczkedv még oly élénk volt, hogy ő Felsége a királyné indíttatva érezte magát, még egy toldás en­gedélyezésére. Tánczoltak még egy keringőt és egy 5. négyest és ezzel a szép ünnepély 101/2 óra után véget ért. Budapest, jan. 12. A képviselőház mai ülésében érdekes elvi vita folyt a képviselők mentelmi jogáról. A vita lényege az volt, várjon akkor, ha a ház bírói kérelemre valame­lyik tagjának immunitását felfüggesztette, ezen hatá­rozatával a kérdéses ügyben végleg levette-e kezét az illető képviselőről, vagy pedig, hogy csak a bírói ítélet meghozatalára adta meg az engedélyt s nem kell-e az ítélet végrehajtására is tőle újabb fölhatal­mazást kérni. E tárgyban nincs világos törvényünk, a külföldi parl­amentnek gyakorlata is eltérő, néhol egyszer mindenkorra adják ki az illető képviselőt, másutt mindig csak esetről-esetre függesztik föl az immunitást, s az ítélet végrehajtása a képviselőház újabb határozatától van függővé téve. Nálunk törvény hiányában az eddigi gyakorlat az irányadó, ez pedig, elégnek tartja az immunitás egyszeri felfüggesztését. Mihelyt a ház a kikért képviselőt kiadja, úgy egészen átszolgáltatta őt — mindig a fenforgó esetet értve — a büntető igazságnak. E gyakorlat hiányait a mai érdekes vita na­gyon élénken föltárta. A többség mai határozata a merev jogászi szempontnak megfelel ugyan, de elvi­leg nem felel meg a politikai érdekeknek. Beállhat az az eset, hogy valamely képviselőre nem a per meg­indításában, hanem a netaláni bírói végrehajtásban van az igazi vexáczió. Könnyen megtörténhetik, hogy egy kiváló parl­amenti férfiút, a­ki esetleg párbajozás vagy ilyesmi miatt el van ítélve, épen akkor vonnak el a törvényhozói működésétől, midőn az országnak leginkább lenne szüksége reá. A mostani gyakorlat tehát eszközt ad a végrehajtó hatalom kezébe, hogy esetleg olyan férfiakat, kik reá bizonyos alkalmakkor veszélyesek lehetnének, ideiglenesen némaságra és tét­lenségre kárhoztathassa. Azért a jelen gyakorlat sem a parl­­ament mél­tóságának, sem a politikai érdeknek nem felel meg, s az ellenzék nagy része, midőn ma az eddigi gyakorlat megváltoztatását s a mentelmi jognak csak esetről­­esetre való felfüggesztését ajánlotta, figyelemre méltó és életrevaló eszmét pendített meg, mely a házszabá­lyok revíziója alkalmával bizonyára ismét föl fog me­rülni. Ma a szavazás nem elvi szempontok szerint tör­tént s az eddigi gyakorlat értelmében az ellenzék egyes tagjai is a többséggel szavaztak. Reméljük azonban, hogy a politikailag teljesen indokolt indít­vány szerencsésebb sorsban fog részesülni, ha majd alkalom adtával újra fölelevenítik. Ő Felsége ma délelőtt gr. Kálnoky külügy­minisztert hosszabb kihallgatáson fogadta. A minisz­ter Budapesten való tartózkodása vasárnapig fog terjedni. Gr. Kálnoky kíséretében D­ó­c­z­y udvari tanácsos is ide érkezett. A mérsékelt ellezék f. hó 13-án d. u. 5 órakor értekezletet tart. Pétervárról írják jan. 7-ről: Manassem­, ki a keleti tartományokból már visszatért s jelentését el­készítette, azon nyilatkozatot volt kénytelen tenni, hogy sok rendetlenséget és törvénytelenséget tapasz­talt ugyan, de egyetlen megvesztegetési esetet sem bírt kideríteni. Az átvett kérvények közt, melyek szá­ma meghaladja a tízezret, egyetlen egy sincs, mely valaki ellen a megvesztegetés vádját emeli. Kurland­­ban decz. 10-én a Dohmen-faluhoz tartozó egy gaz­dasági épület, mely messze künn volt az erdőben, fel­­gyujtatott s a nagy mennyiségű rozs benne elégett. A kár 10.000 rubelt tesz. Csaknem minden nap jelen­tenek gyújtogatásokat. De mig az orosz kormány a keleti tartományokban a dolgoknak zavartalan folya­mot enged s a balti lakosság külön jogain csorbát ejt, Finnországgal, kegyenczével, úgy bánik, mint a nyers tojással. A finnországi kormányzó, Heyden gróf, Hel­­singforsban néhány tanítót, kik a nihilizmus gyanú­jában álltak — kettőnél a gyanú alaposnak bizonyult — becsukatott. A szenátus panaszt emelt a czárnál, ki azonnal — még okt. végén — leiratot bocsátott ki, melyben sajnálatának ad kifejezést a felett, hogy a kormányzó olyan rendszabályokhoz folyamodott, melyek nincsenek összhangban a finn országos törvé­nyekkel. Most hire jár, hogy a finn szenátus jog­körét még inkább kiterjesztik s a Helsingfors Dagblad jelenti, hogy a szenátus azon terve már jóváhagyatott, mely szerint jövőre a szenátus lesz legfőbb felebbezési szék sok olyan ügyben, mely eddig a czár és a nagy­­herczeg eldöntése alá tartozott. Látni való, hogy az autonóm Finnország nem veszély Oroszországra, míg a balti tartományok folyton keserves kínokat okoznak az orosz politikusoknak. Metserski herczeg a Grashda­­nin-lapban a Bunge visszalépésére vonatkozó híreket alaptalanoknak nyilvánítja s azt mondja, hogy a pénzügyminiszter elbocsátása csak szerencsétlenséget hozhat az országra. Ez körülbelül minden okos em­bernek is a véleménye. A czári család a karácsonyt Gazsinában ünnepelte ; a czári herczegek és herczeg­­nők számára az egyik teremben fényes karácsonyfa volt emelve. A franczia kamrának jan. 9-ki ülését Guichard korelnök e beszéddel nyitotta meg: »Nem fogjuk többé hallani e szószéken, nem fogjuk látni e pado­kon azt, kiben Francziaország lelke volt megteste­sülve. A fegyver- és pénztárak üresek voltak, ő szer­vezte a védelmeket, hadseregeket teremtett, becsü­lettel mente meg Francziaország sorsát és jövőjét. Mi sem ijesztő vissza, a poroszok állatoldatlan övvel vonták be Párist s kirepült a porosz hadsorok fölött. Épen oly nagy politikus, mint hazafi, erős a törvény s a közbizalom által, az 1877-ki választások alkalmá­val ama büszke kihívást intézte a köztársaság ellen­ségeihez : Visszalépni vagy meghajolni! (Élénk he­lyeslés, jobbról megszakítások.) Francziaország lel­kesedése, áldozatkészsége, dicsősége­s üdve képezte e pillanatban erejét. Francziaország méltó volt rá s ő Francziaor­­szágra. A szeretet közte és a nép között, a szívnek e közössége fűzte össze a lánczot, mely ma meg van 1—^^——WWW— törve. Francziaország rémítő csapást szenvedett. (Megszakítások a szélső balról), de nincs, megingatva, Fr­ancziaország és Gambetta műve nem múlékony mű győzelme a nemzeti szuverenitásnak megoldása a franczia forradalomnak a köztársaság végleges meg­alapítása által. (Élénk helyeslés.) Ez a mű, mely előtt ünnepélyes hódolatát fejezte ki Francziaország a nagy temetés napján. Francziaországra nézve Gambetta dicsősége s a köztársaság el nem enyészhetik. Folytassuk most az ország ügyeit. Az ország számított hazafiassá­gunkra, hogy elkerültessenek a szakadások, melyek az állhatatlanság forrása lehetnek a hatalomra s a gyengeségé a köztársasági kormányra nézve. Egye­sülésünk által megfeleltünk az ország várakozásának s jövőre is meg fogjuk ezt tenni. Bárminek lehetnek is politikai egyenetlenségeink, mi, a nemzeti képvise­let tagjai nem feledhetjük el, hogy van köztünk egy szét nem rombolható kötelék : »a hazának szeretete!« A gambettisták padjain természetesen nagy tetszés­sel találkozott e beszéd. A vasárnapi munkaszünet kérdése legközelebb a német birodalmi gyűlésen is tárgyalás alá kerül. Hat­ezer aláírással azon kérvényt intéztek t. i. a gyűlés­hez, hogy tekintettel arra, miként a kereskedésekben és ipari üzletekben foglalkozó egyének is szükségét érzik erkölcsi és testi jólétük fejlesztése s vallási köte­lességeik teljesítése érdekében egy szünnapnak, mon­dassák ki törvény által, hogy a kereskedelmi s ipari üzletek vasár- és ünnepnapokon zárva tartandók, csak az élet s egészség fentartására s a lakosság művelé­sére s felüdülésére szolgáló intézményekre nézve en­gedtetvén e szabály alól kivétel. D­ivat. P­á­r­i­s, január elején. Itt a farsang, a kisebb és nagyobb elitebálok a soirées dansantesk és a bal-masque-ek programmja már meg van állapítva. Azok, kik a múlt farsangban báb­szépségek hírében álltak, természetesen az idén is meg akarják tartani hírnevüket, s a friss, nyíló rózsák egész koszorúja lép velük versenyre. Fiatalság és ár­tatlanságba ruhák fénye és pompája gyönyörködteti a nézőt. Évről-évre megújuló jelenség ez,a benyomás mindig ugyanaz marad, bár a társadalmi életben év­ről-évre új jelenségek, divatok, új ízlés uralkodnak. A fény és pompa mindinkább emelkedik, a hervadó szép­ségek ezzel akarják eltakarni azokat a nyomokat, me­lyeket a futó idő bálkirálynői mivoltukon ütött. A hölgy, ki a divat szabványait figyelembe veszi, természetesen az idén nem jelenhet meg abban az öltö­zékben, melyben a tavalyi elite-bálokban hódított, mert attól tart, hogy elveszti prestigejét. S mikor a báli sai­­sonra sürü fátyolt vet a hamvazó szerda, a drága ér­tékes virág, és tolldiszitéseket ad acta teszik. Fané, passé! Epedve néznek az uj divat után. Mert ez az a parancsoló, eszmét adó, folytonos tevékenységet tanú­sító segéd, társ, vagy ha úgy tetszik, barát, mely so­hasem hagyja zavarban azokat, kik ragaszkodnak hozzá. S mennyi újdonságot mutat a folyó évi divat! A gazdag genuai bársony festett virágokkal van be­vonva. A nehéz latinszöveteket színes gyöngyök, chenille-alakok, vagy applikált selyemvirágok fedik. A khinai damaszt szövetek, a latins ottomanok oly vakító fénypompát mutatnak, melyekre az ezer egy éj regéiből mindenki emlékezhetik. A szövetek már ma­gukban véve is értékesek, mennyit nyernek meg az összeállítás módja által. A gyöngyökkel kivarrt se­lyem kabátkához corsaget és virághímzésekkel átszőtt moirée-antiqueból készült hosszú uszályt hordanak, a fényes satinderekakhoz velours brocatból készült uszályt. Az átlátszó finom csalánszövetű ruhákhoz satin-duchesseből vagy taffetas sylphide-ból készült felső öltönyök divatosak. Tekintettel a báli termékben mindinkább al­kalmazott villamos fényre, mely a színeket igen elő­tünteti, legdivatosabbak a halvány, majdnem sárgás­ba játszó rózsaszínek, bois de cédre-k, a barnás­­szürkeszínű chartreuse-ök és a mais dorék. A na­pokban egy helybeli szalonban valóban csodaszép latin-aurore báb ruhát láttam, mely hasonló színű fodrozott csalánszövetű volantokkal volt beborítva. Minden egyes volant három sor keskeny atlaszszalag­gal volt díszítve, a tunika szárnyai és a panierek sö­tét rózsaszínű veloursokkal voltak ellátva. Az ily módon összeállított ruhák igen díszesek, de vannak egyszerűbbek is. Ha a latin-szövet helyett volle- vagy crépeszövetet veszünk, igen csinos ruhákat állíthatunk ki. Ez utóbbi gyapotból készült szövetek majd minden egyes modern színben kaphatók a pá­risi divatkereskedésekben. E szöveteknek az a nem megvetendő tulajdonságuk van, hogy nem egy köny­­nyen szakadnak, tartósak, s így nem lehet attól tar­tani, hogy táncz közben elmállanak, mint például a csalánszöveteknél, a tarlatánnál, crépenél, gazénál és más ezekhez hasonló szöveteknél. A­mily egyszerű az új és divatos báb­ruhák alapja, ép oly vakító fényes és pompás annak kiállítása. Atlasz, moire antique, crépe de chine, széles fehér vagy színes gyöngyhím­­zések szegélyzik a volantokat. Nehéz selyemszövetek­ből készült rojtok, széles selyem sallangok szegélyzik a ruhákat. Úgy látszik, az idén nagy gondot fordíta­nak a vállra. Virággal erősített, admirált bojthoz ha­sonló rojtokat helyeznek föléje. A napokban csinos báli ruhát láttam, mely a szép A. grófnő számára készült. A ruha számtalan, apró, keskeny szalagokból készült csokordudorokkal volt borítva, aljától egész a derékig, a vállon latin sylphideből készült széles admirált bojttal. Oldalt kes­keny és mindjobban szélesedő Hosszú rojtok szegé­lyezték a ruhát. A keskeny szalagokkal nagy fényűzést űznek hölgyeink. A fényűzés e tekintetben valósággal me­sés. Az uszályok alul tenyérnyi széles ruch-fel van­nak borítva. E ruch-öket rendkívül keskeny, alig né­hány milliméternyi atlasz szalagokból készítik. A ruha előrésze ezrekre menő szalagsávokkal oly mó­don van beborítva, hogy az alapszövetet alig látjuk. Újabban a divat szeszélye már majdnem őrületes jel­leget öltött, ugyannyira, hogy még a szalagdudorokra is rojtokat varrnak. Ez oly fényűzés, mely már a túl­zással határos. E túlságosan feldíszített ruhákkal ellentétben divatosak a nehéz szövetekből készült ruhák is. Eze­ken nincs semmi dísz, rendkívül egyszerűek és lehető stílszerűek. A robes patriciennes-ek a saison leg­elegánsabb és legizlésesebb ruhái. Ezeket világos ha­vasi rózsaszínű brocatból készítik, melynek alapszíne a ruha előrészénél alkalmazott könnyű latinnal tel­jesen megegyez. Az idén inkább divatos, mint tavaly vagy két éve, a társaságban használt ruhákban a dua­lizmus, vagyis az, hogy a ruha két részből áll. Ritka eset, hogy a ruha eleje ugyanolyan színű, mint a hátulja. A fehér aranybrocatból készült juponokhoz például vörös vagy kék selyemből készült uszályok divatosak, a créme latin juponokhoz égszínkék bro­­cat uszályok fehér hímzéssel, a bordeau szinü uszá­lyokat pedig rózsaszínű alsó ruhákkal használják. A mi az uszályokat illeti, igen kedveltek a man­­teaux de cour alakúak. Ezen uszályok már a váll­ról indulnak ki, nagy gyémánt agraffokkal tartatnak össze s aztán hosszú uszályban végződnek. Az ele­gáns uszályokat olyan szövetből kell készíteni, mely minden díszt nélkülözhet A könnyebb szövetből készült uszályok pompáját oly módon igyekeznek hölgyeink emelni, hogy hímzésekkel, selyem-pannerekkel vagy vi­­rágdiszitésekkel látják el. E díszítések az uszály szegé­lyét ékesítik, közepén pedig kúpalakúlag emelkedő garnitúra látható. E garnitúra széles rudh­ökből, tol­lakból és csipke volantokból áll. De mindezen díszí­tés nem gyakorolhat eléggé imponáló benyomást. Mert a mai divat alapeszméje az, hogy egyszerűnek lássék, jóllehet nem az; az ily fényes garnitúrák pe­dig épen az ellenkező benyomást gyakorolják. Sokkal több elegancziát és fényt kölcsönöz az uszálynak a festői redőzet, mely a draperiázott ruhára borul. Ez a redőzet nem csak a szakemberek tanulmányát képezi; a divattermekben is buzgón tanulmányozzák, és száz meg száz nőszabó töri rajt­a fejét, mikép le­hetne legszebben kiállítani. Újabban azt hiszik, hogy a problémát legkönnyebben úgy lehet megoldani, ha az uszályt könnyű, puha, gyapot flanellal bélelik ki, és a kemény béléseket mellőzik. Szegény szánandó teremtések, kik szolgálatkész apród hiányában, órá­kon keresztül kénytelenek maguk után vonszolni a jól kibélelt, nehéz brocat uszályokat a forró bálter­mekben ! A mi fiatal leányaink azonban teljesen eman­­czipálták magukat a báli ruhák uszályától, anélkül azonban, hogy ezért azzal lehetne őket vádolni, hogy az emanczipáczióban valami nagy kedvük telik. A báli ruhák hátul lehetőleg még kurtábbak, mint elől, s a ruha alzata gazdagon van felékesítve virágokkal. Fiatal hölgyek számára a legalkalmasabb szövet a tulle illusion, mely chenille pomponokkal van át­­varrva, továbbá a gaze plumeeté. E szövetekhez ha­sonló színű és alkalmas hímzéseket szoktak alkal­mazni, melyek az egyszerű világos szöveteket jelen­tékenyen emelik. Az angol hímzések már lejárták magukat; senki sem hordja ezeket örömest.Ehelyett bordűröket alkalmaznak, melyek gaze-ra hímezve, laposan hímzett selyemvirágokat mutatnak,melyeknek élénk, ízléses színpompája általános csodálat tár­gyát képezi. A languettek meglehetős hosszúak, ugyannyira, hogy mindegyikben elfér egy kis színe­zett csokrocska. E gaze-crépe­re és selyem alapra hím­zett selyemvirágokat kivágják, és igen sikeresen al­kalmazzák a tavalyi báb­ruhákra. Arany és ezüst zsi­nórok nem divatosak. A ruha eleje gyakran corelles bongroises-zal van borítva. A derék elején két sorban A Széchenyi-társulat közgyűlése. Szathmár, január eleje. Szathmá megye egyik, kiválóan nagy fontos­ságú s az országos közvélemény által is melegen felka­rolt egyesülete, a Széchenyi-társulat, dr. Schlauch Lő­rincz püspök elnöklete alatt dec­ember 28. délelőtt 10 órakor, Szathmáron, a püspöki palotában tartó közgyűlését. A tagok, mint máskor, úgy ez alkalommal is, igen szép számmal jelentek meg. A közgyűlést dr. Schlauch Lőrincz me­gyés püspök nyitotta meg, bejelentvén mindenekelőtt, hogy a Széchenyi-társulat alapszabályai a bemutatási záradékkal ellátva leérkeztek, minélfogva a társulat most már megkezdheti működését; ismertető a társu­latnak az alapszabályokban is kifejtve levő czéljait és eszközeit, reá­mutatva azon hatásra, melyet e társu­lat a vidék életére gyakorolni van hivatva, kiemelvén, hogy czéljait tisztán társa­dal­mi utón kí­vánja elérni, minélfogva nemzetiségi és politikai agi­­tácziói nincsenek ; s hogy a magyar állameszme fen­­tartása, terjesztése vallását, nemzetiségét senkinek sem fogja bántani. Az állameszmének egyik hord­­noka — úgymond — a magyar nyelv lévén, ennek terjesztése kötelesség, de itt is távol fog állani a tár­sulat minden kényszerítéstől; csupán a hazaszeretet az, mivel mindenkit magához kíván kapcsolni. A tár­sulat hatásának egyik főtere az iskola, mert, ha a ta­nító a magyar hazaszeretettől lelkesül, könnyen át­­öntheti azt a gyermek szivébe s innét átterjed a szü­lőkre, a családokra. A magyar nyelvet a megye min­den iskolájában tanítani kell, hogy képessé tegy­en min­den embert a közhatósági hivatalok viselésére, s az államnyelv használatára. Ma a társulat megkezdheti ugyan működését, de szüksége van minden tagjának szellemi és anyagi támogatására, a társulat czéljai­­ban közreműködők gyámolítására. Üdvözli a szép számmal megjelent tagokat, s ezzel a közgyűlést meg­nyitván, kéri az alapszabályok felolvastatását. A megnyitó beszédet a jelen voltak zajos él­­jenzése követte, melynek megszűntével Csomay Imre ideigl, titkár és jegyző egész terjedelmében felolvasá a jóváhagyott alapszabályokat, melyek e lapokban már közölve lévén, azok mostani ismertetését felesle­gesnek tartják. A közgyűlés azonnal elrendelő, hogy azon alapszabályokat az igazgatótanács kellő számú példányokban nyomassa ki, s a társulat tagjainak küldje meg. A püspök felemlítvén, hogy a társulat tisztvi­selői csak ideiglenesen voltak megválasztva, maga és tiszttársai nevében visszalépését kijelentő, felkérvén a közgyűlést a tisztikar alapszabályszerű megválasztá­sára. A közgyűlés aztán tiszteleti elnökül egyhangú­lag dr. Schlauch Lőrincz püspököt, alelnökökül Ujfalussy Sándor megyei alispánt, Böszörmé­­n­y­i Károly polgármestert, gr. Degenfeld Józsefet és ifj. gróf Teleki Sándort szintén egyhangúlag megvá­lasztó, s e felőli értesítéseket elrendelő. Az igazgató­­tanács tagjaiul pedig a következők választottak meg: Somkutról Takács Sándor, Drágus Pál, Nagy-Bá­nyáról Papp Zsigmond, Nyirő Sándor, Turman Oli­vér, F.-Bányáról Puskás Antal, Czelder Márton, Lánczki István; Szinyér-Váraljáról Papolczy Béla, Papp Kálmán ; Nagy­ Károlyból Rába István, Hor­váth Dénes, Katona Miklós, Hegedűs József, Papp Sándor; az Avasból Nagy Imre, Privigyei Bertalan, Lánczki Lajos, Szentiványi Gyula, Szél György, Szabó György; Borhidról Erdős Gábor; Csenger vi­dékről Kiss Áron, Bencsik István, Galgóczy József, más vidékről Ráthonyi Endre, Balogh Sámuel, Bö­szörményi Sándor (útbiztos), Csepelyi Miklós, Bél­­teki Albert, Sepsy Károly, Kallós Péter, Horthy Elek, Tegze Mihály, Szatmárnémetiből Csomay Imre, Fe­hér Márton, Fésős András, Halmi János, Hehelein Károly, Heuman Mihály, Hofbauer Ignácz, Jákó Mi­hály, Jandrisics János, Jeney György, Kiss Gedeon, Kovács Béla, Korányi János, Kölcsey Sándor, Már­ton László, Rácz István, Sarmaságh Géza, Szeőke Bálint, Tabajdi Lajos, Unger Gusztáv, Uray István, Vajay Károly, Vozári Gyula. Ezek után Csomay Imre négy rendbeli indít­ványt terjesztett elő, melyek folytán a következő ha­tározatok hozattak : 1. A Széchenyi-társulat Máramaros me­­gyének azon román ajkú polgárait, kik a ma­gyar államellenes nagyszebeni memorandum elvei és iránya ellen tiltakozva, egyhangúlag nyilvániták, hogy a magyar államnak és magyar nyelvnek barátai, s a haza ellenségének tartják mind­azokat, kik a magyar nyelv jogai ellen kikelnek, s üdvözölni kívánja . Mi­­hálka László alispánt, Cziple Zsigmondot és Vincz Gyulát különösen is megnevezve. Az üdvözlő írat szer­­kesztő­ivel s a társulat nevében elküldésével az elnök­ség és tisztikar bízatott meg. 2. A Széchenyi-társulat a hasonló czélu és irá­nyú társulatokkal és egyletekkel összeköttetésbe lép, azokkal a nagy czélra együtt működik, s előkészíteni kívánja egy országos magyar egylet létrejövetelét, mely aztán az összes egyletek vezéregyletévé leend. 3. A magyarosodási törekvések előmozdítására létesített »Magyarország« czimű havi folyóiratot, mely a mi elveinket is vallja, a társulat megrendeli, s munkálkodásának eredményeit e lapban állandóan közöltét­, nem záratván ki, hogy e felől a megyei és fővárosi napilapok is értesittessenek. 4. A társulat megalakulását s működésének megkezdését Szathmármegye és Szathmárnémeti sz. kir. város törvényhatóságának hivatalosan bejelenti s felkéri az igazgató tanácsot, hogy hasson oda, misze­rint a társulatot mind­két törvényhatóság oltalma és támogatása alá vegye.

Next