Pesti Napló esti kiadás, 1889. november (40. évfolyam, 302-330. szám)
1889-11-04 / 304. szám
Budapest, 1889. 304. szám. — Ára 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) Hétfő, november 4. Budapest, november 4. Vilmos császár Konstantinápolyban. Leírhatatlan szépnek mondja Vilmos császár a táviratban, melyben elragadtatását Bismarck herczeggel tudatja, az első benyomást, melyet a Boszporus s a konstantinápolyi út reá tett. De éppen ilyen volt a fogadtatás is, melyben a hatalmas nyugati császárt a kelet fővárosa, az ősi Bizáncz részesítette. A szultán s az egész török hivatalos világ, valamint Konstantinápoly lakossága tudatában van a nagy jelenségnek, melylyel Vilmos császár ott időzése bír. Senki sem kételkedik benne, hogy itt nem egyszerű kéjutazásról van szó, hanem egy komoly és történelmi fontosságú eseményről, ámbár a fontosság egészen más természetű, mint oroszok és francziák elhitetni szeretnék. Nevetséges azt hinni, hogy a német császári szövetségesek keresése végett utazik s most a szultánt a hármas szövetséghez való formális csatlakozásra akarná bírni. Másrészt azonban ép oly kevéssé megy a német császár Konstantinápolyba azért, hogy a táj szépségében gyönyörködjék, s a szultántól udvariasságokban részesüljön. Elsősorban személyesen óhajt a szultánnal és tanácsadóival, a török állam viszonyaival, melyek olyan élénken foglalkoztatják a világ figyelmét s annyi bajjal fenyegetik a nemzetközi békét, megismerkedni s viszont a törököket meggyőzni Németország jóindulatáról minden oly ügyben, mely a fennálló szerződésekkel és a béke érdekeivel összefügg. Az orosz közvélemény még ma sem képes a látogatás határozottan békés feladatával megbarátkozni. A pétervári lapok egyre új kombinácziókkal lépnek föl, melyek többé-kevésbbé leplezetlen czélja a német politika gyanúsítása. Azt mondják, hogy Oroszországnak kötelessége a császári látogatás minden egyes mozzanatát a legélénkebb figyelemmel kísérni, mert az esemény legalább is oly szokatlan, hogy bármit állítsanak a németek, azt kell hinni, hogy aktuális politikai czélok rejlenek mögötte. Azt kívánják tehát, hogy az orosz politika úgyszólván rendőri felügyelet alatt tartsa a császárt Konstantinápolyban. Ezt egyébiránt a sajtó biztatása nélkül is megtette már az orosz kormány, mely bizonyára tájékozva lesz mindenről, ami ott történik. A helyzet Szerbiában. Az izgatottság, mely Belgrádban Natália királyné visszatérése idején uralkodott, azóta, mint megbízható részről jelentik, csökkent ugyan, de csakis annyiban, amennyiben közvetlenül a királyné dolgaival állt összefüggésben. Máskülönben a belügyi helyzet, noha a szkupstina tanácskozásai sem vezettek valami nagyobb mozgalmakra, még mindig fölötte bizonytalan s azt hiszik, hogy komoly küzdelmek állanak küszöbön, melyek az uralkodóház jövendő sorsát is közelről érinthetik. Ha a királyné hazatérése elé akadályt nem emelnek, az egész esemény minden hatás nélkül maradt volna. De ma már így is bizonyos, hogy a királyné visszatérésének jelentőségét még inkább túlbecsülték, mint Mihály metropolitáét. Mindketten csalódtak ama befolyásra nézve, melyet a közügyekre gyakorolhatni véltek. Ma már ez sem valószínű, hogy a királyné ügye a szkupstinában szóba hozatnék. Ellenben egészen más bajok fenyegetik Szerbiát. Ismételve megcáfolták ugyan a hírt, hogy a régensség sa A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. VAK SZERELEM. Irta: WILKIE COLLINS. — Angol eredetiből. — (22) -A. EEGEN -24. Első korszak. VIII. FEJEZET. Az atya üzenete. Mountjoy legalább is tizedszer nézve ki a nappali szoba ablakán, végre megpillantó Irist, amint hazafelé jött. Iris a legvidámabb jókedvvel behozta magával szobalányát is a nappali szobába, s bemutatta Rhódát Mountjoynak. — Nem is képzeljük, — mondá Hugónak, — minő áldás ránk nézve egy jó hosszú séta! Nézzen csak Rhódára. Ki hinné, hogy beesett szemekkel és sápadt arccal jött ide ? — Kivéve, hogy valahányszor egyedül kimegy, mindig eltéved, igazán alapos okunk van szerencsét kívánni magunknak honeybuzzardi tartózkodásunkhoz. A doktor a Rhoda jó szelleme, a doktor neje pedig az ő tündérkeresztanyja. Miután Mountjoy az udvariassághoz híven, a szokásos gratulácziót lerótta : a szobalánynak meg lett engedve visszavonulni, s Iris kifejezést adhatott csodálkozásának egy oly baráti szövetkezet felett, mely az ebédlő asztalon keresztül, a föld két legellentétesebb embere közt létrejött. — Már annak puszta gondolatában is van valami sajátságos, — mondá, — hogy oly rövid ismeretség után ebédre hívjál meg egy olyan embert mint Yimpany. Igazán, szerettem volna bekandikálni s látni magát, Hugó, amint a hotel éléskamrájából kikerült finomságokkal a doktort megvendégelte. Komolyan, Hugó, amint látom, a maga társadalmi hajlamai oly irányt vettek, melyre nem voltam előkészülve. Az adott példa után, szégyelem magamat, amiért kételkedtem abban, hogy Yimpang úr méltó - e bájos nejére. Ne higgje, hogy hálátlan vagyok az orvos iránt. Ő megtalálta az utat becsülésemhez, azért amit Rhodáért tett. Csak azt nem tudom felfogni, mi által nyerte meg a maga rokonszenvét is ? Úgy beszélt Iris, élvezve saját humorának szikráit s ártatlan tudatlanságában lévén annak, hogy minő komoly érdekek felett élczelődik. Hugó megpróbálta őt visszatartani a további élczeléstől, de sikertelenül. — Nem, nem, — kötekedők tovább Iris, — a tárgy sokkal érdekesebb, semhogy elejthetném. Majd meghalok, úgy szeretném tudni, hogy mikép gázolt át vendégével az ebéden ? Több bort talált inni a kelleténél. S midőn a jó modorról megfeledkezett, sietett azt jóvátenni, szokott szójárásával: »Semmi sértés?« s »Ide az üveggel!« Hugó nem tudta tovább kiállani. — Kérem mérsékelje kissé jókedvét, — mondá. — Híreim vannak számára hazulról. E szavak egyszerre véget vetettek az Iris vigságának. — Hírek az atyámtól? — kérdé. — Igen. — Ide fog jönni ? — Nem, de értesített. — Levélben? — Sürgöny utján, egy levelemre válaszolva. Megtettem a tőlem telhetőt, lelkére kötöttem a maga igényeit s örömmel jelenthetem, hogy nem vallottam kudarczot. — Kedves Hugó, sikerült magának minket kibékíteni? Mountjoy előmutatta a sürgönyt. — Kértem az atyját, tudassa velem azonnal egyszerű »igen«, vagy »nem«-mel, elfogadja-e magát, vagy sem ? Az üzenetet ugyan nyájasabban is ki lehetett volna fejezni — de végre is, a felelet kedvező. Iris elolvasta a sürgönyt. — Van-e a világon még egy másik ilyen apa, aki azt mondja hazavágyó leányának, hogy föltételesen fogadja el ?! — Csak nem érzi magát sértve atyja által ? Iris fejét rázta. — Én épp olyan vagyok, mint maga — mondá — sokkal jobban ismerem atyámat, semhogy sértve érezném magamat. Kötelességtudónak és türelmesnek fog találni. — Attól tartok, nem számíthatok arra, hogy megváljon Honeyhuzzardban ? Lesz oly jó megmondani s biztosítani atyámat, hogy remélem, egy hét alatt nála lehetni ? — Bocsásson meg, Iris, de nem látom be az okát, miért vesztegetne még egy hetet e városban. Ellenkezőleg. Minél készebbnek mutatja magát a visszatérésre, annál valószínűbb, hogy visszanyeri helyét atyja becsülésében, úgy terveztem, hogy a legközelebbi vonattal már hazaviszem magát. Iris csodálkozva nézett Hugóra. — Lehetséges-e, hogy komolyan beszél ? kérdezé. — Határozottan komolyan beszélek, édesem? Miért vonakodnék ? Minő ok tarthatná még itt továbbra is ? — Oh! Hugó, mennyire lehangol engemet ? Mi lett a maga nyájasságából, igazságos érzetéből s mások iránt való figyelméből ? — Mi köze ehhez Vimpanynénak ? Iris méltatlankodott. — Mi köze hozzá Vimpanynénak ? — ismétlő. — Azok után, amit e jó lélek szívességének köszönök, azután, hogy megígértem őt elkísérni a vidék nagyérdekű helyeire ? Hiszen úgy is oly kevés jó napja van szegénynek! — Fölteheti felőlem, hogy elhagyom őt? Nem, annál is rosszabbat — fölteheti rólam, hogy félredobom őt, mint egy elviselt öltönyt ? S ép akkor, midőn bensőleg oly igaztalanul, oly hálátlanul gyanúsítottam őt? Ez szégyenletes dolog lenne! Mountjoy némi fáradsággal tudott uralkodni magán. Azután amit Iris ép most mondott, ajkai bezárultak a Vimpanyné valódi jellemét illetőleg. Csak atyja iránt való kötelezettségére emlékezteté. — Ingerlékeny természete, Iris, magát sajátságos végletekbe sodorja, — mondá. Mit vétettem oly nagyot, hogy ily indulatos kitörésre érdemesítsen, azért, mert fontosabbnak tartom atyjával való kibékülését siettetni, mint kirándulásokra buzdítani oly hölgygyel, akit alig egy pár hét óta ismer ? De csitt! egy szót se többet! Itt jön ő maga. Kevésre rá Vimpanyné csakugyan hozzájuk csatlakozott, a férjével való találkozásból visszatérve a vendéglőből. Irisre tekintett, kinek arczán rögtön észrevette az izgalom jeleit. Aggodalmát ama csodálatraméltó színpadi mosoly alá rejtve, amely annyi titoknak szolgál menhelyül, Wimpanyné néhány szóval menté ki távollétét. Henley kisasszony, nyájas modorának legcsekélyebb változása nélkül válaszolt a doktor nejének, aki abból bizton következtető, hogy az izgalom tünetei valamely épen nem fontos oknak tulajdoníthatók, s hogy Mountjoy fölfedezései még nem lettek vele közölve. Hugó lelkiállapotára a Wimpangné jelenléte fölingerlő hatást gyakorolván, társalgási szellemének is bizonyos élességet kölcsönzött. Oly gonosz volt, indítványozni, hogy Vimpanyné elé terjeszszék a közte és Iris közt fölmerült vita tárgyát. — Igen egyszerű kérdés az, — szólt Vimpanynéhez. A Henley kisasszony atyja nyugtalanul várja az ő visszatértét, egymástól való elidegenedésük után, mely most már szerencsésen véget ért. Hiszi-e ön, asszonyom, hogy bármily véletlenül kötött viszonynak is joga volna őt megakadályozni abban, hogy azonnal hozzá visszatérjen ? S ha ily körülmények közt az ön elnézéséhez folyamodik, van-e oka félni annak megtagadásától ? „ A Vimpanyné kifejező szemei szent megadással tekintettek föl a szennyes menyezetre — ily némajátékkal fejezvén ki: várjon mit vétett ő, hogy e kételyt kiérdemelje ? — Mountjoy úr, — szólt szigorú hangon, — ön mélyen megsért e kérdésével. Majd Irishez fordulva, folytatá: — Kedves Henley kisasszony, bizonyos vagyok benne, hogy ön igazságot fog nekem szolgáltatni. Képesnek tartja-e az én érzelmeimet arra, hogy önnek útjában álljanak akkor, mikor gyermeki kötelességei forognak szóban ? Hagyjon el engem, édes barátnőm. Menjen! Esedezem, térjen azonnal haza! Ezzel elvonult a színpadon — nemcsak a szoba másik végébe ment — s az emberi könyek legillőbbikébe — színpadi kényekbe tört ki. A könnyen megindítható Iris pedig sietett megvigasztalni e megtestesült önfeláldozást s a női önmegadás önzetlen mintaképet ! — Szégyelje magát! — susogá, amint Mountjoy előtt elhaladt. Hugó újra vereséget szenvedve Vimpayné által, és semmi rokoni kötelékkel nem birván, melylyel igazolhatta volna ellenszegülését Iris-szel szemben; s e két, nemük előjogai mögé elsánczolt nővel maga ellen : az egyedüli és utolsó áldozatot, melynek az Iris érdekében érzelmeit alávethető, abban látta, hogy ellentálljon ösztönének, mely természetesen a ház elhagyására sarkalta. Gyámoltalan helyzetében, melybe jutott, nem tehetett egyebet, mint bevárni, minő eljárást tart Vimpanyné kívánatosnak? Várjon arra fogja-e őt legudvariasabban malicziózus modorával felszólítani, hogy fejezze be látogatását? De nem; a doktor neje rátekintett, habozott, futó pillantást vetett az ablakból az utczára, titokzatosan mosolygott s végre e szavakkal adott kifejezést érzelmei föláldozásának: — Kedves Henley kisasszony, engedje meg, hogy segítsek önnek a pakolásban. Iris határozottan visszautasitá. — Nem, mondá, — nem értek egyet Mountjoy úrral. Atyám rám bízta találkozásunk napját meghatározni. Szavánál fogom, kedvesem, megállapodásunkat illetőleg s nem hagyok úgy el egy szerető barátnőt, mint egy idegent. Vimpanyné érezte, hogy még ha közölné is Hugó Iris-szel fölfedezéseit hazamenet, Iris nem adna hitelt szavainak. Vimpanyné aztán körülfonván Irist bűvös karjaival, végtelen kecsesei egy csókban fejezte ki iránta való köszönetét. Az ön jósága, még elviselhetlenebbé teszi nekem mint valaha, — mondá, —• elhagyatottságomat, ha nem lesz többé közelemben. — De remélem ismét találkozunk majd Londonban, — emlékezteté Iris, — ha csak Wimpang úr nem változtatja meg szándékát s továbbra sem hagyja el e helyet. — Férjem nem fogja azt tenni, drágám. El van határozva szerencsét próbálni Londonban. Addig is, nemde, ide adja ön nekem lakezimét ? sőt talán még azt is megígéri, hogy írni fog nekem ? Iris azonnal megígérte s leírta londoni lakezimét. Mountjoy nem kísérletté meg közbeszólani, úgyis hiában tette volna. Ha a szobalány nem betegszik meg az után s ha Vimpanyné Londonba kiséri is Irist, nem lett volna mitől félni lakezime fölfedezésére nézve, amint hogy most sem volt. (Folyt. köv.) A CSALÁD UTOLSÓ SARJA. (86) — Franczia regény. — Irta: LAJOS. Fordította: Szigethyné-Szalay Erzsi. MÁSODIK RÉSZ. Három nappal később vette kezdetét a Fauche- Borel ügy tárgyalása. Előtte való napon a lovag útnak indult Elzász felé. A városba érkezve fővágyát az képezte, hogy viszontláthassa azokat a helyeket, hol ennek a történetnek legelső eseményei véghezmentek. Megtudta, hogy a per tárgyalása a citadellában folyik és hogy Fauche-Borel a vádlottak padján ül. Ez volt a legelső nap. A tárgyalás nyilvános lévén Malestroist belépett. Kedve szerint kényelmesen szemlélhette a szegény embert, ki talán életével volt megfizetendő a herczegek iránti önfeláldozó ragaszkodását, kik most bámulatos egyhangúsággal hagyták el őt. A trónkövetelő e pillanatban Moreau elől szökve a Noire erdőség legsűrűbb fenyveseibe menekült. A lovag felfogván, hogy a tárgyalások valósággal csakis harmadnap kezdenek majd érdekesekké válni, elhagyta a citadellát és a híd felé tartott. De ahelyett, hogy a Rajnán átkelne, újra viszszafordult és csak úgy barangolt tétlenül az utczákon, mint aki nem tudja, miként élje meg az időt. Újra látta a fodrász boltját, azután folyton előre tartva feltalálta a zsidó raktárát is, hol egykor egészen új bőrbe bujt. Most mindannak emléke, mit akkor elkövetett, bolondságnak, ostobaságnak tűnt fel előtte. — Ah! ha úgy léphetett volna fel, mint barátjának megboszulója! Ha üldözte, elfogatja és elítéltethette volna a gyilkosokat! De nem, mindezek helyett olyan zűrzavaros cselszövésbe bonyolította magát, mely valószínűleg még csak azokban az előnyökben sem részesítendő, melyeket előre elképzelt. Ügyetlenül kezdett a játszmához, tehát vesztenie kellett. A város egyik külvárosában szállott meg. Folyton zaklatta őt az az ellenállhatlak vágy, hogy átmenjen a hídon , de ahányszor csak megkísérte az átmeneteit, a borzalomnak egy neme vett erőt rajta. Miért üldözte őt ez a kínos benyomás ? Hiszen a lovag nem ismerte a lelkifurdalást és csakis az a miatti bánat üldözhette, hogy okosabban nem járt el, minisztérium közi ellentét állana fenn, de tényleg megvan ez ellentét, sőt egyre élesebb alakot kezd ölteni. A legradikálisabb elemek igyekeznek a minisztériumba bejutni s ez elsősorban Pasicsnak, a szkupstina elnökének sikerülni is fog. A radikális párt vezetői a tárczákat, a párt más tagjai a különböző közhivatalokat igyekeznek hatalmukba keríteni, s a többi pártokhoz tartozó tisztviselők csakugyan mindinkább kiszoríttatnak. Ez természetesen elégedetlenséget kelt, mely folyton fokozódik s nagyon megkönnyíti azok izgatásait, kik gyökeres változásra számítanak s a Karagyorgyevicsek érdekében azért dolgoznak, mert jutalmat várnak tőlük. Azt, hogy az agitátorok közvetlenül Karagyorgyevics Péter herczeggel állanának összeköttetésben, még eddig kimutatni nem lehet ugyan, de a montenegróiak tömeges beköltöztetése élénk bizalmatlanságot kelthet s minden valószínűség szerint politikai czélokkal áll kapcsolatban. Amint a több ezer emberből álló montenegrói kivándorló tömeg Szerbiában lesz, a forradalmi törekvések leplezetlenebből fognak előtérbe lépni. A bolgár trónbeszéd. A bolgár trónbeszéd, melylyel Ferdinánd fejedelem a szobványét megnyitotta, hiteles szövegében igy hangzik: Képviselő uraim! Boldognak érzem magamat, hogy első uralkodói ténykedésem, a külföldön tett rövid utazás után — mely utazás az általam képviselt elvek megszilárdulását hazámban fényesen bizonyította — abból áll, hogy forrón szeretett népem képviselőit fővárosomban üdvözölhetem. Képviselő uraim! A jelen ülésszak megnyitásának rám, valamint a nemzetre nézve nagy és fontos jelentősége van, mert a bolgár fejedelemség fennállása óta először fordul elő, hogy a nemzetgyűlés harmadik ülésszakát az államfő nyitja meg. Ez a körülmény már magában is kétségtelen bizonyítéka a rendnek és nyugalomnak, mely hazánkban uralkodik, valamint a nép elégedetségének. Trónralépésem óta az ország csakugyan annyira előre haladt és sikereink minden irányba annyira nyilvánvalókká lettek, hogy a bolgár nép nemcsak a czivilizált világ rokonszenvét nyerte meg, hanem méltónak is tartatott dicsérő nyilatkozatra a legférfiasabb és legbölcsebb monarchák egyikének szájából, valamint a legkiválóbb államférfiak ajkairól. Ez az elismerés sokkal fog járulni igaz ügyünk diadalához ! Képviselő uraim! Megelégedéssel konstatálom, hogy az ország a legjobb viszonyban áll a szomszédos nemzetekkel, valamint más barátságos államokkal, s meg vagyok győződve, hogy ez a viszony napról-napra kedvezőbbé alakul és szilárdabbá válik, mert ez legőszintébb óhaját képezi kormányunknak. Képviselő uraim ! A jelen év folyamán különféle munkálatok hajtottak végre, melyek a nemzet erejének és gazdagságának fejlesztéséhez jelentékeny mérvben járultak, így például megkezdetett a jamboli-burgasi vasútvonal kiépítése s intézkedések történtek annak mielőbbi befejezésére. Továbbá megkezdődtek a burgasi kikötő s a kaspitsan—tirnova— szófia—kusztendili vasútvonal kiépítésének előmunkálatai. Harmincz milmilló frankos kölcsön köttetett s hadseregünk szükségleteinek fedezésére kellő intézkedések történtek. Képviselő uraim! Kormányom törvényjavaslatokat fog előterjeszteni a rendőrség szervezésére, a választási rendre, az örökösödési eljárásra, gyámügyre, ujonczozásra, hadi törvénykezésre s a posta- és távirda-ügyre vonatkozólag. Képviselő uram! Meggyőződve lévén arról, hogy önök egész figyelmüket fogják szentelni ezen elősorolt törvényjavaslatoknak, az ég áldását kérem munkálkodásukra. S ezzel az ötödik rendes nemzetgyűlés harmadik ülésszakát ezennel megnyitottnak nyilvánítom. * A fejedelem európai utazásáról a »Times« ma érkezett számában azt mondja, hogy a fejedelemnek egyik czélja az volt, hogy a párisi gróffal és családjával kibéküljön. A párisi gróf, aki a francziák rokonszenvét a czár kegyének keresése által akarja megnyerni s azt sejteti, hogy trónrajutása esetére a franczia-orosz szövetséget létrehozza, nagyon rossz néven vette a fejedelemtől, hogy mint egyik legközelebbi rokona ellentétbe helyezte magát a czár akaratával, midőn a bolgár trónt elfoglalta. Ehhez járult, hogy a párisi grófot ugyane forrás szerint figyelmeztették Pétervárról, hogy csak akkor hajlandók őt komolyan számba venni, ha befolyását oly irányban érvényesíti Ferdinánd fejedelemre, hogy az távozzék Bulgáriából. Koburg herczeg viszont Németországra való tekintettel, hogy annak helyzetét Oroszországgal szemben könnyítse, kívánta, hogy a fejedelem abban a pillanatban hagyja el Szófiát, melyben ezt a német kancellár kívánatosnak tartja. A fejedelem két fivére pedig, Fülöp és Ágost, rossz néven vették a fejedelemtől, hogy nagyon igénybe veszi anyjuknak pénztárczáját s ez okból ők is kívánatosnak tartották, hogy hagyja ott a bolgárokat. A fejedelemnek azonban sikerült a»Times« szerint valamennyi rokonát megnyugtatni úgy, hogy közöttük a régi egyetértés ismét teljesen helyreállott.A fejedelem, — így szól a »Times« — teljes sikerrel és mint új ember tér viszsza Bulgáriába, hatalmas összeköttetésekre bizton támaszkodva, oly államférfiak támogatásával, kiktől sikerült kinyernie azt a nyilatkozatot, hogy az ő lemondása veszedelem lenne Európára, és népének ragaszkodásától környezve, mely már is tudja, és rövid idő alatt teljesen érezni is fogja, hogy midőn Ferdinánd fejedelem a saját érdekeit igyekezett előmozdítani, népe érdekében is működött. Megemlítjük, hogy a bolgár félhivatalos »Sloboda« legutóbbi számában ama reményét fejezi ki, hogy Kálnoky és Bismarck Bulgária teljes függetlenitésének kérdésével is fognak foglalkozni s e tekintetben gyakorlati eredményre is jutnak, mert különben Bulgária elveszti türelmét s maga fog úgy cselekedni, hogy meg fogja lepni Európát. két, hanem azok kirendelési joga a bíróságot illeti: az érdekelt felek által kiküldött szakértők a szemle menetére hivatalos befolyást nem gyakorolhatnak. A pénzügyi és gazdasági bizottmány ma délelőtt Viola tanácsnok elnöklete alatt ülést tartott. A gellérthegyi kőporbánya bérleti szerződése lejárván, Novák Ignácz bérlő a bérletnek 6 évre való meghosszabbítását kérte. A pénzügyi bizottmány azonban elutasította a kérvényt, és árlejtés kiírását határozta el. Elfogadta a bizottság a főszámvevő javaslatát az új postakezelési épület mentén lefektetett járda költségeire szükséges 450 forint fedezete iránt, továbbá a Bulcsu-utczai vízvezetéki cső fektetésére szükséges 1350 frt költség fedezete, a IX. kerületi elöljáróság által okozott 1346 frt köztisztasági túlkiadás és a X. kerület által okozott 3868 frt köztisztasági túlkiadás fedezete iránt beterjesztett főszámvevői javaslatokat, utasítani kívánja azonban a bizottmány az elöljáróságokat, hogy jövőben, ha a rendes fentartási összegeken kívül nagyobb összegekre lesz szükségük, ezt a tanácsnál előre jelentsék be. Az Erzsébet-leányárvaházi alapnál fölmerült 643 frt tuskiadás fedezése tárgyában hasonlókép elfogadtatott a főszámvevő javaslata. A múzeum-körúti 38 méternyi második közúti vasúti ív és 101 méternyi kitérő utáni használati díjat a bizottmány méterenként 1 forintban állapította meg. — A magyar államvasutak igazgatósága mintegy 1000 forintnyi kövezetvám elengedését kérte a fővárostól, amely a körvasuthoz szükséges talpfák és sínek szállításából keletkezett. A bizottság pártolólag terjeszti e kérelmet a tanács elé. — A budapesti városi vasútvállalat kérvénye a köztemetői gőzmozdonyú vasútra vonatkozó árudíjszabás helybenhagyása iránt a vasúti albizottmányhoz tétetett át. Az új tüzérségi laktanya. A fővárosban egy új tüzérségi laktanya építése régóta tervben van, sőt e czélra a főváros már telket is jelölt ki. Most a honvédelmi miniszter arról értesíti a fővárost, hogy az új laktanyában egy rendes béke-állományú nehéz ütegosztály (három üteg) és egy leszállított béke-állományú nehéz ütegosztály volna elhelyezendő, mely czélra azonban a kijelölt telek nem elég nagy. Felhívja ennek folytán a miniszter a fővárost, hogy egy már alkalmas telek kijelölése iránt az erre hivatott vegyes bizottság útján minél előbb intézkedjék. Fővárosi ügyek. Az Újépület lebontása. Az Újépület lebontására vonatkozólag újabb időben felmerült hírek illetékes helyről megerősítést nyertek.A pénzügyminiszter ugyanis tegnap arról értesítette a fővárost, hogy az Újépület bírói becslése a kir. kincstári jogügyek igazgatóságának kérelmére a budapesti kir. törvényszék által elrendeltetett — annak keresztülvitelével Steinbach István kir. közjegyző bízatott meg, szakértő becsüsökül pedig Mitterdorfer Henrik építészmérnök és Kauser János építész küldettek ki. Egyúttal felhívta a miniszter a fővárost, hogy amennyiben ezt szükségesnek tartja, a megejtendő bírói szemlén kiküldöttje által képviseltesse magát. Megjegyzi azonban a miniszter, hogy miután a peren kívüli bírói becslések alkalmával nincsen helye annak, hogy a becslést kérő fél nevezze ki a szakértő KÜLÖNFÉLÉK. — nov. 4. Székesfehérvár új püspöke. A »Sárosmegyei Közlöny« megbízható forrásból azt jelenti, hogy az üresedésben levő székesfehérvári püspöki székre Dessewffy Sándor kassai kanonok van kiszemelve. Az Ipolyi-múzeum kérdése nagy zajt csinált Nagyváradon. Az odavaló lapok erősen kelnek síkra azért, hogy Nagyvárad kapja meg a múzeumot. A műkincsekre nézveilletékes helyről« kijelentik, hogy azok kellő gondozás alatt vannak a székesegyház karzatjain. Mint említettük, Beszterczebánya is igényt formál a múzeumhoz. A végrendeletnek ide vonatkozó pontja azonban csak erőszakolva magyarázható Beszterczebánya javára. Nagyváradon most már mindent el akarnak követni, hogy a százezreket érő műkincseket ott tarthassák. Törvényhatósági választások. Nagyváradról írja levelezőnk: Városunk e hó végén, vagy esetleg a jövő hó elején élénk mozgalmaknak lesz színhelye. A városatyák közül ugyanis harmincz kilép s ezek helyét kell újakkal betölteni. A választások iránt annál nagyobb az érdeklődés, mert az uj városatyáktól függ némi részben a tisztujitás kimenetele is. Ez pedig szintén a közel jövőben történik meg. Hires tudós halála. Urichs Lajos titkos tanácsos, régész és nyelvész — mint lapunknak távirják — tegnap este szélhüdés következtében meghalt. Urlichs 1813. november 19-én született Osnabrüekben s tanulmányainak befejeztével, a bonni egyetemre hívták meg, ahol eleintén magán, utóbb rendkívüli, végre pedig 1847-ben rendes tanár lett. Később Würzburgba hivták s ott tanárkodott. 1848- tól 1852-ig tagja volt a porosz képviselőháznak. Igen sok tudományos munkát irt. Rendetlenség, de nem hiány. Nemrégiben jelentettük, hogy a nagyváradi mértékhitelesítő hivatalban rendetlenségnek jöttek nyomára. Némely lap e hírünket azzal toldotta meg, hogy a hiány 1800 frt s hogy a nagyváradi árvaszéknél még 95.000 frt kezeltetett el, a miért a polgármestert tették felelőssé. Kitűnik most, hogy a mértékhitelesítő hivatalban rendetlenség fordult elő, a főnököt felfüggesztették s fegyelmi eljárást indítottak ellene, de hiány nincs. A 95.000 írtra nézve pedig megjegyzendő, hogy erre nézve a Dunkel örökösök pert indítottak a város ellen, de aligha nyerik meg, a bírói ítéletet mindenesetre bevárandó. Sikkasztások egy adóhivatalban. Mint a napokban írtuk, a hódmezővásárhelyi városi adóhivatalban nagyobb mérvű s régi keletű rendetlenségnek és pénzhiánynak jutottak nyomára, aminek következtében a polgármester Vörös Zsigmond adószedőt és Vigh Zsigmond ellenőrt állásuktól fölfüggesztette. Erre vonatkozólag levelezőnk még a következőket írja: Ha eddig voltak olyanok, akik azt hitték, hogy ezek a hiányok talán elnézésből, vagy hibás öszszegezésből származtak, ma már világos mindenki előtt, hogy itt a legvastagabb, több mint egy évtized óta folytatott jogtalan eltulajdonítások történtek, melyeknek arányát és nagyságát ma még megközelítőleg sem lehet megállapítani. Mert a felfedezett hiányok csak egy-két évi főkönyvek nyomán állapíttattak meg, 1881-től kezdve az 1885-ig évig, illetve a legutóbbi napokig. A vizsgálat adataiból kevés jut most nyilvánosságra, de már azt sem helyeselhetni, hogy a polgármester maga vezeti a vizsgálatot, ki pedig a felületes ellenőrzés miatt maga is felelősségre vonandó, és a ki szintén felelős főszámvevőnek és az egyik tettesnek közeli rokona. E nézetnek egyik helyi lap kifejezést is adott. De a polgármesternek egyik-másik ténye is nem kevésbbé képezi most megbeszélés tárgyát. Az ugyanis, hogy összes ingatlanait ez év tavaszán neje nevére íratta. Ebből sokan azt magyarázzák, hogy neki már akkor tudomása volt az adószedői hivatalban előforduló hűtlen gazdálkodásról. És hogy a polgármester menynyire tarthatatlannak érzi helyzetét, kitűnik abból, hogy az épen üresedésben levő, de sokkal silányabbal dotált árvaszéki elnöki állásra beadta pályázatát. Megemlítem még, hogy Kállay főispán a pénztárnokot Gera Józseffel s az ellenőrt Faragó Sándor adótisztekkel helyettesíti. Nagy tüzek a vidéken. Múlt héten nem kevesebb, mint tizenhárom tüzeset történt a vidéken. Beregszó községben e hét elején pusztított a vészes elem s a nagy szél következtében oly gyorsan terjedt, hogy rövid idő alatt a község számos háza lángban állott. A kár több ezer forintra rúg. A tűzkárosult lakosok között nagy nyomor uralkodik. — Hidvégh, Hoszszualmás, Nánástó, Derékfalva, Apásti, Belénd, Medgyes, Tunyog és Karczag községekben is pusztított tűz e héten; mindenütt több lakóház, számos melléképület és nagy mennyiségű takarmány esett a tűznek martalékul. — Kemenes