Pesti Napló, 1897. január (48. évfolyam, 1-31. szám)
1897-01-01 / 1. szám
4 Budapest, péntek PESTI NAPLÓ, 1897. január 1.1. szám. nyolc uj tagja teszi le az esküt az elnök kezébe. A teljes ülés befejezése után, amelynek napirendjére csupán a bírák eskületétele van kitűzve, Wekerle Sándor elnök a segéd- és kezelő-személyzetet fogja felesketni. A segédszemélyzetnek a tagjai: két elnöki titkár és négy tanácsjegyző. Elnöki titkárok lesznek miniszteri titkári ranggal: dr. Farkas Zoltán belügyminiszteri és Vályi László pénzügyminiszteri tisztviselő. Tanácsjegyzők: Halász Sándor és Lupkovich Egyed segédtitkárok, továbbá dr. Grivin János és Végh Ödön pénzügyminiszteri segédtitkárok. A hercegprímás körlevele, Vaszani Kolos bíboros érsek, hercegprímás legújabb körlevelét ma küldötték szét Esztergomból az egyházmegye papságának. A körlevél lelkes szavakkal buzdítja a papságot a vallás és a haza szeretetére. A bíboros főpap a millennáris esztendő alkonyán meghatottan) tekint vissza a lefolyt fényes ünnepségekre, amelyek elfeledtették minden szomorúságunkat , a haza összes gyermekét közös örömben és vigasságban egyesítették. Istennek köszönhetjük, hogy nemzetünket ezer éven át megvédte, oltalmazta s annyi veszély között fenntartotta, most is illik, hogy hozzáfolyamodjunk s jótéteményét, áldását a jövőre szintén leimádkozzuk. A magyar papoknak a jelenvaló nehéz idők közepette úgy az egyház diszét és dicsőségét, mint a hazáét sohasem szabad szem elől téveszteni. E kettő együtt képes csupán a vidám napok ragyogását újból földeríteni Árpád népére. Istenért és a hazáért! ez legyen minden törekvésünk és munkásságunk között a jelszavunk. Magyarország címerei. Budapest, december 31. Báró Bánffy Dezső miniszterelnök egy régóta hajúdó kérdést old meg azzal a rendeletével, amelyben közzéteszi a magyar címer helyes leírását. A címer kérdésében való nagy bizonytalanság megszüntetése végett már az előbbi kormány is elhatározta az országcímer helyes leírásának közzétételét, e határozatot azonban csak Bánffy rendelete valósítja meg, amely a következőképpen hangzik: Magyarország és a magyar birodalmat alkotó egyes országok címereinek tartalmát és alakját ezredévi történelmi fejlődés alapján sok századnak törvényes gyakorlata állapította meg. A gyakorlati alkalmazásban azonban, különösen az utóbbi időkben, az ország címere úgy egyes elemeinek ábrázolása, mint azoknak összetétele tekintetében a legkülönbözőbb módon hibásan rajzoltatott, aminek következtében az ország címerének helyes rajzára nézve egészen ingadozó felfogás és bizonytalanság kezdett uralkodni. E körülmény már egyik hivatali elődömet arra indította, hogy az ország címerét történeti és heraldikai szempontból vizsgálat alá vétesse arra hivatott tudományos testületek által, nevezetesen az országos levéltár, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társulat, s végre a Magyar Tudományos Akadémia által. E tudományos testületek azután történelmi katforrások nyomán s a heraldika szabályai szerint egybehangzó véleménynyel meghatározták az ország címerének történelmileg és heraldikailag helyes leírását és rajzát. Minthogy pedig nagyon kívánatos, hogy az ország címerének helyes ábrázolására nézve tapasztalható bizonytalanság megszűnjék és a közéletben is az ország címere helyesen és hibátlanul ábrázoltassék, még az előbbi kormány minisztertanácsi végzéssel elhatározta, hogy az ország címerének helyes leírása és rajza közzététessék. E minisztertanácsi határozat foganatosításaképpen, addig is, míg a törvényhozás e részben intézkednék , Magyarország külön címerének, valamint a magyar korona országai egyesitett címerének az említett tudományos vizsgálat alapján meghatározott helyes leírását és rajzát, e címereknek úgy a hivatalos, mint az 1883. évi XVIII. törvénycikk alapján engedélyezett, magánosok által való használatnál ilyképpen való ábrázolása végett ezennel közzéteszem, amint következik: Magyarország külön (kis) címere. Hasított, vagyis egy függélyes vonallal kettéosztott pajzs, jobbról nyolc vörös-ezüst, tehát vörössel kezdődő, ezüsttel végződő pólya, balról vörös mezőben hármas zöld halmon álló nyílt arany koronából kiemelkedő kettős ezüst kereszt. A hármas halom heraldikailag van stilizálva, tehát nem a halom természetes alakját adja vissza. A három halom közül a két szélső egyforma magasságú, a középső kiemelkedő, hatalmasabb s ezen foglal helyet az öt — három nagyobb, két kisebbságú koronából kiemelkedő román ízlésű, úgynevezett talpaskereszt, melynek végei nem hirtelen, hanem lassú átmenetben szélesbednek. A pajzs felett a magyar szent korona, amelynek hi rajzát Ipolyi Arnldnak a Magyar Tudományos Akadémia által kiadott ily címü műve. «A magyar szent korona és a koronázási jelvények története és műleírása, Budapest 1886) rajzaiban és mellékleteiben leírjuk. Címertartó: két lebegő angyal. Ruhájuk fehér, bő, redős. Helyzetük közép az állás lebegés közt. Hajuk körülbelül vállig ér és sötét szőke vagy világosbarna. Típusuk: serdülő ifjú és sohasem nő. A magyar korona országainak egyesített (közép)) címere. Áll egy nagyobb, külső pajzsból, amelynek közepét egy kisebb belső pajzs fedi. A középpajzsot Magyarország külön címere foglalja el. Hasított, vagyis egy függélyes vonallal kettéosztott pajzs, jobbról nyolc vörös-ezüst, tehát vörössel kezdődő, ezüsttel végződő pólya, balról vörös mezőben hármas zöld halmon álló nyílt arany koronából kiemelkedő kettős ezüst kereszt. A hármas halom heraldikailag van stilizálva, tehát nem a halom természetes alakját adja vissza. A három halom közül a két szélső egyforma magasságú, a középső kiemelkedő, hatalmasabb, s ezen foglal helyet az öt — három nagyobb és két kisebb — ágú koronából kiemelkedő román ízlésű, úgynevezett talpaskereszt, amelynek végei nem hirtelen, hanem lassú átmenetben szélesbednek. A külső pajzs négy mezőre osztatik. Ezeknek elsejében Dalmácia címere: három koronás arany, tehát vörös száj és nyelv nélkül való leopárdfej — kettő fent, egy lent — kék mezőben. A másodikban Horvátországé: ezüsttel és vörössel huszonötször kockázott pajzs, úgy hogy az első kocka ezüst, a második vörös és így tovább öt-öt kocka egy sorban, míg az ötödik sorban a huszonötödik ezüst kockával végződik. A harmadikban Szlavónia címere: a kék pajzsot átszelő két ezüst habos pólya, amelyek közt vörös mezőben természetes szinti nyest jobbra fut, a felső kék mezőben hatágú arany csillag. A negyedikben Erdély címere: vörös pólyával vágott pajzs, a felső kék mezőben aranycsőrű, vörösnyelvű, jobbra néző, emelkedő sas. A sas színe fekete, jobbról tőle arany nap, balról megújuló ezüst hold ( 3), az alsó arany mezőben hét (fenn négy, alant három) vörös baróthorma vár. A várat ormós bástya és abból kiemelkedő, két lőréssel ellátott háromormu torony képezi; a váron nyílt, kapu látszik. A harmadik és negyedik közé alulról beékelt mezőben Fiume címere látható: vörös mezőben kék bélésű és szalagos hercegi korona alatt álló fekete, balra néző kétfejű sas, kiterjesztett szárnyakkal, vörös nyelvekkel; a sas jobblába sziklán áll, ballábát pedig a sziklán fekvő hosszúkás, szájával balra fordult, barna korsón tartja, amelyből bőven ömlik a víz, a sziklát balról nagy bőségben mosó folyóba. Az elősorolt részekből egyesitett cimer felett a magyar szent korona, amelynek hű rajzát Ipolyi Arnoldnak, a Magyar Tudományos Akadémia által kiadott ily cimű műve: «A magyar szent korona és a koronázási jelvények története és műleírása, Budapest 1886» rajzaiban és mellékleteiben leirják. Pajzstartó: két lebegő angyal. Ruhájuk fehér, bő, redős. Helyzetük közép az állás és lebegés közt. Hajuk körülbelül vállig ér és sötétszőke vagy világosbarna. Típusuk: serdülő ifjú és sohasem nő. Budapesten, 1896. évi január hónap 12-én. B. Bánffy, s. k. m. kir. miniszterelnök, rintot tesz ki. A nagybirtokosok közül gróf Vigyázó Sándor áll első helyen, aki 25.361 forintot fizet adó fejében, közvetetlen utána báró Schossberger Zsigmond kövekezik 16.833 forinttal. Báró Prónay Dezső (okleveles) 21.614 forintot és Schuster Konstantin váci püspök 21.253 forintot fizetnek. Azután sorba jönnek: báró Orczy (16.106 forint), Györgyei Illés (13.490 forint), Blaskovich Ernő (13.458 forint), gróf Károlyi Sándor (12.487 forint), gróf Teleki József (10.534 forint), báró Orczy Andor (8054 forint), báró Harkányi Frigyes (7744 forint), Aladas Károly ügyvéd (6702 forint), gróf Szapáry István (5780 forint), Beniczky Ferenc főispán (5570 forint), dr. Hetényi Mór (5359 forint), Schossberger Henrik (5067 forint), báró Prónay Gábor (5012 forint), Schossberger Lajos (4993 forint), báró Radvánszky János (4131 forint), dr. Iloitsy Pál (3880 forint), dr. Flech Henrik (3838 forint), gróf Keglevich Gábor (3714 forint), gróf Károlyi László (3677 forint), Háy Mihály (3656 forint), Patay Ferenc (3507 forint), Liebner József (3426 forint), gróf Teleki Tibor (3384 forint), báró Podmaniczky Géza (3368 forint), Karsai Vilmos (3219 forint), Pálóczy Horváth Díván (3212 forint), gróf Teleki Gyula (3183 forint), Benicsky Ádám (3176 forint), dr. Hajós József (3056 forint), Ugróczy Kálmán ügyvéd (3012 forint). Ezeken kívül huszonnégyen vannak, akik kétezer forintnál többet fizetnek, a budapesti ügyvédi kamara alelnöke is 2194 forinttal, ezer forintnál többet száztizen fizetnek; ezek között Csajághy Béla honvéd főtörzsorvos 1855 forintot, Gullner Gyula országgyűlési képviselő 1808 forintot, nemeskéri Kiss Pál államtitkár gödi birtoka után 1812 forintot, Korányi Frigyes egyetemi tanár (Péter) 1574 forintot, dr. Wekerle Sándor dánosi birtoka után 1561 forintot, Rakovszky István számszéki elnök 1405 forintot, dr. Tarajcsez Sándor országgyűlési képviselő 1342 forintot, Lukács Antal főrendiházi tag 1239 forintot, Végh Artúr országgyűlési képviselő 1242 forintot. Megyék és városok. (A brassómegyei tanítók ünnepe.) A Brassómegyei Tanitó-Egyesület huszonöt éves fennállása emlékére tegnap fényes zászlószentelési ünnepet rendezett Brassóban. A zászlóanya tisztét Rombauer Emilné született P.öek Paula teljesítette. Beszédeket tartottak Kakulay Károly királyi tanfelügyelő és Lieber Etelka kisasszony, a polgári leányiskola igazgatója. Délben társasebéd, este fényes díszelőadás volt, utána pedig táncmulatság A szász vidéken igazán hazafias missziót teljesítő egyesület ünnepén rászívott a város és a vidék egész magyar intelligenciája. (Pest megye virilistái.) Pest-Pilis-Solt-Kis- Kun vármegye központi választmánya most teszi közzé legtöbb adót fizető bizottsági tagjainak az 1897. évre kiigazított névjegyzékét, amely sok érdekes adatot tartalmaz. Tekintettel arra, hogy a tudori oklevéllel bírók adója kétszeresen számit, Fidöp szász-koburggothai herceg fizeti a legnagyobb adót: 29.084 forintot, bár első helyen Csuszka György kalocsai érsek áll, akinek kétszeresen számított adója 90.642 fo . KÜLFÖLD, Budapest, december 31. Az esztendő Ausztriára nézve nem valami kecsegtetően végződik, az újév pedig nem kezdődik szerencsés auspiciumok között. Ádáz, elvadult küzdelem folyt a városi tanácsban és utóbbi időkért az alsóausztriai tartománygyűlésen is liberálisok és antiszemiták között és a jövőben még botrányosabb dolgokra van kilátás az eddigieknél. A közügyek, azok mellékes szerepet játszanak, fő dolog, hogy a liberálisok mindenhonnét kiszoríttassanak, még a gyorsirodából is, értetődvén persze liberálisok alatt legkivált a zsidók. Nekünk a szomszéd e kedélyes belügyi állapotaihoz édes-kevés közünk lenne, ha csupán az antiszemitizmus nyavalyájáról volna szó, de hisz az antiszemitizmus mostanában magyarellenességet is jelent az alsó-ausztriai többségnél, Lueger úrnál és társainál, ami a két ország között függőben levő közjogi és közgazdasági egyezségre is hátrányos befolyással lehet, különösan ha Ausztriában az általános választások oly eredménynyel fognak járni, amilyent az antisztiták, illetve magyarellenes elemek óhajtanak és reménylenek, tudniillik, hogy többségre vergődnek egész Ausztriában, vagy legalább is tetemesen megnövekszik a számuk, úgy hogy komoly galibákat okozhatnak. Az első legbiztosabb ellenszere ennek a magyarok iránt való ellenszenvvel bélelt antiszemitizmusnak bizonyára elsősorban az, hogy minél inkább veszekszenek és torzsalkodnak odaát egymással a pártok, annál összetartóbbak, annál hidegebb vérűek legyünk mi itten, legalább a kiegyezési kérdésekben.— Őfelsége december 31-én délelőtt Gudenis tartományi marsalt és Strobach polgármestert fogadta. Utóbbi köszönetét fejezte ki a tartományi marsal helyettesévé történt kineveztetéséért és arra kérte ő felségét, hogy Bécs városának 1897. február 8 ikán tartandó bálját látogatásával tüntesse ki. Ő felsége kegyesen kijelentette, hogy örvendett, hogy Strobachot a tartományi marsal helyettesévé kinevezhette és kilátásba helyezte a bálon való megjelenését is. A Daily Telegraph mozgósítási híreket bocsát világgá. Volt már alkalmunk kiemelni, hogy e tisztelt újság nem annyira a ténybeli igazságokban, mint szenzációkban dolgozik. Azért a lehető legnagyobb föntartással közöljük röviden a következő puskaporos hírt a nevezett lapnak: «Az akciót Törökország ellen a legközelebbi időben teljes erővel megindítják, miután a s voltán sehogy sem akar beleegyezni abba, hogy a török kormányba az európai hatalmak minisztereket neveztessenek ki, ezt pedig a nagykövetek conditio sine qua non-kép állították fel (?) Az európai hatalmak által már a legközelebbi időben megindítlndó akcióban a főszerepet Ausztria-Magyarország fogja játszani és pedig azáltal, hogy a monarkia déli részein állomásozó hadtesteket mozgósítja és Bosznián keresztül Saloniki felé nyomul előre. Minthogy Konstantinápolyban az események minden pil