Pesti Napló, 1894. január (45. évfolyam, 1-31. szám)

1894-01-01 / 1. szám

folytatott politikátokat, amint helyesnek tartottuk és elfo­gadtuk kormányraléptedkor, épugy helyeseljük ma is, to­vábbá hazafias érzületetek, fényes tehetségetek, alapos ké­szültségetek s a múltban elért sikereitekben biztos zálo­gát látjuk a jövőre is drága hazánk és annak összes lakói szellemi haladását és anyagi jólétét előmozdítani törekvő működésieknek és a függő kérdések megoldására való reá­­termettségeteknek, miután örömmel ragadjuk meg az ünne­pélyes alkalmat, hogy téged és derék munkatársaidat to­vábbra is változatlan bizalmunkról és czéltudatos férfias tá­mogatásunkról biztosítsunk. (Éljenzés.) Így a múltra nézve az igaz elismerés, a jövőre nézve pedig a teljes, a változatlan bizalom és kitartás érzelmeitől eltelten kívánok én az országos szabadelvű párt nevében neked és tisztelt társaidnak régi magyar szokás szerint: boldog uj esztendőt! Hogy az 1894. esztendő hazánkra nagyjelentőségű és fontos év leszen, azt már ma mindnyájan tudjuk és érezzük; adja az ég, hogy az minden tekintetben jó és áldást hozó legyen!(Hosszantartó, meg-megujuló éljenzés.) Az éljenzés elhangzása után Wekerle Sándor minisz­terelnök megkezdette beszédét, melyet az egybegyűltek fe­szült figyelemmel hallgattak. Tisztelt barátaim! Engedjétek meg, hogy saját és minisztertársaim nevében mindenekelőtt köszönetet mondjak szíves megjelenésiekért, elismerő szavaitokért és őszintén viszonzott jókivánataitokért; köszönetét azért a megtisztelő bizalomért, melylyel politikai működésünkben szívesek vagy­tok bennünket támogatni. Ez a bizalom adta meg nekünk a jogcímet, adta meg az erőt, hogy nagy és nehéz kérdé­seket vethettünk fel, midőn alig 14 hónappal ezelőtt újabb működésünket megkezdettük. Ama újabban nyilvánuló biza­lom érlelte meg bennünk a reményt — nem, ennél többet — adja meg nekünk azt a bizos tudatot, hogy ezeket a nagy kérdéseket sikerrel s a közjó­r­a megoldani képe­sek is leszünk. (Lelkes éljenzés.) Ma, midőn egy uj eszten­dő -■ ránk, vissza­tekintek tisztelt barátommal az elmúlt esztendőre, ebben közéletünk folyásának nem meddő korszakát ismerem fel­ benne. Megalkottunk sok fontos és nagy horderejű tör­vényt, létesítettünk uj intézményeket s talán a minden­napinál gyorsabb ütemben munkálkodtunk kulturális és gazdasági érdekeinknek előmozdításán. De nem ezek az álladalmi és társadalmi élet életerős lüktetését magában is biztató jelenségek adják meg a múlt esztendőnek jellegét, hanem örökké emlékezetessé teszi azt a nagy alkotmányos közvéleménynek azon munkálkodása, mely nagy ideákat vetett fel, előkészítette, megérlelte azokat, hogy megtisz­tulva örökítse meg az elveket a törvénykönyvben. (Élénk tetszés és helyeslés.) A nagy ideáknak, habár két különböző, de sziszte­­matice összefüggő köre foglalkoztatott mindnyájunkat az elmúlt esztendőben: az egyházpolitikai kérdések s az admi­nisztráció reformálásának a szüksége. Előkészítettük az elsőket abban a szellemben, amint hagyományként vettük át azoktól, kik először vezették azokat be a magyar köz­életbe. (Igaz! Úgy van!) Merem mondani: megérlelődtek azok a magyar közvéleményben. (Igaz! Úgy van!) Elő­­készítettük azokat tisztán s minden változtatás nélkül úgy, amint megígértük, előkészítettük azon elveknek szemmel tartásával, hogy nem a vallásokat akarjuk sérteni, nem az egyházak jogait csorbítani, sőt éppen ellenkezőleg, a valódi vallási és lelkiismereti szabadságnak, a békés egyetértésnek újabb védvárait akarjuk megteremteni. (Élénk tetszés.) S elő fogjuk készíteni tisztelt barátaim, a nagy ideáknak másik csoportját is, a közigazgatási bíróságról szóló, már előterjesztett javaslaton felül a másik legfonto­sabbat, a községit közelebbről fogjuk bemutatni. Itt is az az elv vezérel, hogy tisztán és változatlanul terjessszük azt elő úgy, amint megígértük , hogy ezen törvények meg­alkotásával ne csak az állami adminisztráció rendezésének, hanem éppen úgy, mint az egyházpolitikai javaslatok által a magyar állam érdekeinek a magyar nemzeti élet konszo­­ldáltságának rakjuk le újabb alapjait és biztosíté­kait. (Éljenzés.) Gazdasági életünk rendszeres és fokozatos fejleszté­sének, gazdasági érdekeink kiválóbb gondozásának adó- és hitelügyünk rendezésének kívánjuk szentelni azt az időt és erőt, amely, közéletünket domináló nagy kérdéseknek megoldásán kívül még rendelkezésünkre álland. Biztosított helyzetünk és békés külviszonyaink módot nyújtanak ne­künk, anyagi erőnk, ha kellő óvatossággal és kímélettel használjuk fel az eszközöket, képesít bennünket arra, hogy egész tevékenységünket belviszonyaink rendezésének szen­teljük, s hogy a belviszonyok rendezésében közéle­tünk nagyobb szabású s nagyobb arányú fejlesztésén és előmozdításán közreműködhessünk, s én azt hi­szem, hogy nem a puszta vágyódásoknak, hanem a tet­teknek korszakát éljük, (Igaz! Úgy van!) amelyben a nemzet jövőjére kiható, azt újabban és újabban biztosító intézményeknek rakjuk le alapját. (Élénk helyeslés és tet­szés.) Erős bennem a meggyőződés, hogy úgy általános politikai felfogásunk, mint különösen ezekben a közéletünket domináló nagy kérdésekben kitűzött irányunk nemcsak a helyes, hanem a valóban szükséges és az egyedül lehetsé­ges is, (Igaz! Úgy van!) és éppen azért, mert erős ben­nünk a meggyőződés, azokkal a h­irdelésekkel szemben, amelyek a kormány kebelében felmerülő ellentétekről és változásokról minduntalan felh­angzanak és a kormány szándékaira és eljárási módjára nézve — nem kétlem, szándékosan — terjesztetnek, legyen elég megjegyeznem,­­ hogy mi, meggyőződésünk parancsszavát követve, áll­hatatosan és kitartással (Hosszas lelkes éljenzés.) és bár egész határozottsággal, de mindig a nagy ideákhoz méltó fegyverekkel fogunk változatlanul törekedni azok életbe­léptetésére. (Lelkes éljenzés.) Az, aki megírja a múlt esztendőnek történetét, köz­életünknek egyik alárendelt, sőt mondhatom kicsinyes jelenségeként talán azt is feljegyezheti, hogy nagy mun­kálkodásunk közepette minduntalan vádakkal, gyanúsítá­sokkal is meg kellett küzdenü­nk. (Úgy van!) De, valamint helyesen jegyezted meg tisztelt barátom, hogy ezeket a vádakat s gyanúsításokat az események csakhamar meg­hazudtolták, úgy, azt hiszem, épségben túl fogjuk élni, a hirlelések e korszakát is. (Zajos helyeslés és éljenzés.) Mi kitartással és határozottsággal állunk meg a ki­bontott zászló alatt, azt a társadalmi rétegek egymás ellen való harcában, azt méltatlan mindennapi küzdelemben megtépetni nem engedjük, (Zajos helyeslés) hanem mint ideáink biztos győzelmének jelvényét kívánjuk elől hordánk Ha harcba kell vinnünk, harcba viszszük, de abban a harcban is tisztán és méltóan fogjuk azt megóvni, mert harcunk csak az igazak harca lehet. (Hosszas, élénk tetszés és éljenzés.) Bízunk a magyar közvélemény erejében, tisztaságában és érettségében, hogy álladalmi és nemzeti szükségleteink valódiságának felismerésében magát félrevezettetni, meg­téveszteni nem engedi. (Élénk helyeslés.) Bízunk abban, hogy politikai irányunktól, különösen a nagy ideák tekintetében felvetett és követett iránytól magát eltereltetni nem fogja. (Élénk helyeslés.) Tudjuk azt, tisztelt barátaim, hogy ezek a nagy kér­dések — legalább ezek közül sok — nem kizárólag a mi szellemi sajátunk, azok a nagy közvéleménynek váltak közkincsévé. Tudjuk, hogy azok keresztülvitelében szá­mítanunk kell — és talán bizton számíthatunk — másoknak közreműködésére is. (Élénk helyeslés) de mégis hozzátok, csakis hozzátok, akikhez a politikai szolidaritásnak nemes köteléke fűz, fordulhatunk az­zal a kérelemmel, ajándékozzatok meg bennünket to­­vábbi szíves támogatástokkal, ajándékozzatok meg azzal a politikai bizalommal, amiért saját és minisztertársaim ne­vében ismételt közönetet mondani a mai napon, legkedve­sebb kötelességemnek tartom. (Hosszantartó meg-meg­újuló lelkes éljenzés.) A miniszterelnöki elnökének palotából a szabadelvű párt tagjai báró Bánffy Dezsőhöz, a képviselőház el­nökéhez hajtattak. A képviselőhöz elnökénél. A képviselőház csömöri-úti lakásában vagy nyolcvan képviselő gyülekezett össze. Nevükben Busbach Péter a következő szavakkal üdvözölte: Nagyméltóságú elnök úr! Mélyen tisztelt barátunk! Midőn ma megjelentünk előtted, hogy újévi üdvözle­tünkkel tisztelt és szeretett személyed iránt való ragaszkodá­sunknak és barátságunknak kifejezést adjunk; tesszük azt világos tudatában ama nagy feladatoknak, melyeket pár­tunknak megoldani és ama nagy küzdelmeknek, melyeket azokért megvívnunk fog kelleni. Ezen feladatok sikeres megoldása együttes erőnket fogja igénybe venni. Nagy időket élünk. A haza újjáalkotását, a nemzet megifjodását akarjuk lehetővé tenni. Egy ezeréves dicsőség és szenvedélyes múlt után egy ezeréves dicsőségteljes jövő alapjait akarjuk lerakni. (Úgy van!) Ahhoz képpest, amint az e célhoz vezető alkalmas utakat megtaláljuk, a meg­felelő eszközöket helyesen választjuk: fog felettünk a a történelem elismerőleg, vagy kárhoztatólag ítélni. (Igaz! Úgy van!) Egy negyedszázados erőgyűjtés után megkezdtük ama reformokat, melyeket alapvetőknek tekintünk. Nem kezdtük meg korábban , mert nem kezdhettük. Mert sem anyagi erőnk, sem a szellemek előkészültsége ily nagy kezdeményezés átérzéséh­ez és befogadásához nem volt meg. Most is sok oldalról azzal vádolnak, hogy a munka meg­indítása még idő előtti. De megindidítottuk e reformokat most, mert megérkezettnek tartjuk ahhoz az időt mindkét irányban. (Helyeslés.) Ezen reformok horderejüket tekintve, semmiben sem állanak mögöttük a 48-diki átalakulásoknak, sőt azoknak egyenesen kiegészítő részei, melyek nélkül amazok sem volnának képesek azt a hivatást teljesíteni, amiért meg­alkottattak. Mert midőn 1848-ban a magyar állam individualitá­sát törekedtünk kidomborítani, annak önállóságát és füg­getlenségét biztosítani, fejlődésének és megerősödtetésének feltételeit megszerezni, ma a magyar szellem, a magyar nyelv minden irányban való fejlődhetésének és érvényesü­lésének, magyar földünk népei együttérzésének és össze­tartozási szellemének alapjait akarjuk lerakni. És az e részbeli törvényalkotói munkában a te bölcs vezetésed a sikernek nagy biztosítékát nyújtja. Mert célunk elérésében nem a legyőzés, hanem a meggyőzés van személm­e előtt. Hogy ezen útról a leghevesebb küzdelem közepette is le ne térjünk: e felett elnöki tapintatod és erélylyel párosult bölcs mérséklésed őrködni fog. A közigazgatás államosításával a magyar állameszme terjesztését, hatalmának és tekintélyének az állam legszélső zugába leendő bevitelét és elismertetését, az egyházpolitikai reform által pedig a különböző fajú és vallási­ lakosoknak egymáshoz közelebbh­ozását és a magyar szellem és kul­túra érvényesítése mellett a magyar állampolgár eszméjében való egybeolvadását akarjuk elérni. És el akarjuk hárítani mindazokat az akadályokat, melyek e cél elérésének eddig útjában állottak. (Helyeslés.) De önmérsékletünk nem megy annyira, hogy megtűr­jük az ellenszenv mesterséges újítását; nem fogjuk tűrni az állam integritása vagy egysége ellen intézett izgatásokat. Ez a föld ezer év óta magyar és ennek jövőben is magyar­nak kell maradnia. (Éljenzés.) A magyar állameszme meg­valósítása jelenti a konszolidálást, a fennmaradást, annak meghiúsítása pedig­­ a felbomlást, a megsemmisülést.­­ Ez okból az állam integritása elleni konspirációk, bármi cégek alatt űzetnek, a honárulás bűnét képezik, és ilyennek eltűrése­­ bűnrészességet jelent. (Helyeslés.) Megelégedéssel konstatálhatjuk, hogy e részben a pártok közt nincs véleménykülönbség — amint az másként nem is lehet. Kétségtelen, mert a parlamenti kormányzás termé­szetéből folyik, hogy a közállapotok javulásáért vagy hanyat­­lásáért, első­sorban mi, a szabadelvű párt, mint többsége, és a képviselőház működésének vezetője, és a kormányhatalom forrása vagyunk felelősek. De ezen felelősséget emelt fővel és büszkeséggel viseljük. Egy tekintet arra: mit létesítet­tünk ez országban? hová emeltük kulturális és — minden természeti csapás dacára — anyagi tekintetben is ? igazolja e részbeli önérzetünk jogosultságát. (Helyeslés.) A most megnyílt újévben reánk váró küzdelmek és munkák elé is azon nyugodtsággal megyünk, amely a ki­tűzött célok eléréséhez szükséges. (Tetszés.) Reméljük, hogy a leghevesebb küzdelmek között is fenn fogjuk tarthatni a parlament tekintélyét, amelylyel bírnia kell az ország előtt és amely emeli az ország tekintélyét a külföld előtt. (Éljenzés.) Bölcs vezetésed fenn fogja tartani az egyensúlyt a pártok közt és a tárgyilagosságot tanácskozásainkban meg fogja óvni. Kívánunk neked ehhez az újév alkalmából Istentől erőt és egészséget és kérünk, tarts meg bennünket tovább is baráti érzelmeidben. Isten éltessen. (Hosszantartó zajos éljenzés.) Báró Bánffy Dezső az üdvözlő beszédre következőleg válaszolt: Kedves, igen tisztelt barátaim! Nagy szavakat, nagy eszméket és elveket tartalmazó beszéddel üdvözölt engem, a képviselőház ez időszerinti elnökét, engem, szorosan véve olyan valakit, aki helyzetemnél és állásomnál fogva a politi­kai pártkérdések napi küzdelmeiben részt nem veszek s akit azon állásnál fogva, a­melybe bizalmatok révén jutot­tam, egész pártatlanság és részrehajlatlan magatartás kell, hogy irányítson. Az itt elmondottakhoz a magam részéről legalább annyiban hozzájárulok, hogy örömömet fejezem ki a fölött, hogy nagy célok, nagy eszmék által lelkesítve látom azon pártot, a­melynek kebeléhez magam is szeren­csés vagyok tartozni, midőn az elnöki székben nem ülök (Éljenzés.) Érzem, tudom fontosságát azon időnek, amelyben élünk. Tudom nagy jelentőségét azon kérdéseknek, melyek­nek eldöntése előttünk áll. Tudom, hogy az ezen kérdések eldöntése körül folyó harcban tárgyilagos és tapintatos vezetés szükséges, s hogy megtartassanak azon formák, amelyek szem előtt tartására az elvekért és a lényegért küzdő pártoknak magukat érvényesíteniük kell, s amely lényegnek érvényre juttatása a pártcélokat is kell, hogy biztosítsa. (Élénk helyeslés.) Én, tisztelt barátaim, mint az elnöki széken ülő, kö­telességemnek tartom ügyelni arra, hogy a pártok küz­delme a formák között történjék, figyelmeztetnem kell titeket, hogy nemcsak az én érdekem a formák megtartá­sával a lényegért küzdeni, hanem a tietek is, mert ez biztosítja a jövőt s a parlamenti élet rendes folyását, s mint a múltban, ne történjenek ismételten precedensek, amelyek aztán ezen jövőt aláássák s az ügyek intézését nehezebbé s néha lehetetlenné teszik. Akkor, midőn azon szíves üdvözletért, melyben engem részesittek, köszönetemet fejezem ki, egyidejűleg kérem az elmondottakra való hivat­kozással támogatástokat, amelyben részesítenetek kell a formák tekintetében is, ha azt akarjátok, hogy azon nagy elvek és eszmék, amelyeket tisztelt szónokotok felsorolt s amelyek a szabadelvű párt jelszavai, érvényesüljenek. (Élénk helyeslés.) Kétségtelen, hogy a formák ezen betartásával érhetjük el nemcsak azt, hogy a parlamentnek az ország­ban tekintélye lesz, hanem biztosítva lesz az ország tekin­télye a külföld előtt is. (Élénk tetszés.) Kétségtelen, vannak az általad jelzett törekvések közt olyanok is, amelyek pártkérdést nem képezhetnek, s amelyek a magyar nemzeti állam és a magyar állameszme érdekében kell, hogy mindenki által pártkülönbség nélkül helyeseltessenek. És ha e tekintetben nézeteltérés nincs is, de lehet eltérés az időre és formára nézve. Ezen idő és forma körül való küzdelemben lehetnek tévedések és ellentétek, amelyeknek kiegyenlítése nekem köteles­ségem s amely törekvésemet támogatni nektek is köteles­­ségtek. Reménytem szíves jóakaratotokat és kérem tisz­telt barátaimat és pártfeleimet, hogy mint a múlt évben, részesítsetek támogatástokban, ott ahol szükséges buzdí­­tólag, ahol talán szükséges mérséklőleg is, hogy legyen módomban a formák szigorú megtartása mellett a lényeget a küzdelemben érvényesíteni. A győzelem a tiétek lesz, biztosítására a második ezredévnek, mit hogy az Isten megérnünk engedjen, mindnyájan szívből kívánjuk. Az Isten éltessen benneteket. Báró Bánffy ezután minden egyes képviselőnek külön is megköszönte az üdvözlést és szívélyesen búcsúzott tőlük. Ezzel a szabadelvű pár újévi üdvözlése véget ért. A nemzeti pártban. A szokott újévi üdvözléseket a nemzeti párt klubhe­lyiségében délelőtt tizenkét órakor tartották meg. A fővá­rosban tartózkodó nemzetipárti képviselők teljes számban megjelentek és a belépő gróf Apponyi Albertet zajos éljenzéssel fogadták. A párttagok állva hallgatták végig Ilovánszky Nándor üdvözlőbeszédét, aki meleg szavakban tolmácsolta a párt ragaszkodását szeretett vezérének. Majd a függő politikai kérdések érintésével biztosította a vezért, hogy törhetetlen hűséggel fogják követni a nagy nemzeti fel­adatok útján, és hogy pártjára bizton számíthat az elveiért vívott nemes küzdelemben. Beszéde igy hangzik: Mélyen tisztelt barátunk! Szeretett Pártvezérünk! Családi körülményeid úgy alakultak, hogy ez alka­lommal, uj év napján körünkben van szerencsénk üdvözöl- 1894. január 1.­1. szám.

Next