Pesti Napló, 1889. április (40. évfolyam, 90-118. szám)

1889-04-06 / 95. szám

yet a mezőgazdasági produkczió különböző -­ abszorbeálnak. Szükséges tehát, hogy agrikol viszonyok oly arányú gondozás­­t részesíttessenek, hogy egy egész mi­­ztérium politikai és adminisztratív ereje tisz­­a mezőgazdaság istápolásának szentelte.­ Ez indokolja a különválasztást. Viszont kereskedelemnek és iparnak a közlekedés­ei kormányzat keretébe való vonása azért újabb és természetesebb, mert sok gazda­­gpolitikai irányban összeesik a kereskede­­s a közlekedéssel, sőt maga a tarifapolitika nem önálló szervi része a nemzetgazdasági pezetnek, hanem olyan kérdés, a­mely csak kereskedelemből folyólag, azzal kapcsolat­­a és annak igényeihez mérten oldható meg a­ helyes kulcs szerint. Ellenben a föld­­verés a kereskedéssel alig kezelhető közös fék fedele alatt, mert vagy csak félszerű alégitést nyer egyik is, másik is, vagy áldo­­zául esik az egyik a másiknak, vagy páriá­in hever mindkettő, ha csak a magántevé­­nység nem egyengeti útját. Agrárius és erkantilista nem lehet senki egy sze­­é­­­y­b­e­n. De képzelhető és szükséges, hogy 1y országban úgy a mezőgazdaság,mint kereskedelem és ipar megfelelő ápolásban szegüljön. És erre az ügykör helyes csopor­­t­ításában már történik valami. Hogy az a rendszer, a­melynek uralma ott mezőgazdaságunk, iparunk és kereske­­­lmünk jelenleg áll, híján van minden terv­­terűségnek és iránynak, azt hangsúlyozni flesleges. Nálunk mindenki szántja, túrja, veszti a földet saját belátása szerint, úgy, a­int ezt egy elszigetelt birtoktest körében félirányosnak tartja. Felülről, a­honnan az gészet át kellene és át lehetne tekinteni n­incs senki, a­ki a helyes irány megjelölése­ltól visszatartaná a termelőket a magtér­­r­e­­ é­s tulságig vitelétől, a­melylyel a birt­­­os osztály — bár az árdevalváczió követ­ésében tette — csak az ár­hanyatlást mozdítja elő. Így jut azután tönkre a kertmívelés; erdők pusztittatnak, rétek, lege­­ők feltöretnek, a takar­mányproduk­­izió tehát csökken és a megbecsülhetetlen­ontosságú állattenyésztés rohamosan hanyatlik. Igazságtalanság volna el nem smerni, hogy spec­ializer a lótenyésztés körül határozott eredményekkel jártak, az állami intézkedések , de más tekintetben már a magyar mezőgazdaság és a vele kap­csolatos foglalkozási ágak hiába várják üd­vüket a felvirágoztatásuk előmozdítására hi­vatott közegektől. Még csak imént virágzott bortermelésünket a végromlás veszélye fenyegeti és természetes, hogy azt a veszélyt, melyet nyugton néztek, midőn még csak csi­rái mutatkoztak, nehéz orvosolni most, midőn egész szőlőterületünknek közel 40%-a jutott már tönkre. A mezőgazdasági hitel­szervezet gyarló. A t­a­l­a­j­j­a­v­í­t­á­s ügye még sok kívánni valót hagy fenn. Az agri­kol szakoktatás hiányos. íme a bajok hosszú sora, melyeknek megszüntetése, eny­hítése, vagy legalább ellensúlyozása kell, hogy az önálló földművelési tárc­a kezelőjé­nek törekvését képezze. E feladatok valósítá­sának útjai, módjai alkotják rugóit ama mező­­gazdasági politikának, a­melylyel a magyar agrikol viszonyokat vezetni, kormányozni kell. És természetes, hogy ez a politika na­gyobb teljességgel és következetességgel vi­hető keresztül, ha valósításán egy par excel­lence földmivelési minisztérium fáradozik. A mai versenyáramlat és terme­lési viszonyok közepette azonban az ország érdekeinek félreismerésével volna egyértel­mű, ha az általános gazdasági irányban és kormányzatban az az elv jutna uralomra, hogy a kereskedelem és ipar élet­­feltételeiből és követelményeiből bármit is feláldozzanak a mezőgazdasági egyoldalú­ságban. Nem a kereskedelem rovására kell az agrikultúrát gondozni, mert ha ez törté­nik, czélját tévesztette a kormányzás egész rendszere. A nemzetgazdasági organizmus e két életszerve együtt fejlesztendő és az őstermelés és kereskedés egymás mellett ha­ladva soha sem bántja egymást. Sőt mind­kettőnek feltétlen gondozása az egyedül he­lyes út. Ezt az elvet hozták létre a legújabb idők. Mert a kereskedelem ismeri e­l, te­remti meg és gyarapítja a termelt javak értékét; ma tehát, midőn főforgalmi czik­­künkben, a búzában oly véghetetlen verseny­nyel kell megküzdeni, mit ér a termelés, ha eredménye forgalomba jutván, nem támo­gatja a kereskedés. Hát ha a lényeget nézzük: a kereskedés és az ipar terén a mostani kereskedelmi mi­nisztérium, az apró-cseprő toldozó, foldozó, kapkodó kényszerült intézkedésektől eltekint­ve, mit sem tett. A­mi közvetett rendelkezé­sek alakjában a kereskedelem érdekében mégis történt : a közlekedési- és pénzügymi­nisztériumoktól indult ki. Amaz tett egyet­­mást a kiviteli útirányok megközelíthetésé­­nek tarifáris könnyítése ; ez a hazai pénz­­piac­ nagyobb foglalkoztatása és az adópoli­tika amaz alkatelemei útján, melyek közül a fogyasztási adók egy részével és a regále­­váltsággal éppen a kereskedelmi kormány már elkövetett hibáit kellett orvosolnia. E hibák alatt az új ipartörvény bizonyos pont­jait értjük. Ám a közlekedési és pénzügyi agendáknak a kereskedelemre gyakorolt ki­hatásán kívül, feltétlenül szükséges, hogy a kereskedés tisztán kommerc­iális alapon is a legnagyobb figyelemben részesüljön ; az új igazgatásnak tehát legelső feltétele, hogy a­­mainak folytatása ne legyen. Belső árukereskedelmünk mélyen ér­zett és gyors kielégítést követelő szükséglete a vándorkereskedelem korláto­zása. Mert a sátoros­ tótok és vándorkeres­kedők vásári kóborlása a vidék árukereske­delmét hihetetlen módon aláásta, tönkretette. A nép — a kulturfejlődés nagy hátrányára — a vándorkereskedelem üzelmei által szintén vásári szelleművé vált, várja a bolygó­árusoknak hetenkint ismétlődő visszatérését, holott az állandó kereskedők, kiket — a­mi­től azok jóformán menttek — súlyos adó is terhel, jól felszerelt raktáraikkal tönkrejut­nak. Bizony olyan hosszú a bukott kereske­dők sora, hogy felérhetett volna a kereske­delmi minisztériumig, de a boldog álomban ott nem vettek észre soha semmit. A vándor­kereskedelem korlátozása által az állandó kereskedők és iparosok megmenthetők, vi­szont ha a vándorkereskedők tulajdon­­képeni üzletkörük határai közé szoríttat­­nak , megélhetésüket nem fenyegeti veszély és újból fel fog lendülhetni a felső-ma­gyarországi vászonipar, melynek ter­mékeit nekik kellett volna terjeszteniük, holott sátraik osztrák árukkal telték.­­ Ke­reskedelmünk egészségesebb fejlődése érde­kében korlátol­andók továbbá a tőzsdei túlkapások és a hívatlan társadalmi osztá­lyokba is betolakodott g­a­b­o­n­a-h­a­t­á­r­i­d­ő­­üzérkedések. A mind nagyobb mérveket öltő kartelláz tovaterjedésének megakadá­lyozása is nagy fontosságú. Az iparfejlesztés eszméjének ter­jesztésén kívül, a kisipar emelésének leg­első feltétele, hogy a tömeges szállítá­soknál lehetőleg nagy mértékben figye­lembe vétessék. Az elszigetelt kisiparos ma­gára hagyatva, csekély munka és tőkeerejénél fogva, sem cselekvés-, sem versenyképesség­gel nem bír; szenved tehát ama nagyipar által, a­mely nálunk tulajdonképen nem létezik oly arányban, hogy megér­demlett túlsúlya következtében a kisipar ügyét oltalmazni érdemes ne volna, vagy ne lehetne. Ha azonban a kisiparosok egyesül­hetnek és módjuk nyílik arra, hogy közös erővel végezhessenek közös munkát már akc­ióképesek, nem érzik annyira a­ nagyipar döntő nyomását és megélhetnek. A nagyipart azután félteni a kisipari társulások egyesült erejétől sem kell. Különben is rossz irányban vannak egyes nagy telepek ná­lunk elkényeztetve. Felső-Magyar­­országon és Erdélyben vannak szövő-iparvállalataink, me­lyek az állam megrendeléseit fedezik. Az állam ezek gyártmányait 30°­okkal túl­­fizeti és rövidlátásból azt tartja, hogy pusztán ez indirekt szubvenc­ióval segít a hazai textiliparon. Holott csak néhány vál­lalatnak szerzett könnyebbséget. Igen, fizesse túl a kormány a serdülő hazai ipar termékeit, de ne növelje a vállalatok letargiáját azzal, hogy drága árt biztosítván produktumaiknak, egyoldalúságra készteti őket.Szövőgyá­raink a pokrócz- és daróczszövetek készítésén kívül megelégszenek azzal, hogy sima posz­tokat állítanak elő az á­ll­am, a vasutak és a megyék czéljaira. Ezért szorul azután a közönség a külföldre. Az állam tehát a magyar ipar és a magyar fogyasztás ér­dekeit csak akkor elégíti ki, ha elrendeli, hogy az állami szükségletek fede­zésénél csak ama telepeket veszi figyelembe, melyek beigazolják, hogy évenként a kereskedelmi for­­galom számára is készítenek bizo­nyos mennyiségű anyagot. A közve­tett szubvenc­ió, igenis szükséges, de az országos érdek szempontjából csak így fog hasznossá is válni. És külön­ben is, ha valóban életerős, izmos nagy­ipart akarunk, fejleszteni kell előbb előz­mény gyanánt a házi ipart. És e téren a munkaerők gyarapításának feladata szintén a kormányra vár az ipari szakoktatás terjesztése útján. Ennek módja pedig az ipa­ros­segédekre és tanonczokra nézve a vasár­napi és esti tanfolyamoknak országszerte való rendszeresítése, az önálló szövő­munkásokra nézve pedig szakképzett szövőmesterek ki­küldése. így támogatja azután az ipar a me­zőgazdaságot is és nem hever majd parlagon télhosszat annyi munkás kéz. Kifelé meg éppen sok a teendő. A magyar kereskedelem súlypontjának kiválóan a kelet felé kell irányulnia és hogy a Bal­kán-félsziget piac­ain gyökeret verhessen : annak első feltétele — a kedvező kiviteli szállítási díjtételek mellett — a kiviteli minta raktárak által való képviselet, a­melyre a kormánynak kell megadnia az im­pulzust teljes erkölcsi és valamelyes anyagi támogatással. A konzulátusok éber­sége növelendő. Folytonosan tájékoztatniok kell a kereskedelmet a külföldi árkon­­junktúrák, a várható fordulatok és a mu­tatkozó szükséglet iránt. A mi konzuljaink valóságos történetírók,­­ mindig a múltat regisztrálják. A Romániával való vám­­háború káros következményeinek megszünte­tése is felette kívánatos, valamint szükséges az, hogy helyes és méltányos kereskedelem­politikával az ország kiviteli és fogyasz­tási érdekei szabadelvű alapon minden irányban kielégíttessenek. A kormány őrködni tartozik a magyar gazdasági élet érdekei fö­lött és a­miket itt valósítandó feladatok gya­nánt megjelöltünk, kétségtelenül elemi felté­telei gazdasági organizmusunk javításának. Adminisztratív és törvényhozási uton izmosí­­tani a közgazdaságot a jelenben, virágzását A főrendiház már e hó 9-én kedden fogja tárgyalás aln venni a véderőjavasla­tot, melyet a főrendiház egyesült bizottságai, mint esti lapunkban már említettük, úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadtak. (Az egyesült bizottsági ülésről szóló részletes tudósításunkat Andrássy Gyula gróf és Samassa érsek beszédeivel 1. mel­lékletünkön.)— A főrendiház közjogi és tör­vénykezési bizottsága e hó 7-én déli 12 órakor ülést tart a következő napirend­del: »A Szuez-csatorna iránt Konstantinápolyban 1888. évi október hó 29-én kötött nemzetközi egyez­mény beczikkelyezéséről« szóló törvényjavaslat tár­gyalása.­­ A főrendiház pénzügyi-, közgazda­­sági- és közlekedési bizottsága szintén e hó 7-én délelőtti 11 órakor tart ülést, melyben tár­gyalni fogja: 1. »a cs. kir.szab.kassa-oderbergi vasút elsőbbségi kölcsöneinek konvertálása tárgyában, 2. a m. kir. államvasutak és a budapest-soroksár ha­­rasztis helyi érdekű vasút soroksári állomásait össze­kötő helyi érdekű vasútvonal engedélyezésére vonat­kozó felhatalmazás tárgyában, 3. a Deéstől Zilahig vezetendő helyi érdekű vasút engedélyezéséről és a szamosvölgyi vasút függő adósságainak rendezéséről, 4. az aldunai Vaskapunál és az ottani zuhatagoknál létező hajózási akadályoknak az 1888 : XXVI. t.* czikkel elhatározott elhárítására szükséges költségek­nek fedezéséről szóló törvényjavaslatokat — és 5. a köz­munka- és közlekedésügyi miniszter által a belcscse­­kapolnai helyi érdekű vasút engedélyezése tárgyában beadott jelentése ügyében hozott képviselőházi hatá­rozatokat.­ A képviselőház közoktatásügyi­ bizottságának mai ülésén Dániel Márton, előadó, a felső nép- és pol­gári iskolai tanítók és tanítónők, valamint a tanító- és tanítónő­képezdei tanárok képzése és képesítése ügyében a következő javaslatokat tette: A felső nép- és polgári iskolai tanítóképez­­dei három éves tanfolyam négy évessé teendő. A szakcsoport-rendszer is átalakítandó. Behozandó az alapvizsga s a szak­vizsga. A polgári iskolai tanítóképezdékben egy filozófiai tanszék rendszeresítendő, nemkülönben egy­­egy új mennyiség , természettudományi és nyelv­tör­ténettudományi tanszék is. Gondoskodni kell a ke­­resk. és gazdasági tanítók képzéséről. A képezdei ta­nárképzés tanfolyama két éves legyen. A képezdei ta­nárok fizetése a középiskolai tanárokéval egyenlővé teendő s szabályzandó a segédtanári és gyakorló iskolai tanítói intézmény. Mind e kérdéseket törvényhozási úton kellene rendezni. Berzeviczy Albert kifejti, hogy nem czélszerű a polgáriskolai tanítóképzést a középiskolai tanárképzés mintájára szakkörök sze­rint még jobban speczializálni. Az sem volna jó, ha a képezdei tanárképző tanfolyamot rendszeres képez­­dévé fejlesztenék s igy a középiskolai tanárokat a ké­­pezdékből kizárnák. Szathmáry György visszás­nak tartja, hogy a képezdékben kétféle diplomájú tanárok alkalmaztatnak. Miután Schwarz Gyula az alkotmánytan fokozottabb mérvben való tanítását hangoztatja s Kovács Albert és Dániel Már­ton is szót emel, G­ö­n­c­z­y államtitkár több peda­gógiai megjegyzést tesz. Ezután V­a­d­n­a­y Ká­roly tett előterjesztést a közművelődési intézetekről. Elmondta, mily hátrány, hogy a nemzeti színház és operaház a régi és elavult rendőri felfogás szerint, mely a szín­padot szigorú c­enzúra alatt kívánta tartani, a színészeket pedig kóborló exisztencziáknak tekintő, nálunk is még mindig a belügyi tárcza felügyelete alá helyezték, holott természetszerű­leg a nemzet összes kultúrás ügyeit vezető közoktatásügyi tárczához tar­toznak. E tárcza főhivatalnokai értelmi képzé­sük egész irányánál fogva inkább vannak hivatva, helyes irányok és egészséges elvek kitűzése által a szinügy fejlesztésére hatni, mint a bel­ügyiek, kik előtt a művészeti ügy mellé­kes, s kik azzal fölszínesen foglalkoz­tak. Ezután a nemzeti muzeum állapotáról tesz jelentést Vadnay s a tér szűkét említi főbajul. Czél­­szerűnek tartaná e baj megszüntetése czéljából egy képtári palota építését. A múzeumi könyv­tár »Széchenyi könyvtár« czímmel áthelyezendő volna az akadémiai palota képtárhelyiségeibe. Ilykép hely lenne a múzeumban. Vadnay előterjesztése bőven foglalkozik a szintén tóműkében szenvedő iparmű­vészeti múzeummal, az iparművészeti társulat ügyei­vel, a meteorológiai intézettel, a képzőművészetek ál­lapotával, fejtegetve a történelmi festés, általában a művészeti nagy stíl hanyatlásának okait, továbbá a festészeti mesteriskolával, állami ösztöndíjakkal s az építkezéssel, főleg a lipótvárosi bazilika építésével. Berzeviczy államtitkár kijelente, hogy Vadnay kívánságainak teljesítésére kedvezőbb pénzügyi viszo­nyok kellenének.­­ A bizottság szombaton este tar­tandó ülésén Jónás Ödön fog referálni az ipari és kereskedelmi szakoktatásról, vezeték nagyon igénybe van véve. A IX. ker. I­p­a­r­­utcza csatornázása, valamint a II. ker. Donáti- Franklin- és Ilona-utcza csatornázása tervét elfogadták. Egy előfordult eset alkalmából kimond­ták, hogy jövőre, ha a város házépítés czéljára egy telket elad, az két vagy több részre a vevő által nem lesz osztható s ez az árverési feltételekbe is fölveendő lesz. A körvasút építése következtében létesítendő átereszek, árkok és aluljáró terveihez hozzájárultak. Az ideiglenes vízműre, mely a mesterséges szű­rők elve alapján épül ki a Margithíd alatt, az aján­lati tárgyalást a tanács április 15-ére írta ki, mikor is délután 4 órakor lesz az ajánlatok felbontása. A munkákat három főcsoportban adják ki: földmunkák, épületek és medenczék; a gépház építése és a két gőzkazán szállítása. Polgármester és tanácsnok. Néhány német lap az utolsó két napon többféle variácziókban adott hírt arról az összeütközésről, a­mely állítólag a polgármester és Kun Gyula tanácsnok között a keddi tanácsülésben előfordult. Illetékes helyről vett érte­sülésünk szerint az egész hírből csak annyi a való, hogy a polgármester erélyesen felhívta Kun tanácsnokot, hogy a balparti ideiglenes vízveze­ték kiterjesztése érdekében folyamatban levő munká­latokat siettesse, hogy ekként azok kivitelét minden késedelem nélkül meg lehessen kezdeni. Az, mintha a polgármesternek Kun tanácsnokhoz intézett felhí­vása a belügyminiszternek ez ügyben a fővároshoz intézett legújabb leirata következtében történt volna, nem felel meg a valóságnak, mert a bel­ügyminiszter rendeletéről akkor, a­mikor a felhívás történt, a polgármesternek még tudomása sem volt, valamint az is teljesen valótl­­­a­n, mintha Kun Gyula tanácsnok a hátralé­kok feldolgozása czéljából hozzá intézett rende­let miatt a polgármesterrel — miként egyik lap ír­ja—­­brutális hangon polémiába bocsátko­zott volna, mert Kun tanácsnok a polgármester­nek e rendeletét csak szerdán kapta meg, kedden te­hát arról tudomása még nem volt, s mert különben is a polgármester rendeletét a tisztviselők részéről, a­kikkel rendelkezik, s a­kik első­sorban az ő fegyelmi hatósága alatt állanak, polémia tárgyává egyáltalán nem is tehetők. Téves végül e közlemények az a része is, a­mely a polgármester gyöngélkedését ez esettel hozza összefüggésbe, mert a polgármester gyöngélkedése, a­melyből különben már majdnem teljesen felépült, egy régibb meg­hűlésnek a következése, előmozdítani a jövőre nézve: ez nemcsak anyagi érdek, de biztosítéka állami létünknek is. És ha a közgazdasági ágak kormányzása a tervbe vett új csoportosításban e czél szol­gálatában fog állani, az ország rokonszenve fogja kísérni. Budapest, április 5. Fővárosi ügyek. A középítési bizottság ma Gerlóczy alpol­gármester elnöklete alatt ülést tartott, a­melyen Vo­­sits Károly jegyző előadta a mérnöki hivatal előter­jesztését a Kálvária-tér és Orczy-út ideig­lenes rendezésére iránt, a­mire a költségvetésben meg­van a 26,300 frtnyi fedezet. A bizottság az előterjesz­téshez hozzájárult. A Kalap-utcza átkövezése tervét szintén elfogadták. Az iskola előtt faburkolat fog alkalmaztatni. A Sziv-utczának a Lövölde­tértől az Andrássy-útig terjedő része hasonlóan át­­köveztetik. Itt az iskola előtti részt aszfaltozni fog­ják. A Király-utczának a Nagykörűtctől kifelé eső része 8690 frt költséggel fog átköveztetni. Az Erzsébet-út külső részének makadámozása ter­vét elfogadták. Több érdekelt fél kéri a K­i­s-S­z­u­g­­­ó utczának makadámszerű kiépítését, mert a csömöri­­úti vasút e vidéknek nagy lendületet ad. A mér­nöki hivatal a költséget 21.400 forintra teszi. Az elnök indítványár­a ez utak fokozatos kiépí­tését javasolják évi 3—4000 frt költségnek a budgetbe fölvételével. A járdarakatási és kövezetjavítási mun­kák házilagos kivitelének kérdését elhalasztották a mérnöki hivatal szervezésének befejeztéig. A stáczió­­utczai villamos vasút kiépítésének határidejét május végéig egyhangúlag elhalasztandónak tart­ják. A Podmaniczky­ utczai villamvasút befejezési ha­tárnapját július 15-ikéig tolták ki. A Széchenyi­­sétatéren a lámpákat vasoszlopú légszeszlámpák­­kal fogják kicserélni. 60 db tűzcsapot víztelenítő ké­szülékkel látnak el nagyobb nyilvános épületek körül, a befagyás ellen való biztosítás végett. A l­é­g­s­z­e­s­z­­társulatnak megengedik, hogy a Vám­­ház­ tértől a Váczi­ utczáig s a felső Duna-par­­ton is egy-egy újabb légszeszcsőfektetést eszkö­zölhessen, mert a Belvárosban az eddigi cső­ KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, április 6 A képviselőház ülése délelőtt 10 órakor. A belügyminiszter fogad déli 12—1 óráig. A vallás- és közoktatásügyi minisz­ter fogad déli 12— d. u. 1 óráig. A horvát miniszter fogad d. e. 10— d. u. 2. A pedagógiai társaság ülése d. u. 6 órakor az akadémia Kisfaludy-termében. Az országos állatvédő-egyesület vá­lasztmányi ülése este 8 órakor a régi városházán. Rákosi Viktor felolvasása a fővárosi hivatal­nokok körében. Hazai termékek állandó kiállítása a kereske­delmi múzeumban. Városligeti iparcsarnok. Szabad be­menet mellett nyitva egész nap. Vásár- és ünnepnap 20 kr belépti dij. Nemzeti múzeum: képtár d. e. 9— d. u. 1. Nyilvános könyvtárak: akadémiai d. u. 8— 5 egyetemi d. e. 10—12 és d. u. 4—8, múzeumi d. e. 9— d. u. 1 óráig. Az állatkert nyitva van egész nap. Belépti dij 80 kr. SV Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva, e tartalommal. A véderőjavaslat a főrendiház egyesült bizottságaiban. — Közgazdaság. — április 6. A király ő­felsége — mint lapunknak távirják — ma este negyed 10 órakor elutazott Bécsből és holnap reggel 6 óra 20 perczkor, az osztrák-magyar államvasutak külön udvari vonalán Budapestre érkezik. A német császár — Bismarcknak, II. Vilmos császár Bismarck herczeg születésnapja alkalmából, a »Tyras« kutyán kívül, egy régi és nagy métbecscsel biró aczélmetszetet ajándékozott a birodalmi kan­­czellárnak. A művészi kiállítású kép Bismarck her­czeg egy elődjét, dédapjának testvérbátyját, az 1697- ben született Bismarck Frigyes György prépostot áb­rázolja. A metszet díszes fakeretben van, a­mely a kanczellár czímerét, valamint a császár ajánlatát vi­seli magán. Rudolf trónörökös koporsója. Bécsből sürgöny­zik lapunknak. A Rudolf trónörökös holttestét fedő koporsót ma este kilenc­ és fél órakor óra­kor Hohenlohe herczeg jelenlétében beszen­­telés után, a királyi családi sírbolt északkeleti részébe vitték és ott újabb beszentelés után a szarko­fágba helyezték el. A szarkofágot ezután beólmozták. E szertartásnál jelen voltak Rauch főudvarmesteri kormánytanácsos, mint jegyző, a várnagy és a guar­­dian, kik jegyzőkönyvet vettek fel az áthelyezésről. A szünidei gyermektelep-egylet ehó 7-én, vasár­nap délelőtt tizenegy órakor a VI. VH- kerületi kör palotájában választmányi ülést tart, melynek tárgya a választmány megalakulásán s bemutatásán kívül, az idei kitelepítési helyek és az élelmezési díj megálla­pítása. Az egylet tisztikara a következő: Elnöki szék Békey Imre halála következtében betöltetlen; a­l­e­l­n­ö­k­ö­k: Csetei Herzog Péter és dr. Degen Gusztáv; jogtanácsos: dr. Czukor Sámuel; pénztárnok: Müller Ede; titkár: Szabó Jó­zsef; orvosok Glück Ignácz, Neumann Adolf, Szontágh Ábris, Klein Fülöp, Mihajlovics Miklós, Scherman Adolf, Tatay Adolf, Weisz Jakab és Téry Ödön. Választmányi tagok: Oppler Miksa, Tarcsay János, Barczen Gábor, Brüll Lipót, Dunkl Norb., Deutsch Antal, Friedländer Jenő, Fluss Jó­zsef, Gál Imre, dr. Gerlóczy Gyula, dr. Gyulay Béla, Guttmann Lajos, Horn Ede, Herczfeld Frigyes, Klein József, Kleiner Hermann, dr. Keleti Gyula, Laufer Sándor, Marguliesz Miksa, Mértey Jenő, Nyári Mór, Kornfeld Zsigmond, Rieger György, Rakovszky István, Singer Zsigmond, Sturm Albert, dr. Sonnenfeld Zsigmond, dr. Szirmay Rikhard, Vérey József. Fejedelmi zeneszerző. A német császári család­nál a berlini királyi palotában e hó 2-án zeneestély volt, melyen Sándor Frigyes hesszeni tartománygróf­nak egy férfinégyesét is előadták. Az estélyen a szerző is jelen volt. Estély. Herczeg Batthyány-Stratt­­mann Ödönné tegnap az Angol királynő szállo­dai lakosztályában fényes estélyt adott, melyen a budapesti előkelő világból számosan jelentek meg. Ott voltak : gróf Zichy Jánosné, gr. Károlyi Alajos volt londoni nagykövet neje és leánya, Nandine gróf­nő, gr. Széchenyi Pálné és leányai, gróf Széchenyi Béla és leányai, gr. Andrássy Aladárné, gr. Széche­nyi Andrássy Mária, Inkey báróné és leányai, gr. Zichy Nándorné és leányai, gr. Csáky Albinné és leányai, gr. Pejachevich Jolán, báró Kemény és neje, gr. Rudiné sz. Inkey Nandine bárónő, báró Plessen német főkonzul és neje, sir Nicholson és lady Ni­cholson, herczeg Ghika román főkonzul, Bazily orosz főkonzul, gr. Szapáry István, Justh Zsigmond, gr. Széchenyi Emil, Harkányi Frigyes, báró Schell Ru­dolf, gr. Somssich József stb. Az estélyen Abend­­roth Irén kisasszony énekelt és Zamara Teréz k. a. zongorázott , mindkettő nagy sikerrel. A tár­saság éjfélkor még együtt volt. A görög király a párisi kiállításon, Athénből sürgönyzik lapunknak, hogy a »Messager Athenes« jelentése szerint a király üdülésre Aix-les-Bains­­be megy át és onnan Párisba utazik a kiál­lítás megtekintésére. A »Magyarországi Kárpát-egyesület­ budapesti osztálya tegnap választmányi ülést tartott, melyen határozatba ment, hogy egy a főváros egész környé­két ábrázoló nagy turista-térképet adnak ki. Két bi­zottságot is kiküldöttek egy czélszerű turista-öltözet , egy rendezendő kiállítás módozatainak megállapí­tására. Végül a választmány elfogadta dr. Thirring Gusztáv és dr. Téry Ödön ajánlatát egy Budapest vidéki úti­kalauz megírására vonatkozólag.­­ Az osztály egyébként első kirándulását e hó 7-én rendezi Ürömre, a Nagy-Kévelyre és Csobánkára. Pápai elismerés magyar írónak. A pápa Ram­polla bibornok államtitkárral köszönő levelet intézte­­tett Csicsáky Imrének, ki Dantéról irt dolgozatait és Dante-fordításait felajánlotta XIII. Leónak. Megüresedett egyetemi tanszék. A budapesti tud.­egyetemen a kórszövettan és bakteorologia tan­széke dr. Babes Viktor lemondása következtében üre­sedésbe jött. Gróf Csáky Albin vallás és közokta­tásügyi miniszter a napokban leiratot intézett az egyetem tanácsához, hogy az említett tanszék végle­ges betöltésének módozatairól hozzá mielőbb jelen­tést küldjön. Az egyetem tanácsa jelentését — mint értesülünk — még e hónapban felterjeszti a mi­niszterhez. A Kemény Zsigmond-társaság Marosvásárhelytt nemsokára ismét megkezdi irodalmi működését, mely eddig szünetelt, mivel az alapszabályokat megváltoz­tatták. Utolsó közgyűlését a társaság még Deák Faarkas elnöklete alatt tartotta. A társaság befizetett alapítványi összege tőkében és kamatban az 1888-ik évi deczember 31-ikéig 3564 forint 78 krajczárt tett ki, s gyümölcsözés végett a marosvásárhelyi takarék­­pénztárban van elhelyezve. Fabiny igazságügyminiszterre vonatkozólag ma aggasztó hírek keringtek a fővárosban. Értesülésünk szerint Fabiny egészségi állapotában az utóbbi napok alatt nem állott be lényeges változás. A müncheni nuncziusról, A­gliar­di-ról, kinek kineveztetéséről távirataink adtak hírt, a következő­ket jelentik: Agliardi, épp úgy, mint Galimberti, ki­nek politikai elvtársa, hírlapíró volt. Mikor Galim­­bertit bízták meg a rendkívüli egyházi ügyek vezeté­sével, Agliardi vette át a »Moniteur de Rome« szer­kesztését, azután Indiába nevezték ki apostoli kül­döttnek, majd Galimberti Bécsbe küldetvén, ennek helyét foglalta el. Agliardi mérsékelt, békés termé­szetű férfi, s azért nevezték ki most müncheni nun­­cziussá, mivel a »hazafiaspárt« túlbuzgalmát képes lesz mérsékelni s azonkívül mint Galimberti sok évi munkatársa legjobban kezére tud majd járni Galim­­bertinek, ki mint első osztályú nunczius a Németor­szággal való diplomácziai ügyeket is vezeti. Művészet­pártoló. Hazai Lajos előkelő fővá­rosi polgár a napokban nagyobb összeget küldött egy Münchenben tanuló festő­növendéknek, kinek szülei­től értesült, hogy az ifjú kemény sorssal küzd az ide­genben. A segélyen kívül megírta pártfogolnának, hogy mihelyt elvégezte tanulmányait, munkával is el fogja látni. A külföldi tolonczok elszállítása ügyében a m. kir. belügyminiszter az ország törvényhatóságaihoz a következő kör rendeletét bocsátotta ki: »A cs. kir. belügyminisztérium részéről panasz emeltetvén az iránt, hogy a Magyarországból tolon­­czok­ s nem az olasz határszél felé, hanem a tengeren továbbítandó tolonczok a tolonczhatóságok által nem Fiuméba, de Triesztbe szoktak tolonczoztatni, ezennel utasítom a törvényhatóságot, hogy ezen irányban a tengeren túlra hajón továbbítandó tolonczokat jövő­ben minden esetben Fiuméba továbbítsa, s minden egyes tolonczozási esetet a fiumei illetékes külföldi konzulátusnak előre tudomására hozzon. Budapest, 1889. márcz. 25. A miniszter helyett B­e­n­i­c­z­k­y államtitkár.« Riadalom egy templomban. A sopronmegyei Derecske községben tegnapelőtt nagy riadalom támadt, melynek két emberélet is esett áldozatul. A templomban misét tartottak, mikor egyszerre tűz­­lárma hal latszott s a nép a felvert harangok kongásának hallatára fejeveszetten rohant kifelé. A szűk kijáratnál úgy összetorlódott a tömeg, hogy töb­ben erős zúzódást szenvedtek, mig némelyek elbuk­tak s aztán a sokaság keresztülgázolt rajtok. A köz­ségi biró és egy Varga János nevű községbeli jó­módú gazda holtan maradtak a templom ajtó kü­szöbén. Mire aztán a hivők a templomból kiértek, már nagy tűz pusztított, mely csakhamar tizenegy há­zat hamvasztott el melléképületeivel együtt. Megüresedett szolgabirói állás A pesti felső járásban megüresedett szolgabirói állást e hó 9-én a megyei közgyűlésen fogják betölteni. A kandidál­tak közül — mint a »Híradó« írja — Tahy Iván­nak van legtöbb kilátása a szolgabirói állás elnye­résére. Borzasztó halál. A nagyváradi pályaudvarban tegnap éjjel 11 órakor nagy szerencsétlenség történt. Földi Ferencz kalauz, egy lassan haladó mozdony előtt lépkedve, azt a szomszéd vágányba akarta vezet­ni, a­mikor egy más mozdonyt pillantott meg, mely teljes gőzzel jött feléje. A sűrű ködben csak későn vette észre, a­mikor már a menekvésre nem volt idő. A következő perczben a két mozdony nagy e­r­ő­­vel ütközött össze, a szó szoros értelmében összenyomva a szerencsétlen kalauzt. Holtteste alaktalan hústömeg volt. A mozdonyokban is jelen­tékeny kár esett. Az abessziniai negus halálát, melyet távirataink már jelentettek, az újabb tudósítások megerősítik. Azokban a sebekben halt meg, melyeket a mahdisták ellen Metemmehnél vívott ütközetekben kapott. II János, a »negus negesti« vagyis királyok királya, 1872 óta bírta az uralmat. 1868. április 13-ikán az ango­lok bevették Magdalát és Tivadar negus öngyilkossá lett. Ettől kezdve négy éven keresztül vad fejetlenség uralkodott Abesszíniában, az ország két hatalmas főnöke, a tigrei Kassa és Jastai Gobaze versengtek a trónért. A verseny Kassa győzelmével végződött, ki II. János névvel foglalta el a trónt. A viszályok alatt Izmail egyiptomi pasa az ország egyes részeit elfog­lalta és 1876-ban nagyobb hódító hadjáratot indított

Next