Pesti Napló, 1897. május (48. évfolyam, 121-151. szám)

1897-05-01 / 121. szám

191. szám. Budapest, szombat FESTI­­VAJ»ZáO. 1897. május E 3 elejében való hathatós akció még ma sem felesleges. Az a szolidaritás, amely a balkáni államokhoz intézett együttes jegyzékben ily szemmel látható módon nyilatkozott, előrelát­hatólag éreztetni fogja hatását azok körül a lépések körül is, amelyek majd a török-görög békekötés érdekében annak idején létezni fognak. Az újonan alakult athéni kabinet feje Ralli úr, úgy látszik görög Gambettára sze­retné magát kijátszani. Erre mutatnak nagy­hangú nyilatkozatai, amelyeket egyes lapok levelezőihez intézett. Ball­ úr tudni sem akar sem a hatalmak intervenciójáról, sem fegyverszünetről, sőt még Macedónia fellázítá­­sáról s Törökország ellen viselendő támadó háborúról ábrándozik. Ily magatartással szem­ben nagyon természetes, hogy a hatalmak az intervenció idejét elérkezettnek még nem tart­ják, valamint természetes a török kormány azon elhatározása is, hogy amíg Vasszosz ezredes Krétán van, addig engedményekről szó sem lehet.­­ Mint egy bukaresti távirat jelenti, Sturdza miniszterelnök a következő táviratot küldte a pétervári román követhez: «Fejezze ki Muraviev grófnál a román kor­mánynak azzal a jegyzékkel való teljes megelégedé­sét, amelyet az orosz követ a román kormánynak az orosz-türök viszálykodással szemben való korrekt és okos magatartásáról hozzám intézett. Románia politi­kájának az volt a célja, hogy szolgálja a nagyhatal­maknak a béke fentartására irányuló fáradozásait, mert a béke védi meg az államok rendjét, nyu­galmát és fejlődését. A királyi kormány szerencsés­nek érzi magát, hogy korrekt és okos magatartása Miklós császár ő­felségének és fenkölt vendége, Ferenc József császár ő felségének méltánylásával találkozott.» Ugyanilyen táviratot küldött Sturdza a bécsi román követséghez is. Állami tisztviselők összeférhetetlensége. Mint egy kőnyomatos irja, egyik legutóbbi miniszter­­tanácson szóba került az állami tisztviselők összeférhe­tetlenségének ügye. A minisztertanács kimondotta, hogy ezentúl állami tisztviselő nem lehet tagja semmiféle rész­vénytársaság igazgatóságának vagy felügyelő bizottsá­gának, sőt egyáltalán semmiféle üzleti haszonnal járó mellékfoglalkozást el nem fogadhat. A minisztertanácsi határozat következtében Kilényi kereskedelemügyi mi­niszteri tanácsos a Fonciére pesti biztosító­intézet igaz­gatósági tagságáról lemondott. Pártért díszletek. Az országgyűlési szabadelvű párt Fodmaniczky Frigyes báró elnöklete alatt ma este hét órakor értekezletet tartott, amelyen tárgyalás alá­­vette és Rosenberg Gyula és Benke Gyula előadók, vala­mint Dániel báró miniszter felszólalásai után változat­lanul elfogadta a gattaja-lugos-marosillyei helyiérdekű vasút engedélyezésére, a Bulgáriával kötött kereske­delmi egyezmény becikkelyezésére, az állami szám­vitelre, és a budapesti telefon­hálózat bérletének megszüntetésére vonatkozó törvényjavaslatokat. Ezzel az értekezlet véget ért.­­• Az országgyűlési nem­zeti párt ma értekezletet tartott, amelyen Vprontzky Nándor távollétében Szentiványi Árpád elnökölt. A párt kimondotta, hogy a Bulgáriával kötendő ke­reskedelmi szerződés becikkelyezéséről szóló javas­latot nem fogadja el. A telefonhálózat bérletének megszün­­tetésére vonatkozó javaslat fölött hosszabb vita volt és végül abban állapodott meg az értekezlet, hogy ezt nyílt kérdésnek tartja fenn, amelyben egyéni meggyőződésük szerint járhatnak el a párttagok.­­ A függetlenségi és 48-as Kossuth-párt mai értekezletére Kossuth Ferenc nem jöhetett el, helyette Thaly Kálmán elnökölt. A gattaja-lugos-marosillyei helyiérdekű vas­útra, valamint a Bulgáriával való kereskedelmi szerző­désre vonatkozó javaslatokat a párt nem fogadja el. Az állami számvitel szabályozásáról szóló javaslatot Boda Vilmos ismertetése után elfogadta a párt. Kubik Béla ismertette a kérvényi bizottsághoz érkezett kérvénye­ket; a párt a hírlapbélyeg eltörlésére és Jász-Nagy- Kun-Szolnok megyének a dohánytermelésre vonatkozó kérvényét támogatja. Végül Jusih Gyula ismertette a telefonhálózat államosításáról szóló javaslatot. Hosszabb vita indult meg, amelyben Lukács Gyula, Justh, Olay, Bartha Ödön, Pichler Győző vettek részt. Az értekezlet e ja­vaslat dolgában nem határozott, hanem — mivel az érte­kezlet már igen későre nyúlt — a döntést a vasárnap dél­­előtt tizenegy órakor tartandó értekezletre halasztotta.­­ A néppárt tagjai tegnap este tartottak értekezletet az «Angol királynő» szállóban Molnár apát elnöklésé­vel. Az értekezlet — amelyen gróf Zichy Nándor is megjelent — a napirenden lévő parlamenti kérdésekkel foglalkozott. Bejelentették, hogy több helyről felhívás érkezett, hogy a párt népgyűléseket tartson. A kvóta. — A Pesti Napló tudósítójától. — Budapest, április 30. Széll Kálmán, a magyar kvóta-bizottság elnöke már tegnap távirati értesítést kapott gróf Schönborntól, hogy az osztrák kvóta-bizott­ság tagjai szombaton este Budapestre érkez­nek és vasárnap délben hajlandók a mag­yar bizottsággal a szóbeli tárgyalásokat megkez­deni. Széll Kálmán ennélfogva úgy intézkedett, hogy a magyar bizottság szombaton ülést tartson. Ebben az ülésben nemcsak az al­bizottság tagjait fogják megválasztani, ha­nem érdemleges határozatot is hoznak. A magyar bizottság tudvalevőleg már múlt szom­bati ülésében — tehát még mielőtt az osztrák bizottságnak határozatát csak sejthette volna — egyhangúlag elhatározta, hogy mostani ülésében meg fogja állapítani azt az elvi ala­pot, melyet úgy magára, mint a kiküldendő albizottságra nézve követendőnek tart. Előre­láthatólag a magyar bizottság most sem lesz tekintettel az osztrák bizottság ismeretes ha­tározatára, hanem újra ki fogja jelenteni, hogy a saját számítási alapját és számításainak ered­ményét fentartva, a maga részéről kész az osztrák részről teendő minden alaposnak látszó javaslatot komolyan megvizsgálni. H­a az osztrákok azonban a népszámlálási alaphoz ragaszkodnak, akkor természetesen elesik az érdemleges tárgyalásnak minden további lehetősége. Vasárnap délben lesz a két kvótabizott­ság első szóbeli tanácskozása, még­pedig a képviselőház pénzügyi bizottságának ter­mében.* A Neues Wiener Tagblatt esti lapjának a következőket jelentik Budapestről: Magyar rész­ről, egy kellőseg ellen nem őrizhető forrás szerint, a kiegyezési tárgyalások alkalmából azt a követelést tették, hogy a két állam kö­zötti paritás keresztülvitelére a közös minisz­tériumok egyikét Budapestre helyezzék. E célra pedig a közös pénzügyminisztérium volna a leg­alkalmasabb. Kormánykörökben meg vannak győződve arról, hogy a mindkét helyen bejelentett obstrukció következtében az idén a parlament­nek nem lesz nyári szünete és a kiegyezési javaslatok feletti tárgyalások egy­huzamban őszig el fognak húzódni. * Az osztrák kvótabizottság tagjai és Bainski osztrák pénzügyminiszter holnap délután gyorsvonattal utaznak Budapestre. Baden miniszterelnök csak este utazik Budapestre, mert délután kihallgatáson lesz a királynál. Hír szerint az osztrák kvóta­bizottság csak egy napig marad Budapesten, mert azt hiszik, hogy a tárgyalásokat ez idő alatt befejezhetik. A sajtó szabadsága. *- A 16. szakasz a bizottságban. — Budapest, április 30. A képviselőház igazságügyi bizottsága Fábiny Teofil elnöklete alatt tartott mai ülésében folytatta a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló törvény­­javaslat tárgyalását, amely ma is a sokat vitatott 16-ik szakasz körül forgott, amaz intézkedés körül, amely a magánbecsület ellen sajtó útján elkövetett deliktumok megtorlását kivonja az esküdtszékek hatásköre alól. A mai tárgyaláson Chorin Ferenc, a javaslat előadója kijelentette, hogy a 16. §-t csak ama feltétel alatt fogadja el, ha helyesen meg fogják vonni ama szemé­lyek körét, akiknél a közérdek védelmezendő. Noha a bizottság a javaslatot a jelen alakjában elfogadta, re­méljük, hogy a Ház a 16-ik Szakaszt olyanképpen fogja módosítani, hogy semmiféle esetben sem involválhassa magában a sajtószabadság megszorítását. A bizottság mai üléséről szóló tudósításunk kü­lönben itt következik. Mladossy Imre szerint volt és van iítus a sajtó­­szabadság korlátozására, idemutat a javaslat indokolása is, amelyben a kormány magáévá teszi az utóbbi idő­ben észlelt hibás prakszist, amely szerint tudniillik a kihágások az esküdtszék köréből kivonatnak s a járás­­bíróságok elé tereltetnek. Hozzájött a 35 ez­es in­frakció a 48-as törvényhozás alapelveibe. A szabad­sajtó erősebb alkotmányos biztosíték, mint a népképvise­let, hatásosabb, kevésbbé megrontható, kevésbbé elámít­­ható. A 48-iki törvényhozás is ezt tagadta meg, prokla­­m­álva a prevenció kizárását, fokozatos felelősséget és az esküdtszéki bíráskodást. A köztisztviselők mellett van egész sereg, akiknek eljárását a sajtó kell, hogy kritizálja. A kérdés: a közérdek, a bona fides és a való. Szívók Imre nem tagadja a kormány és a ja­vaslat álláspontjának jogosultságát, hogy a me­gán-és női becsület a rendes bírói védelem köréből ne vonassék ki. Teljesen csatlakozik azokhoz, akik az 1848-iki nagy vívmányokat intakre fenn akarják tar­tani, de keresi ezekben az alapeszmét: a kiindulási pont volt a közérdek. De éppen ezek az apriorisztikus nehézségek, amelyek a cselekményben keresik a krité­riumot, nem távolíthatók el, mert három eset képzel­hető : az aktoritás indul először például a rendes bíróhoz, keresse ez ebben a közérdeket; s ha van, utalja a zsűrihez, s ha nincs, ítéljen benne. A rendes bíró hajlik az ő hatásköre kibővítéséhez, tehát keveset fog a zsűrihez utalni. Másodszor forduljon a zsűrihez, ám akkor ott vagyunk, ahol ma­ a prejudiciális kér­dés összeesik az érdemmel, vagyis segítve az inkon­­venienciákon nem lesz; harmadszor fenmarad a kettő közötti vádtanács, kibővítve zsűrielemekkel s ezek több­ségével. Ám ez kétszeres letárgyalás, tehát könnyítve sincs a jogvédelem. Ha tehát nem lehet a közlés közérde­kűségét s az eszerint irányuló aktorátust és bírói utat a priori eldönteni: kell a kritériumot más után keresni. Ez pedig az illetőnek állása. Erre, mint a priori tiszta tényre, nem kell előze­tes bírói döntés; a javaslat is ezt választotta, de azért megoldása nem lesz tökéletes. És megint a másik irányban, a községi törvény szerint egy nő is tagja birtoka után a képviselőtestületnek, ám ez jogot ad arra, hogy ennek egész egyénisége, erkölcsi világa már nyilvános bírálat tárgyát tegye s egy ilyen csak a zsűri előtt kereshesse becsü­letét. A kormányjavaslat — amint az előadó kibővíti — messzemenő határokat húzott, bár az előadó a bifurkációt is belevitte, szóló szerint még az mind kevés: a közérdek még tágasabb kategóriákat kiván, hát az összes politikai egyesületek, sőt az ad hoc népgyűlések, az irredenták üléseinek tagjai, a kartele­ket létrehozók, mi címen kívánhatnak külön jogvédel­met és a zsűri előli elvonást ? Mindezekre ki kívánja terjeszteni a zsűrit. Ily irányban most nem tesz formu­­lázott indítványt, de elvileg a kör tágítása mellett van s e tekintetben a bizonytalan judikatúrának kevesebbet hagy fenn. Erdély Sándor igazságügyminiszter attól tart, hogyha így a kör kitágíttatik, akkor alig marad fenn valami a bíróságoknak. Ivöraliztan, de lényegben mégis jóformán csak a statusquo marad fenn s ő ezt nem akarja. Veszter Imre úgy alkotmányjogi, mint büntető­­processzuális szempontokból teljesen csatlakozik Szivák Imre fejtegetéseihez. Győry Elek: Legfontosabbak mindenesetre a 15. és 16. §-ban foglalt azon intézkedések, amelyek al­kotmányunk egyik legnagyobb biztosítékát, a sajtó­­szabadságot támadják meg. Visszaélés lehet, nem ok az intézmény elvetésére, vagy korlátok kísérletezése útján lassan kint való eltüntetésére. Nem áll az, mintha a javaslat szerinti résznek az esküdtbíróságtól való elvo­nása csak a sajtószabadság elleni védelem, s a sajtó­­szabadságon ütött rés betömése volna, mert azonkívül hogy a sajtószabadságon ejtett rés betömése csakis a rés megszüntetésében állhatna s igy a szabadság hely­reállításában, nagyon különös, hogy a sajtóvisszaélés ellen szükség legyen az esküdtbíróság mellőzésére, ha magánegyén ellen irányul, de ne legyen szükség s az esküdtszéknél maradjon oly visszaélés, amelylyel pél­dának okáért honárulás követtetik el. Sőt ellenkezőleg éppen a becsületsértés deliktuma egyike azoknak, ame­lyekre nézve az esküdtbíróság van természeténél fogva utalva. Bernáth Béla elhibázottnak tartja a javaslatot al­kotmányjogi szempontból, mivel a bűnvádi perrendtar­tás életbeléptetésének napját rendelettel kívánja meg­állapítani. Hibáztatja a javaslat 19. §-át, de a legna­gyobb sérelem a javaslat 16. §-ában van, mert ezen szakaszban a sajtószabadság megsértését látja. Carrare, Glaser stb. még a sajtó útján elkövetett összes büntet­tek s vétségeket az esküdtbíróság hatásköre elé utalja, annál inkább kell nekünk vigyázni, hogy ily fontos, közjogi életünkbe vágó kérdéseknél rés ne ültessék. Csatlakozik a Hodossy által előadottakhoz. Barabás Béla: A 16. §-ban letett elvi kérdésnek hívei is csak célszerűségi szempontból ítélik meg a szakaszt, anélkül hogy meg tudnák vonni határvonalát a magánegyén ellen elkövetett becsületsértésnek vagy rágalomnak. Ha szorosan s gyakorlati szempontból ku­tatjuk a 16. §-ban érintett magánegyént, ilyet nem is találunk, mert hiszen az egyedek maguk igyekeznek a magánegyénen kívül még más valami is lenni. Ennek megsértésével szemben nem a szakbíróság, hanem csakis esküdtszék a legigazabb bíró. Nem áll, amit a miniszter mond, hogy az esküdt­szék sokszor következetlen ítéletet hoz, mert ha igaz is az, hogy az esküdtek némelykor felmentő ítéletet hoznak, mikor vétkességet állapítanak meg, ez teljesen logikus és érthető. Mert ha igaz az, amit a sértő köz­lemény állít, akkor a cikk íróját nem lehet büntetni. Különben is ezek a magánegyének ellen elkövetett sajtóvétségek annyira szórványosak és ritkák, hogy ezért valóban nem érdemes a sajtószabadság nagy érdekeit veszélyeztetni. Erdély Sándor miniszter nem látja fenforogni azokat a veszélyeket, amik felhozatnak. Ha csak egy szemernyi veszélyt látna, azonnal visszavonná azt, így a hallottak után is a javaslathoz a legszigorúbban ra­gaszkodik. Hatásköri sérelem elő nem fordul, mert a 48-iki törvények kihágásról nem beszélnek. A 35. §-nak sem volt semmi célja, amely a sajtószabadságot veszé­lyeztette volna, de azt visszavonta, nehogy a kormány tiszta szándéka félremagyaráztassék. Chorin Ferenc előadó kötelességének tartja a maga álláspontját újból jelezni, ő csak úgy fogadja el a 16. §-t, ha a keret kellő tágítást kap.

Next