Pesti Napló, 1895. augusztus (46. évfolyam, 208-238. szám)

1895-08-15 / 222. szám

Bud­apest, csütörtök Masni napló, 1895. augusztus II. 222. szám. 16 nem jön a Szent-István-dijért, hát még a legjobb lovak nagy része is kidőlt, úgy hogy nagyon jó lesz, ha hét ló indul a 80,000 koronáért. Ma ezek tekinthetők valószínű startolóknak: Dreher Antal Besheap 44­2 kilogramm Peasnell Gróf Apponyi Margit 57n Adams Szemere Miklós Ebtoli 48*/2 r1 Cleminson Báró Üchtritz Kozma 61W Smith ■ Báró Üchtritz Ignác 49n S. Bulford Jankovich Gyula Gyöngy 431 /2n Sydenham Mr. Rose Chance 43V2 7) Joyce Báró Rothschild Lindenberg 49n Hyams Egy j­óravaló handicap elszégyelné magát ezekkel a nevekkel, amelyeknek viselői még nem is mind bizonyos indulók. Milyen lovakat kellett kezdet­nek tegnap megver­nie, hogy a 10.000 koronás nyári handicaphoz jusson? — egy Perle d’or-t, Clifford-ot, Páratlan-1, Bencur-t, szóval a legkiválóbb lovakat, amelyek közül Perle d’Or és Páratlan sokáig legyőzhetetlen volt. Három igazi klasszis ló van a mostani jelöltek közt is: Kozma, Ebtoli és Margit, amelyek a legjavából valók, Ignác jó handicap klasszis, a többiek pedig váltakoznak a fiaker- és az omnibusz-ló klasszisa kö­zött. Nincs kizárva, hogy még egy-két rejtett lovat is indítanak, amelyeknek lehetnének győzelmi kilátásai, így ha Pa­raszt egészséges lenne, tekintve, hogy a számbavehető konkurrensek mind inkább flyerek, erős verseny esetén a legkönnyebben okozhatna meglepetést. Vagy pedig a meg­lepetések csinálásában virtuóz Péchy-istálló Pettenddel meg­kísérelhetne esetleg egy új Eretnek-féle Szent István-díjat teremteni. Valószínű indulóknak azonban a föntebbieket jelzik még a legbeavatottabb körök, a bookmakerek táblái is, ezért hát ezeknek a c­anceait kíséreljük meg meg­világítani. A legjobb ló, a legmagasabb klasszis a társaságban kétségtelenül Kozma, amely a legnagyobb súlyok alatt vert már meg legjobb minőségű lovakat. Istállója azonban hol­nap inkább Ignáccal akar nyerni, arra fogadott is állítólag nagy összegekkel. Kozma ugyanis holnap aránylag nagy teher alatt megy — 12­2 kilogrammal visz többet Eltoli­­nál — sőt az 1800 méter sem az egészen neki való dis­­tancia, s nyilván ezért bízik az istálló inkább Ignácban, amely legutóbb a 20,000 koronás Tátra-handicapet C­lifford­­dal szemben megnyerte. Rövidebb distancián Kozma elsza­ladna a társaságtól, de sőt nem egész sebes verseny ese­tén holnap is megteheti ezt, mert mint említettük, fel­tétlenül legjobb ló a társaságban. Olyan speedje van, amilyennél csak a Tokióé és Orverté hatalmasabb. Kozma istállója tehát Ignáccal szeretne nyerni. Az’ Üchtritz istállónak ez az egyetlen óhajtása diszkvalifikálja teljesen az egész Szent István-díjat, annak propozícióival együtt. Ignác ugyanis nem Derby-jó éppen, de nagyon jó handicap ló, amely dacára eddigi szép futásainak, négy éves létére tizenhat fonttal visz kevesebbet a három éves Margitnál, csak azért, mert ez a szerencsétlen állat vélet­lenül megtalált nyerni néhány nagyobb fajtájú klasszikus dijat. Ignácot pedig három éves koráig odahaza tartották s ekkor is csak mint handicap-lovat használták ki. Margit tehát a korkülönbséggel együtt 24 fonttal van hátrányban a Tátra handicap nyertese fölött és ez kétségtelenül nagy ehanccot ad Ignácnak a győzelemre. Apponyi lovát leg­alább bizonyosra veszi s minthogy istállója vele akar nyerni, rendes körülmények most Kozmánál is előbb kel­lene beérkeznie. Marad tehát Ignácnak összesen egyet­lenegy ellenfele: Eltoli. De ez legalább hatalmas ellenfele s már előre azt hiszszük, legyőzője is. Azok akik Üchtritz lovaiban bíznak, arra hivatkoznak, hogy Tokiót nem törölték volna a Szent István-díjból, nem fosztották volna meg a bizonyos győzelemtől, ha Milne trainer istállója nem lenne biztos­ságban az iránt, hogy Ignác vagy Kozma is megszerzi az istállónak a díjat. Ez elég valószínű argumentum, csak­hogy Tokió bánatjelentésének egész históriáját homály fedi s így ilyen argumentációkra támaszkodni nem lehet. Nem lehet már azért sem, mert a bookmakerek, annak dacára, hogy a Milne istálló tulajdonosai: Péchy, Üchtritz és Wahr­­mann Rikárd legnagyobb fogadói a túrinak, a deklarált Ignácra még ma is háromszoros, Kozmára pedig­ pláne négy­szeres pénzt adnak. Úgy látszik tehát, hogy ők sem bíz­nak feltétlenül benne, hogy a két ló Eltolival bírjon. Eltoli összesen kilogrammot visz, amit annak köszönhet, hogy nem nyerte meg a Derbyt. Sőt helyre sem érkezett akkor be. Ezt nem tette pedig azért, mert a Derby 2400 méteres verseny, amit, ha a pace is nagyon sebes, Eltoli nem bír ki. De közvetlenül a Derby után megnyerte Szemere Miklós lova a Buzgó-versenyt neves ellenfelekkel szemben, azután pedig a Taurus-handicapet hét vetélytársa előtt. Az, hogy itt Budapesten Leven­tét és Panamát legyőzte Eltoli, az nagyon szép volt tőle, sőt az is, hogy a Buzgó-versenyt megnyerte, de mi nem azért hiszszük őt a holnapi nap győztesének. Ha­nem hiszük azért, mert See­me, a Henckel-féle ló június másodikén megnyerte az osztrák kancadíjat a legkönnyeb­ben, olyan vetélytársak előtt, mint Margit, Blondine és Kritik. Eltoli pedig négy nappal később ugyancsak ezt a See­rant verte meg a Taurus handicapben egyforma súly alatt, szintén a legkönnyebben, amint csak egy kiváló klasz­­szisú ló nyerhet. Eltoli tehát, amely a fogadásokban is keresettebb valamivel az Uchritz-féle lovaknál, határozottan a legjobb kilátással indul valamennyi jelölt között. Ha súlya arány­lag nagyon kicsiny is, klasszisánál fogva mégis inkább ér­demli meg a díjat, mint Ignác, amely ha győzni találna, újabb bizonyságot szolgáltatna a Szent István-díj propo­­zíciói ellen. Minthogy a többi jelölteknek semmi kilátásuk sincs a győzelemre, azt hiszszük, helyesen számítunk, ha Ebtoli jelöltségét veszszük a legkomolyabban, utána pedig az Üchtritz-istálló két lovát Kozmát és Ignácot jelöljük, ebben a sorrendben. Ha Margit is közel jutna az elsőhöz roppant súlyával, ez lenne a holnapi nap legnagyobb meg­lepetése. Mert a Beesheapek, Chance-ok és Gyöngyök még a Szent István-díjban sem csinálnak meglepetést... oláh agitátor előtt a debreceni királyi Tábla ítéletét a Schmidt főszolgabíró által indított, ismert becsületsértési és rágalmazási perben. A debreceni Tábla megváltozatta a szatmári törvényszék ítéletét és Lukacsint félévi fogházra ítélte. Lukacsia az ítélet kihirdetésekor sírva fakadt. Az ítélet ellen különben felebbezett.­­ Bingen Gusztáv letartóztatása. Egy rotter­dami táviratunk jelenti. Bingen Gusztávot, a csődbe jutott Frateri Bingen genuai cég főnökét tegnap éjjel a rendőr­ség éppen abban a pillanatban tartóztatta le, amikor egy amerikai gőzösre akart szállni. Az elfogott bankár, mielőtt megakadályozhatták volna, szublimáttal öngyilkossági kísér­letet tett. Bingent a rendőrségről azonnal a kórházba kel­lett szállítani; azt hiszik, hogy megmenthetik a haláltól. Hír szerint hatszázötvenezer frankot találtak nála. Bingen Gusztáv Blind György név alatt akart hajóra szállani. A másik Bingent még nem találták fel. A csődről azt jelenti egy genuai tudósítónk, hogy a tömeg­gondnok tényleg azzal a kéréssel fordult a kereskedelmi törvényszékhez, hogy ez a csődbejutás hivatalos kimondá­sának jogi következményeit hosszabb időre antedatálja. Ennek a rendszabálynak csak az volna a célja, hogy több bank és magánegyén ellen is felléphessenek, akikről fel kell tenni, hogy a Bingen-cég viszonyait régebben ismer­ték, annak csalárd üzelmeit támogatták s ezekből jelenté­keny hasznot húztak. Remélik, hogy az esetre, ha a keres­kedelmi törvényszék a tömeggondnok e kérését teljesiti, az aktívákat nagyobb összeggel gyarapíthatják. REGÉNY. A párbaj, 14 — Orosz regény. — Irta: Csehov P. Antal. X. A piknik után mintegy három nap múlva Fjo­dorovna Nadezsdához egész váratlanul betoppant Kon­sztantinovna Mária s nem is köszönve, kalapját le sem véve, megfogta annak mindkét kezét, oda szorí­totta a melléhez s nagy felindulással igy szólt: — Drágám! izgatott vagyok,­­meg vagyok le­­petve. Ami kedves, szimpatikus doktorunk tegnap mondta el az én Alekszandrovics Nikodémomnak,hogy a kegyed férje meghalt. Mondja, drágám, igaz volna ez ? — Igen, meghalt, felelt Fjodorovna Nadezsda. —­ Az szörnyű, szörnyű, drágám! De nincs sok jó nélkül. A kegyed férje valószínűleg rendkívül derék, jó, szent ember volt s az olyanokra nagyobb szükség van az égben, mint a földön. Konsztantinovna Máriának minden izma reme­gett, mintha bőre alatt apró tűk ugrándoztak volna, édes­ kesernyésen mosolygott és ünnepiesen így folytatta: — Eszerint hát most már egészen szabad, drá­gám. Most már feltarthatja fejét és bátran szemébe nézhet az embereknek. Mától kezdve Isten és az em­berek áldást mondhatnak Andrej­evics Ivánnal való szövetségére. Ez elragadó. Remegek az örömtől és nem találok szavakat. Kedvesem, én leszek a nyoszo­­lyó­ asszonya. Én és Alekszandrocs Nikodém annyira szerettük kegyedet, hogy meg fogja nekem engedni, ha mi áldjuk meg az önök törvényes, tiszta szövet­égét. Mikor lesz a kézfogó? — Erre nem is gondoltam, felelt Fjodorovna Uzsda, kezét kiszabadítva. — Az elitélt Lukacsiu. A szegedi királyi törvény­szék, mint tudósitónk táviratozza, ma hirdette ki az ottani államfogházban büntetését töltő Lukácsiu László ismert — Lehetetlen, kedvesem­. Gondolt rá, bizonyosan gondolt. — Isten látja a lelkemet, hogy nem gondoltam, nevetett Fjodorovna Nadezsda; — minek nekünk a kézfogó ? én nem látom semmi szükségét. Élünk, ahogy eddig éltünk. — Mit beszél ? szörnyüködött Konsztanti­novna Mária; — az Isten szerelmére, mit beszél! — Azzal, hogy megesküszünk, nem lesz jobb a sorsunk. Ellenkezőleg, még rosszabb. Elvesztjük sza­badságunkat. — Édesem! Mit beszél kegyed, édesem! kiál­tott fel Konsztantinovna Mária visszalépve, és kezeit összecsapva. — Kegyed eksztravagál! Térjen magához! Csillapodjék le. — Hogy csillapodjam le ? Még nem is éltem s kegyed azt mondja, hogy csillapodjak le. Fjodorovna Nezsdának eszébe jutott, hogy ő még csakugyan nem élt. Elvégezte az intézeti tanfolyamot, férjhez ment olyanhoz, akit nem szeretett, aztán össze­jött Lajevszkijjal s ezzel az egész időt ezen az unal­mas, puszta tengerparton töltötte, várva valami jobbat. Hát ez élet? — Pedig meg kellene esküdni, gondolta ma­gában, de eszébe jutott Kirilin és Acsmijanov, elpi­rult és megszólalt: — Nem, az lehetetlen. Még ha maga Andrejics Iván térden állva kérne is erre, én akkor sem állanék rá. Konsztantinovna Mária egy percig szótlanul ült a divánon, szomorú, komoly képet öltött, úgy nézett egy pontra, aztán felállt és hidegen így szólt: — Isten áldja meg, kedvesem ... Bocsásson meg, hogy háborgattam ... Bár nehezemre esik, kény­telen vagyok kijelenteni, hogy a mai naptól kezdve köztünk mindennek vége, s dacára Andrejevics Iván iránt érzett mély tiszteletemnek, házam ajtaja kegyed előtt zárva lesz. Mindezt nagy ünnepiességgel mondta el, any­­nyira, hogy magát is meghatotta az ünnepies hang, arca újra remegett, lágy, édeskesernyés kifejezést öltött, azután a megijedt, zavarba jött Fjodorovna Belgrád, augusztus 14. A király mai születési­ napja alkalmából számos kitüntetés és katonai előléptetés történt. Sándor király és Natália királyné biarritzi uta­zása véglegesen holnapután estére van kitűzve. Bismarck herceg állapota, Hamburg, augusztus 14. A Hamburger Nachrichten megerősíti, hogy Bismarck herceget egészségi állapota aka­dályozza abban, hogy részt vegyen a Vilmos császár em­lék-alapkőletételénél. A herceg, sajnálatára, egészségi okok­ból nem utazhatott Berlinbe és nem vehet részt a 18-án ártandó ünnepségen. A macedóniai zavargások, Konstantinápoly, augusztus 14 A koszovói vilajet hivatalos közlönye szerint e hónap 5-én egy bolgár csapat megtámadta a sauri-tépéi és ohmédiei őrségeket. A őrség a Dévé-Baghirdanból küldött csapat segélyével Hussein effendi hadnagy vezénylete alatt visszaverte a bolgárokat. Az üldözés közben talált vérnyomok arra mutatnak, hogy a bolgárok részéről sokan megsebesültek. A hivatalos lap a főkormányzó köszönetét fejezi ki a csapatoknak. Szófia, augusztus 14. A macedón bizottság lapjai egyre köztik a felkelés színhelyéről érkezett jelentéseket, noha azok kevés hitelre találnak. A legújabb értesítés sze­rint Mustruka csapata július 24-én (augusztus 5-én) véres harcot vívott a rendes török csapatokkal és lefegyverzett Nadezsdának még egyszer mind a két kezét oda nyújtva, könyörgő hangon szólt: — Kedvesem, engedje meg, hogy ha csak egy pillanatra is, anyja helyett anyja, vagy idősb testvére legyek. Őszinte leszek kegyeddel, mint az anyja. Fjodorovna Nadezsda oly melegséget, örömet és részvétet érzett maga iránt a Konsztantinovna Mária részéről, mintha csakugyan anyja kelt volna újra életre, s az állana előtte. Szinte magánkívül ölelte át Konsztantinovna Máriát, s arcát oda szorította annak vállához. Mind akettő sírva fakadt. Leültek a divánra s egy ideig zokogtak, anélkül hogy egymásra néztek volna és nem bírtak szóhoz jutni. — Édesem, kedves gyermekem, kezdé Kon­sztantinovna Mária, — kemény igazságokat fogok kegyednek mondani, kíméletlen leszek. — Az Istenért! az Istenért! — Higgyen nekem, bízzék bennem, kedvesem. Emlékezhetik rá, hogy az itteni házak közt csak én fogadtam el kegyedet. Kegyed engem mindjárt az első napon megijesztett, de nekem nem volt lelkem, hogy olyan megvetéssel viseltessem kegyed iránt, mint mások. Szenvedtem a kedves, jó Andrejics Iván­ért, mint a saját fiamért. Fiatal ember, idegen he­lyen, tapasztalatlan, gyenge, anyja nélkül ... S én annyit szenvedtem érte, de annyit! Férjem ellenezte, hogy kegyetles ismeretséget tartsunk fenn, én rábe­széltem .... Kezdtük Andrejics Ivánt elfogadni s vele együtt természetesen kegyedet is, máskülönben ő sértve érezte volna magát. Nekem fiam, leányom van . . . Hiszen tudja kegyed: a gyenge gyermeki lélek, tiszta szív ... aki csak egyet is elront az ilyenek közül . . . Elfogadtam kegyeteket és resz­kettem gyermekeimért. Oh, ha kegyed egyszer anya lesz, meg fogja érteni az én aggodalmait. És min­denki csodálkozott, hogy én kegyedet elfogadom mint engedjen meg — rendes asszonyt, célozgattak — no, persze:­­volt pletyka, gyanúsítás. Lelkem mé­lyében én elitéltem kegyedet, de kegyed szerencsét­len, szánalomra méltó volt s én csupa részvétből szenvedtem .»« (Folyt. köv.) Törvényszék. TÁVIRATOK Hohenlohe Berlinben. Berlin, augusztus 14. A Norddeutsche Allgemeine Zeitung szerint Hohenlohe herceg birodalmi kancellárt pén­tekre várják ide. A kancellár Salzburgon és Münchenen át fog visszautazni. A szerb király útja.

Next