Pesti Napló, 1894. november (45. évfolyam, 302-331. szám)

1894-11-03 / 304. szám

IO Budapest, szombat PESTI NAPLÓ, 1894. november 3. 304. szánt. Sándort, Papp Eleket, d­r. Oborin Ferencet, dr. Mariska Vilmost, dr. Bakonyi Gézát, dr. Ragályi Lajost, Förster Nándort, Rónay Jánost, Bárány N. Ernőt, dr. Horváth Já­nost, Szász Károlyt, Földváry Mihályt, Horváth Bélát, Berzeviczy Bélát, Justh Gyulát, Olay Lajost, Ságh Józse­­­fet, dr. Barabás Bélát. Az egyesület helyisége november elseje óta a Pipa­ utca 1l.számú ház alatt van, ahol szom­baton gyűlést is tartanak. **.. Közgyűlés. A budapesti felolvasásokat rendező társaság e hónap 4-ikén tartja meg huszadik rendes köz­gyűlését. A közgyűlés után választmányi ülés lesz. A Törvényszék.­ ­ Eltűnt ékszerek. Két jó családból származó fiatal­ember, Turteltaub Szigfried és Schlesinger Sándor került ma a vádlottak padjára a budapesti törvényszék előtt. Turteltaubnak már többször volt baja a büntető bí­rósággal és mivel abban az időben, midőn legutóbb Bécs­ben járt, egy ékszerészboltban 245 forint értékű drágaság tűnt el, a lopással mindjárt őt és útitársát gyanúsította a rendőrség. A mai főtárg­yaláson azonban a kihallgatott tanuk nem tudták bennük fölismerni a tetteseket, minél­fogva a törvényszék őket dr. Fried Vilmos védőbeszédének meghallgatása után fölmentette a vád alól. A királyi ügyész fölebbezett.­­ Az öngyilkos ügyvéd hagyatéka. Nagyérdekű­ magánjogi kérdésben döntött ma a Kúria. Az eset szálai Várady Gábornak, a hírneves budapesti ügyvédnek tizenöt év előtt történt, nagy szenzációt keltett öngyilkosságáig nyúlnak vissza. Az öngyilkossá lett fiskális, ügyvédje volt Tóth István jószágigazgatónak, akinek e minőségben 300.000 forintját kezelte. Várady a bizalommal visszaélt, amennyiben a pénzt a maga céljaira fordította, megvásá­rolván a Belga­ banktól a 10,000 holdas Örkényi uradalmat. Mikor azután a pénzzel el kellett volna számolnia, a szé­gyen elöl a halálba futott. Özvegye azzal igyekezett némiképp kárpótolni Tóth Istvánt, hogy az Örkényi urada­lom felét átengedte neki. Mivel pedig a birtokon sok teher volt, ezek törlésére Tóthné született Kegler Erzsébet 100.000 forintot áldozott. Ez összeggel és mert az uradalom egy részét a katonai kincstár drága pénzen lőgyakorlótérnek megvette, sikerült a rendezés. Történt ezután, hogy Tóth István Váradynénak egyszerűen visszaajándékozta a féluradal­mat, annélkül, hogy Tóth feleségét bárki is kárpótolta volna valamivel a 100,000 forintjáért. Tóthné pert akart indítani férje és Váradyné ellen, de amikor ez 25,000 fo­rint fizetésére kötelezte magát arra az esetre, ha a ka­tonai kincstár újra vásárolna tőle földeket, s szándéká­tól elállott. Ez egyezség után Váradyné és Tóth elhalt, mielőtt az eladásból lett volna valami, s ekkor az utóbbi­nak özvegye nevében dr. Okolicsányi Géza pert indított a 25.000 forintért Váradyné örököse, gálóci Horváth Istvánná ellen. A pestvidéki törvényszék az alperesnek adott iga­zat, aki azt vitatta, hogy a kérdéses kikötés nem időpont, hanem feltétel és ezért a felperesnőt elutasította. Később azonban a Tábla megítélte Tóthnénak a 25.000 forintot s igy ítéli most a Kúria is. TÁVIRATOK Olaszország és az uj német kancellár. Róma, november 2. (A Pesti Napló tudósító­jának távirata.) A Politische Correspondenz jelenti: Hohenlohe herceg kinevezését a kancellárságra szim­pátiával fogadják a politikusok. Crispi miniszterelnök és Blanc külügyminiszter szerencsét kívántak az új kancellárnak kinevezéséhez és baráti érzületüket fe­jezték ki egy hozzá intézett telegrammban. Herceg Hohenlohe melegen megköszönte a rokonszenv nyil­­vánulását s hangsúlyozta, hogy jól esik neki ez egy olyan ország részéről, amely iránt már régóta táplál rokonszenvet. Az isztriai nyelvkérdés. Trieszt, november 2. (A Pesti Napló tudósítójának távirata.) Ma délben fogadta a községtanács a városházán az­ Isztriai podesztákat, amely alkalommal a progresszista párt sok műve volt jelen. A trieszti polgármester üdvözle­tére a capo d’istriai podeszta válaszolt. Az értekezleten elhatározták, hogy Rizsi és Madoli isztriai birodalomgyű­lési képviselőknek bizalmat szavaznak: eljárásukban teljesen szabad kezet hagynak és különben akciójukban szigorúan törvényes alapon maradnak. A városháza piacán sok ezer ember gyűlt össze, akik hatalmas ervivákba törtek ki, különösen amikor a trieszti polgármester az erkélyen ke­zet szorított a pisanoi polgármesterrel. A rendet a közön­ség nem zavarta meg. Kitüntetett diplomaták. Belgrád, november 2. A király báró Thömn­el osz­trák-magyar nagykövetnek és Wacker- Götter német követ­nek a másodosztályú Fehér-Sasrendet adományozta. Lázadás a tengeren túl. New-York, november 2. Tacomból (Washington­­álamból) jelentik, hogy a Royal Arthur angol hadiha­jót, valamint négy más hadihajót Dallasba rendelték, ahol lázadás tört, ki. A lázadók megtámadták az angol konzu­látust. A konzult hír szerint elfogták, nejét és leányát megölték, a konzulátus épületét pedig felgyújtották. New­ York, november 2. Panamából jelentik, hogy Seminarió a lázadók vezetője felfegyverzett csapatot kül­dött Fry ckichlagd­ konzul házához, amely a konzulta 5000 soit követelt. Midőn Fry megtagadta az összeget Seminarió elé vezettek. A lázadók vezetője embereinek magaviselete miatt bocsánatot kért tőle, de ragaszkodott az 5000 sor kifizetéséhez. A konzul végre kénytelen volt a kért összeget kifizetni. A hazaáruló francia százados. Páris, november 2. (A Pesti Napló tudósítójá­nak távirata.) A cár közbejött halála dacára élénken tárgyalja a közvélemény Dreyfuss százados csúnya esetét. Még nem egészen bizonyos ugyan, hogy Dreyfuss csakugyan elkövette-e a hazaárulás bű­nét, de az a körülmény, hogy félhivatalosan is megerősítik a vezérkari százados letartóztatását és hogy a hadügyminiszter a minisztertanács elé is vitte az ügyet, nagyon valószínűvé teszi, hogy Dreyfuss csakugyan vétkes. Egy éve, hogy Dreyfusst a vezérkar első irodájába osztották be, ahol a honvédelem legfontosabb iratait őrzik. Itt készítik a mozgósítási terveket és az ordre de batailleokat és itt őrzik a had­­üzenet esetére kiadandó rendeleteket. Az első irodában állapítják a háború esetén szükséges csapat-öszpontosítá­­sok helyeit és ha az ellenség tudna erről, természetesen könnyen meghiúsíthatná a francia hadsereg terveit. Még nem árulták el, hogy mely iratokat lopta el Dreyfuss, azt sem, hogy kinek adta el azokat, de azt hiszik, hogy Németország volt a vevő, pedig a híresztelések szerint Dreyfuss csak olaszokkal érintkezett. Már hosszabb ideje figyelemmel kísérték a francia hatóságok, akiknek megbízottai Monte-Carlóban is látták, amint egy olasz ezredessel beszélgetett, úgy hiszik, hogy ezt az eddig becsületes, dús­gazdag családból származó reményteljes tisztet a monte-carlói játékbarlang sodorta, a hazaárulás bűn éles. Dreyfuss szenvedélyes játékos volt. 1859-ben Mühl­­hausenben született, ahol apja gazdag gyáros volt. 1876-ban a politechnikára iratkozott be és 1888-ban alhadnagyi ranggal a tüzérségbe lépett, két évvel később hadnagygyá és 1889-ben századossá nevezték ki. Öt évvel ezelőtt megházasodott, feleségül vevén egy párisi gyémánt-kereskedő leányát. Feleségével és két gyermekével a Trocadero közelében volt szé­pen berendezett lakása. Letartóztatása már két hét­tel ezelőtt történt, de tegnapig a letartóztatást szigorúan titkolták. Idegen név alatt vetették a katonai börtönbe, nehogy az újságok neszét ve­gyék a dolognak. Beszélik, hogy Dreyfusst az is elrontotta, hogy a francia hadügyminisztérium őt bízta meg az idegen kémekkel való érintkezéssel. Letartóztatása így történt: A térparancsnok több tiszttel együtt idézte maga elébe és amikor vala­mennyien megjelentek, a térparancsnok odaszólt a többi tiszteknek, hogy elmesteknek, Dreyfuss pedig magára maradt a térparancsnokkal. Ez néhány kér­dést intézett hozzá s azután letartóztatta. Hir szerint Dreyfuss az első napokban mindent tagadott, de az­tán bevallotta bűnét. A közvélemény már azzal is foglalkozik, hogy mi sors vár a századosra, ha csak­ugyan vétkes; a törvény halállal sújtja a hazaáruló katonatisztet, de több kiváló jogász azt tartja, hogy a törvénynek ez a szigora csak háború esetére szól. A kínai hadikölcsön, Frankfurt, november 2. A frankfurter Zeitung egy londoni távirata szerint a kínai 10.900.000 tall-nyi ezü­stkölcsönt a Honkong-Shanghai-Banking Company-val megkötötték. A kölcsönt 7 százalékkal kamatoztatják és húsz év alatt fogják törleszteni. A japán-kínai háború, London, november 2. Mint a Reuter-ü­gynökség­­nek­ Yokohamából jelentik, a Thalien-öböl kikötője, ahol a második japán hadsereg partra szállt, négy napi járásnyira van Kintsotól, amelyet a kínaiak meg­­szállva tartanak. Azt hiszik, hogy a két ellenséges had­sereg itt megütközik. Előbb azonban Fung-Vang mellett, Viush­u és Mukden között várnak ütközetet. New-York, november 2. A New-York Herald egy shangh­ai-i távirata szerint a japánok Port-Arthurnál egy második erődöt bevettek. Holnapra nagy csata van készü­lőben. Tizenkét orosz hadihajó Chettoo előtt horgonyt ve­tett. Shanghaiban húsz hajóból álló angol hajóhadat moz­gósítottak. Közgazdasági táviratok. Paris, november 2. (A Pesti Napló tudósítójának távirata) Boulevard, forgalom. Háromszázalékos francia járadék 102.22, olasz értékek 84.92, ottomán bank 658.12, magyar aranyjáradék 100.37, spanyol exterieurs 70.56. Irányzat szilárd. New-York, november 2. Búza novemberre 553/A, decemberre 568/,, januárra 584/g, Tengeri novemberre 58.­/,. Chicago, november 2. Búza novemberre 521/*. Ten­geri 53. .Nyílt tér. (Az e rovat alatt közlötteknek sem tartalmáért, sem alakjáért nem felelős a szerkesztőség). Tartalékos tiszteknek szükséges összes szabályzatokkal díjtalanul szolgálnak Tiller Mór és Társa csász. és kir. udvari szállítók, Budapest, Károly­­laktanya. Szintén ott ajánlatos az egyenruházatokat kiegészíteni. 7051 izt-Lukácsfördő társaság. Téli kora az Uzapffirdáben, rhenma, köstvényi lachlaa­elles. A'szü­lőjük az iszapfürdővel egy épülettömböt képeznek, mindenütt jól fűtve, léeházat finnnha maeoana Aizies Bübs mintáiéra. Prospektust, kard nincs. UUUbitC­luldSödyit­sz igazgatóság Budapesten. 70 S3 „The Mutual“ new-yorki életk­árositó társaság. Alapittatott 1843. 1892 év végén 1898 év végén Összes vagyon 907 millió frank 967 millió frank Bevételek 208'/, „ „ 2171/« „ „ Teljesen tehermentes­­ külön nyeremény tartalék­ 78»/a „ „ 93 „ T Ily magas tehermentes nyeremény tartalékot a világ egyet­­len egy biztosító intézete sem mutathat fel. Biztosítások minden táblázat szerint a legelőnyösebb feltételek mellett. — Mérsékelt dijak és magas­ nyeremények. — A kötvények két év után meg­­támadhatlanok (három) év után nem válhatnak érvénytelenné. a „Magyarországi vezérigazgatóság 1, 6365 Budapest, Károly­ körut 26. GŐZCSÉPLŐK. " Szigorúan a magyar gazdasági viszonyokhoz alkal­l­mazott gyártmányok. '96 Az összes gazdasági gépeket tartalmazó ár jegy-já­zékkel, szakbavágó felvilágosítással és ta­­­nácscsal, árak és feltételek közlésével szivesen­ és díjmentesen szolgál. ELSŐ 3ivrE-A.C3--X"-CIKEe Gazdasági gépgyár részvény­társulat] Gyártelep: Kosso­váczi-út 7. sz. 1044 Czimre ügyelni tusét I ■ 7590 KÖZGAZDASÁG. A Kereskedelmi Bank tőkegyarapítása. Budapest, november 2. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgató­sága elhatározta, hogy a bank tőkéjét harmadfél millió forinttal fogja emelni. E határozatáról a kö­vetkező kommünikében ad hírt: A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatósága október 31-ikén tartott ülésében elhatározta, hogy a novem­ber 17-ére egybehívandó rendkívüli közgyűlé­snek a rész­vénytőkének 10 millióról 12.500.000 forintra, azaz 5000 darab 500 forintjával teljesen befizetendő részvénynyel való felemelését fogja javasolni. Az elővételi jog az új részvényekre, amelyek 1895. január 1-től kezdve az osztalékban részesülnek, az eddigi részvényeseknek fentartatik olyan módon, hogy minden négy régi részvény fejében egy új részvény ve­­hető át az igazgatóság által megállapítandó árban. Az erre az elővételi jog gyakorlására vonatkozó közelebbi feltételek idejekorán fognak közzététetni. A Kereskedelmi Bank üzletének fejlődése az utóbbi években olyan jelentékeny volt, a régibb ke­reteket annyira elhagyta, hogy a bank igazgatóságá­nak kötelességévé vált a bank tőkéjét az üzlet nagy­ságával összhangzásába hozni. Ennek a harmóniának létrehozása finánc­ politikai szempontból elodázhatat­lan volt, és a pénzügyi körökben kétségkívül elégté­tellel fogják fogadni az igazgatóság elhatározását. Annál is inkább, mert a pénz­piac alakulása, a pénz­viszonyok törvényszerű fejlődése bizonyossá teszik azt a törekvést, hogy a bank üzletköre ezentúl is az eddigi progresszivitással fog tágulni. A Kereskedelmi Bank mobilitása, pénzeszközei­nek szabad mozgása eddig is oly jelentékeny volt, amely a nagystílű bankpolitikának a gyakorlatba való átváltását éppen gazdasági viszonyaink bát­rabb fejlődésének, s ez után újabb és újabb értékforrások megnyithatásának érdekében lehetővé tette. Ebből az okból a Kereskedelmi Bank tehát nem igen szorul a tőkegyarapításra. De az üzletkör fentebb említett nagyobbodására való tekintettel, és az olyan tényeket tekintve, hogy például harmadfél év óta,­­ amikor ugyanis a bank tőkéjét tíz millió forintra emelték,­­ a Kereskedelmi Bank kötvény- és záloglevélforgalma negyvenkét millió forintról hetvenkét millió forintra, a betéti állomány pedig

Next