Pesti Napló, 1898. május (49. évfolyam, 120-149. szám)
1898-05-01 / 120. szám
JL2£« szám, Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ 1898. május 1. 11 Honnan pótolja ezt az egyesület? Megkísértette már — sajnos, hogy kevés eredménynyel — a kéregetésnek különféle nemeit is, de úgy látszik, hogy a mi közönségünk már el van tompulva az efféle szirénhangok iránt! A múlt évben végül megkönyörült a pénzügyminiszter az egyesületen és tárgy sorsjátékot engedélyezett javára. Ennek alapján az egyesület egykoronás sorsjegyeket bocsátott ki és nyereménytárgyul 150 darab négyszáz korona értékű kerékpárt vásárolt. A nyereménytárgyak összértéke tehát 60.000 korona. Azonban — ki hitte volna? — a fővárosi közönség nem pártolta a sorsjátékot, nagyon kevés sorsjegy kelt el, úgy, hogy a múlt esztendő december 27-ére hirdetett húzást meg sem lehetett tartani, hacsak nem akarta az egyesület öregbíteni a deficitjét. Elhalasztotta tehát május 27-ére. Az emberszeretet kérdése, hogy a Mentő-Egyesület e vállalkozása sikerüljön. Hogy biztosítva legyen egy időre fönnállása és tovább folytathassa áldásos működését. Aki ezt megérti és belátja, könnyen rászánja majd magát arra az áldozatnak nem is mondható lépésre, — mert hisz rá is mosolyoghat a szerencse — hogy megveszi a Mentő-Egyesület sorsjegyét és fillérjeivel hozzájárul, hogy szenvedésen könnyítve legyen. — Budavár bevétele. A negyvennyolcas öreg honvédek Budavára bevételének május 21-iki évfordulóját kegyelettel ülik meg az idén is. Az ünnep részleteinek megállapítása végett a budapesti honvédegyesület választmánya legközelebb ülést tart. — Szocializmus a Sárréten. Lukács főispán és Fábry Sándor alispán sorra látogatták a sárréti községeket, hogy személyes tapasztalásokat szerezzenek a szocializmus ottani állásáról. Füzes Gyarmat mutatkozik a szocializmus legveszedelmesebb fészkének, amennyiben az ottani mezei munkások máig sem vállaltak semmiféle munkát. — Pályázat a katonai iskolákba. A honvéd főreáliskolába és a Ludovika akadémiába pályázók kérvényeit az új felvételi szabályzat értelmében a honvédkerületi parancsnokságokhoz, a honvédhadapródiskolákba pályázókét pedig a honvédhadapródiskolák parancsnokságához kell benyújtani. Ezt a szabályt azonban a szülők legtöbb esetben figyelmen kívül hagyják és pályázati kérvényüket közvetetlenül a honvédelmi minisztériumhoz nyújtják be. Miután ezáltal az ügy késedelmet szenved, a szülők saját érdekükben cselekesznek, ha kérvényüket az előírt utón adják be. — A cirkusz megnyitása. Az állatkerti cirkusz hatalmas nézőterét szorongásig megtöltő nagyközönség előtt nyitotta meg Wulff Ede, cirkuszigazgató az idei nyári szezont. Mióta Wulff magyar állampolgár lett, népszerűsége is mintha megnövekedett volna, mert valósággal tüntettek mellette, valahányszor megjelent a porondon. Erre külömben rászolgált kitűnő társulatával és mindvégig élvezetes műsorával. Lóállományának alig van párja, lovarnői, lovasai, egytől-egyig megállják helyüket, harminckét tagból álló babetkara meg valósággal szenzációt keltő, ügyesek és szépek. Az előjelekből ítélve, Wulffnak bővebb aratása lesz a nyáron, mint a magyar gazdáknak. A Balatoni Hírlap lesz a címe annak az új lapnak, amely május 15-én indul meg Veszprémben. Részvénytársaság adja ki a Balaton-kultusz érdekében és a fürdőhelyek propagálására. A társaság élén dr. Láczy Lajos egyetemi professzor áll, a lap szerkesztője pedig Csolnoky Viktor lesz. — Új őrültek háza Kolozsvárott. Kolozsvárott új ispotályt építenek az elmebajosok számára. Az építendő kórház pavillonrendszerű lesz. Az építési és berendezési költség félmilliónál többre rúg. Az emberiesség és a közegészségügy érdekeinek szempontjából nézve, örömmel üdvözöljük az építkezést. Mert van-e a nagyközönségnek fogalma arról, hány család kerül koldusbotra csak azért, mert elmebajossá vált betegének hely hiánya miatt szakszerű orvosi kezelésben nem lehet része? Határozottan nincs. Évente ezer meg ezer elmebeteg lesz öngyilkossá, holott még meg lehetett volna gyógyítani, vagy baja gyógyíthatatlanná válik, mert elhanyagolták. Elpusztul így a kenyérkereső, vagy mérhetetlenül megnehezíti a család exisztenciáját. Aztán mennyi gyújtogató, tolvaj sőt családgyilkos kerül ki ez őrizetlenelmebetegekből! A kolozsvári építkezés, melynek e sorainkban hírét adjuk, örvendetes lépést jelent emberbaráti intézményeink fejlesztésében. . . Bem nővérei. A magyar szabadság híres hősének két nővére maradt. Az egyik fényben és gazdagságban élt és unokája, Garneki Plenzner altábornagy még Lembergben meglátogatta a Bem- Petőfi-körképet. Mikor hosszú ideig nézte, így szólt Styka festőhöz, a körkép tervezőjéhez: — Uram, Bem tábornok nagyanyám testvérbátyja volt, gratulálok önnek ehez a sikerült alkotáshoz. Bem másik nővére még most is él Lembergben, de sajnos, hogy aggkorára szegénység sújtotta. A körképtársaság a bejáratnál perselyt helyezett el és aki szivében szükségét érzi, hogy a nagy szabadsághős nővérével jót tegyen, könnyen kielégítheti szive vágyát. . — Jubiláló főtisztviselő. Eisler Benő, a Magyar Általános Hitelbank főtisztviselője, ma ünnepelte szolgálatának huszonötéves jubileumát. A jubilánst kartársai meleg ovációkban részesítették. — A hódoló díszfelvonulás nagy festményét már átszállították a Mexikói-úton fekvő óriási műteremből a városligeti körképpalotába, s a művészek, élükön a festmény megalkotójával, Eisenhut Ferenccel, már itt dolgoznak azon, hogy a millenáris ünnepek legnagyobbszerű emléke méltóképpen megfeleljen ama nagy várakozásnak, melyet hozzája a közönség fűz. A közönség várakozását részben azzal demonstrálja, hogy rendkívül sokan érdeklődnek a festmény iránt, de másrészt rendkívüli az a támogatás is, amelyben az egész nagyközönség részesíti a művészeket. Nagyméltóságú és kegyelmes urak, főrendiek és képviselők, előkelő úrhölgyek, polgárok és legfőbb rangú katonatisztek a legnagyobb előzékenységgel engednek a művészek felszólításának s diszöltönyükben, egyenruhájukban lefestetik magukat, hogy a hódoló diszfelvonulás festménye minél tökéletesebb, megragadóbb legyen, mindenképpen méltó visszatükrözése, megörökítése a millenáris ünnepségek legszebb, legérdekesebb mozzanatának. Az évszázadok óta fennálló, világhírű kénes fürdőt, Trencsin—Teplitzet (Felső-Magyarországon) az idén is ellátták hidegvízgyógyintézettel, mely május 15-től áll a közönség rendelkezésére. * A nagyjános-utcai alkirály. — Saját tudósítónktól. — Budapest, április 30. A szomáli alkirály ő fensége, kinek viselt dolgairól minapi közleményünkben adtunk hírt, még mindig ott lakik a Nagy János-utcai csinos nyaralóban és vitézi rejtelmes ügyeit, melyek most már a rendőrséget is nagyban foglalkoztatják. Erre vall az a körülmény, hogy Szombatfalvy detektivfelügyelő két legügyesebb emberét, Kassai és Haluska detectiveket bízta meg, hogy úgy az alkirályt és kíséretét állandóan tartsák szemmel. Inger Szolimán, a szomáli alkirály úr ő fensége kíséretének tagjai egytől-egyig érdekes emberek, épp úgy mint, uruk maga, akivel hogy minő alárendeltségi viszonyban vannak, azt ma még a titok borúja fedi. Budapestre nem egyszerre érkeztek, hanem egyenként. Az első közülök egy öreges német ur volt. Megérkezése után szobát nézett, még pedig bútorozottat, de nem magának, hanem két másik ur számára. A Sziv-utca 14. számú ház földszintjén talált is alkalmas szobát, egy csinos özvegy menyecskénél. Árát kialkudta húsz forintra és foglalóul adott is mindjárt öt forintot, ő maga eltávozott, helyette azonban éjszaka beállított két másikat csekélyke podgyászszal. Az egyik a bejelentőlapra a következő nevet írta: Malomfalvi Szász Gyula magánhivatalnok, volt honvédfőhadnagy. A másik, aki csak franciául beszélt, — és akit, mint a későbbiekből kitűnik, dr. Kifiottinak hívnak — nem akarta magát bejelenteni, mert, így szólt, úgyis nemsokára elutazik. Dr. Kifiotti, érkezése után ötödik napra csakugyan kiköltözködött, de jött helyette egy német úr, aki ezt írta a bejelentő lapra: Lachman Hermann magánhivatalnok Romániából. A két ur keveset volt odahaza, a nap legnagyobb részét a házon kívül töltötte. Házbért azonban nem fizettek. Ha háziasszonyuk kérte a járandóságát, állandóan igy biztatták: — Ő fensége, a mi urunk, nemsokára megérkezik és kifizet mindent. Mert tudja meg, hogy a mi urunk, uralkodó és ha megjön, magát is be fogjuk neki mutatni. A biztatás sovány volt ugyan, de a jó asszony kénytelen volt vele megelégedni. Közben sűrűn érkeztek a levelek Konstantinápolyból, még pedig poste-restante. Hogy tartalmuk nem érdektelen, jellemzéséül itt közöljük az egyiket: «Kedves Szász! Értesítem, hogy e napokban elhagyom Konstantinápolyt és vagy Bécsbe, vagy Budapestre érkezem Béreljen ki számomra vagy a főváros környékén, vagy valamely külvárosban egy 4—5 szobából álló bútorozott lakást. Hogy a dolog feltűnő ne legyen, mondja, hogy én egy exotikus fejedelem vagyok, vagy talán a kairói herceg. Figyelmeztetem, hogy mindent a legnagyobb titokban tartson is mindenben utasításom szerint járjon el. Ügyünk érdekében lépjen érintkezésbe Betsek Mohamed Károly körúti szivacskereskedővel. Sok bizalmam ugyan nincs hozzá és talán többet érne Ibrahim, aki szintén szivacskereskedő. Összes leveleimet poste restante fogom önnek küldeni. Sokszor figyelmeztettem már és most újból figyelmeztetem, hogy újságíróval ne érintkezzék, külömben el vagyunk árulva. Szolimán. A két úr közben sűrű megrendeléseket tett mindenfelé, írtak a többi közt a steyri fegyvergyárnak, melytől megkérdezték, van-e készletben nagyobb mennyiségű Mannlicher-puskájuk, akár nyolc-, akár tizenegy milliméteres kaliberű, mert rendelni akarnak. Azonkívül lovassági karabélyok és más fegyverek iránt tudakozódtak. A levelen Captain Gr. Szász volt aláírva. Laehmann úr egy szép napon letette a civilisált Európában divatos fekete kemény kalapját és fezben kezdett járni. Csodálkozó háziasszonyának csak enynyit mondott: — Ezentúl ebben fogok járni, mert uram, az alkirály már megérkezett. Inger Szolimán csakugyan megérkezett és az említett nagyjános-utcai villába ment lakni. A sziv-utcai lakásadónőnek is örömet hozott a fonsodós úr, mert másnap már megkapta a lakáspénzre hátralékos 15 forintot és most már közeledett idő, mikor a csinos asszonyt és egy még csinosabb barátnőjét bemutatják az uralkodónak, aki hajlandó mindkettőjüket Afrikába is magával vinni. Közben a két úr mindenféle katonai könyveket és nyomtatványokat vitetett haza és Szász Gyula, ki tényleg honvédfőhadnagy volt Kolozsvárott, sokat tanulmányozta Bronsart v. Schellendorfhak Dienst des Generalstabes című könyvét. A társaság különben már útra készül, csak azt várják, míg a megrendelt portékákat megkapják. Háziasszonyuknak is kijelentették, hogy csak néhány ládát várnak és azután utaznak. Úgy látszik, lovakat is akarnak magukkal vinni, mert Lachman sokat jár a Tattersallban, ahol lovakra alkuszik. De hitelbe eddig még nem kapott. A két szobaúr most csak éjjel van otthon, a nappalt a nagyjános utcai villában töltik. Egymással igen jó viszonyban vannak, csak néha hallatszik ki az éj csöndjében Lachman szentori hangja: — Ne türelmetlenkedjék! Úgy látszik, ön egyszerre milliomos akar lenni! FŐVÁROS. Az új Belváros — Saját tudósítónktól — Budapest, áprlis 30. A főváros fejlődésére óriási befolyással volt az eskütéri híd építése. Az a terv, hogy a Kerepesiúton át a Kossuth Lajos utca meghosszabbításaképp egyenes út vezessen Budára, rövidesen megvalósul s ma már a régi Belváros apró-ezeplő utcéi és terei közül egy egész sereg áldozatául esett ennek a városrendezésnek. Az eskütéri híd építésének megkezdése csak sietteti ezt a munkát s az összes fórumok oda törekesznek, hogy három esztendő múlva, mikorra az uj híd elkészül, hatalmas palotasorok között meglegyen az egyenes út Budára. Erre az időre felépül majd az a két hatalmas bérpalota is, amit Klotild főhercegasszony emeltet a főváros kellő közepén, s ez, reméljük példaadásul fog szolgálni, hogy az az új Belvárosban csupa világvárosi paloták épüljenek.