Pesti Napló, 1894. augusztus (45. évfolyam, 211-240. szám)

1894-08-01 / 211. szám

211. szám. Budapest, szerda PESTI NAPLÓ, 1894. augusztus 1. *­ű­ nspirációja ellen kellett olyan honvédség felállítását, meg­kísértenie, amely a nemzeti véderő eszméjének megfeleljen. A Grivicsics-féle katonapárt nyílt sisakkal lépett fel a magyar delegációban, míg a magyar lapok azt követel­ték, hogy a honvédséget lássák el technikai csapatokkal, ágyukkal és tüzérséggel. A Honvéd című lap ezt a követelést a legerélyeseb­ben hangoztatta; főmunkatársa­i(egy 1866-ban megsebe­sült császári királyi katonatiszt, aki Bécsben lakott, mi­után tiszti rangjáról lemondott), egész cikksorozatban mu­tatta ki, hogy a honvédség nem éri meg a reá költött milliókat, ha nem lesz tüzérsége. Vilmos főherceg figyelem­mel kisérte a Honvéd cikkeit, és végre az írót, akit jól ismert, magához hivatta. Igen barátságosan fogadta őt és a honvédségnek tüzérségggel való ellátásáról következőleg nyilatkozott neki: — Elvileg minden katona elismeri, hogy a ma­gyar honvédség csak akkor felelhet meg hivatásának, ha ágyukkal és technikai csapatokkal bír. Én teljesen bízom a magyar nemzet lojalitásá­ban, és azt óhajtanám, hogy mentél elébb teljesüljön a magyar nemzet kívánsága. Hanem ez nem oly könnyű, mint sokan képzelik. A közös hadsereg egyik fő hiánya, hogy nincs elegendő számmal sem ágyúja, sem tüzérsége. Orosz­országnak 3000 ágyúval többje van, mint nekünk, és tüzérségének létszáma ennek megfelel. Ebből ön­ként következik, hogy a hadsereg harcképessége szempontjából én nem engedhetem meg, hogy az ágyúk és tüzérség még kisebbíttessenek azáltal, hogy­­ egy részét a honvédséghez áthelyezik. Nagy mértékben szaporítanunk kell a tábori és vári tüzér­séget, ez pedig sok millióba fog kerülni, de addig, míg a hadsereg nincs teljesen ellátva a hadtestek létszámának megfelelő ágyukkal és tüzérséggel, okta­lanság volna azt követelnünk, hogy lássuk el a hon­védséget is tüzérséggel. De annak bizonyságára, hogy ezt meg fogjuk tenni, egy magyar tüzérezredet állítunk fel; azaz uj nagyváradi tüzérezredben fő­ként a magyar fiuk kiképeztetésére fogok reflektálni s aztán háború esetében, midőn a milliókat többé nem számítják és tömeges felállítások jönnek létre, — a honvédség, az ágyukkal együtt, kiképzett ma­gyar tüzéreket fog kapni. Még 1870-ben is — a francia-német háború alkal­mával — bebizonyította Vilmos főherceg a magyar nem­zet iránt érzett rokonszenvét. Beust fordírozta a háborút Poroszország ellen, mert erre a III. Napóleonnal kötött szóbeli egyezmény folytán, erkölcsileg kötelezve volt. Egy Bécsben tartott korona- és haditanácsban el is határozták, hogy megszenik a háborút Németországnak, és ezt a határozatot Andrássyval közöl­ték is. Andrássy rögtön Bécsbe ment, és ünnepélyesen protestált ellene, hogy a magyar miniszterelnök megkerü­lésével ily fontos határozatot hozhasson az úgynevezett „Kronrath“. E tiltakozás dacára, a katonapárt és Beust a há­borút meg-szente volna, ha Andrássy a királyt meg nem győzi róla, hogy előbb szükséges szigorúbban végére járni annak, hogy mozgósítás esetében valóban rögtön harcképes lesz-e a hadsereg, vagy pedig erre több időre lesz szüksége. Lónyay, aki abban az időben közös pénzügyminiszt ott ült a verandán még éjfélkor is, kezébe sülyesztett fővel. Hallotta, hogy a lakásban az ajtók csöndesen nyíltak, bezáródtak. Vilma szokás szerint a gyermekekhez ment, megnézte, hogy be vannak-e takarva, van-e víz­ágyok mellett. Öli ez a szegény, boldogtalan asszony, hogyan fogja ez elviselni csalódását, mutatva az elégültek arcát, mosolyát, egy megcsalt becsületes asszony örö­kösen vérző szívével. A lámpa pislogni kezdett, ki akart aludni. — Az élet is kialszik, ha elfogy olaja. Bement szobájába, ott felnyitotta szekrényét, hol orvosi szereit tartotta, s parányi üvegeket nézett sorba. A keze reszketett, amint egyenkint nézegette. — Nem vagyok nyomorult. Halkan fölnyitotta az ajtót, lábujjhegyen, óva­tosan kiment a folyosóra, azután a gyerekek szobá­jába, hol egy kék lámpa világított. A két gyermek édesdeden aludt a csipkés ágyban. Megcsókolta őket többször. — Már csak a tietek édes anyátok minden szerete­te. Éppen olyan nesztelenül, mint ahogy jött, visz­­szatért szobájába. Rendbe szedett ismét mindent, el­zárta a szekrénybe. Csak egy kis üveg maradt nála. Azt gyorsan kiürítette. Lihegni kezdett, lélekzete sípolt. — Ajtaja küszöbére fekszem. A második szoba a hálószoba, előbb van még az ebédlő. Ide lépett be — sötét volt az ebédlőben. És mégis látott benne. Valami csodálatos, kísérteties világosság derengett, pokolbeli kénköves fényű gőz, fehér és kékes, mely mozgott, mint a füst. Egy emberi alak, egy asszony világított, mely ott ült a divánon és gőzölt róla a fényesség, a fosz­for hideg, baziliszkus fénye. Az asztalon egy pohár, mely szintén világít, gőzöl. A szőnyegen itt és ott kis és nagy fénypontok, lomhán lobogó fényes sö­rénynyel, mint a gnómok apró üstökés, tér volt, magára vállalta,­hogy az országban gyűjtött hi­teles adatokból kimutatja, hogy a­ hadseregnek legalább hat hónap kell, míg annyira harcképes lesz, hogy a csa­tatéren megjelenhet. A király habozott, végre Vilmos fő­herceghez fordult, akinek ismerte részrehajlatlanságát és kiről tudta, hogy párt vagy politikai tekintetek nála nem határoznak, csak a hadsereg érdeke. Vilmos főherceg pe­dig azt tanácsolta a királynak, hogy várja meg, míg Lónyay az ígért adatokat összegyűjti és felterjeszti. Ő. Vilmos aztán megvizsgálja az adatok hitelességét és a be­lőlük merített tapasztalat után fog ő felsége bölcs belátása szerint határozni. úgy történt és a háború elmaradt. BELFÖLD. A miniszterelnök beszámolója. Wekerle Sándor miniszterelnök e hónap negyedikén este utazik Dánosról Nagybányára. Útközben Szatmári, a­hová va­sárnap, ötödikén reggeli hat órakor érkezik, ki fog szál­­lani és ott marad három óra hosszat. Nagybányára pontban déli tizenkét órakor érkezik meg. Kíséreté­ben lesznek: Oranzenstein Béla miniszteri tanácsos, Popovics Sándor osztálytanácsos, akik Budapestről negyedikén indulnak el. A miniszterelnök csak Szol­nokon fog a vonathoz csatlakozni, ahová Dánosról Cegléden át érkezik. A beszámoló vasárnap lesz a vendéglő nagy dísztermében. Hétfőn a miniszterelnök részt vesz a bányász-kongresszus kirándulásában és aznap este, 6-án Lembergbe utazik, hogy a galíciai országos kiállítást megtekintse. Ebben az útjában csatlakoznak hozzá Lukács Béla kereskedelmi mi­niszter, Josipovich Imre hovát miniszter és báró Bánffy Dezső­, a képviselőház elnöke, valamint több országgyűlési képviselő. A miniszterelnök ez útjára magával viszi fiát, ifjabb Wekerle Sándort is. A felső-eöri mandátum, a felső-eöri választó­­kerületben a választást augusztus 14-ijére tűzték ki. Gróf Festetics földmivelési miniszter augusztus 9-én érkezik Felső-Eőrre, hogy ott választói körében a politikai hely­zetről nyilatkozzék. A miniszter ez alkalommal választó­­kerületének több községét meg fogja látogatni. Azokat a különböző híreket, amelyek ellenzéki jelöltnek fellép­tetéséről szólnak, a kerületben megcáfolják. Az ellenzék legkevésbbé sem gondol arra, hogy olyan jelöltet tám­o­gasson, aki ultramontán, vagy esetleg az ultramontánokkal rokonszenvező programai alapján lépne fel. Megyék és városok. — (Széll Kálmán díszpolgársága.) Szombat­helyről táviratozzák lapunknak. A város több tagból álló küldöttsége ma nyújtotta át Rátóton Széll Kálmán ország­gyűlési képviselőnek Szombathely városának díszpolgári oklevelét. — (Ungvár fejlődése.) Ungvárott, mint levelezőnk írja, a polgárság tegnapi népgyű­lésén tanácskoztak azokról a módozatokról, amelyekkel a város fejlődését előmozdít­hatják. A népgyűlésen Sir­okay Albert gimnáziumi tanár elnökölt, aki a fennálló bajok okát a városi képviseleti rendszerben látja. A képviselők nem törődnek a város ér­dekeivel. A polgárság pedig akképpen segithet e bajon. Az orvos felorditott s oda rohant a divánon ülő alakhoz, melynek egész arca világított és kezei, ujjai is fényesek voltak. És amint az egyik kéz fölemelkedett és megsimogatta a homlokát, a homlok még jobban fény­lett és­ sebesen szálltak fel róla a fehér párák. A­hová a kezek elértek, mindenüvé széthintették az ördögi világosságot, a gyehenna sugarait. A haj fénykoszorú volt, a ruhára rettenetes ezer­ virágot rajzoltak az ujjak. Az arc is villogott, kivéve a szemeket, azok sötétek maradtak. Az ajkról sű­rű gomolyokban szállt el az a nehéz felhő, mely a sötétben ott úszott minden­felé. Átok, vagy imádság lehelte ezt a ködöt? — Vilma! — hörgött az orvos, és összeesett a díván előtt, a fénylő­ alaknál. Az ajk nagyot hörgött, s a fényes párák ma­gasra lövelődtek. — Így kellett tennem . . . De hiszen még lehet mentség... Az orvos azon­ban nem bírt fölemelkedni. — Menj be a szobámba, — fuldokolta. Ott a szekrényben, abban a négyszögletű zöld dobozban, abból végy be... Hol van itt a csengetyü.. Vilma, apátián, anyátlan maradnak a gyermekek. Mentsd meg magad, az én számomra nincs mentség... A zöld dobozban. .. A hangja csuklott és rikácsolt. Egész teste irtóza­t­osan vonaglott. Hebegett, dadogott, de érteni többé nem lehetett. A villogó asszony fölállt, föl akarta emelni, de nem volt már annyi ereje. Elvonszolta magát a föl­dön végig a csengetyűhöz, de nem tudta elérni. Visszakúszott férjéhez,­ tapogatta homlokát, szívét, ütőerét, és fényessé tette ezt­ az embert is. Most már az is villogott, meredten, mozdulatlanul. Két holttest ragyogott egymás mellett a sötétéjben. Reggel két kis árva sírt hogy a kötelességüket, nem teljesítő városatyákat kibuk­­tatja. Utána Kozák Mihály a következő indítványt adta be: 1. A népgyűlés a városi képviselő testület felos**­latása végett mozgalmat indít. 2. Az ügyek intézésére egy 24 tagból álló bizottsá­got választanak. 3 E bizottságnak feladata lesz a főispán, szükség esetén a belügyminiszter közbenjárását kérni. 4. A bizottság egy legközelebb tartandó újabb nép­gyűlésen számoljon le teendőiről, esetleg tegyen indítványt egy nagyobb akció megindítására. E határozati javaslatot nagy lelkesedéssel fogadták s a bizottság nyomban a következő tagokból megalakult: Sirokay Albert, Rákossy János, Podlussányi Ottó, Gazdagh Elemér, Roth József, Groszmann Péter, Brenner József, Dobró József, Sántha Mihály, Mikula János, Horovitz Márton, Kiszelovits József, Zemlényi József, Demján Mi­hály, Erdős László, Kozár Mihály, Boér Dániel, Fuchs József, Pásztor István, Kovács János, Kiss János, Tóth Kálmán, Reisman Mór, Milesik Mihály.­­ (Az újpesti községi választások.) Újpesten augusztus 3-án lesz a községi képviselők választása. A választás meglehetős zajos lesz, a korteskedés erősen fo­lyik. A jelöltek eddig a következők: az I. kerületben: Bos­­kovitz Alajos, dr. Lichtmann Henrik, Friedmann Ármin és dr. Klein Sándor. A II. kerületben Mády Lajos, Kari­kás Lajos, Kanovits Zoltán, Schmiedl Rikárd és Bolla Já­nos. A III. kerületben Korponay Ödön, Schön Bernát, Terrich Károly és Kárpáti József. KÜLFÖLD. A külügyminisztérium az orosz-bolgár barát­kozókról. A müncheni Allgemeine Zeitung bécsi levele­zője nyilván sugalmazás alapján ismerteti a bécsi külügyi hivatalban uralkodó felfogást a Bulgáriában újabban ész­lelhető eseményekről. A közlemény szerint az irányadó osztrák-magyar körök magatartása Bulgáriával szemben semmit sem változott; a külügyminisztérium mindig tartóz­kodott attól, hogy Bulgária ügyeibe beleavatkozzék, s évek hosszú sora óta mindig tárgyilagos szemlélője volt a Bul­gáriában történteknek. Az volt az álláspontja mindenkor s az ma is, hogy az önálló, nyugodt fejlődés felel meg legjobban Bulgária érdekeinek s hogy e nyugodt fejlődés eredménye tel­jesen kielégítő helyzetet fog teremteni Bulgáriában. Az ellen kifogás egyáltalán nem emelhető, ha Bulgária ezen az úton megegyeznék Oroszországgal, mert a kibékülés az európai béke érdekében is kívánatos, feltéve, hogy ezzel Bulgária sza­bad fejlődése kárt nem szenved. Ha most aggodalmak merül­nek fel, úgy ennek oka abban van, mert attól félnek, hogy a kibékülés az említett viszonyokkal ellentétes módon történhetik. Tény az, hogy Bulgáriában most újra egy orosz-barát párt lépett előtérbe, amely bátorságot merítve az újabb eseményekből, többé-kevésbbé nyílt programmot állít föl, amelynek következménye Bulgá­ria kiszolgáltatása Oroszországnak, s amely reményét fejezi ki, hogy a szobranjében többségre vergődik. Csak természetes, hogy ily körülmények közt Oroszország mint­egy „útmutatást“ kap arra, hogy a „közlekedésének“ árát minél nagyobbra szabja, annyival is inkább, mert sok jel arra vall, hogy a Bulgáriában szított belső zavarok csak a az ő javára szolgálhatnak. E momentumok miatt aggódnak a bécsi külügyi hivatalban Bulgária jövőjéért. A japán-kínai háború. Az európai hatalmak kö­zül Anglia avatkozik be elsőnek a japán-kínai háborúba. Az érdekelt európai hatalmasságok neutralitásáról előre­látható volt, hogy nem fog sokáig tartani, s hogy csak alkalomnak kell kerülnie, s a beleavatkozás megtörténik. Oroszországnak, amelynek Kelet-Szibériában szétszórtan mintegy 20000-nyi hadserege van, s amelynek néhány hó­napig kell várakoznia, amíg nagyobb csapatokat koncent­rálhat, még a diplomáciai akció terén is óvatosan kell mo­zognia, nehogy kellő erő híján egyes kívánalmai érvénye­sülés nélkül maradjanak. Anglia ellenben azzal a hatalmas tekintélylyel, amelyre az egész Csendes-Óceánon, de külö­nösen a mongol faj lakta vidékeken szert tett, a papi­ros­­ harcot is megkockáztathatja, mert minden jegy­zékének súlya van. És meg is kezdte a jegyzékvál­tást. A japánnak egy olyan kínai hajót, amely angol lobogóval járt, megtámadtak és el is sü­lyesztettek. Az angol kormány a britt lobogó megsértését hamar felhasz­nálja, még­pedig nem rekriminálásra, hanem a két hada­kozó kibékítésére. Anglia régóta rokonszenvezik Japánnal, s a kibékítést is valószínűleg azért kezdte, hogy Japánnak vívmányokat szerezzen, mielőtt a koreai helyi villongások­ból nagyobb méretű háború, esetleg az ázsiai érdekhatá­rokon túl terjedő bonyodalmak keletkeznének. Japán Angliá­nak szinte a helytartója, az angol érdekeknek előhar­­cosa a legkeletibb Ázsiában, és erősítése, különösen Ko­reában való erősítése az orosz hatalmi terjeszkedésnek gátat vetne. Az angol politikai világ a koreai vi­szályt kezdet óta ebből a szempontból nézte, és most, hogy a háromegy birodalomnak a beavatkozásra jogos al­kalma van, nem fogják elszalasztani sem a jogot, sem az alkalmat. Maga a háború eddig Japán sikereivel járt. Soeulnak, a koreai fővárosnak elfoglalása, a koreai király­nak elfogása, a Hang-Hoa, Kais-Yeng, Kvang-Fiyon és Lyon-Quen erődök bevétele és megerősítése, az asani diadalmas tengeri csata, amely a kínai csapatoknak Koreá­ban való kikötését megakadályozta, a japán hadvezetés

Next