Pesti Napló, 1887. március (38. évfolyam, 59-89. szám)

1887-03-27 / 85. szám

Melléklet a Pesti Napló mára,. 27-ik­ki reggeli kiadásához,. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőim­ ülése m­árcz. 26-án. I. A képviselőház ma a katonai ellátási (özvegyek, árvák nyugdíjazásáról szóló) tör­vényjavaslatot tárgyalta, illetőleg ennek tár­gyalását kezdte meg, mert a vita, mely e kérdésben kifejlődött, nem ért véget s áthúzó­dott a jövő hétre. A törvényjavaslat helyes alapeszmén nyugszik, az kétségtelen és ezért azt az ellen­zék is elfogadja. De a kivitel sokban fogya­tékos és a végrehajtásra nézve Horánszky Nándor számos aggodalomnak adott kifeje­zést. Attól lehet tartani, hogy e törvényjavas­lat, ha abban a kérdések úgy nem preczizí­­roztatnak, mint azt Horánszky megjelölte, zavarokra fog alkalmakat nyújtani és huma­nisztikus szempontból is különböző arányta­lanságokra fog vezetni. A honvédelmi minisz­ter hétfői beszédében nyilatkozik majd a Horánszky által fölvetett kérdésekre nézve. A függetlenségi párt soraiból többen szóltak a kérdéshez és annak kapcsában föl­vetették a hadsereg kérdését, közjogi alakjá­ban, erre nézve Hoitsytól, Herman Ottótól több érdekes nyilatkozatot és fejtege­tést hallott a ház. Fölmerült egy váratlan inczidens is. Mes­zlényi Lajos bejelentett egy interpel­­lác­iót, mely a honvédelmi miniszternek az ifjúság küldöttségéhez, a magyar tiszti vizs­gára nézve tett nyilatkozatára vonatkozott. Ugyanezen kérdést szóba akarta hozni a vita alatt P­o­­­ó­n­y­i Géza s nyilatkozatot kért a minisztertől. A ház elnöke azonban abban a nézetben volt, hogy ha már a miniszter valamely kér­désben, egy bejelentett interpellác­ió által, nyilatkozásra kényszeríttetik, akkor ugyan­azon kérdésben a minisztert már előzetesen nem lehet nyilatkozatra kényszeríteni. Ez azonban nézetünk szerint nem áll. Mert ha állana, akkor minden miniszter köny­­nyen kibújhatnék az alól, hogy valamely kényes kérdésről a vita közben nyilatkozzék. Elég lenne neki önmagát meginterpelláltatni benne, s ez esetben a ház elnöke nem enged­né meg, hogy a minisztert, már vita közben, előzetesen is, ama kérdésben nyilatkozatra provokálják. Ülés végén Gruber János mondott el egy rémes mesét, mely újabb Solymossy Eszter legendája akart lenni, s erre nézve in­tézett interpellácziót az igazságügy minisz­terhez. II. A képviselőház mai ülésében a hadsereg, hadi­tengerészet, honvédség és népfölkelés tiszti és legény­ségi özvegyeinek és árváinak katonai ellátásáról szóló törvényjavaslathoz az előadók után, mint esti lapunk­ban említettük, Horánszky Nándor szólalt fel. Beszédét itt közöljük: Horánszky Nándor: T. ház! Csak igen röviden és egy pár fontos körülményre kívánom a t. ház figyel­mét felkérni. (Halljuk!) Mielőtt azonban felszólalá­som tulajdonképeni czéljára áttérnék, részemről is ki­jelentem, hogy a törvényjavaslatot azon határozati ja­vaslat kíséretében és kapcsában, mely a pénzügyi bi­zottság jelentésében foglaltatik, elfogadom. Elfoga­dom egyfelől azért, mert az, habár nem is egész ter­jedelmében ugyanaz, de folyománya a hadmentességi díjról alkotott törvénynek. Ismétlem, nem egészen ugyanaz, mert míg azon törvény csakis a háborúban elesett, ebbeli szolgálatban megsebesült, vagy különös fáradalmak következtében elhaltak özvegyeinek és ár­váinak ellátásáról tartalmaz intézkedéseket, addig ezen törvényjavaslat szelleme ezen intézkedéseket ki­terjeszti a békében elhaltak özvegyeire és ár­váira is. Ezen szempont az, mely újabb körülmények megfigyelését szükségessé teszi, melyekre felszólalá­som vonatkozni fog. De elfogadom másodszor azért is, mert lehetet­lennek tartom, hogy az állam a véderő szolgálatában lévő egyének özvegyei és árváira vonatkozólag mos­tohább intézkedéseket tegyen, mint már tett a polgári szolgálatban álló tisztviselők özvegyei és árváira vonatkozólag. E tekintetben a törvényjavaslat az em­lített törvénynyel meglehetősen konformis intézkedé­seket tartalmaz és ha ehhez figyelembe veszszük aztn körülményt, hogy míg a polgári szolgálatban álló tisztviselőknek módjuk és alkalmuk van arra, hogy tevékenységüket szolgálaton kívül más irányban is kiterjesztvén, más téren anyagi jólétük biztosítására munkálkodhatnak, addig ennek a lehetősége a véd­erőnél ki van zárva, mert foglalkozásuknak termé­szete és elfoglaltatásuknak úgy­szólván egész napot igénybe vevő volta lehetetlenné teszi, hogy ők más téren, úgy magukról, mint családjukról további tevé­kenység által gondoskodhassanak. (Igaz! Igaz! bal­­felől.) Ily körülmények között a véderőnél sem zár­­kózhatom el ezen szempont elől, melyet ezen törvény­­javaslat maga elé tűz. Ismétlem tehát, hogy ezen okoknál fogva a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Helyeslés a jobb és baloldalon.) De midőn ezt teszem, két körülményt itt is fel­­említendőnek tartok. (Halljuk!) Az egyik az, hogy ezen törvényjavaslatnak 34. §-a mégis mostohábban intézkedik, mint intézkedik a polgári egyénekre vo­natkozólag az 1885-ben megalkotott törvény, a­meny­nyiben az általam jelzett szakasz kizárja ezen törvény jótékony intézkedéseiből azokat, a­kik ezen törvény érvénybe lépésének napján már tényleg özvegyek és árvák voltak, s kizárja másodszor azokat, a­kik ak­kor mint tisztek és legénység nyugdíj állományban lé­vén, özvegyeik és árváik később lennének ellátandók, a­kikre tehát ezen törvényjavaslat rendelkezései ki nem terjednek. Az elsőre vonatkozólag csak sajnálatomat fe­jeztem ki a fölött, hogy országunk pénzügyi helyzete gátol bennünket ezen egyébiránt szerintem szintén méltányos és igazságos érdek kielégítésében. Mert nem lehet kétség az iránt, hogy akkor, ha ezen tör­vényjavaslat rendelkezései az említettem két kategó­riára is kiterjesztetnének, okvetetlenül bekövetkez­nék az, hogy nemcsak a hadmentességi díjalapnak kamatait, hanem magát a tőkét is kénytelenek len­nénk igénybe venni. Ezt pedig — bármennyire sajná­lom is — adott viszonyaink között nem javasolhat­nám, mert határozottan tartózkodni kívánok minden olyan kezdeményezéstől, mely az országnak jelen pénzügyi helyzetében az államra új terheket róna. Azonban nem így áll a dolog a második kate­góriára, t. i. a nyugdíj­törvény életbeléptetése napján nyugállományban levő tisztek özvegyeire s árváira nézve; mert ezek tekintetében — mind a pénzügyi bizottság jelentése, mind magának a t. miniszter ur­nak nyilatkozata és az előttünk fekvő adatok s indo­kolás számadatai is bizonyítják, — hogy ha az álta­lam említett ezen kategóriához tartozó tisztek özve­gyei és árvái a törvény rendelkezései alá helyeztetnek és így annak jótéteményeiben részesülnek, akkor leg­­felebb az fog bekövetkezni, hogy a hadmentességi díj­alapból évek hosszú során át képződő ama tőke, mely­nek jövedelmei a vég­ellátást lehetővé teszik, csak né­hány évvel későbbre fog kitolatni, és így a jelenlegi terhelés mellett is segíteni lehet azokon, a­kikre fel­fogásom szerint a törvény jelenlegi rendelkezései mél­tánytalanok és igazságtalanok, de a­kikre nézve a határozati javaslat mégis kilátásba helyezi, hogy mél­tányos és igazságos igényeiken segítve lesz. Én erre a szempontra való tekintettel, remény­em, hogy a ha­tározati javaslat nem marad írott malaszt, mint annyi számtalan határozat, a­melyet a ház hozott, (Úgy van­ balfelől,) hanem meg fog történni minden lehető arra, hogy ezen igazságos és méltányos érdekek való­ban ki legyenek elégítve. (Helyeslés balfelől.) Azonban, t. ház, (Halljuk !) felszólalásomnak tulajdonképpeni és fő czélja a törvényjavaslat 36. §-ára vonatkozik. (Halljuk !) Ebben a szakaszban, t. képviselőház, a hatáskörök kompetenc­iájának, köz­jogunkat tekintve, oly rendkívüli konfúziója foglal­tatik, hogyha a szakasz úgy marad, a­mint van, ak­kor, felfogásom szerint, egy újabb, még­pedig kor­mányzati és megterhelési természetű közösségi kér­dés fog fölmerülni. (Halljuk­­ balfelől.) A dolog t. i. úgy áll, t. képviselőház, hogyha a törvényjavaslat 36. §-a úgy, a­mint szövegezve van, megmarad, akkor nem lesz tisztázva először az a kérdés, hogy ki fogja megtenni azon intézkedéseket, melyek kormányzati tekintetben ezen ellátásokra vonatkozólag foganatba lesznek veendők. Igaz, hogy a pénzügyi bizottság is érezte ezt a bizonytalanságot, s azért jelentésében rá is mutat ama körülményre, hogy felteszi, miszerint ezen intézkedések kizárólag a magyar kormány és a magyar törvényhozás hatásköréhez tartoznak. De én, t. képviselőház, ilyen fontos kérdést nem szeretek bizottsági jelentésekre bízni és helyezni. (Helyeslés balfelől) Ez nekünk nem elég garanczia, nekünk egyedüli garanczia a törvény. (Úgy van­ bal­felől.) Különösen oly kényes természetű kérdésekben, mint ezek, a­melyeknél tudjuk, mily különböző irá­nyokban való elmagyarázhatás és mily különféle irány­ban kiterjeszthető, olyan intézkedés fog bekövetkez­hetni, melyek Magyarország jelen közjogát sérthetik. De még nagyobb bizonytalanság van, te­hát, egy má­­másik kérdésben: abban nevezetesen, hogy vájjon mi történik azon esetben, hogy ha a honvédséghez tar­tozó és béke idején elhalt tisztek özvegyei és árváiról van szó, vájjon nem következhetik-e és nem követke­zik-e be azon alapból, a­mely tisztán a magyar had­mentességi díjból gyűlt össze, esetleg a béke idejében elhalt, és a monarchia másik felének honvédségéhez tartozó tisztek özvegyei és árvái is elláttatni fognak. E kérdés nincs tisztázva. Remélem,hogy a t. honvédelmi miniszter úr e tekintetben nyilatkozni fog és előre azon hitben élek, hogy a t. miniszter úr szintén azon nézeten van van, hogy a magyarországi hadmentessé­gi alapból, ismétlem, a béke idejében elhalt és a monarchia másik felének honvédségéhez tartozó tisz­tek özvegyei és árvái nem fognak részesülni. Ha így áll a dolog, az engem megnyugtat, de ennek törvénybe kell iktattatni. Továbbá nincs tisztában azon kérdés sem, hogy várjon, midőn a törvényjavaslat 36. §-ában foglalt azon intézkedés végrehajtásáról van szó, hogy t. i. a közös hadsereg és hadi­tengerészet özvegyeinek és árváinak ellátására vonatkozólag a közös költségve­tésbe fölvett 1.320.000 írthoz, mely magában elégsé­ges nem lesz, az alapból is hozzájárulni kell, váljon a monarchia két felének hadmentességi díjaiból kép­ződő alapból, mily arányban fog a monarchia egyik és mily arányban a másik fele terheltetni. Világos példával szólva mondjuk, hogy a közös nyugdíjazás­hoz 2.000.000 frtra lesz szükség. 1.320.000 frtot tesz az összeg, mely a közös költségvetésben e czélra fel van véve; ha ehhez még 800.000 frt hozzájárulás lenne szükséges, vajjon mennyit fog ebbe beszolgál­tatni a monarchia két felében külön kezelt osztrák és magyar hadmentességi alap ? Ezt is tisztázni kell. Miután pedig minden oly természetű kérdés, melyben a közösségnek bizonyos jellege vagy bizo­nyos természete foglaltatik, felfogásom szerint a leg­gondosabban megfontolandó (Úgy van­ a bal- és szélsőbal felől) és az alkotandó törvény által a leg­gondosabban preczizírozandó, én részemről ezen sza­kasz rendelkezéseivel, úgy mint szövegezve van, meg­elégedve nem vagyok, abban meg nem nyughatom és e tekintetben a 36. §-nál, ha nem is én, de t. barátom valamelyike egy módosítványt fog benyújtani. Azon reményben, hogy az a módosítvány el fog fogadtatni, elfogadom a törvényjavaslatot és a pénzügyi bizottság határozati javaslatát, de kijelentem, hogy a­mennyi­ben a 36. §-ra vonatkozó módosítás, a­mely a köz­jogunkkal kapcsolatos kérdéseknek tisztázására és preczizírozására vonatkozik, elfogadtatni nem fogna, sem én, sem­­. barátaim a harmadszori olvasásnál a törvényjavaslatot megszavazni nem fogják. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Hoitsy Pál után, kinek határozati javaslatát esti lapunkban közöltük, Orbán Balázs szólott szintén a törvényjavaslat ellen. Polonyi Géza nyilatkozatot kér a honvédelmi miniszter­től az iránt, igaz-e az, hogy ő az egyetemi ifjúság küldöttségének, mely a népfelkelési tiszti vizsga magyar nyelven letehetését kérelmezte, azt felelte, hogy ő azt, a­ki németül nem tud, nem tartja műveit embernek és állásával nem tarthatja összefér­­hetőnek, hogy oly kérelmet, hogy a népfölkelés tiszt­jei magyarul tehessék le a vizsgát, ő Felsége zsámo­lya elé juttasson. Szükségesnek tartja, hogy a hon­védelmi miniszter e súlyos vádra még a vita bezárása előtt nyilatkozzék. Ettől teszi függővé további nyilat­kozatát. Elnök : Felkérem a képviselő urat, hogy ekkor, mikor jól tudhatja, hogy a mai napon jelentetett be ez ügyben egy interpellác­ió, akkor az interpelláló kép­viselő úrnak előre bejelentett ezen jogát megelőzni, nincs helyén. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A képviselő úr tudta, hogy be van írva, mert felolvastatott az interpellácziós könyvből és bejelente­tett ; lehet tehát, hogy a miniszter úr erre tartotta fenn válaszát és kötelessége is a ház szabályai szerint válaszolni. Sajátságos eljárás volna az és úgy venné ki magát, mint a bejegyző képviselő jogának, bizo­nyos fokú kijátszása is, ha most a képviselő úr meg­előzni kívánja, hogy így ő el ne mondhassa, a­mit mondani kívánt. (Zaj. Helyeslés jobbfelől.) Polonyi Géza: Bocsánatot kérek, ezzel az elnöki székről kifejezett nagyon súlyos váddal szemben kö­telességem magam igazolni és mindenekelőtt azon kezdem, hogy nyilatkozatomat az illető képviselő úr beleegyezésével tettem; másodszor pedig úgy fogom fel a kérdést, akármilyen interpellác­ió van bejegyezve az interpellác­iós könyvben, hogy engem mint képvi­selőt nem korlátozhat az abban, hogy bármikor abban a tárgyban felszólalhassak. (Élénk helyeslés a szélső­­­baloldalon), harmadszor pedig az interpelláczióra adandó válaszra, csak egy képviselő felelhet, én pedig ily súlyos váddal szemben nem akarom, hogy a válaszhoz más is hozzá ne szólhasson. Mély tisztelettel kérem a képviselőház elnökét, kegyeskednék engem ezen nyilatkozatom után azon gyanú alól, hogy ki akartam az interpelláló jogát játszani, fölmenteni. (Helyeslés a szélsőbal oldalon.) Elnök : Én azért szólaltam fel, mert a képviselő úr most vita közben felszólalván, midőn leült, azt mondta, hogy föntartja magának a szólási jogot. Ha ezt nem mondja a képviselő úr, egy szót sem szólot­tam volna, de sajátságos eljárásnak tartom azt, midőn a képviselő egy interpellác­ió bejelentése után szólal fel ugyanazon tárgyban, melyre az interpelláczió vo­natkozik és nyilatkozatot kér, melytől további felszó­lalását teszi függővé. (Helyeslés jobbfelől.) Az ellen, a­mit Hoitsy képviselő ugyanezen tárgyban felhozott, semmi szavam sem volt. Teljes joga volt szólani hozzá. De midőn egy interpellációra adandó válasz előzetesen követeltetik(Egy hang a szélsőbalon: Van rá idő 30 napig!) és követeltetik oly formán, hogy azu­tán az illető felszólaló képviselő úr fentartja a további nyilatkozatot, mikor egy bejelentett interpelláczió elébe vág, ekkor kötelességem az ellen szólani. Miattam beszélhet a t. képviselő úr a tárgyhoz és arról, a­mi a tárgyra tartozik, de azt már nem teheti, hogy egy bejelentett interpellácziót megelőzzön. (Helyeslés jobb­felől: Zaj.) Polonyi Géza: A kijátszásra nézve méltóztassék nyilatkozni. (Halljuk! Zaj.) Elnök : Méltóztassanak a napirendhez szólani, a képviselő úrnak is joga van hozzá. Polonyi Géza: T. képviselőház! Bocsánatot ké­rek, én ismételten mély tisztelettel megkérem az el­nök urat, személyem iránt való tekintetből, hogy azon súlyos vád iránt, hogy ki akartam volna játszani egy képviselőtársam jogát, nyilatkozni méltóztassék. (He­lyeslések a szélsőbaloldalon. Nagy zaj. Egy hang: Ez már meg sem járja!) Elnök : Engedjen meg a képviselő úr, hogy mi járja, azt én ítélem meg. (Helyeslés.) Én éppen a kép­viselő urak jogait kívánom megóvni, mert tudom, hogy e tárgyban előzőleg interpellác­ió jelentetett be és így kötelességemnek tartottam felszólalni. Távol van tőlem azt gondolni, hogy a képviselő úr ki akarja játszani az interpellálónak jogát. Én azt mondtam, hogy az eljárás úgy tűnik fel, mintha ki akarná ját­szani (Zaj.) . . . Polonyi Géza: Csak ezt akartam hallani. (Zaj.) Elnök:... Így az interpelláczió lehetetlenné volna téve, mert hogy lehet interpellácziót intézni és erre választ is kérni, mikor már egy képviselő úr ugyanazon tárgyban az interpellácziót előzőleg beje­gyezte ? Hova lesz akkor az interpelláczionális jog ? (Helyeslés.) Madarász József teljesen jogosultnak tartja Polonyi felszólalását s nem szeretné, hogy a felvetett kérdés interpelláczió útján üttessék el, mert azt tartja, hogy a honvédelmi miniszternek kötelessége ily vád­dal szemben rögtön nyilatkozni. Elnök : T. ház ! (Halljuk !) Egyáltalán nem szeretném, hogyha bárki oda magyarázhatná az én közbeszólásomat, mintha én úgy akartam volna irá­nyozni a vitát, hogy e kérdés itt fel ne hozassék. Ez a kérdés itt igen­is felhozható, mert hisz az analóg magával a napirenden levő javaslattal és fel is ho­zatott, anélkül, hogy ellene legkisebb észrevételem vol­na. Én csupán arra tettem észrevételt — s azt hiszem, kötelességem azt tenni — hogy itt egy képviselőnek előre bejelentett interpelláczionális joga meg ne rö­­vidíttessék. De tovább megyek. A felett aggódnak a képvi­selő urak, hogy a miniszter úr majd csak a vita bezá­rása után fog válaszolni. Hiszen az egész törvényja­vaslat részletes tárgyalása csak ezután lesz ; nincs te­hát kizárva, hogy a miniszter úr felszólalását ne mél­tathassák és így e kérdés a tárgyalás elől el nem von­ható. Én csak a forma ellen tettem kifogást, azért, mert azt hittem, miután a képviselő úr azt mondotta, hogy a miniszter úr válaszától teszi függővé további nyilatkozatát, hogy ugyanazt a kérdést, a­mely a mai napirendre mint interpelláczió be van írva, nem tar­tottam czélszerűnek felhozatni, nem azért, mintha azt hittem volna, hogy a képviselő úr azt meg akarja előzni, de kétségtelen, hogy úgy látszott. Azt, hogy a képviselő úr ezt megbeszélte az interpellácziót bejegy­zett képviselő úrral és hogy ez abba beleegyezett, én természetesen nem tudhattam. (Helyeslés jobbfelől.) Csak ezt kívántam megjegyezni. Különben mél­tóztassék a tárgyhoz hozzászólani. Herman Ottó úgy látja, hogy a jobboldalon e kérdésben Münnich Aurél képviseli az eszmei ma­gaslatot, ki rekapitulálta a törvényjavaslat indoko­lását, a­nélkül, hogy egyetlen új eszmét mondott vol­na. Ezzel szemben szóló azon kérdést veti fel, vájjon a jelenlegi európai áramlat valamely nemes etnikai eszmével áll-e kapcsolatban, hogy az egyáltalán hu­manitárius, hogy az megfelel az emberiség végc­éljá­­nak, rendeltetésének. Ezt tagadja. Ezen áramlatot jellemzi Európa leghatalmasabb államférfiának, Bismarcknak jelsza­va, mely szerint »Macht geht vor Recht«. És ebből az egyetlen mondásból következik az, hogy miután a hatalom minden jog és igazság fölött áll, minthogy a ha­­talom a jogot és igazságot letiporhatja, a státusnak egyedüli hatalmi képviselője semmi más, mint a hadi erő, mint a katonaság. Hogy egyedül a katonai erő és hatalom az, melyben az állam a maga hivatásá­nak, minden törekvésének végczélját láthatja. Követ­kezik másodszor az, hogy ez a valóságos abszurdum el van fogadva, hogy t. i. az államnak minden funk­­cziója, minden szellemi és anyagi tehetsége egy ir­­tóztató moloch gyarapítására fordittatik és ezen molochnak, ezen hadierőnek nyomán jönnek aztán az özvegyek és árvák. Ha oly magasztosnak és oly nagyszerűnek állít­ják a katonáskodást, a tiszteknek, ezek özvegyeinek és árváinak ellátását, azt kérdem, hogy az a vér, a­melyet az utolsó közlegény ont a harertéren, alatta áll-e annak, a­melyet a tiszt onta ki ? Vájjon azon vércseppek, a­melyekkel a munkás nép megkeresi azon irtóztató pénzt a moloch javára, kevesebbet ér-e, mint azon izzadság, a­melyet a katonaság a gyakorló téren hullat ? Figyelmeztet arra, hogy nem jó kasztokat fel­állítani a nép zömével szemben, mert ez veszedelmes lejtő. Szóló tudja, hogy a nemzetnek ma még szük­sége van védelmi eszközökre, de e védelmi eszközöket csak a honvédség és a népfölkelés magyar részében látja, annak számára megszavaz mindent, de ilyen, a közös hadseregen alapuló, semmiféle arányokhoz nem kötött törvényjavaslatot, mely azonkívül oly perezben hozatik be, melyben a háború nem a népek elhatározásától, hanem a m­onarchák kénye-kedvétől függ, nem szavaz meg semmit. (Élénk helyeslés a szél­sőbaloldalon.) Münnich Aurél: Készséggel elismeri, hogy nin­csenek oly mély eszméi, mint Herm­­annak, (Derültség jobbfelől.) a­ki beszédével fényesen bebizonyította ezt, midőn a hadseregek összeütközését, a harmiák össze­ütközésével egy színvonalra állította. (Igaz, igaz! jobbfelől. Zaj balfelől.) De kötelességét teljesíteni tudja, és azt is tudja, mi az előadó feladata. (Helyes­lés jobbfelől. Zaj balfelől.) Herman megjegyzését visszautasítja. Herman Ottó megjegyzi, hogy nem a hadsereget akarta a haramiákkal összehasonlítani, hanem a mos­tani hadviselést. Sokkalta jobban ismeri a ház elnö­két, semhogy róla feltenné, hogy ő azon perezben rendre ne utasította volna szólót, ha csakugyan ezt mondotta volna. (Derültség a szélsőbaloldalon.) A t. képviselő úr — így folytatja — különösen egy mondatban kereste gyengeségemet, de minthogy én nem úgy nyilatkoztam, nem neki van joga valamit visszautasítani, hanem nekem van jogom ily ráfogás leghatározottabb visszautasítására. (Helyeslés a szélső baloldalon, zaj a jobboldalon.) Elnök: Herman képviselő úr az idézett szókat nem úgy mondotta, mint a­hogy a képviselő úr ér­tette, mert ha úgy mondotta volna, akkor — ebben igaza van — csakugyan ezt nem hagytam volna szó nélkül. (Nagy zaj.) Münnich Aurél: Én úgy értettem, hogy ő azt mondotta, hogy a hadsereg összeütközése olyan, mint a haramiák összeütközése. (Nagy zaj.) Elnök a tárgyalás folytatását a holnaputáni ülésre halasztja. Interpellácziók. Ezután az interpellácziók terjesztettek elő. Gruber János előadja, hogy múlt évi május 30-án, a délelőtti órákban, Somogy megye Német-Eg­­res községéből elindult Márkus Ágnes, egy ottani telkes polgár 17 éves hajadon leánya Tolna-Szántón lakó nővére látogatására. Alig tehetett félórai utat, midőn egy keresztútra ért, hol feléje egy szekéren két egyént látott közeledni, a­kik vele szóba állottak. A leány azonban folytatta útját. De alig tett néhány lépést, midőn azon két egyén egyike őt hátulról el­kapta, majd időközben odaérkezett társa segítségével hátulról megragadván, szemeit bekötözték, fejkendő­jével kezeit hátrakötötték, majd felsőruhájától meg­fosztván, őt egy az iparosok által vásárokra hordani szokott ládához hasonló szekrénybe tették, a nélkül, hogy a róla lehúzott felsőruháit ráadták volna s vele tovahajtattak. Márkus Ágnes, ki előtt, mint előadta, ezen kénytelen utazás minden percre egy-egy örökkévaló­ságnak tetszett, nyomban olyan lelki izgalomba esett, hogy ezen egész utazása alatt történtekből csak két lényeges körülményre tudott visszaemlékezni. Az egyik az, hogy a láda tetejét, valószínűleg, hogy levegőt szívhasson, többször felnyitották; a másik az, hogy vele útközben oly pokoli vandalizmust követtek el, (Zaj. Felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) aminek rész­letezését tiltja a képviselőház iránti tisztelet. Márkus Ágnes c­ak akkor eszmélt fel, midőn őt egy nagy vá­ros utczáján, melynek ily minőségére a körülötte fel­hangzó zaj és kocsizörejből következtetett, letették és bezárták egy szobába, hová, mint német nyelvű beszé­dükből kivehető volt, még másik két egyén is belépett. Egy fél órai itt tartózkodás után a leányt egy sötét kamrába dobták s az ajtót rázárták. A leány magára hagyatva, eszméletre jött. A lelki gyötrelmek, éhség és szomjúság által elgyengült karjaival, nagy fáradt­sággal levette szemeiről a köteléket s csakhamar meg­találta a gyenge fakilincscsel elzárt ajtót, azt végső erőmegfeszítéssel felnyitván, az utczára menekült és az éj sötétében mindaddig szaladt, mig össze nem rogyott. Ez a leánynak a közigazgatási hatóság által fel­vett jegyzőkönyvben foglalt vallomása. Tény az, hogy Márkus Ágnest, a Budapestről 20 mértföldnyire eső Német-Egres községből már­­czius 30-án délelőtt elindult leányt, július hó 1-én reg­geli fél négy órakor, tehát alig 36 óra múlva, Csente­­rics Pál fővárosi rendőr a külső soroksári út mentén a vasúti síntől mintegy másfél ölnyi távolságra, felső ruhájától megfosztva, eszméletlen állapotban találta; tény az, hogy másfél óra múlva, tehát reggeli 5 */­8 óra tájban Oláh József, szintén fővárosi rendőr, reá talált a leánynak frissen letépett gazzal betakart ruhá­zatára. Csenterics Pál a leányt, kit karjaira emelt, mint ezt illetékes hatóságának bemondotta, valóban esz­méletlen állapotban — a mint ő magát kifejezte : félre­beszélve találta, a Rókus-kórházba szállította be. Itt a leány 8 napig a belgyógyászati osztályban ke­zeltetett ; 8 nap elteltével haza ment, de még mindig olyan gyenge állapotban, hogy a vele azonnal megtar­tott szolgabirói előnyomozás folyamán több ízben elá­jult és alig szólt néhány szót, a további beszédben a vérömlés megakadályozta. Tíz hónapja annak, hogy szóló a testileg-lelki­­leg feldúlt leánytól és az agg szüleitől, mint a kerü­let képviselője, azon megbízatást nyerte, hogy a leány­nak és a mély gyászba borult agg szülőknek védel­met, megtorlást és kártalanítást szerezzen. Eddig egy szóval sem akarta a bírósági eljárást anticzipálni, ha­nem azon volt, hogy a hatóságok segítségével felderít­­tessék ezen vérlázító bűntény, vagy vegye el bünte­tését azon leány, a­ki talán egy gonosz mesével saját szégyenét akarja elpalástolni. De szóló nemcsak védelmet nem, de az igazság felderítésére irányuló legkisebb törekvést sem talált a hatóságoknál; ellenkezőleg azok eljárása csupán annak a feltevésnek megerősítésére szolgált, hogy a bűntény nem hivatalból üldözendő, hanem a bűntény üldözése hivatalból elnyomandó akkor, ha a tettesek zsidók. (Úgy van­ a bal és a szélsőbal egyes padjain.) Azon körülmény daczára, hogy a tettesek egyi­két Márkus Ágnes már a múlt évben tanuk előtt agnoszkálta, a­kok azt is igazolják, hogy a tettes sá­padtan összeesett, mikor a leány esete iránt kérdőre vonatott, máig is szabadon jár, daczára annak, hogy a már ezelőtt fél évvel beadott bűnvádi feljelentésben ezen tettes elfogatását kértem. Az előnyomozást tel­jesítő tabi szolgabiróság, jóllehet tanuk vannak, kik tetteseket a ládával szekerükön faluról falura elha­ladni látták, a tetteseket a tabi szolgabiróság Márkus Ágnessel nem is szembesítette, hanem e helyett a félholt leányt és agg szüleit állította a csendőrök elé s vallomásának visszavonására akarta bírni. De mi még különösebb, a tabi szolgabiróság egy ideig stag­nált és a helyett, hogy a nyomozás szálait tovább vit­te vagy az illetékes kir. járásbíróság, vagy ügyész­séghez kötelességszerüleg áttette volna, múlt évi 2469. számú végzéssel az előnyomozást beszüntette, az iratokat ad akta tette és erről Somogy megye alispánjá­nak jelentést tett. Szóló a büntető feljelentést a kaposvári kir. ügyészséghez még a múlt évi nov. huban megtette, a­honnét azon értesülést kapta, hogy az ügyészség ezen ügy sürgős elintézésébe nem mert bele­nyúlni, hanem előbb megkérdezi Kozma Sándor kir. főügyészt, hogy váljon szabad-e ezen ügyben a bűnvádi eljárást meg­indítani ? Ezután előterjesztő interpelláczióját, melyet esti lapunkban közöltünk. Meszlényi Lajos interpelláczióját esti lapunk­ban szintén közöltük. A legközelebbi ülés hétfőn d. e. 10 órakor tartozik. Törvényszéki csarnok, A fogtechnikusok pere. A szünet után Gás­pár József és Czettel József vádlottak jogi képvise­lője jelentette, hogy védenczei betegségük miatt a tárgyalásra meg nem jelenhettek. Előadja továbbá, hogy Gáspár József fogtechnikus iparigazol­ványnyal bír, fogakat nem húz, fogtöméssel nem foglalkozik, tanfogakat orvosi megrendelésre készít. Ez utóbbi állításának beigazolására több vidéki orvost nevez meg tanúként. Katona Béla közvádló indítványozza e tanuk kihallgatását, nehogy pedig a fogtechnikusok pere tovább húzódjék. Gáspár József ügyének a többi vádlottak ügyétől való különválasztását kéri.­­ A másik távollevő vádlott, Czettel József fogorvosra vonatkozólag a védő előadja, hogy Czettel Filadelfiá­­ban orvosi diplomát szerzett. Védencze töredelmesen beismeri, hogy egész 1885-ig foghúzással, fogtömés­sel, műfogak készítésével és beillesztésével stb. fog­lalkozott. Czettel e gyakorlatot 1877 óta részint mint dr. Vidéki Ferencz komponistája űzte. Vidékivel köz­jegyző előtt társas­szerződésre lépett, melynek értel­mében mindenféle műtétet ő (Czettel) végez, Vidéki pedig a szükséges műszereket és a fogműtermet adja. A megadóztatás is a társas üzletre történt. Mentsé­géül Czettel azt hozta fel, hogy őt a szájüregben való műtétek végzésére dr. Vidéki Ferencz bujtogatta fel. A járásbiró ezután a tárgyalást felfüggesztette. Miskovics Száva b.­gyulai törvényszéki bírót a kir. tábla fegyelmi tanácsa 100 frt pénzbüntetésre ítélte volt, mivel hivatalában nem fejtette ki a kellő szorgalmat és több ügyet késedelmesen intézett el. A kir. kúria fegyelmi tanácsa tegnap az első fokúlag ki­szabott büntetést feddésre enyhítette. KÖZGAZDASÁG. Üzleti hetiszem­le a gabonáról és terményekről. A kedvezőtlen időjárás megakasztotta a tava­szi munkálatokat és talán a vegetáczióra is befolyá­suk volt, de nem tehető fel, hogy a vetésekben lénye­ges vagy csak említésre méltó kárt okozott volna. Gabona. Búzában a külföldi mérvadó pia­­c­okról érkezett jelentések egészen befolyástalanul maradtak az itteni üzletre vonatkozólag. A kevés hozatalr­a váltakozva kisebb-nagyobb kínálat s az — egy nap kivételével — mindenkor élénk vételkedv következtében a forgalom mintegy 120.000 méter­mázsára rúgott, mely 80.000 métermázsa erejéig a raktárkészletekből telt ki. Az irányzat egész héten át kedvező volt, a nélkül azonban, hogy akár a malmok lenyomhatták, akár a kínálók fölemelhették volna az árakat s így szilárd irányzat mellett, de a múlt heti­hez képest teljesen változatlan árakkal megyünk ki a hétből. — Rozs e héten kevés került forgalomba s a kereslet egészen szünetelt, csak helyi gyári czé­­lokra kelt el mintegy 2000 métermázsa, az is 10 krajczárral olcsóbban, 6.65—6.90 írton. — Árpa, jobbára csak takarmányáru került forgalomba, az is gyéren. — Különben szilárd irányzat mellett az árak meglehetősen változatlanul maradtak. Ke­­vésbbé jó takarmányáru 6.40—6.50 forinton, jobb 6.60 — 6.90 írton, malátaárpa 7.10—8.20 írton, finom 8.30—9.70 írton kelt.— Zabban nagyobb volt a kínálat s minthogy a vételkedv korlátolt maradt, az árak 10 krral csökkentek. Elkelt mintegy 4000 mé­ter mázsa, minőség szerint 6.50—6.75 írtjával. — Tengeri a nagyobb hozatal következtében roha­mosan csökkenő irányzatot követett s a sürgős kíná­lattal szemben a gyárosok és sertéshizlalók rezervált magatartást tanúsítván, sikerült nekik az árakat 25—30 krral lenyomni. A forgalom 20000 méter má­zsára tehető s finom áru 5.90 — 5.95 frton, közepes 5.80 — 5.85 frton kelt. Határidők: Búza e héten kedvező irányzattal indult s a hét első felében szilárd, emelkedő irányza­tot követvén, utóbb lényeges reakczió állott be s az árak rohamosan csökkentek. A hét utolsó végén is­mét némi javulás állott be. A Búza tavaszra 9.03 írttal indult, 9.08 írtra emelkedett, majd 8.96-ra szállott le s ismét 9.00 forintra emelkedvén, végül 9.03—9.04 írton állapodott meg. Irányzata szilárd. — Búza őszre szilárdan indult, de csak rövid ideig tarthatta magát s 8.46 írtról lassan kint 8.22 írtig csökkent, majd 8.28 írtig emelkedett s végül szilárdabb irányzat mellett 8.30 — 8.31 írttal zárult. — Tengeri május-juniusra éppúgy, mint az effek­tiv üzletben, itt is egyre csökkenő irányzatot követett s az árak 6.12 frról 5.97 írtra csökkenvén, végül 5.96 — 5.98 írttal zárultak. Liszt. Az elmúlt hétről, sajnos, csak gyenge üz­letet jelenthetünk. A beállott üzletjavulás hamar he­lyet adott a teljes üzletpangásnak. Néhány malom már olcsóbb árjegyzéket is adott ki — bár erre ok még éppen nem volna, mert a búzaárak egyaránt szi­lárdan tartják magukat s ennek következtében a liszt­üzletben is — a rossz üzletmenet daczára — szilárd hangulat uralkodik. — Az átvétel gyengén halad előre; a vevők túlnyomó számmal kötésüknek meg­hosszabbítását kívánják. — Külföldi üzletről sem be­szélhetünk. A Bismarck-féle vámpolitika — melyet hova­tovább minden állam a magáévá tesz — malom­iparunknak roppant károkat okoz. — Korpában is csekély üzletünk volt. Jegyzések 100 kiló után zsákostul, összsúlyt tiszta súlynak értve, Budapes­ten szállítva. Tiszta árak kötelezettség nélkül: Asz­­tali dara, goromba A. sz. 16.80 forint, asztali dara, finom B. sz. 16.80 frt; királyliszt 0 sz. 16.20 forint; lángliszt, különös 1 sz. 15.70 frt, lángliszt 2 sz. 15.20 frt; zsemlyeliszt, különös 3 sz. 14.60 frt, zsemlyeliszt 4 sz. 14.30 frt, kenyérliszt, fehér, első rendű 5 sz. 13.90 frt, kenyérliszt, fehér, másod rendű 6 sz. 13.30 forint, kenyérliszt, közép 7 sz. 13.8 frt, kenyérliszt, barna, első rendű 8. sz. 12.60 frt, kenyérliszt, barna, másod rendű 88/2 sz. 12.— frt, lábliszt, első rendű 88/4 sz. 9.80 frt, lábliszt, másod rendű 9 sz. 7.80 frt. Korpa, finom F. sz. 4.40 forint, korpa, goromba G. sz. 4.— forint. Heti galmaforgalom. Hüvelyes vetemények. Bab. E héten is kevés volt az üzlet, mindössze 500 métermázsa került for­galomba. A barna babot kivéve, minden áru 1/4 frtot vesztett árából. Nagy fehér bab 6.50—7.25 frton kelt, törpe bab 8.50—8.75 írton, kerek bab 6.75— 7.25 frton, barna bab 8—8.25 írton, tarka bab 5 — 5.25 frton. — Köles irányzata ugyan lanyha, de az árak mégis tartják magukat. Magyar áru 4.75—5 frton kelt, romániai áru vámmal együtt 5.20—5.30 írton. Ez utóbbiból 6000 méter mázsát szállítottak külföldre. —Kása nyugodt, változatlan irányzatú. Közönséges áru 9.25—9.50 írton vásároltatott.­­— Lencse kevés kínálat mellett szilárd. Magyar lencse 15—16 frton, morva 25—26 írton talált vevőre. Márczius 18-tól­­ Már­czius 25-ig vas­­alvóval V. B.-Pest.­­ pályaudvar. Budapestre érkezett kilogrammokban Búza.................. — 1020 12155 Rozs ................. — 104 921 Árpa.................. 202 701 2214 Zab................... 458 1128 517 Tengeri.............. 409 — 103 Repcze................ — 1626 — Különfélék........ — 189 21125 Liszt.................. — 1527 10017 Bpestről elszállittatott kilogrammokban Búza.................. 1 201 54 Rozs ................. — 205 — Árpa................. — 834 292 Zab .................... — 922 513 Tengeri.............. — — 103 Repeze.............. — 473 — Különfélék........ — 565 21125 Liszt­................. 7 263 10017

Next