Pesti Napló, 1893. április (44. évfolyam, 95-123. szám)
1893-04-01 / 95. szám
Az új francia válság. Budapest, március 31. A francia köztársaság bomlásnak indult. Hogy mi lesz belőle, azt ugyan senki sem képes megmondani, de hogy az államszervezet hatalmai szétzüllenek, szemmel látható tény. A miniszterválság csak egyik jelensége a feloszlásnak. Hányadik már a miniszterválság a Panama-botrány kitörése óta? Hol egyenként buktak ki a miniszterek, mint Roche és Freycinet, hol az egész minisztérium bukott meg Loubet elnökkel s a Ribot-kormány nehezen érdekeit, feláldozván legjobb embereit egymásután, mig őt is utolérte végzete. A kormányválsággal párhuzamosan válságba került a képviselőház s a lemondott Floquet helyett új elnököt kellett választania. A szenátus is válságba került, midőn lemondott elnöke s a kormány és Carnot jelöltjével szemben a hirtelen elhunyt Ferryt választották meg. Carnot állása sem maradhatott érintetlenül, midőn Cavaignac ellene kelt s a franciák elkezdették utódját keresni elnöküknek. S nemcsak a politikai hatalmak jöttek zavarba, hanem a bíróság is a Panama-per illetéktelen befolyásolása következtében. És a végrehajtó hatalom, melyet a titkos rendőrség kompromittált. Hát a republikánus pártok hogyan állották ki a rázkódást ? Clémenceau, a radikálisok vezére elveszté tekintélyét, a többség, az opportunisták, a Panama-per által megviselve összevesztek és szétszakadoztak ; egyik rész tartotta, míg a másik a minisztereket buktatta, így ment tönkre egyik tekintély a másik után s a minisztériumok összeomlottak, a monarkisták és boulangisták által üldöztetve s párthiveik által megtagadva. Utoljára a régen ingatag állapot azon tört le, hogy konfliktus támadt a szenátus és a képviselőház között is, melyet a minisztérium közvetítése elhárítani képes nem volt. S a nagy Franciaország budget és kormány nélkül áll. A válságot tetézi, hogy a kamarában nincs többség semmi kormány és semminő programoi számára. S hova lett a képviselőháznak befolyása ? A közvélemény szidalmazza a parlamentet s feloszlatását kívánja, de még ez sem lehetséges, mert költségvetés nélkül egy kormány sem vállalkozhatni feloszlatni a parlamentet. Pedig ez a parlament már csak rombolni tud, s nem lesz képes ellentállani a viszonyok és a közvélemény nyomásának. E mellett a Panama-per és a vizsgálat foly tovább. Mindig új adatok fedeztetnek fel, mivel az intéző kezek gondoskodnak, hogy a köztársaság megmérgezését folytassák. A párisi gróf már ki is bocsátotta felhívását a királyság helyreállítására, ami eléggé mutatja, hogy elérkezettnek véli az időt, megbuktatni magát a köztársaságot. Nem oly könnyen fog ez neki sikerülni, mert nem eléggé kitűnő egyéniség arra, hogy a franciákat megnyerje és rajtuk uralkodjék. Midőn pedig levelében fiára hivatkozik, mint trónörökösre, a franciák kinevetik Melba operetténekesnő vándor szeretőjét. Ez a kilátás nem csábítja a franciákat, hogy helyreállítsák az 1848-ban megbukott királyságot. Carnot nem tarthatja magát, meglehet, hogy kis idő múlva követi Ribot urat. De Fülöp párisi gróf nem következik utána, sem elnöknek, sem királynak. Következik — az ismeretlen. Sokan az anarkiát látják a köztársaság nyomában, azt az anarkiát, mely St.-Denis-ben véres verekedést provokál a templomban. A vörös szocialista forradalmat. Nem első eset, hogy Páris ezt megkísérle, csakhogy a forradalom sohasem lehet kormányforma. Még akkor sem, ha győz. Valószínűleg ellenállhatatlan erővel előtérbe fognak lépni az általános választások, hogy Franciaország és a köztársaság sorsa felett a nép maga döntsön, általános szavazatának akaratával. A rázkódások halomra dönthetik mindazt, ami jelenleg Franciaországban uralkodó, de valaminek történni kell s minél nagyobb a zavar, annál közelebb a döntés az általános szavazatjog alapján. Az uj kamara, vagy az uj alkotmányozó gyűlés fog formát adni Franciaországnak s irányt jelölni belső és külső politikájának. A jelen köztársaság balesetei közé kell számítani azt is, hogy majdnem az egész külfölddel öszszeveszett. Angliával Egyiptom miatt, a hármas szövetséggel a régi gyűlölségből, Oroszországgal pedig a bizalomhiány rontotta meg a barátságot. A cár nem hisz a francia állapotok szilárdságában s az orosz nagykövetnek kellemetlenségei voltak a francia kormánynyal. S most mindennek tetejébe Brandes német hírlapíró kiutasítása képez egy kellemetlen diplomáciai incidenst. Mert azt Németország nem fogja tűrni s ebben igaza van , hogy alattvalóit, ha kiutasíttatnak, a tömeg inzultálja és megdobálja. De melyik francia kormány adhat ezért elégtételt a németnek és minőt ? A párisiak megköveznék az ilyen kormányt. És így a Braneres-ügy, melyet a német félhivatalos sajtó felkarolt, a felzavart Franciaországra nézve újabb izgalmakat és veszélyeket rejt. Ha így végig tekintünk a nagy állam egész közállapotán, csak két dolgot látunk, ami érintetlen: ezek a hadsereg és a tengerészet. Még ide a politikai dinamit robbantásai el nem halottak. Lehetséges tehát, hogy a hadsereg fogja eldönteni a válságot. Akadhat ismét egy Boulanger. De ha a hadsereg képezi és reorganizálja az államot, ez háborúra visz. Ekként a helyzet Franciaországban Európát nyugtalanítja, ha kitör a forradalom, és fenyegeti, ha kitör a háború. TART A. Dulcinea. — A Pesti Napló eredeti tárcája. — írta: Kóbor Tamás. A szertartásnak vége volt. Vőlegény, menyaszszony mint férj és feleség boldogan mosolyogva fogadták a gratulációkat. Midőn a hintó megindult velük, a hátam mögött egy pár kedves bakfis nevetett. Éreztem, hogy rajtam nevetnek. És akkor én haza mentem az én rideg, rendetlen cigány-tanyámra és reményvesztetten, megsemmisülten borultam le. — Nem fogom őt soha viszontlátni. Miért e csüggedés? Nem tudom, de babonás vagyok. Hiszek abban, a mi eszembe jut. Nem látom át, hogy azért, mert egy jó barátom megházasodott s egy pár kedves bakfis a hátam mögött nevetett, miért nem láthatnám viszont őt, úrnőjét az én életemnek, gyullasztó lángját az én lelkesedésemnek, a kinek nevében és a kinek dicsőségére viaskodom óriásokkal és hétfejű sárkányokkal, Dulcineát, a világ legszebb leányát ? De azért tudom, hogy mindennek vége, minden megváltozott. Az én rozoga vértezetemben, rozsdás fringiámmal még mindig olyan vagyok, amilyen voltam, s körülöttem a világ is olyan, amilyen volt! , de egy pár kedves bakfis nevetett a hátam mögött. És én most tudom, hogy hórihorgas alakommal nevetséges vagyok, hogy hőstetteimen mulatnak az emberek, hogy nem a varázslók csináltak szélmalmokat az óriásokból, hanem az én őrültségem nézte óriásoknak a szélmalmokat. Azok az idők, melyekről annyi hóbortos könyvet olvastam, elmúltak már, vagy tán sohasem voltak. A férfi szívehülgye nem kiván kegyetlen fegyverpróbákat, oda kell állatnunk az oltárhoz és a pap összead mindenkit, a ki elébe áll s a kinek írásai rendben vannak. Nem fogom őt soha viszontlátni. Csodálatosan kijózanodtam. Visszatértem második lovagi kirándulásomról a falusi dülöngő viskómba s tudom, hogy harmadszorra már nem fogok kivonulni. Nincs miért. Kigyógyultam hóbortomból. Még át kell esnem egy kis emésztő lázon, aztán osztogathatom józan tanácsaimat, őrült hóbortom bölcs tanulságait. Fiatal emberek, férfiak, ne küzdjetek szélmalmokkal s ne olvassatok könyvet, csak a Pester Lloyd esti lapját. Minden, a mi van, reális, s amit zsebre nem vághattok s amit meg nem ehettek, az nem létezik. Ha szerelem kell, szeressetek bele lehetőleg egy szép leányba, ha gazdag annál jobb — s iparkodjatok avance-álni a hivatalban, hogy a leány papája jó partiénak tartson. Mindenképen azonban csak olyan leánynyal váltsatok gyűrűt, a ki született, tényleg létezik s gondos anyja lehessen majdan gyermekeiteknek. És ha azután bölcs beszédem végén meghalok, a borbély meg a baccalaureus szomorúan mondja el fölöttem az epitaphiumot: „Szegény ember, kár hogy annyi szép tulajdonsága mellett életével kell megfizetnie olyan tanulságot, melyet minden veréb minden ágon csiripel.“ És Dulcinea! Te szép, te jó, te fényes istenremekje, a ki elraboltad éjszakáim álmát és álommá változtattad a világos nappal valóságát, te serkentője minden nemes törekvéseimnek, végcélja fáradságos bolyongásaimnak, te sem létezel! Az a lélek, a mely imád, az teremtett meg téged, nem létezel másutt, csak abban a hagymázos agyban, mely folyton reád gondol. Átbolyongtam a világot, hogy reád leljek s íme kitűnik, hogy sehol a világon nem vagy, csak én bennem. A te sugaras, emberfeletti szépséged nem az istenek remekje, hanem egy őrült, nevetséges ember képzeletbeli szüleménye. Nem fogom soha viszontlátni, mert sohasem láttam. Pedig egészen mostanig azt hittem, hogy láttam. Egy késő novemberi este az Andrássy úton járt előttem, egészen egyedül. Karcsú, magas alakja volt, fekete, elegáns toilette-ben. A fekete toilette-en kívül nem láttam rajta egyebet, csak a nyaka csigáját, melyen egy világító, szőke hajfodor lebegett. De ehhez a kis világos részlethez hozzáképzeltem az egész ragyogó ensemble-t. A szemembe fújó szél egyes parfüme-foszlányokat hozott felém: mile flowers volt. Illatozik, mint a virág! Láttam egy hamvas ovális madonnaarcot, finom metszésű orral, üde, piros ajkakkal. A homloka márványból való, ives, fekete szemöldökökkel, melyek alól fekete, mély szemek, félig szenvedően, félig szenvedélyesen tekintenek elő. Még egy parányi barna foltot is láttam a kerek, kicsi áll tövében s hallottam a csengő szoprán hangot is, melyen beszélni szokott. Ilyen ő, ilyennek kell lennie, ehhez a nyakcsigához csak egy ilyen arc illik, mely körül valami titokzatos színes köd lebeg, az emberfeletti szépség párolgása. Valami hajtott előre, hogy ott nyomban boruljak térdre előtte s kérjem, ékesítsen túl színeivel, hadd szerezzek nekik dicsőséget, de a józanság, mely most visszatért hozzám, akkor végsőt lobbant és viszszatartott: ne tégy bolondokat. Ki tudja, milyen az arca valóságban ? Talán pisze orrú, vizes szemű, ferde szájú? Talán rekedt, talán ki van pirosítva, talán elég ha tárcádat ajánlod föl, hiszen éjszaka egyedül bolyong az Andrássy úton és egészen otthonosnak érzi magát. Lehet, hogy ő az, de sokkal valószínűbb, hogy nem ő az. Ne légy bolond. Akkor lettem bolonddá, amikor a józan észre hallgattam. Az én éjjeli jelenésem befordult a Café Metropole-ba. Tényleg ki volt festve, tényleg rikító a hangja, hiszen ha a Metropole-ba megy, akkor az orfeumból jön. A csúf varázslók! Negyvennegyedik évfolyam. 1'őflzHésl trsi BachpíStt» F£gész évre .. •• 14 írt — Félévre............... 7 » «— 1 Negyedévre.... 8 „ 50 „ Egy hónapra .. 1 „ 20 „ Hipenkint kötszerházhoz küldve Egész évre .. ..18 írt — kr Félévre............... 9 „ n Negyedévre..** 4 „ 60 „ Egy hónapra .. 1 „ 60 „ Egyes szám ára: reggel kiadás .»M •• 4 kr Esti ki dán.. .... .... 3 n Kiadóhivatal: IV. Fimesek-tere, szrinciek-bsiin. ElSözetest firak vidékre csak reggeli kiadásért: Egész évre .... 14 fr kr. Negyedévre.... 3 „ 50 „ Reggeli és esti lap együtt küldve: Egész évre.... 18 „ — , Negyedévre.... 4 „ 50 „ Naponkint kétszerpostán küldve: Egész évre .. .. 20 frt —■ Negyedévre.. .. 5 „ — Esties szám ára: Reggeli kiadás........ 5 ki Esti kiadás................ 4 „ Szerkesztőség, K., Ferencsik-tare 3., Xe mm frtik 95. sz. Budapest, szombat, április 1. 1893. Mai számunk tizenhat oldal.