Pesti Napló, 1894. november (45. évfolyam, 302-331. szám)
1894-11-09 / 310. szám
6 Budapest, péntek PESTI NAPLÓ, 1894. november 9. 310. szám. Médiájából kieszkábálta magának a Gismondát, így mondja ezt a panaszos kisasszony. Sardou mester pedig tovább pihen babérjain és ellennyilatkozat helyett legfölebb ezt a klasszikus idézetet dudolgatja magában: Alias ego vidi ventos! » Leoncavallo és Catulle Mendés. Jelentettük már, hogy kitűnő munkatársunk, Catulle Mendés a Bajazzók párisi előadása ellen óvást tett, azon a címen, hogy Leoncavalló a Bajazzók szövegét az ő Femme de Tabarinjéből merítette, szerzői jogainak teljes mellőzésével. Pótlólag azt írják e tárgyban, hogy Catulle Mendés egyelőre nem kér pénzbeli kárpótlást, csak annyit kíván, hogy a színlapokra tegyék ki: szövegét Catulle Mendés Femme de Tabarinja nyomán írta Leoncavallo. Leoncavallo ügyvéde Catulle Mendés jogi álláspontját annak a kimutatásával akarja meggyöngíteni, hogy Catulle Mendés a Femme de Táborin főbb alakjait és helyzeteit maga is más novellából vette át, ennélfogva Leoncavallo és Catulle Mendés tulajdonképpen csak közös forrásból merítettek. * Bisson megbukott. A Válás után szerzőjétől új vígjátékot adtak elő a párisi Palais Royalban, de a darab vaskosságait még a Palais Royal közönsége sem fogadta el és az új vígjáték megbukott. A darab címe Un coup de tété. Cselekvénye Dumas Francillonjának pokróc-goromba variánsa. Francillonban a feleség hűtlenséget akar elkövetni, hogy férje hűtlenségét megboszulja, de csak a fenyegetésnél marad és a férjnek az ijedtségen kívül nem lesz semmi baja. A coup de tété hősnője megcselekszi azt, amivel a férjét fenyegeti és akkor kisül, hogy a férj tulajdonképpen ártatlan. * Köszönő levél: Benkő Henrik operaházi karnagyhoz a Nemzeti Színház nyugdíjintézete köszönő levelet intézett azért a szívességéért, hogy az Ember tragédiája tegnapi előadásán a zenekar vezényletét hirtelen, az előadás napján vállalta el. A levélhez csinos emléktárgy volt mellékelve. A Sztrájk a bécsi Operában. A bécsi udvari Operában, mint tudósítónk telefonon jelenti, sztrájk ütött ki az Opera tagjai, különösen pedig a segédszemélyzet tagjai közt. A sztrájkolóknak ma gyűlésük volt, amelyen élesen kifakadtak az Opera igazgatósága ellen, amely csak az elsőrendű művészek érdekeivel törődik, amig az Opera alsóbbrendű tagjai alig bírnak megélni. A sztrájkolók keservesen elpanaszolták, hogy Winkelmannak, aki 24.000 forint fizetést húz, 5000 forint előleget törölt az igazgatóság s ezt a szegényebb tagok a legnagyobb nyomorban kénytelenek elnézni. A sztrájkolók közt van huszonnégy ballerína is. Tudomány, irodalom. (*) Egy magyar farmer felolvasása. A magyar földrajzi társaság mai felolvasó ülésén, dr. Bredty Béla elnöklete alatt, Bánó Jenő közép-amerikai utazásáról írt művéből olvasott fel egyes részleteket. Ismerteti felolvasásában a venezuelai forradalmat, amelynek több mint harmincezer ember lett áldozata. Utazása közben meglátogatta Costaricát, Nicaraguát, San Salvadort és Guatemalát, ahonnan nyolc napi lovaglás után, átkelve a Sierra-Madre bércein, ismét Mexikó földére lépett. Személyes tapasztalatok alapján festi a caracauli lázadás borzalmait, amikor a katonaság a politikai foglyok kiszabadulását akarta megünnepelni s a katonák szuronyszegezve várták a tömeget s közéje lőttek. Mexikóból Veracruz kikötőig tett utazása közben meglátogatta Quahira félszigetet, amely félig Venezuela, félig pedig Columbia köztársaság fenhatósága alá tartozik s lakóinak különös sajátosságait ismerteti a felolvasó. Vad indián törzs lakja a félszigetet, amelyről úgy Columbiában, mint Venezuelában a legképtelenebb meséket terjesztik. Kannibáloknak mondják őket, akik minden közéjük tévedt idegent könyörtelenül lemészárolnak, húsát megeszik, szívét megsütik és vérét megiszszák. Ő maga azonban éppen az ellenkezőjét tapasztalta mindennek. A néptörzs inkább szelíd, mint vad erkölcsű. Emberemlékezet óta királynők uralkodnak felette. A jelenlegi uralkodót Rózának hívják. A nők végezik az összes teendőket a ház körül, ők művelik a földet, ők gondoskodnak a házi állatokról, sőt vadászni is inkább ők járnak. A férfiak napokig lustálkodnak függő ágyaikban, s csak nagy ritkán szánják rá magukat, hogy vadászni menjenek. Még a háborúskodást is a nőkre bízzák. A Quahiri amazonok nem mindennapi módon pusztítják el ellenségeiket. A leghatalmasabb női fegyvert használják erre tudniillik — a körmüket. Hogy milyen veszedelmes az ilyen karmolás, európai ember alig gondolná el. A guabiri hölgyek ugyanis egy feltétlenül halált hozó növényi méreggel kenik be körmüket, ugyazzal, amelylyel a hadi dárdák és nyilveszszök impregnálvák s egyetlen karcolásuk menthetetlenül öl. Ez a néptörzs különben a legkönnyebben alkalmazkodik a művelt elemekhez, ha szeretettel bánnak velük. Sokan közülök szolgálatba állanak a fehérekhez, de egyetlen erős szó, egyetlen szidás elegendő ahhoz, hogy szolgálatadóiktól megszökjenek. A róluk elterjedt rémmesék onnan származnak, hogy a hozzájuk a köztársaságoktól hivatalosan küldött közegeket, akik parancsot akarnak ott végrehajtani, rendesen rosszul fogadják, sőt meg is ölik. Akik azonban csak látogatás céljából keresik fel a félszigetet, vagy cserekereskedést akarnak folytatni velük, azokat szívesen fogadják. Háziiparuk igen kifejlődött s különösen bámulatosan szép függőágyakat készítenek tollakból. A nagyszámú közönség, amely az Akadémia felolvasó termének minden zugát megtöltötte, megéljenezte a felolvasót. (*) Az illusztrált Gyulai Gyulai Pál ötven éves írói jubileumának maradandó emléket készül emelni a Franklin-társulat. Úgy halljuk, hogy a nevezett társaság a jubiláló költő verseiből díszkiadást rendez Hirsch Nelli illusztrációival. Ugyanakkor Gyulai-album fog megjelenni, kizárólag azok közreműködésével, akik Gyulai Pálnak az egyetemen tanítványai voltak. (*) A Petőfi-társaság felolvasó ülése. A Petőfitársaság jövő vasárnap délelőtt 10 órakor az Akadémia első emeleti termében fölolvasó ülést tart. Tárgyak: 1. A legújabb Petőfi fordító (Értekezés), irta és fölolvassa Prém József rendes tag. 2. Költemény, irta és fölolvassa Ábrányi Emil rendes tag. 3. Elbeszélés, irta és fölolvassa Rákosi Viktor rendes tag. 4. Részlet az Örvény cimű vígjátékból, irta és fölolvassa Bartók Lajos rendes tag. 5. Folyó ügyek. (*) A magyar nemzet története. Szalay Józsefnek, a korán elhalt történetírónak négy kötetes A magyar nemzet története című munkája, melyet a Tudományos Akadémia megkoszorúzott a Szilágyi István-féle nagy díjjal, új, javított és bővített kiadásban megint hozzáférhetővé lesz a nagyközönségnek. A szerkesztés munkáját jeles fiatal történetírónk, dr. Baráti Lajos vállalta magára. Közel hatszáz kép fogja a szöveget tarkítani, történelmünk nevezetes szereplőinek egykori metszetekről készült hű arcképei, az eseményeket feltüntető egykori rajzok, hazai művészeink történeti festményeinek részben színes repron fiát, Kázmért pártfogolta. Ennek akart mindent hagyni s ezért a négy leányt mindentől visszatartotta. A család oltárára estek áldozatul! De hiszen ezt tudod. Nos, a Miklós, aki már az öreg Endrét ki nem állhatta, hogy Kázmért megboszantsa (aki abban az út processzusában oly méltatlanul járt el velem — mondaná Niki) magához vette a négy leányt, sub titulo, hogy sajnálja őket. Szó sem igaz, ezzel is csak a Kázmért akarta boszantani. Mert inkább kínoztatja magát napról-napra, csakhogy elmondhassa a látogatóinak: „Szegény bugáimat magamhoz vettem, mert a szívtelen bátyjuk kilökte őket az utcára“. — De hát hogy lehet ilyen semmiségeken veszekedni ? — Gyermek, nem ismered még a mi világunkat? Egy tüszulást itt még húsz év múlva is megéreznek. Egy hevesen kiejtett szót, amelyet már a kiejtés pillanatában is mosolylyal ajkainkon fogadtunk, húsz év múlva is megemlítünk, ha a sértőről beszélünk, már tudniillik a háta mögött. Furcsa világ ez nagyon . . . az érzékenykedés világa, és azt hiszed, mi, te ésén, többet érünk mint amazok ? Szó sincs róla . . . ismerlek titeket, mint magamat. A különbség csak abból áll, hogy fajtánk tulajdonai nálunk valamivel finomabbak, velencei üveg finomságúak lettek. Az érzékenykedésbőlszenzitivizmus lett, a szőrszálhasogatás nálunk töprengéssé evolválódott, azért, édesem, te is, én is, életképtelenek vagyunk, csak úgy, mint ők és éppen olyan szánalomraméltók vagyunk, mint ők. A pusztulás kezdete . . . erjedés nálunk, náluk, mindenikünknél . . . Gábor nem szólt. Érezte, igaza van a vén bölcs gyereknek. Érezte, több gondolatot hitt e pár szóval a lelke mélyében életre, mint amennyit önmagának be mert vallani. — És nézd őket. Hidd el, szánalomraméltók. Nézd ezt az öreg gyereket, ki egész életében egyedül volt, dacára annak, hogy módjában lett volna megnépesíteni a házát, nővel, gyermekekkel. Aki gazdagsága közepett is a szegények szegénye ma REGÉNY. F U I MUS. — Justh Zsigmond hátrahagyott regénye. — on (E regény lenyomtatása vagy ZU fordítása törvénybe ütközik.) — De mily irtóztató ez a ház, milyen borzasztóan nevetséges ez az öreg ember, aki ki van a szó szoros értelmében ezeknek a vén lányoknak szolgáltatva, akik azt teszik vele, amit akarnak, s ilyen vén lányféle produktumot csináltak belőle. — Hát nem ismered még Sardanapulus bátyánkat, hogy ezen csodálkozol? — Ismerem, ismerem, de azértminden újabb találkozásunknál újból fedezem fel őt. És Kázmér bácsival hogy vannak mostanában? — úgy, mint azelőtt. Tán csak nem hiszed, hogy kibékülnek még valaha. Húsukká, vérükké vált az egymás iránt érzett harag. Most az a szenvedélyük, hogy a márfai helyi postán nyílt levelezőlapon goromba leveleket írnak egymásnak. Persze a postásné s így indirekte a megyei intelligencia végtelen gyönyörűségére. Miklós bácsi sohase fogja megbocsátani, hogy azt a park alatti utat át nem engedte neki, Kázmér meg bűnül rója fel Miklós bácsinak, hogy a négy lányt magához vette. — De hogy is volt ez a história, én már csak homályosan emlékszem rá ? — Nos. Hiszen tudod, hogy családaink veszekedései tradicionálisak. Sokkal kisebb ez a vármegye, semhogy három ily hatalmas nemzetség megférjen benne egymás mellett békében. Hiszen csak egy főispáni székre aspirálhat mind, a családoknak meg oly számos a tagja. Nagyatyád testvérücsese, Endre, már viszályban élt bátyjával, így Nikivel is, s amilyen rossz testvér, olyan rossz atya is volt. Csak Budapest, november 8. Két évvel ezelőtt még virágzó iparüzlete volt a fővárosban Schaffer Adolfnak és nejének, született Grosse Dorottyának, akik francia nevelőnők és bonneok elhelyezésével foglalkoztak. Értettek ez üzletághoz mind aketten, mert a férfi azelőtt tanító, az asszony okleveles nevelőnő volt. Közvetetlen összeköttetésben állottak a francia ügynökökkel és 1878 óta ők szállították a legelőkelőbb magyar családoknak a francia nevelőnőket. A múlt év vége felé azonban megfordult a kocka, mert a foglalkozást közvetítők ipartársulata, amelynek Schafer nem volt tagja, följelentette őt, hogy két esetben nagy előlegeket és útiköltségeket vett fel francia leányok szállítására, de kötelezettségének nem tett eleget. A panasz eredménye az volt, hogy Schafferékat megfosztották iparengedélyüktől. radt s ki alapjában nem rossz ember, — ezek a vén lányok, kiknek csak nevetséges oldalait látjuk, szánalomraméltók szintén. Nem tudnak az életről semmit, mégis boldogtalanok, mert üres a létük, irány és cél nélkül vegetálnak. És mégis vannak olyanok, akik azt mondják: minden boldogtalanság kútfeje az élet . . . Látod, öreg Gáborom, ide jövök, ha már azt hiszem, hogy utólértema az árnyékomat, úgy érzem, itt még újra . . . életre vigasztalhatom magamat. Jó leányok ezek, lehettek volna anyák, a legjobb hitvesek. Hallod ott lenn a vastag Stefi vékony hangját? . . . Nézd, a házinyulasnak él —■ e percben is őket becézgeti. Szaporaságukban születik újra ... ez tartja fenn az élet iránti vágyat benne ... nevetséges szegény és nagyon szánalomraméltó. — És te, mit mondasz magadról ? — kérdezte hirtelen Gábor. — Én, pókkirály? Engem nem fogsz boncolgatni, kis öcsém! Szilárd, áthatatlan anyagból vagyok én, nem lát át rajtam senki, még górcsövön sem . . És Poldi nevetett és nevetett vele Gábor is. Az alkonyat hűvös szellője átiramlott a tájon. Nedves, ködös estére ébredt a két álmodozó. Tavasz van még mindig! Még virágzanak a fák, még dalolnak a fülemülék . .. azért az erdőből már erjedés szaga jön idáig, nedves, őszies, zimankós levegő. — Öregek vagyunk fiú .. . az utolsók, menjünk fel a romok közé, ott a mi helyünk. A tavasz is nedves, a virágok is fonnyadnak amerre mi járunk, fonnyadó virágok nyílnak a sziveinkben is, nem nékünk való a holdvilág, — szólt Poldi, élesen nevetve s az épp feltűnő holdvilágra mutatott. Lassan a kastélyba ballagtak. 24. Szobájukban Lőrincet találták kipirulva, szikrát hányó szemekkel. — Soha, soha se jövök ide többé, utálatos fészek, gyűlöletesek, akik lakják. (Folytatása következik.)dukciói, az események színhelyeinek képei, pecsétek, pénzek, műemlékek rajzai stb.f A munka, amelyet a Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai) udvari könyvkereskedés ad ki, olcsó füzetekben fog megjelenni. Egy-egy füzet ára 30 krajcár. Képzőművészet. ** Az országház építése. Az országház építésével már annyira vannak, hogy a külső munkálatokat az idén bizonyosan befejezhetik. Most a kupola burkolását fejezik be s a bal szárnyépületet tetőzik. Még csak kevés díszítés van hátra ezenkívül s ha ezt is elvégzik, akkor külsőleg teljesen készen lesz az országház monumentális palotája. Ha a tél enyhe lesz, a munkát szakadatlanul folytatják. Honvédelem. + ÚJ katona-köpönyegek. Még tavaly tervezte a közös hadügyminiszter, hogy a közös hadsereg legénységének barna köpönyegeit szürkékkel cserélteti föl, amelyek katonai szempontból is előnyösebbek, azonkívül a pornak és az esőnek is jobban ellenállnak. A hadügyminiszter előbb próbát tett a szürke köpönyeggel, amely teljesen bevált s amelylyel most már — egyelőre lassan kint — az egész hadsereget fölszerelik. A hadügyminiszternek erre vonatkozó utasítása, mint értesülünk, a budapesti hadtestparancsnoksághoz is megérkezett már. Törvény,síel. Földmivesek a börzén. Említettük a minap, hogy a budapesti tőzsdebíróság 6280 forint tőzsdei differencia megfizetésében maraszta el vögre Horváth Lukács a becsei parasztgazdát Löffler Ödön budapesti bizományos javára. A parasztgazda most Löffler ellen, valamint két ágense, Freud Izidor és Wolfinger ellen csalás miatt bünfenyítő följelentést adott be. Sajtórendőri kihágás. Az Olvasd című újság nemrégiben politikai cikkeket közölt, anélkül, hogy kauciót tett volna. Ma hirdették ki ez ügyben a királyi Tábla Ítéletét, amely Szeless Adorján szerkesztőt fél évi, Pongrácz Béla főmunkatársat hét havi■ fogházzal sújtja. Az elítéltek felebbeztek a Kúriához. Az elhelyező intézet szennyese. — A Pesti Napló tudósitójától. —