Pesti Napló, 1888. március (39. évfolyam, 61-91. szám)
1888-03-01 / 61. szám
azt éppenséggel el nem fogadhatjuk, hogy az osztrákmagyar határ elnevezés, a kiegyezésből folyna, vagy a kiegyezés által intakre hagyott magyar közjog e hibás fogalomra valakit feljogosíthatna. A monarchia két állama között vám és kereskedelmi szerződés áll fenn, de azért »de conjunctis confinibus» beszélni, hiába való beszéd volna, mert a kiegyezési törvény 58. §-a, a pragmatica sactióból folyó jogot fenntartja, hogy: »a magyar korona országai, mint a fejedelem többi országaitól jogilag külön álló országok, saját felelős kormányuk és törvényhozásuk által intézkedhetnének s vámvonalak által szabályozhatnák kereskedelmi ügyeiket.« Azért csak tessék magát az uralkodó kormánypártnak a magyar közjog magyar felfogásához szoktatni és külön választva beszélni az ausztriai és magyar határról, különben még azt találja valaki hinni, hogy az osztrák-magyar monarchia mindkét államának kormányait is (lásd: a határegyezmény indokolását) csak azért emlegetik, mivel maguk kormányon vannak. E sorokat különösen. laptársunknak a Pester Lloydnak ajánljuk figyelmébe, mely úgy látszik teljesen megfeledkezett arról, hogy Magyarország és Ausztria közt az összekötő kapocs a Pragmatica sanction alapul, mely nem egyebet, mint az uralkodónak közösségét jelenti. A Pragmatica sanctióból következett igenis, hogy Magyarország és Ausztria közt vannak közös ügyek, de abból, hogy Magyarország és Ausztria közt, Pragmatica sanctiónál fogva közös ügyek léteznek, nem következik, hogy tehát Magyarország és Ausztria reálunióban állanak egymással. — Gróf Apponyi Albert ezt tegnap éppen úgy magyarázta, mint Deák Ferencz tette, nemcsak 1861-ben, hanem 1867-ben is. — S midőn a Pester Lloyd Apponyit oktatja, ezzel nem kevesebbet tesz, mint Deákot tagadja meg. Ez pedig talán még sem tartozik a »kabinetkérdéshez«, melyet Tisza Kálmán fölvetett. — febr. 29. Coburg és a bolgárok. Bulgáriában, mint Szófiából a Timesnek jelentik, az orosz hivatalos lapnak Ferdinand fejedelem eltávolítására vonatkozó közlése nagy felháborodást idézett elő. A bolgár kormány, mint a Times levelezőjének több miniszter kijelentette, azon esetben, ha egy, vagy több hatalom részéről oly értelmű notifikácziót kapna, hogy Ferdinánd fejedelemnek le kell köszönnie, a leghatározottabb ellenállást fogja kifejteni s mindent elkövet, hogy a fejedelem elutazását megakadályozza. Általános Bulgáriában az a meggyőződés, hogy az ország nem volna képes még egy interregnum veszélyeivel megküzdeni, főleg midőn Bulgária ellenségei ezt azért akarják, hogy a deszpotismuzt készítsék elő. A bolgárok csak az erőszaknak fognak engedni s a végsőig el vannak szánva küzdeni nemzeti létükért. Ily viszonyok közepette diplomácziai után Oroszország semmit sem fog elérni, bár a Times levelezője szerint van néhány befolyásos bolgár, kik a személykérdésnél sokkal fontosabbnak tartják az ország létérdekét s azon esetre, ha Bulgária önrendelkezési joga kellőleg biztosíttatik, az erőszakos ellenállásról mit sem akarnak tudni. A bolgár kormány, mint szintén a Times levelezője jelenti, konstantinápolyi ügynöke által meglepetését és sajnálkozását fejezhette ki a portánál aziránt, hogy a legutóbbi burgaszi lázadásban résztvett montenegróiak szabadon bocsáttatása érdekében közbelépett, noha ezek már másodízben terveztek lázadást. A legkülönösebb a dologban az, hogy a porta, amely szabadon bocsátotta a montenegróiakat, másrészről azon bolgárokat, kik ugyanazon lázadó bandának részesei voltak, folyton fogvatartja. Floquet miniszterelnökségének lehetősége és kilátásai napról-napra élénkebben foglalkoztatják a franczia hírlapokat. Noha általános a meggyőződés, hogy Floquet kormányra jutása csak idő kérdése, mégis csupán a radikálisok óhajtják, hogy ez idő minél hamarabb bekövetkezzék, a többi pártok nem igen lelkesednek Floquetért s a Siécle oktalanságnak mondja, hogy Floquet urat a képviselőház elnöki székéből leczitálják, hogy majdan olyan sorsban részesüljön, mint Gambetta és Brisson, kik a ház elnökségét szintén a kabinetfőnöki állással cserélték föl, de nagyon hamar lejárták magukat. A lap azt hiszi, hogy a Floquet-minisztérium sem sokáig fog élni. Ha radikális lesz, az opportunisták buktatják meg, ha nem lesz radikális, ez utóbbi párt fog ellene fordulni. A köztársasági pártokat ő sem tudja egyesíteni s ez egyetértés csak úgy lehetséges, ha az idő előtti reformok, amelyekből a radikális programm áll, elejtetnek. Erre azonban nincs kilátás. Brisson, Freycinet, Goblet, a radikálisok egykori kedvencei mindnyájan ezt az áldozatot kívánták a párttól, mely azonban ezt nem akarta megadni. Floquet sem remélheti tőle az engedményt. Csakhogy, mondják más lapok, Floquet nem fog visszariadni oly eszköz alkalmazásától, melyhez elődei folyamodni nem akartak. Ha a kamarában nem lesz képes többséget alakítani, a választókhoz fog fordulni s a vasárnapi szavazás eredménye, habár a radikálisok a saját diadaluknak hirdetik, egyáltalán nem olyan, hogy reményteleneknek jelezné azon törekvéseket, melyek mérsékelt köztársasági többség alakítására irányulnak. Az ismétlő fegyver az orosz hadseregben. Pétervári katonai körök az angol lapok hírei szerint érdeklődni kezdenek az ismétlő fegyver iránt. Jelenleg az orosz hadsereg Berdan-féle hátultöltővel van ellátva, melyről eddig az oroszok azt állították, hogy minden igénynek megfelel s legalább is ér annyit, mint az ismétlő fegyver. Újabban azonban az oroszok e felfogása, úgy látszik, megváltozott, mert Pétervárott kísérletek tétetnek arra, hogy a Berdan-fegyver kis kaliberű ismétlő fegyverré alakíttassék át. Ha e kísérletek sikerülnek, akkor az orosz hadsereg szintén kap ismétlő fegyvert, csakhogy évek múlva, mert ilyen nagy átalakítás kiviteléhez Oroszországban mindenesetre három-négy évi idő szükséges. A függetlenségi és 48-as párt ma este hat órakor értekezletet tartott, melyen tárgyalás alá vette a czukoradóról szóló törvényjavaslatot s azt Hefy Ignácz, Mudrony Soma, Thaly Kálmán és Irányi Dániel felszólalásai után átalánosságban sem fogadta el. A párt álláspontjának a képviselőházban való kifejtésére Helfy Ignáczot kérték fel. Mudrony Soma bejelentett határozati javaslatát helyeslőleg vették tudomásul. Holnap, márczius 1-én, este 6 órakor a párt ismét értekezletet tart. Az országgyűlési szabadelvű párt ma délután Vizsolyi Gusztáv elnöklete alatt értekezletet tartott, melyen a czukoradóról szóló törvényjavaslat vétetett tárgyalás alá. A törvényjavaslat Hegedűs előadó és Perlaky felszólalásai után általánosságban elfogadtatván, következett annak részletes tárgyalása. A részleteknél Varasdy Károly és Neumann Ármin tettek megjegyzéseket, melyekre Tisza miniszterelnök és Wekerle államtitkár válaszoltak. Ezek után a törvényjavaslat részleteiben is elfogadtatván, az értekezlet véget ért A képviselőház igazságügyi bizottsága ma délután Körösi Sándor elnöklete alatt ismét ülést tartott, melyben folytatta az öröklési jogról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. Letárgyalták hoszszabb-rövidebb felszólalások után a 65. egész 69. szakaszokat, melyeket változatlanul el is fogadott a bizottság. Szombaton ismét tart ülést a bizottság. Grünwald Béla beszéde a képviselőház febr. 29-iki ülésében. T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A miniszterelnök úr tegnapi nyilatkozataiból, melyeket itt a házban tett, azt vettem ki, hogy a kormány ma a fenforgó kérdéssel szemben arra az álláspontra helyezkedik, hogy lehetőleg kicsinyítse, leszállítsa annak a közjogi sérelemnek a jelentőségét, mely a tárgyalás alatt levő nemzetközi egyezményben Magyarországra nézve foglaltatik; sőt annyira ment ma a miniszterelnök úr, hogy egyenesen azzal a váddal illette az ellenzéket, mintha ezt a kérdést mesterségesen felfújná és nagyobb jelentőséget akarna neki tulajdonítani, mint amelylyel az tényleg bír. És mintegy azt adta értésünkre, hogy hiszen mi nem is vagyunk meggyőződve arról, hogy ennek a kérdésnek csakugyan oly nagy jelentőségevan, hanem tisztán taktikai szempontból zsákmányoljuk ki azért, hogy vele hangulatot csináljunk a kormány ellen. (Halljuk ! Halljuk!) T. képviselőház! A kérdés annyira meg van világítva minden oldalról és különösen az ellenzéki szónokok részéről, hogy a dolog érdemére nézve nyilatkozni azt hiszem teljesen felesleges. Hiszen mindnyájan tudjuk, mindnyájan érezzük, hogy a nemzetközi egyezményben foglalt az a kitétel, amely Magyarországnak külön állami területe megjelölését mellőzi, hogy a szerződés azon pontjai, melyekben a magyar geográfiai elnevezések romanizálva jelennek meg, oly sérelmek, a nemzetközi egyezménynek oly hiányai, hogy lehetetlen magyar embert képzelni akár a kormányon legyen, akár az ellenzéken (Úgy van! balfelől) aki ezt súlyos sérelemként ne érezné. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Én azt hiszem, t. képviselőház, nem is szabad senkiről sem feltenni, hogy ezt ne érezze, hogy ennek nagy jelentőségét Magyarországra nézve fel ne ismerje. (Helyeslés balfelől.) A kormány beterjesztette a Romániával kötött nemzetközi egyezményt egy törvényjavaslat kíséretében, amelyet mi beczikkelyező törvényjavaslatnak nevezünk. Senki nem vette észre azokat a sérelmes intézkedéseket, amelyek a nemzetközi egyezményben foglaltatnak, sőt a kormánynak valamely közege, mely ezt a törvényjavaslatot készítette, ugyanazon nyomon haladt, melyen a nemzetközi szerződés és egész gépszerűen ugyanazon közjogi inkorrekt kifejezést és czímzéseket használta a beczikkelyező törvényjavaslatban. A kormány ezt, anélkül hogy észrevette volna a nemzetközi egyezményben foglalt sérelmeket, egész gépszerűen expediálta tovább. És végre jött a legfeltűnőbb dolog, mely az állami és nemzeti érték magas fokú eltompultságára mutat, hogy még az a magyar ember is, aki a minisztériumban azzal volt megbízva, hogy a nemzetközi egyezmény franczia szövegét magyarra lefordítsa, épp oly gépszerűen lefordította mindazon helytelen geográfiai kifejezéseket, lefordította a franczia szöveget, magyarra anélkül, hogy a geográfiai kifejezéseket szintén magyarra fordította volna, hanem elfogadta a romanizált kifejezéseket. Az igazságügyi bizottság ezen véleménye jutott a közigazgatási bizottság elé és ott természetesen nem talált barátságos fogadtatásra. Az egyedüli engedmény, melyet a kormány a közigazgatási bizottságban tett, az volt, hogy beismerte az ott jelen levő tagjai útján a közjogi sérelmet s ennek némi enyhítése czéljából beleegyezett abba, hogy a mi törvényjavaslatunk czímébe felvetessék egy közjogilag korrektebb kifejezés s ez csakugyan benne is van a javaslatban. Tudva van, hogy a jelenlevő belügyminiszter úr Bécsbe utazott oly czélból, hogy a nemzetközi szerződésben foglalt helytelenségek kiigazítását kieszközölje. Tudjuk, hogy a kormány tagjai nemcsak nyilvánosan, hanem magánkörben is ugyanazon álláspontot foglalták el, melyet az ellenzék tagjai. Hisz, ha nem ugyanazon felfogásból indultak volna ki, vajjon mi czélja lett volna mindazon őszinte nyilatkozatoknak, melyeket a kormány tagjai itt, a mi körünkben tettek; mi czélja lett volna a belügyminiszter felutazásának Bécsbe; mi czélja lett volna a törvényjavaslat tárgyalása elhalasztásának, holott a bizottságokban ismételten mindig azt jelentették ki, hogy e törvényjavaslat elintézése a legsürgősebb természetű és halaszthatatlan ? Mégis körülbelül három heti halasztás történt és tisztán azon okból, hogy, ha lehet, a kormány kieszközölje a nemzetközi szerződésben foglalt közjogi helytelenségek kiigazítását. Ezt, te hát, csupán annak kimutatására hoztam fel, hogy a kormány és az ellenzék felfogása közt lényegében semmi különbség nincs és nem volt. Ennélfogva mi nem vagyunk azok, kik ennek a jelentőségét felfújjuk, vagy ki akarjuk zsákmányolni. (Helyeslés balfelől) mert a kormánynyal tökéletesen egyforma álláspontot foglaltunk el. De melyik ponton következik be az eltérés a kormány és az ellenzék közt ? Azon kritikus ponton, midőn ki kellett vonni a következtetést azon felfogásból, amely közös volt, abból a felfogásból, hogy a nemzetközi szerződés súlyos sérelem Magyarország közjogi különállására nézve. Mit látunk tehát, tehát ? Azt, hogy míg a kormány eredeti álláspontjáról eltér és nem vonja ki belőle a következtetéseket, hanem egy fordulattal egész más álláspontra helyezkedik és azt igyekszik bebizonyítani, hogy a közjogi sérelem oly jelentéktelen, hogy tulajdonképpen parlamenti tárgyalásnak tárgyát sem képezheti és nem is érdemes, hogy egy komoly ellenzék azzal foglalkozzék, addig mi megtartjuk következetesen azon felfogást és álláspontot. (Élénk helyeslés a bal és szélsőbaloldalon, melyet mi azon pontig a kormánynyal közösen együtt elfogadtunk. (Úgy van balfelől.) Ezt, t. hát, tartoztam az ellenzék igazolására és védelmére felhozni. (Élénk helyeslés a bal és szélsőbaloldalon.) De ha próbára akarják tenni, vájjon igazunk van-e nekünk, felszólítom a t. kormányt, tegyen egy kísérletet. Próbáljon egy nemzetközi egyezményt kötni Romániával, Szerbiával, Montenegróval vagy bármely más hatalmasabb állammal, amelyben negálva lesz azon állam államiságának valamely lényeges ismérve, pl. a határa, próbáljon oly nemzetközi egyezményt kötni ezen államokkal, melyben az ottani geográfiai elnevezések magyarosítva fognak megjelenni, pl. Szerbiával legyen Belgrád helyett Nándorfehérvár, vagy Galambócz, Romániával Jassy helyett Jászvásár, vagy hasonló kifejezések és kételkedem, hogy találnának egy, azt az államot képviselő diplomatát, ki ily szerződés aláírására vállalkoznék. (Zajos helyeslés balfelől.) De tegyük fel, hogy találnának egy diplomatát, akkor meg vagyok győződve, nem fognak találni egy olyan minisztert abban az országban, aki ezt az egyezményt az ottani parlamentnek előterjeszsze. De tegyük fel azt a lehetőséget, hogy találnának oly kormányt, mely előterjeszti, akkor nem fognak találni parlamentet, mely ezt megszavazza (Élénk felkiáltások balfelől. Úgy van !) és huszonnégy óráig nem volna miniszter az, aki ily szerződést előterjesztene. (Hoszszantartó, zajos helyeslés balfelől.) elsöpörné őt az indignáczió, amely a nemzeti érzet, a nemzet méltóságának és a nemzet érdekeinek megsértéséért sújtaná. (Zajos tetszés balfelől.) A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy ne tulajdonítsunk ennek a sérelemnek oly nagy fontosságot, hiszen Magyarország közjogi különállása sokkal hatalmasabb biztosítékokkal van körülvéve s ezek azok, amelyek megnyugtathatnak bennünket arra arre, hogy közjogi különállásunk veszélyeztetve nincs. Igen sajnálom, hogy a miniszterelnök úr ezen biztosítékokat nem nevezte meg. A miniszterelnök úr, úgy látszik, abból a felfogásból indul ki, hogy csak a korona részéről fenyegethetné veszély Magyarország különállását és mintegy gyanúsításként hozta fel Apponyi Albert gróf t. képviselőtársammal szemben, hogy sokkal inkább bízik monarchikus érzületében, semhogy az ily delikát kérdéseket itt a házban feszegetné vagy felhozná, vagy ha a kabinetkérdést felvetné, azt itt e házban azzal indokolná, hogy a korona nem járult hozzá előterjesztéséhez. Tudvalevő dolog, 1. képviselőház, hogy a korona elhatározásaira más tényezők is vannak befolyással, de kétségtelen az, hogy Magyarország sajátszerű közjogi viszonyánál fogva Ausztriához, részint a közös minisztereknek, részint a másik államfél kormányának is sok tekintetben befolyása lehet Magyarország közjogi állására és így igen természetes, hogyha arról van szó, hogy egy magyar miniszterelnök a magyar közjog érdekében befolyását érvényesítse, nem szükségképp kell bekövetkeznie annak, hogy befolyását éppen közvetlenül a koronával szemben érvényesítse, hanem legtöbb esetben éppen a korona körében tapasztalt alkotmányos felfogás következtében nagyobbrészt mindig azokban a körökben kell keresni az akadályokat, melyek egészen jogosultan és törvényeink által az ő hatáskörükbe utalt kérdésekkel foglalkoznak. Vegyük csak fel például a közös kormányt, melynek külügyminisztere Magyarország nevében köti a nemzetközi szerződést. Ily esetben nem értjük mi azt, hogy a kormány a kabinetkérdést oly formában tegye fel a koronával szemben, mintha a korona nem venné figyelembe Magyarország közjogát, hanem, hogy kijelentse azt, hogyha egy másik közjogilag jogosult tényező nem akarná elismerni Magyarország különállását és talán oly intézkedéseket tenne hatáskörében, amelyek azzal ellentétben állnak, a miniszterelnök az ő befolyásával, az ő tekintélyével és szavának súlyával, határozott magatartásával s a kabinetkérdés fölvetésével akadályozza meg Magyarország közjogának megsértését. Én, tehát, keresem azokat a biztosítékokat, melyek bennünket megóvnak az Ausztriába való beolvadástól és kérdezem, talán a közös minisztériumok körében találom fel ezen biztosítékokat ? Én, aki a delegácziónak tagja vagyok és — mint talán méltóztatnak tudni — indítványt is tettem a delegáczióban, hogy a közös minisztérium a mi állami különállásunknak megfelelő czímezést használjon az ő előterjesztéseiben, nevezetesen, hogy ebben a címezésben Magyarország közjogi különállása és államisága el legyen ismerve, én ezt a közös minisztériumtól elérni nem voltam képes; a magyar miniszterelnök részéről pedig nemcsak, hogy támogatásban nem részesültem, de sőt a magyar miniszterelnök éppen azt az álláspontot foglalta el, melyet a közös minisztérium, t. i. hogy vonakodott határozottan annak a czímnek használatát követelni, mely bennünket közjogunk szerint a leghatározottabban, a legkétségbevonhatatlanabbul megillet. Tehát a közös minisztériumtól várjam-e Magyarország állami különállásának megóvását ? (Derültség a bal- és szélsőbaloldalon.) De talán diplomácziánk az, amely nagyon respektálja Magyarország különállását ? Itt van az a nemzetközi szerződés. 20 év óta áll fenn a közjogi kiegyezés s ezóta újabban el van ismerve Magyarország közjogi különállása és még sem tudtuk elérni, hogy diplomácziánk csak annyira is foglalkozott volna a magyar közjoggal, hogy legalább ezen ismeretének jelét adná nemzetközi szerződésekben ? Még most is mindig mellőzi Magyarország különállásának megnevezését, mint ezt legfeltűnőbben e szerződésben is tapasztaljuk. Talán saját kormányunk az, amely biztosítéka volna közjogi különállásunknak? Hiszen kormányunk teljesen egy értelemben van a jelen esetben is diplomáciánkkal és talán a közös minisztériummal, sőt annyira megy, hogy ránk akarja erőszakolni a Magyarország közjogi különállásának negálását magában foglaló nemzetközi szerződés elfogadását. És akkor a t. miniszterelnök úr azt mondja, hogy magunkban rejlik a legnagyobb biztosíték arra nézve, hogy közjogi különállásunkat megvédjük. De hisz e védelmet máskép nem lehet képzelni, minthogy magunk ne engedjük közjogunkat megsérteni. De mit látunk ? A miniszterelnök úr maga követeli a képviselőháztól, hogy ne védje az ország állami különállását, hogy ebben az esetben mondjon le róla. De hát ha magunk is lemondunk róla, hol van hát fennállásának biztosítéka ? (Úgy van helyeslés a bal és szélsőbaloldalon.) T. hát! Én ezen kérdést nem tekintem pártkérdésnek. (Helyeslés a bal és szélsőbaloldalon.) Valamint közöttünk és a kormány közt nézeteltérés a dolog lényegére nézve nincs, úgy én mai helyzetemben is, midőn a kormány ellen szólalok fel azért, mert azt az álláspontot, mely közös álláspontunk, feladta, ezeket nem azért hoztam fel, hogy a kormánynak ezzel zavart okozzak, vagy hogy a kormány ellen agitáljak. Ez nekem nem szándékom. Az ilyen kérdésekben, tehát, melyek az egész nemzetet, az egész ország közjogi állását érdeklik, mindig mellőzni kell minden pártszempontot és teljes egyetértésben egyesülnünk kell a nemzet jogainak védelmére. (Élénk helyeslés a bal és szélsőbaloldalon.) Azt a kormányt, mely ezen nemzetnek állami önállását védeni fogja, saját állásának kockáztatásával is, azt, te hát, ez a nemzet cserbe hagyni nem fogja, de aztán ennek a kormánynak sem szabad ám a nemzetet cserbehagynia. (Igaz! ügy van a bal- és szélsőbaloldalon.) Senki sem védi meg a mi nemzeti létünket, ha mi magunk lemondunk róla, menthetetlenül el van veszve. (Igaz! Úgy van a bal- és szélső baloldalon.) Azért ezt ne követelje tőlünk senki, mert ezen szerződést abban az alakban, melyben előttünk fekszik, azon kicsinyes kísérletekkel a magyar fordításba csúsztatni oly kitételeket, melyekkel saját használatunkra akarjuk kifejezni államiságunkat, anélkül, hogy ennek a nemzetközi viszonyokban legkisebb nyoma, vagy érvénye volna, önérzetes nemzet el nem fogadhatja s nincs nemzet, melynek ily gyengesége s tehetetlensége arczába ne kergetné a vért s azért (Élénk felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon. Úgy van! Úgy van,!) nem járulhatok hozzá, hanem elfogadom Beöthy Ákos képviselőtársam határozati javaslatát. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélsőbaloldalon.) GHYCZY KÁLMÁN: A boldogult ravatalát ma délután állították fel a hálószobában, hol Ghyczy Kálmán kiszenvedett. Úgy e szobát, mint a lakás többi helyiségeit fekete posztóval vonták be s az ajtó fölött ott diszlik Ghyczy családi czimere. Ugyan e czimer látható a falakon, a sötét drapéria közt. A ravatal fölött fekete, ezüst szegélyű gyászbaldachin van s az érczkoporsót szebbnél-szebb koszorúk veszik körül. Ott fekszik Ghyczy Kálmán, a nehéz illatú déli növények között s a nagy ezüstözött kandeláberek vetik rá fényüket. A halottas szoba a délután folyamán több ízben megtelt kegyeletes gyászközönséggel s a szomszédos kis szalonban, melyet ma délelőtt egészen kiürítettek, szintén nagy, részvevő közönség gyűlt egybe. Sokan fejezték ki itt részvétüket Ghyczy Imrének, az elhunyt unokaöcscsének, ki a délután nagy részét itt töltötte.* A pótolhatlan veszteségből, melyet a boldogult hozzátartozói szenvedtek, egyre fel-felújul nagy fájdalmuk és számos megható vonást beszélnek el Ghyczy Kálmán szenvedéseiről s utolsó napjairól, így a boldogult betegségét legnagyobbrészt türelmesen viselte, el volt rá készülve, hogy meghal. Kevéssel halála előtt mondotta környezőinek, hogy »hosszas betegségnek halál a vége«, s ne is vigasztalják, mivel úgyis tudja, hogy többé nem lesz belőle a régi, egészséges ember. A haláltól mit sem félt. Csak azt az egyet kérte az Istentől, hogy csendesen, szenvedés nélkül érkezzék el végső órája. Türelmesen viselte el azt is, hogy mostani betegsége alatt két ízben operálták. Arczán ugyanis már hosszabb idő előtt csonthártyagyuladás keletkezett, melyet régebben Réczey s Kétly tanárok — s mostani betegsége alatt dr. Borbás operált. Ghyczy Kálmán — egészséges korában — csak télen át tartózkodott a fővárosban, s ilyenkor az ujvilág-utczai házban a magyar közélet sok kitűnősége megfordult. Nyáron nagyobbára komárommegyei birtokain töltötte az időt, gazdálkodva s falusi hajlamainak élve. Komárommegyében Kis-Igmándon, Ácson, Gyallán voltak birtokai, s Nyitramegyében is több terjedelmes jószágot birt. * A mai délután folyamán még a következő koszorúk érkeztek: »Nagyméltóságu Ghyczy Kálmán urnak a főrendiház.« Babérkoszorú fehér szalaggal. »A képviselőház feledhetlen volt elnökének.« E koszorú babér- és pálmalevelekből áll s fehér szalaggal van díszítve. »Komárom város közönsége Ghyczy Kálmánnak.« A babérból és élő virágból álló gyönyörű koszorút szintén fehér szalag disziti. »Tisza Kálmán és neje tiszteletük és barátságuk jeléül.« Fehér szalagu babérkoszorú kaméliákkal. »Ghyczy Kálmánnak egykori vezérének és elnökének Péchy Tamás.« Babér- és pálmakoszoru fehér szalaggal. »Horváth Gyula igaz mély tisztelete jeléül.« Szintén pálma- és babérkoszorú. »A Baranyay-család szeretete és tisztelete jeléül.« Élő zöld- és élővirágból álló koszorú szintén fehér szalaggal. »Szomorú szívvel hű húga Mednyánszky Ghyczy Agathe.« Babér- és pálmakoszoru. » A boldogult rokonát és leghűbb ápolóját, Pongrácz Auguszta bárónőt, mint részvéttel értesülünk, a hosszas virrasztás annyira megtörte, hogy most betegen fekszik lakásán. A főváros közgyűlése. — febr. 29. A főváros mai közgyűlésén a főpolgármester igen meleg szavakban emlékezett meg a nemzet nagy halottjáról, Ghy czky Kálmánról, s indítványára a közgyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy az elhunytnak ravatalára a főváros nevében díszes koszorú helyeztessék. — Dr. Takács Lajos interpellálta ezután a polgármestert a sugárúti vízvezeték körül fennforgó bajok tekintetében, mire a polgármester azon megnyugtató választ adta, hogy a baj okát szigorú vizsgálat tárgyává fogja tenni. — A napirendre felvett ügyek közül hosszabb vita fejlődött ki a kéményseprő ipar gyakorlásáról szóló szabályrendelet módosítására vonatkozó előterjesztés körül. Steiger Gyula adatokkal illusztrált hosszabb beszédben kimutatta, mennyire tarthatatlanok a szabályrendeletnek a kényszermunkakerületek s a kéményseprői díjak megállapítására vonatkozó rendelkezései s indítványára a közgyűlés utasította a tanácsot, hogy a szabályrendelet illető szakaszait revideálva, azok módosítása iránt konkrét javaslatot terjeszszen elő. A Rókus-kórház megfigyelő osztályának rendezése ügyében érkezett belügyminiszteri leirattal szemben a közgyűlés is teljesen magáévá tette a tanács azon álláspontját, hogy a megfigyelő osztály oly értelemben, amint ez ma áll fenn, nem illeszthető be a közkórház keretébe, mindazonáltal nem akarva útját állani a kérdés megfelelő rendezésének, hozzájárult a tanács azon javaslatához, hogy az ügy tárgyalására a kormány és a főváros kiküldöttjeiből vegyes bizottság alakíttassék. A Kemény Zsigmond utcarendezésére vonatkozó előterjesztés pótlás végett a tanácshoz visszautasíttatott. A tanácstöbbi előterjesztéseit a közgyűlés minden vita nélkül változatlanul elfogadta. Ráth Károly főpolgármester úr a közgyűlést megnyitván, hosszabb beszédben emlékezik meg azon kiváló érdemekről, amelyeket Ghyczy Kálmán félszázadra terjedő működése alatt a közügyek terén szerzett, s beszéde végén indítványozza, hogy a közgyűlés Ghyczy Kálmán emlékét jegyzőkönyvében örökítse meg, hogy ravatalára a főváros nevében koszorú helyeztessék végre, hogy a megboldogultnak családjához részvétirat intéztessék. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott. Ezután fájdalommal emlékezett meg az elnök a törvényhatósági bizottság egyik érdemes tagjának dr. Ladányi Istvánnak elhunytéról, mely gyászeset fölött a közgyűlés jegyzőkönyvileg sajnálatát fejezte ki. Ladányi helyére a póttagok közül Garagos János hivatik be. A hely és álláspénz szedése jogát a következő három évre Bernfeld és társa, mint legtöbbet ígérők részére átadták. Forgó István indítványát a számlák kifizetése körüli eljárásról az indítványozó betegsége következtében 53 szavazattal 44 ellen a napirendről levették. A kerületi orvosok kérelme, hogy a kérorvosi állások időközi üresedések esetén áthelyezés útján töltessenek be, mint törvényellenes, elutasíttatott. A Vécsey-féle lelenczházi alapítványnak közel 70,000 frtnyi folyó követelése volt váltókban. A tanács e követelések nagyobb részét, mint behajthatatlant törlendőnek véli. A közgyűlés jóváhagyta a tanács javaslatát Hosszabb vita keletkezett a jogügyi bizottság javaslatai felett: Lafranka István kéményseprő kérvénye és a kéményseprő szabályrendelet módosítása tárgyában. Végre Steiger indítványa értelmében határozatul kimondották, hogy a kéményseprő-szabályrendelet módosítására vonatkozó jogi bizottsági javaslat visszaadatik a tanácsnak azzal az utasítással, hogy a szabályrendeletet az ipari bizottság meghallgatásával újra dolgozza át s abban az eddigi tapasztalatok szerint mutatkozó hiányokat pótolja, a háztulajdonosok szabad rendelkezési jogának nagyobb érvényt biztosítson s a túlságosan magas díjszabás kellő mérsékléséről is gondoskodjék. A Rókus-kórházi elmebetegosztály rendezése ügyében érkezett miniszteri leiratra a tanács felirat intézését javasolja a belügyminiszterhez oly irányban, hogy alakíttassék a közoktatási minisztérium, a belügyminisztérium s a főváros küldötteiből e kérdésben vegyes bizottság. Hosszabb vita után, melyben Bőke, Ádler s Halász dr. vettek részt — miközben elnök s Halász közt izgatott szóváltás fejlett ki — a közgyűlés a tanács előterjesztését elfogadta. A felső vizivárosi plébánosnak kórházi szolgálatokért évi 100 irtót szavaztak meg. Az óbudai temető megnyitását május 1-re halasztották. A bécsiút befásítását s a füvészkert és Ludoviczeum előtti kis park között fekvő tér rendezéséhez hozzájárultak. A budai II. sz. szivattyútelephez egy 3-ik szivattyúgép beszerzését 65.000 frt költséggel elhatározták. A kerepesi uti 71. sz. ingatlan részbeni kisajátítását elfogadták. Zala Györgynek és Aggházy Gyulának egy-egy epreskerti telket örökáron eladtak. Békésmegye körlevelét a kisdedóvók kötelező felállítása iránt pártolni fogják. Kimondották végül, hogy az Izabella-utczai gr. Zichy Rezső-féle házat polgári leányiskola czéljára s a Dohány- és Kazinczyutcza szegletén levő házat egyéb iskolai czélra kibérlik. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, márczius 1. A képviselőház ülése délelőtt 10 órakor. Az igazságügyminiszter fogad d. u. 5— 7 óráig. A horvát miniszter fogad d. u. 10— d. u. 2 óráig. Királyi kihallgatás d. e. 10 órakor a budai kir. várpalotában. A magyar történelmi társulat felolvasó ülése d. u. 5 órakor. Nemzeti múzeum: term. és néprajzi tár d. e. 9— d. u. 1 óráig. Nyilvános könyvtárak: akadémiai d. u. 3—7, egyetemi d. e. 10—12 és d. u. 4—8, múzeumi d. e. 9— d. u. 1 óráig. Grand Café-Restaurant de l’Opera Andrássy-ut, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyiségek villamos világítással. Az idegenek találkozási helye. — febr. 29. A király ő Felségének Budapestről való elutazása iránt eddigelé még nem történt végleges intézkedés, ha azonban ő Felsége márczius 2-án este Bécsbe utaznék, 4-én ismét visszatér Budapestre. Albrecht főherczeg, ki meghűlés következtében tizennégy nap óta a szobát kénytelen őrizni, orvosai intése következtében még most sem mehet ki, és ennélfogva egyelőre nem is utazhatik Arcoba. Trefort Ágoston miniszter állapotában nem állott be változás. Idegessége egyre tart s a lefolyt éjt nyugtalanul töltötte. A résztvevő látogatók közül, kik a mai nap folyamán a beteg miniszter hogyléte felől tudakozódtak, megemlítjük Tisza Kálmánt és nejét, Haynald Lajost, gróf Tisza Lajost, gróf Csáky Kálmánt, báró Prónay Dezsőt, Benczúr Gyulát és gróf Bud de Collenberget. A Kisfaludy-társaság, mint rendesen, ma is díszes és nagy számú közönség előtt tartotta havi felolvasó ülését. Az elnök, Gyulai Pál, megnyitván az ülést, Beöthy Zsolt, első titkár, jelentette be a folyó ügyeket. A pesti első hazai takarékpénztár-egyesület a társaság közgyűlése alkalmával, mint az előző években, az idén is 200 írttal gyarapította a társaság alaptőkéjét; a tavalyi pénztármaradványból 4000 frt a társaság alaptőkéjéhez csatoltatott. Beniczky Ferencz kormánybiztos a nemzeti színház és opera nevében köszönő levelet intézett az elnökséghez a közgyűlésre való meghívásért, Bayer József r. tag pedig megválasztatásáért mond levélben köszönetet. — A tárgysorozat első pontja Longfellow drámai költeménye. Makkabeus Judás volt Szász Béla fordításában, melyet Szász Károly olvasott fel. A költemény középpontjában az izraeliták küzdelme áll a szír elnyomás ellen. Hőse Matakiás főpap fia, Judás, ki az izraelitákat kegyetlenül sanyargató IV. Antiochus ellen lelkesen folytatta az atyja által kezdett lázadást s hősi karjáért a Makkabeus (pörölyöző) nevet nyerte, melyet később hat testvérére is átvittek. Longfellow feldolgozása nagyobb részt a Makkabeusok könyveinek elsején és másodikén alapszik, csak Antiochus bukásának és bünhödésének rajzában engedett meg magának nagyobb szabadságot a teljesebb költői igazságszolgáltatás érdekében. A drámai igények nélkül, de lendületes nyelven irt költeményt a közönség élénken megtapsolta. Ezután Beöthy Zsolt titkár mutatta be Greguss Ágost rendszeres széptanát,mely pár nap múlva elhagyja a sajtót és felolvasta a munkához írt előszavát, melyet tárczánkban egész terjedelmében közlünk. A német trónörökös, San Remóból táviratozzék nekünk. Ma délelőtt a következő hivatalos orvosi jelentés adatott ki. A trónörökös ma éjjel eleinte nyugtalanul aludt, később azonban kielégítő volt az álom. A nyáriválasztás nagyobb mérvű. A Münchener Alig. Ztg.-nak híre szerint Auguszta császárné San-Remóba szándékszik utazni. Bergmann tanár megújította azt a kérelmét, hogy San-Remót elhagyhassa, úgy látszik nagy differencziák merültek fel közte és a többi orvosok közt, mert az utolsó orvosi jelentést ő már nem írta alá. — A Bersencourir azt jelenti, hogy az éjjel fulladási rohamok jelentkeztek a trónörökösnél, melyek szerencsére csakhamar elmúltak. — Egy éjjel San Remóból érkezett távirat szerint az német trónörökös meglehetős jól töltötte a lefolyt évét. A köhögés sokkal mesékeltebb, mint az előző napokban. — Egy Karlsruheból ugyancsak éjjel érkezett táviratunk szerint Vilmos porosz herczeg az éjjel tényleg elutazott San-Remóba.— A N. Fr. P.-nek a következőket jelentik Berlinből a német trónörökösre vonatkozólag: Feltűnő, hogy Bergmann tanár neve hiányzik a mai orvosi jelentésen. Noha mindezideig ide nem érkezett annak a híre, hogy Bergmann elutazott volna, másrészt nem is erősíti meg semmi azt a jelentést, hogy a trónörökösnek fulladási rohama volt. Újabban ismét az a hir van elterjedve, hogy a császár és a császárné San Remóba kívánnak utazni és csak az államérdek kedvéért egyezett bele