Pesti Napló, 1897. május (48. évfolyam, 121-151. szám)
1897-05-01 / 121. szám
191. szám. Budapest, szombat FESTIVAJ»ZáO. 1897. május E 3 elejében való hathatós akció még ma sem felesleges. Az a szolidaritás, amely a balkáni államokhoz intézett együttes jegyzékben ily szemmel látható módon nyilatkozott, előreláthatólag éreztetni fogja hatását azok körül a lépések körül is, amelyek majd a török-görög békekötés érdekében annak idején létezni fognak. Az újonan alakult athéni kabinet feje Ralli úr, úgy látszik görög Gambettára szeretné magát kijátszani. Erre mutatnak nagyhangú nyilatkozatai, amelyeket egyes lapok levelezőihez intézett. Ball úr tudni sem akar sem a hatalmak intervenciójáról, sem fegyverszünetről, sőt még Macedónia fellázításáról s Törökország ellen viselendő támadó háborúról ábrándozik. Ily magatartással szemben nagyon természetes, hogy a hatalmak az intervenció idejét elérkezettnek még nem tartják, valamint természetes a török kormány azon elhatározása is, hogy amíg Vasszosz ezredes Krétán van, addig engedményekről szó sem lehet. Mint egy bukaresti távirat jelenti, Sturdza miniszterelnök a következő táviratot küldte a pétervári román követhez: «Fejezze ki Muraviev grófnál a román kormánynak azzal a jegyzékkel való teljes megelégedését, amelyet az orosz követ a román kormánynak az orosz-türök viszálykodással szemben való korrekt és okos magatartásáról hozzám intézett. Románia politikájának az volt a célja, hogy szolgálja a nagyhatalmaknak a béke fentartására irányuló fáradozásait, mert a béke védi meg az államok rendjét, nyugalmát és fejlődését. A királyi kormány szerencsésnek érzi magát, hogy korrekt és okos magatartása Miklós császár őfelségének és fenkölt vendége, Ferenc József császár ő felségének méltánylásával találkozott.» Ugyanilyen táviratot küldött Sturdza a bécsi román követséghez is. Állami tisztviselők összeférhetetlensége. Mint egy kőnyomatos irja, egyik legutóbbi minisztertanácson szóba került az állami tisztviselők összeférhetetlenségének ügye. A minisztertanács kimondotta, hogy ezentúl állami tisztviselő nem lehet tagja semmiféle részvénytársaság igazgatóságának vagy felügyelő bizottságának, sőt egyáltalán semmiféle üzleti haszonnal járó mellékfoglalkozást el nem fogadhat. A minisztertanácsi határozat következtében Kilényi kereskedelemügyi miniszteri tanácsos a Fonciére pesti biztosítóintézet igazgatósági tagságáról lemondott. Pártért díszletek. Az országgyűlési szabadelvű párt Fodmaniczky Frigyes báró elnöklete alatt ma este hét órakor értekezletet tartott, amelyen tárgyalás alávette és Rosenberg Gyula és Benke Gyula előadók, valamint Dániel báró miniszter felszólalásai után változatlanul elfogadta a gattaja-lugos-marosillyei helyiérdekű vasút engedélyezésére, a Bulgáriával kötött kereskedelmi egyezmény becikkelyezésére, az állami számvitelre, és a budapesti telefonhálózat bérletének megszüntetésére vonatkozó törvényjavaslatokat. Ezzel az értekezlet véget ért.• Az országgyűlési nemzeti párt ma értekezletet tartott, amelyen Vprontzky Nándor távollétében Szentiványi Árpád elnökölt. A párt kimondotta, hogy a Bulgáriával kötendő kereskedelmi szerződés becikkelyezéséről szóló javaslatot nem fogadja el. A telefonhálózat bérletének megszüntetésére vonatkozó javaslat fölött hosszabb vita volt és végül abban állapodott meg az értekezlet, hogy ezt nyílt kérdésnek tartja fenn, amelyben egyéni meggyőződésük szerint járhatnak el a párttagok. A függetlenségi és 48-as Kossuth-párt mai értekezletére Kossuth Ferenc nem jöhetett el, helyette Thaly Kálmán elnökölt. A gattaja-lugos-marosillyei helyiérdekű vasútra, valamint a Bulgáriával való kereskedelmi szerződésre vonatkozó javaslatokat a párt nem fogadja el. Az állami számvitel szabályozásáról szóló javaslatot Boda Vilmos ismertetése után elfogadta a párt. Kubik Béla ismertette a kérvényi bizottsághoz érkezett kérvényeket; a párt a hírlapbélyeg eltörlésére és Jász-Nagy- Kun-Szolnok megyének a dohánytermelésre vonatkozó kérvényét támogatja. Végül Jusih Gyula ismertette a telefonhálózat államosításáról szóló javaslatot. Hosszabb vita indult meg, amelyben Lukács Gyula, Justh, Olay, Bartha Ödön, Pichler Győző vettek részt. Az értekezlet e javaslat dolgában nem határozott, hanem — mivel az értekezlet már igen későre nyúlt — a döntést a vasárnap délelőtt tizenegy órakor tartandó értekezletre halasztotta. A néppárt tagjai tegnap este tartottak értekezletet az «Angol királynő» szállóban Molnár apát elnöklésével. Az értekezlet — amelyen gróf Zichy Nándor is megjelent — a napirenden lévő parlamenti kérdésekkel foglalkozott. Bejelentették, hogy több helyről felhívás érkezett, hogy a párt népgyűléseket tartson. A kvóta. — A Pesti Napló tudósítójától. — Budapest, április 30. Széll Kálmán, a magyar kvóta-bizottság elnöke már tegnap távirati értesítést kapott gróf Schönborntól, hogy az osztrák kvóta-bizottság tagjai szombaton este Budapestre érkeznek és vasárnap délben hajlandók a magyar bizottsággal a szóbeli tárgyalásokat megkezdeni. Széll Kálmán ennélfogva úgy intézkedett, hogy a magyar bizottság szombaton ülést tartson. Ebben az ülésben nemcsak az albizottság tagjait fogják megválasztani, hanem érdemleges határozatot is hoznak. A magyar bizottság tudvalevőleg már múlt szombati ülésében — tehát még mielőtt az osztrák bizottságnak határozatát csak sejthette volna — egyhangúlag elhatározta, hogy mostani ülésében meg fogja állapítani azt az elvi alapot, melyet úgy magára, mint a kiküldendő albizottságra nézve követendőnek tart. Előreláthatólag a magyar bizottság most sem lesz tekintettel az osztrák bizottság ismeretes határozatára, hanem újra ki fogja jelenteni, hogy a saját számítási alapját és számításainak eredményét fentartva, a maga részéről kész az osztrák részről teendő minden alaposnak látszó javaslatot komolyan megvizsgálni. Ha az osztrákok azonban a népszámlálási alaphoz ragaszkodnak, akkor természetesen elesik az érdemleges tárgyalásnak minden további lehetősége. Vasárnap délben lesz a két kvótabizottság első szóbeli tanácskozása, mégpedig a képviselőház pénzügyi bizottságának termében.* A Neues Wiener Tagblatt esti lapjának a következőket jelentik Budapestről: Magyar részről, egy kellőseg ellen nem őrizhető forrás szerint, a kiegyezési tárgyalások alkalmából azt a követelést tették, hogy a két állam közötti paritás keresztülvitelére a közös minisztériumok egyikét Budapestre helyezzék. E célra pedig a közös pénzügyminisztérium volna a legalkalmasabb. Kormánykörökben meg vannak győződve arról, hogy a mindkét helyen bejelentett obstrukció következtében az idén a parlamentnek nem lesz nyári szünete és a kiegyezési javaslatok feletti tárgyalások egyhuzamban őszig el fognak húzódni. * Az osztrák kvótabizottság tagjai és Bainski osztrák pénzügyminiszter holnap délután gyorsvonattal utaznak Budapestre. Baden miniszterelnök csak este utazik Budapestre, mert délután kihallgatáson lesz a királynál. Hír szerint az osztrák kvótabizottság csak egy napig marad Budapesten, mert azt hiszik, hogy a tárgyalásokat ez idő alatt befejezhetik. A sajtó szabadsága. *- A 16. szakasz a bizottságban. — Budapest, április 30. A képviselőház igazságügyi bizottsága Fábiny Teofil elnöklete alatt tartott mai ülésében folytatta a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását, amely ma is a sokat vitatott 16-ik szakasz körül forgott, amaz intézkedés körül, amely a magánbecsület ellen sajtó útján elkövetett deliktumok megtorlását kivonja az esküdtszékek hatásköre alól. A mai tárgyaláson Chorin Ferenc, a javaslat előadója kijelentette, hogy a 16. §-t csak ama feltétel alatt fogadja el, ha helyesen meg fogják vonni ama személyek körét, akiknél a közérdek védelmezendő. Noha a bizottság a javaslatot a jelen alakjában elfogadta, reméljük, hogy a Ház a 16-ik Szakaszt olyanképpen fogja módosítani, hogy semmiféle esetben sem involválhassa magában a sajtószabadság megszorítását. A bizottság mai üléséről szóló tudósításunk különben itt következik. Mladossy Imre szerint volt és van iítus a sajtószabadság korlátozására, idemutat a javaslat indokolása is, amelyben a kormány magáévá teszi az utóbbi időben észlelt hibás prakszist, amely szerint tudniillik a kihágások az esküdtszék köréből kivonatnak s a járásbíróságok elé tereltetnek. Hozzájött a 35 ezes infrakció a 48-as törvényhozás alapelveibe. A szabadsajtó erősebb alkotmányos biztosíték, mint a népképviselet, hatásosabb, kevésbbé megrontható, kevésbbé elámítható. A 48-iki törvényhozás is ezt tagadta meg, proklamálva a prevenció kizárását, fokozatos felelősséget és az esküdtszéki bíráskodást. A köztisztviselők mellett van egész sereg, akiknek eljárását a sajtó kell, hogy kritizálja. A kérdés: a közérdek, a bona fides és a való. Szívók Imre nem tagadja a kormány és a javaslat álláspontjának jogosultságát, hogy a megán-és női becsület a rendes bírói védelem köréből ne vonassék ki. Teljesen csatlakozik azokhoz, akik az 1848-iki nagy vívmányokat intakre fenn akarják tartani, de keresi ezekben az alapeszmét: a kiindulási pont volt a közérdek. De éppen ezek az apriorisztikus nehézségek, amelyek a cselekményben keresik a kritériumot, nem távolíthatók el, mert három eset képzelhető : az aktoritás indul először például a rendes bíróhoz, keresse ez ebben a közérdeket; s ha van, utalja a zsűrihez, s ha nincs, ítéljen benne. A rendes bíró hajlik az ő hatásköre kibővítéséhez, tehát keveset fog a zsűrihez utalni. Másodszor forduljon a zsűrihez, ám akkor ott vagyunk, ahol ma a prejudiciális kérdés összeesik az érdemmel, vagyis segítve az inkonvenienciákon nem lesz; harmadszor fenmarad a kettő közötti vádtanács, kibővítve zsűrielemekkel s ezek többségével. Ám ez kétszeres letárgyalás, tehát könnyítve sincs a jogvédelem. Ha tehát nem lehet a közlés közérdekűségét s az eszerint irányuló aktorátust és bírói utat a priori eldönteni: kell a kritériumot más után keresni. Ez pedig az illetőnek állása. Erre, mint a priori tiszta tényre, nem kell előzetes bírói döntés; a javaslat is ezt választotta, de azért megoldása nem lesz tökéletes. És megint a másik irányban, a községi törvény szerint egy nő is tagja birtoka után a képviselőtestületnek, ám ez jogot ad arra, hogy ennek egész egyénisége, erkölcsi világa már nyilvános bírálat tárgyát tegye s egy ilyen csak a zsűri előtt kereshesse becsületét. A kormányjavaslat — amint az előadó kibővíti — messzemenő határokat húzott, bár az előadó a bifurkációt is belevitte, szóló szerint még az mind kevés: a közérdek még tágasabb kategóriákat kiván, hát az összes politikai egyesületek, sőt az ad hoc népgyűlések, az irredenták üléseinek tagjai, a karteleket létrehozók, mi címen kívánhatnak külön jogvédelmet és a zsűri előli elvonást ? Mindezekre ki kívánja terjeszteni a zsűrit. Ily irányban most nem tesz formulázott indítványt, de elvileg a kör tágítása mellett van s e tekintetben a bizonytalan judikatúrának kevesebbet hagy fenn. Erdély Sándor igazságügyminiszter attól tart, hogyha így a kör kitágíttatik, akkor alig marad fenn valami a bíróságoknak. Ivöraliztan, de lényegben mégis jóformán csak a statusquo marad fenn s ő ezt nem akarja. Veszter Imre úgy alkotmányjogi, mint büntetőprocesszuális szempontokból teljesen csatlakozik Szivák Imre fejtegetéseihez. Győry Elek: Legfontosabbak mindenesetre a 15. és 16. §-ban foglalt azon intézkedések, amelyek alkotmányunk egyik legnagyobb biztosítékát, a sajtószabadságot támadják meg. Visszaélés lehet, nem ok az intézmény elvetésére, vagy korlátok kísérletezése útján lassan kint való eltüntetésére. Nem áll az, mintha a javaslat szerinti résznek az esküdtbíróságtól való elvonása csak a sajtószabadság elleni védelem, s a sajtószabadságon ütött rés betömése volna, mert azonkívül hogy a sajtószabadságon ejtett rés betömése csakis a rés megszüntetésében állhatna s igy a szabadság helyreállításában, nagyon különös, hogy a sajtóvisszaélés ellen szükség legyen az esküdtbíróság mellőzésére, ha magánegyén ellen irányul, de ne legyen szükség s az esküdtszéknél maradjon oly visszaélés, amelylyel példának okáért honárulás követtetik el. Sőt ellenkezőleg éppen a becsületsértés deliktuma egyike azoknak, amelyekre nézve az esküdtbíróság van természeténél fogva utalva. Bernáth Béla elhibázottnak tartja a javaslatot alkotmányjogi szempontból, mivel a bűnvádi perrendtartás életbeléptetésének napját rendelettel kívánja megállapítani. Hibáztatja a javaslat 19. §-át, de a legnagyobb sérelem a javaslat 16. §-ában van, mert ezen szakaszban a sajtószabadság megsértését látja. Carrare, Glaser stb. még a sajtó útján elkövetett összes büntettek s vétségeket az esküdtbíróság hatásköre elé utalja, annál inkább kell nekünk vigyázni, hogy ily fontos, közjogi életünkbe vágó kérdéseknél rés ne ültessék. Csatlakozik a Hodossy által előadottakhoz. Barabás Béla: A 16. §-ban letett elvi kérdésnek hívei is csak célszerűségi szempontból ítélik meg a szakaszt, anélkül hogy meg tudnák vonni határvonalát a magánegyén ellen elkövetett becsületsértésnek vagy rágalomnak. Ha szorosan s gyakorlati szempontból kutatjuk a 16. §-ban érintett magánegyént, ilyet nem is találunk, mert hiszen az egyedek maguk igyekeznek a magánegyénen kívül még más valami is lenni. Ennek megsértésével szemben nem a szakbíróság, hanem csakis esküdtszék a legigazabb bíró. Nem áll, amit a miniszter mond, hogy az esküdtszék sokszor következetlen ítéletet hoz, mert ha igaz is az, hogy az esküdtek némelykor felmentő ítéletet hoznak, mikor vétkességet állapítanak meg, ez teljesen logikus és érthető. Mert ha igaz az, amit a sértő közlemény állít, akkor a cikk íróját nem lehet büntetni. Különben is ezek a magánegyének ellen elkövetett sajtóvétségek annyira szórványosak és ritkák, hogy ezért valóban nem érdemes a sajtószabadság nagy érdekeit veszélyeztetni. Erdély Sándor miniszter nem látja fenforogni azokat a veszélyeket, amik felhozatnak. Ha csak egy szemernyi veszélyt látna, azonnal visszavonná azt, így a hallottak után is a javaslathoz a legszigorúbban ragaszkodik. Hatásköri sérelem elő nem fordul, mert a 48-iki törvények kihágásról nem beszélnek. A 35. §-nak sem volt semmi célja, amely a sajtószabadságot veszélyeztette volna, de azt visszavonta, nehogy a kormány tiszta szándéka félremagyaráztassék. Chorin Ferenc előadó kötelességének tartja a maga álláspontját újból jelezni, ő csak úgy fogadja el a 16. §-t, ha a keret kellő tágítást kap.