Pesti Napló esti kiadás, 1891. augusztus (42. évfolyam, 209-238. szám)
1891-08-03 / 211. szám
Budapest, 1891.Hétfő, augusztus 3 211 szám. — Ára 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) Budapest, augusztus 3. Az Ugron-Uzelác-ügy. Közöltük tegnapi lapunkban az »Agramer Tagblatt« ama hirét, hogy Rechstofsheim altábornagy őfelsége nevében megdicsérte Uzelác századost. Erre vonatkozólag a következő táviratot vesszük Zágrábból: Zágráb, aug. 2. Az »Agr. Ztg. szerkesztője ma abban a megtiszteltetésben részesült, hogy Bechtolsheim hadtestparancsnok által fogadtatott. A hadtestparancsnok fölhatalmazott annak kijelentésére, hogy a »Tagblatt« jelentések exczellencziája nyilatkozatáról a fiumei ügyben el van torzitva és teljesen helytelen. Schlesinger szerkesztő. — Megemnlítjük egyúttal, hogy az »Eds« állítólag megbízható forrásból értesül, minő felfogást tanúsítanak a kormánykörök az Ugron- Uzelác-ügyben. A lap szerint a kormány úgy fogja fel a kérdést, hogy abban a tényben hogy Uzelác százados mint magánegyén, habár katona is, Ugron Gábor képviselőtől elégtételt kért, mentelmi kérdés fenn nem forog. Az illetékes kormánykörök belátják, hogy bármit igényeljenek is a katonai szempontok, a parlament a büntető törvénybe ütköző párviadal kísérletét semmi alakban nem helyeselheti , másrészről esetleg a mentelmi bizottságban, de a parlamentben is hangsúlyozni fogják, hogy a mentelmi jog intézménye hézagos annyiban, hogy egy részről a képviselő a lovagiasság czíme alá rejtett inzultusok ellen, másrészről a parlamenten kívül álló egyes ember a képviselőházban ellene irányzott netaláni inzultus ellen kellőképen védve nincs. Mint lapunk zártakor a félhivatalos »C. E.« jelenti,a Bechtolsheim hadtestparancsnok nyilatkozatára vonatkozó hírek teljesen koholtak és alaptalanok. Az országgyűlési mérsékelt ellenzéki pártkör kedden, i. é. augusztus hó 4-én délután 5 órakor értekezletet tart. Kéretnek a párt tagjai minél nagyobb számban megjelenni. Crispi nyilatkozata. Említettük, hogy a volt olasz miniszterelnök, Crispi, a külpolitikai helyzetről és különösen Olaszország viszonyáról Francziaországhoz és a hármas szövetséghez, hosszabb tanulmányt tett közzé egy előkelő angol folyóiratban. E tanulmány czíme: »Olaszország, Francziaország és a pápaság.« Előttünk van e czikk, mely abból az alapgondolatból indul ki, hogy Olaszország egységét Francziaország veszélyezteti és főleg ez a körülmény indította Olaszországot arra, hogy a hármas szövetséghez csatlakozzék és Francziaországgal ellentétes állást foglaljon el.Crispinek igazolására elmondja, hogy 1887-ben egy kiváló franczia abbé felajánlotta szolgálatait arra a czélra, hogy az olasz királyság és a szentszék között modus vivendi jöhessen létre. Akkor a tárgyalásokat a jezsuiták meghiúsították. De 1889-ben újra megindultak a tárgyalások s Francziaország a pápának menhelyet ajánlott fel. »Igaz, — igy folytatja — hogy később, alig néhány hónappal ezután egy ismert püspök, ki a párisi gróf levelét hozta magával, a pápának egy memorandumot nyújtott át, melyben leírta egy franczia miniszterrel e tárgyban folytatott beszélgetését s hibáztatta a franczia kormány eljárását, mely a szentszéket veszedelmes lépésre iparkodott rábírni. Nem tudom, melyek voltak e veszedelmes lépések. Nem valószínűtlen, hogy a püspök a pápa eltávozására czélzott Rómából. Az 1889-ks év viharos volt Francziaországban. Akkor voltak az általános választások, a Boulanger és a többi monarchista összeesküvők ellen foganatosított bírói eljárás és a köztársaság diadalmaskodott. E történelmi eseményekhez talán jó lett volna hozzáfűzni XIII. Leónak, a katholikus világ főpapjának fogadtatását Francziaországban, a kinek áldása megvigasztalta volna a katolikusokat, kik Francziaország lakosságának túlyomó részét képezik. De abban az esztendőben a világkiállítás volt Párisban és őrültség lett volna azt egy nemzetközi konfliktus által megzavarni. A kiállítás május 6-dikán nyílt meg, november 6-ikán ért véget és deczember végéig a pápa elutazását folyton tárgyalták és most is tárgyalják a Vatikánban. — A hármas szövetség nem az én művem. Én azt készen találtam hivatalba léptemkor és köteles voltam azt respektálni. E szövetség eddig a háború kitörésének akadálya volt és ha a háború kitörne, ez nem a szövetség műve volna, hanem ama két hatalom közül az egyiké, melyek e szövetségnek nem tagjai. Olaszország sohasem fogja Francziaországot megtámadni. Ha Francziaország is hasonló érzelmekkel viseltetik Olaszország iránt, a háború sohasem fog kitörni a két nemzet között. Francziaországnak követnie kellene Ausztria példáját, mely 1868-ban még Róma kiürítését indítványozta és 1870. óta mindig azt a tanácsot adta a pápának, hogy tegyen le minden gondolatról, hogy a régi állapotok visszatérhetnek. Ha a Vatikánnak nem lenne oka reményleni valamit a franczia kormánytól, a pápa és az olasz kormány közti antogonizmus rögtön megszűnnék és ez a katholiczizmusra nézve is nagy előny volna. E pillanatban az egyedül komoly kérdés Francziaország és Olaszország között a pápaság kérdése. Olaszország biztosítékot kíván az iránt, hogy Francziaország egy szép napon ne indítson egy új expedícziót Rómába és hogy nem fogja, mint ezt már több ízben megígérte, a vatikáni kérdést az európai hatalmak elé vinni. Francziaországban e kérdés mindig nyitva van. Az assemblée nationale nyitva hagyta azt 1871. julius 22-diki határozatával; azt napirenden tartják a katholikus kongresszusok, a püspökök pásztorleveleikben és a papok a plébániákban szónoklataikban. Ama napon, melyen a gyanúnak és bizalmatlanságnak ez az oka meg fog szűnni és melyen Olaszország nem lesz abban a veszélyben, hogy megsértetnek jogai, ama napon lesz indok annak a kérdésnek tárgyalására, vájjon Olaszország vissza fog-e vonulni e szövetségtől, mely biztosítja őt egy idegen akarat ellen. A másik alternatíva esetén Olaszországnak kötelessége megerősíteni magát és senkinek sincs joga eljárását bírálat tárgyává tenni. Az orosz-franczia szövetség. A »Times« pétervári levelezője a következő érdekes jelentést küldte lapjának, melyet az ma ide érkezett számának élén közöl: »A következő fontos értesülést nyertem teljesen megbízható forrásból, — Így szól a levelező, — de tekintve annak komoly természetét és azt a tényt, hogy Gervais tengernagy egy nyilatkozatát említik a lapok, mely szerint ő nem politikai miszszióban jött ide, fentartással közlöm azt. Kétségtelen, hogy amit mondok, rögtön meg fogják cáfolni, de ez nagyon érthető és éppen nem bizonyítja azt, hogy a cáfolat igazat mond, ha csak ennél meggyőzőbb bizonyítékra nem tudnak hivatkozni. Igen tekintélyes oldalról megerősítik azokat a részleteket, melyek értesülésemben a franczia hajóraj látogatásának politikai jelentőségére vonatkoznak. Már jó idő óta értekezések folytak Mohrenheim báró párisi orosz nagykövet és az Elysée között az oroszfranczia szövetség létrejöttének alapja iránt. — Gervais tengernagy magával is hozta a tervezetet, mely az igy megállapított feltételeket foglalja magában s azok az orosz külügyi, hadügyi és tengerészeti minisztereknek átvizsgálás végett át is adattak. Ha az erre vonatkozó tárgyalások befejeztetnek, az okmányt a három orosz miniszter fogja aláírni, de a czár nem és a szerződés ebben a be nem fejezett állapotban fog hagyatni egész addig, míg a döntő pillanat el nem érkezik. Az utóbbi néhány nap alatt, melyeknek estéin a lakomák és tüntetések következtek egymás után, a franczia tengernagy a nap első felét folytonos értekezésekkel töltötte, melyek közte, Giers külügyminiszter, Varnofszki hadügyminiszter és Csicsacseff tengerészeti miniszter között folytak. Ha ezek véget érnek, a megállapított feltételeket e három miniszter aláírásával látja el, hogy biztosítsa a közös működést Francziaországgal szárazföldön és tengeren. Eközben a francziaorosz egyetértés lelkesült szónokai, dicsérendő önmegtartóztatással folyton azt hangoztatják, hogy a kronstadti események semmi politikai jelleggel nem bírnak. Az orosz sajtó hasonló buzgalommal úgy igyekszik feltüntetni a viszonyokat, hogy a franczia tengerészek iránt tanúsított lelkesedés és rokonszenv nem egyéb, mint a két nép között rég idő óta fennálló barátságnak és annak a szívélyes viszonynak bizonyítéka, mely a két birodalom kormánya között létezik. az ekként szem előtt tartott mérsékletnek igen egyszerű a magyarázata. Giers külügyminiszter a pétervári franczia nagykövet, Laboulaye által felkérette a franczia kormányt, hogy Gervas tengernagy és a franczia tisztek kronstadti látogatásuk alkalmával tartózkodjanak a politikai czélzásoktól, és egyidejűleg az orosz tisztek hasonló szigorú utasítást kaptak Alexis nagyherczeg tengernagy részéről. Ez a tekintet ama hatalmaknak érzékenységére, melyek a franczia-orosz rokonszenveket nem osztják, abból az aggodalomból magyarázható, hogy más magatartás esetleg meghiúsíthatná azon rendkívüli horderejű és kényes tárgyalásokat, melyek most folyamatban vannak. A czár nem ismeri el a franczia köztársaságot, aminek látható jele az, hogy a hivatalos felköszöntőkben csak Garnot elnökről és Francziaországról létezik említés, de a köztársaság úgy tekintetik, mintha ez a kormányforma Francziaországban nem is léteznék.« A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. A kisértet. Beszély: Solstoutól. 10 Angolból fordította: Bohn Gyuláné. Folytatni akartam beszédemet, de e kezét a számra tévés igy szólt: — Kegyed igen izgatott most, mig teljesen nyugodt nem lesz, nem engedem folytatni beszédét. — De nem leszek nyugodt, mig mindent el nem mondok. — Kis makacs, tehát legyen meg az akaratja; de emlékezzék meg róla, hogy akaratoságának ideje hamar el fog múlni. Mint feleségem engedelmesnek s engedékenynek kell lennie. Elnevettem magam.— Most már nyugodtabb, — mondá Miksa, tehát elmondhatja, mit látott. — Tisztán láttam, mint közeledik felém egy sötét alak s tisztán visszaemlékezem, mit szólt hozzám---- Igen, nem csalódtam, hallottam, mit szólt. — Nos, hát mit szólt ? Miksa fülébe súgtam a szókat, miket a szürke lady intézett hozzám. Miksa meglepetve ugrik fel. — Ha csakugyan ezt hallotta, nem kísértet az, ki e fenyegetést kiejtette. Valaki gúnyt űzött önből. — Nem, nem, a szürke lady volt. Miksa türelmetlen lesz. Nem haragszik reám, de bosszús arra a személyre, ki azt a rossz tréfát űzte velem. — Meg fogom tudni, ki volt az, engem nem fognak megijeszteni. Amy, mondja csak nekem, kinek lehet az ön jelenléte itt terhére. — Nem tudom. — Akkor nem értem az egész dolgot. Miért akarják innét elűzni, pedig meg vagyok győződve, hogy az illetőnek ez a szándéka. Én nem vagyok azon a véleményen, mint Miksa. Bizonyos vagyok benne, hogy a szürke ladyt láttam. VII. Fejezet. Az elbeszélés. Még csak három nap van a szent karácsonyünnepig. Fehér hólepel borítja a földet. Garevo Amy gondolatai visszatérnek a múlt karácsonya. Akkor még Jánossal töltötte el az ünnepeket. Egy mély sóhajjal gondol vissza ama boldog időre. A craveni légkör nyomasztóan hat kedélyére s Amy akaratlanul azt óhajtja: — Bár lennénk már túl az ünnepeken. E pillanatban közeledik Miksa Ámyhoz, ki a reggeli asztalnál van elfoglalva, Miksa láttára a fiatal leány lehangoltsága elenyészik. — Kedves Amy, adjon egy kis reggelit, — mondá Miksa — két óra hosszát sétáltam s rengeteg étvágyam van. Ah Pál, jó reggelt. Hol van Lucy? — Nem érzi magát egészen jól, megfázott, azért rábeszéltem, hogy maradjon ma fekve. Amy kérek teát. A reggelinek majdnem már vége volt, midőn Bell Sarolta megjelent. Sybil lady mindig saját szobájában szokott reggelizni s néha Sarolta is vele reggelizett. Dunstan Lucynál van. A fiatal asszony lázas dajkai égnek, arcza piros s kezei hidegek. Amy jön s azt parancsolja, hogy hívják el azonnal dr. Serviant. — Miért — mondja a fiatal asszony, hisz Dunstan máskor mindig meggyógyított, ha a hideg lest. Dunstan komoly arczát öltött. — Nem gyógyíthatom meg előbb, míg meg nem ígéri, hogy engedelmeskedni fog. — Azt kívánja tőlem, nemde, hogy fekve maradjak? — Minden esetre szükségesnek tartom ezt, mylady. — Jól van, engedelmeskedem, mert a fejem nagyon fáj. Lucy nyugodtan pihen s Dunstan Amyt azzal az utasítással küldi el, hogy jöjjön vissza két óra múlva. Miksa Pállal kikocsizott, Sarolta Sybilladynél van, Amy nyugtalankodik, egy szobából a másikba megy, de sehol sem talál helyet. Végre kissé zenél, egy fél óráig olvas, azután ismét Lucyhoz megy. A fiatal nő fejfájásról panaszkodik s erősen köhög, de azért el akarja hagyni ágyát, azonban folyton panaszkodik, hogy iszonyúan szomjas. Amy készséggel ajánlkozik limonádét készíteni, amihez ő kitűnően ért, azonnal hozzá fog s Dunstan ellátja őt a szükséges hozzávalóval. Midőn a fiatal leány a limonádét behozza, Sybilladyt találja Lucynál. — Kár volt fárasztani magát a limonádé elkészítésével — szólt a lady Ámyhoz, én is szívesen elkészítettem volna! Röviddel ezután Miksa Amyt sétálni hívta s míg a magas hóban utat törtek maguknak, Amy bizalmasan cseveg Miksával, azt a reményt nyilvánítja előtte, miszerint Lucy házassága idővel igen boldog lesz még. — Pál mindig jó indulattal volt Lucy iránt s ez érzelemből kétségkívül szerelem fog fejlődni. — Én is ezt reménytem, — válaszolt Miksa. Habár sokkal nyugodtabb volnék, ha Sybil ladyt távol tudnám innen. Ez óhajtás kölcsönös a fiatal pár között, mely tény még világosabb szükségnek tűnik fel Amy előtt, midőn egy órai séta után visszatérve, Sybil ladyt élénk társalgásban elmerülve találja Pállal a Lucy szobájába nyíló előcsarnokban. Midőn Amyt megpillantják, zavarba jönnek s a fiatal leány szótlanul halad el mellettük. Lucy hálóköntösben egy karszékben ül. Ő nincsen se jobban, se rosszabbul. Amy csendesen leül, körülnéz a szobában, ez ugyanaz a szoba, melyben Amy ittlétének első éjszakáját töltötte. Lucy megfoghatatlan makacssággal ragaszkodott amaz eszméhez, hogy megboldogult anyjának szobáját választja saját hálószobájának s úgy is lett. A szoba természetesen teljesen át lett alakítva, de a divatos, finom ízlésű berendezésnek daczára. Árnyra mégis sajátságos nyugtalanító benyomást gyakorolt e szoba. Dunstan egy csésze teát hoz be, amit Lucy mohón kiürít. — Amy, adj még abból a jó limonádéból, — mondá a fiatal asszony. — Ha ízlik, szívesen készítek számodra újra. E perczben Pál belép. — Mily csinos kép ez, a félhomályban, — mormogta; a két szép fiatal teremtés így egymáshoz közel hajolva, valóban bájos látványt nyújtott. Pál e perczben nem gyanította, hogy e látvány miként kisértet fogja üldözni örökké. — Pál, nem iszol egy csésze teát ? — kérdő Lucy. Férje megcsókolja a fiatal nőt s gyöngéden kérdi : — Jobban érzed magad kedvesem ? — Igen, s reményem, holnapig tökéletesen helyre jövök. — Köszönöm a theát Amy. Édes Lucy, egy napra el kell hagynom téged. — Miért? — Épen ma kaptam sürgönyt Trennet barátomtól, ki beteg s kór, hogy látogassam meg, ha ma este elmegyek a reggeli vonattal haza jöhetek. — De ugyebár, bizonyosan visszajössz reggelre ? — Minden bizonynyal. Senki más kedvéért sem mennék most el, de Trennet s én oly régi jó barátok vagyunk. Tehát nem neheztelsz ezért, édes Lucy ? — Nem, nem. — Akkor azonnal indulok, csak légy rajta kedvesem, hogy holnapig egészen jó légy. * — Amy, légy szives ma éjjel nálam hálni, — mondá Lucy könyörögve. A fiatal leány szívesen teljesítő barátnéjának óhaját s nemsokára Lucy elalszik, de Amy nem fekszik le, virrasztani akar s olvasni kezd. Minden a házban csendes, a könyv, melyet Amy olvasni kezd, igen érdekes, az óra éjfélt üt. Amy bevégezte a könyv olvasását, ekkor Lucy felébred s limonádét kér Amytól. Amy siet hozzá. — Aludtam — mondá Lucy — későre jár már az idő ? — Éppen éjfélt ütött az óra, ne haragudjál, hogy még nem feküdtem le, de igen érdekes könyvem volt s azt olvastam végig. — Nézd meg kérlek, hogy esik-e még a hó ? — mondja Lucy. Amy engedelmeskedik. Felhúzza a függönyt, de e perczben a rémület majdnem elveszi eszét. Az udvaron ott van a ravatal, a koporsó, az a baljóslatú tünemény, mely Grevenban mindig egy bekövetkező halálesetet jelez előre. Amy a tőle kitelhető legnagyobb erőmegfeszítéssel fojtja vissza a sikoltást. Leereszti a függönyt , azután haloványan, remegve dúl egy székre. Lucy látva e remegést s a halálsápadt arczot, neheztelő hangon mondja:. — Lásd te rossz kis leány, ez a következménye, ha az ember oly késő éjjelig olvas. De most feküdj le azonnal. Amy még mindig remeg, de siet levetkőzni s Lucy mellé fekszik. Lucy nemsokára ismét elalszik, de Árnynak szemére nem jön álom. Mozdulatlanul fekszik s folyton gondolkozik. A borzasztó tünemény mindig egy halálesetet jelez. Vájjon ki lesz most a kiszemelt áldozat? Miksa nem, hisz ő oly erős, egészséges. Ah, de nem mindig a betegek, a szenvedők azok, kiket a végzet sokszor elragad közülünk. A legerősebbek múlnak ki sokszor a legváratlanabbul. E perczben Lucy hirtelen felébred. — Amy, — mondja, igen rosszul vagyok. — Felkeltsem Dunstant? — kérdi Amy aggódva. — Nem, hisz jobban leszek mindjárt. Sajnálom, hogy háborgattalak. Feküdj le csak. Nemsokára Lucy nyugodtabb lett s elaludt. De Amy nem birt nyugodni. Egész éjjel Lucy mellett virraszt.* Másnap reggel Lucy jobban van. Dunstannak azt mondja, hogy anyjával álmodott, s reggelijét jó étvágygyal ette. Dunstan örül úrnője javulásának, de Ámnyhoz fordulva, így szól: — Mylady jobban van, de kegyed Carey kisasszony úgy látszik, most a betegebb. — Pedig nem érzem magam rosszul. Mit álmodtál édes Lucym ?— Azt, hogy mint vendég egy idegen, de igen szép kellemes háznak vendége voltam, hogy egy ismerős alak láthatása után vágyódtam s hirtelen ő, édes anyám jelent meg előttem. Oly szép fiatal volt s oly kedvesen szólt hozzám, szinte haragos voltam, midőn felébredtem, oly gyönyörű volt álmom. Ah hisz még csak kis gyermek voltam, midőn anyám meghalt. (Folyt, köv.) Kereskedelmi kamarák összejövetele. Temesvár, aug. 3. A délmagyarországi mezőgazdasági és iparkiállítás alkalmából a temesvári kereskedelmi és iparkamara által az összes hazai kamarákhoz intézett meghívás következtében tegnap a magyar korona országainak valamennyi kamarájaközös öszszejövetelt tartott városunkban, melynek elsősorban a dús és nagyszabású kiállítás megtekintése volt a czélja, hogy gazdasági életünk hivatott tényezői megismervén a délvidék versenyképességét, egyúttal tájékozást szerezhessenek maguknak a helyi piac szükségletei felől. Az összejövetel e tekintetben teljes sikert aratott, de egyébként is üdvös eredménye volt, mert a vendégek a délvidéki lakosság hazafias lelkesedésének számos bizonyítékával találkoztak. Az értekezleten megjelentek: Budapestről Ráth kamarai alelnök, Steinacker és Fritz titkárok és Marton és Rausch kamarai tagok; Zágrábból Kresics titkár; Eszékről Glavsics lovag titkár ; Aradról Grünwald alelnök hat kamarai taggal ; Pécsről Záray titkár; Nagyváradról Sarkadi titkár; Kolozsvárról Zsigmond orsz. képviselő s Gaman titkár; Brassóból Thomas titkár; Marosvásárhelyről Tauszig elnök, Wagner alelnök és Lesticz, Deák és Gáspár kamarai tagok; Beszterczebányáról Flitter elnök, Borbély alelnök és Holesch titkár; Sopronból Dörfler alelnök és Kirchknopf titkár; Pozsonyból Mihályi elnök és Meltzl titkár; Győrből Szávay titkár, Szegedről Weiner alelnök és Kubinyi titkár. Szombaton este a kiállítási nagyvendéglőben ismerkedési estély volt, vasárnap reggel pedig összegyűltek a vendégek a kamara helyiségében. Itt Eisenstädter, a temesvári kereskedelmi és iparkamara elnöke üdvözölte őket. Beszédére Weiner, a szegedi kamara alelnöke válaszolt. Ezután a vendégek a helybeli kamarai tagok kalauzolása mellett a kiállításba mentek, hol kisebb csoportokra oszolva, sorra tanulmányozták az egyes pavillonokat, s számos bevásárlást tettek a kitűnő hazai ipari termékekből s értekeztek a kiállítókkal és csoportbiztosokkal az illető iparágak viszonyai felől. Délben lakoma volt a kiállítási nagy vendéglőben, melyen buziási Eisenstädter Ignácz a temesvári kamara elnöke mondotta az első felköszöntöt a királyra és a királyi családra. A felköszöntőt állva hallgatták végig és lelkes éljenzéssel fogadták. Ezután Szkoza, a temesvári kamara alelnöke, a kormányra emelte poharát, különösen Szapáry Gyula gróf miniszterelnökre, aki a magyar nép osztatlan bizalmától környezve fáradozik a haza felvirágoztatásán és Baross Gábor kereskedelmi miniszterre, gazdasági életünk reformátorára. (Élénk éljenzés.) Ráth, a budapesti kamara alelnöke, az ország kamarái nevében a vendégek elvadtatásának és bámulatának ad kifejezést azon fényes siker felett, melyet a délvidék polgárai a kiállítással elértek, híven követve a főcsarnokon diszlő jelszavakat. Értelem, szorgalom, akarat, kitartás. Minden tekintetben nemzeti jellegű haladást tapasztalhattak a vendégek ; ezzel a délvidék legbecsesebb tanujelét adta igaz hazafiságának, mely nem sallangban, árvalányhajban s egyéb külsőségekben, hanem a nemzeti munkában nyilvánul a legszebben. Élteti a temesvári kereskedelmi és iparkamarát, mely a kiállítást kezdeményezte, különösen érdemdús elnökét, Eisenstädtert és Strasser titkárt. Weiner, a szegedi kamara elnöke a magyarosodó Temesvárra firiti poharát, melynek külön kiállítása a nemzeti szellemben való fejlődés fényes tanujelét és adatait tartalmazza. Nagy László helyettes polgármester a vendégekre, Ercsi és zágrábi kamarai titkár horvát nyelven zajos tetszés közt a »szép magyar hazára«, majd magyarul végezve a temesvári kereskedelmi és iparkamarára mondott felköszöntőt. Grünwald, az aradi kamara elnöke, az újonnan szervezett kamarákat éltette, melyek nevében Kubinyi szegedi kamarai titkár felelt. Demjén, a kolozsvári kamara küldötte Temesvár polgárságára üríti poharát, melyről látja, hogy, habár svábnak híresztelték, igaz magyar hazafiságtól van áthatva. Weisz kolozsvári küldött a temesvári kamarára, Nagy László helyettes polgármester a sajtóra, melynek nevében Lendvay szerkesztő, majd Barák Ármin felelt. Szóltak még Gnidkovszky szerkesztő, Wagner marosvásárhelyi kamarai alelnök, Plavsics lovagszéki titkár stb. A lakoma után folytatták a kiállítás megtekintését. Ma reggel az egész társaság Herkulesfürdőbe utazott, honnan holnap a Vaskapuhoz rándulnak. KÜLÖNFÉLÉK. — augusztus 3. A hiv. lapból. Kinevezések. Bayer István posta- és távirdatisztet, okleveles mérnököt, végleges minőségű posta- és távirdamérnökké nevezték ki. Névmagyarosítások: Löwy Adolf (Szeged) »Lánczy«-ra, Kreisler Béla (Karmács). »Kovács«-ra, kiskorú Frankel Sámuel és Márkus (Ó-Pécska) »Földes«re, Löwy Mór (Gyöngyös) »Lengyel«-re, kiskorú Kohn József (Kaba) »Kovácsira, kisk. Kohn Manó, Jenő és Sándor (Kaposvár) »Kertész«-re, Perigrosek János (Debreczen) »Pálfi«-ra, Klein Amália (Komárom) »Kánai«-ra magyarosították nevüket. Személyi hírek. Dr. Vajkay Károly a budapesti kir. ítélő tábla elnöke a mai napon hat heti szabadságra távozott; a kir. ítélő tábla önálló vezetését ennek folytán ilenczfalvi Sárkány József, a budapesti kir. itélő tábla alelnöke vette át. Bosnyák katonák a fővárosban. Az első boszniaherczegovinai gyalog zászlóalj, mely mint irtuk , tegnap hajnali két órakor érkezett Budapestre, a délelőttöt pihenéssel töltötte el. A II. ker. fő utczai Flórián-kaszárnya előtt csoportosan álltak a bosnyák katonák s a máskor különben csendes garnizont élénk zsivaj töltötte be. A bosnyák zászlóalj, melynek Werkljan Péter őrnagy a parancsnoka, négy századból áll, századondonként 76 emberből és 10 tisztből. A zászlóalj teljes létszáma 344. A bosnyák katonák legnagyobb része jól megtermett szálas legény. Ruházatuk kék posztó zubbony czinóberpiros hajtókával, és bő posztónadrág, de amely az alsó lábszárra két gombbal le van szorítva.Lábukon bakkancs van és a fejükön vörös török sipka sötétkék bojttal. A zászlóalj délután egy óra után teljes felszereléssel a 23-dik gyalogezred zenekarának kíséretében elindult a kaszárnyából az Országúton végig a »Szép Iloná«hoz. Itt a bosnyákok megvárták Lobkovitz Rudolf herczeg hadtestparancsnokot, ki nem sokára a tábornoki kar, nagyszámú törzs és főtisztek kíséretében meg is érkezett. A hadtestparancsnok a szemlével nagyon meg volt elégedve, mert a zászlóalj köréje gyűlt tisztikarának igen elismerő szavakat mondott. »Üdvözlöm az urakat — úgymond — és ama reményemnek adok kifejezést, hogy az önök zászlóaljával harczedzett és jól fegyelmezett csapatot nyertünk. Különben kijelenthetem, hogy én reám úgy a tisztikar, mint a legénység magatartása a legkedvezőbb benyomást tette. Önök még itt idegenek, de biztosíthatom, hogy kollegáik bajtársi szeretettel fogadják, őrizzék meg önök is a bajtársi ragaszkodást mindvégig.« A rövid beszéd után a zászlóalj Pilis Csabára indult. A 23. ezred zenekara egész Hidegkutig kísérte őket játszva a szebbnél-szebb magyar nótákat. A zászlóaljat jó darabig a hadtestparancsnok is elkísérte. Pilis Csabán a zászlóalj e hó 17-ig vesz részt a hadgyakorlatokon. A felségfolyamodvány ügye. A budapesti iparos kereskedelmi kamara tekintélyesebb tagjai — mint a M. F. írja — mozgalmat indítottak, hogy dr. Kochmeister Frigyest a kamarai elnökségről való lemondásra szorítsák. Értekezletet fognak egybehívni s azon kimondják, hogy Kochmeister magaviseletét a hazafiság szempontjából a legnagyobb mértékben elitélik s ezért őt a lemondásra felszólítják. Az értekezletet már a napokban összehívják s ugyanakkor felkarják szólítani Luczenbacher Pál főrendiházi tagot, hogy fogadja el a jelöltséget az elnöki tisztre. Pimiczia. A szervita atyák templomában ma délelőtt mutatta be dr. Gud enus Arthur áldozár első miséjét, Weiser Jézus-társasági atya manudoktorsága mellett. A predikácziót, Riesz Ferencz Jézus-társasági atya tartotta. A primiczán a templomban számosan voltak jelen, Feldöntött csónak. Salzburgból jelentik : Az Aber-tavon (St. Wolfgang-tó) tegnap este fél hat órakor az »Elisabeth« gőzhajó a világítótorony közelében nekiment egy átkelőket szállító csónaknak, melyben egy Gruber nevű orvos és az evező nő ültek. Mindketten a vízbe estek. Grubert azonnal kihúzták, de már halva; az asszonyt még nem találták fel. Az ügyvédjelöltek és joggyakornokok köre ma délután 6 óa órakor tartja évi rendes közgyűlését saját helyiségében. Baleset éjjeli gyakorlaton. A veszprémi honvédzászlóalj éjjeli gyakorlatán, mely a múlt pénteken volt, Németh Béla segédtiszt lova a temető mellett oly szerencsétlenül botlott meg a vak sötétben, hogy a fiatal tiszt a nyeregből messzire kirepült és a fején valamint a karján sérüléseket szenvedett. A bécsi szoczialista gyűlés. A tegnap tartott szoczialista népgyűlésen Pokorny pártvezér teljes határozottsággal elítélte a legutóbbi napokban terjesztett anarchista röpiratokat, minthogy ilyen röpirat csak őrültnek, vagy a szocziáldemokráczia ravasz ellenfeleinek műve lehet. Az pedig, hogy efféle anarchista röpiratok terjesztésére iskolásgyerekeket használnak fel, éppenséggel kárhoztatandó. Mulatságok. Leányfalun a most épülő katholikus templom javára szombaton tánczcal egybekötött nagyszabású ünnepélyt rendezett az ottani közbirtokosság s a nyaralók fiatalságából alakult rendezőbizottság s a mulatság nem várt összeget eredményezett a vallásos czélnak. Délután fellobogózott hajó szállította ki a mulatókat a községbe, melynek hajóhídján sorakozva várták a vendégeket a leányfalvi szép fővárosi leányok. Az ünnepély maga virágbazár és tombolával kezdődött, melyen a nyaraló hölgyeknek nem sok kínálgatásba, csak egy kérő mosolyba került, hogy fővárosi ismerős gavallérjaikat a tombolajegyek vételére bírhassák. A tombola jegyek eladása körül legnagyobb érdeme van Molnár Margit, Rausch Margit kisasszonyoknak és az Eleéd nővéreknek, kik ritka leleményességet tanúsítottak a jótékonyszél hasznára és a zsebek kárára, a tombola jegyek eladásában. A nyereményszámokat Molnár kisasszony húzta ki a szerencse-urnából s adta át a szerencsésnek a díszes csecsebecsékből, czukor s virágból álló nyeremény tárgyakat. Megjelentek a mulatságon herczeg Ghyka román főkonzul is családjával, továbbá Quebertz belga és Assim bey török főkonzulok. A Tombola után banker következett, melyen a pecsenyénél dr. Baky Géza megeresztette a tósztok zsilipjét, felköszöntvén a sikerült ünnep rendezőjét dr. Komlódy Lajost, ki után Mihályffi, a nemzeti színház tagja, mondott tósztot a hölgyekre. — Dr. Komlódy sikerült beszédben a ház úrnőjét, Szentes Imrénét köszönte fel, ki a jótékony czélból készséggel ajánlotta fel parkját és nyaralóját az ünnepély színhelyéül. —Bánó Béla a sajtót, mint a kulturális czélok pártfogóját köszöntötte fel, mire Déry Béla válaszolt. Bellágh László benczés talpraesett köszöntőben a vallásos és mulatni szerető hölgyek s a ház úrnőjének egészségére ürített poharat stb. — A táncz ezután kezdetét vette s ritka jó kedvvel folyt addig, mig az ablakokon betörő napsugár el nem