Pesti Napló, 1899. október (50. évfolyam, 272-302. szám)
1899-10-21 / 292. szám
292. szám. Budapest, szombat IJLÍSTI NAPLÓ, 1899. október 21 íl INNEN-ONNAN. □ Pörgésné asszony százezer frankja. A francia royalisták összeesküvésének egy érdekes epizódjával foglalkoznak most a párisi újságok. A vizsgálatot vezető Bérenger szenátor ugyanis kihallgatta a minap Pörgés Gyuláné asszonyt, ki az orleansi herceg rendelkezésére százezer frankot ajánlott fel s ez öszszegből harmincezer frankot már ki is fizetett. Mindezt bizonyitja az orleansi herceghez ez évi február 20-án intézett levele, melyet Bérenger szenátor közzé is tett. A Figaro szerint a kihallgatás csak néhány kérdésre szorítkozott, a többi között arra: mikor és kinek fizette ki Porgésné asszony az említett összeget ? Porgésné erre kijelentette, hogy De Warmé asszonynak adta át a harmincezer frankot február havában. A napra már nem emlékezik, mert a pénz átadásának semmi különös jelentősége nem volt, politikai pedig semmiesetre. Azt hitte, hogy a százezer frankot egy royalista újság alapítására, nem pedig az összeesküvés céljaira fordítják. Bérenger szenátor tudomásul vette ezt a választ, de hozzátette, hogy a harmincezer frank kifizetésének időpontja végzetes módon találkozik azokkal a mozgalmakkal, amelyeket a royalista komité és a különböző ligák indítottak s ez volt, ami felkeltette a gyanút. Pörgesné a kihallgatási jegyzőkönyv aláírása után kijelentette, hogy férje semmit sem tudott az említett százezer frank felajánlásáról. □ Mafeking, Bryburg és Kimberley. A délafrikai háborúról érkező táviratok eddig leggyakrabban három várost emlegettek: Mafekinget, Bryburgot és Kimberleyt. Mafeking csinos kis város a Becsuana-vasút mellett és mintegy nyolc mértföldnyire a fransvaali határtól. Ez a város a Becsuana tartomány határrendőrségének főszállása. Mafekingből rendszerint vonatok mennek a Malmasziban és Marikovölgyben levő aranybányákhoz. Mafekingtől néhány mértföldnyire északra, szintén a vasút mellett van Ramadabama brit helyőrséggel és Pitsani Potlugo. Bryburg mintegy száz mértföldnyire van délre a capetowni vasút mellett. Ez volt Becsuana tartomány fővárosa. A tartomány hegyes és kopár. Bryburg maga egészen dísztelen, de ameddig a vasút végső pontja volt, nagy volt a jelentősége. Kimberley mintegy kétszázharminc mértföldnyire délre van Mafekingtől és mint a gyémántipar főhelye ismeretes. Lakosságának száma a legutolsó számláláskor 29.000 volt, közöttük több mint a fele fehér ember. Vannak szállói, kórházai, szanatóriuma és itt van Dél-Afrika legjobb városi könyvtára. Miután 1867-ben gyémántföldeket fedeztek fel Oranje szabadállam nyugati határán, 1869-ben Kimberley volt a gyémántkeresők főhelye. Oranje magának követelte a várost, de a fokföldi kormány Oranje követelésével szembeállította egy meszticnek, Waterboerbenszülött főnöknek a követelését. A natali kormányzó 1875- ben Kimberleyt Waterboernek adta, aki mindjártátengedte az angoloknak. Az angol bíróság, amelyhez Oranje szabadállam fordult, most Waterboer követelése ellen nyilatkozott és az angol kormány kettő között engedett választást Oranjenak : vagy a háborút, nem választania, vagy két és félmillió kárpótlást. 1876- ban Oranje elfogadta a kárpótlást. □ Zola tervei. Zola Emil a Temps egy munkatársa előtt érdekesen nyilatkozott a minap írói terveiről. Kedvenc eszméje az a téma, melyet regényébe lefektetett. Zola már rég elhatározta, hogy négykötetes regényt ír, melyben életének egész filozófiáját mintegy végrendeletben foglalja össze. Az első, már megjelent rész «fájdalmának igazi szülötte». A másodiknak «Munka», a harmadiknak «Igazság», a negyedik résznek pedig «Jog» lessz a címe. «Ha a termékenység megteremti a családot,— mondotta Zola, — akkor annak föntartásához és az állam jólétéhez munka kell. Rosszindulatú, vagy felületes kritikusok azzal vádolnak, hogy pesszimista vagyok, de én mindig lelkesen hirdettem a munka dicséretét, mint amely az élet és a tehetség kiapadhatatlan forrása. A restség a halál. A «Termékenység» hősének Mátyás a neve. A «Munka» hősét Lukácsnak, az «Igazság»-ot Márkusnak fogom nevezni. A negyedik regényben fog szerepelni János, ki ember lessz a szó magasabb értelmében, mint ahogy ezt tőle apja remélte. Fantáziám e gyermekei, mint bibliai névrokonaik, a jövendő társadalom új ■— munka, jog és igazságra alapított — vallását fogják megalapítani és hirdetni.» Zola ezután elmondta, hogy a «Termékenység» megírása mennyi idejébe és fáradságába került. Már befejezte előtanulmányait, amikor a versaillesi ítélet miatt kénytelen volt Parist a legnagyobb gyorsasággal elhagyni. Csak egy hálóinget és flanell-kabátot vitt magával és neje kerülő után küldte utána a megírandó regényéhez való okmányokat. Augusztus 4-ikén írta le az első sort és október 15-ikére hét fejezet elkészült. Ekkor Upper Norwoodba költözött, mert Londonban sokat zaklatták, de a Dreyfus-ügy fejleményei, Henry öngyilkossága, Picquart letartóztatása, stb. ott is háborgatták munkájában. De legyőzte fölindulását és május 27-ikére elkészült a regénynyel. Egy héttel később pedig hóna alatt a teljes kézirattal, visszatért Franciaországba. [ Levélgyűjtés automobilon. Mongeant, a francia posta- és táviróügyek államtitkára, Párisban újabb reformot léptet életbe a következő hónapban. Ezentúl ugyanis Párisban a levélszekrényekbe dobott leveleket petróleum-motorokkal fogják összeszedni. Az automobilok gyorsasága lehetővé teszi majd az egyes kiszedések idejének későbbre halasztását, aminek már előre örül Párisban mindenki. Megjegyezzük, hogy ugyanezt a reformot már két év előtt megkísértette Demény Károly, a m. kir. posta- és táviróigazgatóság főigazgatója. . A reform azonban csak a kísérletnél maradt. TERMÉKENYSÉG. — Regény. — : .? : ZOLA BAUTIX. Egyedii jogosított magyar forrtas. . ( Lampel R. (Wodianer F. és vai) ._____tulajdona. HATODIK KÖ NY Y. Huszonnégy éves korában még nem tudott egyebet, csak vadászni, halászni és lovagolni, pedig sem ostobább, sem lustább nem volt a többinél, csak vidám makacssággal ragaszkodott ahoz, hogy csak a saját feje után indul és kénye kedve szerint éli az életet. A legnagyobb baj pedig az volt, hogy néhány hónap óta egész Janville azt rebesgette, hogy felújította Lepailleur Terkával kötött gyermekkori barátságát és hogy estenben az Yeuse patak füzeseinek legárnyasabb rejtekeiben együtt vannak. Egy reggel Mathieu magával vitte Gergelyt, hogy megnézze, vájjon Mareuil felé sok lessz-e a fogoly. Midőn a fensikra értek Mathieu megszólalt : •— Tudod-e, édes fiam, hogy én egy csöppet se vagyok veled megelégedve. Nem akarok újfent visszatérni arra a semmitevésre, amelylyel itt elfecsérled az életedet közöttünk, akik mindnyájan dolgozunk. Bevárom az októbert, miután te kötelező ígéretet tettél, hogy akkor majd választasz magadnak olyan foglalkozást, melyre legtöbb kedvet érzesz ... De mondd csak, micsoda dolgokat művelsz ? Mint hallom, hogy azzal a Lepailleur lánynyal titkos találkáid vannak. Azt akarod, hogy nekünk gyűljön meg velük a bajunk? Gergely nyugodtan elmosolyodott. • Ugyan, ugyan, apám, csak nem fogod a fiadat megleckéztetni, mert egy szép leánynak a jó pajtása ? Emlékezzél csak vissza, én voltam az, aki tíz esztendővel ezelőtt bicikliórákat adtam neki. És emlékezzél vissza azokra a gyönyörű fehér rózsákra, melyeket az ő segítségével lopkodtam össze a malom mögötti kertben Dénes lakodalma alkalmával. Gergely még most is nagy gyönyörűséggel idézte fel a múlt emlékeit, a gyermekkori szerelmeskedést, a kis patak mentén édes kettesben tett sétákat, amikor vadszeder-lakomákat csaptak az erdők sűrűjében, csak előttük ismert rejtekekben. És meglátszott rajta, hogy a régi ragaszkodás újra fellángolt és perzselő tűzre gyűlt, oly bíboros volt az arca, oly sugaras a szeme, amikor e rég múltak emlékeit felújította. — Szegény Terka, éveken át halálos ellenségek voltunk, amióta egy este Vieux-Bourgból visszatérve, úgy betaszítottam a pocsolyába, hogy az egész ruhája bemocskolódott. Igaz, hogy most tavaszszal kibékültünk, amikor a monvali kis erdőben egymással szembe kerültünk. De mondd csak, apám, hát bűn az, hogy szíves-örömest elbeszélgetünk egymással, amikor találkozunk ? Mathieut nyugtalanította a nagy hév, amelylyel Gergely védekezett.— Nem, az nem bűn, ha csak köszöntök egymásnak. Csakhogy azt rebesgetik ám, hogy napnyugta után karonfogva sétáltok, sőt valaki azt is állítja, hogy látott benneteket, amint az Yeuse partjának embermagasságnyi füvében heverészve, a csillagos ég alatt ábrándoztatok. És miután Gergely erre még hangosabban kacagott az ifjúság csengő, lelket gyönyörködtető vidámságában, az apja elkomolyodva folytatta : — Hallgass ide Gergely, eszem ágában sincs, hogy a fiamnál ott álljak. Én csak azt az egyet nem akarom, hogy telepailleurékkal valami kellemetlen galibát csinálj. Ösmered a köztünk lévő viszonyt és tudod jól, hogy kik nagyon örülnének, ha alkalmuk akadna, hogy ne- künk kellemetlenkedjenek. Ne szolgáltass nekik hát semminemű ürügyet arra, hogy panaszkodhassanak és hagyd békében a leányukat. — Óh, elég óvatos vagyok, — kiáltott fel Gergely, önkéntelen vallomásra fakadva. — Szegény lányka, kapott már úgy is verést e miatt, mert az ő apjának is besúgták, hogy velem látták a leányát és ő erre azt felelte, hogy inkább a vízbe öli, semhogy nekem nőül adná. — Na látod? Hát ugye, megígéred, hogy nem kezdesz ki vele ? Bízom a józan eszedben. Aztán keresztül-kasul bolyongtak a mezőkön, míg a mareuik országaira értek. Jobbrólbalról fiatal fogolymadarak serege rebbent szanaszét habozó, félénk szárnyalással. Szép vadászat ígérkezett az idén. Aztán meglassudó léptekkel fordultak vissza. Mind a ketten hallgattak és elgondolkodtak. Egyszerre csak Mathieu újra megszólalt: — Nem akarom, hogy félreérts, fiam. Ne hidd, hogy én útját akarom állani annak, hogy kedved szerint nősülj, vagy hogy gazdag örökösnőt kívánok számodra. Szegény Balázsunk pénz nélkül nősült. Épp úgy cselekedett Dénes is, Klára húgodról nem is szólok, hisz Fridriknek, a birtok egyszerű ispánjának adtam őt feleségül. Én tehát nem keveslem Terka személyét! Sőt ellenkezőleg, nagyon bájos leánykának tartom az egész környék legszebb leányainak egyike : nincs ugyan magas termete, de oly eleven és bátor természetű és kis rózsás arcocskája úgy virít, szőke hajának göndör fürtkeretéből, amely olyan hamvas, hogy azt hinné az ember, hogy a malom minden lisztje szállott rája... — Ugye, hogy csinos, apám ? — kiáltott fel Gergely szenvedélyesen. Hát ha még tudnád, hogy milyen derék, jólelkű, milyen bátor teremtés. Felér egy férfiúval , szembeszállna elég az Úristennnel is. Ha ő fog akarni valamit, hát meg is teszi és még én se fogom őt megakadályozhatni. '•"