Pesti Napló, 1894. november (45. évfolyam, 302-331. szám)
1894-11-27 / 328. szám
328. szám, Budapest, kedd TÁVIRATOK A cár esküvője: pétervár, november 26. Miklós cár menyekzitje alkalmából a lapok lelkes cikkeket és költeményeket közölnek. A közönség reggel óta tömegesen a Téli palotához és a Nevszkij-Proszpektre tódul, ahol most vonul föl zeneszóval a katonaság. Az idő szép, száraz. Ma körülbelül negyvenezer szegényt fognak megvendelegelni. Az iskolák a menyekzői ünnepségek alatt zárva maradnak. Pétervár, november 26. A sok gyásznap után Pétervár ma végre örömnapot látott. A tiszta barátságos idő már a kora reggeli órákban ezreket vonzott a Nevszkij Proszpektre és az Anicskov palotától a Téli palotához vezető utat sürű néptömeg lepte el. Mindenütt katonaság állott sorfalat, rendőrség alig volt látható. A Téli palota termeit tíz órától kezdve több ezer ember töltötte meg. A termek pompás képet nyújtottak, különösen a Nikolai-terem, ahol a külföldi fejedelmek katonai kíséretei, a nagyhercegek, tábornokok és katonai küldöttségek voltak egybegyűlve, továbbá a címer-terem, a ahol az udvarnál bemutatott hölgyek orosz udvari öltözetben várták a cári párt. Kevéssel tizenegy óra előtt érkezett meg a menyasszony a Téli palotába, ahol Anna cárnő hisztérikus öltözőszobájában, az udvarhölgyek jelenlétében felöltözködött. A menyasszony fehér gyémántos koszorút, aranybrokát palástot, hosszú uszályos, ezüsttel átszőtt fehér ruhát öltött. A menyasszonyi csokor narancsvirágokból állott, amelyeket a varsói császárkertből hoztak. Tizenkét órakor 51 ágyulövés hirdette, hogy a lakodalmas menet a belső termekből a templomba indult. A menet a malakit-teremből kiindulva, a hangversenytermen, a Miklós-termen, a marsall-termen, Nagy Péter termén és a címer-termen keresztül vonult a kápolnába. A menet élén a főudvarnagyok haladtak, titánok száznál több apród és száznál több kamarás, köztük külföldiek is. Azután a fejedelmi személyiségek következtek, elül az özvegy cárné a dán királylyal, titánok Miklós cár a Preobrasenszkij-ezred egyenruhájában a menyasszonyával, a görög király nejével, Henrik porosz herceg a koburgi hercegnővel, a walesi herceg Irén porosz hercegnővel s a többi fejedelmi vendégek és a nagyhercegek. A hölgyek uszályait apródok vitték. A kápolna előtt levő teremben palotagránátosok voltak fölállítva. A templomban a szent zsinat, a főpapság, a miniszterek és a diplomáciai testület tagjai nejeikkel várták a fejedelmi személyiségeket. Az egyházi szertartás 12 óra 20 perckor kezdődött. A templomban és a szomszédos termekben gyertyák égtek. Mikor a fejedelmi személyiségek a templomba léptek, átnyújtották nekik a keresztet és szentelt vízzel locsolták meg őket. A templomban a metropolita fogadta a fejedelmi személyeket. Janisev gyóntatóatya háromszor cserélte ki a cár és a menyasszony gyűrűjét. A mátkapár narancsvirággal körülfont gyertyákat gyújtott, mire a pap összekötötte a stójával a kezeiket. Ezután karének zendült föl , a nőtlen nagyhercegek és a görög trónörökös körüljárták a mátkapárt, koronát tartva föléjük. Ezután megáldották a márkapárt. Mikor a metropolita megkezdte a Tedeumot, a várból 301 ágyúlövés dördült el és meghúzták a város valamennyi harangját. Az egyházi szertartás végeztével a cári pár a szerencsekívánatokat fogadta. Azután a menet ugyanazon az útán, amelyen jött, visszatért, de most a cári pár ment elől. Egy óra ötven perckor a menyektői ünnep véget ért. Két órakor a cár és a cárné díszkocsin távoztak a Téli palotából s a fejedelmi személyiségektől kísérve, előbb a Kazántemplomba mentek hálaadásra, azután pedig az Anicskovpalotába hajtattak, ahol a tisztelgéseket fogadták. Az egész ünnepség rendkívül fényes lefolyású volt. A külföldi lapok tudósítóit ma is bebocsátották az ünnepséghez. Feltűnt, hogy a Nevszky-Proszpekten a felségek elvonulásakor a közönség szabadon közlekedhetett. Ezelőtt ily alkalmakkor csak korlátolt számban bocsátották oda a nézőközönséget és a gyalogjárókra, a csapatok sorfala mögé szorították, az erkélyek néptelenek, az ablakok és ajtók zárva voltak. Ez alkalommal a csapatokat is visszavonták, amikor a cári pár a Téli palotából visszatért. Az utcákat s a házak erkélyeit és ablakait ellepte a közönség és hirtelenében emelvényeket hevenyésztek. A nép örömujjongása, mikor a cári párt megpillantotta, leírhatatlan volt. A hurrázásnak s a sapkák lengetésének vége nem szakadt; csak nehezen tudták meggátolni, hogy a közönség a kocsi után ne szaladjon. A gyász miatt a cári pár nem aranyos hintóban ült, hanem sötétszürke díszkocsin arany díszítéssel. A kocsis és a fullajtárok sötét egyenruhában voltak. A házak sem voltak fellobogózva. Pétervár, november 26. A cár manifesztuma, amelyet menyegzője alkalmából ma írt alá, kegyelem útján könnyítéseket ad a kincstárral szemben fennálló különféle tartozások fizetésére és a kincstári kölcsönök törlesztésére; elenged bizonyos adóhátralékokat, a kincstárnak okozott némely károkért fizetendő kártérítéseket, valamint különféle pénzbüntetéseket s enyhíti és rövidebbre szabja a közönséges bűntettekért kirótt büntetéseket, amelyek fogságra, várfogságra, rendőri felügyelet alá helyezésre, deportációra, vagy kényszermunkára szólnak. A politikai bűntettesekre vonatkozólag, akik elnézést érdemelnek, a belügyminiszter fog a cárnak előterjesztést tenni. Az oly politikai büntettek, amelyek tizenöt évig kiderítetlenül maradtak, átadatnak a feledésnek. Azoknak, akik az 1860-iki lengyel fölkelésben való részvétel miatt büntetés alatt állanak, megengedtetik, hogy születési jogaik helyreállítása mellett, a birodalomban bárhol tartózkodhassanak, de vagyonukat, valamint szolgálataikkal szerzett jogaikat, rangjukat és rendjeleiket nem kapják vissza. Konstantinápoly, november 26. A cár menyerzője alkalmából ma az orosz nagykövetség kápolnájában Tedeum volt, amelyen Rudolin herceg német nagykövet, sir Ph. Curie angol nagykövet, az orosz nagykövetség személyzete, valamint a görög és szerb követek is jelen voltak. London, november 26. Miklós orosz cár esküvője alkalmából Windsorban üdvlövéseket tettek és meghúzták a Szent György kápolna harangjait. Este a királynő banketet ad, amelyben a királyi család és az orosz nagykövetség tagjai vesznek részt. Belgrád, november 26. Miklós cár mai esküvője alkalmából Bogicsevics külügyminiszter Krisztics első osztályfőnökkel megjelent az orosz követségen, hogy kifejezze a szerb kormány szerencsekivánatait. Milán király első hadsegéde, Krisstics alezredes által fejeztette ki szerencsekivánatait. Az orosz kormány változás. Krakkó, november 26. (A Pesti Napló tudósítójának távirata.) A CW-nak egy varsói távirata azt mondja, hogy az esetre, ha Orosz-Lengyelország helytartójává valamelyik nagyherceget nevezik ki, Lengyelország kormányzatát katonaira és politikaira fogják kettéosztani. A katonai kormányzó ez esetben Kuropatkin herceg lesz. Varsó, november 26. (A Pesti Napló tudósítójának távirata). Durkó tábornok, akinek a lengyelekkel való rideg magatartását a cárnak a lengyel küldöttséghez intézett nyájas szavai félreérthetetlenül dezavuálták, jó forrásból nyert értesülés szerint beadta lemondását. Utódjai Konstantin nagyherceg és Puskevszkij tábornok lesznek — amaz mint polgári n emez mint katonai kormányzó. Lemberg, november 26. (A Pesti Napló tudósítójának távirata.) Az itt tartózkodó orosz alattvalók a hűségesküt az orosz konzulátus épületében fogják letenni, mert úgy a római katolikus hitközség konzisztóriuma, mint a zsidó hitközség tanácsa templomaiknak erre a célra való átengedését megtagadták. Köln, november 26. A Kölnische Zeitung-nak jelentik Pétervárról, hogy a lapok, valószínűleg Zacharjin levele miatt, amelyet Sándor cár betegségére vonatkozólag a Moszkovszkija Vjedomoszti-hoz intézett, utasítást kaptak, hogy az elhunyt cár betegségéről többé semmit se közöljenek. Pétervár, november 26. A cár temetésére megjelent külföldi küldöttségek összes tagjai rendjelet kaptak. Boisdesfre tábornok, a francia katonai küldöttség vezetője a Nevszkij Sándor-rendet kapta. IX. Keresztély dán király holnap utazik haza. Pétervár, november 26. Leó pápát a koronázóünnepen Galimberti bíboros fogja képviselni. London, november 26. A királynő Miklós cárt a 2. számú dragonyos ezred tulajdonosává nevezte ki. Pétervár, november 26. Mint a Novoszti jelenti, Gervais tengernagy, ki már hazautaztában volt Franciaországba, visszatért Pétervárra. Oroszország és Anglia. Pária, november 26. A Temps a következőket irtatja Anglia és Oroszország között tényleg közeledésről van szó, úgy Franciaországnak tagadhatatlanul az az érdeke, hogy örömmel és utógondolat nélkül fogadjon egy oly megegyezést, amelynek első eredménye az volna, hogy a független Európa a hármas szövetséggel szemben megerősödnék és a Középtenger semlegességére nézve ártalmas anomáliák megszűnnének. Az osztrák választási reform. Bécs, november 26. A kormány Wittmann báróval, a választási reform tárgyalására kiküldött bizottság elnökével tudatta, hogy herceg Windischgrätz miniszterelnök a bizottságnak holnapra egybehívott értekezletén a kormány álláspontját e kérdés megoldására vonatkozólag behatóan ismertetni fogja. A javaslat végleges kidolgozása és szövegezése a nevezett bizottság feladata lesz. Tavaszi románc. A Pesti Napló számára írta: Catulle Mendés. 24 Fordította: Malonyay Dezső. (E regény lenyomtatása vagy fordítása törvénybe ütközik.) De egy sötét alak állott az ajtó előtt lesben. A lakatosáé volt. Sebesen egy darab papirost nyomott a markomba és eliramodott. Rémülve mentem föl a szobámba. A papirosra, durva, nagy betűkkel, ez volt írva: „Phénice beteg, ne jöjjön, soha ne jöjjön többé. Feléje se jöjjön a háznak.“ XXXI. Négy nap múlt el. Semmi fair! Azt vettem észre, hogy szüleim, a mesterem és a cselédek is folyton suttognak és egy hangos szó is alig esik a házban. Meg amint engem észre vettek, menten elhallgattak. Édesatyám szokatlanul szigorú hangon, de mégis szomorúan mondta: — Azok a te mindennapi sétáid kint a mezőkön nem vezetnek jóra. Azért nem végzed tisztességesen a dolgaidat. Ezután nem fogsz kimenni . A rácskaput bezárták és nappal is zárva volt. Anyám esténkint maga csukta be az ajtókat, gondosan, ő maga, egyedül. Azt is észrevettem, hogy Firmin úr esténkint, mielőtt lefeküdtünk, gondosan bezárta szobánk ajtaját és a párnája alá tette a kulcsot, így aztán, még ha akartam volna, se szeghettem volna meg a lakatosné utasítását. Mi történt? ... Mi történhetett? . . . Phénice csakugyan beteg? . . . Vagy talán a szülei nyomára jöttek az én éjjeli látogatásaimnak s elpanaszolták az én szüleimnek? . . . Rettenetes nyugtalanság gyötört egész nap, éjszaka nem tudtam aludni, vagy ha valahogyan elaludtam, borzasztó álmaim voltak és zokogva ébredtem fel. Minden áron tudni akartam, hogy mi történt. Egy reggel kiosontam az ebédlőből, átmásztam a kert sövényén, térdemet, karomat, kezeimet összevérezte a tövis és mint egy őrült, úgy rohantam neki a mezőknek, a Phéniceék háza felé. XXXII. Ott láttam a távolban a négy almafát. De nem a virágzó négy kis almafa volt az! Nyoma se volt a lombokon virágnak. Hogyan! Ilyen hamar ősz lett volna? . . Soha ilyen árván, gyászosan nem láttam még e fákat. Milyen szomorúak voltak. .. És láttam a kopasz fák között valami fehéret, mint amilyen az a mousseline-ruha volt, melyet nem rég én téptem össze s melynek oly sokáig őriztem a foszlányát. Miféle fehérség lehetett az most ott? Nem olyan volt, mint egy ruha. Hosszú volt, hosszú és szélesen kiterített, mint . . . mint... mint egy fehér lepellel leteritett ravatal. Eszeveszetten futottam oda. Sok ember állott a kis almafák alatt és suttogva beszéltek. Hogy Phénice beteg volt ... és azután tegnap még betegebb lett és azután meghalt. Meghalt!... Ő meghalt... Ő meghalt, a kis Phénice... És folyton suttogtak. Hogy beteg lett volna? . . . Igen bizony. Egy reggel valami vasrácsról beszéltek, amelyhez Lambade anyó véletlenül hozzányúlt és a kéziben maradt... És azt állítják, hogy Lambade asszony azzal a vassal úgy, de úgy vágta főbe a leányát... Hanyatt estem a kövezeten ... És mégse ájultam el... Láttam, mint reszketnek a hófehér ravatal fölött a kis almafák csupasz, virágtalan ágai... * * »fc És így van jól, így van ez a legjobban. Jó volt meghalni néked. Ki voltál? Nem tudom. Azt se tudom, szép voltál-e. És nem tudom, azt éppen nem tudom, hogy a lelked milyen volt... Mi lett belőle ? ... Oh szegény, szegény Phénice, nem találtam a házat, nyoma sincs a virágzó kis ligetnek, de te nagyon, nagyon békésen pihenhetsz kis sírodban! Annál békésebben, minél elhagyatottabb. Mert csak azok az igazán boldog halottak, akiknek sírja fölött kalendáriumbeli megszentelt napokon nem térdel le és nem mond közönyös imát a hétköznapi hazugság. Igen, boldogok a jól elfelejtett halottak. Még távolabb vannak a mi világunktól. Nem ismertelek, mert hisz nem mondtál te nekem soha semmit, csak az én szavaimra engedelmeskedtél, az én szemeim nyűgöztek le- és mindent, mindent megtettél volna nekem. Szerettél, gyönyörűséged telt volna benne és csakhamar részed jutott volna a szenvedésből is. És minthogy igaz szerelemmel maradtam adósod, hálásan áldom sorsodat, hogy a halált adta néked. A hófehér halált. Mert mi következett volna azután? . . . Azután egyszer csak nem szerettelek volna többé; vagy jóh, mert ma már tudom, keservesen __________ PESTI NAPLÓ, 1894. november 27. 9