Pesti Napló, 1899. augusztus (50. évfolyam, 211-241. szám)
1899-08-01 / 211. szám
211. szám. Budapest, kedd PESTI'VARIX X, 1889. augusztus 1. 8 Bausmern Guidó fogarasi főispán levelében mély gyászával mentette ki az ünnepről való elmaradását, s lelkes hangon szólt az erdélyi szászoknak az ünneplésben való hazafias részvételéről. — Gróf Béldi Ákos, kolozsi főispán fontos családi eseménynyel mentette ki elmaradását. — Than Károly egyetemi tanár esztendőből küldött levelében gyenge egészségi állapotát hozta fel okul, mely miatt nem jöhet el; de a távolban együtt ünnepel az országgal. — Bildner Ferenc szász országgyűlési képviselő igen hazafias hangú, szép levélben betegségével menti ki elmaradását. Msn. Popovity Pántó szerb plébános Zsilinszky Mihály államtitkárhoz ezt a levelet intézte : «Mint szerb író, valamint a «Szerb Matica» irodalmi szakaszának tagja, akinek az a szilárd meggyőződése, hogy valaki egyúttal jó hazafi és jó szerb is lehet — legkedvesebb kötelességemnek tartom, hogya nemzet nagy géniuszának, a halhatatlan Petőfinek eleste ötvenedik évfordulója alkalmából, bámulatomat és hódolatomat az egész világtörténelemben ritkán található oly költő iránt kifejezzem, ki úgy, mint, a skót bárdok és szerb gusztávok, a szabadságról oly elragadóan énekelni és oly hősiesen érte meghalni tudott. Egyúttal mélyen meghajlom oly nemes nemzet előtt, mely nagyjait ily magasztosan ünnepeli. Végre bátorkodom méltóságodat, mint a magas kormány képviselőjét, kinek ez alkalommal is a nekem megtett jó tettért őszinte hálámat ismételni bátorkodom, legalázatosabban felkérni, méltózítassék ez üdvözletemet kegyes tudomásul venni és ■a Petőfi-ünnep rendező-bizottságával közölni. Bácsi Petrovoszelló 1899. julius 26-án méltóságodnak legalázatosabb és leghálásabb szolgája, mnj. Popovity Pántó g. k. szerb plébános. Kossuth Ferenc Nápolyból ezt telegrafálta: [«Dicsőség a költőnek és a vértanúnak; virág és töviskoszoru szobrára. Kossuth Ferenc.» I. Vácról ez a telegramm érkezett: «Sajnálatunkat fejezzük ki, hogy lánglelkű költőnk emlékünnepén , egyesületünk nem képviseltethette magát, de a távolból a legőszintébb lelkesedéssel ünnepli az ünnepséget, melynek egyes mozzanatait meleg érdeklődéssel kiséri. Az Országos Nőképzőegyesület elnöksége, özvegy gróf Teleki Sándorné, Rudnay Józsefné, Emich Gusztávné, Csiky Kálmánná. ■ * Cr -X-p': A budapesti posta- és táviró-altisztek és szolgákköre tegnap este hat órakor fényes ünnepet ült aPetőfi-szobor előtt. Mintegy ötszáz díszruhás altisztés szolga vonult a Petőfi-szobor elé a kör zászlaja alatt a dalárdával. Miután a dalárda Burghardt karnagy vezetése alatt elénekelte a Szózatot, Nagy Lajos elnök szép beszéd kíséretében megkoszorúzta a szobrot. Ezután a dalárda elénekelte a Talpra a magyart és Koszorú István hatásos beszédben magasztalta a nagy költőt. A Himnusz hangjai zárták ide a szép ünnepet, melyen mintegy ötezer ember volt jelen. A hazafias munkások elhatározták, hogy Petőfi szobrára érckoszorut fognak készíttetni s a gyűjtést erre a célra a munkások körében megkezdik. Ma mintegy 2000—2500 munkás vonult ki Petőfi szobrához s arra hazafias, lelkes beszéd kíséretében helyezte el a nemzeti demokrata munkáspárt hatalmas nemzetiszinszalagos koszorúját. Ugyanez a párt hallunk, nem éppen épületes. Az ember a sülyedés alsó fokán mindig baromibb a baromnál. A középkorban sűrű nagy éhségekben nem volt ritkaság, hogy a szülők megették gyermekeiket és viszont a felnőtt gyermekek elagyult szüleiket, akárcsak a déli szigetek kannibáljai. Valami az éhséghez hasonló szükség az egyetlen törvény, amelynek engedelmeskedik a nagy városoknak az a társadalma, amely a föld színén lakik ugyan, de mégsem látható, amely az éjszaka beálltával lát kenyérkeresethez, amely a rajta kívül eső világban csak zsákmányt és rendőrt lát. Hát van-e ebben a világban szerelem, törődik ez a világ a szerelem édes semmiségeivel, ahol a szűkös, az elengedhetetlen kenyeret tilos után, ezernyi ezer veszedelem között kell keresni ? A jókoron, a mi kalauzunk, erre a naiv kérdésre ironikus félmosolylyal azt feleli, hogy szerelme válogatja , hogy nincs az a naiv, virágillatú, merőben idillt lehelő érzés, amely boldog kiváltsága a tizenhatesztendős kornak ; hogy nincs meg az a becsületes önzés sem, amely velünk, nyárspolgárokkal, családot alapíttat. Az a bűnben és nyomorban fogant, abban született, abban iskolázott társadalom nem ismeri a tizenhat év bűbájos illúzióit, amelyben minden csupa poézis, nem ismeri a szív tiszta, szinte tárgytalan és céltalan sóvárgását, az érzékek szűziességét. Abban a társadalomban mindenki úgy nő föl, nem mint a liliom a mezőn, a Gondviselés mindeneket eltakaró szárnya alatt, de mint a burján az utak szélén és a szemétdomb egyidejűleg a vidéken is, és pedig Kecskeméten, Székesfehérvárott, Győrött, Csabán, Szegeden, Kaposvárott, Diósgyőrött, Temesvárott, Aradon, Baján, Kolozsvárott, Brassóban, Debrecenben, Nagykőrösön és Orosházán rendezett ünnepeket a vele közös, vagy hazafias alapon álló munkásegyesületekkel. Ünnepek a vidéken. A vidék ünnepléséről ma a következő tudósításokat kaptuk: Küs-Kőrös, a költő szülővárosa, nagy díszszel ünnepelte meg ma Petőfi halálának félszázados évfordulóját. Budapestről délelőtt érkezett meg a Petőfi‘■Társaság küldöttsége, délután pedig a különvonatok valósággal ontották a környék ünnepre zarándokló közönségét. Különösen Halasról érkeztek sokan. Az ünnep délután öt órakor kezdődött isteni tisztelettel, melyen a luteránus lelkész emlékbeszédet mondott Petőfiről. Innen a költő szobra elé vonultak, ahol a Szózat eléneldése után Benedicty Andor a város nevében áldozott szép beszéddel a költő emlékének. A sok ezerre menő tömeg, melynek soraiban túlnyomó volt a város és a vidék földmivesnépe, mely áhítattal hallgatta a beszédet, mely után Pósa Lajos letette a Petőfi Társaság koszorúját a szobor talapzatára, rövid de gyújtó hatású beszéd kíséretében. Ezután Bródy Sándor mondott rapszódikus beszédet Petőfiről. Biró Dezső pedig elszavalta Ábrányi Emil alkalmi költeményét. Végül vári Szabó István halasi polgármester hódolt a költő emlékének a maga városa nevében, azután Petőfi szülőháza elé vonult a menet, hol Feszti Árpád beszélt a néphez, hatalmas vonásokkal ecsetelve Petőfiben a népszabadság költőjét. Utána Pósa Lajos elszavalta a maga költeményét, melyet tárcarovatunkban közlünk. Este díszvacsora volt. Szeged. Az egész város lobogódíszt öltött. Az egyetemi ifjúság vasárnap délelőtt díszes ünnepséget rendezett az «Otthon»-kör nagytermében, mely színültig megtelt előkelő közönséggel. Képviselve volt a város, a Dugonics-Társaság, a tanár- és tanítótestület, törvényszék stb. Az ünnepet a Szegedi Daloskör hazafias éneke nyitotta meg, majd Vidacs Aladár és Donáth Mór egyetemi hallgatók mondottak beszédeket; Pap Hilda zajos tetszést ért szavalatával. Kiss Lajos tanár Petőfi-emlékezést olvasott fel; a «Petőfi Hortobágyon» című melodráma fejezte be a szép ünnepet. Délután a Szegedalsóvárosi Népkör rendezett impozáns Petőfi-ünnepet, melyet Vőneki Pál nyitott meg. Utána Molnár Jenő szavalta el Petőfi ódáját. Kun-Félegyházán, Petőfi gyermekkorabeli tartózkodóhelyén, fényesen megünnepelték az évfordulót. Vasárnap délelőtt ünnepi közgyűlés volt, melyen dr. Szerelemhegyi Károly polgármester szép beszédben szólt a költőről. Ezután a közgyűlés testületileg átvonult az ó-templomba, ahol Kolosvári plébános fényes ünnepi misét celebrált és szép prédikációban emlékezett meg Petőfiről. Mise után több ezerre menő közönség vonult a Petőfi-térre, melynek közepén sátort ütöttek. Itt az ünnepet a dalkör éneke nyitotta meg, azután dr. Fazekas Kálmán ügyvéd szép megnyitó beszédet mondott. Móra István elszavalta alkalmi ódáját, mire Holló Lajos, a város országgyűlési képviselője mondott nagyhatású emlékbeszédet. A beszéd után, melyet a köbokon. Ott nincs család, nem ismerik a szerető anyát, nem a kenyérkereső apát. Az aszszony talán nem minden esetben dobja el a porontyot, amely csak nyűgözi kenyérkeresetében és gyönyöreiben, mert fél a büntetőtörvénytől ; fél, hogy megfosztják nyomom szabadságától. Az apák azonban egyátalán nem törődnek a gyermekkel, akinek életet adtak; abban a társadalomban nincs olyan apa, akiről a római családjog azt mondhatná, hogy pater est, quem nuptiae demonstrant. Házasság a szó konvencionális értelmében nincs. A szövetségeket a véletlen, a vér ingere, az alkoholmámor, az együttlakás, a foglalkozások hasonszerűsége kötik ideig-óráig, de nem ritkán huzamos időre, sőt olykor az egész életre is. A kötés azonban egyik felet sem gátolja szokott foglalkozása gyakorlatában, nem jár semmi változással sem az életmódban, sem az erkölcsökben. Az aszszony tovább is uralja magát s a férjnek eszébe sem jutna, hogy ezzel jogaiban sértik meg. A szerelem, amelynek ára van, nem szerelem ; a hűtlenség, amelyet pénzzel egyenlítenek ki, nem sértés. Morálnak kissé furcsa, de érthető, hisz a polgártársadalomban is fordul elő házasságtörés, amit nem stigmatizálnak sem hűtlenségnek, sem becstelen dolognak. A nyomor társadalmában pedig a szerelem az egyetlen foglalkozása az asszonynak ; mesterség, amit hatósági jogosítványnyal az, tőke, amit hozományul visz a közös háztartásba. De az a közömbös férfi, aki nemcsak szemet huny a mesterségre, de segédkezik is abban, szerepet cserél, mihelyt zönség zugó éljenzéssel fogadott. Haubner Károly szavalta el Szabados ódáját. Az ünnepet a daloskor éneke fejezte be. Ünnep után a nőegyesület megkoszorúzta a Petőfi-emléktáblát, melyet erre az alkalomra szépen feldiszitettek s mely azon a házon van, melyben Petőfi 1824—1830-ig töltötte gyermekéveit. Mármaros-Sziget: A Petőfi-ligetben óriási közönség részvétele mellett tartották meg tegnap a Petőfi-emlékünnepet. A rendezőbizottság élén Lator Sándor alispán állott. Az ünnepen, amelyen a szlatinai bányász-zenekar és a daloskörök is közreműködtek, a régi honvédek lobogók alatt sorakoztak. Petőfiről Vékony Antal főgimnáziumi tanár mondott nagyhatású emlékbeszédet, Szabó Sándor gyönyörű alkalmi költeményét Mokcsay Zoltán megyei aljegyző szavalta nagy hatással, ifj. Gavallér Lajos és Majoros pedig a nagy költő költeményeiből szavalt. Este Komjáthy debreceni színtársulata rendezett díszelőadást. Nagyvárad : A nagyszalontai katolikus templomban nagy közönség részvételével ünnepi istentisztelet volt. A templom hajójában katafalk volt Petőfi arcképével. Kovács Márk plébános gyászmisét mondott. Ugrán a refomátus paplak falára, ahol Petőfi a szabadságharc alatt meghalt, Bölönyi József intendáns emléktáblát állított, amelyet szép ünneppel lepleztek le. Az ev. ref. templomban Nagy Imre lelkész ünnepi beszédet mondott. Pécs: Ma ünnepelték Petőfi emlékét a nemzeti kaszinóban óriási közönség jelenlétében. Jobst László ügyvéd szép megnyitó-beszéde után a Pécsi Dalárda énekelte Petőfi Talpra magyarját. Váradi Antal «Petőfi visszatér» című szép költeményét viharos tapsok közt szavalta el. Délben fényes ebédet adott Jobst ügyvéd Váradi Antal tiszteletére. Az ebéden jelen voltak többek közt báró Fejérváry Imre főispán, Tormay alispán és Majorossy polgármester, Szabadka. Az egyetemi ifjak szép ünnepet rendeztek vasárnap. Délelőtt gyászmise volt a ferencrendiek templomában. A templom zsúfolásig megtelt ünneplőkkel, a városi hatóság, az ipartestület, a kaszinó testületileg képviseltette magát. Az ünnep másik része a «Pest» szállóban volt, hol megjelentek a város képviselői a főispánnal az élükön. Gödöllő: Délután három órakor leplezték le a Petőfi-emléktáblát a Petőfi-téren levő Dömsödiházon, melyben egykor Petőfi lakott. Ünnepi beszédet Polner Zoltán mondott, aki átadta a táblát az elüljáróságnak. Azután Rózsa István szavalta el az «Egy gondolat bánt engemet...» című költeményt. A dalegyesület énekével ért véget az ünnep. A várost fellobogózták. Pápa : A Petőfi-ünnep fényesen sikerült. Az ünneplők a városházáról vonultak Mészáros Károly polgármester vezetésével a Petőfi-házhoz, ahol ezrekre menő néptömeg gyűlt egybe. Az ünnepi beszédet Harmos Zoltán, a Jókai-kör alelnöke mondotta és a Himnusz eléneklésével ért véget az ünnep. Pápa városa még ebben az évben fel akarja állítani Petőfinek és Jókainak szobrát is. Pancsova : A pancsovai hazafias egyesületek tegnap szépen sikerült ünnepet rendeztek Petőfi Sándor emlékére. Ünnepi beszédet Tomka Károly hertelendyfalvi lelkész mondott, aki Petőfinek baja magafajtájabeli férfi közeledik asszonyához, mihelyt a szerelem nem mesterség, amely jövedelmet hoz. A féltékenységnek, a zöldszemű szörnynek borzalmasabb és véresebb tragédiái fordulnak elő ebben a világban Othelloénál. Mindennapos, hogy a vágytársat rövid uton elteszik a láb alól, nem ritkán az asszony segítségével, aki ilyenkor a csábító szirén szerepét játszsza. Nem ritkaság az sem, hogy az aszszony, szeretvén a változatosságot, áldozatává esik kacérságának, mert ez a társadalom is ismer becsületkérdést. Az asszony elcsábítása pedig az, amit vérrel kell lemosni. Szó sincs róla, az ilyen tragédiában mindig van egy kis része a materiális önzésnek is. Az asszony keresete akármilyen prekárius, mégis biztosabb, sőt rendesebb is a férfi kereseténél, aki vagy tolvaj, vagy rablógyilkos. Tehát rendszerint az asszony tartja a férfit, s amikor elhagyásról van szó, mindig kenyér forog a kockán. De ne lássuk ezt a sötét világot sötétebbnek a valónál, igen sokszor szüli a véres tragédiát az érzés. A bűnös emberek nagyon ragaszkodnak egymáshoz, kapocs köztük maga a bűn is. S mert rendszerint csak egyetlenegyhez ragaszkodhatnak, a nő a vele élő férfihez és megfordítva: ez a ragaszkodás eltéphetetlenül erős. A nagyvárosi büntetőbíróságok és fogházak csodás dolgokat beszélhetnének a bűnös emberek kölcsönös vonzalmáról, olykor heroikus önfeláldozásról is. A bűnös szerelem azonban nemcsak a társadalom legalsó fokán újoncozza híveit, részt követel magának és részt kap a társadalmi.