Pesti Napló esti kiadás, 1889. április (40. évfolyam, 90-118. szám)
1889-04-08 / 97. szám
Budapest, 1889.Hétfő, április 8. 97. szám. — Egyes szám helyben 2 kr. vidéken 3 kr. Szilágyi és Tisza. Napok óta, — amióta ugyanis bevégzett ténynyé lett, hogy Szilágyi Dezső be fog lépni a kabinetbe, — várjuk az illetékes kormánypárti lapok nyilatkozatait, úgy ezen tényre, mint a kabinet rekonstrukciójának politikai tartalmára és jelentőségére nézve. De ez illetékes nyilatkozatok még mindig késnek. A kormánypárti sajtó, rendkívüli mérsékletet és visszatartást tanúsít, azon nagy örömének és »győzelmének« kifejezésében, hogy oly sok heti ostrom, rábeszélés, kérés és alkudozás után, végre sikerült Tiszának a kabinet számára Szilágyi Dezsőt megnyernie. E jelenség annyival feltűnőbb és csodálatosabb, mert hiszen ismerjük a kormánypárti sajtót, és tudjuk, hogy mindenről, ami Tisza Kálmánnak csak egy parányit is kedvez, rögtön glóriát zeng, és az öröm és lelkesedés árjában úszik. Most pedig hallgat. Napok óta hallgat. Pedig Szilágyi belépése már hat nap óta bevégzett tény, és szombaton már a király által is szankciót nyert. Ámde míg az illetékes kormánypárti lapok mélyen hallgatnak és csupán az eseményeket regisztrálják; azalatt a miniszterelnökhöz bevallottan nem tartozó, de neki válságos időkben mindenkor nagy szolgálatokat tevő orgánumokban, igenis, történnek nyilatkozatok, melyek tendencziózusak. A »N. Fr. Presse« például már kezdi zengeni Tisza Kálmán dicsőségét és a Szilágyi Dezső belépését már kezdi úgy feltüntetni, (a többi miniszteri kinevezéssel együtt,) mint Tisza Kálmán diadalát. És ugyanakkor a »Pesti Hírlap« mai száma már megkezdi a hangulatcsinálást arra nézve, hogy miként kell a Szilágyi belépését felfogni és magyarázni. A »Pesti Hírlap« szerint Szilágyi belépése, »ha nem is ütközött akadályokba, de előzményekkel bírt.« Ez körülbelül azt teszi, hogy Szilágyi részéről nem volt akadály, mert az már mégis csak sok lenne, arra alludálni, hogy Szilágyi kereste volna Tiszát és nem megfordítva, és hogy tehát az akadály Tiszában lett volna. — Azonban, az »előzmények« után, a »Pesti Hírlap« állítása így is elég kellemetlen lehet Szilágyira ; mert abban, hogy a belépés »nem ütközött akadályba», körülbelül az van mondva, hogy Szilágyi Dezső semmiféle akadályt nem látott arra nézve, hogy a Tisza-kabinetbe belépjen. — Igaz-e ez, vagy nem ? erre nézve csak a tények adhatnak felvilágosítást. Mi azonban nem hisszük, hogy igaz legyen. De a »Pesti Hírlap« még tovább megy és a »feltételeket«, melyeket Szilágyi tett volna, »rendszerváltozásról« »állami adminisztráczióról« és »sok egyébről« — egyszerien »ellenzéki legendáknak« nevezi. Ez már egy kissé erős. De annál jobb. Mert legalább elárulja, hogy hol lappang a szeg a zsákban. S ebből talán már előre következtetni lehet arra, hogy az illetékes kormánypárti lapok miként fogják majd Szilágyi belépését kommentálni. Dicsérni és magasztalni fogják Szilágyi Dezsőnek óriás szellemi erejét, tehetségét, tudományát, de tagadni fogják, hogy Szilágyi Dezsővel egy egészen új politikai irány s hogy egy lényeges rendszerváltozás lépett volna a kabinetbe. És amennyiben talán efelét mégis koncredálnának, azt tisztán csak az igazságügyi tárczára fogják lokalizálni. Vagyis, azt fogják kimutatni, hogy Szilágyi mint igazságügyminiszter (de csakis mint igazságügyminiszter!) tehet amit akar, de egyebekben marad minden a régi. És e szerint a dolog nem úgy áll, mint mi hittük, és még ma is hisszük, hogy t. i. Szilágyi belépésével a Tisza kabinet megszűnt, és lett Szilágyi Tisza kabinet, hanem úgy, hogy a Tisza kabinet megmaradt, és Szilágyi belépett a Tisza kabinetbe. A »Pesti Hírlap« már ma elkezdi Szilágyi lokalizálását az igazságügyi Prokrusztes ágyba. Ami abba belefér Szilágyiból, az marad Szilágyi. Ami nem fér el, levágatik. Mert mint a »Pesti Hírlap« mondja: »Nem az országot rekonstruálják most, hanem csak a kabinetet.« Nos tehát, a mi nézetünk szerint is ebben sarkallik a kérdés. És erre nézve várjuk a kormány, Szilágyi Dezső és a kormánypárti sajtó nyilatkozatait. Mert ha a »Pesti Hírlap ”-nak van igaza, és nem az országot, hanem csak a kabinetet akarják rekonstruálni, akkor nincs olyan erős eszköz és modor, mely elég erős volna ezen játéknak leálcázására ! Ámde, amint az egész rekonstrukcziónális tárgyalások alatt semlegesen viseltük magunkat, mert semmiben sem akartuk akadályozni oly kormánynak alakítását, mely nem csupán a Tisza-kabinetnek, hanem az országnak rekonstrukczióját is jelentse, hogy még ma is tartózkodni akarunk a végleges ítélettől; tartózkodni mindaddig, míg erre illetékes nyilatkozatok föl nem jogosítanak, illetőleg rá nem kényszerítenek. És ha látjuk is már a szándékot, hogy a Szilágyi belépése ne úgy legyen viszczonirozva, mint a Szilágyi Dezső által képviselt politikai iránynak diadala, hanem úgy, mint a Tisza Kálmán taktikai győzelme, úgy Szilágyi, mint az egész ellenzék felett, mégis, fentartjuk ítéletünket. Mert akármint mesterkednek is Tisza Kálmán személyes hívei és barátai, hogy Szilágyi belépését kizárólag a Tisza Kálmán javára zsákmányolják ki, és Szilágyinak mindjárt a kabinetbe lépéskor oly helyzetet teremtsenek, melyben neki később csak két választása lehet: vagy megadni magát, vagy kilépni; — mégis azt hisszük, sőt meg vagyunk győződve róla, hogy Szilágyi Dezső nem szolgáltatta ki magát mindazon intrigáknak, melyeket a Tisza személyes hívei és barátai ellene szőhetnek és nem csupán azért vállalt miniszteri tárczát, hogy a Tisza Kálmán személyes hívei és lapjai világgá kürtölhessék. Íme Szilágyi Dezső, a nagy szónok, a nagy tudós és a programmal bíró politikus, minden nagy tehetségét Tisza Kálmán szolgálatára bocsátotta! Ezt nem hiszszük és erre vonatkozó értesüléseinket nem tartjuk »ellenzéki legendának.« Azt is ki lehet venni a »Pesti Hírlap« czikkéből, hogy Tisza Kálmán még mindig aspirál a belügyminiszteri tárcára, s mihelyt lehetséges lesz, ismét ő akarja átvenni a belügyi tárcza vezetését. Ha ez igaz, akkor ebből könnyen támadhat az a gyanú, hogy az egész eddigi belügyminiszterkeresés és tárgyalás Szögyényvel, csakis a Szilágyi félrevezetésére czélzott komédia volt. De erre nézve is fentartjuk ítéletünket, mert habár a gyanúra van is ok, de pozitív alap nélkül gyanúsítani nem akarunk. Miután azonban a kabinet rekonstrukciója bevégzett tény lett, s még csak a hivatalos publikácziók vannak hátra, nincs többé ok a hallgatásra és a semlegességre, és elérkezett az időpont, hogy az új helyzettel behatóan foglalkozzunk. A 25. §, Pest megye közgyűlésén. — Saját tudósítónktól. — A véderő-javaslat felett folyt vitáknak egy viszhangja tette ma érdekessé Pest megye évnegyedes közgyűlésének első napját. A napirendre ugyanis ki volt tűzve Hunyad megye körirata a 25. §. megváltoztatása ügyében, mely körlevelet a képviselőház a megye törvényhatóságának is megküldött. Guner Gyula e tárgyra vonatkozólag azt az indítványt tette, hogy a körlevél ne vétessék egyszerűen tudomásul, mert a kérdés sokkal fontosabb, ha nem mondja ki a közgyűlés, hogy a megye közönsége károsaknak tartja a véderőjavaslat 25. §- ában foglalt súlyosbító intézkedéseket nemzetiségünkre, nyelvünkre és kultúránkra, de mivel a képviselőház már elfogadta a javaslatot és a főrendiház is már legközelebb befejezi a javaslat tárgyalását, s így a megye közönségének most már alkalma sem nyílik a törvényhozásnál a sérelmes szakasz megváltoztatását kérelmezni, a közgyűlés e feletti sajnálkozásának kifejezése mellett a körlevelet tudomásul vegye. Az indítványhoz Földváry Mihály alispán szólt hozzá, kijelentvén, hogy ő »rövidebb alakban« óhajtotta volna azt kifejezni, amit Gulner indítványa mond, mégpedig oly formán, hogy »a vármegye közönsége sajnálkozásának ad kifejezést, hogy a véderőtörvényjavaslat tárgyalása alatt nem volt alkalma kifejezést adni hazafias érzelmeinek. Az alispán azután kijelentette, hogy nincs kifogása az ellen, bármelyiket választja is a közgyűlés a két indítvány közül, mert mind a kettő szerinte ugyanazt fejezi ki. A közgyűlés azonban más véleményben volt, és mellőzve az alispán szövegét, egyhangúlag elfogadta Gulner Gyula indítványát, mely szabatos és határozott kifejezést ad a megye közönsége által a 25. §-szal szemben táplált aggályoknak. az elnöklő főispán, gróf Szapáry István szükségesnek találta kijelenteni, hogy ő nem osztozik az indítvány által hangoztatott aggályokban, sőt inkább a törvényjavaslat által oly kört lát a magyar nyelvek biztosítva a hadsereg körében, amilyennel eddig nem bírt, hanem mivel a közgyűlés egyhangúlag elfogadta Gulner Gyula indítványát, azt mint a közgyűlés határozatát kimondja. Ezután különböző ügyek tárgyalására tért át a közgyűlés, melyek közül csak a félegyházai sikkasztás és az ennek következtében életbe léptetendő szabályrendeleti módosítás kérdése keltett hevesebb vitát. Többi részében a közgyűlés lefolyása olyan volt, aminő szokott lenni az ily közgyűléseké, mikor jelen van száz ember, de a figyelme csak annak az egynek van jelen, aki jelentést olvas fel vagy indítványt tesz. A közgyűlés részleteiről a következő tudósítás ad számot. Pest megye évnegyedes közgyűlése ma kezdődött gróf Szapáry István főispán elnöklete alatt a megyei bizottsági tagok rendkívüli részvétele mellett. Az alispáni jelentés szerint úgy a közegészségügyi, mint a személy- és vagyonbiztonsági állapotok kedvezők voltak. Az őszi vetések a hó nélküli télen ugyan szenvedtek, de általán véve tűrhetően állanak. A tavaszi vetés az időjárás miatt megkésett s még bevégezve nincs. A kincstár részére 1888-ban engedély mellett termelt dohány beváltását a múlt évnegyedben befejezték. A budapesti beváltó állomásnál 318.168 ft 84 kr, a félegyházainál 169.251 ft 6 kr folyt be a termelők kezéhez. A gazdasági és hasznos állatok egészségi állapota kielégítő volt. Az árvizeket illetőleg eddigelé aggodalomra nem volt ok, Dunavecsét kivéve, ahol a Duna folyam változott sodra a község alsó partrészét erősen megtámadta. A nagyobb bajt azonban a gyors intézkedések megakadályozták. A pestmegyei Tisza-folyó mellől vészhírek még nem érkeztek, csapadék- és lápvizek károsítása miatti panaszokat nem adtak be eddigelé. — Fölolvasásra került aztán a belügyminiszter leirata, a melyben tudatja, hogy ő Felsége a király a vármegye közönségének legmagasabb köszönetét nyilvánította a Mária Valéria főherczegnő eljegyeztetése alkalmából kifejezett ndkivánataiért, valamint a Rudolf trónörökös elhalálozása alkalmából bemutatott részvétfeliratáért. Most következett Hunyadmegye körlevele, mely a véderő törvényjavaslat 25. §-ának módosítását kérte a törvényhozástól. Elsősorban Gulner Gyula szólalt fel, s a következőket mondta : Tisztelt közgyűlés! Semmi kétségem sincs arra nézve, hogy ha Hunyad vármegyének s a társtörvényhatóságoknak ez irányú kérvénye akkor került volna a megye közönsége elé tárgyalás végett, amikor még a képviselőház is e kérdéssel foglalkozott s mikor a közvélemény hullámai is magasan jártak, ha akkor történtek volna hasonló tartalmú indítványok a véderő törvényjavaslat 25. §-ában foglalt intézkedések megváltoztatása tárgyában, ismétlem, semmi kétségem arra nézve, hogy akkor a megye közönségénél ellenzésre nem talált volna. Ma azonban, mikor már a képviselőház a törvényjavaslatot elfogadta s a 25. §-t megszavazta, s mikor a főrendiház is előreláthatólag legközelebb már befejezi a javaslat tárgyalását, véleményem szerint a felirat idejét múlta. De ha ezt kénytelen vagyok is a mostani szituációra való tekintettel konstatálni, annyit szükségesnek tartok, hogy a dolog ne vétessék egyszerűen tudomásul, mert a kérdés sokkal fontosabb és sokkal inkább az egész nemzetet érdeklő, hogysem — hogy többet ne mondjak — illőnek tartanám, hogy Pest megye közönsége, mely régi idők óta a hasonló természetű ügyek iránt nemcsak mindig melegen érdeklődött, de e kérdésekben vezérszerepet is játszott, egyszerűen csak tudomásul vegye. Bevárom, hogy az indítvány melyet tenni bátorkodom, mely nem egyéb, mint amaz álláspont kifejezése, melyből a megye közönsége e kérdést tekinti, talál-e ellenmondást, vagy nem. Azt gondolom, sértést követnék el a közgyűlés hazafiságán, ha még hosszabban akarnék szólni indítványom mellett, indítványom az, hogy a közgyűlés mondja ki határozatképen : »A megye közönsége nem zárkózhatik el ugyan azon aggályok elől, melyeket benne a véderőről szóló törvényjavaslat 25 ik szakaszában foglalt súlyosbító intézkedések keltettek, s mélyen át van hatva azon meggyőződéstől, hogy az említett szakasz intézkedései nemcsak érzékenyen sértik a magyar állam nemzeti egyéniségének körülményeit s az állami nyelv jogait, de káros kihatással lesznek úgy a magyar állameszme uralmának megerősödésére, mint a magyar nemzeti kultúra fejlődésére. Minthogy azonban az országgyűlés képviselőháza a jelzett törvényjavaslatot már elfogadta s ugyanannak tárgyalása előreláthatólag a főrendiházban is legközelebb be fog fejeztetni, s igy a megye közönségének most már alkalma sem nyílik a törvényhozásnál a sérelmes szakasz megváltoztatását kérelmezni, a közgyűlés e feletti sajnálkozásának kifejezése mellett, a körlevelet tudomásul veszi.« Erre Földváry Mihály alispán emelt szót és a következőket mondta: Azok a szavak, melyeket az imént hallottunk, igen szép viszhangjai azon nagyszabású beszédeknek, melyek a törvényjavaslat tárgyalása alkalmával a 14. és 25. paragrafus — a hírhedt paragrafusok — felett mondattak. Én hasonlóképpen, mint tisztelt barátom, Gulner Gyula abban a nézetben vagyok, hogy Pest- Pilis-Solt-Kiskun megye híven régi múltjához, hazaias érzelmeihez, abban az időben, mikor a 14. és 25. §-ok még a kormány által, mint a törvényjavasatnak egy kiegészítő része, eredetileg bemutatta 11 ak, ha akkor bárki indítványt tett volna, hogy felirat intéztessék az országgyűléshez, azt hiszem, ez okvetetlenül megtörtént volna. Most már változván a viszonyok, vagyis a javaslat törvényerőre emelkedvén (Förster Aurél: Még nem!) Annyi közjogi ismeretünk kérem nekünk is van, hogy tudjuk, hogy a javaslat csak akkor emelkedik törvényerőre, ha a főrendiház már elfogadta és a király szentesítette, de úgy hiszem, e felől nincs kétség. Ismétlem tehát, hogy véleményem szerint is alig lehet mást tenni, mint amit Gulner barátom indítványozott. Én ugyan a magam kezdeményezéséből ezt sokkal rövidebben óhajtottam volna,de indítványom ugyanazt fejezi ki, amit Gulneré, csak rövidebben. Különben átadtuk egymásnak indítványaink szövegét, én ismertem az övét, ő az enyémet. Nekem nincs kifogásom az ellen, bármelyiket fogadja el a 1. közgyűlés. Az én indítványom így hangzik: A vármegye közönsége sajnálkozásának ad kifejezést, hogy a véderő törvényjavaslat tárgyalása alatt nem volt alkalma kifejezést adni hazafias aggodalmainak. Méltóztatik látni, hogy az indítvány azonos a Gutnerével, csak rövidebb. A 1. közgyűléstől függ, melyiket fogadja el határozatul. A közgyűlés azonban mellőzi az alispán indítványát és egyhangúlag elfogadja a Gulner Gyuláét, a mit az elnök, gróf Szapáry István ily szavakkal hirdetett ki: »Én ugyan a magam részéről abban a nézetben vagyok, hogy a véderőjavaslat 25. §-a úgyis csak kis részét érinti a megye közönségének s oly kor adatott általa a magyar nyelvnek a hadseregben, a milyennel eddig nem birt, s igy tehát sérelmekről nem lehet szó, de mivel a közgyűlés egyhangúlag elfogadta Gulner Gyula indítványát, ezt mint a közgyűlés határozatát kimondom.« Ezzel véget ért a 25. §. tárgyalása és különböző megyei ügyek kerültek napirendre. A legérdekesebb Tahy István főjegyző előterjesztése volt, ki Bellaágh Imre főügyésznek véleményes jelentését olvasta fel a Félegyháza város képviselőtestülete által, a városi adóhivatalnál fölmerült sikkasztások tárgyában benyújtott emlékiratra és a Móczár Andor városi számvevő által bemutatott nyilatkozatra. Az ügyben Zámbó Gyula félegyházai polgármester szólalt fel, ki védelmére kelt a rendezett tanácsú városok autonóm jogainak, melyeket a jelen esetben csorbíttatni lát. Mások az ellenkező értelemben szóltak a tárgyhoz. A közgyűlés a tiszti főügyész megokolt előterjesztését egész terjedelmében elfogadta s mindkét emlékiratot kiadatta a közigazgatási bizottság fegyelmi választmányának. Több kisebb jelentőségű ügy elintézése után az ülés véget ért. A közgyűlés folytatása holnap délelőtt lesz. Budapest, április 8. A román miniszterválság. Mai távirataink azt a meglepő hírt jelentik, hogy Catargiu Lázár, az ismert konzervatív pártvezér vette át a kormányalakítást. Catargiu az, kit a szenátus múlt heti határozatával a királynak miniszterelnökül ajánlott. Most állítólag koalíciós kormányt akar alakítani. Ez valószínű is, mert a konzervatívok, kik a dinasztia ellenségei, természetesen egyszerre nem bocsáthatók a hatalom birtokába. Darabonként, lépésről-lépésre akarják azt megszerezni. Most megelégednek néhány tárczával; az alkalmas pillanatban azután ezeket is magukhoz ragadják s feltétlenül kezükbe kerítik a közhatalmat. Ha a Catargiu kombináczió csakugyan létrejön, ez Románia külpolitikájára sem maradhat lényeges hatás, nélkül, mert a most hatalomra kerülő elemek föltétlen hívei Oroszországnak. Catargiu a mostani törvényhozást nem fogja feloszlatni, mert többségében úgy is az ő törekvéseivel rokonszenvez. Az olaszok Afrikában. János abissziniai négus halála Olaszországban nagy mozgalmat keltett. Általános a nézet, hogy ez esemény az olaszokat vöröstenger melléki, jelenleg nagyon kétes értékű gyarmataik oly kiegészítésére fogja ösztönözni, mely által Masszovah és tartománya akként kerekíttetik ki, hogy megérdemelje azon áldozatokat, melyekbe kerül. A sajtó igen élénken foglalkozik ez ügygyel s a szenátusban Parenzo már interpellálta is a kormányt. Parenzo körülbelül azt mondotta, hogy Olaszországnak meg kell ragadnia a jó alkalmat, hogy bizonyos területeket Abiszsziniától elvegyen. Crispi a kérdésre nem adott határozott választ, de azt mondotta, bízzák az eldöntést a kormányra. Ha már e nyilatkozat is azt sejteti, hogy Olaszország fel akarja használni az alkalmat, a félhivatalos lapok, főleg a »Riforma« czikkei még inkább valószínűvé teszik a föltevést. A »Riforma« azt mondja : »Ha Olaszország az abiszsziniai bonyodalmakból legalább azt a hasznot nem húzná, hogy Asmora és Keren városokat megszállja és megerősítse, úgy Európával szemben a nevetségesség átkát idézné magára. Olaszország azon dilemma előtt áll, hogy vagy előnyömül az egészséges, termékeny abissziniai fensikra, vagy csúfosan visszahúzódik Európába. A »Popolo Romano« szintén reményű, hogy a kormány erélyesen cselekedni fog. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése április 8-án. A mai rövid ülésen a ház harmadszori felolvasásban is elfogadta a szombaton megszavazott törvényjavaslatokat s aztán Darányi Ignácz és Erch Gusztáv referálása mellett ismét több kisebb javaslatot tárgyalt le. Vita csak a vasút- államosításoknál volt, hol Orbán Balázs az északkeleti vasút államosítását sürgette meg, Boross Béni pedig ez alkalomból válaszolt az osztrák részről vasútpolitikánk ellen felhozott vádakra. Ugyane javaslatnál Fenyvessy Ferencz pártolólag csatlakozott Veszprém megyének ama kérelméhez, hogy a nyugati vasút győr-gráczi vonalán a menetrendet megjavítsák. Az ülés elején Baross Gábor közmunka- és közlekedésügyi miniszter terjesztett be két törvényjavaslatot a budapest-pécsi vasút vonalainak megváltása és a chec és clearing-forgalom tárgyában. Napirend után Tisza Kálmán pénzügyminiszter is beterjesztett egy törvényjavaslatot a nyereménykölcsönkötvények és ígérvényjegyek forgalmáról. Az ülés végén Tisza Kálmány miniszterelnök válaszolt Szentkirályi Albertnek a regále-utasítások tárgyában hozzá intézett interpellácziójára. A ház többsége a választ Szentkirályi ellenkező indítványa daczára tudomásul vette. Minthogy a főrendiházban holnap veszik tárgyalás alá a véderőjavaslatot, a ház elhatározta, hogy legközelebbi ülését szerdán tartja. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Beöthy Algernon, Tibád Antal, Nagy István. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Baross Gábor, dr. Orczy Béla, dr. Fejérváry Géza. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesíttetik. Elnök bemutatja Zólyomvármegye közönségének feliratát, melyben az 1883. évi XV. törvényczikk intézkedéseit hatályon kívül helyezni és a vármegyék évi javadalmazását újból megállapítani kéri. Kiadatik a ház kérvényi bizottságnak. Baross Gábor közmunka- és közlekedésügyi miniszter beterjeszti a budapest-pécsi vasútrészvénytársaság vonalainak megváltásáról, továbbá az 1885. IX. t.-cz. kiegészítéséről, illetve a postatakarékpénztáraknál a check és clearing forgalomról szóló törvényjavaslatokat. A pénzügyi és közgazdasági bizottsághoz utasíttatnak. (Ezalatt lép a terembe Tisza Kálmán miniszterelnök. Dr. Kaas Iver feléje kiáltja: »Rekonstruálta már magát?« Erre a kormánypárt zajos »Rendre!« kiáltásokban tör ki az elnök rendreutasítja a közbeszóló képviselőt.) Következik a napirend. Kisebb javaslatok. Elsősorban az első magyar-gácsországi és a magyar nyugati vasutak magyar vonalainak megváltásáról szóló törvényjavaslat kerül tárgyalás alá. Darányi Ignácz előadó ismerteti az okokat, melyek a megváltást szükségessé tették a módokat, amint azt a kormány eszközlendőnek tartotta. Kéri a törvényjavaslat elfogadását. Orbán Balázs csak azért szólal fel, hogy megrójja a kormánynak ama könnyelműségét, melylyel a vasutaknak kellő biztosíték nélkül is ad előlegeket. Ha az első magyar-gácsországi és a magyar-nyugati vasutaknak adott előlegek, melyeket most el akarnak engedni, a megváltás összegébe betudhatók lettek volna, a megváltás nem róna fel oly terheket az országra. Meg akarja kérdeni azt is, hogy mért nem államosították elsősorban az északkeleti vasutat, holott ez az országnak inkább érdekében állana. Nem akarja föltenni, hogy e megváltást személyi tekintetek késleltetnék s ezért reméli, hogy az észak-keleti vasút megváltása nem fog már sokáig váratni magára. A javaslatot elfogadja. Boros Báni csak azért kíván e javaslatnál felszólalni, hogy azokra a vádakra megfeleljen, melyeket vasúti politikánk ellen az országon kívül felhoztak. A magyar,államvasutakat jogtalan verseny előidézésével vádolják, mert szállítási tarifáit nagyobb mértékben leszállította. Megjegyzi erre, hogy e verseny nem jogtalan s fennáll nemcsak azóta, mióta a vasutaknak a hajózási vállalatokkal kell versenyeznie, hanem fennállott akkor is, midőn csak a vasutak állottak egymással szemben. Jogosult e verseny a hajózási vállalatokkal, mert szoros összefüggésben áll az illető vidékek és községek érdekeivel; jogosult, mert téves volna azt hinni, hogy nálunk a hajózás hátrányban van; ellenkezőleg a hajózásnak oly nagy előnyei vannak az olcsó vízi útban s ama körülményben, hogy a kereskedők a hajókat raktározásra is használhatják, hogy ezzel kényszeríti a vasutakat a nagyobb versenyre. Nézete szerint különben ez a verseny meg fog szűnni, mihelyt az idegen hajózási társulat hazaivá fog változni s egy két hazai egyezmény fog egymással szemben állani. Ami az osztrákoknak ama vádját illeti, hogy az államvasutak tarifapolitikája jogtalanul kedvez a magyar terményeknek, erre megjegyzi, hogy akik ilyeneket felhoznak, megfeledkeznek a »Leben, und leben lassen» elvéről. A javaslatot elfogadja. Fenyvessy Ferencz: T. ház! Én a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot készséggel elfogadom, és elismerésemet nyilvánítom érte a t. miniszter úrnak, aki helyes irányt inaugurált vasúti politikánkban, melynek ez a javaslat is öntudatos következménye. Ez elismerés kifejezésén kívül, magához a dologhoz semmi megjegyzésem. Csak a nyugati vasutat illetőleg lesz egy szerény észrevételem, illetve egy kérelmem. Bizonynyal nem kell a miniszter úr figyelmét felhívnom a nyugati vasút legfontosabb vonalára, a győr-gráczi vonalra. Nem kételkedem, hogy e vonalnak nagy fontosságát a miniszter úr ismeri, s így bizalommal nézhetünk e kérdés megoldása elé. Kérésem Veszprém megyének a kormányhoz felterjesztett kérelmére vonatkozik, mely odairányul, hogy a Veszprém megyét érdeklő vonalon a most érvényben levő menetrendet megjavítsák. E menetrend most oly kellemetlen a köznépre és általában minden ügyes-bajos emberre nézve, hogy ha például egy Pápa vidéki ember saját megyéjének székhelyére akar utazni akár megyei, akár törvényszéki, akár másféle ügyes-bajos dolgában, ha hétfőn délelőtt kell Veszprémben lennie, kénytelen már vasárnap délben Pápáról elindulni és Veszprémben kell töltenie az egész délutánt és éjszakát, és ha hétfőn délelőtt elvégezte a dolgát, csak másnap reggel utazhatik vissza Pápára, ahova kedden délután érkezik meg. Tehát közel három napot vesz igénybe, például egy egyszerű tanúkihallgatásra való beidézés, hogy ez mennyi költségbe kerül minden ügyesbajos embernek, azt, úgy hiszem, fejtegetnem nem szükséges. Igen kérem a t. miniszter urat, kinek jóakaratáról teljesen meg vagyok győződve, hogy Veszprém vármegye ezen kérését figyelemre méltatni szíveskedjék. (Helyeslés a baloldalon.) Szólásra senki sem lévén följegyezve, elnök a vitát bezárja. A ház a javaslatot általánosságban és részleteiben elfogadja. Következik a Vág-jobbparti érdekeltségnek ármentesítő társulattá történt alakításáról szóló előterjesztés tárgyában beadott bizottsági jelentés tárgyalása. Neményi Ambrus előadó röviden indokolja az előterjesztést s kéri a jelentés tudomásul vételét. A ház a jelentést vita nélkül tudomásul veszi. A lichtensteini fejedelemséggel kötött adó- és vámegyesülési szerződés módosítása iránt létrejött pótegyezmény beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Emich Gusztáv, a közgazdasági bizottság előadója ismerteti az okokat, melyek a lichtensteini fejedelmséget arra bírták, hogy az 1876. deczember 3 dikán kötött szerződés XVIII. czikkének d) pontjában körülirta a kezelés és pénzügyi őrség költségeinek fedezésére szolgáló 25°/0-ás hozzájáruási arány megfelelően leszállíttassék. Kifejti, hogy az ez alapon megindult tárgyalásoknak eredménye az a pótegyezmény, melyről e törvényjavasatban szó van. Minthogy a pótegyezmény által megállapított hozzájárulási aránynak 8°/0-al való leszállítása a régi szerződésből folyó jogi és méltányossági tekinteteknek megfelel, másrészt pedig a szerződés fenntartása hazánkra nézve közgazdasági szempontból igen fontos, kéri a javaslat elfogadását. (Helyeslés) A ház a javaslatot általánosságban és részleteiben vita nélkül elfogadja. Következik a Fiume és Trieszt szabad kikötők területének az osztrák-magyar általános vámterületbe való beolvasztására nézve kitűzött határidőnek elhalasztásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Emich Gusztáv, a közgazdasági bizottság előadója röviden kifejti az okokat, melyek a magyar kormányt arra birták, hogy elfogadja az osztrák kormány ama propoziczióját, mely szerint a két szabadkikötőnek a közös vámterületbe való beolvasztási határideje 1891. évi jul. hó 1-ére halasztassék el. Elismeri, hogy Fiuméban ugyan mi sem állná útját, hogy a beolvasztás, időben megtörténjék, de Triesztben igen, már pedig Fiuménak érdekében áll, hogy addig szabad kikötő maradjon, míg Fiume is az. Ennélfogva elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot. (Helyeslés). A ház a javaslatot általánosságban és részleteiben vita nélkül elfogadja. A számvizsgáló bizottságnak jelentését a képviselőháznak az 1888 július 1-jétől ugyanaz évi deczember 31-ig vezetett pénztári számadásainak megvizsgálásáról vita nélkül tudomásul veszik. Végül a ház harmadszori felolvasásban is elfogadja a szombati ülésen letárgyalt és megszavazott törvényjavaslatokat. Ezzel a napirend kimerült. Napirend után Tisza Kálmán miniszterelnök, mint pénzügyminiszter törvényjavaslatot terjeszt be a nyereménykölcsön-kötvények és ígérvényjegyek forgalmának szabályozása tárgyában. A törvényjavaslat a pénzügyi bizottsághoz utasíttatik. A regále-utasítások. Tisza Kálmán miniszterelnök, mint pénzügyminiszter engedelmet kér a háztól, hogy Szentkirályi Albert sürgős interpellácziójára válaszolhasson. Kijelenti, hogy semmi esetre sem szándékozott oly utasítást kiadni, mely a törvénynyel ellenkeznék. Szerinte az utasítás nincs is ellentétben a törvénynyel, de ha kiderülne bármikor, hogy tévedésből mégis ellent!