Pesti Napló, 1894. július (45. évfolyam, 180-210. szám)
1894-07-01 / 180. szám
180. száza. Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ, 1804. július 1. 3 A kamara üzenetének szövege még nincs véglegesen megállapítva. Az elnök annyit közölt a felirat tartalmából híveivel, hogy az üzenet Carnot emlékének szentelt kegyeletes szavakkal fog kezdődni, a külpolitikában erősen hangsúlyozni foggja a békét, amelyet Franciaország érdeke megkövetel és az új elnök szívén visel. A belpolitikában is a békét fogja hangoztatni a felirat, amely előreláthatólag kedvező benyomást fog tenni a republikánusokra. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, június 30. Utolsó érdemleges ülését tartotta a Ház. Szerdán még egyszer összeül, hogy átvegye a főrendiház üzeneteit és meghallgassa a kormány esetleges előterjesztéseit, aztán a nagy parlamenti esztendő, a legizgalmasabb és legeredményesebb munkásság esztendeje lezárul. Könyet csak azok hullatnak érte, akiknek igazi törekvéseiről ez az esztendő letépte a hazug fátyolt, de a nemzetnek nincs oka a könyhullajtásra, mert soha sem volt együttérzőbb törvényhozásával, mint most, és régóta nem teljesedett vágya olyan teljességben, mint az idén. S a nemzet nem is fogja elfelejteni a parlamentnek ezt az esztendejét, amely örökre a liberális reformokról fog neveztetni. A mai utolsó ülésen a delegáció tagjait választották meg, azaz hogy csak a kormánypárt választotta, mert a függetlenségi párt elvből nem választ, a nemzeti párt pedig nem választhatott, mivel hogy kissé nehéz választani a távolságból. Ugrón Gábor személyes hívei azonban szavaztak, de nem választottak, mert Ugrón Gábor az idén már nem ment bele a delegációba. A miniszterelnök különben már ma jelezte, hogy az október elején tartandó első ülésben be fogja terjeszteni az 1895. évi állami költségvetést. A képviselőház ülése június 30-án. Kezdete délelőtt 10 órakor. Elnök: Báró Bánffy Dezső. Jegyzők: Molnár Antal, Bartók Lajos, gróf Esterházy Kálmán. A kormány részéről jelen vannak: Wekerle Sándor, Hieronymi Károly és Josimipcich Imre miniszterek. A mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után harmadszori olvasásban is megszavazzák a tegnap letárgyalt bélyegnovellát és a baja-zombor-újvidéki, valamint a szent, lőrincz-szlatina-nasici vasút engedélyezéséről szóló törvényjavaslatokat. Ezután Rudnyánszky Béla, mint az összeférhetetlenségi bizottság tagja leteszi az esküt. Az elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. A nyári szünet. Wekerle Sándor miniszterelnök: Tisztelt képviselőház! A múlt ülések egyikén voltam bátor a tisztelt Háznak előterjesztést tenni a Ház munkarendje iránt. Az akkor fölsorolt törvényjavaslatok, melyeknek mostani tárgyalásába beleegyezni méltóztatott, mindannyian le vannak tárgyalva; ennélfogva azt az indítványt vagyok bátor tenni, hogy a Ház még a jövő héten tartson egy, nem érdemleges, hanem formai ülést, elnöki, bizottságiesetleg kormány-előterjesztések és tűrendi üzenetek átvétele végett. Azután kérem a tisztelt Házat, hogy üléseit felfüggesztve, illetőim magát október elejéig elnapolva, a Ház elnökét bízza meg azzal, hogy az október első "napjaiban tartandó ülést a szokott módon hívja össze, amely első ülésen mindjárt igyekezni fogok az 1895. évi államköltségvetést előterjeszteni. (Helyeslés.) Kérem tehát, méltóztassék kimondani, hogy a Ház október elejéig érdemleges ülést többé nem tart, illetőleg magát addig napolja el és az elnök urat bízza meg, hogy az október elején tartandó ülésre a tisztelt Házat szokott módon hívja össze. (Helyeslés). Az elnök a miniszterelnök előterjesztését mint a Ház határozatát enunciálja, mire az elnököt felhatalmazzák, hogy képviselői állások megüresedése esetén az új választás iránt intézkedhessék; egyúttal megbízzák a Ház elnökét,, hogy ő felségét születése napján a Ház nevében üdvözölhesse. A delegátusok választása. Következik a napirend szerint a delegáció tagjainak választása. Választandó 40 rendes és 10 póttag. Madarász József elvtársai nevében kijelenti, hogy sem a delegációkban nem vesznek részt, sem a választáshoz hozzá nem járulnak, miután a függetlenségi párt, mint minden közösügyes intézményt, a delegációkat is megszüntetni kívánja. Hogy tehát a képviselők neveinek felolvasásakor ne legyenek kénytelenek egyenként jelenteni, hogy nem választanak, ő teszi meg a kijelentést.. Óhajtja, hogy minél előbb bekövetkezzék az az idő, hogy többségre jutva, leszavazzák azokat, kik a delegációba választani óhajtanak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azután megválasztották a delegáció tagjait s mialatt a jegyzők összeolvasták a szavazatokat, szünet volt, amely után az elnök a szavazás eredményét a következőkben hirdeti ki: Rendes tagok lettek: Gróf Andrássy Tivadar, gróf Apponyi Albert, Ábrányi Kornél, Berzeviczy Albert, gróf Bethlen Ödön, Bolgár Ferenc, Ensbach Péter, Csernátony Lajos, Czernkovich Miklós, Darányi Ignác, Dániel Ernő, Dókas Ernő, Fáik Miksa, Fenyvessy Ferenc, Finger Károly, Francisci Henrik, Gyurkovich György, Harkányi Frigyes, Hegedűs Sándor, báró Huszár Károly, dr. Jókai Mór, Kiss Pál, Mohay Sándor, dr. Münnich Aurél, gróf Nákó Kálmán, báró Nikolics Fedor, báró Nopcsa Elek, báró Nyáry Béla, Pavics Ármin, Perczel Dezső, Rakovszky Géza, Rohonczy Gedeon, Szerb György, Széll Kálmán, gróf Teleky Sándor, Tisza Kálmán, gróf Tisza Lajos, Tolnay Lajos, Urányi Imre, gróf Zichy Jenő. Póttagok a sorrend szerint: Görgey Béla, Gajári Ödön, Ádámovics Béla, gróf Thoroczkay Miklós, Dániel Gábor, Papp Géza, Chorin Ferenc, gróf Teleky Domokos, Meltzl Oszkár és Klobnsitzky János. A jegyzőkönyv hitelesítése előtt az elnök kellemes nyaralást kíván a Ház tagjainak. (Élénk felkiáltások: Éljen az elnök!) Ülés vége 11 óra 45 perckor. — Megőrült? — kiáltott vörösen a vendég. , — Megőrültem — felelte Háry Benedek. És nem szándékozom kávéházam kávéjával melengetni a kígyót, aki kávéházam Fialáját megmarja. — Vigye el az ördög magát, a kávéházát és Fialáját ! — Ne tovább uram, mert kidobom. — Látni szeretném — dühöngött a vendég. — Kívánsága nekem parancs — szólt hidegvérrel Háry Benedek és galléron ragadva az új kávéház első vendégét, kidobta az aszfaltra, ahol ekkor már nagy tömeg nevette a kávéház csodálatos címét. — Ezért törvény elé viszem — ordított a szerencsétlen vendég az aszfalton. — Uraságod mélyen lekötelez — felelte Háry Benedek és hajlandónak nyilatkozott, hogy a haragos úrral mindjárt a rendőrséghez megy. A haragos úr azonban kocsiba vágta magát s Hóry Benedek, hogy minden szökési kísérletet megakadályozzon, frakkeren vágtatott utána. Valóságos kocsiverseny volt s a jury — ha van — konstatálhatta volna, hogy a haragos ur és Hóry Benedek holtversenyben érkeztek a rendőrség palotája elé. A kocsiból azonban Hóry ugrott ki előbb. — Tessék előre sétálni — szólt udvariasan ellenfeléhez. •— Őrült — sziszegte fogai között a kidobott ur és felsietett panaszával a napos tisztviselőhöz, aki szinte megrémült, amikor a két férfi berontott szobájába. — Ez az úr kidobotta kávéházából — szólt a haragos. — Ezt az urat kidobtam a kávéházamból — erősítette szavait Hóry Benedek. — Ok nélkül . . . — Okkal. Politikai nézeteltérés volt közöttünk. — Tartsunk rendet — szólt közbe hivatásához képest a rendőrtisztviselő, de Hóry Benedek, mint valami akadémikus a fölfedezett klasszikus szöveget, folytonos glosszákkal szakította meg s a haragos ur most már dühös úrrá lett, aki mélyen sajnálta, hogy nincs otthon a hivatalos helyiségben, mert különben kilökte volna a szemtelen kávést. Végre a tisztviselő tekintélye hatott és a dühös úr előadhatta panaszát, amelyet Háry Benedek az utolsó betűig megerősített, csak annyit jegyezvén meg, hogy az ő kávéháza az ő vára, saját várában pedig csak olyan politikai véleményeket hajlandó megtűrni, amelyek az övéivel megegyeznek s inkább lemond az ellenkező véleménynek nagybecsű látogatásáról, amit annál könnyebben tehet, mert vendégeinek tömeges megrendelései úgy sem engednék meg, hogy az ellenkező véleményüeket is pontosan kiszolgálja. A rendőrtisztviselő is őrültnek szerette volna mondaniHáry Benedeket, de nem akart rossz példát adni és egyenesen kijelentette, hogy a kávés úr helytelenül járt el, minélfogva bírságot kell fizetnie. — Mennyit? — kérdezte Hóry Benedek. A rendőrtisztviselő azt felelte, hogy ez attól függ, hajlandó-e sajnálni tettét. Hóry ekkor megkérdezte, hogy mennyiben mérsékelné az a körülmény a bírságot s miután meghallotta, hogy a differencia legföljebb hatvan kávé, határozottan kijelentette, hogy tettét nem sajnálja. Egyúttal elővette tárcáját és nyugta ellenében hiány nélkül kifizette a bírságot Udvariasan köszönt és eltávozott, miközben a haragos úr és a tisztviselő kölcsönösen konstatálták egymásról, hogy veszedelmesen hasonlítanak egy bizonyos új kapuhoz. Háry Benedek pedig összesen egy órai időveszteséggel visszaérkezett kávéházához és nagyon természetesnek találta, hogy zsúfolva van. A legnagyobb asztalnál ült és beszélgetett maga a védőszent, Fiala Menyhért úr, körülötte pedig a kerületben lakó hívei, akiket a korai idő sem tarthatott vissza, hogy az esemény csodájára ne jöjjenek. Az utcai közvélemény hamar megvitte az elvek konzekvenciáitól sem tágító kávés tettének hírét s az uj kávéház falai visszhangozták az éljeneket, amelyekkel a rendőrségtől visszatérő Háry Benedeket fogadták. S mikor az esti lapok bőven megirták az esetet, az egész kerület egyszerre két pártra szakadt. Az egyik párt az ajtón át iparkodott az uj kávéházba, a másik párt az ablakokon át, amelyeket erre a célra kövekkel hajigált be. Valóságos ostromállapot volt. Benn egymás hátán a Fiala Menyhért fanatizált hivei, künn a Fiala irigyeinek és ellenségeinek tábora. (Cegléd város küldöttsége a miniszterelnöknél.) Wekerle Sándor miniszterelnöknél ma délután tisztelgett Cegléd város küldöttsége, hogy átadja a díszpolgári oklevelet. A küldöttség, amelyet Gubody Ferenc polgármester, Szalay Sándor főjegyző és Takács Ferenc református lelkész vezetett, harminc tagból állott. Gubody Ferenc polgármester, a küldöttség szónoka, a miniszterelnökhöz intézett beszédében kiemelte, hogy Cegléd városa hazafias kötelességének tartotta a miniszterelnököt, a szabadelvű eszmék legkiválóbb bajnokát, díszpolgárává választani. Wekerle Sándor miniszterelnök köszönetet mondott a megtisztelésért, amelyben Cegléd városa részesítette. Különös örömmel tölti el e város polgárságának elismerése és ama reményének ad kifejezést, hogy a hazaszeretetben és a haza javának előmozdításában a jövőben is találkozni fog Cegléd város hazafias polgárságával. Ezután a miniszter— Éljen a Kávéház a Fialához! — lelkesedtek benn. — Pokolba Fialával! Törjük be az ablakokat! — ordították künn. S ha Fiala nem is sietett a pokolba, viszont az ablakok csakhamar fölvették a néhai nevet. A rendőrségnek kellett közbelépnie. Ekkor az utcai tábor a rendőröket nézte ablakoknak s feléjük röpítette köveit. A rendőrök nem törtek be (kár is lett volna, mert ők nem voltak biztosítva), ellenben kitörtek s éjfélre szétverték a lázongó tömeget De már ekkor ki volt adva a jelszó: — Becsületes ember és a kerület igaz fia nem megy olyan kávéházba, amely Fialához címeztetik. Viszont a másik oldalon. — Bitang és nem az apja fia, aki más kávéházba jár, mint amely dicső vezérünk nevét viseli. És ha felakasztanak az asszonyok, erkölcsi kötelességünk, hogy minden nap itt legyünk a harcmezőn ... Ez az erkölcsi kötelesség pedig körülbelül háromszáz polgárra nehezedett... IV. Két esztendő alatt a kávéház egész falánkságában megmutatta magát. Nem fért a bőrébe és megette a szomszédos trafik helyiségét, a másik oldalon pedig a Willig és Unwillig cég ősi helyiségeit, amelyekből ki kellett hurcoltatni a gyertyákat és gyufákat, mert a falánk kávéháznak uj szobákra volt szüksége. Amint mondani szokás, virágzott s olyan csodálatos növénynek látszott, amely sohsem is fog elvirágozni. Állandóan zsúfolva volt és kávéháza mintájára Háry Benedek is egyre falánkabb lett és alig fért a bőrébe. Az egykori Ylang-Ylang tönkrement tulajdonosai már mind pincérei voltak s Háry Benedek, ha elnézett rajtuk, bizonyos önérzettel súgta magának: — Szegény bogarak, akik megszülték nekem a következő pillanatot . . . Valóban, ez a következő pillanat jól fizetett, Háry Benedek az éjszakák klasszikus csöndjében sokszor elképzelte, hogy ilyen fészekben ülhetett a néhai Polikratesz, akinek még a tengerbe dobott talizmánját is visszahozta egy hal. Sokszor kísértésben BELFÖLD. Finale. A házasságjogi törvényjavaslat parlamenti tárgyalásának teljes befejezését a következő jegyzőkönyvi kivonattal adta tudtára a képviselőház a főrendiháznak: 4393. jegyzőkönyvi szám. A napirend során következett a főrendiházi üzenet tárgyalása, a házassági jogról szóló törvényjavaslatba egy új szakasznak felvevése tárgyában. A Ház hozzájárult a főrendiháznak javaslatához s ehhez képest a maga részéről is elhatározta a házassági jogról szóló törvényjavaslatba a következő új, 149-ik szakasznak felvevését: „Ezen törvény a házasságkötésre vonatkozó vallási kötelességeket érintetlenül hagyja.“ A főrendiház tudomásulvevés céljából szokott módon értesíttetni fog erről a határozatról, melylyel a házassági jogról szóló törvényjavaslat tekintetében a két Ház között teljesen helyre van állítva a megegyezés. Dr. Molnár Antal, a képviselőház jegyzője, A főrendiház ülése. A főrendiháznak július 3-án kedden délelőtt 11. órakor ülése lesz, a következő napirenddel: 1. Elnöki előterjesztés; 2. a delegáció tagjainak megválasztása; 3. az 1891. évi közösügyi zárszámadásra alapított végleges leszámolás szerint Magyarország terhére mutatkozó tartozás fedezéséről; 4. egy képzőművészeti kiállítási épület létesítéséről és az erre szükséges költségek fedezéséről; 5. a sörtermelés megadóztatásáról szóló törvényes határozmányok részbeni módosításáról szóló törvényjavaslatok megvitatása; 6. A totalizátor szabályozásáról a lóversenyeknél; 7. a törvénykezési bélyegekre és illetékekre vonatkozó törvények és szabályok módosításáról; 8. a bazombori-ijvidéki, és 9. a szt. lőrinc-szlatinanasici helyiérdekű vasút engedélyezéséről szóló törvényjavaslatok; 10. a szombathely-rumi helyi érdekű vasút; 11. a gyulafehérvár-zalatnai és 12. a versec-kabini helyi érdekű vasút engedélyezéséről szóló miniszteri jelentések. Megyék és városok.