Pesti Napló, esti kiadás, 1887. április (38. évfolyam, 90-118. szám)
1887-04-01 / 90. szám
90. szám. Szerkesztési Iroda: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények, a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. Budapest, 1887. Péntek, április 38. évi folyam. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva . Havonként 1 frt 50 kr. — 6 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. Ha az esti kiadás postai különkíödése kívántatik, postabélyegre havonként 85 kr., évnegyedenként 1 forint felülfizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti Napló« kiadóhivatalába Budapest, Ferencziek tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 2 kr. Esti kiadás. Budapest, ápril 1. Az orosz lapok, Katkoff nyomán indulva, ismét találnak valami okot a nyugtalankodásra. Most Várna új erődítése képezi a szálkát szemükben. Mi szükség van arra ? Természetesen csak az, hogy az oroszellenes háborúban megszálló alapul szolgálhasson az angol, illetve a szövetkezett hajóhad számára. A Mosk. Vjd. legvilágosabban beszél: Várna megerődítésében új változatát látja annak a régi thémának, hogy Ausztria-Magyarország védnöksége alatt egy balkánszövetség alakul s hozzáteszi még, hogy Ausztria- Magyarország Várna árán meg akarja nyerni az ingadozó Angliát a hármas szövetségnek. Törökországot sem igen dédelgetik most az orosz lapok. Azt mondják, hogy Oroszországnak több biztosítékot kell tőle követelnie s nem szabad továbbra is ígéretekkel megelégednie. A portára való harag arra a hirre vezethető vissza, hogy az angolok pénzzel állítólag kivitték volna, hogy nekik a Boszporus ázsiai partján mélységi méreteket eszközölni megengedtessék. A gacsillai merénylettel szemben is alkalmazzák Pétervárról az eltusolás rendszerét. Egyelőre mélyen hallgatnak az ügyről, míg ellenben Bécsből és Berlinből azt híresztelik, hogy ott nem tudnak róla semmit. Csakhogy ez még nem cáfolata a merényletnek. Ugyanazt állították márczius 14-én az egy nappal előbb történt m merényletről, mely pedig mégis igaznak bizonyult. Az említett berlini és bécsi táviratoknak annál kevésbbé lehet komoly hitelt adni, mert a Standard Kopenhágából vett értesülései szintén megerősítik az újabb merénylet hírét. Általában az angol diplomáczia kitűnően van a pétervári eseményekről értesülve, s minthogy az orosz-angol viszonyok kissé feszültek, nem is igyekszik híveit titokban tartani, hanem a közönség rendelkezésére bocsátja azokat. Masszoval környékén az olasz csapatoknak ismét voltak apróbb harczaik s minden jel azt mutatja, hogy a viszály Abissziniával még nincs kiegyenlítve, hanem folyton inkább elmérgesedik. Ez is siettetheti a Depretis-kormány felbomlását. Rómában élénken folynak a tanácskozások az egyes pártvezérekkel s úgy látszik, ezúttal csakugyan sikerül koalicziós kormányt alakítani. Az olasz ellenzéki vezérférfiak végre is kénytelenek a befejezett tényeket elfogadni s a legutóbbi szövetségeket elismerni. Ezt, úgy látszik, már megtették s igy kormányra léptek nem ütközik többé elháríthatatlan akadályokba. A főrendiház közjogi-, pénzügyi- és közgazdasági bizottsága Szávy József koronaőr elnöklete alatt ma délelőtt tartott ülésében elfogadta a bankszabadalom meghosszabbításáról és a 80 millió forintos kölcsönről szóló törvényjavaslatot változatlanul, a képviselőház szövegezése szerint. Az általános vitában résztvettek Lukács Antal, Kautz Gyula és Wekerle államtitkár. A kormány részéről Tisza miniszterelnök és Wekerle államtitkár voltak jelen. Az orosz represszáriók a porosz kiutasítások ellen újabban nagyobb mérveket fognak ölteni. Jelenleg Pétervárott tanácskozások folynak az iránt, hogy az orosz nyugati tartományokban megakadályoztassék az idegen elemek felszaporodása. Ezek az elemek túlnyomó nagy számban zsidókból és németekből állanak. Az ez idő szerint Pétervárott tartózkodó főkormányzókat, nevezetesen Gurko (Varsó) és Drentelen (Kiev) tábornokokat szintén bevonták az ez irányban folytatott tárgyalásokba. Mint különböző külföldi lapok jelentik, már tényleg utasítottak ki a határtartományokból német és osztrák alattvalókat, többeknek kiutasítása pedig még tervbe van véve. Itt-ott olyan eset is fordult elő, hogy Oroszországba bevándorlótt németek a fenyegető veszedelemtől való félelmükben a német kormányhoz fordultak segítségért. A Köln. hrg erre vonatkozólag megjegyzi: Vájjon érnek-e ezzel a lépésükkel valamit az orosz kormánynál, ha a most tanácskozás tárgyát képező intézkedések egyszer törvényekké váltak, nagyon kétes. Azt az egyet azonban mindenesetre elérik, hogy saját kormányuknak, a németnek kellemetlen nehézségeket okoznak. Oly helyzetbe hozzák ezt, hogy vagy elutasítja őket kérelmükkel s akkor oly szinben fog feltűnni, mintha nem viselné eléggé szirén alattvalóinak ügyét, vagy pedig az orosz kormány utasítja őt el. Egyik eset sem lehet valami kellemes a német kormányra nézve. A lap végül azt tanácsolja az oroszországi németeknek, hogy legyenek orosz alattvalókká. Meglehetősen praktikus, de nem éppen hazafias megoldási mód. A PESTI NAPLÓ TÁRCSÁJA. ARANYFÜST. — Regény. — 62 Irta: WOHL STEFANIE. IV. KÖNYV, tiltott gesztum.ölcs*. 38. FEJEZET. A vak asszony nem láthatta, hogy is láthatta volna, a hirtelen pirt, mely e szavaknál Mária arczát elözönlé, sem a komoly tekintetet, melylyel szemeit lesütötte. — S hogy nem élünk együtt ? — folytatá Vanderbiltné rövid szünet után, kezét a fiatal asszony lehajtott fejére téve. — Azért élünk távol egymástól, mert ő kívánta. Talán, ha Elza nem avatkozik sorsunkba, ő sem kívánta volna. Elza jó, de saját feddhetetlenségének érzetében kemény, sőt kérlelhetlen tud lenni minden olyan hibával és fogyatkozással szemben, mely szerinte a becsületbe ütközik. Nem veszi eléggé számba az emberi gyengeséget. — Ilma néni igazságtalan. Mama hogyne lenne kemény, hogyne lenne kérlelhetlen azon ember iránt, ki Ilma nénit vakká, gyermekeit koldusokká tette! — »Ez az ember«, férjem. Első, tiszta, egyetlen szerelmem tárgya. Azt mondod, hogy gyermekeimet koldusokká tette! Igaz, de régen beismertem, hogy ez javukra szolgált. Felixből kitűnő ember lett, tán kitűnőbb, mintha a gazdagság kényelme és kísértései közepette fejlett volna férfiúvá, Alicet pedig nem féltem. Ő egy megbecsülhetetlen kincs, kifogyhatatlan gazdagsággal bír önmagában. S mi vakságomat illeti .... nem fogod elhinni, Mária, de szinte megszerettem vakságomat — mert ő reá emlékeztet — folytatá Vanderbiltné, mindjobban felhevülve, majd suttogva hozzá téve : — Tudod, még alig múlt két éve, hogy férjem itt volt. Visszatért hozzám, mert nagyon rosszul ment a dolga. Alice és én itt rejtegettük a kis kastélyban vagy egy hónapig. Ekkor rájött Elza és távoznia kellett. Megrendítő jelenet volt. Elza borzasztó tud lenni! Szerencsére Alice még egyedül beszélhetett apjával és legalább egy időre menthette meg a szükségtől. — De hiszen ez földöntúli jóság! Gondolja meg Ilma néni, hisz semmivel, de semmivel sem tartozik neki! — kiálta Mária könytelt szemekkel. — Róbertnek ne tartoznám semmivel ? Gyermekeim atyjának, életem társának, kit senki el nem választhat szivemtől! Ha ma kívánja, mindent itt hagyok, hogy száműzetésbe, szűkölködésbe, a legvégső nyomorba kövessem. S te ezt nem érted, Mária, te, ki szerelemből mentél férjhez, és kinek már eddig — mert mindnyájunknak hibáink vannak, egyikünk sem járhat botlás nélkül — tudnia kellene, mi az a szeretet, mely mindeneket elfedez, mindeneket hiszen, mindeneket remél, mindeneket eltűr ?----------------------A vak asszony arczát e szavaknál túlvilági fény áraszta el, de Mária ezt nem láthatta többé. A felindulás, mit eddig egész erővel visszafojtott, végre kitört, még pedig feltartózhatlanul. S míg az alacsony székről, melyen ült, térdeire csúszott le, arczát a gyöngéd karok közé temette, melyek oly melegen átölelték és hangos, heves zokogásra fakadt. 39. FEJEZET. Szelényi komor, borongó hangulatban érkezett az osztrák határon a hegyek közt fekvő dukovári vadászkastélyba. A kormány kivívott sikere ez egyszer nem nagy örömére szolgált, mert újból megerősítette Jelenffy állását, s az ő kormányelnökségét bizonytalan időre elhalasztotta. Másrészt a találkozás Lizával, melyhez oly vérmes reményeket fűzött, keserű felháborodást hagyott hátra benne. És mégis ! Bár egész lelkét Liza emléke töltötte be, tán Mária után vágyott inkább. Annyi éven keresztül felesége volt az, kivel minden baját, kellemetlenségét közölte, hogy mostani kedélyállapotában, mit a magány, a közélet megszokott izgalmainak hiánya még nyomottabbá tett, ismét nélkülözni kezdte mindig kész, mindig egyformán élénk rokonszenvét. Mindazáltal egyetlen egyszer sem jutott eszébe nejét megkérlelni. — Hadd duzzogja ki magát — gondolta magában, bár midőn nap nap után múlt és 5B3M3BMKMBB1PBHMM1V8THE Máriától nem érkezett hír, legyőzhetetlen nyugtalanság fogta el. Daczára annak, hogy reggeltől estig vadászott, nemsokára már tűrhetetlennek találta a helyzetet és elhatározta, hogy megrövidíti itteni tartózkodását, midőn este hazatértekor a komornyik, kivel a lépcsőn találkozott, rejtélyes mosolyával és azon hírrel fogadta, hogy egy hölgy érkezett meg a délután folyamában. Nyilván meg volt hagyva ez embernek, hogy el ne árulja a vendég kilétét. Szelényi első gondolata Liza volt; második gondolata az, hogy ez lehetetlenség. Néhány ugrással fenntermett a lépcsőn és belépett a nappaliba. A szoba szépen meg volt világítva, a theaasztalon a szamovárban sisteregve forrt a víz, és mellette csinos angol ruhában, lebocsájtott baj fonatokkal, egészen úgy, ahogy azelőtt, házasságuk első boldog éveiben szokta hazavárni, állt — Mária. — »Ha nem nyerhetjük el azt, amit szeretünk, szeretnünk kell azt, a mivel birunk,de szellemes franczia mondás lehetne a házasélet jeligéje, — gondolta magában Szelényi, másnap reggel. A tegnapi est rövid magyarázatokkal és hosszú kibéküléssel telt el és Mária még most is aludt, olyan álommal, mint hónapok óta nem ismert. Szerencse, hogy férje czinikus észjárásának ezen legújabb eredményét nem foglalta szavakba. Mert ez ugyancsak hideg víz lett volna a fiatal asszony emelkedett hangulatára és főkép azon jó szándékokra, melyekkel visszatért hozzá. Nagy diadalt vívott ki önmaga fölött, midőn ő tette az első lépést a kibékülésre, de Szelényi töredékes vallomásai azonnal meggyőzték arról, hogy ezzel a diadallal kezdődött csak az igazi küzdelem. Mária nem volt Grizeldis-természet, és Ilma nénje eszményi megadására soha sem lett volna képes. A maga módjára, élénk, szenvedélyes, tevékeny szellemében igyekezett kötelességeit ezentúl bővebben teljesíteni, önmegtagadással az igaz, de szükség esetén nem a lemondás, hanem a küzdelem, a versengés terére lépve. Egy jelenlevő szép asszony pedig, ki szeret és ezt mindenképen kimutatja, egy időre legalább minden esetre ellensúlyozni képes egy távollevő szép asszony hatalmát,ki szerelmének semmi jelét nem adja. Sajátságos második mézesheteket élt át ez az újból egyesült pár előbb a dukovári magányban, majd a normandiai tengerpart vadregényes sziklái között. Sajátságos mézesheteket már azért is, mert azoknak tán egy órája sem múlt el pillanatnyi keserűség nélkül. Amily hősiesen határozta el magát Mária arra, hogy ezentúl szemet fog hányni férje szenvedélye előtt és soha egy szemrehányással nem fogja illetni, el nem zárhatta magát azon érzés elől, hogy Liza köztük van mindig. Bármilyen érdekes dolgokról beszéltek is, és Mária értett férje mulattatásához, megtörtént, hogy beszélgetés közben azt a bizonyos távolba tekintést fedezte fel szemeiben, mely elárulta, mikép este egészen másutt jár. Egy ízben, midőn Mária éppen egész ékesszólással beszélt Dumas egy új drámájáról, mely akkor nagy feltűnést okozott, Szelényi egyszerre merőn nézett feleségére. — Mit gondolsz, csakugyan zárdába lép Liza ? — kérdé. — Bár igaz volna, bár soha se látnám többé! — kiáltott fel a szegény asszony kétségbeesetten. Egy más alkalommal St. Luc-be mentek át, midőn egy fiatal angolnő lépett a hajóra. Magas volt és gyönyörű szőke hajjal bírt. Szelényi egészen elmerült nézésébe. — Azok a szőkék, azok a szőkék! — tört ki belőle végre. — Hiába, Éva is szőke volt és Évától fogva mindazok az asszonyok, kik a férfiakat megrontották. S erre ama félhangon elmondott, alig fátyolozott vallomások egyike következett, melyeket Szelényi, hogy szivén könnyítsen, nem igen vont meg magától. Igaz, hogy szerelméről, mint egy elmúlt, eltemetett dologról beszélt, de minden szavából kitűnt, hogy lelke egész erejével csügg a múlton, melynek felélesztésére a legcsekélyebb alkalom is elég volna. Mária ilyenkor hallgatott, már azért is, mert nem birt szóhoz jutni a szívdobogástól. És Szelényi, kit e hallgatás felbiztatott, mind nyíltabbá, mind őszintébbé vált, észre nem véve, ömlengései mennyire fájnak Máriának. S ha aztán megtörtént, hogy a fiatal asszony elkomorodott, elcsüggedt, Szelényi nyugtalankodni kezdett. Nem bírta szomorúnak látni. Szüksége volt élénkségre, mindig éber rokonszenvére, mely szórakoztatta és könnyebbülést szerzett neki. S hogy Máriát felvidítsa, ilyenkor egész szeretetreméltóságát fejtette ki, szellemének kápráztató csillogásával, egyéniségének páratlan delejével annyira megbabonázva nejét, hogy az csókjai között mindent elfelejtett. Egyszer egy ilyen gyöngéd jelenet után Szelényi mosolyogva nézett Máriára. — Úgy hiszem, azzal fogom megörökíteni nevemet, hogy a polygamiát hozom be Magyarországba — mondá enyelegve. Máriát ez a tréfa most e rövid, boldog perczben szivén találta. Felelet helyett sirva fakadt. Szelényi erre dühösen fogta kalapját és elment. Mária oktalan érzékenysége által méltán sértve érezhette magát. Hisz ő nem volt szándékosan kegyetlen, sőt mutatós szeretetreméltósága rendesen a valódi szivjóság melegével hatott környezetére. A kínzások, melyekben nejét részesítő, csupán önzésszülte kíméletlenségből eredtek és mivel a teljes természetesség naivitásával követte el azokat, váratlan hatásuk felette kellemetlenül lepte meg. Az ilyen kínos epizódok daczára Mária szive mégis összeszorult, midőn az új ülésszak és a delegácziók hazatérésre kényszeríték őket. Az utóbbi hetekben legalább csak egy árny, egy emlék ellen kellett küzdenie és szerelmének kifogyhatatlan találékonysága órákra elűzhette ezt az árnyat. De mi lesz majd otthon ? Egyetlen egy perczig sem hitt Liza viszavonulásába a világtól. És miután érezte, mikép saját érdeke kívánja, hogy a szép asszonyt szívesen fogadja, ha az, mit biztosra vett,télen visszatér Pestre, már előre is rettegett e megpróbáltatástól. Meg volt győződve arról, hogy Blanche szorgalmasan terjesztette az etelligeti események minden legkisebb részletét és így csak az által tarthatta fenn házi boldogsága látszatát, ha Lizával barátságos viszonyt folytatva, elhallgattatja a pletykát. Oh, az a látszat! az a látszat! Tapasztalatlanságában azelőtt mily kevésbe vette, mennyire lenézte. Most, ő is rabja lett, lesve csalékony ábrázatát és a nő, a feleség büszkeségét lába alá taposva, hogy neki meghódoljon. (Folyt. köt.) ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése ápril 1-én. I. Több helyi érdekű vasút engedélyezésére vonatkozó felhatalmazás tárgyaltatott le a mai ülésen. A szent-anna-kisjenői vasútnál Madarász József felszólalására Baross közlekedésügyi miniszter válaszolt. A szilágysági, továbbá a csata-lévai vasutak szó nélkül tárgyaltattak le. A szigetkamara-rónaszéki és sugatagi vasút engedélyokmányának módosítása ellen Madarász József indítványt nyújtott be, Csanády Sándor pártolólag szólalt fel az ellenindítvány mellett, melyet azonban a közlekedésügyi miniszter felszólalása után a többség mellőzött. A Budapest-czinkotai vasútnál Visi Imre és Madarász József szólottak, Baross közlekedési miniszter a budapesti gőzmozdonyú közúti vaspályákra vonatkozólag nyilatkozott. Holnap déli 12 órakor ülés lesz. II. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Tibád Antal, Szathmáry György, Zay Adolf. A kormány részéről jelen vannak: Baross Gábor, Babiny Teofil, Trefort Ágoston. Az ülés kezdődik i. e. 11 óra után. Bejelentések. Elnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítése után bemutatja a főrendiház elnökének 115. évi. sz. átiratát, mely szerint a főrendiház a chilei köztársaságnak Peru és Bolívia ellen folytatott háborúja alkalmával hadikárokat szenvedett magyar és osztrák alattvalók kártérítési követelései iránt Chilével 1885. évi július 15-én kötött nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot a képviselőház által megállapított szerkezetben módosítás nélkül elfogadta. E szerint a törvényjavaslatra nézve a két ház közt teljes egyetértés létesülvén, az legfelsőbb szentesítés czéljából ő Felsége elé terjesztetni határoztatik. Bemutatja a főrendiház kétrendbeli átiratát, melyek szerint a főrendiház »az 1878. évi XX. törvényczikkbe iktatott vám és kereskedelmi szövetség meghosszabbításáról« szóló törvényjavaslatot és »az osztrák-magyar vámterület általános vámtarifájáról szóló 1882. évi XVI. t.-cz. módosításáról« szóló tvjavaslatot a mellékelt jegyzőkönyvi kivonatban megjelölt módosítókkal elfogadta. Ezen két törvényjavaslatra nézve a főrendiház által módosítások tétettek s igy azok a közgazdasági bizottsághoz utasittatnak. Az elnöki havi jelentés felolvastatik. Trefort Ágost jelenti, hogy holnap fog Madarász József interpellációjára válaszolni. Baross Gábor közlekedési miniszter benyújtja a Budapestről Szent-Endréig vezetendő helyiérdekű vasút engedélyezéséről szóló jelentést. A közlekedési bizottsághoz utasíttatott. Bejelentetik a múlt ülésben történt választásnak általunk már közlött eredménye. A helyi érdekű vasutak. Tárgyalás alá vézetett a Szt-Annától Kis-Jenőig vezetendő helyi érdekű vasút engedélyezésére vonatkozó felhatalmazásról szóló törvényjavaslat. Darányi Ignácz a közlekedési bizottság nevében elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot. Madarász József helyteleníti azt, hogy kedvezmény adatott ezen vasútnak adóelengedés tekintetében. Baross Gábor közlekedési miniszter utal arra, hogy a helyi vasutak engedélyezéséről szóló törvényben ezen kedvezmény biztosítva van s azt a helyi érdekű vasút joggal igényelheti. A törvényjavaslat elfogadtatott. A szigetkamra-rónaszéki és sugatagi helyi érdekű vasút engedélyokmányának módosítása tárgyában beadott s a Darányi Ignácz előadó által indokolt jelentéshez Madarász József ellenindítványt nyújt be,melyben az ezen vasútnak megadott pénzügyi kedvezmény ellen nyilatkozik s azt mellőztetni kéri. Csanády Sándor csatlakozik Madarász ellenindítványához. A ház a jelentést tudomásul vette. A szilágysági helyi érdekű vasút, a csata-lévai helyi érdekű vasút engedélyezése tárgyában beadott kormányjelentések Darányi Ignácz indokoló felszólalása után, miután Madarász József a jelentések külön-külön tárgyalását kívánta, ami megtörtént, tudomásul vétettek. A budapest-czinkotai helyi érdekű vasút engedélyezése tárgyában beadott miniszteri jelentés vétetvén tárgyalás alá. Visi Imre örömmel konstatálja azon örvendetes lendületet, mely a főváros körüli helyi érdekű vasutak létrejöttében mutatkozik s egyúttal a kormány figyelmébe ajánlja a Budapesten tervezett közúti gőzmozdony- vonalak ügyét. (Helyeslés a jobboldalon.) Madarász József a fővárosi törvényhatóság netáni külön álláspontjának figyelembe vételét kívánja. Baross Gábor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Magam is osztozom azon nézetben, hogy a Budapest főváros területén czélba vett közúti gőzmozdonyú vasutak ügye a kormány figyelmét megérdemli. E tekintetben a kormány megtette eddig is kötelességét és pedig éppen azon irányban, mint azt előttem szóló t. képviselő úr is felemlítette, t. i. a főváros jól felfogott érdekeinek szem előtt tartásával. Máskép ez nem is lehet. A főváros jogkörét eziránt a törvény biztosítja. A kisajátításról szóló 1881. XL. t.-cz. is biztosít bizonyos előjogokat a főváros részére, amelyeket a kormány respektálni mindig kész. De ha tekintetbe veszem azt, hogy alig van város, mely oly szerencsés helyzetbe jutott, hogy mintegy fejlődésével karöltve egészítheti ki közlekedési hálózatát; ha tekintetbe veszem azt, hogy épp a főváros különböző érdekeinek szempontjából fölöttébb szükséges, hogy ezen hálózat minél előbb kiépíttessék, a kormánynak nemcsak az a kötelessége, hogy figyelemmel kísérje e vasút fejlődését, hanem kötelessége az is, hogy esetleg közbelépjen ott, ahol látja, hogy éppen az elsősorban ezen érdekek gondozására hivatott tényezők eljárásában netalán a czél mielőbbi elérésének meg nem felelő lassúság mutatkozik. Én így fogom fel kötelességemet, hogy tekintettel a vasúti hálózat rendkívüli fontosságára, semmit se mulasszak el, mi annak létesítését előmozdítja és valamint eddig figyelemmel kísértem a dolgot, úgy a jövőben is figyelemmel fogom kísérni és értesíthetem a t. házat, hogy azon vonalak, melyeket Visit. képviselő úr felemlíteni szíves volt, már a tárgyalások oly stádiumában vannak, hogy hacsak a főváros érdekeivel ellenkezésben levő elemek nem fognak gátló befolyást gyakorolni, nemsokára tényleges kivitelhez fognak jutni. Felszólalásommal csak az iránt akartam a t. képviselő urat megnyugtatni, hogy a magam részéről semmit sem mulasztok el, hogy a nagyfontosságu KÜLÖNFÉLÉK — A hírlapból. Frankwelli dr. Umlauf Gyula pozsonyi ügyvéd a közügyek terén szerzett érdemei elismeréséül a királyi tanácsosi czímet, Elischer János Gölniczbánya város árvaszéki pénztárnoka, sok évi közszolgálata alatt szerzett érdemi elismeréséül, a koronás arany érdemkeresztet nyerte. — Ő Felsége, az országos magyar kertészeti egyesület részére, az ezen egyesület által folyó évi április hóban Budapesten rendezendő tavaszi kiállítás alkalmából, ötven darab aranyból álló királyi dijat magánpénztárából adományozott. — Parcsetich Felix bajai főispán székfoglalója. Bajáról írják nekünk : A népszerű főispán útja Újvidékről Baja felé egy kis diadalúthoz hasonlított. Majdnem minden állomásnál számos tisztelője várta és rokonszenvesen üdvözölte őt. Újvidékről meg éppen díszes küldöttség kisérte Bajára, Popovits polgármester, Frankl igazgató, Kopper plébános, Bulla főkapitány, Groszinger, Herger, egy nyugalmazott ezredes földbirtokos, Blatt ügyvéd, Faukovics törvényszéki biró s még számosan. Topolyán Szalikó-becsei prépost csatlakozott s örömmel látta ott a tisztelgő főszolgabirót az összes elöljárósággal s számos egyebekkel. Szabadkán már bajai díszes küldöttség fogadta a főispánt, köztük Latinovics Gábor kanonok, képviselő, Berényi apát, Czirfusz tanfelügyelő, Szutrélyi ügyvéd, Ivanovits Pál orvostudor. A vasúti vendéglőben a főispán jó ebéddel kedveskedett kíséretének , aztán vidáman robogott a vonattal Bajára. Itt az indóháznál az esős idő sem gátolta a város lakosságának kivonulását. Drescher polgármester röviden, de lelkesen üdvözölte a főispánt, kinek válasza látható jó benyomást tett, riadó éljenzést keltett. A főispán szívesen biztosította a közönséget, hogy minden tehetségét készségesen fordítja azon város jóllétének előmozdítására, melyhez őt jelen kötelessége érzetén fölül is kedves emlékek kapcsolják. Parcsetich t. i. Baján fejezte be a főgimnáziumot s ott tette le az érettségi vizsgálatot. A lobogókkal díszített utczákon örvendő néptömeg közt vonult a hintók hosszú sora a tanácsházhoz, hol a tisztelgések nemsokára megkezdődtek. A tanácsot a polgármester vezette s utána a papság következett. Berényi apát kedvesen üdvözölte a főispánt, vele voltak segédlelkészei : Szülik prépost, Csamáry nyug. plébános, Kuti plébános, Sarffenberger hitelemző, a szerb esperes és az ágost hitvallású lelkész. Parcsetich szívesen hangsúlyozta a kath. vallás iránti ragaszkodását, de a többi felekezetek iránt való szeretetteljes figyelmét is, örömét fejezvén ki a fölött, hogy több vallás papjai együttesen s nem különválva jelentek meg nála, amiben a polgári életben annyira szükséges szép egyetértés jelét tekinti. Nagyon szép jelenet volt, midőn a főispán egyenkint kezet szorítván a tisztelgőkkel, egykori tanárát, Csamáry nyug. plébánost a legédesebb meglepetéssel pillantva meg, átkarolta s kezét megcsókolta. E derék férfiú 36 év óta vívódik a halállal, azóta sok orvos, kik közeli halálát jósolták, elköltözött s ő folyton szenved ugyan, de él s vasárnaponkint miséz is. Ez alkalommal összeszedve erejét, csatlakozott a tisztelgő papsághoz s a tanítvány kegyeletének e szép nyilvánulásán örvendhetett. Este a kaszinóban csendes vacsora volt a főispán és kísérete tiszteletére, melyben a város első emberei vettek részt. Vidékről ott láttuk Latinovics Gézát is. Az estély kedélyes társalgás mellett folyt, melyet a főispán fél 11 órakor hagyott el, mire a közönség is nem sokára szétoszlott. Ma féltizkor a kath. templomban Veni Sancte lesz. Utána közgyűlés, délben fényes bankett. — Egy érdemes író kitüntetése. Úgy tekintjük, mint az egész magyar zsurnalisztika megtiszteltetését , ama szép határozatot, melyet Kaposvár képviselőtestülete, Németh Ignácz polgármester előterjesztésére, Roboz István, a Somogy szerkesztőjének 40 éves írói és 24 éves szerkesztői jubileumának megünneplésére márcz. 23-iki ülésén hozott. Németh Ignácz polgármester előterjesztése így hangzott: Azon meggyőződéstől vezérelve, miszerint a tekintetes képviselőtestület elnéző lesz irántam, ha a hivatalos ügyek tárgyalásától eltérve, ezúttal egy társadalmi jelleggel bíró ügyben teszek előterjesztést: bátor vagyok a tek. képviselőtestület figyelmét a következő indokok melletti indítványra tisztelettel felhívni. Magán után értesültem, hogy mozgalom indult meg arra nézve, miszerint Roboz István kaposvári hirlapszerkesztő 40 éves írói pályájának s közel 1j± százados lapszerkesztői működésének jubileuma a jelen év folyamán megünnepeltessék. Maga azon körülmény, hogy egy vidéki lap, a Somogy, ily hosszú időn át fentartotta magát, nem mindennapi jelenség s kétségtelen bizonyítéka annak, hogy a lap fennállását csak is az tette lehetővé, miszerint az a közönség érdekeit jól és híven szolgálta s mint ilyen ismertetettel és részesült támogatásban. Kétségtelen, hogy azon szellemi munkás, ki 24 éven át buzgón, tapintattal és a közönség elismerését kiérdemelve vezette a lapot, nem csekély érdemet szerzett magának a közügy és munka mezején. Senki sem ütközik meg azon, ha e munkás minden feltűnés, vagy "minden mellékgondolat nélkül arra gondol: én 24 év óta szolgáltam a közügyet, buzgó munkása voltam a hazának, művelődésnek, társadalomnak, nem akarok még megpihenni, de megünneplem a napot, mint a majd negyed százados munkám emlékét, barátaim, családom, pályatársaim, ismerőseim körében. E munkás,t. képviselőtestület, a mint fentebb emlitem — Roboz István, Somogy megye szülötte, Kaposvár város polgára, a Somogy politikai lap szerkesztője, s az egy lap melletti folytonosságot tekintve, jelenleg legrégibb szerkesztője az országnak. Az érdem e téren őt méltán illeti meg, nem feltűnő, hogy ezt mások is észrevették és a mozgalmat indították.De Roboz István nemcsak lapszerkesztő, hanem író is, egész hazában ismert jó nevű, népszerű író, a Jókai-Petőfi ifjuságbeli iskolából, azoknak kor- és tanuló társa. Az irodalmi pályát 1847-ik évben, tehát 40 évvel ezelőtt kezdte; először az akkori győri lapban, majd a Vahot Imre és Brankenburg Adolf által szerkesztett Divat Lapok, Életképek czímű folyóiratokban jelentek meg dolgozatai. A Nagy Ignácz által kiadott Hölgyfutárban az 50-es években pedig már a magyar irodalomnak egyik legmunkásabb tagja volt, amely lapokba nem minden kezdő író juthatott be kísérleteivel. Ez óta folytonosan az irodalommal foglalkozott, gazdálkodás és több évig viselt hivatali állásából elvonható idejét az irodalomnak szentelte; a hirlapszerkesztésen kívül hat kötetnyi önálló könyv, temérdek apró dolgozat s az országosan ismert és 1849-ik évben szerzett Kossuth imája a kápolnai elestek felett, mely művét az országos sajtó a legelismerőbb kritikával méltatta, az ő tollából került ki. írói működését azonban nem csupán arra szentelte, hogy kiváló jó zamata, sokban Jókai iskoláját tükröző választékos felfogás és ritka érzékkel irt művei által az íróművészet babérját önmagának megszerezze. Roboz István mint iró s kiválóan mint köztéren szereplő hírlapíró, irói hivatását az ember hivatásával, a jótékony közczélok előmozdításával fűzte össze. Azt lehet mondani, hogy a tollat, melynek ihlettségét tőle meg nem vonhatjuk, ő nagy részben azon eszköznek, azon emeltyűnek tekintette, melylyel felemelkedhetünk a költészet elragadó magasába, de le kell szállnunk a földre, a nyomorultak, ínségesek, szegények közé, hogy azokat megvigasztaljuk, kényeiket letöröljük, szenvedéseiket enyhítsük. Kevés vidéki szó van e szempontból hozzá hasonló. Ő volt az,ki a jótékony czélú közügyek körüli kezdeményezése s fáradhatlan buzgósága általa történt hírlapi gyűjtések, jótékonyczélű előadások, ünnepélyek útján 25 év alatt közel tizenkilenczezer forintot gyűjtött társadalmi intézmények, segélyezések javára és ugyanezen idő alatt több mint ezerötszáz kaposvári szegény iskolás gyermeket öltöztetett fel teli ruházattal. És irodalmi munkássága éppúgy, mint a fentebb intézett jótékony irányú fa-czél a főváros érdekében minél előbb eléressék. (Helyeslés jobbfelől.) A törvényjavaslat elfogadtatott. A legközelebbi ülés holnap déli 12 órakor tartozik, melyen a közoktatási és igazságügyi, valamint a miniszterelnök interpellációra fognak válaszolni. Az ülés 121/2 órakor ért véget.