Pesti Napló, 1883. június (34. évfolyam, 149-178. szám)
1883-06-30 / 178. szám
178. szám. Szerkesztést Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap ««ellem! részét illető minden közlemény • szerkesztő.'4*^** intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körübi panaszok, hirdetmények) kiadó-hivatalhoz intézendő*:. Budapest, 1883. szombat, junius 30. PESTI NAPLÓ REGGELI KIADÁS. 34 évi folyam. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 3 frt. — 3 hónapra 6 frt. — 8 hónapra XI frt, ál mit klséra pmUl kUtakeldéseért felszebetés évMtysdeaként 1 Mai. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Festi Napló« kiadó-hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. B--------------------------------- Előfizetési felhivás a PESTI NAPLÓTM A júl.lsejével kezdődő félévre előfizetést nyitunk lapunkra s felhívjuk t. olvasóinkat a megrendelés minél előbbi megtételére. ^ ^ A Pesti Napló megjelen naponkint kétszer, hétfőn reggel s ünnepnap után reggel rendkívüli számokat ad ki. Előfizetési árak: (Reggeli s esti lapra s hétfői reggeli rendkívüli számra.) Félévre......................................12 frt Évnegyedre.................................6 . Egy hónapra.................................2 . Ha az esti kiadás postai különküldése kívántatik, a felülfizetés havonkint 35 kv, évnegyedenkint 1 forint. Az előfizetések Budapestre a Pesti Napló kiadóhivatalába (Barátok tere Athenaeum-épület) intézendők. .! Pesti Napló szerkesztősége és kiadóhivatala. Budapest, június 29. Gurko tábornoknak varsói kormányzóvá kineveztetését az európai sajtó általában annak jeléül tekinti, hogy Lengyelország ellen az orosz kormány ismét szigorúbb intézkedéseket léptet életbe. Gurko tábornok arról ismeretes, hogy nem kíméli a vért s e tekintetben a hirhedt Muravieff versenytársa. II. Sándor czár őt Pétervár kormányzójává nevezte ki, s a tábornok oly drákói intézkedéseket tett, hogy a czár sietett a kinevezést viszszavonni. A lengyel ügyeket illetőleg nagy feltűnést kelt a félhivatalos bécsi Pol. Korr. egy jelentése. E szerint Varsóban mindazok, kik az ott átutazott Károly Lajos főherczeget és nejét ováczióval fogadták, rendőri felügyelet alá helyeztettek. A franczia anarchisták Michel Lujza elitéltetése miatt tüntetésekre készülnek. E tekintetben ügyeimet érdemiel egy párisi levelező következő jelentése : »Igen valószínű, hogy július 14-én Michel Lujza mellett tüntetések lesznek. Mindenesetre jobb lett volna, ha a »nagy polgárnőt« enyhébb büntetéssel sújtják, akkor a tüntetésekre aligha lett volna kilátás, mert a többi, ellenszenves vádlottak sorsa iránt, az anarchistákat kivéve, senki sem érdeklődik. A nép inkább gyűlöli a vádlottakat, kiknek a bíróság előtt tanúsított magatartása csak fokozta ezen érzelmeket. Pouget egyike azoknak a dinamit embereknek, akik dicsekesznek bűntettükkel, nagyon is megérdemelte azt a 10 évi kényszermunkát, amelyre elítélték fosztogatásban való bűnrészesség és lázító röpiratoknak a katonaság körében való terjesztése miatt. Az anarchisták gyűlést tartottak, melyen elhatározták, hogy július 14-én fekete zászlók kitűzése által fognak tüntetni. A gyűlés lefolyása oly izgatott volt, amine talán eddig soha s így csak örvendetes lehet az, hogy a gyűlésen nem voltak jelen többen, mint százhuszan. Egy Lesieur nevű polgár, aki egy forradalmi lapban olvasta azoknak az esküdteknek a nevét, akik a szombati verdiktet kimondták, felkiáltott: »Mily jó, hogy a nép ismeri ezen neveket!« Testvérek — kiáltá fel Caulet — megegyeztünk! Jegyezzétek meg azoknak az uraknak a nevét, nehogy szárazon vigyék el a dolgot. Minden testvér különben szabadon járhat el tetszése szerint, mert az anarchistáknak az az első alapelvük, hogy kizsákmányolják azt, amit az első kedvező alkalom kínál nekik. — Ami engem illet — folytatá Caulet — én magamra vállaltam Ramné elnököt. Hol lakik ? Megmondták neki az elnök lakását. Ramné — folytatá a szónok — fenyegette az anarchistákat. Ő legyen az első áldozat. Az esküdtek névsorát! kiált közbe egy másik hang, erre minden oldalról felzúg a tömeg: Az esküdtek névsorát! Az esküdtek névsorát! Lesieur polgár átnyújtja a szónoknak a névjegyzéket, ki azt nagy nehezen végre fel tudja olvasni. Az anarchisták papirost és irónt vesznek elő, akinek nincs, kölcsön kér a szomszédjától. Ezután felírják a neveket és az illetők lakásait. Egyik névnél a szónok megáll és megjegyzi: Ezt ismerem! — mire a terem másik oldaláról felzúg egy hang: Fel fogjuk akasztani! A hírlapírók, kiket az ily üléseken már több ízben fenyegettek, ezúttal nagy veszélyben forogtak. Ladiane arra, a legitimista Clairon egyik dolgozó társára rákiált egy anarchista, s állítja, hogy nevetni látta. »Majd az utczán találkozom veled!« — kiáltá a dühöngő, felemelt öklével a hírlapírót fenyegetve. »Az igen könnyen megtörténhetik,« — válaszol a reporter nyugodtan, s átadja a dühöngőnek névjegyét. De a névkártyát egy pillanat alatt szétszaggatják és kiáltozni kezdenek : Ököllel verekszünk! — S az illető anarchista azonnal megpróbálja, hogy elég erős-e az ökle. Ráveti magát a hírlapíróra, kit már vagy 12 anarchista vett körül, s ütni kezdi, kiviszik a teremből s útközben rugdossák és öklözik.« A Temps az ülésről a következőket írja: »Igen nehéz a gyűlést máskép jellemezni, mint az epileptikus szoczializmus képét. Mint bizonyos mohamedán felekezetek pl. az aissonak gyűlésén, itt is egészen nyugodtan kezdődik a színdarab, mire a szereplők versenyeznek egymás és a tömeg felizgatásán, s végre áthágják az őrültség határát is. így láthattuk az anarchista szónokokat is, megrészegülve a zajtól, lelkesedéstől és őrültségtől. Egyik a másikat igyekezett túlszárnyalni, s mindannyian magukkal oly tehetetlenekké lettek, oly deliriumba estek, hogy hideg vízre és kényszerzubbonyra lett volna szükségük. Mindamellett igaztalanok volnánk, ha mindezt készpénznek vennék. Kétségkívül őrültség ez, de nem igazi őrültség, hanem csak kendőzött, tettetett őrültség ... A fanatizmus, mely oly kitűnően játsza a komédiát, nem zárja ki a boszu bizonyos alarora TM*Zobb nemét sem. Csak be kell néznünk a forradalmi szinnaz kulisszái közé, és meggyőződünk a szereplők türelmetlenségéről, a vezetők irigységéről, kaczérságáról, s akkor aztán le fogjuk szállíthatni az ő manifesztálcziójukat valódi értékükre. Ez a tömeg dühöng a képviselők és a szélsőbalpárt tagjai ellen. Hiába igyekszenek e pártlapok hozzájuk csatlakozni, hiába tiltakoznak ők is Michel Luiza elítélése ellen, hiába követelnek számára teljes amnesztiát! Mi érte a jutalom ? A Lanterne-t kormánylapnak nevezik, s Rochefort Intransigeantjának ugyanez a sorsa, mert mérsékletet javasol, hogy elérhessék azt a kedvezményt, amelyet elérni akarnak. A PESTI NAPLÓ TÁRCSÁJA. — Junius 30. — A hóbortos. Irta: Bentzon III. I’ll. 13 Első rész. VIII. Laura szemébe nézett a beszélőnek és kérdé magában, miféle bánat lehet az, a mire oly palástolt czélzást tett. — Gyűlölni ?... arra, azt hiszem, képtelen volnék, felelt Laura. Azt hiszem, még soha sem bántott meg senki sem. — Ami pedig a zúgolódást illeti. .. bizonyosan zúgolódnám egy nagyon kellemetlen sors miatt; kézzel-lábbal küzdenék ellene, ahelyett, hogy meghajolnék, s tudom, hogy végre győznék. — De ha boldogsága egymástól függne, aki azt visszautasítaná ? — Nem szabad mástól függnie, csak tőlünk, a mi akaratunktól, a mi bátorságunktól; atyám gyakran mondta. — Atyja úgy beszél, mint egy férfi. A mi boldogságunk inkább érzelmünktől függ. Egy nő, akit szeretnek, mindig boldog. — Legyen ! De miért ne legyünk szeretve, ha megérdemeljük azt? kérdé Laura ifjúi bizalommal. Kerlan kisasszony fejét rázta. — Remélem, mondá, hogy ön sohasem lesz a magány édességének megpróbálására kárhoztatva. Ez jobb barátom, mint sok más, és ha barát, nagyon üdvös e— hitem szerint — veszedelmes, gonosz világban . . Nézze meg gyümölcsös kertemet. — Milyen nyugalom uralkodik itt! — folytatá Laura. — Ugye kellemes ? — Kellemes. Egy kis csönd állt be. Azután Laura ujjai közt egy gyenge ásitást fojtott el. — Sohasem unatkozott itt ? kérdé. — Hogy volna az lehetséges ? Hisz itt oly rövidek a napok! vetek, ültetek, gondozom állataimat, látogatom a betegeket, dolgozom, és ha akarom... igen érdekes sétát lehet tenni a lannioni után, de azt akkorra halasztottam, mikor ön itt lesz. Ha egyedül vagyok, nem is jut eszembe, hogy kimenjek. Sőt inkább jobban és jobban összevonom kis körömet. Hogy mit gondolt Laura erről az életről, azt tudtunkra adják levelei, melyeket naponkint atyjához intézett. Ez az előzetes halál, tudod és soha sem volt bolondabb kedvem élni. Midőn Kerlan kisasszonyt állítottad elém mintaképül, bizonyosan megfeledkeztél arról, hogy a világ dolgai mennyire megváltoztak. Mindenesetre jó, kimondhatatlan tökéletes... mindenképen gondoskodik rólam, de e vidéki élet menynyire jobban becsülteti velem a mi drága Párisunk életét, mely annyi érdekességgel, változatossággal van tele, melyek folyton foglalkoztatják az ember elméjét. Valid meg csak, hogy azért nyújtottál módot ennek megismerésére, hogy az összehasonlítás által még jobban megérthessem boldogságomat. Egyébiránt nem fogok gyönyör nélkül emlékezni az itt töltött időre, arra az ábrándos álomlétre, mely itt a cselekvést és gondolkozást helyettesíti. Reggel misére megyek Kerlan kisasszonynyal, azután elkísérem szegényeihez, azaz csak ajtajukig, mert nem birom átlépni a piszkos, zsuppos tetejű breton házak küszöbét. Délután befognak s mi bejárjuk a vidéket, átzarándoklunk a szentek legendái és tündérmesék honán. A Ménébrén, e különálló, kúp alakú kopár hegyen mondták ki a hatodik században az egybegyült bretagnei püspökök az egyházi átkot a kékszakállra, akit valóban Atkos Comorrusnak hívtak. Azt állítják, hogy az efezusi hét alvót itt találták meg egy sírboltban, mely most egy kápolna alapját képezi; a mi templomunkban van egy nőkoporsó, mely telve van csontokkal; ha egy hónappal előbb jövök, láthattam volna Pouldousban egy sereg hívet, a kik egy kamra előtt tánczoltak, mely arra emlékeztetett, hol szent Lőrinczet elégették, azután megmosták magukat, mely szertartás még a druidáktól származik. Mily sajátságos vegyüléke a katholikus és a pogány babonának! Nona kisasszonyt mindez nem bántja, oly nyugodtan magyaráz nekem mindent, mintha semmi természetfeletti sem volna benne, és megvallom, hogy ezek a történetek úgy mulattatnak, mint egy két éves gyermeket. Nagyon jól kiegészítik a vidék képét, mely mindig kissé titokzatos és fantasztikus. De szegény Blonderm válogatja vállát. Egy jó könyvtár sokkal jobban tetszenék neki. Amint hallottam, van ugyan egy könyvszekrény Kerlanban, mely egy zöld függöny mögé van rejtve, csakhogy a könyvek helyén vajas bödönyök és befőttes csuprok állanak. »Jézus Krisztus példája«, egy franczia-breton szótár, egy vén biblia, néhány történelmi kivonat, néhány nevelészeti munka, melyeket Blondet kisasszony elavultaknak ítélt, ez az összes szellemi táplálék, amit itt találhatunk. Ha tovább tartana ez a szükség, rettenetes lenne. Könyvek híján a tájat szemlélgetem. Kerlan nagyon elhagyott helyen van, többet nem mondok róla, ami pedig illeti, hogy milyen benyomást tett rám szülőfölded, a légueri völgy, azt írhatom : Mily szép sziklák! Mily szép égbolt! Mily gyönyörű erdők! Ez a tájék méltó arra, hogy atyám szülőföldje legyen ; de azért mégis örülök, hogy eljöttél onnan. A kastélyok és kápolnák romjai, melyekről beszéltél, Coetsrei, Kerfous, Runfao, Tonquédec mind festőiek, mind a középkorra emlékeztetnek! Meszsziről, a fákon át láttam Ville-Revault tornyait. A tornyok, a tetők mind azt látszottak mondani: Nem szívesen látnak itt.• Valóban semmi üzenetet sem kaptam e megközelíthetlen erődből. Bátyám majdnem mindennap meglátogat bennünket. A rendes órában mindig hallatszik a lódobogás az utón, az ő lova az, a kis Corlay, mely nem sokat mutat, de mely, hogy tulajdonosa szavaival éljek, fáradhatlan egy állat. Bátyám leugrik és oly boldogan ugrik felém, hogy mindig azt hiszem, így fog szólni hozzám: — A játék már előre meg van nyerve, elviszlek nyergemben Ville-Revault meghódítására. De még semmi sem történt; én nem kérdezősködöm és nem is türelmetlenkedem, úgy tekintem, mint ha Kerlan kisasszony, atyám barátnőjének egyszerű látogatására jöttem volna, minden mellékgondolat nélkül. Önszeretetem így semmit sem szenved, bármint vitatkozzanak is miattam, mert tagadhatatlan, hogy sokat beszélnek rólam. Armel, miután egy kissé zavartan társalgott velem — ez a különben derék tengerész mindig oly félénk — hosszan szokott értekezni keresztanyjával, amint ő hívja. Mindig sajnálattal távozik társaságunkból; úgy hiszem, Kerlan vidámabb hely rá nézve, mint Ville-Revault. Bátyám különben nem unatkozik itt, ép úgy, mint Kerlan kisasszony nem; természetének köszönheti. Vadászik, foglalatoskodik a gazdaság körül; de nem sokára el fogja szólítani foglalkozása, mielőtt felét befejezhette volna annak a munkának, melyet tervez. — Azt mondom neki a múltkor : Hogy van az, bátyám, hogy már körüljárta a világot s most mégis megelégszik e szűk láthatárral ? Ő azt felelé : Semmi sem tetszik nekem oly szépnek, mint ez, de ahogyha oly szerény ízlése van, mért nem elégszik meg mindezzel? Mert szenvedélyesen szereti a tengert. Igaz, a tenger én sohasem képzeltem másképen Bretagnet, mint a tenger hullámaitól csapdosva; az első napokban nagyon lehangolt, hogy csak erdőket vagy lápokat látok. Most, hogy távolabbra is kirándulunk, már voltam Saint-Michel-en-Gréveben, ahol a fehér homokos parton a babok egész erdőt hódítottak meg, melynek törzsei még most is látszanak, és a ploumanachi kikötőben, ahol szent Quiret egy kis román stílu kápolnájában gombostűkkel fürdözik tele a szent szobrát, hogy még abban az évben férjhez segítse őket. Kedves papám! Milyen messze vagyunk Trouvilletól! Ha legalább e part egészen puszta, elhagyott lenne! De nem! Vannak itt fürdőzők, mind erre a vidékre valók; a vendéglőben négy frankot fizetnek napjára, és milyen az öltözetük! E helyett a természet valóban nagyszerű kárpótlást nyújt, óriási gránittönkök, sziklaoszlopok emelkednek rendetlen összevisszaságban, de ezek az emberek föl sem veszik. Érdekes zárjel közt megjegyeznem, hogy én sohasem fitymáltam még Bourget szépségét sem. Azért, mert ott minden együtt volt; a világ zajának közepette éreztem magamat, ami drága atyám jelenléte után mindenek fölött szükséges! Az óra itt öt-hat századdal késik. Ploumenachban megkérdé Kerlan kisasszony, hogy nem akarok-e én is gombostűt szúrni a szent Quiret szobrába ?.. .Valóban azt mondhatták volna, hogy egy breton házasságról ábrándozom... Isten mentsen meg tőle ! — Nem, feleltem, épen nem sietek férjhez menni. És ön sem akar házasodni, nemde? kérdem Armelt, aki szintén ott volt velünk. A tengerészek nőtlenségre vannak kárhoztatva. Ő tiltakozott ellene. Megjegyzi, hogy a tengerészek a legjobb férjek. A szegény fiú annyi példát és bizonyságot sorolt fel, mintha érdekében lett volna, hogy meggyőzzön. Talán ő rá gondol Kerlan kisasszony ? Nem fojthattam el a nevetést, mikor elképzeltem annak a szegény teremtésnek sorsát, aki Ville- Revault szürke falai közt várja unokaöcséd érkeztét, imádkozván érte éjjel-nappal és nevelvén a kis Erquyket Goff abbé segélyével. El majd talál egy ifjú Kerlan Nonát, aki boldognak fogja magát érezni, ha az övé lehet. Mindenkinek megvan hivatása. Az enyém az, hogy ismét visszatérjek Parisba, föltaláljam zaját, gyönyöreit, szabad levegőjét, melyet ott szívünk, és atyámat, aki nem élhetne máshol. Hála istennek, hogy csak két hétig kell tőle távol lennem , úgy számítgatom a száműzetés napjait. Különös , te pártját fogod a tengerész-unokaöcsédnek ellenem! Azzal vádolsz, hogy csipkelődő, gúnyolódó, igazságtalan vagyok; haragudnál rám, ha másrészt Kerlan kisasszony nem írná, hogy én vagyok a ház vigassága. Kínozom a szegény Armelt, mert nincs más kezem ügyében. Mindig csak kaczérságot hánysz szememre! De hát végre is kell valakivel beszélgetnünk, hogy megkarczolhassuk, amint te mondod. Armel nem viszonozza vagdalásaimat. Ő — csodál, — legalább ezt mondja Blondet kisasszony, mert én a magam részéről nem vettem észre, — ő csodál és fél tőlem.... sőt a félelem erősebb benne, és ez gyakran mulattat. A bátya megrettent arczának, aki mindig úgy néz rám, mintha soha sem látott volna egy jól készült ruhát, vagy más fejeket, mint Corentine főkötőjét, az az eredménye, hogy mindig jobban és jobban ijesztgetem oly elvek hangoztatásával, melyek túllépik az én gondolatom határát is. Olyan furcsa ilyenkor az arcza, mikor azt kérdi tőlem meglepve: — Igazán komolyan beszél , lehetséges volna az ? Oly kétségbeesett arczát vág, hogy igazán megsajnálom. Minek járja körül valaki a világot, ha meg hagyja magát fölemlíteni egy kis leány által ? Nagyon szeretem azonban, ha rábírják, hogy beszélje el utazásait; elmondja ekkor a legkülönösebb, legdrámaibb események egész sorozatát, mindenütt kihagyva magát a jelenetekből, mintha sohasem játszott volna bennük szerepet. Igazad van, hogy ő nem becsüli túl magát, talán az én hibám, hogy nem becsülöm eléggé nemes jellemét, mely egy Erquy Art Budapest, június 29. A cseh tartománygyülési választások. Prágából jelentik e bó 28-ikáról: A mai tartománygyülési választások eredménye a pártviszonyokat legkevésbbé sem változtatja meg. A német központi választóbizottság jelöltjei a harminc községi kerületben, hol a kijelölés megtörtént, egyhangúlag vagy nagy többséggel megválasztottak. A választók mindenütt teljes számmal jelennek meg az urna előtt. A német pártra nézve veszélyeztetve vannak Bergrichenstein, Bischofteinitz, Landskron, Krumau és Kaplicz kerületek, melyekben nagyon észrevehetők a német párt ellen irányzott feudális, klerikális és cseh agitácziók. Bergrichensteinban Ziegler képviselő 86 szavazattal győzött Schwarzenberg József Adolf herczeg ellen, ki daczára nagy befolyásának, 77 szóval kisebbségben maradt. Bischofternitzban Boos-Waldeck Viktor gróf 89 szavazattal választatott meg Cenesel kanonok ellenében, ki csak 45 szavazatot kapott. Krumauban az eddigi képviselő, Salaschek, 81 szóval újra megválasztatott. A cseh ellenjelölt, Sonkup Tamás birtokos, 45 szavazatot kapott. Kaplitzban, hol Buquoy gróf maga fáradozott a cseh jelölt, Strobel Gáspár mellett, ez csak 48 szavazatot kapott. A német jelölt, Röszler járásbíró 78 szavazatot kapott, és úgy a cseh jelölt Roller a landskroni kerületben 51 szóval kisebbségben maradt a 101 szavazatot kapott német jelölttel, Rotterrel szemben. A németek kisebbségben maradtak Tausz (22 szó), Budweisz (24 szó), Neuhaus (45 szó), Prachatitz (32 szó) kerületekben. Habár a cseh választási bizottság Tilscher, Gregr Eduárd és dr. Herold ifju-csehek jelöltségét el nem fogadta, ezek mégis nagy többséggel választottak meg. Azonkívül az ifjú-csehek jelentékeny kisebbségben maradtak Smichov (124), Pardubicz (82) és Schlittenhofen (42 szavazat) kerületekben. A cseh párt a tartománygyűlésen mindössze 49 szavazattal rendelkezik. Figyelemreméltó a Schüttenhofen kerületi választás, hol a cseh bizalmi férfiak bizottságának jelöltje, az eddigi képviselő, dr. Melchers, egyetlen szavzatot sem kapott, hanem 74 szóval Guben vikárttst választatott meg. A tonkingi viszály.A khinai kormány,mint a Times írja, az orosz kormányt akarja felkérni, hogy járjon közbe közte és a franczia kormány között a tonkingi ügyet illetőleg. E hírhez a Times megjegyzi, hogy elsősorban Francziaországnak és Oroszországnak a feladatuk a hármas szövetséggel szemben az, hogy egymással jó viszonyban legyenek, és ezért Oroszország közbenjárását és tanácsát Párisban most szívesebben fogadnák, mint akármely hatalomét. Másrészt a Kulcsa kérdés megoldása összehozta az orosz kormányt a khinai kormánynyal és a két birodalom közt most barátságos viszony áll fönn. Ezen tényállás, mondja a City-lap, feljogosít arra, hogy minden jót várjunk az orosz közbenjárástól. A kényszeriskoláztatás a porosz képviselőházban. A porosz képviselőházban tegnap tárgyalták harmadik olvasásban az iskolai kényszerről szóló törvényjavaslatot. A vita folyamában Windhorst élesen kikelt a javaslat ellen, melyről azt mondá, hoary mnnokolt be, az állami iskolának, korlátozza a lelkiismereti szabadságot és károsítja a szülőket és a községeket. E kifakadásokra Goszer közoktatási miniszter válaszolt: »A kormány — mondá — e kérdésben az alkotmányos alapon áll és a porosz állam törzséről bizonyára nem fogja engedni lefűrészelni a tankötelezettséget, az államhatalom ezen erős ágát. A gyermekekkel 14 éves korukig nem szabad marhákat legeltetni. Az iskolának az az eszményképe, a gyermeket kioktatva és erkölcsileg megedzetten bocsáthatni az éles mezejére. Amíg ő él, addig az iskolának ezt a feladatát nem fogja csonkíttatni engedni.« (Élénk helyeslés bal és jobbfelől.) Zelle (baladópárti) a miniszter e nyílt beszédére köszönetet mondott pártfelei nevében. Wagner Adolf (konzervatív) kijelenti, hogy egész pártja az iskolai kényszer mellett van. Windhorst: »Azóta, hogy a felekezetnélküli iskolákat behozták és a tanügyet az egyháztól elválasztották, a nép korrumpálható. Ő mint gyermek szintén marhát legeltetett és azért mégsem ártott meg neki.« Tiedemann (szabad konzervatív) »Nagyon fontos dolog, hogy azon pillanatban,midőn a konzervativok a katolikusoknak a békejobbot nyújtják oda, a czentrum vezére új harczot kezd. Figyelmezteti a czentrumot, hogy ne bántsa g. porosz állam oszlopait, a tan- és katonai kötelezettséget.« A vita azzal végződött, hogy a törvényt némely kis módosítással elfogadták. A tiszaeszlári per. (Külön tudósítónktól.) Nyíregyháza, június 29. A városban a hangulat oly nyugodt, mintha a bűnper tárgyalása tényleg már befejeztetett volna. Az érdeklődés a hulla csempészet vádjának tárgyalása iránt hanyatlott. Amennyire az eddigiekből ítélni lehet, lesznek ugyan a tárgyalás ezen részében is igen meglepő fordulatok, melyek azonban alig fognak változtatni a per jelenlegi állásán. Érdekes lesz mindenesetre azon tutajosok vallomása, kik bíróilag meghitelesített vallomásukat visszavonták, mert létezik egy jegyzőkönyv, mely szerint egyike a tanuknak, ki korábbi terhelő vallomását visszavonta, ismét korábbi vallomását tartotta fenn, azt mondván, hogy midőn visszavonó vallomását aláírta, azt hitették el vele, hogy újólag az eredeti vallomást íratták vele alá. A tárgyalás második stádiuma azonban sokkal rövidebb lesz s talán az egész per csütörtökig le lesz tárgyalható, mert e második stádiumban a ténykérdések sokkal kisebb körre szorítkoznak. Egy főgimnázium jubileuma. — jun. 29. A budapesti kir. kath. főgimnázium ma ünnepelte fennállásának 25-ik évi fordulóját. Az intézetnek a lipótvárosi Sólyom- és Markó-utcza szögletén lévő díszes palotáján nemzeti szinü lobogó lengett, az előcsarnokban pedig nemzeti szinü kokárdás tanulók fogadták az érkező vendégeket. Az ünnepélyt a tanintézet házi kápolnájában hálaadó isteni tisztelet előzte meg, melyen Bogsch Mihály prépost végezte a szertartást. Ezután a jelenlevő vendégek, szülők és az ifjúság a díszterembe vonultak. Ott voltak: Kárffy Titusz miniszteri tanácsos, Trefort Ágoston kultuszminiszter képviseletében; Ráth Károly főpolgármester, Kamermayer polgármester, dr. Szabó József egyetemi tanár, Bogisich Mihály prépost,dr. Nendtwich Károly nyugalmazott műegyetemi tanár, Bartal Antal az orsz. tanárképző intézet igazgatója, Köpesdi Sándor stb. A megnyitó beszédet Corzan Avendano Gábor igazgató tartotta. Elmondta röviden az intézet történetét. Az intézetet 1858-ban Albrecht főherceggnek, Magyarország akkori katonai kormányzójának ajánlatára ő Felsége a király alapította. A Thunrendszert hozták be. — Az intézetnek politikai miszsziója volt! Háttérbe akarták szorítani a hazai nyelvet és kultúrát a német nyelv és kultúra érdekében. Dr. Haas, akkori főtanfelügyelő, a későbbi szathmári püspök, megnyitó beszédében német nyelven dicsőítette a tanárokat,mint akik német szorgalmat, német türelmet, német tudományt és német műveltséget hoznak magukkal. Német hűséggel és odaadással fogják a rájuk bízott feladatot sikeresen megoldani. A 4 osztályú intézetnek akkor 7 tanára és 144 tanítványa volt, nemzetiség szerint 101 német és 43 magyar. A tanárok azonban mindent elkövettek, hogy a hazafias eszméket fejleszszék, a magyar nyelv iránti szeretetet ápolják. 1859-ben az intézet nyolcz osztályú tanintézetté egészíttetett ki. 1860-ban, mielőtt a tanárok a magyar nyelv tanítására fordított tanórákat szaporítani akarták, a helytartótanács visszaküldte a határozatot azzal az utasítással, hogy a tanári kar a tanítási nyelv módosítása tárgyában intézkedjék. A tanári kar két napig tartó vita után abban állapodott meg, hogy a tanítási nyelv az intézetben magyar legyen, és hogy a létező viszonyok egyelőre csak a vegyes nyelvű előadást teszik lehetővé. Ezen utolsó pont ellen négy magyar tanár szót emelt, de a többség elfogadta a határozatot. A négy magyar tanár azon kérelemmel fordult b. Sennyey akkori tárnokmesterhez, hogy a tanítási nyelv legalább az alsó osztályokban magyar legyen. Lapunk, a Pesti Napló, 1861. évi január 1-jén kelt számában a tanárok kérvényét szószerinti szövegében közölte, s a következő kommentárral kísérte : »Olvasóink emlékeznek, hogy a politikai viszonyok, s főleg nemzetünk vas kitartása által leléptetett germanizáló kormány pár évvel ezelőtt Pesten a lehetőleg megnémetesített magyar gimnázium mellett még egy — egészen német lábra állított — mellékgimnáziumot is alapított, melyet az akkori két. iskolai igazgató, most szathmári püspök, Haas Mihály ur oly jellemző beszéddel nyitott meg, mely minden mag .■ embert méltán megbotránkoztatott; ezen intézet azóta, h . • az óhajtott sikernek épen nem felelve meg, folyvást fonná és még ma is fönnáll. Dicséret tehát ezen intézet azon buzgó tanárainak, kik nemzeti közoktatásunk javára ezen anomáliát megszüntetni akarják, a meggyőződés, ügyszeretet és szakértelem hang illetékes helyen szót emeltek, s kérik, hogy miután, Istennek hála s iskoláink falai közt s ismét magyarok lehetünk, — eszközölné a magyar kormány ezen német gimnáziumnak is magyarrá átalakítását.* E miatt a német tanárok a magyar tanárok eljárása felett megbotránkozásukat fejezték ki, s a Pester Lloydban ellennyilatkozatot tettek közzé. Mindamellett a magyar tanárok kérvénye a volt sikere, mert a helytartótanács utasította az igazgatót, hogy terjeszszen fel oly tervet, mely szerint a magyar nyelv még az 1861-ik tanév alatt a gimnázium valamennyi osztályában tannyelvül behozassák. De az intézetben a német nyelvű és érzelmű tanárok voltak többségben, kik boszankodva fogadták az utasítást, s felterjesztésükben azt indítványozták, hogy az I—VI. osztályban ama tanulóknak, kik a magyar nyelvet bírják, néhány tárgy magyarul taníttassák. Időközben Nagy Márton kegyesrendi szerzetes lett igazgató, ki alatt az iskola nemzeti intézetté alakíttatott át. Az uj igazgató 1861. évi márcz 5-én kelt felterjesztése alapján az idegen tanárok felmentettek állásuktól. De az uj igazgató által kidolgozott tanterv nem nyerte meg a bécsi kanczellária tetszését, s ezért helyére Römer Flóris neveztetett ki. Mikor az alkotmányos élet beköszöntött, az intézet is új életre ébredt. Jeles igazgatót nyert az intézet Corzan Gáborban, ki egyike volt ama négy magyar tanárnak, kik a helytartótanácshoz a fentebb említett kérvényt intézték. Azóta az intézet folytonosan gyarapodik, erősödik, s egyike a főváros legkiválóbb tanintézeteinek. Az intézetben a lefolyt 25 év alatt 91 tanár működött. Ezek közül felemlítjük Bartal Antalt, a iaincarlxopncí infoHotigCLagertől dr. Hoilltvl' ITloiiii, dr. Riedl Szendét, Köpesdy Sándort, dr. Peregricy Eleket, Szarvas Gábort, László Mihályt, ifj. Szilvayi Józsefet, Visi Imrét, dr. Ábel Jenőt stb. Corzan igazgató tartalmas beszéde után a tanuló ifjúság énekkara Graboviczky Leó tanár himnusát énekelte el, mely után Kürcz Antal tanár fejtegette a gimnázium feladatát és az iskola jelentőségét. Foglalkozott a kereszténységnek a nevelésre való befolyásával és különösen a kath. egyház iskoláival. Az énekkar néhány dala után Kassai Gusztáv tanár latin nyelven tartott beszédében a klasszikus műveltség előnyeit fejtegette. Komócsy József »Szózat« czímű alkalmi versét Szendeffy Alecdár VII. oszt. tanuló szavalta. Elénekelték a szózatot ; az igazgató megköszönte a vendégeknek, hogy az ünnepélyen részt vettek, éltették a király ő Felségét, és ezzel az ünnepély véget ért. * * * A kir. főgimnázium tanári testülete a jubileum után családi ebédre gyűlt össze a Frohner fogadóban. A hivatalos jelleg nélküli lakomán, mivel aláírási ívek nem küldettek szét, a gimnázium volt tanárai.