Pesti Napló, 1888. november (39. évfolyam, 302-331. szám)
1888-11-19 / 320. szám
320. szám Budapest, 1888. Hétfő, november 19. 39. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere, Athenaeum-épüet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Ferencziek tere, Athenaeum-ép niet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr.rontikai napilap. IvIS fizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. Ha az esti kiadás rostái különküldése kívántatik, postabélyegre havonként 3á. 1 évnegyedenként 1 forint felülfizetendő. Hirdet értek szintúgy mint előfizetések a »Pesti ISTapló« kiadó-hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes számo kr. Budapest, november 18. Az orosz készülődések s a velők összefüggő kölcsönügy kétségkívül mély benyomást tettek az európai közvéleményre, mely még egyre fokozódik az által, hogy orosz féhivatalos részről a viszonyokat oly módon igyekeznek feltüntetni, mely kézzel foghatólag ellenkezik az igazsággal. Már reggeli lapunk távirataiban közöltük egy német szakférfiú véleményét azon magyarázatokról, melyekkel az orosz hadügyminisztérium a katonai reformokat kísérte. Fejtegetései tényekkel bizonyítják be, hogy a reform egyszerűen arra irányul, hogy a határtartományokban három további hadtest helyeztessék el. E szerint tehát nem csupán a nyugati határra eddig rendelt csapatokat fogják állandóan ott hagyni, hanem még további csapatokat is kellene oda áthelyezni, hogy a három új hadtest megkapja rendes állományát. Magában véve még ez sem lenne nyugtalanító. De méltán bizalmatlanságot kelt az orosz kormány magaviselete, mely irányzatosan koholt hírekkel akarja a külföldet a történtekről tévútra vezetni. Épp oly kétszínű magatartást követnek az oroszok az új kölcsön ügyében. Éppen ma jelentették távirataink, hogy a »Nord« az új kölcsönről azt írja, hogy tisztán konverzionális műveletről, nem pedig államkölcsönről van szó, hogy az orosz kormányt a művelet kevéssé érdekli, s hogy nem is fog ez év folyamán létesülni. Ez állításokkal szemben ugyancsak ma azt jelentik Páriából, hogy az orosz pénzügyminiszter hivatalosan értesítette a franczia bankárcsoportot,, hogy Sándor czár a kölcsönszerződést már jóváhagyta s hogy a művelet még deczember első felében megindítható. Az orosz officziózusok tehát a kölcsönügyben is könnyelmű játékot űznek az európai közvéleménynyel, mely végre nemcsak semmit sem hisz el nekik, hanem egyáltalában bizalmatlankodik mindenben, mit Oroszország cselekszik. A legutóbbi eseményeknek is meg volt már a maguk hatása.Németország jelentékeny katonai hitelt fog kérni, mely csaknem eléri a kétszáz millió márkát. Ebből vagy nyolcvan millió a szárazföldi, száz millió a tengerészeti haderő szükségleteire esik. Igen valószínű, hogy a német kormány az orosz katonai reformok nélkül is jelentékeny hitelt kért volna a törvényhozástól. De az orosz események mindenesetre lényegesen meg fogják könynyíteni a hitel megszavazását. Meg kell még említenünk, hogy éppen a »Köln. Zrg» mai számában egy berlini levelet találunk, mely ellentétben a lap tegnapi fejtegetéseivel, konstatálja a nemzetközi viszonyokban beállt általános megnyugtatást, mely igazi jótéteménykép hat a kedélyekre. A nagy háborufélelem — mondja — mely még nemrég az összes kulturnépeket elfogta, eltűnt. Hozzáteszi ugyan, hogy a németfranczia viszony temperaturája csaknem egész a fagypontig hanyatlott, de ebben az officiózus nem talál semmi aggasztót. Sajátságos, hogy még huszonnégy órával előbb egész más nézeten volt. E gyors nézetváltozásra talán az ellenzéki lapok azon állítása szolgáltatott okot, hogy ha az officziózusok olyan nyugtalanítónak találják a franczia-orosz készülődéseket, akkor Vilmos császár utazásainak jelentősége is egészen más szint nyer, mint minőben eddig félhivatalos részről feltüntették. A párisi gróf újabb levelét köztik az orleanista lapok. A levél Lambert de St. Croixhoz van intézve, ki nemrég nagy beszédben hirdette a királyság visszaállításának szükségét. A párisi gróf köszönetét fejezi ki neki s a többek közt ezeket írja: Az önök bizalma az én erőm ; nagyobb szükségem van reá, mint valaha. Önök bízhatnak bennem, amint én bízom önökben. Ön jól tette, hogy konstatálta, hogy a köztársaságiak az 1789-ből csak a véres napokat mondhatják a magukénak, míg a hasznos és békés reformok napjai mind a monarchiát illetik. A franczia alkotmány-revízió, távirataink jelentése szerint, a képviselőház szakbizottságában egészen más megoldást nyert, mint a Floquet-kormány tervezte és óhajtja. A bizottság többsége magáévá tette a bonapartisták és houlangisták álláspontját s már kimondotta, hogy a köztársasági elnöki állás, valamint a szenátus egyszerűen eltörlendők. A szenátus eltörlésére irányuló indítványt négy szavazattal három ellen fogadták el. Az elnök azonban e határozat után sem tartotta mellőzhetőnek azon kérdést: ha a szenátus mégis megmaradna, megtartja-e mostani jogkörét . E kérdésre öten nemmel, hárman igennel feleltek s utóbb kimondották, hogy a szenátus jogkörét, a mennyire csak lehetséges, meg kell szorítani. Ezután kimondották, — szintén öten három ellen, — hogy a köztársasági elnökség eltöröltessék. Az indítvány további pontjai azt ajánlják, hogy a minisztereket a parlament válaszsza s ők képviseljék az államot. Miniszterek nem lehetnek képviselők s csak leköszönésök után hat hónappal vállalhatnak mandátumot. Az ügyvédi rendtartás. A budapesti ügyvédi kamara választmánya az ügyvédi rendtartás tárgyában, mint már említettük, külön törvényjavaslatot terjeszt a kamara december 2-ikán tartandó rendkívüli közgyűlése elé. Az igazságügyminiszter tudvalevőleg a budapesti ügyvédi kamarát is felhívta a Dell’ Adami-féle tervezet fölötti véleményadásra. A kamara választmánya egy bizottságot küldött ki, mely nem találta a tervezetet elfogadhatónak s egy önálló ügyvédrendtartási javaslatot dolgozott ki. E javaslatot a kamara választmánya némi módosításokkal elfogadta s a kamara közgyűlésének jóváhagyása után az igazságügyminiszterhez fogja felterjeszteni. A javaslat az ügyvédi karnak akarja fentartani azt a jogot, hogy a karba való felvételt az illető egyén erkölcsi kvalifikácziója szempontjából is megtagadhassa s e tekintetben félebbviteli fórumul a kúriának ügyvédekből és bírákból alakított ama vegyes tanácsát jelöli ki, mely fegyelmi ügyekben is felebbviteli bíróságként szerepel. Az ügyvédi vizsgára való jelentkezésnél is az erkölcsi kvalifikáczió megbirálását kívánja s e kérdést a kamarai választmány hatáskörébe utalja. Túlsúlyt kíván az ügyvédi elemnek biztosítani az ügyvédvizsgáló bizottság tagjai között. Segélyalap létesítésének kötelezettségét mondja ki; testületi fellépés által való beavatkozást óhajt a kar jogainak sérelme esetében; a zugiráskodás ellen erélyes rendszabályokat alkot, a behajtott pénz és iratok visszatartása iránti ügyekben a kamara választmányának hatáskörét állapítja meg; a biallon munkára díjszabás megállapítását sürgeti; megtartási és törvényes zálogjogot kíván az ügyvéd kezéhez befolyt pénzekre; ki akarja terjesztetni a választmány bírói hatalmát az ügyvédi költségjegyzékeket tárgyazó perekre, amennyiben a felek a bíráskodást nem kifogásolják. Végül egyszerűsíti és gyorsabbá teszi a fegyelmi eljárást. Megemlítendőnek tartjuk, hogy a javaslat három évi joggyakorlat után engedi meg a jogtudott fokot elnyert ügyvédjelöltnek az ügyvédi vizsgára való jelentkezést s e három évi joggyakorlatból legalább egy év a jogtudorság elnyerése után és legalább két év ügyvédnél, törvényhatósági, kincstári, vagy közalapítványi ügyészségnél töltendő. Az országgyűlési függetlenségi és 48 as párt holnap, hétfőn, este hat órakor értkezletet tart. A véderőjavaslat tárgyalása. A képviselőház véderő bizottsága Tisza László elnöklete alatt ma ülést tartott, melyben folytatta a véderőről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Az egy éves önkéntesekre vonatkozó 24—25-ik szakaszok együttesen kerültek tárgyalás alá. M a n nic b előadó előterjeszti a budapesti egyetemi ifjúság által benyújtott kérvénynek e szakaszokra vonatkozó tartalmát azzal a hozzáadással, hogy a kolozsmonostori gazdasági intézet a pozsonyi, győri, kecskeméti, egri, sárospataki akadémiák, a selmeczbányai bánya- és erdészakadémia hallgatói s a mármaros-szigeti joghallgatók egyesülete is csatlakoztak e kérvényhez és a m egyetemi ifjúság is nyújtott be e szakaszokra vonatkozó kérvényt. A bizottság elrendlte mindkét kérvény felolvasását. Széchenyi Aladár grófot megnyugtatja a miniszternek az általános vita alkalmával a magyar nyelv használhatására vonatkozó nyilatkozata. Elismeri azt is, hogy nehéz a szóló által akkor tett indítványnak magában a törvényben precziz kifejezést adni. Szívesen eláll tehát indítványától ama feltétel alatt, ha a miniszter megígéri, hogy a vizsgálatra vonatkozó utasításokba oly rendelkezés fog felvétetni, hogy akik a hozzájuk intézett kérdésekre német nyelven felelni nem képesek, magyarul tehessék le a vizsgát s ha a bizottsági jelentés is ily értelemben fog szerkesztett , ellenkező esetben fenn kellene szólónak tartani indítványát. Lónyay Sándor elfogadja a szakaszokat elvileg abban a reményben, hogy a tiszti hiányon segíteni fognak. A nyelvkérdésre vonatkozólag szóló is megnyugvással vette a miniszter nyilatkozatait s megnyugszik abban, hogy a szükséges rendelkezések az utasításba vétessenek fel. Aggályai vannak azonban arra nézve, hogy akik az első év végén megbuknak, nem mondatik ki határozottan, hogy a második évben is mint önkéntesek szolgálnak. Azon esetre is tekintettel kellene lenni, hogy ha valaki önhibáján kívül, p. hoszszabb betegség miatt nem jelentkezetik a vizsgára. Gondoskodni kellene arról, hogy az ilyenek pótvizsgát tehessenek. Melczer az indokolásban foglaltak után sincs meggyőződve arról, hogy az önkéntesi intézmény szigorítása helyes és méltányos dolog. Az intézmény reformja csak odáig lenne terjesztendő, hogy amaz öt hónap alatt, amíg az illetők az elméleti oktatásban részesülnek, csoportosíttassanak s hogy a nyelvi nehézségek akadályt ne képezzenek. E czélból szóló a vizsgának magyar nyelven való letehetését a törvényben kimondandónak tartja. Ettől eltekintve, szóló tisztán a régi állapot fenntartását hozza javaslatba. Czerer az egy évi önkénytesi intézmény javasolt átalakítását nem tartja elfogadhatónak. Nem fogadható el, hogy aki csak a magyar állam hivatalos nyelvét beszéli, alárendeltebb helyzetben legyen, mint a monarchia másik államában az, kinek anyanyelve esetleg azonos a hadsereg hivatalos nyelvével. Ez ellentéte lenne az állami paritásnak. Azokra nézve, kik az egy év után a tiszti vizsgát le nem tették, szigorúan meg lenne határozandó ennek oka s csak ha az illető akaratán, hanyagságán stb. múlt, hogy a vizsgát le nem tette, csak ez esetben járulhatna szóló a büntetéshez. De akik csak nyelvi nehézségből nem tették le a vizsgát, azok egyszerűen átadandók lennének a honvédségnek, mely esetleg igen jó tartalékos tisztet vagy hadapródot nyerne benne. R o h o ny i azt tartja, hogy a tapasztalat vezette a műegyetem ifjait annak belátására, hogy az önkéntesi év alatt az illetők tanulmányaikat nem folytathatják. Aki akarja, hogy képzett tartaléktisztjeink legyenek, nem engedhet azon álláspontból, hogy azon idő alatt az önkéntes csakis a katonai tanulmányokkal foglalkozzék. Ezt nemcsak szolgálati, hanem hazafisági tekintetek is parancsolják. Nem találta ugyan elég méltányosnak, hogy aki a vizsgát le nem tette, egyszerűen még egy évi szolgálatra köteleztessék, de a miniszter megnyugtató nyilatkozatai után eláll azon módosításoktól, melyeket erre vonatkozólag benyújtani szándékozott. Kéri a minisztert, vetessék be a szabályzatba, hogy az egy évi szolgálat alatt az önkéntesek valóban és tényleg oktattassanak, mert eddig a kellő lelkiismeretes oktatást nem mindenütt nyerték meg s az valóban méltánytalan lenne, hogy az ilyenekkel szemben is éppen oly szigorú igényekkel lépjenek fel. Ambrózy Béla, ha szubjektív tekintetekből indulna ki, azt kellene kívánnia, hogy az illetők csak német nyelven tehessék le a vizsgát, tekintettel e nyelv elsajátításának nagy fontosságára ; de számolnunk kell a sajnálatos ténynyel, melyen változtatni nem lehet. Szólónak is kívánnia kell tehát oly könnyítést, mely lehetővé tegye, hogy az illetők magyar nyelven is letehessék a vizsgát. Ezért csatlakozik Szóló is a Széchenyi gróf által ma tett indítványhoz. Teleky József gróf a nyelvkérdésre nézve az általános vitában a miniszter által tett nyilatkozatokban megnyugszik, s erre nézve maga is Széchenyi gróf javaslatához járul, de a szegény sorsú tanulókra vonatkozólag határozott rendelkezések felvételét óhajtja a szabályzatba. Thay nem kis csapást lát abban, hogy az önkénytesi év alatt az illetők nem végezhetik egyetemi tanulmányaikat. A politechnikumon sem volt ez eddig kizárva, a tüzérséghez beosztott harmadéves technikusok pl. hallgatták is eddig az előadásokat. Hozzávéve még a két évi eshetőleges büntetést, nagyon is meggondolandó e reform elfogadása. Érti szóló, hogy a tisztán katonai körök a mellett vannak, hogy kényszerrendszabályok léptessenek életbe arra nézve, hogy minél több önkénytes tehesse le a tiszti vizsgát, de nem szabad figyelmen kívül hagyni különösen a nyelvi nehézségeket. Kívánatos ugyan, hogy mindenki elsajátítson egy idegen kultúrnyelvet, de az óhajtási lehetőség közt nagy a távolság különösen tisztán magyar ajkú vidékek ifjaira nézve, akik épen a német nyelvet tudják legnehezebben elsajátítani. Ezeknek legnagyobb része soha nem fogja a vizsgát német nyelven folyékonyan letehetni. Kéri szóló, könnyítsék e tekintetben lehetőleg meg a vizsga letehetését, különben nem lesz elérve az a czél, hogy minél több magyar tiszt legyen a hadseregben. Törvényben kell ezt megtenni, mert a szabályzatnak nem lesz meg a kellő hatása. Az osztrák honvédelmi miniszter előterjesztő az osztrák bizottságban a vizsgákra vonatkozó utasítást kért szóló a minisztert van-e ez előterjesztésről hivatalos tudomása, mert ha hiteles ez előterjesztés, úgy a magyar nyelv, mely meg sincs nevezve, csak oly jogokban részesül, mint akármelyik szlovén nyelvecske. Nekünk a dualizmus keretében a hadseregnél is követelnünk kell a magyar államnyelv érvényét a tiszti vizsgáknál s a tekintetben kész szóló a horvát nyelvre is megfelelő tekintettel lenni. Ámaz esetre, ha e szakaszok elfogadtatnának, szóló különvéleményt jelent be. Bolgár utalva az általános vitában általa mondottakra, fenntartandónak véli az egyévi önkéntesi intézményt eddigi alakjában, kifejezendőnek tartván a törvényben, hogy a magyar állam nyelvén letehessék a tiszti vizsgát. Nem a miniszter nyilatkozatainak a régisztrálása itt a feladat, hanem az, hogy törvényt alkossunk. Szóló meg van győződve a miniszter nyilatkozatainak őszinteségéről, de a dolog nem függ pusztán a minisztertől s szóló meg van arról győződve, hogy az utasításba nem fog bevezetni, hogy az illetők feltétlenül az állam nyelvén tehetik le a vizsgát. Nálunk van államnyelv, mi jogosan megkövetelhetjük, hogy a magyar polgárok fiai e nyelven tehessék le a vizsgát. Várjon igazságos-e, hogy azok is elveszítsék az egyetemi évet, akik leteszik a tiszti vizsgát? Szóló nem érti, hogy a közoktatási miniszter nem foglal állást e rendelkezés ellen, amely Magyarország intelligenciáját veszélyeztetni fogja. Mintsem így sújtjuk az ifjúságot, inkább az egyetemen s miegyemen, sőt talán a gimnáziumokban is lehetne katonai előadásokat tartani, hogy az illetők előkészüljenek ; lehetne azokat, kik le nem tették a tiszti vizsgát, fegyvergyakorlatokra behívni, de lehetne magát a tiszti vizsgát is megkönnyíteni. Szóló és pártja semmi szükségeset sem tagad meg a hadseregtől, de a népképviselőknek más érdekeket is kell szem előtt tartani, ha látják, hogy ezek túlnyomó fontosságúak s más oldalról elérni szándékolt csekély eredményekkel szemben nem szabad ily rendszabályokba beleegyezni. A hadsereg maga követelhetné, hogy ne erőszakkal kényszerítsék az illetőket a kardbojt hordására. Aki nem magától törekszik erre, nem méltó, hogy ugyanazon kardbojtot hordja, mint maga a király. Büntetéssel semmi szín alatt nem szabad az illetőket erre kényszeríteni. Puszky Ágost azt tartja, kezdettől fogva elhibázott volt megengedni, hogy az önkéntes az egy év alatt egyéb tanulmányait folytathassa, mert ebből keletkezett a legtöbb baj, úgy a seregnél, mint az egyetemi tanulmányoknál. Az esetleges második év a jelenlegi gyakorlat mellett igen súlyos és aggályos lehetne szóló nézete szerint is, mert az önkény bizonyos eleme vegyült abba, vájjon az illetők egyáltalán vizsgára bocsáthatók-e. Szóló figyelmébe ajánlja a miniszternek, hogy az önkény lehetősége lehetőleg elimináltassék. Szóló örömmel vette a miniszternek az utasításokra s a tisztikar utólagos megkérdezésére vonatkozó nyilatkozatait s ha meggondolja, mily fontos az, hogy a tiszti létszám háború esetén fedezve legyen s mily hatása lesz annak, ha az ifjúság tudja, mily hatása lesz a vizsga letevésének, melynél a sikert csakis a tanulás és fegyelem biztosíthatja, úgy ezen intézkedéstől fontos eredményeket vár, nemcsak katonai tekintetben, hanem az általános nevelésre nézve is. Szerb György a javaslat indokolásában úgy látja stigmatizálva az ifjúságot, mintha annak hanyagsága s a nyelv nem tudása lett volna a tiszthiány oka. Nem fogadhatja ezt el a szóló, mert nem az ifjúságban, hanem a rendszerben volt oka annak, hogy oly kevesen tették le a tiszti vizsgát. A Ludovika Akadémia példája mutatja, hogy ahol a tanári kar kellő szigorral jár ugyan el, de kellő szeretetet is tanúsít, ott csaknem minden növendék leteszi a tiszti vizsgát. Szóló megnyugtatást szeretne az iránt, hogy azok, kik jövőre két évvel lesznek megrendszabályozva, nem lesznek-e az önkénynek kitéve. Óhajtja, hogy oly helyekre osztassanak az illetőkbe, ahol tiszti tanfolyamok vannak, hogy legalább a második évben adassék meg nekik a lehetőség a vizsga letevésére. Mert ha az lenne a szándék, hogy csak a kitűnők legyenek tisztek, a többi pedig altisztnek hagyassék, nehezen tudná szóló elfogadni a javaslatot. Az ellen, hogy az önkéntesség alatt az illetők tanulmányaikat félbeszakítsák, nem lenne szólónak kifogása, ha nem következnék után a második évi szolgálat lehetősége. A vizsga letevésére nem a tisztikar meghallgatása, hanem a századparancsnok nézete volt a döntő, s e tekintetben is megnyugtatást óhajtana szóló, mert az utólagos meghallgatása a tisztikarnak nem nyújt biztosítékot. Münnich előadó tekintettel arra, hogy ő nyújta be az ifjúság kérvényét, s vezette küldöttségét a miniszterekhez, kötelességének tartja kijelenteni, hogy már az ifjúság küldöttsége előtt megmondta, hogy készséggel szolgálatára áll ugyan, de anélkül, hogy ebből bármi következtetés lenne vonható a törvényjavaslattal szemben való magatartására nézve. A jelen tárgyalás alatt szóló egy oly nézetet és indítványt sem hallott, mely a tiszthiányon való segítést jobban biztosíthatta volna. Ily körülmények között szólónak is hozzá kell járulnia a javaslathoz, bárha maga is szigorúnak tartja azt. Mert lényeges garanciákat lát abban, amit a miniszter az általános vita alkalmával kijelentett, s mert a közoktatási miniszter által is megtörténtek az előintézkedések az ifjúság helyzetének lehető könynyítésére. Thay felszólal az ellen, hogy oly tartalékos tisztnek, a ki egyúttal képviselő is, midőn gyakorlatra be volt hiva, s polgári ruhában a ház üléseire is járt, parancsnoka ezt egyenesen megtiltotta. Tisza László elnök a javaslat elfogadása mellett nyilatkozik, megjegyezve, hogy a magyar nyelven letehető vizsgák fakultatív megengedését szívesebben látná a törvényben, mint az utasításban. Bízik azonban a miniszter nyilatkozatában, hogy e tekintetben megnyugtató rendelkezések fognak létezni s abban, hogy a közoktatási miniszter is már tett lépéseket e rendszabályok tanügyi s polgári hatásának enyhítésére. Fejérváry báró miniszter megjegyzi, hogy nemcsak a képviseletnek, de a kormánynak is kötelessége, a nemzet érdekeit minden irányban megóvni s ezt a jelen javaslatnál sem tévesztette el szemei elől. Elismeri, hogy némely irányban súlyosb határozmányok vannak e javaslatban, mint a régi törvényben, de ezek nem büntetésként vannak felvéve, mint némelyek állították, hanem magasabb czél érdekében. A czél segíteni a husz év alatt tapasztalt bajokon, t. i. azon, hogy a tisztikar létszáma aránylag csekély s azt ki kell egészíteni; továbbá, hogy az egy évi önkéntesekből levő tisztek azzal a jártassággal bírjanak, amelyet követelni kell ama legénység érdekében, amelyet hivatva lehetnek vezetni az ellenség előtt. E kettős czést csak úgy lehet elérni, ha egyrészt az intelligenczia az egy évet kizárólag a katonai tanulmányoknak szenteli s másfelől a csapatoknál megfelelő intézkedések léteznek a gyakorlati kiképzésre nézve is. Az esetleges második évi szolgálat nem büntetés, hanem gondoskodás arról, hogy az illető legalább használható altiszt lehessen. Felhozták, hogy az egyévi önkéntesség nem kiváltság. Hogy mi czélból adja ezt az állam, az más kérdés, de kétséget nem szenved, hogy az egyesekre nézve kiváltság, melynek fejében bizonyos kötelezettséget elvárhatni tőlük. Ami a német nyelvet illeti, elvileg ezen kell letenni a vizsgát már csak azért is, hogy a bizottság meggyőződhessék arról, hogy az illető tud-e a német nyelvből annyit, amennyit a szolgálat okvetlenül megkíván; de meg van engedve, hogy amennyiben nem tudja magát kellőleg kifejezni, anyanyelvén is letehesse a vizsgát. Annak nincs alapja, mintha szólónak ide vonatkozó nyilatkozatai ne egyeznének meg azzal, amit az osztrák honvédelmi miniszter mondott, aminek bizonyítékául felolvassa szóló az utasításnak ide vonatkozó rendelkezéseit. Határozottan kimondani, hogy csakis az állam nyelvén tehető le a vizsga, annyi lenne, mint esetleg elzárni műveit egyéneket a tiszti vizsga letehetésétől. Abban tehát, hogy a vizsgának az anyanyelven való letehetése mondatik ki, semmi sérelem nem lehet. Minden vizsgabizottságnál, ahol magyarok vannak, a hadügyminiszter rendelete következtében van egy magyarul értő tiszt, e részben tehát nehézség nem foroghat fenn. A második év már nem önkéntesi év, de az ki van mondva, hogy az illetők tisztán csak a szolgálatra alkalmaztatnak, kisebb szolgálatok alól felmentetnek s ha akarják, ez év alatt is saját költségükön szolgálhatnak s a második év után is letehetik a vizsgát. Ha valaki önhibáján kivül pl. betegség következtében elmarad, katonai orvosi bizonyítvány alapján utólag leteheti a vizsgát. A szegényebb sorsúak államköltségen vézetnek be s éppen oly elbánásban részesülnek, mint a többi, csakhogy a laktanyában kell lakniok. A tiszti vizsgákra éppen úgy bocsáttatnak, mint akik saját költségükön szolgálnak s ha a vizsgát letették, második évben semmi esetre nem fognak szolgálni. Megengedi szóló, hogy az önkéntesekre fordított figyelem, s az oktatás nem volt mindenütt egyforma, de ez nem kerülte ki a hadügyi kormányzat figyelmét s különösen az oktatásra nézve a most tárgyalás alatt levő eljárás által megfelelő módosítások fognak tétezni s maga a hadügyminiszter hangsúlyozta, hogy az önkéntesek oly elbánásban részesüljenek, a minő jövő tartaléktiszti hivatásuknak megfelel. Az indokolásban se az nincs mondva, hogy az ifjúság nem tanult, se az, hogy minden eddigi katonai intézkedés helyes volt, csak a tényállás van feltüntetve a törvényhozás előtt, amelyen segíteni kell. Azt, hogy mindenütt önkéntesi tanfolyam legyen, feltétlenül nem lehet követelni a hadügyi kormányzattól. Ahol csak 12 önkéntes van, ott tanfolyamot berendezni nem lehet, csak egy tiszt lesz kirendelve az illetők tanítására. Akik azonban államköltségen szolgálnak be lesznek rendelhetők oda, ahol tanfolyam van berendezve. Ez által semmi sérelem nem történik az illetőkön; az pedig, aki saját költségén szolgál, továbbra is maga fogja választhatni a csapatot, ahol szolgálni akar. Ha az ezred máshova helyeztetik is át, a lehetőségig meg lesz engedve az ott maradás annak, akinek szülője bebizonyítja, hogy a maga költségén másutt nem tarthatná fenn magát az önkénytes. Ami az országgyűlési képviselőséget illeti, arra az időre, amidőn be van rendelve gyakorlatra, természetes, hogy úgy alá kell magát vetnie a szabályoknak, mint bárki másnak. E kérdés szabályozása nem a jelen törvény keretébe való. A bizottság általánosságban elfogadja a tárgyalás alatt álló két szakaszt. Ezzel a tárgyalás folytatását holnap délután 5 órára halasztották. KÜLÖNFÉLÉK. " Napirend, november 19. A képviselőhöz ülése déli 12 órakor. A horvát miniszter fogad d. e. 10— d. u. 2. A magyar tudományos akadémiai, osztályának ülése d. u. 5 órakor. A Szent László társulat ülése d. u. 4 órakor. Nemzeti múzeum: term. és néprajzi tár d. e. 9- d.u. 1. Nyilvános könyvtárak: akadémiai d. u. 9—7, egyetemi d. e. 10—12 és d. u. 4—8, múzeumi d. e. 9 — d. u. 1 óráig. Grand Café-Restaurant de l’Opera, Andrássy ut., a kir. operaháznak átellenében, az összes helyiségek villamos világitással. Az idegenek találkozási helye. — nov. 18. A hiv. lapból. Egyházi kinevezések. A király ő Felsége Ninger Ignácz nagyszebeni főesperesplébánosnak a szent Lélekről nevezett báth-monostori czimzetes apátságot, és Jung-Cseke Lajos székelyudvarhelyi főesperes-plébánosnak a bold, szűz Máriáról nevezett veszprémvölgyi czimzetes apátságot adományozta, Markovch Jakab erzsébetvárosi főesperes-plébánost pedig az erdélyi székeskáptalan tisztb. kanonokjává nevezte ki. Kinevezések: Szanter Nándor nagybányai állami főgimnáziumi helyettes-igazgató ugyanezen főgimnáziumhoz rendes igazgatóvá, báró Rudnyánszky József főrendiházi tag a tanulmányi alapokra felügyelő s azok kezelését ellenőrző időleges bizottság előadójává és végül Boltizár Miklós a nyitrai törvényszékhez dijas joggyakornokká neveztettek ki. Névmagyarosítások: Löwi Bernát s kiskorú gyermekei Alfréd és Oszkár (Bécs) »Leszlényi*re, kisk. Friedmann Áron (Munkács) »Fogtárt-ra, Klein Mihály Pál s leánya Ilona (Budapest) »Kis*-re, Szupits József (Szeged) »Fülek«-re és Sári József s gyermekei Anna, József és Imre »Sági«-ra kért névváltoztatásukat a belügyminiszter megengedte. Személyi hírek. Szabó Kálmán pestmegyei árvaszéki ülnököt — mint a Hajnal-féle »Értesítő irja — betegsége miatt nyugdíjazni fogják. — Sz. Kiss Gyula pestvidéki központi bíró, ki túlfeszített hivatalos működése következtében megbetegedett, már annyira felépült, hogy a napokban átveszi megint hivatalos teendőit. Az udvar gyásza. A hivatalos lap mai száma közli, amit röviden már említettünk, hogy legfelsőbb rendeletre: néhai Miksa József bajor herczeg ő királyi fenségéért az udvari gyász mától, vasárnaptól kezdve nyolcz héten keresztül, — és pedig : az első öt héten mély gyász s a többi három héten pedig a kisebb gyász viselendő. Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter ma folytatta a vezetése alatt álló mű- és tanintézetek meglátogatását s a délelőtt során megtekintette a szinitanodát, a technológiai iparmúzeumot s a Rókus különböző osztályait. A miniszter szemleutjáról a következőket jelenthetjük: A miniszter, kit szemleutjában Berzeviczy Albert államtitkár, dr. Markusovszky Lajos min. tanácsos és Szalay Imre min. osztálytanácsos kisértek, elsősorban az orsz. színészeti tanodában tett látogatást, hol Mihálovich Ödön igazgató a tanári kar élén fogadta. Gr. Csáky alaposan informáltatta magát az intézet viszonyai felől. Tiszteletére a drámai szak növendékei közül Lukács Juliska és Szerémy Zoltán a »Zalameai biró« egy jelenetét játszották el, az operai szak növendékei közül pedig Handel Berta és Ailbeck Betti a »Próféta« operából énekeltek egyes részleteket. A miniszter azután a technológiai ipar múzeumba ment, hol megtekintette a gyűjteménytárt és az összes helyiségeket s a tapasztalt rend és czélszerű beosztás fölött teljes megelégedését nyilvánította; hasonlóképp az állami középipariskolában is, melyet szintén szemügyre vett. Innen a miniszter kíséretével a Rókusba ment, hogy az egyetemi osztályokat megtekintse. Itt dr. Müller Kálmán igazgató és dr. Kiinger István egyetemi rektor fogadták a minisztert, ki először dr. Lumniczer Sándor egyetemi tanár sebészeti osztályába látogatott el, s megnézte a tankórtermeket. Innen a megfigyelő osztályba ment át, majd a foggyógyászati osztályt nézte meg. Befejezésül a miniszter az igazgatói irodába látogatott. Fél kettőkor volt vége a szemlének, mely után gr. Csáky a technológiai iparmuzeum népszinház-utczai uj palotáját tekintette meg s ezzel mai szemléje véget ért. A vasmegyei főispán kitüntetése. A király ő Felsége Radó Kálmánnak, Vasvármegye főispánjának, a közügyek és közszolgálat terén szerzett érdemei elismeréséül, a Lipót-rend lovagkeresztjét adományozta. Lelkészi jubileum. Makón — mint lapunknak írják — e napokban ünnepelte dr. Csécsi Miklós, református lelkész, lelkipásztorkodásának huszonötéves jubileumát. Az érdemes lelkész külföldön végezte tanulmányait s 1875-ben jött Makóra. Az egyházi irodalom terén is érdemeket szerzett. Jubileumát egész csendben ünnepelte meg. A külömböző testületek s a város képviselői csak az utolsó pereben értesülvén a jubileumról, az azután következő napon fejezték ki szerencsekivánataikat. Magyar tudós az Ural vidékén. Dr. Pápay Károly, ki a vallás- és közoktatási miniszter és a földrajzi társaság segélyezése mellett tanulmányi kiküldetésben van, jelenleg az Ural vidékén tartózkodik s utazásának ethnographiai eredményéről a napokban igen érdekes jelentést küldött dr. Török Aurélnak, ki ezt a földrajzi társaság legközelebbi felolvasó ülésén (november 22-én) elő fogja terjeszteni. A honvédmenedékház parancsnoki állása megürült. A miniszter ugyanis az eddigi parancsnokot, Kökényessy Szanislót, kit tavaly szélhüdés ért, végkielégítéssel fölmentette állásától. Rémületében öngyilkos. Lugoson e napokban egy kertész, amint fegyverét tisztogatta, nem elég vigyázatosan járt el, úgy hogy a fegyver elsült. A közelben egy fiatal embert látott, ki a lövés eldördülte után összerogyott. A kertész erre rémületében szívén lőtte magát és szörnyet halt. Alig néhány percz múlva a fiatal ember fölkelt és semmi baja sem volt. A kertész golyója csak a karját horzsolta. Elfogott gyilkosok. Magyar-Szákoson a múlt hónapban meggyilkolták a Bonyhádi-családot. Hoszszas nyomozat után a csendőrök végre kiderítették, hogy a bűntényt három viszághi és két furlugi jó