Pesti Napló, 1894. november (45. évfolyam, 302-331. szám)

1894-11-22 / 323. szám

10 Budapest, csütörtök _____________PEfifW NAPLÓ,__________ választó­helyiségük II. kerület, fő­út 3. szára alatt van. A párt a főváros színeivel megegyező szavazólapokat készít­tetett, hogy a Csorba-párt működését ellensúlyozza; ezenkí­vül fehér szavazólapokat is osztott szét. * A III. kerületben, az egyesült ó­budai választók pártjának ma délután ülése volt, amelyen dr. Tatay Adolf elnöklete alatt megalakította a 200 tagú végrehajtó­ bizott­ságot a választások vezetésére. A gyűlésen negyven forin­tot gyűjtöttek a szegény gyermekek felruházására. Az V. kerületben­ a független polgári párt kijelölő bizottsága a következőket kandidálta törvényhatósági tagok­nak: Auer Róbert, Brüll Ignác, Busbach Péter, Erőss Zsig­­mond,Fürst Jakab, Herczfeld Frigyes, Herczfeld Samu, Kamer­­mayer Károly polgármester, dr. Kenedi Géza, dr. Pollák Illés, dr. Schreyer Jakab; póttagokul: Brachfeld Szigfried, Dózsa Benő, Herman Antal, dr. Rusznyák Samu és Spi­tzer Ignác. A kerületi választmányba pedig jelölte: Ber­ger Zsigmond, Brezsmayer Kálmán, dr. Bleyer Vilmos, Dirnfeld Adolf, Engel Hugó, dr. Fon Dezső, dr. Glücksthal Samu, Gelb M. Manó, Grünwald József, dr. Katzburg Fü­­löp, Kollár Izor, Kohn Samu, Krausz J. Károly, Linzer Béla, dr. Molnár Mór, dr. Mátray Gábor, dr. Murányi Ernő, Perényi Ignác, dr. Politzer Alfréd, Bobitsek H. Ferenc, dr. Szilágyi Artur, Trotzer Alajos, Widder Mór és Wol­­finger Lajos polgárokat. A VII. kerületben a Morzsányi-párt végrehajtó­bizottságot küldött ki, amelynek tagjai: dr. Grósz Sándor, Beck Fülöp, Kunstädter Mór, Eckstein Bernát, Körpl testvérek, Schwarz Ármin, Gách Károly, Daubeck János, Grünwald Mór, Hrebenda Ágoston, Sturza János, dr. Hu­­domell József, Bobicsek S. B., Schwarz Samu, Widecker Lajos és Lauter Manó.* A VIII. kerületben a Berni-párt kijelölő bizottsága a következőket jelölte: bizottsági tagokat: dr. Berzevicy Albert, Bachát Dániel, Csepreghy János, Fenyvessy Adolf, Gajári Ödön, Grossmann Miksa, dr. Havass Rezső, dr. Haas Tivadar, Kanovich B. Mór, Koob Géza, Krizsán Mi­hály és Weineisz Lajost. — Póttagokut: Berényi Lászlót, Novelly Antalt és Szakál Lászlót. Kerületi választmányi tagoknak: Almásy Jakab, Diviacky János, dr. Gonda Ig­nác, Hantschovszky Endre, Lavotta Lajos, Sircki Károly,­­Svertecky István, Varsányi Ferenc, idősebb Kokesch­ Sán­dor, dr. Heltay Ferenc, Antony István, Winter Sándor, dr. Neumann Mór, Kleineisel József, Tenk János, dr. Kiss József, Braumann Mór, Becher Frigyes, Szakál László, Fellner Dávid, Blaschnek Rezső, Novelly Antal, Bleuer Kálmán, Deutsch Károly. Szính­áz és zene. * Filharmóniai hangverseny. A ma esti első filharmóniai hangverseny szintik­ig megtöltötte a Vigadó nagy termeit s összes mellékhelyiségeit a legelőkelőbb kö­zönséggel. Ennél­ nem lehet eklatánsabb bizonyíték arra, hogy immár mennyire szellemi szükségletéhez tartoznak az ily nagyszabású klasszikus zeneelőadások fővárosunk ér­telmiségének. Az ily kulturális tényezőket más műveit ■ országokban, ahol fel tudják fogni a művészetek nagy ki­ható erejét a közművelődésre, az ízlés nemesítésére, de még a közgazdasági tőkeforgalomra is, állami pár­tolásban és anyagi támogatásban szoktak részesí­teni, ahol az illető városok erre nem képesek. Ennek a megfordította csak nálunk fordulhat elő, ahol az állam inkább elkonfiskálja, semmint szaporítja a város de hát azért kár volt a nigyest befogatni. Gyalog is átmeh­ettetek volna. — De édes bátyám, igazán a Tomihoz me­gyünk — szólalt fel Gábor. — Te már bizonyosan tudod. Lőrincz csak „hitte“. No mindegy. Üdvözöld őket. Mond meg a Tominak, láttam a múltkor, azt hittem, egy pesti fiákkerést hozatott le . . . úgy néz ki, éppen az ekvipázsa. A Micinek sok szépet, vigyázzon estén­­kint, mert a cégben meghűlhet. Lollynak meg azt üzenem, jöjjön át nemsokára. Várom. Majd eltávdli­­zunk vele egy délutánt . . . most meg szervusz frá­terek, Isten velőnk! A két fiú kezet adott. A szüzek mindegyike üzent valamit a Stázi néninek, Adelgunda meg az öreg Péter lejöttek bókolni. Lőrinc egyet pattan­­tott ostorával, a vadász és kocsis hátul nagy pará­déval kifeszítették a mellüket és a fényes fogat nagy robajjal kirobogott a kastély udvaráról. 32. A Kázmér francia stylben épült kastélyát jobbról hagyva, az újvári feudális kastély tornyai tűntek fel egy fordulónál. Régi rabló lovagvár volt, a hajdani Nifforok rabláson gazdagodtak meg. Egyik ősük még magával Mátyás királyival is összetűzött. Kurucfajta volt ez a múltban. Az időkkel aztán az emberek is lecsendesedtek. A nagy kapun behajtva, portás szaladt eléjök. Itt azonban már az inasok modernizálva voltak. Egyiknek oly simára borotvált volt az ajka, mint a másiké.. Udvariasan, mélyen bókolva álltak a kocsi előtt. És dacára, hogy még elég korán volt, mind fényes fekete-sárga libériákba (a grófné kedvenc, bár nem családi színeibe) öltözve. A széles lépcső alján ősz pofa szakállas, igen előkelő megjelenésű komornyik állott, mély bókokkal fogadva őket. — Der Hochgeborene Graf ist eben aufgestan­den. Hochderselbe nimmt sein Bad. (Folytatása következik.) szubvencióját. A filharmonikusokat csak elismerés illeti meg, hogy az állami szű­kkeblűség által nem engedték ma­gukat lehangoltatok hanem programmjukh­oz hiven, kiállot­tak a Vigadó dobogójára szolgálni a művészetet s a kö­zönség szellemi érdekét. Ha a mai első siker fokát kresz­­cendóban elképzeljük a tervezett nyolcadik előadásig, igazán még nyolcszor kell megnagyobbodni a Vigadó nagytermé­nek. Pedig ami magát­ a mai első előadás műsorát és mű­vészeti lefolyását illeti, arról valami nagy lelkesedéssel éppen nem emlékezhetünk meg, mert sem az első szám, Beethovennek már számtalanszor hallott Egmont-nyúnya, sem végül Schumannak szintén ugyanannyiszor reprodu­kált terjengős, egyhangú masszivitással hangszerelt, s ki­­vévén a harmadik andanterészt, kevés valódi költői inspirációval megalkotott C-dúr szinfóniája s közben Haydn régi stílusban tartottt gordonka-koncertje nem oly szá­mok, amelyeknek ma már valami nagy vonzó erejük volna. Ilyen szám a mai műsorban csakis Smétána „Vischrad“ romantikus szabású szinfóniai költeménye (először előadva) ett volna, de minden poétikus hangulati áradozása és elég ragyogó hangszerelése mellett még­sem tudott erő­sebben hatni. A mai estének két vendége volt, mint diri­gens Géb­eke Vilmos, a Bécsi Zenekedvelők Egyesületének művészeti igazgatója s Becker Hugó tanár s frankfurti gordonkaművész, aki Haydn koncertjében mutatta be első­rangú virtuozitását e hangszeren, amelynek irodalmából, h­a valami újabb terméket mutat be, a zajos tapsokból és kihívásokból, bizonyára még több is kijutott volna a szá­mára. De így is meg lehetett elégedve sikerével. Szép és in­tenzív a tónusa, kissé kevés a temperamentuma, de édesen tud énekelni és kápráztatni a teknikájával, amelyet főleg az első tétel után való kadenciában volt al­kalma ragyogtatni, ahol a kettős és többszörös fogások tisztaságával és erejével zajos tapsokat aratott. Gericke mint karnagy nem művelt ugyan csodákat, de öntudatos­ jól kiképzett vezénylőnek mutatta be magát. Taktusverése egészen sajátságos, komoly, kimért, mondhatni klasszikusan pedáns, s néha oly apró részekre osztja a frázisokat, a zenekarral szemben pedig oly sajátságos fel- és leütéses hangsúlyozásokat használ, hogy kevésbbé erős lábon álló zenekart — mint a mienk, — míg hozzá nem szokik, könnyen zavarba hozhatna. De azért mind akettő megállta a helyét, ha sokat nem nyújtott is a finomabbjából. Más­különben azt hiszszük, hogy­ hozzá hasonló dirigenst — a mi nagyjainkon kívül — még Budapesten is találhattak volna a filharmonikusok.­­ Leoncavallo balletje, Leoncavallo, a Bajazzók szerzője, új ballettet irt. A ballet szövegét Goethe komi­kus eposzából, a Reinecke Fitchsból merítette és a címét is megtartotta. Leoncavallo legújabb terméke, mint Milánó­ból jelentik, három részből áll és hiven követi az éposz menetét. Leoncavallo hallétjében nemcsak táncolni, hanem énekelni is fognak. Ez az újítás különben nem az övé, mert Szabó Xavér a Dárius kincsében már sűrűn szere­pelteti az énekkarokat. Leoncavallo a bécsi udvari operá­nak ajánlja föl partitúráját. A koreografikus részek dolgá­ban már levelet is váltott Stassreiterrel, a bécsi opera ballet-rendezőjével.­­ Rubinstein Antal temetése, miint Pétervárról táviratoztak, Rubinstein Antal, a meghalt zene­ virtuóz temetésének napját és helyét csak akkor állapítják meg, amikor fia és leánya Belgrádból, illetőleg Bécsből meg­érkeznek. A N­ovaja Vremja híre szerint a művész halálát bizonyosan siettette az a mély megrendülés is, amelyet a cár halálakor érezett. a Lakoma Hutvay Jenő tiszteletére. A Buda­pesti Zeneművész­ Kör Mihálovich­ Ödön elnöklete alatt tar­tott választmányi ülésében elhatározta, hogy vasárnap fo­lyó hónap 25-én a Cremonai hegedűs előadása után a Beutter-féle vendéglő félemeleti helyiségeiben társasvacso­­rát rendez az opera szerzője, Hubay Jenő tiszteletére. Ugyanakkor elhatározták, hogy az első hangversenyt de­cember 3-án tartják meg a VI—VII. kerületi Kör díszter­mében. A hangverseny műsorát legközelebb teszik közzé. A Crot­ur nyugdíja. Got, a párisi Comédie Fran­­caise egyik legnagyobb művésze, félszázados működés után a jövő év elején visszavonul a színpadtól. Az agg színész elég jó módban fogja élvezhetni a nyugalmat, mert tizen­egyezer frank évi nyugdíjat kap, azonkívül pedig a szín­­ház vagyonából háromszázötvenezer frank készpénz illeti meg, minthogy a Comédie Francaise tagjai részesednek a színház vagyonában és jövedelmében. Végkielégítés címén is ötvenezer frank jutalékkal fogják megtisztelni. Az évi nyugdíjának megfelelő négyszázalékos tőkét hozzászámítva, a Comédie Francaise Got­urnak a színpadtól való megvá­lása alkalmával hatszázhetvenötezer frankot bocsát rendel­kezésére. J B Andrade hangversenye. A hírneves portugál énekes holnap adja hangversenyét a Vigadó nagytermé­ben Sessler Sarolta h­egedűművésznő közreműködésével. Az érdekes koncert műsora a következő: I. Leoncavallo: Prolog a „Bajazzók“ dalműből, D’Andrade. II. a) Chopin: „Nocturne“, b) Wieniatwski: „Valse Caprice“, előadja Sessler Sarolta kisasszony. III. a) T. Giordani: „Caro mio ben“ Anna 1744-ből, b) G. Carissimi: „Vittoria­“ Cantate 1630-ból, D’Andrade. IV. a) Delibes: „Ton doux regard“ „Lakmé“ dalműből, b) Faun: „Charité“ Hymnus, D’Andrade. V. Hubay-Bizet: „Carmen“ ábránd, előadja Sessler Sarolta kisasszony. VI. La Partida: spanyol nép­dal, D’Andrade. A zongorakiséretet Bodó Alajos zenetanár vállalta el. Tudomány, irodalom. (*) Bodnár Zsigmond felolvasása. Ma folytatta a felolvasás ciklusát Bodnár Zsigmond az ásványtani in­tézet nagytermében. A világtörténelem beosztását ismer­tette, az idealizmus és realizmus szempontjából. Holnap délután öt órakor az emberiség politikájáról, a nemzeti egységről és a nemzetiségi törekvésekről fog felolvasni. (*) Vizen és szárazon. Irta Porzó. (Ágai Adolf.) Valóságos irodalmi csemege az a két kötet útleirás, ami­vel a magyar tárcaírók nagy mestere traktál bennünket. Ez a két terjedelmes kötet tele van finom és jellemző szik­ekkel. Európa minden vidéke, ahol Ágai utazott és valamennyi népfaj, akikkel érintkezett, jobban megeleve­nednek előttünk, mintha magunk utaztunk volna azokon a tájakon és a magunk szemével láttuk volna az idegen világok társadalmát. Becsesebb formában, érdekesebben és mindenkire nézve tanulságosabban kevés író gyűjtötte össze egyéni benyomásait. Éppen az egyéniség adja meg a kötetek különös zamatát, a szerző pompás humora, mely a sokat tapasztalt, erős judiciumú és mélyen érző ember kedélyvilágából veszi a színeket. Híven írja le a tárgyakat, de nem a fotográfus, hanem a festő hűségével, aki a maga hangulatát teszi uralkodóvá a tájképeken. Akár Berlinben jár, akár Párisban, akár Norvégia vidé­kén, akár a sztambuli bazárok közt, a lokális tónusokat mindenütt remekül eltalálja, de a leírásokat azzal teszi magasabb értékűvé és hatásosabbá, hogy a maga színeivel keveri össze. Ahogy ezer tájkép közül rögtön felismerjük Ruysdaelt, Salvator Rózát, Markót, ezer útleírás közül nyomban megismerjük az Ágai Adolfét, ha nincs is a ne­vével szignálva. Ebben a két kötetben Ágai szebb­nél szebb leírásokat produkál és a találó megjegy­zéseknek olyan gazdag gyűjteményét adja, hogy könyvéből többet tanulhatunk, mint egy csomó irodalomtörténetből, eltekintve attól, hogy több pszichológiát és több esztétikai élvezetet nyújt, mint egy tucat regény. A két kötet négy részre oszlik. Az elsőben Észak és Kelet, a másodikban Nyugat és Dél tárul elénk Európa legérdekesebb orszá­gaival és népeivel együtt. Nehéz volna eldönteni, hogy a négy rész közül melyikben ragyog legjobban a szerző megfigyelő képessége és színgazdag irálya, amelynél tö­mörebbet és magyarabbat ma nem igen találunk. A két kötetet tartalmához méltó szép kiállításban, illusztrált címlappal, az Athenaeum-társulat adta ki. Ára 6 forint. Képzőművészet. ** Ormós Zsigmond művészeti hagyatéka. Ormós Zsig­mond, a napokban elhunyt volt temesmegyei főispán hagyatékában, mint Temesvárról táviratozzák, na­gyon becses kép-rézkarc- és pasztellgyű­jtemény van. ** Vajda János mellszobra. Stróbl Alajos szobrász, mint értesülünk, elkészítette Vajda János mellszobrát. Strobl a jubiláns költő mellszobrát a téli tárlaton kiállítja. ** Millenniumi legyezők. Lukács Béla kereske­delmi miniszter ötvenezer millenniumi legyezőt rendelt meg Linh­ardt Vilmos fiatal festőnél, aki államsegéllyel Páris­ban tanulta a legyező- és diszmófestést. A legyezőkön Magyarország különböző vidékeinek népviseletét mutatják be ízléses képekben. A legyezőket annak idején a kiállí­tás igazgatósága áraltatja. Egyesületek. *** Az Otthon családi estéi. Az Otthon, Írók és hírlapírók köre vigalmi bizottságának Gelléri Mór elnök­­ete alatt tegnap ülése volt, amelyen elhatározták, hogy az idén is, mint a múlt télen, családi estéket rendeznek az egyesületi helyiségben. Minden ilyen estén lesz hang­verseny, társasvacsora és végül tánc. Az első családi estét december 9-én rendezik. *** Az Erdélyi Kárpát-Egyesület. Az Erdélyi részi Kárpát-Egyesület, vasárnap alakította meg Székely- Udvarhelytt udvarhely megyei fiókját. A gyűlésen báró Feilitsch mondotta a megnyitóbeszédet, amelyben az osztály­nak azt a feladatát emelte ki, hogy a társadalmi ellentéteket egyenlítse ki. Ez kissé különös program is, mert a Kárpát­ Egyesületnek voltaképpen az lenne a feladata, hogy a hegyszakadékokat és a meredek utakat egyenlítse ki. A fiókegyesület elnökéül Ugrón János alispánt választották meg. A gyűlésen megszerkesztették az ügyrendet, s megvá­lasztották a tisztikart és a választmányt. *** A Kézmű- és Földmivelési Egyesü­let ülése. A Magyar Izraelita Kézmű­- és Földmivelési Egye­sület választmánya tegnap dr. Neumann Ármin országgyű­lési képviselő elnöklete alatt ülést tartott. Az ülésen ke­gyelettel emlékeztek meg Stern Ignácról, az egyesület meghalt tiszteletbeli tagjáról, akinek özvegye ötszáz forin­tos alapítványt tett az egyesület javára. Az elnök bejelen­tette továbbá, hogy a legutóbb Bécsben meghalt Singer- Baumgarten Karolin az egyesület céljaira tízezer forintot adományozott. Temesvári Adolf és felesége az egyesület inas menedékháza javára ötszáz forintos alapítványt tettek, néhai megyeri Krausz Mayer és Welesz Lajos pedig kétszáz­­kétszáz forint hagyománynyal emlékeztek meg az egyesületről. Az egyesület legutóbb ötvennégy kézműves növendéket vett föl. Végül az asztöndíjfolyamodásokat tárgyalták s az ál­lami középiskola tíz tanulójának, továbbá a debreceni ki­rályi gazdasági tanintézet egy-, növendékeinek hatvan- százhúsz forintos ösztöndíjakat szavaztak meg.

Next