Pesti Napló, 1899. október (50. évfolyam, 272-302. szám)

1899-10-21 / 292. szám

292. szám. Budapest, szombat I­JLÍSTI NAPLÓ, 1899. október 21 íl INNEN-ONNAN. □ Pörgésné asszony százezer frankja. A francia royalisták összeesküvésének egy ér­dekes epizódjával foglalkoznak most a párisi újságok. A vizsgálatot vezető Bérenger szená­tor ugyanis kihallgatta a minap Pörgés Gyu­­láné asszonyt, ki az orleansi herceg rendelke­zésére százezer frankot ajánlott fel s ez ösz­­szegből harmincezer frankot már ki is fizetett. Mindezt bizonyitja az orleansi herceghez ez évi február 20-án intézett levele, melyet Bé­renger szenátor közzé is tett. A Figaro szerint a kihallgatás csak néhány kérdésre szorítkozott, a többi között arra: mikor és kinek fizette ki Por­gésné asszony az említett összeget ? Porgésné erre kijelentette, hogy De Warm­é asszonynak adta át a harmincezer frankot február havában. A napra már nem emlékezik, mert a pénz átadá­sának semmi különös jelentősége nem volt, politikai pedig semmiesetre. Azt hitte, hogy a százezer frankot egy royalista újság alapítá­sára, nem pedig az összeesküvés céljaira for­dítják. Bérenger szenátor tudomásul vette ezt a választ, de hozzátette, hogy a harmincezer frank kifizetésének időpontja végzetes módon találkozik azokkal a mozgalmakkal, amelyeket a royalista komité és a különböző ligák indí­tottak s ez volt, ami felkeltette a gyanút. Pörgesné a kihallgatási jegyzőkönyv aláírása után kijelentette, hogy férje semmit sem tudott az említett százezer frank felajánlásáról. □ Mafeking, Bryburg és Kimber­ley. A délafrikai háborúról érkező táviratok eddig leggyakrabban három várost emlegettek: Mafekinget, Bryburgot és Kimberleyt. Mafeking csinos kis város a Becsuana-vasút mellett és mintegy nyolc mértföldnyire a fransvaali határ­tól. Ez a város a Becsuana­ tartomány határ­­rendőrségének főszállása. Mafekingből rendsze­rint vonatok mennek a Malmasziban és Mariko­­völgyben levő aranybányákhoz. Mafekingtől né­hány mértföldnyire északra, szintén a vasút mellett van Ramad­abama brit helyőrséggel és Pitsani Potlugo. Bryburg mintegy száz mért­földnyire van délre a capetowni vasút mellett. Ez volt Becsuana­ tartomány fővárosa. A tar­tomány hegyes és kopár. Bryburg maga egészen dísztelen, de ameddig a vasút végső pontja volt, nagy volt a jelentősége. Kimberley mintegy két­százharminc mértföldnyire délre van Mafekingtől és mint a gyémántipar főhelye ismeretes. Lakos­ságának száma a legutolsó számláláskor 29.000 volt, közöttük több mint a fele fehér ember. Vannak szállói, kórházai, szanatóriuma és itt van Dél-Afrika legjobb városi könyvtára. Miután 1867-ben gyémántföldeket fedeztek fel Oranje szabadállam nyugati határán, 1869-ben Kimberley volt a gyémántkeresők főhelye. Oranje magának követelte a várost, de a fok­földi kormány Oranje követelésével szembeállí­totta egy meszticnek, Waterboer­benszülött fő­nöknek a követelését. A natali kormányzó 1875- ben Kimberleyt Waterboernek adta, aki mindjárt­­átengedte az angoloknak. Az angol bíróság, amelyhez Oranje szabadállam fordult, most Waterboer követelése ellen nyilatkozott és az angol kormány kettő között engedett vá­lasztást Oranjenak : vagy a háborút, nem vá­lasztania, vagy két és félmillió kárpótlást. 1876- ban Oranje elfogadta a kárpótlást. □ Zola tervei. Zola Emil a Temps egy munkatársa előtt érdekesen nyilatkozott a mi­nap írói terveiről. Kedvenc eszméje az a téma, melyet regényébe lefektetett. Zola már rég el­határozta, hogy négykötetes regényt ír, mely­ben életének egész filozófiáját mintegy végren­deletben foglalja össze. Az első, már megjelent rész «fájdalmának igazi szülötte». A második­nak «Munka», a harmadiknak «Igazság», a negyedik résznek pedig «Jog» lessz a címe. «Ha a termékenység megteremti a családot,— mondotta Zola, — akkor annak föntartásához és az állam jólétéhez munka kell. Rosszindu­latú, vagy felületes kritikusok azzal vádolnak, hogy pesszimista vagyok, de én mindig lelke­sen hirdettem a munka dicséretét, mint amely az élet és a tehetség kiapadhatatlan forrása. A restség a halál. A «Termékenység» hősének Mátyás a neve. A «Munka» hősét Lukács­nak, az «Igazság»-ot Márkusnak fogom nevezni. A negyedik regényben fog szerepelni János, ki ember lessz a szó magasabb értelmében, mint ahogy ezt tőle apja remélte. Fantáziám e gyermekei, mint bibliai névrokonaik, a jövendő társadalom új ■— munka, jog és igazságra ala­pított — vallását fogják megalapítani és hir­detni.» Zola ezután elmondta, hogy a «Ter­mékenység» megírása mennyi idejébe és fá­radságába került. Már befejezte előtanulmá­nyait, amikor a versaillesi ítélet miatt kényte­len volt Parist a legnagyobb gyorsasággal el­hagyni. Csak egy hálóinget és flanell-kabátot vitt magával és neje kerülő után küldte utána a megírandó regényéhez való okmányokat. Augusztus 4-ikén írta le az első sort és októ­ber 15-ikére hét fejezet elkészült. Ekkor Upper­ Norwoodba költözött, mert Londonban sokat zaklatták, de a Dreyfus-ügy fejleményei, Henry öngyilkossága, Picquart letartóztatása, stb. ott is háborgatták munkájában. De legyőzte fölin­dulását és május 27-ikére elkészült a regény­nyel. Egy héttel később pedig hóna alatt a teljes kézirattal, visszatért Franciaországba. [­ Levélgyűjtés automobilon. Mon­geant, a francia posta- és táviróügyek állam­titkára, Párisban újabb reformot léptet életbe a következő hónapban. Ezentúl ugyanis Páris­ban a levélszekrényekbe dobott leveleket petró­leum-motorokkal fogják összeszedni. Az auto­­mobilok gyorsasága lehetővé teszi majd az egyes kiszedések idejének későbbre halasztását, aminek már előre örül Párisban mindenki. Megjegyezzük, hogy ugyanezt a reformot már két év előtt megkísértette Demény Károly, a m. kir. posta- és táviróigazgatóság főigazga­tója. . A reform azonban csak a kísérletnél maradt. T­ERMÉKENYSÉG. — Regény. — : .? : ZOLA BAUTIX. Egyedii jogosított magyar forrt­as. . (­ Lampel R. (Wodianer F. és vai) ._____tulajdona. HATODIK K­Ö N­Y Y. Huszonnégy éves korában még nem tu­dott egyebet, csak vadászni, halászni és lova­golni, pedig sem ostobább, sem lustább nem volt a többinél, csak vidám makacssággal ragaszkodott ahoz, hogy csak a saját feje után indul és kénye kedve szerint éli az életet. A legnagyobb baj pedig az volt, hogy néhány hónap óta egész Janville azt rebesgette, hogy felújította Lepailleur Terkával kötött gyermek­kori barátságát és hogy estenben az Yeuse pa­tak füzeseinek legárnyasabb rejtekeiben együtt vannak. Egy reggel Mathieu magával vitte Gergelyt, hogy megnézze, vájjon Mareuil felé sok lessz-e a fogoly. Midőn a fensikra értek Mathieu meg­szólalt : •— Tudod-e, édes fiam, hogy én egy csöppet se vagyok veled megelégedve. Nem akarok újfent visszatérni arra a semmitevésre, amelylyel itt elfecsérled az életedet közöttünk, akik mindnyájan dolgozunk. Bevárom az októ­bert, miután te kötelező ígéretet tettél, hogy akkor majd választasz magadnak olyan foglal­kozást, melyre legtöbb kedvet érzesz ... De mondd csak, micsoda dolgokat művelsz ? Mint hallom, hogy azzal a Lepailleur lánynyal titkos találkáid vannak. Azt akarod, hogy nekünk gyűljön meg velük a bajunk? Gergely nyugodtan elmosolyodott. •­ Ugyan, ugyan, apám, csak nem fogod a fiadat megleckéztetni, mert egy szép leánynak a jó pajtása ? Emlékezzél csak vissza, én voltam az, aki tíz esztendővel ezelőtt bicikliórákat adtam neki. És emlékezzél vissza azokra a gyönyörű fehér rózsákra, melyeket az ő segítségével lopkodtam össze a malom mögötti kertben Dénes lakodalma alkalmával. Gergely még most is nagy gyönyörűséggel idézte fel a múlt emlékeit, a gyermekkori sze­relmeskedést, a kis patak mentén édes kettes­ben tett sétákat, amikor vadszeder-lakomákat csaptak az erdők sűrűjében, csak előttük is­mert rejtekekben. És meglátszott rajta, hogy a régi ragaszko­dás újra fellángolt és perzselő tűzre gyűlt, oly bíboros volt az arca, oly sugaras a szeme, amikor e rég múltak emlékeit felújította. — Szegény Terka, éveken át halálos ellen­ségek voltunk, amióta egy este Vieux-Bourg­­ból visszatérve, úgy betaszítottam a pocsolyába, hogy az egész ruhája bemocskolódott. Igaz, hogy most tavaszszal kibékültünk, amikor a monvali kis erdőben egymással szembe kerül­tünk. De mondd csak, apám, hát bűn az, hogy szíves-örömest elbeszélgetünk egymással, amikor találkozunk ? Mathieut nyugtalanította a nagy hév, amely­lyel Gergely védekezett.­­— Nem, az nem bűn, ha csak köszöntök egymásnak. Csakhogy azt rebesgetik ám, hogy napnyugta után karonfogva sétáltok, sőt valaki azt is állítja, hogy látott benneteket, amint az Yeuse partjának embermagasságnyi füvében heverészve, a csillagos ég alatt ábrándoz­tatok. És miután Gergely erre még hangosabban kacagott az ifjúság csengő, lelket gyönyörköd­tető vidámságában, az apja elkomolyodva foly­tatta : —­ Hallgass ide Gergely, eszem ágában sincs, hogy a fiamnál ott álljak. Én csak azt az egyet nem akarom, hogy te­lepailleurékkal valami kellemetlen galibát csinálj. Ösmered a köz­tünk lévő viszonyt és tudod jól, hogy kik na­gyon örülnének, ha alkalmuk akadna, hogy ne­-­ künk kellemetlenkedjenek. Ne szolgáltass nekik hát semminemű ürügyet arra, hogy panaszkod­hassanak és hagyd békében a leányukat. — Óh, elég óvatos vagyok, — kiáltott fel Gergely, önkéntelen vallomásra fakadva. — Szegény lányka, kapott már úgy is verést e miatt, mert az ő apjának is besúgták, hogy velem látták a leányát és ő erre azt felelte, hogy inkább a vízbe öli, semhogy nekem nőül adná. — Na látod? Hát ugy­e, megígéred, hogy nem kezdesz ki vele ? Bízom a józan eszedben. Aztán keresztül-kasul bolyongtak a mező­kön, míg a mareuik­ országaira értek. Jobbról­­balról fiatal fogolymadarak serege rebbent sza­naszét habozó, félénk szárnyalással. Szép vadá­szat ígérkezett az idén. Aztán meglassudó lép­tekkel fordultak vissza. Mind a ketten hallgattak és elgondolkodtak. Egyszerre csak Mathieu újra megszólalt: — Nem akarom, hogy félreérts, fiam. Ne hidd, hogy én útját akarom állani annak, hogy kedved szerint nősülj, vagy hogy gazdag örö­­kösnőt kívánok számodra. Szegény Balázsunk pénz nélkül nősült. Épp úgy cselekedett Dénes is, Klára húgodról nem is szólok, hisz Fridrik­­nek, a birtok egyszerű ispánjának adtam őt fe­leségül. Én tehát nem keveslem Terka személyét! Sőt ellenkezőleg, nagyon bájos leánykának tartom az egész környék legszebb leányai­nak egyike : nincs ugyan magas termete, de oly eleven és bátor természetű és kis rózsás arcocskája úgy virít, szőke hajának göndör fürtkeretéből, amely olyan hamvas, hogy azt hinné az ember, hogy a malom minden lisztje szállott rája... — Ugy­e, hogy csinos, apám ? — kiáltott fel Gergely szenvedélyesen. Hát ha még tudnád, hogy milyen derék, jólelkű, milyen bá­tor teremtés. Felér egy férfiúval , szembeszállna elég az Úristennnel is. Ha ő fog akarni valamit, hát meg is teszi és m­ég én se fogom őt meg­akadályozhatni. '•"

Next