Pesti Napló, 1888. április (39. évfolyam, 92-120. szám)
1888-04-01 / 92. szám
9*2. szám. Budapest, 1888. Vasárnap, április 1.39. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere, Athenaeum-épít 1tt. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Birmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal s Ferencziek tere, Athenben mépset. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám helyben 4 kr, vidéken 6 kr. Reggeli kiadás. Előfizetési feltételek A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: Havonként 1 M SO kr. — S hónapra 4 írt 60 kr. — 8 hónapra 9 frt Es M etS klaéés pesUl kSUnkflldéM Uvintetik, postabélyesre havmkést U teémsfvedenként 1 forint felülte etem«. Hirdetések szintúgy mint előfizetések » »Festi Naplót kiadó hivatalába Budapest, Firsnezlik-tszs, Athenaeum-ipület, küldendők. Egyes szám helyben 4 kr, vidéken 6 kr. Ünnepek gondja. — márcz. 31. Harangok zúgása egyformán kong meszszire, végtől végig, örömre ha szólnak, bát ha kisérnek, vésztől ha riadnak. Nyelvök felhívja az emberiséget figyelni és résztvenni közös érzéssel, közakaratban, egymással, egymásért. Húsvét vigságát Magyarországon bánat emészti nagy, a harangok tüzet és vizet hirdetnek, kárt és romlást tájról-tájra. Ezrek sírása nagyobb részvétet kelt milliók öröménél. Sokak pusztulását nem pótolhatja mások boldogsága. Mi lesz azokból az emberekből, kiknek husvétra mindenük odaveszett, házuk, kenyerük, keresetük? Kiknek földjük vízzé változott s búza helyett halált terem, mert az árvizeket az emberek közt járvány, az állatok közt dögvész szokta követni, mely a párolgó mocsárból az iszapos fűben nő s terjed. Mi lesz a hajléktalanokból, kiknek családi fészke összeomlott s nem maradt egyebük, mint mit elvihetett a gyönge tutaj, vagy kiknek otthonuk elhamvadt s egy kis batyu rejti minden vagyonukat? Hova forduljanak reményért ? Istenhez s embertársaikhoz — ezt zúgják a húsvéti harangok. Éhínség nyomora kisért Magyarországon, nincs az embereknek betevő falatjuk se ma, se holnap. Az anya nem szoptathatja gyermekét száraz emlőjén s az atya nem adhat fiainak száraz kenyeret. A papok prédikálnak a feltámadott Krisztusról, ki a pusztában éhező ezreket néhány megáldott kenyérrel táplálta s a morzsákat összeszedte, s az ínségesek hallgatják: őket is a hit és a könyörület táplálja. A morzsákon élnek, melyeket kioszt közöttük a király, az állam és a társadalom ; de legtöbbet azok a jószivü felebarátok tesznek, kik a nyomorúságnak magok is részesei és tanúi, s kik látva az emberek kínját, saját utolsó falat kenyerüket is megosztják azokkal, kiknek már semmijük nincs. Az ember jó, ilyennek teremtő Isten. Azok is jók, kik örülnek a vigadókkal, de még jobbak azok, kik búsulnak a siránkozókkal, legjobbak azok, kik segítenek az ügyefogyottakon. Megteszik ezt a gazdagok, de még inkább megteszik a szegények, mert ők ismerik a szegénységet. A szegény ember segít a szegény emberen legtöbbet, — a tapasztalás mutatja — mert látja, tudja, érti a bajt s megfogja kézzel; a jószivü gazdagok adnak sokat, de ritkán tudják, hogy hová teszik, mert a nyomorúságot csak hitből ismerik s vele — mert piszkos — közvetlenül nem érintkeznek. Bajban, részben, ínségben a nép bámulatos erénynyel segít magán s egymáson, amig segíthet, csak mikor végkép kimerül, esik kétségbe. Ilyenkor kötelessége az államnak és a szervezett társadalomnak közbelépni buzdítólag és adakozással. Erre való a hatóság, az egyház, a veres kereszt s a többi jótékony egyesület és mindenki. Most ez az eset. Nagy vidékek elpusztultak már és kimerültek: Csallóköz, Bodrogköz, Tiszavölgye, Szamosvölgye, Kőrösmente, Temesmente, Rábapartja, Vágpartja, áldozatul estek, Nagy-Kikinda csupa rom. Sok dús vidéken a gazdagnak sincs, a szegénynek sincs már semmije, a szomszéd városok és falvak elárasztva menekültekkel, kéregetőkkel, kik koldulni kénytelenek, mert ha volt és van is vagyonuk, víz elvitte, víz borítja. Rokonok, barátok, szomszédok amit tehettek, megtették, meg is teszik, de ennyi sok népet eltartani nem képesek. Megtartani és együtt tartani e népet, nehogy elszóródjék és világgá menjen, az államnak legyen köteles gondja. Kötelessége volna ez akkor is, ha oktalan és hibás vízszabályozásaival nem lenne főrésze az országos csapásban, mely bennünket ért és még fenyeget. A szerencsétlenség sújtotta vidékek nem bírják elviselni maguk az őket ért roppant veszteségeket. S még adót és ártért fizessenek az államnak és az árvíztársulatoknak, melyek együttesen őket elöntik ? Az őszi vetés elpusztult, a tavaszi megkésett, se pénz, se munkaerő, se kenyér, készből kell élni őszig hitelbe, az eladósodott földesurak, a bérlők sorra buknak, a parasztgazdák elszegényednek, a pórnép tönkre megy, kivesz, kivándorol. A hegyeket megeszi a filloxéra, a völgyeket az árvíz, a városokat a tűzvész, hogyan lehessen itt exisztálni a népnek, miből ? Ipar nincs, a kereskedés pang, az állam az embereket elviszi katonának s az adókat emeli egyremásra, az egész állampolgári hivatás abból áll : fizess ide, fizess oda, mert fenyeget a végrehajtás s bár merre fordulsz, ez is, az is tartja a markát. Ilyen a rendszer. Jöjjön már most valami szerencsétlenség egyéni vagy általános : aszály, árvíz, tűzvész, járvány vagy akármi, a polgárok exisztencziájának vége, életük folytatása nyomorúság. Föld és ég megmaradnak ugyan s az élet is és a munka, de a jólét és öröm odavesztek. Mióta az állam »gép,« azóta nincs szive. S az államférfiak masiniszták, nem humanisták. Mai számunkhoz egy én fél iv melléklet van csatolva. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. — Márczius 31. — A föld. Előttem kedves, bármit mondjatok! Az ő porából lettem, ő alkotott, ő ápolt, ő adott Mindent, a mit szerettem. Nyugodtan dőlök bírs porába le, Ha majd enyészni kell, Mint álmos gyermek, a ki anyja keblét Csókolva szunnyad el. De hogyha van lét a halál után, Ha más csillagra szállhat Az őserő, mely testünkben lobog, S ott uj hazát találhat: Olyan csillagra szálljak, mint a föld, E más világba fönn Átélni újra minden szenvedésem És minden gyönyöröm! Hadd lássam újra a nyíló tavaszt, A rétet s tarka báját; Halljam madárkák csacska énekét, S a pásztor furulyáját. Bolyongjak erdők zúgó rejtekén, Bérezek kevély fokán; Ragadjon el üdvének himnuszával A boldog csalogány. S hadd lássak újra csöndes, méla őszt Magányos, bús vidéken, Elszálló fecskét, vándor fölleget Köny fátyolozta égen; Halljam lehulló sárga lomb neszét, — Érezzem újra át A hangtalan, megnyugvó hervadásnak Szelíd, szent bánatát. Övezzen újra csók és szerelem, A legfőbb gyönyörűség; Találjak szívet, melyben egyesül A jóság és a hűség. Ringassak újra játszó térdemen Mosolygó gyermeket, Ujjongva, hogyha fut, tánczol, dalolgat S zokogva, ha beteg. És küzdjek újra, mint küzdök alant Daczolva, büszke hévvel Azok között, a kik harczolnak az Igazság fegyverével. Az elnyomottak, szenvedők jogát Ott is daloljam én, S legyen jutalmam egy-egy csillogó gyöngy A koldusok szemén. Csodáljam újra a lángész művét Betűben, dalban, kőben; Égő hitemmel gyújtsak új reményt A gyáva csüggedőben; S ha fáj az élet, — gúny és rágalom Ha megdobál gazul: Dicső ábrándja egy tisztább világnak Maradjon vigaszul. Oh! hogyha van lét a halál után, Ha más csillagra szállhat Az őserő, mely testünkben lobog S ott uj hazát találhat: Olyan csillagra szálljak, mint a föld, E más világban fönn Átélni újra minden szenvedésem És minden gyönyöröm. ÁBRÁNYI EMIL: Husvét. Gróf Széchenyi Ferencz halála előtt levelet irt fiához gróf Széchenyi Istvánhoz, s e levélben a vallásnak, a szív és lélek erkölcseinek legszebb elveit foglalta egybe, hogy azokat, mint az elmúló szülőnek bucsuszózatát (melyről tudta, hogy a fiú előtt felejthetetlen marad) fiának lelkébe csepegtesse. Gróf Széchenyi Ferencz vallási és erkölcsi elvei nem csupán hideg dogmák: az emberi természet lüktető erejéből van az merítve mind, s az igazságos, józan és jóságos életbölcsességen átszűrve. És nem találtak-e mindezek az elvek gróf Széchenyi Istvánban nemes és fogékony anyagot ? Nem volt-e gróf Széchenyi István mindazokkal az erényekkel fölruházva, melyek, egyenkint véve is, a szellemi nagyság példányképeit teremthetik meg ? Mint ember nem olvadt-e föl az általánosban ? mint lángész, nem volt-e másoknak szövétneke ? mint rangban és módban született, nem volt-e közmunkása a hazának ? Nem fáradt, nem munkált, nem töprengett-e évtizedeken keresztül, hogy nemzetét fölemelje ? Nem egyesült-e lelkében vallás és tudomány ? s nem volt-e jelleme az élet ismerete és a saját nemessége által keménnyé edzve s gyöngéddé finomítva ? nem volt-e önmagának irataiban, naplójában,magánleveleiben mindenkor szigorú, majdnem kegyetlen bírálója ? És mégis! Habár a búcsúzó apának minden vallási és erkölcsi elve megfogant és kihajtott fiában : mi volt gróf Széchenyi István életének lefolyása ezeknek az elveknek tükréből tekintve ? * * * Míg hivatásának tudatára nem ébred, mint katona, átrohan az élet elvein, melyek idegeit kifárasztják és lelkét üresen hagyják. Minden éjjel lelki furdalásokat érez, s keserű szemrehányásokat tesz önmagának. Az égő vágy lelkében lobog a megtisztulásért, de tovább tévelyeg. Végre a varázsszó kilebben ajkáról , s a léha ifjúság után férfikorában önmagát feltalálja. „Másokért élni, másokat boldoggá tenni! — S megindul a megvalósításhoz. De mialatt lelke minden nyűgtől fölszabadul, szive fogolylyá lesz. Végzetes mélységgel beleszeret egy nőbe, kinek azonban férje van. Úfjabb összeütközés. Minden eszközzel szerelmének viszonzására törekszik , s szenved és boldogtalan , ha reménye sebet kap. — Hol vannak a vallási elvek ? — Tetterejét ez a szerelem megtízszerezi. Egy egész világot, Atlaszként, kész vállaira emelni, csakhogy az imádott nőnek tetszését megnyerje. Nemzetének tapsai közt legboldogabbá azok a rövid sorok teszik, melyeket az imádott nő könyveinek margóira ir. Pedig e nőt szerelmi vágygyal szeretnie nem szabad. De a férj meghal , és Széchenyi István most már Isten és világ előtt boldog lehet szíve összhangjában. A teljes vallási és erkölcsi összhang tehátismét helyre állott. De meddig tart ? A közpályán megjelenik gróf Széchenyi István félelmes versenytársa Kossuth Lajos. S a rajongás, melylyel Széchenyi nemzete iránt viseltetik, a legszenvedélyesebb féltékenységbe s gyűlöletbe csap át Kossuth ellen. És e féltékenység és gyűlölet gyakran, a lángész lángpallosa helyett, a mérgezett tőrnek használatára csábítja a nagyot. A gyűlölet felkorbácsolja benne a mágnásnak gőgjét, és Kossuth Lajosban végül már nem is a lángészt, hanem csak az ámító prókátort tudja látni. Hol vannak a nemes vallási és erkölcsi elvek nagylelkűségről, gyöngédségről és türelemről? Pedig vájjon Kossuth volt-e hibás abban, hogy a megindított lavina a hegy közepén soha meg nem állhat? Széchenyi,a legyőzetés nagy fájdalmában látnokká lett. Látja a jövőt , de a jelent s a jelenbenönmagát nem tudja tisztán látni. A legszebb s legigazabb vallási és erkölcsi elvek élnek lelkében, de az alkalmazásnál valamenynyien átlépik határaikat. S nem tud megnyugodni többé. Kétségbeesik, és összetörik lelki világában. Deák Ferencz nem kevésbbé szerette hazáját, mint Széchenyi István. Deák nem kevésbbé gyászolta a nemzet bukását, mint Széchenyi, ám Deák nyugodt maradt. S minél nagyobb volt a szerencsétlenség, annál nyugodtabb. Deákban nem volt meg a vallás miszticzizmusa, de tudott hinni: Széchenyiben a vallásos érzésen kívül a miszticzizmus is megvolt s kétségbeeséseinek pillanataiban mégsem tartható fenn. És lehet e valami a vallásos elvekkel ellenkezőbb, mint az öngyilkosság ? — És Széchenyi István mint öngyilkos olta ki életét. És éppen husvét ünnepe előtt, a feltámadás napján. Az örök remény és a megváltás ünnepén. És ime, a sorsnak mily véletlen játéka, hogy atyjának gróf Széchenyi Ferencznek levele is, mely a vallás vigaszával és oktatásával van telve, — szintén husvétkor lát először napvilágot. Majdnem ugyanazon a napon, melyen gróf Széchenyi István szétlőtte agyvelejét. Íme egy óriási diszharmónia, melynek minden mozgató rugója nemes : egy fenséges kép, de a tükör, mely visszaadja, törött. S miért ? mert a hiúság, még a legnemesb vegyülékben is, tévútra csal; a gyűlölet, még a legerkölcsibb alapon is, rombol; a legeszményibb dolgok után is a hírvágy, ha szenvedélyéé válik, önmagát vesztegeti el. Széchenyi Ferencz levele, abban egy halálát sejtő apának megtisztult világnézete, jóságos bölcsessége, és fia iránti mély szeretete, megható. — De Széchenyi István élete, — különösen ha e levél tükrében tekintjük, — még meghatóbb. Majdnem két ezredév telt el, mióta Krisztus tanított és kereszthalált szenvedett; két ezredév alatt az egész emberiség a krisztusi elvek alapján fejlődött ki, és a czivilizáczió a keresztény világnézet szövetnekével halad előre és mégis, ahol állunk még mindig attól, hogy a krisztusi jóság és igazság ne csupán fejünk felett lobogó lángnyelv, hanem a szívünkben lobogó, éltető láng legyen ! Pedig minden életbölcsesség, tapasztalás, sőt maga a tudomány erkölcsi világa, mind, mind a krisztusi elveket hirdetik s tanítják, éppen úgy, mint tanította fiának Széchenyi Ferencz , és vájjon kevésbbé fogékony-e az emberiség e tanokra, mint Széchenyi István volt ? — és mégis, — hogyan néz ki (Széchenyi István életével együtt) az egész emberiség élete a krisztusi elvek tükrében ? S miben áll a megváltás ? Abban áll, hogy a teljes megtisztulásnak feltételei mindenkiben benne vannak. — Elérni azt nem lehetetlen. Olyan az, mint a szent Grál tüze,melyet mindenki,ha lelke büntelen s mocsoktalan, megláthat. — De Krisztus szive még több mint a szent Grál tüze, mert azt még a bűnös is megláthatja. És a bűntől megtisztulni több, mint soha nem ismerni. — Mert az emberi természet örök és változhatatlan gyarlóságainál fogva büntelen nem lehet. De nemességénél fogva minden bűntől megtisztulhat. S az emberiség szenvedései, a nagyok tragikuma, a kicsinyek irigykedése, az érdekek folytonos harcza, az erőszakos uralkodás, s még erőszakosabb forradalmak, — mind-mind az élet tengerének örökös viharai és hullámai, melyek mindenkit elnyeléssel fenyegetnek. A viszonyok hatalma s az emberi akarat örök ellenfelek , s a kiegyenlítés csak a krisztusi lemondásban rejlik. S minél kietlenebb a kor, minél sivárabb az uralkodó szellem, minél ridegebb a hatalom rendszere: annál jobban vérzenek Krisztus sebei, de annál jobban gyógyítanak e vérző sebeknek megváltó csöppjei. x—y—z. Az emberek azonban Istentől embereket teremtve, lélekkel bírnak, mely érez és együtt érez. A szomorúak bánata meghatja őket, hogy embertársaikról gondoskodjanak. Husvétot úgy ünnepeljük, hogy adjon mindenki a szegényeknek. — márcz. 31. A kormány pénzügyi műveletei az utóbbi időben nem igen szerencsések. A múlt évben, midőn a hitelszükséglet beszerzésének kedvező pillanatát elszalasztotta, nem tanúsított elég előrelátást, és most, midőn szemben a pénzpiac világszerte érezhető tartózkodásával, midőn még az aranyrente elhelyezése is nagy nehézségekkel jár, hogy most ezzel szemben számos milliókra menő összeget, sorsjáték-kölcsön útján kíván beszerezni, nem tanúsít kellő óvatosságot. A sorsjáték-kölcsönök, a világ összes komoly pénzügyi körei előtt, azon módok közé tartoznak, melyekhez — kivált ha nagyobb összegekről van szó, — államok csak végső szükségben vagy megszorultságban nyúlnak. — S midőn a deákpárti kormányok e félét tettek, a jelenlegi pénzügyminiszter volt, aki ebben az egész rendszert a leghevesebben ostromolta. S hogy most a kormány maga is erre az útra akar lépni, igen különös. Főként oly helyzetben, mint amilyenben vagyunk, midőn előreláthatólag akár háborús hitel, akár az évi hiány fedezetének alakjában, föltétlenül újabb és nagyobb hitelre lesz szükség. A kormánypárt pénzügyi politikusai gyakran vádolták az ellenzéket, hogy kritikájával az állam hitelét rontja, pedig elhihetik, hogy a legfeketébb szemüvegű kritika sem árthat az államhitelnek annyira, mint az, ha maga az állam jár elől a va banque játék realizálásában, s az emberek játékszenvedélyében keresi hitelszükségleteinek elhelyezési eszközét. A gyalogsági főfelügyelő. A sorrend és időpont, melyben Rudolf trónörökös, gyalogsági főfelügyelő a különböző hadtestek gyalogsági csapatai fölött szemlét fog tartani, eddigelé még nincsenek véglegesen megállapítva. Ő Fensége azonban — mint a Bad. Korr.-nek Bécsből jelentik — előreláthatólag a közös hadsereg összes hadtesteit meg fogja vizsgálni s ennélfogva — valószínűleg júniusban — a XV. hadtest megszemlélése alkalmával Boszniát és Herczegovinát is meglátogatja. Törvény a pótbirákról. A pótbiráknak a budapesti kir. ítélőtáblánál való alkalmazásáról szóló sebetsége legfelsőbb szentesítésével ellátott törvény kihirdetése a legközelebbi napokban meg fog történni. Az igazságügyminiszter legkésőbb április 10-ig 15 vagy 16 pótbírót fog kinevezni, miután az új bíráknak már április 16-án meg kell kezdeniük működésüket a királyi táblánál. A kir. kúria elnökének kinevezésére vonatkozólag eddigelé még nem határoztak. A franczia válság, márcz. 31. A nagy hét, mely Boulanger nyugdíjazásával kezdődött, kormányválsággal végződött Francziaországban. A nagypénteki ülésben a képviselőház megbuktatta a minisztériumot. Csupán ez bukott meg s nem sodorja-e magával az egész mostani kormányrendszert, sőt a köztársaságot? E kérdések egy idő óta minden válság alkalmával — tehát elég gyakran — fölmerültek, de Párisban azzal vigasztalták magukat, hogy a gyakori válság daczára még mindig fennáll a respublika. Megvan, az bizonyos, de hogy rettenetesen megviselték a legutóbbi események, az is kétségtelen. A kamarában a köztársaság ellenségei vannak többségben s radikálisok és monarchisták döntenek a köztársasági kormány tétele s a köztársaság legfontosabb életérdekei felett. Maga a közvélemény, ahol a választásokban nyilatkozik, kommunistákat vagy a legveszélyesebb kalandos eszmék képviselőit emeli diadalra. A mostani többséggel kormányozni nem lehet, ezt tudja mindenki. De még kevésbbé merik a házat feloszlatni, mert az új választás a forradalmi eszmék hívei kezébe juttatná a hatalmat. Ez a köztársaság helyzete már két év óta s hogy ez a kétségbeesett helyzet előbb-utóbb nem fogna döntő katasztrófára vezetni, az alig képzelhető. Mikor négy hónappal ezelőtt a Rouvierkormány megbukott s Grévy helyét Carnot foglalta el, csaknem két hétig eltartott, míg nagy nehezen egy elég színtelen kormányt lehetett alakítani. Ellenségei kegyelméből ez a minisztérium tegnapig csak megélt valahogy, sőt a körülményekhez képest ügyesen viselte magát. Boulanger megfenyítésével, különböző utczai tüntetések és mozgalmak elfojtásával bebizonyította szilárd akaratát és képességét a rend fentartására. Nem volt méltatlan arra, hogy a nyugalom és a belső béke hivei támogassák. De azért mégis megbukott. Miért ? Ennek okát ép oly bajos meghatározni, mint az előbbi válságokét. Elnyelte őt is az az örvény, melybe elődei hanyatlottak. Nem a saját bűneinek esett áldozatául. Francziaország összes közállapotai betegek, forrong a társadalom, ingadozik az államszervezet s a zűrzavaros közviszonyok folyton újabb áldozatokat kívánnak. E kilátásokkal szemben csakugyan bajos lesz Tirard számára utódot találni. Meglehet, hogy Floquet végre ráadja magát a kormányalakításra. Kibékült a czárral s az orosz szövetség kétes dicsfeje övezi homlokát. Csakhogy e dicsfény nagyon hamar el fog oszlani, ha a chauvinista részről hőn óhajtott háború egy ideig még elmarad. A mostani képviselőházban Floquet, ha a béke minisztere akar lenni, vajmi kevés babért arathat. Lejárja magát ő is, mint Freycinet, Goblet, Rouvier, Tirard és a többi államférfin, aki rendes viszonyokban kitűnően betöltötte volna állását. Többre mint ők, Floquet sem fog mehetni, mert azok a belpolitikai eszmék, melyeket ő képvisel, elvesztették varázsukat a franczia nép előtt. A fölkavart politikai szenvedélyeket ő sem fogja lecsillapítani. Akár ő, akár más jut az új kormány élére, a válság, az állami és politikai válság állandósítva marad Francziaországban. A kamara lehetetlenné tesz minden rendes kormányzatot, a nép pedig a Boulanger-kat és Pyat-kat küldi a törvényhozásba. E képtelen állapot, melyből alig van kibontakozás, a franczia politikai életet ellenállhatatlan erővel sodorja oda, hol nincs más választás, mint vagy az anarchia, vagy a háború. Maican ezredes haditanács előtt. — Saját levelezőnktől. — Bukarest, márcz. 29. Maican ezredes csalási és megvesztegetési ügyét ma vette tárgyalás alá a haditanács, mely Radovics Sándor hadosztályparancsnok elnöklete alatt, Creczeán Viktor, Árion Herakliusz tábornokokból, Obiriczeszky Miklós és Markulesku György ezredesekből állott. A vádat Algin J. ezredes, mint ez ügyben kiküldött kir. biztos képviselte, helyettese Gherghel Demeter, szintén kir. biztos volt. A védelemmel Cornea Mihály és Bordea P. bukaresti ügyvédek voltak megbízva. Közönség nagy. Vádlott bevezettetik, az ajtónál fegyveres őrök állanak. — Felolvastatik a hadügyminiszter rendelete a haditanács megalakítására vonatkozólag. A tanácstagok leteszik az esküt. Mindenekelőtt felolvastatik a hadügyminiszter kérése, hogy Maiian törvényszék elé állíttassék. Elnök: Mi a neve? Vádlott: Marian- Dumitrescu Miklós. Ein.: Hol született ? Vádlott: Kalarasiban. Ein.: Hol lakott utoljára? Vádlott: Ugyanott. Elnök: Mi a foglalkozása ? Vádi.: Katona, tüzérezredes vagyok. Elnök: Hány éves ön ? Vádi.: 44. Jegyző a tanuk neveit olvassa fel. Tanuk közül többen hiányzanak. A haditörvényszék e tekint A franczia „halhatatlanok“ Boulangerrel. A Figaró Francziaország több kiváló férfiának véleményét kérte ki Boulanger felől. Egyik munkatársa elment Berthelothoz, Renanhoz, Tainehez, Broglie herczeghez és Zolához s a lap ma érkezett száma közli ezek nyilatkozatait. Berthelot. Berthelot a Goblet kabinetben Boulangernek minisztertársa volt s a közoktatási tárczát kezelte. Most a szenátusban foglal helyet. Ön meg fogja nekem engedni, — igy szólott Berthelot, — hogy ne szigorúan politikai szempontból nyilatkozzam. Úgy beszélek, mint egyszerű szemlélője az eseményeknek, mint filozófus. Mint politikus mindig másodrangu ember leszek, mert nem bírok szónoki tehetséggel s folyton távol tartottam magamat a politika cselszövényeitől és versengéseitől. Miniszter koromban ismertem meg Boulanger tábornokot s mint katonát becsülni tanultam. Uj szellemet hozott ressortjába s oly erélyt és munkásságot fejtett ki, mely bizalmat kelthetett a hadseregben. Meg is dicsértem őt egy ízben érte. De azt is ki kell mondanom, hogy mint politikust nagy nullának tartom. Ezért sajnáltam, hogy gyenge jelleme a rossz politikusok körébe vitte, kik éppen nem válogatósak az eszközökben, melyeket egyéni nagyravágyásuk kielégítésére használhatnak fel. E pillanattól kezdve az az előérzetem volt, hogy Boulanger vesztébe rohan. Ma határozottan rosszalom eljárását s helyeslem a kormány erélyes cselekvését. Nagyon sajnálom a történteket, mert mindig kínos hatást gyakorol reám, ha az ország elveszt oly erőt, mely hasznára válhatott volna. Katonai pályájának vége van. Mit fog csinálni a kamarában, ha megválasztatik ? Semmit, ami saját magának és az országnak becsületére válhatnék. Bénán. Renan véleménye így hangzik: Nem vagyok egészen tájékozva a részletek iránt. Néhány nap óta rheuma gyötör s nem igen vettem kezembe hírlapot. De hallom a lármát, mely az utczán érvényesíti magát. Én ezt rosszalom. A kommentárok, a fejtegetések, a kombinácziók, melyeket ezen esethez fűznek, csak növelik ezt a csúnya lármát, mert én annak tartom az egész esetet. Ha az utczán csoportosulás támad, melyből lázadás fejlődhetik, miért kellene elősegíteni a tömeg növekedését ? A nyugodt és okos ember otthon marad és félrevonul. Ha tűz üt ki, senki sem fog olajat önteni a tűzre. A tűznek viz és vizes ponyva kell! És nevetve tette hozzá: — Igen, vizes ponyva! Hé! hé! Vizes ponyvá! Ez kell! Ha! ha! Tanne. Tane rendkívül tartózkodó volt s nem akart véleményt mondani. — Én nem vagyok politikus, szólt s nem tudok véleményt mondani Boulanger tábornok fölött._____