Pesti Napló, 1894. augusztus (45. évfolyam, 211-240. szám)
1894-08-01 / 211. szám
211. szám. Budapest, szerda PESTI NAPLÓ, 1894. augusztus 1. *ű nspirációja ellen kellett olyan honvédség felállítását, megkísértenie, amely a nemzeti véderő eszméjének megfeleljen. A Grivicsics-féle katonapárt nyílt sisakkal lépett fel a magyar delegációban, míg a magyar lapok azt követelték, hogy a honvédséget lássák el technikai csapatokkal, ágyukkal és tüzérséggel. A Honvéd című lap ezt a követelést a legerélyesebben hangoztatta; főmunkatársai(egy 1866-ban megsebesült császári királyi katonatiszt, aki Bécsben lakott, miután tiszti rangjáról lemondott), egész cikksorozatban mutatta ki, hogy a honvédség nem éri meg a reá költött milliókat, ha nem lesz tüzérsége. Vilmos főherceg figyelemmel kisérte a Honvéd cikkeit, és végre az írót, akit jól ismert, magához hivatta. Igen barátságosan fogadta őt és a honvédségnek tüzérségggel való ellátásáról következőleg nyilatkozott neki: — Elvileg minden katona elismeri, hogy a magyar honvédség csak akkor felelhet meg hivatásának, ha ágyukkal és technikai csapatokkal bír. Én teljesen bízom a magyar nemzet lojalitásában, és azt óhajtanám, hogy mentél elébb teljesüljön a magyar nemzet kívánsága. Hanem ez nem oly könnyű, mint sokan képzelik. A közös hadsereg egyik fő hiánya, hogy nincs elegendő számmal sem ágyúja, sem tüzérsége. Oroszországnak 3000 ágyúval többje van, mint nekünk, és tüzérségének létszáma ennek megfelel. Ebből önként következik, hogy a hadsereg harcképessége szempontjából én nem engedhetem meg, hogy az ágyúk és tüzérség még kisebbíttessenek azáltal, hogy egy részét a honvédséghez áthelyezik. Nagy mértékben szaporítanunk kell a tábori és vári tüzérséget, ez pedig sok millióba fog kerülni, de addig, míg a hadsereg nincs teljesen ellátva a hadtestek létszámának megfelelő ágyukkal és tüzérséggel, oktalanság volna azt követelnünk, hogy lássuk el a honvédséget is tüzérséggel. De annak bizonyságára, hogy ezt meg fogjuk tenni, egy magyar tüzérezredet állítunk fel; azaz uj nagyváradi tüzérezredben főként a magyar fiuk kiképeztetésére fogok reflektálni s aztán háború esetében, midőn a milliókat többé nem számítják és tömeges felállítások jönnek létre, — a honvédség, az ágyukkal együtt, kiképzett magyar tüzéreket fog kapni. Még 1870-ben is — a francia-német háború alkalmával — bebizonyította Vilmos főherceg a magyar nemzet iránt érzett rokonszenvét. Beust fordírozta a háborút Poroszország ellen, mert erre a III. Napóleonnal kötött szóbeli egyezmény folytán, erkölcsileg kötelezve volt. Egy Bécsben tartott korona- és haditanácsban el is határozták, hogy megszenik a háborút Németországnak, és ezt a határozatot Andrássyval közölték is. Andrássy rögtön Bécsbe ment, és ünnepélyesen protestált ellene, hogy a magyar miniszterelnök megkerülésével ily fontos határozatot hozhasson az úgynevezett „Kronrath“. E tiltakozás dacára, a katonapárt és Beust a háborút meg-szente volna, ha Andrássy a királyt meg nem győzi róla, hogy előbb szükséges szigorúbban végére járni annak, hogy mozgósítás esetében valóban rögtön harcképes lesz-e a hadsereg, vagy pedig erre több időre lesz szüksége. Lónyay, aki abban az időben közös pénzügyminiszt ott ült a verandán még éjfélkor is, kezébe sülyesztett fővel. Hallotta, hogy a lakásban az ajtók csöndesen nyíltak, bezáródtak. Vilma szokás szerint a gyermekekhez ment, megnézte, hogy be vannak-e takarva, van-e vízágyok mellett. Öli ez a szegény, boldogtalan asszony, hogyan fogja ez elviselni csalódását, mutatva az elégültek arcát, mosolyát, egy megcsalt becsületes asszony örökösen vérző szívével. A lámpa pislogni kezdett, ki akart aludni. — Az élet is kialszik, ha elfogy olaja. Bement szobájába, ott felnyitotta szekrényét, hol orvosi szereit tartotta, s parányi üvegeket nézett sorba. A keze reszketett, amint egyenkint nézegette. — Nem vagyok nyomorult. Halkan fölnyitotta az ajtót, lábujjhegyen, óvatosan kiment a folyosóra, azután a gyerekek szobájába, hol egy kék lámpa világított. A két gyermek édesdeden aludt a csipkés ágyban. Megcsókolta őket többször. — Már csak a tietek édes anyátok minden szeretete. Éppen olyan nesztelenül, mint ahogy jött, viszszatért szobájába. Rendbe szedett ismét mindent, elzárta a szekrénybe. Csak egy kis üveg maradt nála. Azt gyorsan kiürítette. Lihegni kezdett, lélekzete sípolt. — Ajtaja küszöbére fekszem. A második szoba a hálószoba, előbb van még az ebédlő. Ide lépett be — sötét volt az ebédlőben. És mégis látott benne. Valami csodálatos, kísérteties világosság derengett, pokolbeli kénköves fényű gőz, fehér és kékes, mely mozgott, mint a füst. Egy emberi alak, egy asszony világított, mely ott ült a divánon és gőzölt róla a fényesség, a foszfor hideg, baziliszkus fénye. Az asztalon egy pohár, mely szintén világít, gőzöl. A szőnyegen itt és ott kis és nagy fénypontok, lomhán lobogó fényes sörénynyel, mint a gnómok apró üstökés, tér volt, magára vállalta,hogy az országban gyűjtött hiteles adatokból kimutatja, hogy a hadseregnek legalább hat hónap kell, míg annyira harcképes lesz, hogy a csatatéren megjelenhet. A király habozott, végre Vilmos főherceghez fordult, akinek ismerte részrehajlatlanságát és kiről tudta, hogy párt vagy politikai tekintetek nála nem határoznak, csak a hadsereg érdeke. Vilmos főherceg pedig azt tanácsolta a királynak, hogy várja meg, míg Lónyay az ígért adatokat összegyűjti és felterjeszti. Ő. Vilmos aztán megvizsgálja az adatok hitelességét és a belőlük merített tapasztalat után fog ő felsége bölcs belátása szerint határozni. úgy történt és a háború elmaradt. BELFÖLD. A miniszterelnök beszámolója. Wekerle Sándor miniszterelnök e hónap negyedikén este utazik Dánosról Nagybányára. Útközben Szatmári, ahová vasárnap, ötödikén reggeli hat órakor érkezik, ki fog szállani és ott marad három óra hosszat. Nagybányára pontban déli tizenkét órakor érkezik meg. Kíséretében lesznek: Oranzenstein Béla miniszteri tanácsos, Popovics Sándor osztálytanácsos, akik Budapestről negyedikén indulnak el. A miniszterelnök csak Szolnokon fog a vonathoz csatlakozni, ahová Dánosról Cegléden át érkezik. A beszámoló vasárnap lesz a vendéglő nagy dísztermében. Hétfőn a miniszterelnök részt vesz a bányász-kongresszus kirándulásában és aznap este, 6-án Lembergbe utazik, hogy a galíciai országos kiállítást megtekintse. Ebben az útjában csatlakoznak hozzá Lukács Béla kereskedelmi miniszter, Josipovich Imre hovát miniszter és báró Bánffy Dezső, a képviselőház elnöke, valamint több országgyűlési képviselő. A miniszterelnök ez útjára magával viszi fiát, ifjabb Wekerle Sándort is. A felső-eöri mandátum, a felső-eöri választókerületben a választást augusztus 14-ijére tűzték ki. Gróf Festetics földmivelési miniszter augusztus 9-én érkezik Felső-Eőrre, hogy ott választói körében a politikai helyzetről nyilatkozzék. A miniszter ez alkalommal választókerületének több községét meg fogja látogatni. Azokat a különböző híreket, amelyek ellenzéki jelöltnek felléptetéséről szólnak, a kerületben megcáfolják. Az ellenzék legkevésbbé sem gondol arra, hogy olyan jelöltet támogasson, aki ultramontán, vagy esetleg az ultramontánokkal rokonszenvező programai alapján lépne fel. Megyék és városok. — (Széll Kálmán díszpolgársága.) Szombathelyről táviratozzák lapunknak. A város több tagból álló küldöttsége ma nyújtotta át Rátóton Széll Kálmán országgyűlési képviselőnek Szombathely városának díszpolgári oklevelét. — (Ungvár fejlődése.) Ungvárott, mint levelezőnk írja, a polgárság tegnapi népgyűlésén tanácskoztak azokról a módozatokról, amelyekkel a város fejlődését előmozdíthatják. A népgyűlésen Sirokay Albert gimnáziumi tanár elnökölt, aki a fennálló bajok okát a városi képviseleti rendszerben látja. A képviselők nem törődnek a város érdekeivel. A polgárság pedig akképpen segithet e bajon. Az orvos felorditott s oda rohant a divánon ülő alakhoz, melynek egész arca világított és kezei, ujjai is fényesek voltak. És amint az egyik kéz fölemelkedett és megsimogatta a homlokát, a homlok még jobban fénylett és sebesen szálltak fel róla a fehér párák. Ahová a kezek elértek, mindenüvé széthintették az ördögi világosságot, a gyehenna sugarait. A haj fénykoszorú volt, a ruhára rettenetes ezer virágot rajzoltak az ujjak. Az arc is villogott, kivéve a szemeket, azok sötétek maradtak. Az ajkról sűrű gomolyokban szállt el az a nehéz felhő, mely a sötétben ott úszott mindenfelé. Átok, vagy imádság lehelte ezt a ködöt? — Vilma! — hörgött az orvos, és összeesett a díván előtt, a fénylő alaknál. Az ajk nagyot hörgött, s a fényes párák magasra lövelődtek. — Így kellett tennem . . . De hiszen még lehet mentség... Az orvos azonban nem bírt fölemelkedni. — Menj be a szobámba, — fuldokolta. Ott a szekrényben, abban a négyszögletű zöld dobozban, abból végy be... Hol van itt a csengetyü.. Vilma, apátián, anyátlan maradnak a gyermekek. Mentsd meg magad, az én számomra nincs mentség... A zöld dobozban. .. A hangja csuklott és rikácsolt. Egész teste irtózatosan vonaglott. Hebegett, dadogott, de érteni többé nem lehetett. A villogó asszony fölállt, föl akarta emelni, de nem volt már annyi ereje. Elvonszolta magát a földön végig a csengetyűhöz, de nem tudta elérni. Visszakúszott férjéhez, tapogatta homlokát, szívét, ütőerét, és fényessé tette ezt az embert is. Most már az is villogott, meredten, mozdulatlanul. Két holttest ragyogott egymás mellett a sötétéjben. Reggel két kis árva sírt hogy a kötelességüket, nem teljesítő városatyákat kibuktatja. Utána Kozák Mihály a következő indítványt adta be: 1. A népgyűlés a városi képviselő testület felos**latása végett mozgalmat indít. 2. Az ügyek intézésére egy 24 tagból álló bizottságot választanak. 3 E bizottságnak feladata lesz a főispán, szükség esetén a belügyminiszter közbenjárását kérni. 4. A bizottság egy legközelebb tartandó újabb népgyűlésen számoljon le teendőiről, esetleg tegyen indítványt egy nagyobb akció megindítására. E határozati javaslatot nagy lelkesedéssel fogadták s a bizottság nyomban a következő tagokból megalakult: Sirokay Albert, Rákossy János, Podlussányi Ottó, Gazdagh Elemér, Roth József, Groszmann Péter, Brenner József, Dobró József, Sántha Mihály, Mikula János, Horovitz Márton, Kiszelovits József, Zemlényi József, Demján Mihály, Erdős László, Kozár Mihály, Boér Dániel, Fuchs József, Pásztor István, Kovács János, Kiss János, Tóth Kálmán, Reisman Mór, Milesik Mihály. (Az újpesti községi választások.) Újpesten augusztus 3-án lesz a községi képviselők választása. A választás meglehetős zajos lesz, a korteskedés erősen folyik. A jelöltek eddig a következők: az I. kerületben: Boskovitz Alajos, dr. Lichtmann Henrik, Friedmann Ármin és dr. Klein Sándor. A II. kerületben Mády Lajos, Karikás Lajos, Kanovits Zoltán, Schmiedl Rikárd és Bolla János. A III. kerületben Korponay Ödön, Schön Bernát, Terrich Károly és Kárpáti József. KÜLFÖLD. A külügyminisztérium az orosz-bolgár barátkozókról. A müncheni Allgemeine Zeitung bécsi levelezője nyilván sugalmazás alapján ismerteti a bécsi külügyi hivatalban uralkodó felfogást a Bulgáriában újabban észlelhető eseményekről. A közlemény szerint az irányadó osztrák-magyar körök magatartása Bulgáriával szemben semmit sem változott; a külügyminisztérium mindig tartózkodott attól, hogy Bulgária ügyeibe beleavatkozzék, s évek hosszú sora óta mindig tárgyilagos szemlélője volt a Bulgáriában történteknek. Az volt az álláspontja mindenkor s az ma is, hogy az önálló, nyugodt fejlődés felel meg legjobban Bulgária érdekeinek s hogy e nyugodt fejlődés eredménye teljesen kielégítő helyzetet fog teremteni Bulgáriában. Az ellen kifogás egyáltalán nem emelhető, ha Bulgária ezen az úton megegyeznék Oroszországgal, mert a kibékülés az európai béke érdekében is kívánatos, feltéve, hogy ezzel Bulgária szabad fejlődése kárt nem szenved. Ha most aggodalmak merülnek fel, úgy ennek oka abban van, mert attól félnek, hogy a kibékülés az említett viszonyokkal ellentétes módon történhetik. Tény az, hogy Bulgáriában most újra egy orosz-barát párt lépett előtérbe, amely bátorságot merítve az újabb eseményekből, többé-kevésbbé nyílt programmot állít föl, amelynek következménye Bulgária kiszolgáltatása Oroszországnak, s amely reményét fejezi ki, hogy a szobranjében többségre vergődik. Csak természetes, hogy ily körülmények közt Oroszország mintegy „útmutatást“ kap arra, hogy a „közlekedésének“ árát minél nagyobbra szabja, annyival is inkább, mert sok jel arra vall, hogy a Bulgáriában szított belső zavarok csak a az ő javára szolgálhatnak. E momentumok miatt aggódnak a bécsi külügyi hivatalban Bulgária jövőjéért. A japán-kínai háború. Az európai hatalmak közül Anglia avatkozik be elsőnek a japán-kínai háborúba. Az érdekelt európai hatalmasságok neutralitásáról előrelátható volt, hogy nem fog sokáig tartani, s hogy csak alkalomnak kell kerülnie, s a beleavatkozás megtörténik. Oroszországnak, amelynek Kelet-Szibériában szétszórtan mintegy 20000-nyi hadserege van, s amelynek néhány hónapig kell várakoznia, amíg nagyobb csapatokat koncentrálhat, még a diplomáciai akció terén is óvatosan kell mozognia, nehogy kellő erő híján egyes kívánalmai érvényesülés nélkül maradjanak. Anglia ellenben azzal a hatalmas tekintélylyel, amelyre az egész Csendes-Óceánon, de különösen a mongol faj lakta vidékeken szert tett, a papiros harcot is megkockáztathatja, mert minden jegyzékének súlya van. És meg is kezdte a jegyzékváltást. A japánnak egy olyan kínai hajót, amely angol lobogóval járt, megtámadtak és el is sülyesztettek. Az angol kormány a britt lobogó megsértését hamar felhasználja, mégpedig nem rekriminálásra, hanem a két hadakozó kibékítésére. Anglia régóta rokonszenvezik Japánnal, s a kibékítést is valószínűleg azért kezdte, hogy Japánnak vívmányokat szerezzen, mielőtt a koreai helyi villongásokból nagyobb méretű háború, esetleg az ázsiai érdekhatárokon túl terjedő bonyodalmak keletkeznének. Japán Angliának szinte a helytartója, az angol érdekeknek előharcosa a legkeletibb Ázsiában, és erősítése, különösen Koreában való erősítése az orosz hatalmi terjeszkedésnek gátat vetne. Az angol politikai világ a koreai viszályt kezdet óta ebből a szempontból nézte, és most, hogy a háromegy birodalomnak a beavatkozásra jogos alkalma van, nem fogják elszalasztani sem a jogot, sem az alkalmat. Maga a háború eddig Japán sikereivel járt. Soeulnak, a koreai fővárosnak elfoglalása, a koreai királynak elfogása, a Hang-Hoa, Kais-Yeng, Kvang-Fiyon és Lyon-Quen erődök bevétele és megerősítése, az asani diadalmas tengeri csata, amely a kínai csapatoknak Koreában való kikötését megakadályozta, a japán hadvezetés