Pesti Napló, 1898. június (49. évfolyam, 150-179. szám)
1898-06-01 / 150. szám
160. szám. Budapest, szerda PESTI NAPLÓ 1808. junius 11 . Az osztrák kvótabizottság. Bécsi tudósítónk jelenti telefonon. Az osztrák kvótabizottság holnapután ülést tart. Az ülésen kijelölik a bizottságnak azt a két tagját, akik a magyar kvótabizottság kiküldötteivel szóbeli tárgyalásokat fognak folytatni. Az igazságügyi orvosi tanács ügyrendje, Korányi Frigyes egyetemi tanár, az igazságügyi orvosi tanács elnöke, a minap a tanács ülésén az ügyrendnek küszöbön álló módosításáról tett jelentést. Az elnök ugyanis azt az előterjesztést tette az igazságügyminiszternek, hogy ezentúl — nagyobb tökéletesség és nyomaték kedvéért — a tanácsnak tudományszakok szerint csoportosítva kellene elintéznie a törvényszéki orvosi felülvéleményezés végett hozzá utalt ügyeket. E célból ajánlatos lenne az ügyrendet aként módosítani, hogy a véleményadás két hétre szabott határidejét az elnök meghosszabbíthassa három hétre s hogy az elnök egyegy évre jelölhesse ki az egyes tárgyak szakelőadóit, külön-külön csoportokat alakítva minden tudományszakba vágó ügy tárgyalására. A miniszter tíz előterjesztést elfogadta és kijelentette, hogy az ügyrend módosításait, melyről a tanács indítványait írásban is felterjeszti, ideiglenesen életbe lépteti. Ha azután a módosítás a gyakorlatban is beválik, állandóvá fogják tenni. Beszámoló: Veszprémből telegrafálják, hogy Curgly Sándor, az enyingi kerület képviselője, ma megkezdte beszámoló körútját. Tegnap Papkeszin volt, ahol nagy lelkesedéssel fogadták, bár érkezése előre jelezve nem volt. Purgly részletesen beszámolt a parlament működéséről.Legközelebb Lajos-Komáromban tart beszámolót. Lepsényi képviselő ügye. A néppártnak elhatározott szándéka, hogy Lepsényi Miklósnak az utcán képviselőtársaitól való bántalmazását a képviselőház elé viszi; nem a bántalmazottnak személye viszi őket erre, — mondják a néppártiak — hanem a képviselőház megsértett tekintélye; ezt akarják a Házban szóvá tenni, egészen Lepsényire bízva, hogy az ügy személyes részét tetszése szerint elintézze. "A párt június 5-ére tervezte konferenciáját ebben az ügyben, hogy tanácskozzék eljárása módjáról, a pártközi akcióról és a június 6-iki ülésen való teendőkről. De közbejött az, hogy váratlanul már holnap formális ülése lesz a Háznak és — mint halljuk — a néppártiak közt fölmerült a kérdés, ne használják-e fel már ezt a legelső alkalmat az ügynek szóvátételére; úgy halljuk, a pártnak megbízott tagjai ebben a kérdésben holnap ülés előtt okvetetlenül fölkeresik az elnököt és e megbeszélés eredménye szerint esetleg már holnap lesz napirend előtt felszólalás. A függetlenségi párton a Lepsényi esete után egyelőre napirendre tértek a Kossuth-gyalázók ügye fölött; további eljárását ez a párt függővé teszi azoktól az intézkedésektől, melyeket a néppárt június 5-iki értekezletén, vagy esetleg holnap fog tenni. A függetlenségi párti képviselők, így jelenti ezt a Pol. Ért., el vannak rá határozva, hogy a néppárt minden megtorló akcióját tőlük telhetően meghiúsítsák; ha az ügyet a képviselőház elé is viszik, a függetlenségi párti képviselőknek erre az a feleletük, hogy «ott leszünk!» . A letenyei választókerület választói egyhangúlag szégyenérzetüket fejezték ki, hogy Lepsényi Miklós a képviselőjük és kérvényt küldenek a képviselőházhoz, hogy a társadalmi tisztesség és a nemzeti becsület érdekében Lepsényit zárja ki. remnék, lángra gyújtanám, föllelkesíteném a legmagasztosabb tettre, felragadnám mesés magasságba, oda, ahol a nap tüze ég ; kikutatnám valójának mélyében valamennyi ott elrejtve szunnyadó erőit, mint a nemes ércet a bánya ereiben. A gyönge, a bátortalan pedig, aki maga sincs tisztában önmagával, az én oldalamon öntudatossá, erőssé válnék. Aki sötétben jár és nem lát, annak fáklyát gyújtanék, hogy bevilágítsam ösvényét, míg célhoz ér. Aki fáradtan, sebekkel borítva térne vissza a harcból, ha én ápolnám őt, csakhamar ismét kivonulna a küzdelembe gyógyultan, új erőben. «Bennem megvan az a két tehetség, amely az életet ki tudja nyújtani a végtelenségig, mely túlélni engedi azt a halál illúzióján is. Mert én nem félek a fájdalomtól és gondolataimon, érzéseimen az örökkévalóság pecsétje van. És fogva tartja lelkemet egy végtelen sóvárgós hogy anyává legyek, hogy gyermeket szüljek. Álmomban egyszer egész éjszaka egy gyermek bölcsője felett virrasztottam és mig kicsike teste, amint ott aludt, nyugodt lélekzetével emelkedett és lehorpadt, kezemben tartottam a lelkét s ez olyan volt, mint a kristálykehely. És dagadott a keblem csudás sejtésektől.» «Én, igy szólott Prisca — végigvezetném szerelmesemet az élet virágos ösvényein, ragyogó tengerein. Mint a tarka pille, röpködnék előtte, körötte ujjain, virágesőt hullatnék a lelkére. Aki ajkaimat érintené, boldog mámor szállana meg azt letűnne mögötte az éjszaka és örök hajnal mosolyogna elébe. Ó, akit én szeretni fogok, azt követem a mámor minden magaslatára és minden mélységébe, mert könnyűlábú vagyok és ment a szivem minden bubánatos érzéstől. Jöjj, én szerelmesem, ha velem tartasz, olyan leszesz, mint a király és az egész mindenség leborul előtted. «Életre keltek én minden élettelent, életet lehelek a kőbe, téli hó idején is tavaszi virág virul ki nekem és ha sűrű köd burkolja be a földet, egy intésemre kisüt a napsugár és kiragyog a hold, meg valamennyi csillag, de te neked velem kell lenned. «Akit kezemmel érintek, az örökre elfelejti bűbáját, a csüggedt madárkának is, mikor már-már álomra hajtja fejecskéjét, van számomra még egy dala. Futva menekülnek én előlem a poklok mélységének kisértetei. Jöjj, ó én szerelmesem, megtanulak az életre, megtanulak az örökké tartó mosolygásra.» Így beszélt a három leány lelke, így beszéltek szemeik, mozdulataik és megérett testüknek minden vonása. Minden elképzelhető lehetőség derengve gyuladt ki lelkükben és fölfelé tört, hogy valóra váljék. Mögöttük terpeszkedett a ház sötéten és élettelenül. Odahallatszott a kertből a szökőkút egyhangú csobogása. III. Ő megjött. Mindegyikük olyannak találta, ahogy álmában elképzelte; olyannak, mint-; azelőtt volt, de mégis büszkébbnek, bátrabbnak, férfiasabbnak. Beszélt nekik arról hogy miképp töltötte napjait az idegenben és a fővárosban, és ők arra gondoltak Vajjon melyikünk lesz a kiválasztott? Anyjuk is közibük jött egy órácskára Tolószéken hozták a szobába s ott ették egyszerü estebédjüket is. És az anyjuk beszélt az elmúlt időkről és beszélt az ő halottjáról, meg elveszettjeiről. Aztán pedig hirtelen erőt vett rajta sorvasztó betegségének fájdalma, vissza kellett vinniök szobájába, kórágyára és Cecilia mellette maradt. A férfi még egy órahosszat ült együtt a másik kettővel. De beszélgetésük megmegakadt és nehéz szomorúság fogta el szívüket. A komor, magas teremben az egyetlen lámpa szegényes világításánál az élet színei elfakultak a leányok orcáin, hervadtnak fáradtnak látszottak. És a férfi úgy érezte, mintha a halál lehellete szállana lelkére, mintha őszi levelek hullását hallaná. — Szegény leányok! szólt aztán, amikor magára maradt a kopár vendégszobában és az ablaknál állva, kitekintett a világos éjszakába. — Szegény leányok! Itt kell elvirulniok, elhervadniok. Mert ugyan ki venné el őket? Kár értük, olyan jó leányok. Aztán pedig szivarra gyújtott és gondolkozott, miféle ürügy alatt lehetne eltávozni erről a szomorú helyről, még pedig mentül előbb. Az uj polgári törvénykönyv. — Az Özvegy jogai. — Budapest, május 31. A magyar általános polgári törvénykönyvet készítő bizottság e hónap 28-ikán Erdély Sándor igazságügyminiszter elnöklésével tartotta kilencedik teljes ülését, amelyen ezt a kérdést ▼itatták meg: «Az özvegyi haszonélvezet mely alakban és milyen terjedelemben tartassék fenn és kiterjesztessék-e a férjre is ? Dr. Schivarz Gusztávnak, mint az örökösödési jog szerkesztőjének és előadójának álláspontja, hogy az özvegyi jognak mai jogunkban fennálló alapgondolata fentartandó és oly vagyonnál, melyet az özvegy nő tulajdonul nem örököl, a haszonélvezet az özvegy javára biztosítandó. Az özvegyi jogot sem a rokonok, sem a leszármazottak által nem engedné korlátoztatni. E helyett az özvegyi haszonélvezetet a leszármazók érdekében más nevezetes megszorításnak kívánja alávetni: annak, hogy amint a gyermekek nagykorúságukat elérik, az örökségnek felerésze az özvegyi haszonélvezet alól teljesen felszabadul s csak a másik fele marad az özvegynél. Kiterjeszteni kívánja az özvegyi haszonélvezetet egész terjedelmében a férjre is neje halála után, mert a férjre ugyanazok a méltányossági okok vannak. Azokban a ma már nem éppen szokatlan esetekben (kivált a honorador-osztálynál), amelyekben a nő vagyona képezi a házastársak társadalmi helyzetének vagyoni alapját, igazságtalan ,a férj helyzetét nejének végrendelet hátrahagyása nélkül való elhalálozásával olyképp súlyosítani, hogy társadalmi állásának létalapját tőle elvonjuk; az elhunytról fel kell tételezni, hogy hitvesét a társadalmi élet ugyanazon fokán kívánta meghagyni, melyen együtt éltek. Oberschall Adolf kúriai tanácselnök helyesli, hogy a mai jog álláspontját vegyék kiindulási alapul. A mai jog álláspontjának azonban azt a rendezést tartja megfelelőbbnek, hogy az özvegyi jog kiszabásánál a gyermekek száma is vétessék figyelembe. A túlélő férjet semmi esetre sem részesítené özvegyi jogban, mert nem tartja megegyeztethetőnek a férjnek a családban elfoglalt állásával, hogy neje vagyonából állásához mért tartást özvegyi jog címén követelhessen. Sághy Gyula az özvegyi haszonélvezetnek a férjre való kiterjesztését ellenzi, azonban ha a nő tartási kötelezettségét a férjre nézve is elismernék, addig menne el, hogy a férj teljes vagyontalanság és keresetképtelenség esetén neje hagyatékából megfelelő tartásban részesüljön. Nagy Ferenc a nő özvegyi jogát lényegében fentartandónak véli némi javítással úgy, hogy a mai arbitrarius megállapítás ingadozása megszűnjék. Az előadónak azt a javaslatát, hogy a haszonélvezet felére való szorítása miatt rendszerint követendő szabály fölállíttassék, elfogadja, de a korlátozási jogot a szülőknek is megadná. Vavrik Béla kúriai tanácselnök a nő özvegyi joga tekintetében teljes mértékben fentartaná a régi magyar jogot. A teljes hagyaték haszonélvezetének korlátozását azonban a rokonoknak általában megengedné. Györy Elek az özvegyi jogot mai alakjában és terjedelmében kívánja fentartani. Az özvegyi jogot csak a lemenők korlátozzák, a férjre pedig az özvegyi haszonélvezetet semmi esetre se terjeszszék ki. Dr. Sipőcz László árvaszéki elnök szerint a mai jog javítására szükség van, nehogy az özvegyi jog a gyermekek boldogulásnak akadálya legyen, a korrektúrát a korlátozási jog nyújtja, amelyet nemcsak a gyermekeknek, hanem az ő érdekükben a hatóságoknak is megadna. A férj haszonélvezetét illetőleg azoknak véleményéhez csatlakozik, akik azt csak a tartás esetében (vagyontalanság és keresetképtelenség) adnák meg. Ádám András kúriai bíró szintén fentartandónak mondja az özvegyi jogot és pedig csupán az özvegy nő, nem pedig az özvegy férj javára. Köves György és dr. Thirring Lajos felszólalása után Schwarz Gusztáv konstatálja, hogy a bizottság a lényegben az özvegyi jognak, mint haszonélvezetnek megállapításában egyetért. Azt hiszi, hogy a mai állapot nehézségeit javaslata jól oldja meg; és inkább csak technikai változtatás, mely alapgondolatot éppen nem érint. A férj haszonélvezete haza viszonyaink között úl, de mégis megfelel a házastársi viszonynak és jogfejlődésünknek; utal a külföldi és hazai irodalomra, ahol e gondolat befogadásra talált és mindenütt hódított — Lányi Bertalan miniszteri tanácsos szerint a kérdésben két ellentétes elvi felfogás áll szemben. Az egyik az előadó, mely szerint az özvegyi jog tulajdonképpen a hitvesi öröklés egy formája; a másik álláspont pedig az, hogy az özvegyi jogban a férjet nejével szemben terhelő tartási és ellátási kötelezettség valósu meg. A kérdés megoldásáról a bizottság legközelebb fog tanácskozni.