Pesti Napló, 1885. március (36. évfolyam, 59-89. szám)
1885-03-26 / 84. szám
84. szám. 36. évi folyam. Budapest, 1885. Csütörtök, márczius 26. Szerkentési Iroda Ferencziek-tere, Athenaen mép flet A lep szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőségben intézendő. Bérmentetlen lenek esek ismert kezektől fégedtetnek es Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal Ferencziek-tere, Athenben mélylét. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadóa körüli panaszok, hirdetmények) kiadó-hivatalhoz intézündők. Egyes szám 4 kr. Reggeli kiadás. Előfizetési feltételek Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 1 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 frt. Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés hatonként 35 krt évnegyedenként 1 forint. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti ISZaplóc kiadó hivatalába Budapest, Ferencziek tere, Athenaeum-épület, küldendők Egyes szám 4 kr. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ - April 1-jével új évnegyed kezdődvén, felhívjuk azon t. olvasóinkat, kiknek megrendelése lejár, az előfizetés minél előbbi megújítására. A Pesti Napló előfizetői azon rendkívüli előnyt élvezik, hogy a „Magyar Bazár“ nagy szépirodalmi és képes divatlapot, melynek gazdag munkalap-, szabásrajz-, színes divatkép-, zene- s regénymellékletei vannak, féláron rendelhetik meg. Előfizetési ár a Pesti Naplóra (reggeli és esti kiadás ) hétfő reggeli rendkívüli szám) évnegyedre 6 frt, egy hónapra 2 frt. Előfizetési fr a Pesti Naplóra és Magyar Bazárra . Évnegyedre 7 frt 25 fr. Az előfizetések Budapestre, a Pesti Napló kiadóhivatalába (Ferencziek tere, Athenaeum) minélelőbb beküldendők, hogy a lap kézbesítésében fennakadás ne történjék. A Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala, Budapest, márczius 25. A franczia képviselőház tegnap elintézte a választási törvény nagyfontosságú reformját s megszavazta a lajstromos szavazásra vonatkozó törvényjavaslatot. Jövőre nem 557 önálló választókerület fogja a képviselőház tagjait megválasztani, hanem minden megye összes választói fognak bizonyos számú képselőt választani. Lakosságuk számarányához képest a megyék összesen 596 képviselőt választanak, úgy, hogy jövőre a franczia képviselőház 89 taggal többől fog állani, mint eddig. A vita a házban több napon át folyt s csak tegnap öltött nagyobb mérveket. Maga Ferry miniszterelnök e kérdésben egész passzív magatartást követett. Egykor, Gambetta idején határozottan ellenezte a lajstromos szavazást, melyhez most csak azért járult, mert minisztertársai közül többen annak idején választóiknak ez irányban ígéretet tettek. Ugyanily helyzetben volt számos képviselő, ki csak régibb ígéretek folytán szavazta meg az új javaslatot, mely azonban egy párton sem keltett nagyobb visszatetszést. Az egész javaslatot a ház 412 szóval 99 ellen fogadta el, ami azt bizonyítja, hogy csupán a legszélsőbb párttöredékek ellenezték a javaslatot. Nagyon valószínű, hogy a szenátus szintén hozzájárul a reformhoz, s így az új törvény még a tavaszszal megnyeri a szentesítést. A tegnapi vita főleg a körül forgott, mikorra tűzzék ki az új választások határidejét. A radikálisok azt akarták, hogy bizonyos idő állapíttassák meg, melynek eltelte előtt a kamarát az alkotmányban megjelölt esetek kivételével feloszlatni egyáltalán nem szabad. A kormány eleinte ellenezte ez indítványt. De a vita folyamán abbanhagyta az ellenállást. Ez ügyben különböző indítványok tétezvén, az ülés felfüggesztetett, s a bizottság, melyhez a javaslat utasítva volt, visszavonult határozathozatalra. A következő szövegezésben állapodott meg: »A kamara azon feloszlatásán kívül, mely az alkotmányban meg van határozva, az általános választásokat azon hatvan nap alatt, mely a képviselők mandátuma tartamának lejártát megelőzi, vagyis aug. 14 és okt. 14-ke közt kell megtartani.« E szövegezést a ház vita nélkül elfogadta, mire óriási többséggel megszavazta az egész javaslatot. Az egyiptomi pénzügyi egyezmény az angol ellenzék köreiben nagy mozgalmat keltett. Az alsóházban már megtétetett az indítvány a kormány előterjesztésének elvetése végett. Az ellenzék főleg azt kifogásolja, hogy az egyezményben nincs kimondva, hogy a kölcsönnek a hatalmak általi együttes biztosítása nem involvál beavatkozást Egyiptom belső kormányzatába. A kormány győzelme azonban bizonyosnak látszik. Az afghán ügyekben ma Londonból szintén kedvezőbb hírek érkeznek. A kabinetben van egy irány, mely hajlandó Oroszország igényeinek részbeli jogosultságát elismerni. Csakhogy a döntő szó e kérdésben mégis az afghán emiré, kit a dolog a legközvetlenebbül érdekel. Ha ő hivatalosan kikéri Anglia támogatását, akkor ezt nehéz lesz tőle megtagadni, mert Anglia ezzel nemcsak szerződésszegővé válnék, de arra is kényszerítené az emírt, hogy Oroszország karjaiba vesse magát. Ez irányban már régóta előkészíti a talajt az orosz rubel. Afghanisztánban jelentékeny angolellenes és oroszbarát párt van, s ha ilyen feltűnő esetben, mint a mostani, bebizonyodnék, hogy az ország nem számíthat Angliára, úgy kétségkívül az emir is Oroszország hatékonyabb védelmét fogja keresni. Ez teszi Angliára szerfölött nehézzé az orosz követelések elismerését, mely nélkül az orosz-angol megegyezésre ez idő szerint alig van kilátás. A PESTI NAPLÓ TÄRCZÄJA. — Márezius 26. — S EBAPIS. 54 Irta:Ebers György. mag°ÄL. Fordította: Szervtgyörgyi Vörös Dezső. Demetriusz lelkéből örvendett e vidám élénkségnek s elégülten hallgatá, amint a hajadon az énekest megbökve könyökével, mondá: — Nézd csak, hogy nyújtogatják felénk alulról a nyakukat, de az én ruhám igen szép! De honnan is vette a te Pozidóniuszod a pompás, gyönyörű rózsákat ! Kár, hogy oly gyorsan elhervadnak. Szeretném megszántani a leveleket s rózsaolajt csinálni belőle! Demetriusz vidáman vágott közbe s vállai fölött mondá: — Arra a czélra aligha lesz elég! Dada a váratlan megszólításra hátrafordult s elpirult, mikor Markusz testvérét megismerte. Demetriusz ismételten biztositá, hogy régóta megbánta fellépését, azt, hogy tegnapelőtt oly vakmerően megtámadta. A hajadon nevetett s azt mondá, hogy ő látta kárát. Különben udvariasabban is elválhattak volna egymástól, de hát éppen akkor nem volt a legjobb kedvben s valakin ki kellett töltenie boszuját, mert Hersze asszony eldugta czipőit s mezítelen lábbal hagyta a hajó fedélzetén a viz közepeit. Dada azután megismertette Demetriuszt Médiuszszal s végre Markusz és lovai után tudakozódott s kérdé, vájjon van-e neki reménye a győzelemre. Demetriusz szívesen állt szóba, s midőn virágárusnők léptek az üléssorok közé s koszorúkat, kék és vörös virágokat s füzéreket kínáltak, a legszebb olivkoronát vette meg, hogy Dada a győzőnek, remélhetőleg testvérének dobja alá. Médiusz és leánya a pogányok vörös szinü szalagjait tűzték ki s Dada is ilyen szalagot tűzött ki. Most azonban elfogadta a Demetriusztól nyújtott kék szalagot s az énekes nagy boszuságára a vörös heébe tűzte, mert Márkusának óhajtotta a győzelmet. Demetriusz hangosan felkaczagott mély hangján s biztositá, hogy testvére már most is csupa buzgalom ugyan, de ha látja őt ezzel a szalaggal, megfeszíti utolsó csepp erejét is, hogy megköszönje a pártváltoztatást. Megmondá azt is a hajadonnak, hogy Markusz folyton csak ő reá gondol. — Ah, annak örvendek! mondá Dada elfogulatlanul s hozzátéve, hogy ő is csak úgy van, mert hát ezen az éjszakán is mindig Markusz és lovai forogtak eszében. Médiusz nem mulasztotta el figyelmeztetni a hajadont, hogy Karnisz és Hersze rossz néven fogják venni tőle azt, amit tett. Dada azt válaszolta, hogy nem bánja, de a kék szín jobban tetszik neki, mint a vörös. A felelet oly daczosan s kurtán hangzott, hogy feltűnt Demetriusznak, annál is inkább, mert Dada közönségesen vidám és ártatlan modorban szokott fecsegni. Érezte ebből a feleletből, hogy Dada nem igen szereti vendéglátóit. Felhangzott a zene a födött állások melletti tornyokról és a tribünökről, de az nem zengett oly jó kedvvel és vidáman, mint máskor, mert a fuvolajáték és a zenélésnek más módja el volt tiltva. Máskor a hippodrom volt a helye a szerelmesek találkozóinak s itt kötöttek sok új ismeretséget, ma azonban a jobb családok leányait nem eresztették ki a női szobákból, mert mindenütt bajtól tartottak, azonkívül számos pogány ifjút a Szerapeumbeli események vettek igénybe s úgy tetszett, mintha titokzatos valami volna a levegőben, mely megbénítja a szokott vigadó jó kedvet. Szenvedélyes izgatottság, a legvégsőig fokozott várakozás, tetszés és nem tetszés jelei máskor is mutatkoztak e helyütt. Ma ezek az érzemények sokkal élesebb alakban kerültek felszínre — a gyűlölet foglalta el a sziveket, a gyűlölet uralkodott mindenki felett. A pogányok mindenütt meg voltak károsítva, sértve jogaikból s mindenünnét kiszorították őket. Látták, hogy a keresztények az élet száz meg száz terén győznek, és az a gyűlölet sokkal borzasztóbb, engesztelhetetlenebb, ahol az irigység mérges kígyója üti fel fejét. De a keresztények is gyűlölték a bálványimádókat, akik büszkén mutattak szellemi tulajdonaikra, a dicsőséges múlt örökségére. Az üldözöttek, a kigúnyoltak váltak most uralkodókká s hatalmasokká, s minél erőszakosabbak voltak a leigázottak ellen, minél nagyobb jogtalanságokat követtek el ellenük s minél kevesebb volt a reményük a pogányoknak arra, hogy mindezeket megboszulják, annál mélyebben kezdték gyűlölni a keresztényeket, akik őket mint babonás bálványimádókat is megvetették. Az isteni rész, a lélek gondozása körüli munkájukban a keresztények eddig elhanyagolták a test ápolását és kiképzését, s így a palesztiában s a hippodromban eddig a pogányok voltak az uralkodók. Itt, a porondon szégyeneit kiállani a keresztény, mert véteknek tartotta mezítelen testtel megjelenni. A hippodromban azonban saját lovaikkal kezdtek működni s a régi győzők koszorúját már egyszernél többször kérdésessé tették. Érezték a pogányok, hogy itt is fenyegetve vannak, hogy ezen a téren is túlhaladhatják régi dicsőségüket. Ezt nehéz volt elviselni, ezt meg kellett akadályozni s annak elgondolása, hogy itt is győznek a keresztények, a pogányokban szintén baszúságot s gyűlöletet ébresztett. Skarlátvörös mákvirágokból, gránátokból s viruló rózsákból összeállított koszorúkkal fölösen felékesítve jelentek meg, vörös öltözeteiken bíborszalagokkal s sávolyokkal. Ezek voltak a jelek arra, melyik párthoz tartoznak. Rendesen fehéret és zöldet használtak megkülönböztetésül, de ma nem ezt választották, mert teljes erejüket ellenségeik ellen akarták fordítani. Nőiket vörös napernyők ótalmazták, vörös szír nyek voltak a kosarak is, melyben ételeket tartottak azon időre, midőn az egyes versenyek közt szünetek állanak be. Ellenben az özvegy Mária és minden keresztény kék színben jelent meg, a hajóktól kezdve a saruig, mely kék szalagokkal volt megkötve a láb körül, s Dada kék szalagja rózsapiros öltözetéhez semhogysem akart illeni. A laczikonyhák rabszolgái, akik hűsítőket hordtak körül, vörösre és kékre festött tojásokat, édes lepényeket s két színű korsókból italt árultak. Ahol keresztény került pogány mellé, a vállaik csakhamar ferdén álltak egymáséihoz, s ahol a különböző hitűeknek egymásra kellett tekinteniük, az sötét pillantásokkal történt. Czinegiusz mint pályabíró a verseny megkezdését mennél későbbre igyekezett halasztani, mert óhajtotta, hogy a komesz feladatát a Szerapeumban teljesen végrehajtsa, s a csapatokra minden eshetőség tekintetéből szüksége volt, mielőtt a hippodromban a verseny elvégződnék. Az idő különben gyorsan eltelt, mert a nagy, itt összegyűlt sokaság vonzotta őt, aki Rómában és Konstantinápolyban már oly gyakran látott ily játékokat. Vonzó ereje abban állt, hogy a nézők lényegesen különböztek a más czirkuszokban megjelent közönségtől. A felsőbb, ingyenes helyeken több fekete és barna ember jelent meg, mint fehér. Az első emelet kőből való pódiumján saját pompás, drága székeiken s párnáikon hellének és egyiptomiak közt ezer meg ezer gazdagon fölékesitett férfiú és nő ült éles metszésű szemita arczokkal, tagjai a nagy zsidó hitközségnek, melynek ősz főnöke, az alabardi, méltóságos pátriárka-alak hellén öltözetben, a szenátus tagjainak közelében foglalt helyet. Az alexandriaiak nem szerettek várakozni s már a sokaság türelmetlensége vad rajongásban nyilatkozni kezdett. Czinegiusz erre felemelkedett s fehér kendővel megadta a jelet a verseny megkezdésére. Az ötvenezernyi nézősereg lassan kint hatvanhetvenezernyire növekedett s a karcteresz mögött harminczhat fogat várakozott. Négy misszuszt vagy versenyt tűztek ki. A három elsőben egyenkint tizenkét kocsinak kellett résztvenni s a negyedikre csak a megelőző misszusz három győzője volt bocsátandó. Aki az elhatározó küzdelemben az olajlomb-koszorút és a pálmát megnyeri, az a nap hőse, annak pártja győzte le a másikat s hagyhatta el mint győző a hippodromot. Az oppidumban a karcteresz mögött sorsot húztak, az egyes kocsik melyik versenyen jelennek meg, s melyik misszuszhoz tartoznak. Markusz az elsőbe jutott s ugyanoda, rémületére azoknak, akik feketébe fogadtak, Hippiász, az agitátorok matadorja, négy pejlovával. Mig pogány papok Pozeidonnak s Főbusz Apollonnak, a lovak és a hippodrom védőinek libácziókat áldoztak, —■ a véres áldozatok el voltak tiltva, — a keresztény lovakat preszbiterek és exorcziszták szentelték be a püspök nevében. Több szerzetes is követte őket, de ezeket a pogányok mint hívatlan vendégeket keserű gúnyolódásokkal űzték ki. Czinegiusz ismét intett. Harsonák hangja reszketteté meg a levegőt s a tizenkét első fogat a részükre kijelölt födött állás felé indult. Néhány perczczel utóbb egy gépezet kiterjesztett szárnyú érczből való sast emelt a magasba a karczeresz előtt s nemsokára a fogatok az állásokból előhajtva, az elindulási vonal mögé álltak. A vonalat ferde irányban húzva, pótolták a külső szélre eső kocsik hátrányát. Csak a karcteresz fölötti kedvező helyen fekvő ülésekről láthatták eddig a kocsikat és hajtóikat. A sokaság csak most pillantotta meg először őket s messzecsengő tetszés-zaj hangzott padsorról padsorra. Az agitátorok minden erejüket megfeszítették, hogy a zajban visszatartsák előre igyekvő lovaikat, de csak néhány perczre, mert Czinegiusz ismét jelt adott s egy arany delfin, mely egy erkély alatt függött, s amelyre minden hajtó pillantása volt szögezve, esett a földre, harsonajel csendült meg, s a negyvennyolc ló úgy robogott tova, mintha egyetlenegy kéz bocsátotta volna őket szabadon. A négy nemes állat hatalmas ereje játszva vonta maga után a könnyű, kétkerekű kocsit a kemény talajon, melyen a múlt éjjel dúlt vihar a port elverte. Mosolygó napsugár játszadozott, csillámlott s tükröződött vissza rövid, gyorsan megtörő villámlással a félholdalaku, dús ékességekkel feldíszített állások gyönyörű aranyozásain, bronczán s ezüstjén, melyeken az agitátorok álltak. Öt kék vegyült két vörös hajtó közé, így rendelte a sorshúzás. A szem gyönyörrel követé a derék alakokat, kik mezítelen lábaikkal álltak rendületlenül a kocsikban. Szemeik mintegy odatapadtak a kijelölt úthoz, de mint a nyilazó, ki a nyilat, tegezt és ezért egyszerre veszi tekintetbe, a négy lóra is figyeltek. (Folyt. köv.) Budapest, márczius 25. A reichsrathból. Távirataink említették a zajos jeleneteket, amelyek az osztrák képviselőházban az északi vasút tárgyában benyújtott törvényjavaslat tegnapi tárgyalása alkalmával lejátszódtak. A következőkben közöljük az ülés rezüméjét: Herbst indítványát az északi vasút államosítása ügyében 29 szavazattal elvetették. A parlament kimondta határozatát a kérdésre, mely három nap óta lebegett az ajkakon, megvan a válasz. A ház elfogadta a részletes vita alapjául az északi vasúttal való egyezményt jelenlegi alakjában. A ház egyben-másban javíthat, változtathat a javaslaton, de arról nem is lehet szó, hogy a javaslatot komoly veszély fenyegetné. A többség valószínűleg azon az úton fog haladni, melyet a Coronini-klub javaslatai által kijelölt. Az elv elfogadtatott, s ez a többségre, a kormányra és az északi vasútra nézve a fődolog. Az ülés lefolyása alatt háromszor volt név szerinti szavazás. Az első Herbst javaslata tárgyában, amely a vasút államosítását óhajtotta, a második Zellinger klerikális képviselő abbeli indítványa tárgyában, hogy a tárgyalás elnapoltassék, s végre a harmadik a bizottság javaslata, vagyis a megegyezés elve fölött. Az első javaslatot 29 szótöbbséggel vetették el, mert a baloldali padokból 21-en hiányoztak. Ezek közül egyesek, mint Dumba és Folz gyengélkedésük miatt maradtak távol, mások szabadságra mentek, egyesek pedig egyátalában tartózkodtak a szavazástól. A távollevők közt voltak: Portheim, Oppenheimer, Wolfram képviselők. A hiányzók egyrésze a második szavazásra visszatért, de ennél ismét sokan voltak olyanok távol, akik az első szavazásnál megjelentek. Zallinger javaslatát 10 szótöbbséggel vetették fel. Ezután következett a harmadik szavazás, mely alkalommal a javaslat 167 szavazattal 159 ellenében a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatott. Az ülés igen izgatott volt. A szavazás alkalmával, ha a jegyző hívó szavára nem hangzott válasz, a baloldalon erős zaj volt hallható. A klerikálisokat, kik Herbst indítványát megszavazták, élénken üdvözölték. A barcznak tehát vége , az államosítás védői vereséget szenvedtek. Az osztrák reichsrathban legújabban történt eseményekről a berlini National Zeitung ezeket írja: Nagy csalódás volna, ha Ausztriában azon benyomást, melyet ily dolgok Németországban előidéznek, nem a német lapokból ítélnék meg. Németországban nagyon jól tudják, hogy a politikai felelősség tudatára ébredt sajtónak egyik legelső feladata a lehető tartózkodás, sőt bizonyos tekintetben rezignáczió a külföldi eseményekkel szemben. A mi birodalmunk a legközvetlenebb szövetségese az osztrák-magyar monarchiának; ezen szövetségen nyugszik Európa békéje, és német részről még annak színét is el akarnék kerülni, hogy bármi módon beleavatkozni akarunk a nagy szomszédállam belügyeibe. Bármily rokonszenves is legyen, ha Ausztriában az oly igen megtámadott németség bátor ellenállásra készül, bármennyire fájjon, ha azt látjuk, hogy ott a németség nehéz viszonyok közé került, — a német sajtó inkább hallgat, mintsem szóljon, nem egykedvűségből, hanem mert meg van győződve, hogy ha beleszól, ezzel nemcsak nem használ, de bizonyos irányban talán árthat is. De ha cseh lapokban oly czikkek jelennek meg, mint a minő az osztrák képviselőház szószékén felolvastatott, akkor a német sajtó önmagának tartozik azzal, hogy ily szemérmetlen nyilatkozatok ellen tiltakozzék és azon kérdést felvesse, vájjon német utazók, kik Csehországba fognak menni, védtelenül tétessenek ki ily gyalázatos megtámadásoknak. A legnagyobb mértékben lehet sajnálni, hogy az osztrák igazságügyminiszternek a kérdés ezen oldalát illetőleg semmi mondanivalója nem volt. Oroszország és Anglia. A táviratok legutóbb igen terjedelmes közleményeket hoztak az Anglia és Oroszország között felmerült érdekösszeütközésről Ázsiában. Időszerűnek tartjuk a két birodalom közti viszálynak genezisét megismertetni. A Times nem rég hivatalos kommünikét közölt, melyben az foglaltatott, hogy Abdurrahman khán, ki nem volt teljesen biztos az iránt, hogy országának határai meddig terjednek, az indiai alkirályhoz fordult a végett, hogy küldjön neki oly térképet, mely Afghanisztán határait pontosan kijelöli. Az indiai alkirályi hivatal csakugyan küldött is egy térképet az emirnek, melyben Pendseht még Afghanisztán területéhez tartozónak jelöltetik ki, amire az emir birodalma északnyugati határának e fontos pontját azonnal helyőrséggel látta el. Kétségtelen, hogy Pendsehet Afghanisztán rég idő óta a saját területéhez tartozónak tekintette és azt csak azért nem látták el helyőrséggel, mert a szarik-turkománok Afghanisztán fenhatóságát elismerték, s így a helyőrség teljesen felesleges volt. így állottak a dolgok egész a múlt évig, midőn az oroszok Mérvét elfoglalták, amit csakhamar követett a szarik-turkománok önkénytes meghódolása, mely azonban az összes szarik törzs beleegyezése nélkül történt. Ebben fekszik a viszály tulajdonképeni magva. Oroszország azt állítja, hogy az egész szarik törzs elismerte a fehér padisah uralmát, míg Anglia, illetőleg Afghanisztán ezt teljes joggal kétségbevonja, és Pendsehet turkomán lakosságával egyetemben még mindig Afganisztánhoz tartozónak tekinti és egyáltalában az oroszok ingerencziáját a közép Murgab folyó táján el nem ismeri. Ez magyarázza meg, miként lett Pendseh a viszály tárgyává. Annyi azonban világos, hogy a viszály igen nehezen oldható meg. Oroszország szemmel láthatólag aggresszív politikát követ. Sz.Pétervárott nyilván azon czélt tűzték maguk elé, hogy Herat környékét hatalmukba ejtsék. Amennyire az eddigi tárgyalásokból kivehető, az orosz külügyi kormány oly határvonalat akar megállapíttatni, mely az orosz haderőt Herathoz 22—26 földrajzi mértföld közelségre hozza és oly fontos sztratégiai pontokat juttat az oroszok birtokába, melyek Herat elfoglalását nagyon megkönnyítik, mert az oda vezető utak csomópontjai fölött uralkodnak. Ily követelések teljesítésébe Anglia, még ha a legőszintébben akarja is a béke fentartását, bele nem egyezhetik. Az angol államférfiak pillanatnyilag talán kielégítő megoldást hozhatnak létre, de ez nem ér többet fegyverszünetnél. Legegyszerűbb volna, ha Heratot angol, vagy angol-afghán csapatok szállanák meg, mint ez Kamran sah korában történt. Úgy látszik, tényleg ez a czélja az angol kormánynak s az indiai alkirály és az emir közötti öszszejövetelnek egyik feladata az, hogy az alkirály meggyőzze az emirt, hogy saját biztonságának érdekében szükséges Herat megszállása. Nehéz volna előre megmondani, vájjon Abdurrahman emir el fogja-e fogadni ezen ajánlatot ? Annyi azonban bizonyos, hogy az angolok mindent el fognak követni, hogy ezen czéljukat elérjék. Ha ezzel szemben azt mondják, hogy Oroszország casus bellit látna abban, ha Heratot angol csapatok megszállanák, ez legfölebb ijesztgetés akar lenni, mert az orosz diplomaták, legalább eddigi nyilatkozataik után ítélve, alig fognak, ha a megszállás csakugyan megtörténik, ezen álláspontra állani, mert Oroszország ismételve kijelentette, hogy maga is angol védelem alatt álló semleges területnek tekinti Afghanisztánt és beismerte, hogy Afghanisztán északnyugati részének biztonsága és ott a rend fentartása erős katonai fedezetet kíván, amiből szükségszerűleg következik, hogy a közös afghán-angol helyőrségek ellen sem igen lehet komoly és indokolt kifogása. Miután az oroszok Mervét elfoglalták és Afghanisztán közvetlen közelébe nyomultak, ebből önkényt következik az, hogy Anglia is jogosítva van azon területet biztosítani, mely India kulcsának tekintetik. E mellett Herat megszállása által Afghanisztán semlegessége éppen nem alteráltatik, sőt ez képezi a legjobb biztosítékot arra, hogy a határokon a rend és nyugalom meg ne zavartassák, ,ha ugyan Oroszország becsületesen akar Angliával Ázsián megosztozkodni. Ha háborúra kerül a dolog, az nem az Induson és nem a Szulejmán hegylánc északi részén, hanem Badsiz mellett fog eldőlni. Ily körülmények között éppen nem közönyös dolog, várjon az oroszok Ak- Robatnál, vagy Pul-i-Kistinél foglalnak-e állást, vagy megengedtetik nekik Pendsehet és a Murgab középhegyszorosát elfoglalni. Itt minden talpalatnyi föld rendkívüli sztratégiai fontossággal bír, és minthogy az oroszok Sarachs és a Hernrud mellett elfoglalt állásuknál fogva az angolok fölött kétségtelen előnyben vannak, nem csoda, ha az angol közvélemény nyugtalankodik. Nincs Angliában politikai párt, mely ezen kérdésben engedékeny lehetne Oroszországgal szemben. Minden attól függ, mi lesz az indiai alkirály és az afghán emir közti találkozás eredménye. De az előadottakból is látható, hogy a kérdés rendkívül kényes és könnyen nagy válságokra vezethet. A vízjogi törvényjavaslat tárgyalására kiküldött képviselőházi bizottság kedden d.e. 11 órakor Csáky László gróf elnöklete alatt ülést tartott, melyen folytatta a javaslat részletes tárgyalását. A kormány részéről jelen voltak: Széchenyi Pál gr. és Kemény Gábor b. miniszterek, továbbá Matlekovits Sándor és Baross Gábor államtitkárok. A 117. §., mely a társulat által kivetett járulékoknak az egyenes adókkal egyező természetéről szól, beható vitát provokált, melyben Darányi Ignácz, Károlyi Sándor gr., Horváth Gyula, Dárday előadó és Kemény K. miniszter vettek részt. Darányi Ignácz megjegyzi, hogy sem az ármentesitési társulatok kölcsönügye rendes mederbe nem jő, sem a folyófentartási költségek befolyása, s igy a töltések folytonos fentartása biztosítva nem lesz, ha az egymással konkuráló állami adók és társulati járulékok egymás közti viszonya a behajtásnál nem rendeztetik. Az 1879. 34. t. ez. 6. §. g) pontja nem volt egyáltalán kielégítő a legszigorúbb rendeletek daczára sem. Az 1879. 34. t. ez. most eltöröltetik s nem mondatik meg, mi jön a helyébe. Helyesen csak az jöhet be, hogy a mily arányban állanak az állami, községi és vizszabályozási járulékok egymás közt, oly hátralékokkal legyenek azok egymás közt a 3. czimen a behajtásnál felosztandók. Indítványozza, hogy e kérdés eldöntése függesztessék fel akkorra, midőn a pénzügyminiszter is jelen lehet a bizottság ülésén. Károlyi Sándor gróf felszólal az ellen, hogy a pénzügyminiszter rendeletileg állapítja meg azon feltételeket, melyek mellett a társulati járulékok és hátralékaik behajtatni fognak. Ez nagy latitűdöt ad a kormánynak. Kemény Gábor b. miniszter megjegyzi, hogy a pénzügyminiszter nézetét okvetlen meg kell hallgatni, mielőtt ezen, elsősorban pénzkérdés felett döntene a bizottság. Baross államtitkár hosszasabban válaszol Darányinak. Ezután az elnök felteszi a kérdést a halasztást illetőleg. A bizottság tagjainak fele a halasztás mellett, fele pedig ellene szavazván, elnök az elhalasztás mellett döntött. E szerint a 117. és 118. §§ felett a bizottság egy későbbi ülésben fog határozni, melyre a pénzügyminiszter is meghivatik. A 119. §, mely a társulat működésének megadása, vagy pénzügyi zavarok esetén kiküldendő miniszteri biztos hatásköréről intézkedik, változatlanul elfogadtatott. Következett a 120. §, melynek három pontja így szól: »Két vagy több társulat egyesülése esetében a következő szabályok irányadók: 1) a beolvadó társulat vagyona mindaddig külön kezelendő, míg hitelezői kielégítve vagy biztosítva nem lettek; maga a kezelés azonban az új társulat igazgatósága által történik; 2) a múltból eredő terhek a társulatok illető tagjait épen úgy terhelik, mintha az egyesülés meg nem történt volna.« — stb. Horváth Gyula két vagy több társulat egyesülése esetében a társulat financziális ügyeinek rendbehozását kívánja. Darányi a második pontját a következőleg kéri módosíttatni: »a múltból eredő terhek s azon költségek, melyek a szabályozási műveknek egyenlő biztonságot nyújtó méretekben leendő kiépítésére szükségesek, a társulatok illető tagjait éppen úgy terhelik, mintha az egyesülés még nem történt volna meg.« Teleszky a szakasz első pontjában a »hitelezői« szó helyett a következőket indítványozza felvétetni: »míg a társulati kölcsönök s a hitelezők által az egyesülésnek a vizi könyvbe bevezetésétől számított 6 hónap alatt bejelentett másnemű követelések.« A bizottság elfogadta úgy Darányi, mint Teleszky indítványát. A 121. és 122. §§ változatlanul elfogadtattak. Darányi a fejezet letárgyalása után indítványt tett a postaszállítás kedvezményei tárgyában. Az indítvány elfogadtatván, annak szövegezésével az előadó bízatott meg. Következett a vízhasználatra alakult társulatokról szóló fejezet. A 123. §-nál előadó indítványára elhatároztatott, hogy a 78. §. nem a vízrendészetre alakult társulatokra, hanem a lecsapolás czéljából alakult társulatokra fog kiterjesztetni s e szakasz bevézetik mint idézet a 123. §-ba.