Pesti Napló, 1890. december (41. évfolyam, 330-358. szám)
1890-12-11 / 339. szám
sswurexgim Szerkesztési Iroda: Ferencziek-tere, Athenaeu m-é p fi e t. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere, Athenaeum-és fiet. A lsp anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Ára 4 kr. vidéken 5 kr. (esti lappal együtt 7 kr.) Budapest, 1890. Csütörtök, deczember 11. 330. szám. 41. évi folyam. rmmmimm wtiii rsnirswM^ezsooeaeaiMaepeaMueiueMiwwsewBwawsMoiaaea^ Politikai napilap. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 it. Ha az ulti kiadás postai különküldése kívántatik, postahelyett 10 havonként 35 kr., évnegyedenként 1 forint felüifizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a 13 p esti ÜSTapló« kiadó hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Ára 4 kr. vidéken 6 kr. (esti lappal együtt 7 kr.) Nemzeti felfogás. Báró Fejérváry honvédelmi miniszternek szerencsétlensége, hogy nemzeti érzékkel nem bír, s ez nemcsak az ő szerencsétlensége, hanem mindazoké, kik vele szolidaritásban állanak. Így volt Fejérváry Tisza Kálmán bukásának oka, s a Szapáry-kabinetnek is szerezte az első nagy vereséget, midőn a magyar fegyvergyárat veszni engedte. Mert hiszen nem szenved kétséget, hogy a legnagyobb többség sem elegendő az erkölcsi vereséget levenni a minisztériumról ezen kínos ügyben, mely az egész országot izgalomba hozta, s egy hét óta egyedül foglalkoztatja. Az ellenzék napról-napra újabb érveket és bizonyítékokat hord elő a honvédelmi miniszter eljárásának és a kormány magatartának támadására s a védelem gyöngesége szembeötlő. A képviselőház még nem ítélt, de a közvélemény már ítélt. S ha valaki kifogásolná a közvéleményt, hogy az érzelmek által vezettetik, s nem illetékes biró, hát van egy kifogástalan közvélemény is, t. i. a párthoz nem tartozó művelt és független állású férfiak nézete. Ez is megszólalt ma gróf Károlyi István személyében azzal az óvatossággal, mely tartózkodik egyoldalú adatok alapján mondani határozott véleményt, s a személyes érzékenységet a szubjektív okok mellőzésével s a legtisztább szándéknak őszinte elismerésével kimélni iparkodik, mert a mely tisztességet maga érez, ugyanazt jóhiszemüleg fel is teszi mindenki másról. Tehát sem párttekintetek, sem személyes motívumok azt a közvéleményt nem vezetik, melyet az ország házában gróf Károlyi István képvisel. Egy rövid beszédben foglalta össze a következtetéseket, melyeket a hosszú és heves vitából levont 8 nyílt bátorsággal mondotta ki, amit akart, nem törődvén vele, a miniszternek is és akárkinek ha tetszik, avagy nem tetszik. S a konklúzió az volt, hogy a fegyvergyár ügye nincs annyira felderítve, hogy végérvényesen dönteni lehessen felette, tehát a honvédelmi miniszternek saját érdekében kellene módot keresni, hogy egy parlamenti vizsgálattal megcáfolja a gyanúsításokat és megnyugtassa a közvéleményt. De ez csak egyik oldala a dolognak, mondhatnók úgy is, hogy ez a kormány és Fejérváry dolga : ők lássák, ha vonakodnak a teljes világosságot megadni. Az ügynek a nemzetre nézve fontosabb része, hogy a fegyvergyár ne maradjon egy bukott vállalat, hanem a kormány gondoskodjék, hogy Magyarországnak fegyvergyára legyen, mert az a nemzetnek jogos követelése, így felfogva a dolgot, gróf Károlyi István jóindulattal a kormány és Fejérváry iránt kereste és megmutatta az utat és módot, amint sértetlen reputáczióval és a nemzet érdekeinek megnyugtató érvényesítésével kimenekülhet a bajból, melybe hibás politikája által elhamarkodott intézkedéssel belemászott. Ha nem tetszik a kormánynak a tanácsot elfogadni, gróf Károlyi István moshatja kezeit s a kormány lássa következményeit. Elhihetné a kormány, hogy a fegyvergyár ügyében a gróf Károlyi István nézete a legmérsékeltebb. Annál csodálatosabb és megfoghatatlanabb azon türelmetlenség és érzékenység, melylyel a honvédelmi miniszter gróf Károlyi Istvánt félreértette. Azaz, hogy az érzékenységet értjük: ez Károlyi István politikai és társadalmi egyéniségéből folyik. Neki oly pozicziója van a budapesti, társaságban, melyet ignorálni nem lehet. Ő nemcsak a házban, ő mindenütt »egy tisztességes gondolkozású polgár«, s ő nemcsak a politikában, ő sehol ki nem állhatja sem a gyanúsítást, sem a korrupcziót. Ha tehát ő vizsgálatot kér, vagy kívánja, hogy a miniszter maga ilyet kérjen ,’ szavának és követelésének bár személyes éle nincs, nagy nyomatéka van és sokan lesznek a társaságban »tisztességes gondolkozásu polgárok«, kik hasonló véleményt fognak formálni, ha hallják, hogy pártonkivüli állásából gróf Károlyi István ezen nézethez csatlakozik. Mert immár senki se láthat ellenzéki párttaktikát a parlamenti vizsgálat követelésében s mihelyt a miniszter hozzájárult, kormánypárti alakot ölt az indítvány. Erős szabadelvű elfogultság kell ahhoz, hogy valaki Károlyi István ezen tanácsában ne lássa az igazságot. Ennél is jobban érdekel azonban minket azon újra tapasztalt körülmény, hogy a magyar fegyvergyár létesítése forogván szóban, a részvénytársaságnak bukása után is e nemzeti ügy mellett a Károlyi grófokat mindnyáját sorakozni látjuk. S gróf Károlyi István, a magyar arisztokrácziának ezen előkelő tagja ezen állásfoglalást nyíltan ki is fejezte a képviselőházban. A közönségben a rokonszenv a Károlyiak iránt e családnak nemzeti tradiczióin nyugszik és fokoztatik minden alkalommal, midőn a nemzet látja, hogy mig más nagy urak tőle elfordulnak, a Károlyiak Magyarország jogának és érdekének védelmére kelnek s a nemzeti aspirácziók előmozdításában szóval és tettel áldozatkész részt vesznek. Hogy Károlyi István grófot a küzdők között látjuk a magyar fegyvergyárért, annak méltán örülünk akkor, midőn sokakat látunk, kik nem bírnak érzékkel a magyar nemzetnek felfegyverzése iránt. Sajnos, hogy ily példákra még mindig szükség van Magyarországon főuraink között. De egyszersmind remény nekünk Károlyi István gróf mai felszólalása, hogy nem csupán ritka alkalmakkor fogjuk őt hallani, hanem a nemzeti törekvések kivívására az első sorban fogjuk őt látni a küzdők között. A miniszter politikai felelőssége. A következő sorokat veszszük : A magyar fegyvergyár ügyében beadott jelentések fölött folyó vitában a honvédelmi miniszternek és a többség szónokainak, mint azt ma is hallottuk, egyik legfőbb érvük az volt, hogy a miniszter szigorúan a szerződés szerint járt el s ez feleslegessé tesz minden további vizsgálatot. Azok az urak azonban, akik igy érvelnek, a miniszteri felelősség elvével nincsenek tisztában. Az alkotmányjog egyik legjelentékenyebb modern vívmánya az, hogy a kormány büntetőjogi felelősségét a politikaitól elválasztania sikerült s hogy a büntetőjogi felelősséget háttérbe szorította a politikai felelősségnek előtérbe helyezésével. A büntetőjogi felelősség csupán a jogrend szándékos megszegésének, vagy nyilvános törvénysértésnek, esetleg durva mulasztásnak eseteire terjed ki. Ezen a körön túl azonban már megszűnik. De éppen, mert a nemzetek törénelme azt bizonyította, hogy a törvények és jogszabályoknak legskrupulózusabb megtartása mellett is tönkre lehet tenni nagy nemzeti érdekeket, az alkotmányjog kifejlesztette a miniszter politikai felelősségét, mely ott kezdődik, ahol a büntetőjogi felelősség már véget ér. Épen ezért a jogilag megtámadhatlan kormánytevékenység csak azt zárja ki, hogy a parlament a büntetőjogi felelősséget alkalmazza, de mert a politikai felelősségnek alapelve és egyedüli indoka éppen az, hogy az állam ne maradjon védtelenül oly állami közegekkel szemben, kik jogilag megtámadhatlan eljárásuk által veszélyeztetik a nemzeti érdekeket, a jogilag megtámadhatlan és formailag teljesen korrekt miniszteri cselekvés csupán ezért a politikai felelősség köréből ki nem rekeszthető. Éppen azért, ha evidens adatok vannak arra, mint a fegyvergyár bukásánál, hogy a törvényhozásnak beczikkelyezett intencziója s ezzel együtt egy nagy nemzeti érdek ment tönkre, talán helyrehozhatlanul, éppen az a körülmény, hogy a kormány a szoros jog szempontjából nem kifogásolhatólag járt el, magának a kormánynak teszi a saját érdekében kötelességévé, hogy ne akadályozza meg a kérdés teljes felderítését, mert ha ezt megakadályozza, az államjog el nem tagadható és semmiféle okoskodással el nem homályosítható elvei szempontjából ama jogosult gyanúnak teszi ki magát, hogy attól a politikai felelősségtől akarja magát megmenteni, mely fenforoghat annak daczára is, hogy cselekvése formailag és jog szerint teljesen korrekt volt. Ennek az ily esetben jogosult gyanúnak súlya alatt, melyet a miniszter, ki így jár el, maga hárít eljárásával magára, tekintélynek és bizalomnak örvendő kormány nem képzelhető. Budapest, decz. 10. A kir. táblák deczentralizácziója. Bírói körökben, mint értesülünk, nagy aggodalmakat okoz az a hir, mely a napokban forgalomba jött, hogy az igazságügyi kormány a táblák deczentralizácziójának végrehajtását, mely tudvalevőleg a jövő évi május 1-jére volt kitűzve, néhány hónappal elhalasztani szándékozik. Mi ezt a hírt minden alapot nélkülözőnek s azt, hogy az igazságügyi kormány a deczentralizáczió végrehajtását a jövő évi május 1-én túl akarná foganatosítani, a fennforgó körülmények között igazságügy-politikai lehetetlenségnek tartjuk. Mióta a deczentralizáczió kérdése komoly testet öltött a kormány javaslata alakjában s főleg mióta a deczentralizáczióról szóló törvény meghozatott, a királyi táblák bírái körében természetszerűleg a legnagyobb izgalom jelentkezett, mely folyton fokozódott, s ma már oly mérveket ért el, hogy az a nyugodt és ettől feltételezett alapos munka, melyet a bíráskodás megkíván, az ország másodbíróságai körében többé fel nem található. A bírák egész tömegének feje fölött az áthelyezés, sőt a nyugdíjazás Damokles-kardja függ, mely képtelenné tesz minden testületet összhangzó, rendszeres és beható működésre. Nem hiszszük, hogy az igazságügyminiszter ezt a veszedelmet, melyet a jogszolgáltatástól erkölcsi és anyagi érdekeik védelmét váró felek nem egy esetben keservesen éreznek meg, még tovább fentartani szándékoznék, mint ama határidőig, melyet ismételten kitűzött. Ez a határidő a jövő évi május elseje. Nem szabad elfelednünk, hogy az ország másodbíróságai a peres kérdések óriási tömegében mint utolsó folt ítélnek s az itt elkövetett hibák oly kárt okoznak, mely többé helyre nem hozható. Ily körülmények között egyenesen hihetetlen, hogy az igazságügyminiszter a kitűzött határidőnél még tovább akarná halasztani a táblák deczentralizácziójának végrehajtását. De tény, hogy az elterjedt hír ezt rebesgeti s mert ez így van, nehogy a bírói körökben az izgalom még nagyobb hullámokat verjen, amit elháríthatlanul megérez a felebbvitt ügyekben érdekelteknek nagy tömege, nemcsak kívánatosnak, hanem szükségesnek is tartjuk, hogy e tekintetben alkalmas módon a kormány minden kételynek elejét vegye. Mai számunkhoz fél év »Közgazdasági melléklet« van csatolva. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. A műcsarnok téli kiállítása. in. Szoborművek. Kiállítási czélra szerencsétlenebb helyiséget már képzelni is alig lehet, mint a műcsarnok két keskeny folyosója, ahol jelenleg a vízfestményeket és szoborműveket szokták elhelyezni. Ez a két folyosó valóságos Szibériája a művészeknek. Irtózik tőlük minden jó lélek. A nagy teremhez vezető folyosó még csak megjárja, jóllehet az itt felfüggesztett vízfestményekkel is igen sokszor furcsa játékot űz a színes ablaküvegeken átszűrődő napsugár , de az a másik, melyben a szoborműveket szokták fölállítani, megérdemelné, hogy föléje véssék Dantenak a lemondásról szóló híres mondását. Amely művész ide jut, el van temetve. Ebben a kicsiny, szűk és rosszul világított helyiségben úgy vannak összehalmozva a képek és szobrok, mint valamely magazinban a rozzant bútordarabok. Csakugyan éles, gyakorlott szem kell ahhoz, ,hogy valaki észrevegye az értékesebb tárgyakat. És ha észrevette is : arra nincsen mód, hogy azokban gyönyörködhessék. A tér szűk volta miatt még a kisebb darabokat is csak egy oldalról lehet megközelítenünk, a nagyobb plasztikai művek megtekintésére pedig épenséggel nincsen kellő távolság. Elmegyünk a folyosóhoz vezető lépcsőig, a jegyszedőktől nem látunk semmit ; átmegyünk az ellentétes oldalra, kisebb szoborművek fogják el a kilátást; befurakodunk az állványok közé s meglapulunk a fal mellett: ismét csak ott vagyunk, hogy nem láthatjuk, nem élvezhetjük a kiállított tárgyakat. A szobrászok manapság igazán mostoha gyermekei a képzőművészeti társulatnak, s valóságos rezignáczió kell ahhoz, hogy valaki nálunk ambiciózusabb plasztikai művet kiállítson. A vásárlási kedv hiánya mellett aztán ez a körülmény is nem kis befolyással van arra, hogy tárlatainkon valóságos fehér holló egy-egy értékesebb szobormű. Különösen a szabad, önálló alkotások száma kezd megfogyatkozni. Ha elvétve ilyennel találkozunk , el lehetünk rá készülve, hogy akadémikus munka, vagy legfölebb valamelyik fiatalabb képfaragó kísérlete. — Aki nálunk már bizonyos fokú hírnévre tett szert s ezzel megrendeléseket is szerezhet, csak kivételképen gondol arra, hogy önálló kompozícziók készítésére időt szakítson. Minek bajlódnék ilyesmivel, amikor alkalmas helyet sem kaphat, ahol azt kiállítsa! Nevesebb szobrászaink ezért csakis nagyobb emlékek mintáival vagy arczképekkel szerepelnek a kiállításokon. Sokszor az utóbbiakkal is csak azért, hogy a megrendelők hiúságát kielégítsék. Mert a legtöbb ilyen arczkép nem az igazi művészi ambíczió terméke, hanem a kenyérkereset kötelességszerüleg űzött munkája. Íme, a téli tárlaton huszonkét plasztikai mű közt tizenhat arczképet találunk s ezeknek fele csakis a birák lágyszívűsége következtében juthatott be a kiállításba. Mert az, hogy a szobormű híven tükrözze vissza a minta arczvonásait, még nem elégítheti ki az igazi műértőt. A szobornak épp úgy mint a festménynek, a lélek tolmácsolására kell törekednie, s amelyik szobrász nem tud megbirkózni ezzel a feladattal, csak félig-meddig, mesterember módjára, végzi a munkáját. Maga Strobl, a nagy rutinnal dolgozó művész, nyolc hasonmást állított ki s ezek közül alig három-négy emelkedik az igazi művészi alkotások színvonalára. Báró Fejérváry Géza arczképe például bármily kifogástalan legyen is külső hasonlatosság tekintetében, csak igen halványan jellemzi a világfias modorral ritka erélyt egyesitő katonát. — Pulszky Ferencz arczképét viszont a renaissance-kori művészek ábrázolási modorának megokolhatatlan utánzása teszi idegenszerűvé. A magyar diszöltöny s rajta a nehézkes czafrangok alkalmazása különösen e nagynevű tudósnál visszatetsző, kit megszoktunk utczán, termekben egyaránt pongyolában látni s kit éppen internaczionális vonásai tesznek a haza egyik nevezetességévé. Sokkal jellemzetesebb alkotás Pulszky Ferenczné úrnő arczképe, a még ennél is jobb a Justh Zsigmondról készített vázlatos szobor, mely kifejezésben és mozdulatban egyaránt elmondja azt, amit egy szobornak mondania kell. Gerster Kálmán építész arczképe, ha nem is példányszerű, de szintén sok előnyös tulajdonsággal dicsekvő munka. Strobl mindezeken kívül még egy nagyobb kompozícziót állított ki: Henneberg Károly altábornagy síremlékét, mely gazdátlanul maradt ló mellett szomorkodva álló közhuszárt ábrázol. A szobormű kivitel dolgában, nem emelkedik a mélyen érzelmes gondolat magaslatára. A ló felületesen rajzolt idomai azt mutatják, hogy a művész nem fordított elég időt és tanulmányt a minta elkészítésére. Zala György nevét csak egyetlen szobormű talapzatán olvashatjuk. Egy fiatal nő arczképe ez, ajkán mosolylyal, szemeiben a lelki jóság kifejezésével. A márvány ezúttal is készen engedelmeskedett a művész akaratának : megelevenült és beszédessé vált vésője alatt. Akik látni akarják, miként lehet a hideg anyagba lelket önteni, állapodjanak meg e szobor előtt. A karakterizálás ereje nyilatkozik Senyei Károly műveiben is. Két domborművet állított ki: egy apró részleteiben is gondosan kidolgozott férfi arczképet s egy bájos tanulmányfőt, mely mosolygó fiatal leányt ábrázol. Mind akettő olyan művészre vall, a ki szeretettel csügg tárgyain, s ellensége az elnagyolt, felületes munkának. Róna József Kossuth Lajos kisebb méretű mellszobrát készítette el, természet után. A közvetlen megfigyelhetés szerencséje nem csak érdekessé, hanem egyúttal értékessé is teszi a mellszobrot, mely minden hihetőség szerint nagyon el fog terjedni másolatokban. Kossuth szobrának mintázója alkalmat nyújt nekem, hogy a szabad alkotás terén is elismeréssel adóztak tehetségének, úgy diszkót-tervezete, mint „Utósó szerelem” czimü genre-szobra érdekes látnivalója a téli kiállításnak. Az első csak könnyedén odadobott, tetszetős tervezet, míg az utóbbi a kidolgozás művészetével köti le a figyelmet. Karosszékében hanyagul eldőlve látjuk a régi kor bon-vivant-ját; fürtéi közé szőlőág van fonva, bal karjával magához öleli „utósó szerelmét, a boros edényt. Szempilláit már alig birja fölemelni, s a helyzet, melyben előttünk elterül, azt sejteti, hogy nemsokára szerelmének utósó tárgyához is hitelenné lesz. Ez a dőzsölő római, kit Róna egy éltesebb ember alakjában ábrázol, gondosan mintázott lábaival, kétségen kívül pompás akt-tanulmány. Látszik rajta, hogy a művész erősen megfigyelte a természetet, s még az apróbb részleteket sem találta lényegteleneknek. De kérdés: eléggé vonzó, eléggé tetszetős-e ez a tárgy arra, hogy a szobor a szalonokba is utat törhessen ? Én azt hiszem, hogy nem. A szobrász ügyességét bizonyára sokan megbámulják, de arra kevés ember érez magában hajlandóságot, hogy ennek, a formák tekintetében éppen nem tetszetős, potrohos alaknak, bármily jellemzetes legyen is különben, műtárgyai között helyet adjon. Rónának tetszetősebb thémákat kell választania, ha azt akarja, hogy azok a nagyközönség rokonszenvével találkozzanak. Mintázza az élet idilli jeleneteit, mint a francziák és olaszok s meglátja, hogy annyi tehetséggel és készültséggel minő az övé, csakhamar kedvencz művészévé lehet a szalonoknak. Bardella folyvást csak a katona életből veszi tárgyait, Marsili csak utczagyerkőczeket mintáz s mégis mindenütt hódítanak. Ezt az irányt kell követni a fiatal magyar genreszobrászoknak is, ha azt akarják, hogy műveik a közkelet tárgyaivá váljanak. Ezen a téren nálunk pár év előtt sok szerencsével Senyei Károly tett kísérletet. Tetszetős alakjai most újra elénk kerülnek, ezúttal azonban már praktikus czélokra alkalmazva. Ő is kutvázlatokat állított ki, mint Róna József. Az egyik vázlatán félig meztelen sihedert látunk, lábai közt vizes tömlővel, melyből merészen szőkés fölfelé a vizsugár ; a másikon csinos fiatal leány áll a Faun-főben végződő herma előtt s kagylót tart a szobor szájából lecsurgó viz alá. Mind a két alak szépen van mintázva s igazi díszét képezné bármely kisebb térnek vagy palota udvarának. Sok szeretettel készített munka Bezerédi Gyula kis lovasszobra, mely Wulff czirkusz-igazgató fiatal nejét ábrázolja, a mint kedvencz paripáján a közönség elé lép. A ló mozdulata szerencsésen van ellesve : az állat élni és figyelni látszik. A tetszetős kis szobor megérdemelné, hogy bronzba öntessék. Szécsi Antal néhány közepes arczképen kívül egy kisebb alakú márványszobrot állított ki »Takarékosság« czímmel. Az eléggé meg nem becsülhető erényt csinos fiatal leány ábrázolja, kezében perzselylyel, melybe éppen most szándékozik betenni egy pénzdarabot. Az alak egészben véve tetszetős, az arca azonban kifejezés nélküli. Nem tükröződik vissza rajta semmi érzelem. Új jelenség a téli tárlatban Holló Barnabás, ki életnagyságban szarvast mintázott, dús aggancsokkal. A szobrot a szűk helyiségben nem lehet kellőleg szemügyre venni, így tehát sem előnyeiről sem hibáiról nem nyilatkozhatunk egész határozottsággal. Egy oldalról való, futólagos megtekintés után úgy látszik, hogy az állat mozdulata eléggé természetes. Erős ambiczióra vall ifjabb Vastagh György vállalkozása, ki »Arénában« czimmel azt a jelenetet ábrázolja, midőn a kiéheztetett oroszlánt a kis gyermekét kebléhez szorító martyr nőre bocstják s az vadállati dühvel teperi a földre áldozatait. Anya és gyermeke már ott lihegnek a lábai alatt. Ilyen tárgy ábrázolása a plasztikai művészetben sokkal több készültséget kíván, mint amennyivel egy pályája küszöbén álló szobrász rendelkezhetik. A fiatal Vastagh sem tudott megbirkózni vele s elért sikere messze mögötte marad erős ambíciójának. A Csoportozat nem érezteti a helyzet iszonyát, sőt maga a női alak sem tünteti fel azt az erős ragaszkodást, melyet az anya még a legválságosabb pillanatban is mutatni szokott gyermeke iránt. Ilyen jelenet ábrázolására csak kész művész vállalkozhatik. Ifj. Vastagh György ezúttal csak azért érdemel dicséretet, hogy a kényes természetű tárgy komikussá nem vált a kezei alatt. Jövőre helyesen teszi, ha erejéhez és készültségéhez mért thémákat választ. Majd eljön az ideje annak is, hogy a siker biztosságával foghat olyan munkához, mely ma még a legjobb esetben is csak elnézésünket provokálhatja. Idegen szobormű kevés érkezett. Mintázóik közt jobb hangzású névre alig találunk. Szeretetreméltó tehetség a párisi de Vigne Pál, ki jellemzetes férfi mellszobrot s bájos női profilképet állított ki, az elsőt bronzban, az utóbbit márványba vésve. A flórenczi Amendo 1a két kisebb genre-szobrot küldött. »Bus gondolatokban« czímű műve (könyökére támaszkodó s elmerengve maga elé tekintő olasz pórnő) egészen konvenczionális alkotás. Érdekesebb a »Falusi muzsikus.« Nyurga, ütött-kopott alak ez, ki nagy léptekkel siet előre, hóna alá csapva hangszerét. A muzsikus előre nyúló alakjában a sietés jellemzetesen van kifejezve. — P i s a n i szivarozó gyerkőcze egyszerű ismétlése Marsili »Prima prová«-jának, ez uóbbi szobor megnyerő kedvessége nélkül. Jelentősebb munka ugyancsak Pisanitól a »Hajnalban« czímű akt-tanulmány, mely átozózuhanczot ábrázol. Ezt szeretettel és gonddal mintázta az olasz művész. • A nagyobb méretű szoborművek nálunk rendszerint az előcsarnokba szorulnak. Itt csak palctáért vagy esernyőért szokott megállapodni a tárlat látogatója. Ha azt megkapta siet menekülni a légvonat elől, s legfölebb egy-két futó pillantást vet a kiállított tárgyakra. Ami ide kerül, ha csak rendkívüli tulajdonságok nincsenek benne, elvesz menthetetlenül. Ez a sors várakozik a legújabb áldozatokra: Mátrai Lajos két szobormintájára is. Ezek egyike a bibliafordító Károli Gáspár, másika pedig a geniális Izsó Miklós emlékét van hivatva megőrizni. Nem elsőrangú művek, de annyit mindenesetre megérdemelnek, hogy a közönség és kritika tudomást vegyen róluk. Mind akettő lelkiismeretes munkára valló alkotás, s olyan szobrásznak mutatja Mátrait, aktől főként dekoratív feladatok sikeres megoldását várhatjuk. Szana Tamás, Az országgyűlési szabadelvű párt ma este 1/27 órakor értekezletet tartott báró Podmaniczky Frigyes elnöklete alatt. Elsősorban felvétetett az 1891. évre megajánlandó újoncz-illetékről szóló törvényjavaslat, melyet Münnich Aurél előadó indokolt. A törvényjavaslatot vita nélkül elfogadták, valamint tudomásul vették a honvédelmi miniszter jelentését a közös hadseregbeli és honvédségbeli egyéves önkéntesek tiszti vizsgájának eredményéről az 1889 —90. tényleges szolgálati év végén. Ezután az 1889. évi állami zárszámadásokról szóló jelentést tárgyalták, melyet Földváry Miklós a bizottság előadója indokolt. A zárszámadásokat vizsgáló bizottság felmentési javaslata kiterjeszkedve a "Vaskapu-szabályozási munkálatokra és a honvédsegélyző alapra báró Fejérváry honvédelmi miniszter, Rakovszky István és Tisza Kálmán felszólalásai után elfogadtatván, az értekezlet véget ért. Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt ma Irányi Dániel elnöklete alatt értekezletet tartott Az újonszállítási törvényjavaslat és az egyéves önkéntesek vizsgálati eredményéről szóló jelentésre nézve Thaly Kálmán előadása után az értekezlet elhatározta, hogy a törvényjavaslatot nem fogadja el. A párt álláspontját a képviselőházban Tóth Ernő fogja kifejteni. A tárgyalandó póthitelügyek tárgyában a szükséghez képest Helly Ignácz fog felszólalni. A zárszámadási bizottság jelentésére nézve elhatározták, hogy a fölmerült észrevételeket Boda Vilmos tegye meg. A horvátországi ügyben kiküldendő regnikoláris bizottságba a párt maga részéről egy tagsági helyet igényel. Az elnök előterjeszti a közigazgatás tervezett államosítása ellen való országos mozgalom megindítására kiküldött bizottság által szerkesztett kérvény-mintát, melyek aláírás végett országszerte szétküldendők s aláírás után a képviselőházhoz leendő előterjesztés végett országgyűlési képviselőknek átadandók. E kérvénytervezet egyhangúlag elfogadtatván annak kinyomatását, szétküldését s népgyűlések tartását határozták el. Az olasz trónbeszéd. Némi viharok előzték meg a parlamenti ülésszak mai megnyitását Olaszországban. A fényes bizalmi nyilatkozat után, melyet a Crispi-kabinet három héttel ezelőtt a választóktól kapott s melynek jelentősége iránt kétség fenn nem foroghatott, nem látszott valószínűnek, hogy magában a kormány kebelében hiányzik a kellő egyetértés s az ellentétek harca, habár szűkebb körben, válságot fog felidézni. Mikor az első hírek a miniszterek közti súrlódásokról fölmerültek, az officiózusok kivétel nélkül a koholmány és költészet országába utasították azokat. De cáfolatukat nyomon követte az a tény, hogy egyszerre két miniszter is beadta lemondását. Ha már ez általános meglepetést keltett, még inkább feltűnt a válság megoldása. Ugyanakkor, midőn a római officziózusok olyan czikkeket közöltek, hogy Gioletti miniszter, a takarékossági politika zászlóvivője mindenesetre helyén fog maradni, a király e tárczát már másnak adta, így a válság nemcsak kitörésében, hanem megoldásában is homlokegyenest más megoldásra vezetett, mint ahogy várták. Ez események, melyek egyelőre a kormány kebelében játszódtak le, megvilágítani alkalmasak az új parlamenti ülésszak jövendőbeli irányát és feladatait. A választási tusa tudvalevőleg az olasz külpolitika körül forgott. Ez a kérdés azonban a szavazással végeldöntést nyert. Az olasz nemzet kimondta legfelsőbb akaratát, szentesítette Olaszország viszonyát a hármas szövetséghez s csaknem egyhangúlag hozott végitéletével ezt az ügyet teljesen elintézte. Az olasz nép óriási tömegében királyához és Crispihez csatlakozott s politikájukat maga védte meg ellenfeleivel szemben. Ezzel a kérdést kivette a politikai pártok küzdelmeiből s az új parlamentnek egészen más hatáskört jelölt ki. A választásokban az olasz nép azt az utasítást adta képviselőinek, hogy ne vesztegessék többé az időt a külügyek meddő taglalására, mert a külpolitika eddigi iránya föltétlenül bírja az ő helyeslését. Ellenben szenteljék minden tehetségüket az állam belső ügyeinek czélszerű rendezésére; állítsák vissza a pénzügyi egyensúlyt, hárítsák el, vagy legalább enyhítsék a fenforgó gazdasági bajokat s használják fel a béke időszakát a belső