Pesti Napló, 1894. november (45. évfolyam, 302-331. szám)

1894-11-09 / 310. szám

6 Budapest, péntek PESTI NAPLÓ, 1894. november 9. 310. szám. Médiájából kieszkábálta magának a Gismondát, így mondja ezt a panaszos kisasszony. Sardou mester pedig tovább pihen babérjain és ellen­nyilatkozat helyett legfölebb ezt a klasszikus idézetet dudolgatja magában: Alias ego vidi ventos! » Leoncavallo és Catulle Mend­és. Jelentettük már, hogy kitűnő munkatársunk, Catulle Mendés a Bajazzók párisi előadása ellen óvást tett, azon a címen, hogy Leon­­cavalló a Bajazzók szövegét az ő Femme de Tabarinjéből merítette, szerzői jogainak teljes mellőzésével. Pótlólag azt írják e tárgyban, hogy Catulle Mendés egyelőre nem kér pénzbeli kárpótlást, csak annyit kíván, hogy a színlapokra tegyék ki: szövegét Catulle Mendés Femme de Tabarinja nyomán írta Leoncavallo. Leoncavallo ügyvéde Catulle Mendés jogi álláspontját annak a kimutatásával akarja meggyöngíteni, hogy Catulle Mendés a Femme de Táborin főbb alakjait és helyzeteit maga is más novellából vette át, ennélfogva Leoncavallo és Catulle Mendés tulajdonképpen csak közös forrásból merítettek. * Bisson megbukott. A Válás után szerzőjétől új vígjátékot adtak elő a párisi Palais Royalban, de a darab vaskosságait még a Palais Royal közönsége sem fogadta el és az új vígjáték megbukott. A darab címe Un coup de tété. Cselekvénye Dumas Francillonjának pokróc-goromba variánsa. Francillonban a feleség hűtlenséget akar elkö­vetni, hogy férje hűtlenségét megboszulja, de csak a fe­nyegetésnél marad és a férjnek az ijedtségen kívül nem lesz semmi baja. A coup de tété hősnője megcselekszi azt, amivel a férjét fenyegeti és akkor kisül, hogy a férj tu­lajdonképpen ártatlan. * Köszönő levél: Benk­ő Henrik operaházi kar­nagyhoz a Nemzeti Színház nyugdíjintézete köszönő leve­let intézett azért a szívességéért, hogy az Ember tragé­diája tegnapi előadásán a zenekar vezényletét hirtelen, az előadás napján vállalta el. A levélhez csinos emléktárgy volt mellékelve. A Sztrájk a bécsi Operában. A bécsi udvari Ope­rában, mint tudósítónk telefonon jelenti, sztrájk ütött ki az Opera tagjai, különösen pedig a segédszemélyzet tagjai közt. A sztrájkolóknak ma gyűlésük volt, amelyen élesen kifakadtak az Opera igazgatósága ellen, amely csak az első­rendű művészek érdekeivel törődik, amig az Opera alsóbb­rendű tagjai alig bírnak megélni. A sztrájkolók keserve­sen elpanaszolták, hogy Winkelmannak, aki 24.000 forint fizetést húz, 5000 forint előleget törölt az igazgatóság s ezt a szegényebb tagok a legnagyobb nyomorban kényte­lenek elnézni. A sztrájkolók közt van huszonnégy balle­­rína is. Tudomány, irodalom. (*) Egy magyar farmer felolvasása. A magyar földrajzi társaság mai felolvasó ülésén, dr. Bredty Béla el­nöklete alatt, Bánó Jenő közép-amerikai utazásáról írt művéből olvasott fel egyes részleteket. Ismerteti felolvasá­sában a venezuelai forradalmat, amelynek több mint har­mincezer ember lett áldozata. Utazása közben meglátogatta Costaricát, Nicaraguát, San­ Salvadort és Guatemalát, ahonnan nyolc napi lovaglás után, átkelve a Sierra-Madre bércein, ismét Mexikó földére lépett. Személyes tapasztala­tok alapján festi a caracauli lázadás borzalmait, amikor a katonaság a politikai foglyok kiszabadulását akarta meg­ünnepelni s a katonák szuronyszegezve várták a tömeget s közéje lőttek. Mexikóból Veracruz kikötőig tett utazása közben meglátogatta Quahira félszigetet, amely félig Ve­nezuela, félig pedig Columbia köztársaság fenhatósága alá tartozik s lakóinak különös sajátosságait ismer­teti a felolvasó. Vad indián törzs lakja a félszige­tet, amelyről úgy Columbiában, mint Venezuelában a legképtelenebb meséket terjesztik. Kannibáloknak mondják őket, akik minden közéjük tévedt idegent kö­nyörtelenül lemészárolnak, húsát megeszik, szívét megsütik és vérét megiszszák. Ő maga azonban éppen az ellenkező­jét tapasztalta mindennek. A néptörzs inkább szelíd, mint vad erkölcsű. Emberemlékezet óta királynők uralkodnak felette. A jelenlegi uralkodót Rózának hívják. A nők vé­gezik az összes teendőket a ház körül, ők művelik a föl­det, ők gondoskodnak a házi állatokról, sőt vadászni is inkább ők járnak. A férfiak napokig lustálkodnak függő ágyaikban, s csak nagy ritkán szánják rá magukat, hogy vadászni menjenek. Még a háborúskodást is a nőkre bíz­zák. A Quahiri amazonok nem mindennapi módon pusztít­ják el ellenségeiket. A leghatalmasabb női fegyvert hasz­nálják erre tudniillik — a körmüket. Hogy milyen vesze­delmes az ilyen karmol­ás, európai ember alig gondolná el. A guabiri hölgyek ugyanis egy feltétlenül halált hozó növényi mé­reggel kenik be körmüket, ugyazzal, amelylyel a hadi dárdák és nyilveszszök impregnálvák s egyetlen karcolásuk menthetet­lenül öl. Ez a néptörzs különben a legkönnyebben alkalmazko­dik a művelt elemekhez, ha szeretettel bánnak velük. So­kan közülök szolgálatba állanak a fehérekhez, de egyetlen erős szó, egyetlen szidás elegendő ahhoz, hogy szolgálat­adóiktól megszökjenek. A róluk elterjedt rémmesék onnan származnak, hogy a hozzájuk a köztársaságoktól hivata­losan küldött közegeket, akik parancsot akarnak ott vég­rehajtani, rendesen rosszul fogadják, sőt meg is ölik. Akik azonban csak látogatás céljából keresik fel a félszigetet, vagy cserekereskedést akarnak folytatni velük, azokat szí­vesen fogadják. Háziiparuk igen kifejlődött s különösen bámulatosan szép függőágyakat készítenek tollakból. A nagy­számú közönség, amely az Akadémia felolvasó termének min­den zugát megtöltötte, megéljenezte a felolvasót. (*) Az illusztrált Gyulai­ Gyulai Pál ötven éves írói jubileumának maradandó emléket készül emelni a Franklin-társulat. Úgy halljuk, hogy a nevezett társaság a jubiláló költő verseiből díszkiadást rendez Hirsch Nelli illusztrációival. Ugyanakkor Gyulai-album fog megjelenni, kizárólag azok közreműködésével, akik Gyulai Pálnak az egyetemen tanítványai voltak. (*) A Petőfi-társaság felolvasó ülése. A Petőfi­­társaság jövő vasárnap délelőtt 10 órakor az Akadémia első emeleti termében fölolvasó ülést tart. Tárgyak: 1. A legújabb Petőfi fordító (Értekezés), irta és fölolvassa Prém József rendes tag. 2. Költemény, irta és fölolvassa Ábrányi Emil rendes tag. 3. Elbeszélés, irta és fölolvassa Rákosi Viktor rendes tag. 4. Részlet az Örvény cimű­ vígjátékból, irta és fölolvassa Bartók Lajos rendes tag. 5. Folyó ügyek. (*) A magyar nemzet története. Szalay József­nek, a korán elhalt történetírónak négy kötetes A magyar nemzet története cím­ű munkája, melyet a Tudományos Akadémia megkoszorúzott a Szilágyi István-féle nagy díj­jal, új, javított és bővített kiadásban megint hozzáférhetővé lesz a nagy­közönségnek. A szerkesztés munkáját jeles fiatal történetírónk, dr. Baráti Lajos vállalta magára. Közel hatszáz kép fogja a szöveget tarkítani, történelmünk nevezetes szereplőinek egykori metszetekről készült hű arcképei, az eseményeket feltüntető egykori rajzok, hazai művészeink történeti festményeinek részben színes repro­n fiát, Kázmért pártfogolta. Ennek akart mindent hagyni s ezért a négy leányt mindentől visszatartotta. A család oltárára estek áldozatul! De hiszen ezt tudod. Nos, a Miklós, aki már az öreg Endrét ki nem állhatta, hogy Kázmért megboszantsa (aki abban az út­ processzusában oly méltatlanul járt el velem — mondaná Niki) magához vette a négy leányt, sub titulo, hogy sajnálja őket. Szó sem igaz, ezzel is csak a Kázmért akarta boszantani. Mert inkább kínoztatja magát napról-napra, csakhogy elmondhassa a látoga­tóinak: „Szegény bugáimat magamhoz vettem, mert a szívtelen bátyjuk kilökte őket az utcára“. — De hát hogy lehet ilyen semmiségeken veszekedni ? — Gyermek, nem ismered még a mi vilá­gunkat? Egy tüszulást itt még húsz év múlva is megéreznek. Egy hevesen kiejtett szót, amelyet már a kiejtés pillanatában is mosolylyal ajkainkon fo­gadtunk, húsz év múlva is megemlítünk, ha a sér­tőről beszélünk, már tudniillik a háta mögött. Furcsa világ ez nagyon . . . az érzékenykedés világa, és azt hiszed, mi, te és­­én, többet érünk mint amazok ? Szó sincs róla . . . ismerlek titeket, mint magamat. A különbség csak abból áll, hogy fajtánk tulaj­donai nálunk valamivel finomabbak, velencei üveg finomságúak lettek. Az érzékenykedésből­­szenziti­­vizmus lett, a szőrszálhasogatás nálunk töpren­géssé evolválódott, azért, édesem, te is, én is, élet­­képtelenek vagyunk, csak úgy, mint ők és éppen olyan szánalomraméltók vagyunk, mint ők. A pusztu­lás kezdete . . . erjedés nálunk, náluk, mindenikünk­­nél . . . Gábor nem szólt. Érezte, igaza van a vén bölcs­­ gyereknek. Érezte, több gondolatot hitt e pár szó­val a lelke mélyében életre, mint amennyit önmagá­nak be mert vallani. — És nézd őket. Hidd el, szánalomraméltók. Nézd ezt az öreg gyereket, ki egész életében egye­dül volt, dacára annak, hogy módjában lett volna megnépesíteni a házát, nővel, gyermekekkel. Aki gazdagsága közepett is a szegények szegénye ma­ REGÉNY. F U I M­U­S. — Justh Zsigmond hátrahagyott regénye. — on (E regény lenyomtatása vagy ZU fordítása törvénybe ütközik.) — De mily irtóztató ez a ház, milyen borzasz­tóan nevetséges ez az öreg ember, aki ki van a szó szoros értelmében ezeknek a vén lányoknak szolgál­tatva, akik azt teszik vele, amit akarnak, s ilyen vén lányféle produktumot csináltak belőle. — Hát nem ismered még Sardanapulus bátyán­kat, hogy ezen csodálkozol? — Ismerem, ismerem, de azért­­minden újabb találkozásunknál újból fedezem fel őt. És Kázmér bá­csival hogy vannak mostanában? — úgy, mint azelőtt. Tán csak nem hiszed, hogy kibékülnek még valaha. Húsukká, vérükké vált az egymás iránt érzett harag. Most az a szenvedélyük, hogy a márfai helyi postán nyílt levelezőlapon goromba leveleket írnak egymásnak. Persze a postásné s így indirekte a megyei intelli­gencia végtelen gyönyörűségére. Miklós bácsi sohase fogja megbocsátani, hogy azt a park alatti utat át nem engedte neki, Kázmér meg bűnül rója fel Mik­lós bácsinak, hogy a négy lányt magához vette. — De hogy is volt ez a história, én már csak homályosan emlékszem rá ? — Nos. Hiszen tudod, hogy családaink vesze­kedései tradicionálisak. Sokkal kisebb ez a vármegye, semhogy három ily hatalmas nemzetség megférjen benne egymás mellett békében. Hiszen csak egy fő­­ispáni székre aspirálhat mind, a családoknak meg oly számos a tagja. Nagyatyád testvérücsese, Endre, már viszályban élt bátyjával, így Nikivel is, s ami­lyen rossz testvér, olyan rossz atya is volt. Csak Budapest, november 8. Két évvel ezelőtt még virágzó iparüzlete volt a fő­városban Schaffer Adolfnak és nejének, született Grosse Dorottyának, akik francia nevelőnők és bonneok elhelyezé­sével foglalkoztak. Értettek ez üzletághoz mind aketten, mert a férfi azelőtt tanító, az asszony okleveles nevelőnő volt. Közvetetlen összeköttetésben állottak a francia ügy­nökökkel és 1878 óta ők szállították a­­ legelőkelőbb ma­gyar családoknak a francia nevelőnőket. A múlt év vége felé azonban megfordult a kocka, mert a foglalkozást köz­vetítők ipartársulata, amelynek Schafer nem volt tagja, följelentette őt, hogy két esetben nagy előlegeket és úti­költségeket vett fel francia leányok szállítására, de köte­lezettségének nem tett eleget. A panasz eredménye az volt, hogy Schafferékat megfosztották iparengedélyüktől. radt s ki alapjában nem rossz ember, — ezek a vén lányok, kiknek csak nevetséges oldalait lát­juk, szánalomraméltók szintén. Nem tudnak az élet­ről semmit, mégis boldogtalanok, mert üres a létük, irány és cél nélkül vegetálnak. És mégis vannak olyanok, akik azt mondják: minden boldogtalanság kútfeje az élet . . . Látod, öreg Gáborom, ide jövök, ha már azt hiszem, hogy utólértema az árnyékomat, úgy érzem, itt még újra . . . életre vigasztalhatom magamat. Jó leányok ezek, lehettek volna anyák, a legjobb hitvesek. Hallod ott lenn a vastag Stefi vékony hangját? . . . Nézd, a házinyulasnak él —■ e percben is őket becézgeti. Szaporaságukban születik újra ... ez tartja fenn az élet iránti vágyat benne ... nevetséges szegény és nagyon szánalomraméltó. — És te, mit mondasz magadról ? — kérdezte hirtelen Gábor. — Én, pókkirály? Engem nem fogsz boncol­gatni, kis öcsém! Szilárd, áthatatlan anyagból vagyok én, nem lát át rajtam senki, még górcsövön sem . . És Poldi nevetett és nevetett vele Gábor is. Az alkonyat hűvös szellője átiramlott a tájon. Nedves, ködös estére ébredt a két álmodozó. Tavasz van még mindig! Még virágzanak a fák, még dalol­nak a fülemülék . .. azért az erdőből már erjedés szaga jön idáig, nedves, őszies, zimankós levegő. — Öregek vagyunk fiú .. . az utolsók, menjünk fel a romok közé, ott a mi helyünk. A tavasz is ned­ves, a virágok is fonnyadnak amerre mi járunk, fonnyadó virágok nyílnak a sziveinkben is, nem né­­künk való a holdvilág, — szólt Poldi, élesen nevetve s az épp feltűnő holdvilágra mutatott. Lassan a kastélyba ballagtak. 24. Szobájukban Lőrincet találták kipirulva, szikrát hányó szemekkel. — Soha, soha se jövök ide többé, utálatos fé­szek, gyűlöletesek, akik lakják. (Folytatása következik.)­dukciói, az események színhelyeinek képei, pecsétek, pénzek, műemlékek rajzai stb.f A munka, amelyet a Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai) udvari könyvkereskedés ad ki, olcsó füzetekben fog megjelenni. Egy-egy füzet ára 30 krajcár. Képzőművészet. ** Az országház építése. Az országház építésé­vel már annyira vannak, hogy a külső munkálatokat az idén bizonyosan befejezhetik. Most a kupola burkolását fejezik be s a bal szárnyépületet tetőzik. Még csak kevés díszítés van hátra ezenkívül s ha ezt is elvégzik, akkor külsőleg teljesen készen lesz az országház monumentális palotája. Ha a tél enyhe lesz, a munkát szakadatlanul folytatják. Honvédelem. + ÚJ katona-köpönyegek. Még tavaly tervezte a közös hadügyminiszter, hogy a közös hadsereg legénységé­nek barna köpöny­egeit szürkékkel cserélteti föl, amelyek katonai szempontból is előnyösebbek, azonkívül a pornak és az esőnek is jobban ellenállnak. A hadügyminiszter előbb próbát tett a szürke köpönyeggel, amely teljesen be­vált s amelylyel most már — egyelőre lassan kint — az egész hadsereget fölszerelik. A hadügyminiszternek erre vonatkozó utasítása, mint értesülünk, a budapesti hadtest­parancsnoksághoz is megérkezett már. Törvény,síel­.­ ­ Földmivesek a börzén. Említettük a minap, hogy a budapesti tőzsdebíróság 6280 forint tőzsdei diffe­rencia megfizetésében maraszta el vögre Horváth Lukács a­ becsei parasztgazdát Löffler Ödön budapesti bizományos javára. A parasztgazda most Löffler ellen, valamint két ágense, Freud Izidor és Wolfinger ellen csalás miatt bün­­fenyítő följelentést adott be.­­ Sajtórendőri kihágás. Az Olvasd című újság nemrégiben politikai cikkeket közölt, anélkül, hogy kauciót tett volna. Ma hirdették ki ez ügyben a királyi Tábla Ítéletét, amely Szeless Adorján szerkesztőt fél évi, Pon­­grácz Béla főmunkatársat hét havi■ fogházzal sújtja. Az elítéltek felebbeztek a Kúriához. Az elhelyező­ intézet szennyese. — A Pesti Napló tudósitójától. —

Next