Pesti Napló, 1883. január (34. évfolyam, 1-30. szám)
1883-01-13 / 12. szám
12. szám. Szerkesztési iroda: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. Budapest, 1883. szombat, január 13. 34. évi folyam. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 3 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 frt. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forínt. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számutatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti Napló» kiadóhivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Budapest, január 12. Gróf Berchtold László sem sokkal szerencsésebb főispánja Nyitramegyének, mint volt elődje, báró Majthényi László. Majthényi főispánsága kezdődött egy főjegyző-affaireval. Berchtold főispánsága kezdődik azzal, hogy fegyelmi vizsgálatot rendelnek el az alispán és a megyei főmérnök ellen. Mert rendetlenségek, hogy ne mondjuk, szabálytalanságok előfordultak a közmunkapénzek kiadásában. A dolog — mint eleve is látszik, — nem bűnügy, hanem csak fegyelmi ügy. Nem sikkasztás, hanem csak rossz kezelés. Nem mindegy az alispánra és főmérnökre nézve , de nem sok különbség a vármegyére nézve. Mert ha a vállalkozók kiderített nyereség többlete az átlaghoz képest husz ezer forinttal többre rúg, akár sikkasztották ezt, akár oda ajándékozták, a közmunkapénzek husz ezer forinttal megapadtak. De nem akarunk eléje vágni a fegyelmi vizsgálatnak. Az alispán védeni fogja magát, s a főmérnök is. Az illetékes bíróság pedig meg fogja hozni az ítéletet. S aztán, hogy maradnak-e az illetők helyükön, vagy nem ? — el fog dőlni. De akármelyik eset következzék is be, jóformán mellékes. A fődolog az, hogy a rendszer megmarad. S míg a rendszer megmarad, addig egy megye sincs biztosítva az ellen, hogy a közmunkapénzek kezelésében rendetlenségek be ne álljanak. S ezek beállanak akkor is, ha az illetők nem váltják meg a közmunkát, hanem ledolgozzák. Mert nem egy eset fordul elő, hogy megyei vagy községi utak helyett egyes megyei tisztviselők földjeit munkálják meg. Ez már így van. S nemcsak a közmunkával van ez igy, hanem az árvapénzekkel is, melyeket most az állam vesz kölcsön 4°/o-ra, ezzel akarván meggátolni, hogy el ne pocsékoltassanak. Medicina per or morbo. A szegény árváknak, kiknek pénzei tisztességes elhelyezés mellett 8—10°/o-ot is jövedelmezhetnének, csak a4°/o és a tőkepusztulás bancsai közt lehet választaniok. Tisztelet a kivételeknek: így áll a helyzet több, mint két évtized óta. A közmunka- és árvapénzek rendetlen kezelése már a provizórium alatt megkezdődött s azóta szép csendben csak előre haladt. Az alkotmányos korszak megelégedett azzal a vigasztalással, hogy a provizórium idejében még nagyobbak voltak a rendetlenségek. Szép vigasztalás! Aztán mióta a parlament helyreállott, mindig kisértett a megyei reform. Csakhogy eleinte nagy nemzeti tradíciók alakjában jelent meg a kérdés, és senki sem fogta föl a közigazgatás ügyét a közmunka és árvapénzek szempontjából. Csakhogy azóta a nagy nemzeti tradíciók mind sorra enyésztek. A vis inertiae után elpárolgott az a nézet is, hogy a megyék nem alá, hanem mellé vannak rendelve a kormánynak. E nézettel elpárolgott a megyék függetlensége is. Ma már nincs oly hivatalnok, a ki a kormánynak oly buzgó kortese lenne, mint a főispán, s a hol a főispán tudja annak módját, kormány kortes a választott tisztviselő is. A vármegyéknek régi hatalmát s glóriáját megette az 1870. és 1876-ki reform. Most már nincs sem régi vármegye, sem uj.Ami vér és hús volt a régi szervezetben, az mind lefogyott : maradt a csont és a bőr. És, hogy most már micsoda nagy nemzeti tradiczió megóvása függ attól, hogy a közmunka és árvapénzek ezután is az eddigi rendszer keretében hagyassanak meg. Azt csak az isten tudja. Az az egy bizonyos azonban, hogy Tisza Kálmánnak nincs szándékában sem a megyei autonómiát javítani, sem egyáltalában a rendszert reformálni. Mert mindazok a reformok, melyeket a múltban végrehajtott, s melyeket a jövőben kontemplál, nem képviselnek ez irányban sem újítást, sem javítást. A közmunka és árvapénzekhez hozzá lehet nyúlni , de a rendszerhez nem. A PESTI NAPLÓ TÁRCMJA. — Január 13. — Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva. Tánczestély Mária Valéria főherczegnőnél. »Meghívó ő császári és királyi fensége Mária Valéria főherczegnőnél tartandó tánczestélyre, csütörtökön, 1883-dik évi január hó 11-én esti 1ra 8 órától 10 óráig (czim) részére. Felmenet csak a balszárny kapunál, gyülekezés a fogadtatási teremben.« így hangzottak a Mária Valéria főherczegnőnél tegnap tartott tánczestélyre csak magyar nyelven kiadott meghívók. A vendégek már öt órakor összegyűltek az első belső előteremben, ahol őket ő Felségének két szolgálattevő szárnysegéde fogadta. Öt és fél órakor itt a következő ifjú hölgyeket láttuk egybegyülve: Zichy Lívia és Mária, Andrássy Mary, Károlyi Georgine, Margit, Gabriela, Andrássy Karoline, Zichy Mária, Teleky Anna és Katinka, Pálffy Pauline, Ráday Irma és Zichy Lívia comtesseket és Inkey Ludmilla baronesse-t; míg a meghívott urak közül ezek voltak jelen: Mailáth László, gr. Szapáry György, Lőrincz, József, László és Tibor, Blaskovich Elemér, gr. Vay Péter, gr. Pálffy Sándor, gr. Teleki László, br. Vécsey László és Miklós, br. Inkey Imre, gr. Andrássy Sándor, gr. Zichy Béla, gr. Esterházy Dénes, Tisza István és br. Révay Simon. A királyasszony ő Felsége főudvarmestere, I. Nopcsa ekkor jelentette ő Felségeiknek és Mária Valéria főherczegnőnek, hogy a meghívott vendégek együtt vannak. Erre az első előterem ajtai feltárultak, s ő Felségeik, valamint Mária Valéria főherczegnő Auersperg Aglaja herczegnő kíséretében megjelentek s a vendégeket üdvözölték. Az uraságokkal együtt kíséreteik is a terembe léptek. Ő Felségeik megjelenése után azonnal feladatott a tánczra, mely a nagy teremmel szomszédos előteremben folyt. A czigány zenekar, mely egész este játszott, a szomszédos kivilágitatlan nagyterem ajtaja mellett volt elhelyezve. A fiatal hölgyek, — kik kivétel nélkül rövid, könnyű háliruhákban — legtöbben fehérben, néhányan világos és sötét rózsaszínben, valamint zöldben jelentek volt meg, elegáns legyezőket kaptak emlékül, melynek zsinórján kis atlaszkönyvecske függött, lapjain a főherczegnő fényképével és a tánczrenddel. Az urak finom barna bőrből készült, három részből álló jegyzékkönyvecskét kaptak, melyek hasonlóképen a főherczegnő fényképét s ezenkívül egy naptárt tartalmaztak. Az ifjú urak frakkban jelentek meg. Az ifjúság egész gyönyörrel adta át magát a táncz élvezetének s ő Felségeik egész vacsora idejéig a tánczolók közt időztek. A tánczrend a következő volt: Keringő, polka frangaise, L franczia négyes, csárdás, 2. polka, 2. keringő, 2. négyes. Háromnegyed nyolcz órakor vacsora volt, melyen ő Felségeik is jelen voltak. A füzértáncznál, melyet az ifjú gr. Andrássy Sándor nagy ügyességgel rendezett, s a melynek folyamában számos jelvény osztatott szét, a király ő Felsége ismét megjelent a bálon. A kotillont követték a 3. négyes, 2. csárdás, 3. keringő, 4. négyes. Ezzel be volt fejezve a hivatalos tánczrend, de a tánczkedv még oly élénk volt, hogy ő Felsége a királyné indíttatva érezte magát, még egy toldás engedélyezésére. Tánczoltak még egy keringőt és egy 5. négyest és ezzel a szép ünnepély 101/2 óra után véget ért. Budapest, jan. 12. A képviselőház mai ülésében érdekes elvi vita folyt a képviselők mentelmi jogáról. A vita lényege az volt, várjon akkor, ha a ház bírói kérelemre valamelyik tagjának immunitását felfüggesztette, ezen határozatával a kérdéses ügyben végleg levette-e kezét az illető képviselőről, vagy pedig, hogy csak a bírói ítélet meghozatalára adta meg az engedélyt s nem kell-e az ítélet végrehajtására is tőle újabb fölhatalmazást kérni. E tárgyban nincs világos törvényünk, a külföldi parlamentnek gyakorlata is eltérő, néhol egyszer mindenkorra adják ki az illető képviselőt, másutt mindig csak esetről-esetre függesztik föl az immunitást, s az ítélet végrehajtása a képviselőház újabb határozatától van függővé téve. Nálunk törvény hiányában az eddigi gyakorlat az irányadó, ez pedig, elégnek tartja az immunitás egyszeri felfüggesztését. Mihelyt a ház a kikért képviselőt kiadja, úgy egészen átszolgáltatta őt — mindig a fenforgó esetet értve — a büntető igazságnak. E gyakorlat hiányait a mai érdekes vita nagyon élénken föltárta. A többség mai határozata a merev jogászi szempontnak megfelel ugyan, de elvileg nem felel meg a politikai érdekeknek. Beállhat az az eset, hogy valamely képviselőre nem a per megindításában, hanem a netaláni bírói végrehajtásban van az igazi vexáczió. Könnyen megtörténhetik, hogy egy kiváló parlamenti férfiút, aki esetleg párbajozás vagy ilyesmi miatt el van ítélve, épen akkor vonnak el a törvényhozói működésétől, midőn az országnak leginkább lenne szüksége reá. A mostani gyakorlat tehát eszközt ad a végrehajtó hatalom kezébe, hogy esetleg olyan férfiakat, kik reá bizonyos alkalmakkor veszélyesek lehetnének, ideiglenesen némaságra és tétlenségre kárhoztathassa. Azért a jelen gyakorlat sem a parlament méltóságának, sem a politikai érdeknek nem felel meg, s az ellenzék nagy része, midőn ma az eddigi gyakorlat megváltoztatását s a mentelmi jognak csak esetrőlesetre való felfüggesztését ajánlotta, figyelemre méltó és életrevaló eszmét pendített meg, mely a házszabályok revíziója alkalmával bizonyára ismét föl fog merülni. Ma a szavazás nem elvi szempontok szerint történt s az eddigi gyakorlat értelmében az ellenzék egyes tagjai is a többséggel szavaztak. Reméljük azonban, hogy a politikailag teljesen indokolt indítvány szerencsésebb sorsban fog részesülni, ha majd alkalom adtával újra fölelevenítik. Ő Felsége ma délelőtt gr. Kálnoky külügyminisztert hosszabb kihallgatáson fogadta. A miniszter Budapesten való tartózkodása vasárnapig fog terjedni. Gr. Kálnoky kíséretében Dóczy udvari tanácsos is ide érkezett. A mérsékelt ellezék f. hó 13-án d. u. 5 órakor értekezletet tart. Pétervárról írják jan. 7-ről: Manassem, ki a keleti tartományokból már visszatért s jelentését elkészítette, azon nyilatkozatot volt kénytelen tenni, hogy sok rendetlenséget és törvénytelenséget tapasztalt ugyan, de egyetlen megvesztegetési esetet sem bírt kideríteni. Az átvett kérvények közt, melyek száma meghaladja a tízezret, egyetlen egy sincs, mely valaki ellen a megvesztegetés vádját emeli. Kurlandban decz. 10-én a Dohmen-faluhoz tartozó egy gazdasági épület, mely messze künn volt az erdőben, felgyujtatott s a nagy mennyiségű rozs benne elégett. A kár 10.000 rubelt tesz. Csaknem minden nap jelentenek gyújtogatásokat. De mig az orosz kormány a keleti tartományokban a dolgoknak zavartalan folyamot enged s a balti lakosság külön jogain csorbát ejt, Finnországgal, kegyenczével, úgy bánik, mint a nyers tojással. A finnországi kormányzó, Heyden gróf, Helsingforsban néhány tanítót, kik a nihilizmus gyanújában álltak — kettőnél a gyanú alaposnak bizonyult — becsukatott. A szenátus panaszt emelt a czárnál, ki azonnal — még okt. végén — leiratot bocsátott ki, melyben sajnálatának ad kifejezést a felett, hogy a kormányzó olyan rendszabályokhoz folyamodott, melyek nincsenek összhangban a finn országos törvényekkel. Most hire jár, hogy a finn szenátus jogkörét még inkább kiterjesztik s a Helsingfors Dagblad jelenti, hogy a szenátus azon terve már jóváhagyatott, mely szerint jövőre a szenátus lesz legfőbb felebbezési szék sok olyan ügyben, mely eddig a czár és a nagyherczeg eldöntése alá tartozott. Látni való, hogy az autonóm Finnország nem veszély Oroszországra, míg a balti tartományok folyton keserves kínokat okoznak az orosz politikusoknak. Metserski herczeg a Grashdanin-lapban a Bunge visszalépésére vonatkozó híreket alaptalanoknak nyilvánítja s azt mondja, hogy a pénzügyminiszter elbocsátása csak szerencsétlenséget hozhat az országra. Ez körülbelül minden okos embernek is a véleménye. A czári család a karácsonyt Gazsinában ünnepelte ; a czári herczegek és herczegnők számára az egyik teremben fényes karácsonyfa volt emelve. A franczia kamrának jan. 9-ki ülését Guichard korelnök e beszéddel nyitotta meg: »Nem fogjuk többé hallani e szószéken, nem fogjuk látni e padokon azt, kiben Francziaország lelke volt megtestesülve. A fegyver- és pénztárak üresek voltak, ő szervezte a védelmeket, hadseregeket teremtett, becsülettel mente meg Francziaország sorsát és jövőjét. Mi sem ijesztő vissza, a poroszok állatoldatlan övvel vonták be Párist s kirepült a porosz hadsorok fölött. Épen oly nagy politikus, mint hazafi, erős a törvény s a közbizalom által, az 1877-ki választások alkalmával ama büszke kihívást intézte a köztársaság ellenségeihez : Visszalépni vagy meghajolni! (Élénk helyeslés, jobbról megszakítások.) Francziaország lelkesedése, áldozatkészsége, dicsőséges üdve képezte e pillanatban erejét. Francziaország méltó volt rá s ő Francziaországra. A szeretet közte és a nép között, a szívnek e közössége fűzte össze a lánczot, mely ma meg van 1—^^——WWW— törve. Francziaország rémítő csapást szenvedett. (Megszakítások a szélső balról), de nincs, megingatva, Francziaország és Gambetta műve nem múlékony mű győzelme a nemzeti szuverenitásnak megoldása a franczia forradalomnak a köztársaság végleges megalapítása által. (Élénk helyeslés.) Ez a mű, mely előtt ünnepélyes hódolatát fejezte ki Francziaország a nagy temetés napján. Francziaországra nézve Gambetta dicsősége s a köztársaság el nem enyészhetik. Folytassuk most az ország ügyeit. Az ország számított hazafiasságunkra, hogy elkerültessenek a szakadások, melyek az állhatatlanság forrása lehetnek a hatalomra s a gyengeségé a köztársasági kormányra nézve. Egyesülésünk által megfeleltünk az ország várakozásának s jövőre is meg fogjuk ezt tenni. Bárminek lehetnek is politikai egyenetlenségeink, mi, a nemzeti képviselet tagjai nem feledhetjük el, hogy van köztünk egy szét nem rombolható kötelék : »a hazának szeretete!« A gambettisták padjain természetesen nagy tetszéssel találkozott e beszéd. A vasárnapi munkaszünet kérdése legközelebb a német birodalmi gyűlésen is tárgyalás alá kerül. Hatezer aláírással azon kérvényt intéztek t. i. a gyűléshez, hogy tekintettel arra, miként a kereskedésekben és ipari üzletekben foglalkozó egyének is szükségét érzik erkölcsi és testi jólétük fejlesztése s vallási kötelességeik teljesítése érdekében egy szünnapnak, mondassák ki törvény által, hogy a kereskedelmi s ipari üzletek vasár- és ünnepnapokon zárva tartandók, csak az élet s egészség fentartására s a lakosság művelésére s felüdülésére szolgáló intézményekre nézve engedtetvén e szabály alól kivétel. Divat. Páris, január elején. Itt a farsang, a kisebb és nagyobb elitebálok a soirées dansantesk és a bal-masque-ek programmja már meg van állapítva. Azok, kik a múlt farsangban bábszépségek hírében álltak, természetesen az idén is meg akarják tartani hírnevüket, s a friss, nyíló rózsák egész koszorúja lép velük versenyre. Fiatalság és ártatlanságba ruhák fénye és pompája gyönyörködteti a nézőt. Évről-évre megújuló jelenség ez,a benyomás mindig ugyanaz marad, bár a társadalmi életben évről-évre új jelenségek, divatok, új ízlés uralkodnak. A fény és pompa mindinkább emelkedik, a hervadó szépségek ezzel akarják eltakarni azokat a nyomokat, melyeket a futó idő bálkirálynői mivoltukon ütött. A hölgy, ki a divat szabványait figyelembe veszi, természetesen az idén nem jelenhet meg abban az öltözékben, melyben a tavalyi elite-bálokban hódított, mert attól tart, hogy elveszti prestigejét. S mikor a báli saisonra sürü fátyolt vet a hamvazó szerda, a drága értékes virág, és tolldiszitéseket ad acta teszik. Fané, passé! Epedve néznek az uj divat után. Mert ez az a parancsoló, eszmét adó, folytonos tevékenységet tanúsító segéd, társ, vagy ha úgy tetszik, barát, mely sohasem hagyja zavarban azokat, kik ragaszkodnak hozzá. S mennyi újdonságot mutat a folyó évi divat! A gazdag genuai bársony festett virágokkal van bevonva. A nehéz latinszöveteket színes gyöngyök, chenille-alakok, vagy applikált selyemvirágok fedik. A khinai damaszt szövetek, a latins ottomanok oly vakító fénypompát mutatnak, melyekre az ezer egy éj regéiből mindenki emlékezhetik. A szövetek már magukban véve is értékesek, mennyit nyernek meg az összeállítás módja által. A gyöngyökkel kivarrt selyem kabátkához corsaget és virághímzésekkel átszőtt moirée-antiqueból készült hosszú uszályt hordanak, a fényes satinderekakhoz velours brocatból készült uszályt. Az átlátszó finom csalánszövetű ruhákhoz satin-duchesseből vagy taffetas sylphide-ból készült felső öltönyök divatosak. Tekintettel a báli termékben mindinkább alkalmazott villamos fényre, mely a színeket igen előtünteti, legdivatosabbak a halvány, majdnem sárgásba játszó rózsaszínek, bois de cédre-k, a barnásszürkeszínű chartreuse-ök és a mais dorék. A napokban egy helybeli szalonban valóban csodaszép latin-aurore báb ruhát láttam, mely hasonló színű fodrozott csalánszövetű volantokkal volt beborítva. Minden egyes volant három sor keskeny atlaszszalaggal volt díszítve, a tunika szárnyai és a panierek sötét rózsaszínű veloursokkal voltak ellátva. Az ily módon összeállított ruhák igen díszesek, de vannak egyszerűbbek is. Ha a latin-szövet helyett volle- vagy crépeszövetet veszünk, igen csinos ruhákat állíthatunk ki. Ez utóbbi gyapotból készült szövetek majd minden egyes modern színben kaphatók a párisi divatkereskedésekben. E szöveteknek az a nem megvetendő tulajdonságuk van, hogy nem egy könynyen szakadnak, tartósak, s így nem lehet attól tartani, hogy táncz közben elmállanak, mint például a csalánszöveteknél, a tarlatánnál, crépenél, gazénál és más ezekhez hasonló szöveteknél. Amily egyszerű az új és divatos bábruhák alapja, ép oly vakító fényes és pompás annak kiállítása. Atlasz, moire antique, crépe de chine, széles fehér vagy színes gyöngyhímzések szegélyzik a volantokat. Nehéz selyemszövetekből készült rojtok, széles selyem sallangok szegélyzik a ruhákat. Úgy látszik, az idén nagy gondot fordítanak a vállra. Virággal erősített, admirált bojthoz hasonló rojtokat helyeznek föléje. A napokban csinos báli ruhát láttam, mely a szép A. grófnő számára készült. A ruha számtalan, apró, keskeny szalagokból készült csokordudorokkal volt borítva, aljától egész a derékig, a vállon latin sylphideből készült széles admirált bojttal. Oldalt keskeny és mindjobban szélesedő Hosszú rojtok szegélyezték a ruhát. A keskeny szalagokkal nagy fényűzést űznek hölgyeink. A fényűzés e tekintetben valósággal mesés. Az uszályok alul tenyérnyi széles ruch-fel vannak borítva. E ruch-öket rendkívül keskeny, alig néhány milliméternyi atlasz szalagokból készítik. A ruha előrésze ezrekre menő szalagsávokkal oly módon van beborítva, hogy az alapszövetet alig látjuk. Újabban a divat szeszélye már majdnem őrületes jelleget öltött, ugyannyira, hogy még a szalagdudorokra is rojtokat varrnak. Ez oly fényűzés, mely már a túlzással határos. E túlságosan feldíszített ruhákkal ellentétben divatosak a nehéz szövetekből készült ruhák is. Ezeken nincs semmi dísz, rendkívül egyszerűek és lehető stílszerűek. A robes patriciennes-ek a saison legelegánsabb és legizlésesebb ruhái. Ezeket világos havasi rózsaszínű brocatból készítik, melynek alapszíne a ruha előrészénél alkalmazott könnyű latinnal teljesen megegyez. Az idén inkább divatos, mint tavaly vagy két éve, a társaságban használt ruhákban a dualizmus, vagyis az, hogy a ruha két részből áll. Ritka eset, hogy a ruha eleje ugyanolyan színű, mint a hátulja. A fehér aranybrocatból készült juponokhoz például vörös vagy kék selyemből készült uszályok divatosak, a créme latin juponokhoz égszínkék brocat uszályok fehér hímzéssel, a bordeau szinü uszályokat pedig rózsaszínű alsó ruhákkal használják. A mi az uszályokat illeti, igen kedveltek a manteaux de cour alakúak. Ezen uszályok már a vállról indulnak ki, nagy gyémánt agraffokkal tartatnak össze s aztán hosszú uszályban végződnek. Az elegáns uszályokat olyan szövetből kell készíteni, mely minden díszt nélkülözhet A könnyebb szövetből készült uszályok pompáját oly módon igyekeznek hölgyeink emelni, hogy hímzésekkel, selyem-pannerekkel vagy virágdiszitésekkel látják el. E díszítések az uszály szegélyét ékesítik, közepén pedig kúpalakúlag emelkedő garnitúra látható. E garnitúra széles rudhökből, tollakból és csipke volantokból áll. De mindezen díszítés nem gyakorolhat eléggé imponáló benyomást. Mert a mai divat alapeszméje az, hogy egyszerűnek lássék, jóllehet nem az; az ily fényes garnitúrák pedig épen az ellenkező benyomást gyakorolják. Sokkal több elegancziát és fényt kölcsönöz az uszálynak a festői redőzet, mely a draperiázott ruhára borul. Ez a redőzet nem csak a szakemberek tanulmányát képezi; a divattermekben is buzgón tanulmányozzák, és száz meg száz nőszabó töri rajta fejét, mikép lehetne legszebben kiállítani. Újabban azt hiszik, hogy a problémát legkönnyebben úgy lehet megoldani, ha az uszályt könnyű, puha, gyapot flanellal bélelik ki, és a kemény béléseket mellőzik. Szegény szánandó teremtések, kik szolgálatkész apród hiányában, órákon keresztül kénytelenek maguk után vonszolni a jól kibélelt, nehéz brocat uszályokat a forró báltermekben ! A mi fiatal leányaink azonban teljesen emanczipálták magukat a báli ruhák uszályától, anélkül azonban, hogy ezért azzal lehetne őket vádolni, hogy az emanczipáczióban valami nagy kedvük telik. A báli ruhák hátul lehetőleg még kurtábbak, mint elől, s a ruha alzata gazdagon van felékesítve virágokkal. Fiatal hölgyek számára a legalkalmasabb szövet a tulle illusion, mely chenille pomponokkal van átvarrva, továbbá a gaze plumeeté. E szövetekhez hasonló színű és alkalmas hímzéseket szoktak alkalmazni, melyek az egyszerű világos szöveteket jelentékenyen emelik. Az angol hímzések már lejárták magukat; senki sem hordja ezeket örömest.Ehelyett bordűröket alkalmaznak, melyek gaze-ra hímezve, laposan hímzett selyemvirágokat mutatnak,melyeknek élénk, ízléses színpompája általános csodálat tárgyát képezi. A languettek meglehetős hosszúak, ugyannyira, hogy mindegyikben elfér egy kis színezett csokrocska. E gaze-crépere és selyem alapra hímzett selyemvirágokat kivágják, és igen sikeresen alkalmazzák a tavalyi bábruhákra. Arany és ezüst zsinórok nem divatosak. A ruha eleje gyakran corelles bongroises-zal van borítva. A derék elején két sorban A Széchenyi-társulat közgyűlése. Szathmár, január eleje. Szathmá megye egyik, kiválóan nagy fontosságú s az országos közvélemény által is melegen felkarolt egyesülete, a Széchenyi-társulat, dr. Schlauch Lőrincz püspök elnöklete alatt december 28. délelőtt 10 órakor, Szathmáron, a püspöki palotában tartó közgyűlését. A tagok, mint máskor, úgy ez alkalommal is, igen szép számmal jelentek meg. A közgyűlést dr. Schlauch Lőrincz megyés püspök nyitotta meg, bejelentvén mindenekelőtt, hogy a Széchenyi-társulat alapszabályai a bemutatási záradékkal ellátva leérkeztek, minélfogva a társulat most már megkezdheti működését; ismertető a társulatnak az alapszabályokban is kifejtve levő czéljait és eszközeit, reámutatva azon hatásra, melyet e társulat a vidék életére gyakorolni van hivatva, kiemelvén, hogy czéljait tisztán társadalmi utón kívánja elérni, minélfogva nemzetiségi és politikai agitácziói nincsenek ; s hogy a magyar állameszme fentartása, terjesztése vallását, nemzetiségét senkinek sem fogja bántani. Az állameszmének egyik hordnoka — úgymond — a magyar nyelv lévén, ennek terjesztése kötelesség, de itt is távol fog állani a társulat minden kényszerítéstől; csupán a hazaszeretet az, mivel mindenkit magához kíván kapcsolni. A társulat hatásának egyik főtere az iskola, mert, ha a tanító a magyar hazaszeretettől lelkesül, könnyen átöntheti azt a gyermek szivébe s innét átterjed a szülőkre, a családokra. A magyar nyelvet a megye minden iskolájában tanítani kell, hogy képessé tegyen minden embert a közhatósági hivatalok viselésére, s az államnyelv használatára. Ma a társulat megkezdheti ugyan működését, de szüksége van minden tagjának szellemi és anyagi támogatására, a társulat czéljaiban közreműködők gyámolítására. Üdvözli a szép számmal megjelent tagokat, s ezzel a közgyűlést megnyitván, kéri az alapszabályok felolvastatását. A megnyitó beszédet a jelen voltak zajos éljenzése követte, melynek megszűntével Csomay Imre ideigl, titkár és jegyző egész terjedelmében felolvasá a jóváhagyott alapszabályokat, melyek e lapokban már közölve lévén, azok mostani ismertetését feleslegesnek tartják. A közgyűlés azonnal elrendelő, hogy azon alapszabályokat az igazgatótanács kellő számú példányokban nyomassa ki, s a társulat tagjainak küldje meg. A püspök felemlítvén, hogy a társulat tisztviselői csak ideiglenesen voltak megválasztva, maga és tiszttársai nevében visszalépését kijelentő, felkérvén a közgyűlést a tisztikar alapszabályszerű megválasztására. A közgyűlés aztán tiszteleti elnökül egyhangúlag dr. Schlauch Lőrincz püspököt, alelnökökül Ujfalussy Sándor megyei alispánt, Böszörményi Károly polgármestert, gr. Degenfeld Józsefet és ifj. gróf Teleki Sándort szintén egyhangúlag megválasztó, s e felőli értesítéseket elrendelő. Az igazgatótanács tagjaiul pedig a következők választottak meg: Somkutról Takács Sándor, Drágus Pál, Nagy-Bányáról Papp Zsigmond, Nyirő Sándor, Turman Olivér, F.-Bányáról Puskás Antal, Czelder Márton, Lánczki István; Szinyér-Váraljáról Papolczy Béla, Papp Kálmán ; Nagy Károlyból Rába István, Horváth Dénes, Katona Miklós, Hegedűs József, Papp Sándor; az Avasból Nagy Imre, Privigyei Bertalan, Lánczki Lajos, Szentiványi Gyula, Szél György, Szabó György; Borhidról Erdős Gábor; Csenger vidékről Kiss Áron, Bencsik István, Galgóczy József, más vidékről Ráthonyi Endre, Balogh Sámuel, Böszörményi Sándor (útbiztos), Csepelyi Miklós, Bélteki Albert, Sepsy Károly, Kallós Péter, Horthy Elek, Tegze Mihály, Szatmárnémetiből Csomay Imre, Fehér Márton, Fésős András, Halmi János, Hehelein Károly, Heuman Mihály, Hofbauer Ignácz, Jákó Mihály, Jandrisics János, Jeney György, Kiss Gedeon, Kovács Béla, Korányi János, Kölcsey Sándor, Márton László, Rácz István, Sarmaságh Géza, Szeőke Bálint, Tabajdi Lajos, Unger Gusztáv, Uray István, Vajay Károly, Vozári Gyula. Ezek után Csomay Imre négy rendbeli indítványt terjesztett elő, melyek folytán a következő határozatok hozattak : 1. A Széchenyi-társulat Máramaros megyének azon román ajkú polgárait, kik a magyar államellenes nagyszebeni memorandum elvei és iránya ellen tiltakozva, egyhangúlag nyilvániták, hogy a magyar államnak és magyar nyelvnek barátai, s a haza ellenségének tartják mindazokat, kik a magyar nyelv jogai ellen kikelnek, s üdvözölni kívánja . Mihálka László alispánt, Cziple Zsigmondot és Vincz Gyulát különösen is megnevezve. Az üdvözlő írat szerkesztőivel s a társulat nevében elküldésével az elnökség és tisztikar bízatott meg. 2. A Széchenyi-társulat a hasonló czélu és irányú társulatokkal és egyletekkel összeköttetésbe lép, azokkal a nagy czélra együtt működik, s előkészíteni kívánja egy országos magyar egylet létrejövetelét, mely aztán az összes egyletek vezéregyletévé leend. 3. A magyarosodási törekvések előmozdítására létesített »Magyarország« czimű havi folyóiratot, mely a mi elveinket is vallja, a társulat megrendeli, s munkálkodásának eredményeit e lapban állandóan közöltét, nem záratván ki, hogy e felől a megyei és fővárosi napilapok is értesittessenek. 4. A társulat megalakulását s működésének megkezdését Szathmármegye és Szathmárnémeti sz. kir. város törvényhatóságának hivatalosan bejelenti s felkéri az igazgató tanácsot, hogy hasson oda, miszerint a társulatot mindkét törvényhatóság oltalma és támogatása alá vegye.