Pesti Napló, 1901. február (52. évfolyam, 32-59. szám)

1901-02-23 / 54. szám

54. szám. Budapest, szombat __________IFJE­STI NAPLÓ._________ 1901. február 23. 7 — A F. M. K. E gyújtók. Néhány lapnak azzal a hírével szemben, hogy a Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület gyújtói osztrák gyárból kerülnek ki, az egyesület elnöksége kijelenti, hogy meggyőződött arról, hogy a gyújtók a­ budafoki gyár­ban készülnek, hogy a gyárat magyar pénzintézet alapította és főbb részvényesei magyarok. A gyár gyújtói nem drágábbak, mint a hasonló hazafias és kulturális célt szolgáló egyesületek gyújtói. A F. M. K. E. gyújtók bruttó jövedelmének öt száza­lékát az egyesület kapja meg. — Tű­zkatasztrófa. Brüsszelből táviratozzák. A múlt éjszaka hatalmas tűzvész támadt a Molen­­beek külvárosban. Az Antwerpen-utcában számos épület pusztult el, köztük a margaringyár, a levél­­papírgyár és az a raktár, melyben a Delamonnais­­színház díszleteinek egy része van elhelyezve. Egy tűzoltó odaégett, egy másik halálos­­sérüléseket szenvedett. A kár két millió frank.. — «Hű szolgája — a hideg: Marosban.» Aradról jelentik: Földes Kelemen aradi gyógysze­rész bejelentette a rendőrségnél, hogy Dobos József nevű szolgája tegnap eltűnt. Egy levelet hagyott hátra, melyben azt írja, hogy betegsége miatt ön­gyilkossá les­z. A levél igy szól: Kérem szépen tudatom, hogy én nem jövök vissza, mert betegségem miatt öngyilkos leszek. — Maradok megszokott hű szolgája a hideg Maros­ban, Jóska. A rendőrség keresteti mindenfelé a «megszokott hű szolgát», de eddig még nem találták meg. A Marosban sem akadtak nyomára. — Tűz. Tűzveszede­em fenyegette ma éjszaka a Ludoviceum egyik melléképületét. A törzstiszti tanfolyam helyiségének túlhevített kályhájától ki­­gyuladt a kémény és erős füsttel égni kezdett. Ha­marosan talpon volt az első ezred őrsége, de nem tehetett semmit, végre is a tűzoltóság fojtotta el a veszedelmet.­­ A kőbányai Polgári Serfőzőből is tüzet jeleztek ma délután. A tizedik kerületi őrség kivonult, de nem égett más, mint a pintérm­rhely­­ben két hordó szurok. Mire a hivatásos tűzoltóság odaérkezett, a gyár tűzoltói már minden veszede­lemnek elejét vették. — Megölték a lakodalmin. Miskolcról táv­­iratozzák. Ifjabb Szathmáry Józsefet, egy jómódú gazda fiát a saját lakodalmán két késszúrással megölték. Szathmáryt többen megtámadták, mire egy Petró János nevű ismerőse a segítségére sie­tett. Petró kést rántott Szathmáry támadóira, de a dulakodás hevében éppen Szathmáryt sebezte meg két halálos szúrással. A szerencsétlen vőlegény szörnyet halt. Rövid hírek. Ingyen kenyér. A Podmaniczky­­utcai kenyérosztó-boltban tegnap 14.000 adag ke­nyeret osztottak ki. — Angol istentisztelet tessz vasárnap délelőtt tizenkettedfél órakor a hold-utcai református templomban. — Öngyilkos kereskedő. Demeter Dezső szamosu­vári vagyonos fiatal keres­kedő, ismeretlen okból agyonlőtte magát. Az eset városszerte feltűnést keltett. A magyar gyű­jtó. — Történhetnék Belgrádiam — I. (Ebéd után. Sasa, a felesége és valaki, aki meg van cáfolva.) Sasa: Nagyon jó volt, különösen a töltött kecskevesés. Nem innál. Drágám, még egy pohárral? Valódi tokaji.­­ A felesége: Ő nem, ártana annak, aki meg van cáfolva. Sasa : Ó te drága, mindig csak reá gondolsz. Bár csak ne kellett volna őt megcáfolni. Szegényke, csak két hónap múlva fog születni. Mikor én két­hónapos voltam, már régen meg voltam születve. Halló ! Gyufát! Inas : Parancsára! Sasa (zordonani: Mi ez? Inas : Gyufa, parancsár­a. Sasa : Milyen gyufa ? Inas : Valódi Emke, parancsára. Sasa : Parancsára ? Hát azt parancsolom, hogy aki ezt a gyufát vásárolta, vigye el fejét a hóhérnak. Inas: Nem lehet, parancsára. Sasa : Miért nem ? Inas : Az a fej bíróilag le van foglalva, paran­csára, két líra erejéig. Sasa: Kifizetem a két lírát. Inas: Jelentem alássan, hogy az állampénztár­tárban csak negyvenöt centime van. Sasa: Mindegy, nem megmondtam, hogy egy szál gyufát sem szabad Magyarországból vásárolni? Inas: Parancsára, de úgy értettük, hogy a gyu­fát vásárolni lehet, csak megfizetni nem szabad.­­ Parancsára, nem fogjuk megüzenni. II. (Néhány nappal később, ebéd előtt. Sasa és minisztere.) Sasa: Még mindig kegyeletien vagyok a magya­roknak? Mit akarnak még? A miniszter: Felség, ha ez így tovább megy, kint a lázadás. Sasa: Ugyan hol? A miniszter: A disznóólban, felség. A disznaink elszaporodnak és szalonnájuk az eleven testen meg­­avasodik. Mit csináljunk mi annyi disznóval? Sasa: Hizlalják vele a disznókat. Nem bánom, hanem erről a pogány monarkiáról hallani sem akarok többet. A miniszter: Felség, még van jelenteni valóm. Sasa : Nos ? A miniszter: A lefolyt huszonnégy­ órában egyet­len kecskét sem loptak az országban. Sasa: Ez igen örvendetes jele a közerkölcsök javulásának. A miniszter: Engedelmével, ez szomorú jele a közgazdasági hanyatlásnak. Arra a hírre, hogy fel­séged bojkottálta még a magyar gyufát is, a kecs­kék árfolyama annyira hanyatlott, hogy még tolva­juk sem akad. Sasa: Ki kell tartani. Egy ideig kellemetlen a dolog, de tolvajaink majd csak teremtenek ma­guknak más piacot. A miniszter: Felség, Magyarország az egyetlen szomszédunk, ahol a kecskét nem lopják. Sasa: Akkor mit csináljunk? A miniszter: Rendeljünk tíz vagyon Emke-gyufát és a válság meg lesz oldva. Sasa : És a boszu ? A miniszter: Ha felséged boszut akar állani, akkor rendeljünk húsz vagyon Emke-gyufát. Sasa (sugárzó arccal): Igazad van. Rendeljünk harminc vagyonnal, mert boszum határtalan. És nemcsak gyuláról van szó,­­ mivel Magyarország oly gáládul viselkedett velem szemben, ime parancso­lom: minden cikket, érti? minden cikket Magyaror­szágból kell beszerezni! Hitelbe természetesen, a kincstár kezessége mellett. Hungária (távolról): Jaj! Ompoly. SZÍNHÁZ ÉS MŰVÉSZET. Főranguak műkedvelő előadása. A magyar nyelvnek alig van szava, amedik a «műkedvelő» szót felülmúlná­k népszerűtlenség­ben. Kivált a színházi előadások közt a műkedvelő előadás az, ami a közönséget és mindenkit, aki műkedvelő­t távol tart a színháztól. Az igazán nagy és ritka siker az, amikor ez a helyzet meg­változik. És a főrangú műkedvelők ma az Urániá­ban bebizonyították, hogy lehet a műkedvelő el­adást is érdekessé tenni, lehet azt is népszerűsí­teni, ami — népszerűtlen. Csak kedv, szeretet, ügyesség kell hozzá — és a háttérben némi jóté­kony­ cél. Mind a négy megvolt ma az Urániában, úgy hogy azon kellett volna csodálkozni, ha nem aratnak olyan nagy sikert, aminőt valóban arattak a főrangú műkedvelők. Ott volt Budapest egész arisztokráciája. A pá­­polyok, a földszint sorait mind főranguak foglalták el. Köztük ott volt gróf Csáki­ Albin, gróf Széchenyi Imre, báró Dániel Ernő és közéletünknek sok kitű­nősége. A rendezés élén gróf Csáky Albinné állt, aki két hét óta buzgólkodott az előadás sikerén és a segítő kezeknek egész seregével vezette sikerre fő­­uraink társaságának vállalkozását. Molnár Viktor miniszteri tanácsos, az Uránia elnöke is mindent megtett, hogy biztosítsa a gróf Csáky Albinia véd­nöksége alatt tartandó előadást. Mindketten szemé­lyesen vezették a próbákat Hegedűs László festő­művész rajzai szerint és személyes segédkezése mellett. Ezenfelül Kéméndy Jenő operaházi rendező beállítása és Náday Ferencnek az utolsó próbán­­ való végső útmutatása az, amely a legkényesebb igényeket is kielégíthette. Tordai Grail Erzsi szavalata nyitotta meg a műsort s zajos tapsokat aratott. Majd gróf Peja­­csevich Tódorné énekszámai következtek. A grófné olasz és francia dalokat énekelt bájjal és közvetet­­lenséggel. Nem is vonulhatott el a fekete függöny elől, mig énekszámait három ráadással meg nem toldotta. Tapssal senki se fukarkodott, és ha eddig be­bizonyított tény volt, hogy az arisztokraták nem szeretnek tapsolni, ma az vált ténynvé, hogy­­ egyedül ők tudnak lelkesen tapsolni. Buttykay Ákos Gounod—Liszt J­aliszt-keringőjét játszotta a­ nála megszokott virtuozitással, mely nagy hatást aratott. Fő érdek­essége volt az előadásnak Tordai Grail Erzsi: «A nap négy szaka» című drámai jelenetei­nek előadása, melyben ének, szavalat és élőképek váltakoztak. A hajnalt Csáky Ifi grófnő, a napot gróf Csáky Györgyné, az alkonyt Széchenyi Hanna grófnő, az éjt Lónyay Margit grófnő személyesítették. Szavalatuk közben felgördült a függöny és sorra következtek az élőképek. Az ébredéstől — a leg­sötétebb éjszakáig, a «bűnös éjjele»-ig. Mindegyik­nek nagy hatása volt. Különösen tetszett a Munka után-­ jellemző csoport. A pásztortűztől a cigány­zenéig képviselve volt benne minden, amit a nemzeti «szieszta» egyesít. A többi cso­portosatoknak is — kosztümök a népvándorlás korától a XV. század olasz viseletéig — kijutott bőven a tetszésből és tapsból. Itt adjuk a képek teljes sorát: I. kép. Az ébredés. Népvándorlás korabeli jelme­zekben. A pásztor (gróf Pejarsevich Elemér) a fához támaszkodva furulyázik, előtte ül Reglevich Léna grófnő és előtte áll Csáky Erzsébet grófnő. II. kép­. A munka. XIII. századbeli jelmezek. Almássy Huberta grófnő rokka mellett ül. Teleki Edina grófnő régi renaissance jelmezben kenyeret oszt leányának, Kans Róza bárónőnek, távolabb a munka képviselői : báró Orczy Andor mint művész, gróf Teleki Géza mint tudós és Bollak­ Richárd mint asztalos. III. kép: Munka után. Magyar parasztjelmezek. Pejarsevich, Lili grófnő cigányleány, Degenfeld Ka­tica grófnő, Eötvös Rolanda és Ilona bárónők, mint parasztleányok. Körülöttük hét fiatal főúr cigány és paraszt-kosztümben. IV. kén. A bölcső álma. XV. századi jelmezek, gróf Esterházy Károlyné ó-német­ jelmezben ül a bölcső mellett, körülötte az angyalok díszes cso­portja (az Erzsébet-nőiskola növendékei). V. kén: Az ifjú álma. XV. századi olasz jelme­zek. Gróf Teleki Pál páncélos vitéz megálmodja a csatatéren kedveséhez való visszatérését. A második színpadon a visszatérőt személyesíti gróf Wenckheim László és a márkája szerepét gróf Blaskovich Ele­mérné, mint velencei dogaressa. VI. kép. A bűnös éjjele. VII. századi jelmezek. A bűnös­­ báró Radvánszky megálmodta családja nyomorát, amit a hátulsó színpadon Csáky Ilona grófnő és fia, gróf Pejacsevics Márk személyesí­tenek. Az angyalok itt is az Erzsébet-nőiskolából valók. VI. kép: Apotheozis- VIII. századvégi jelmezek. Szereplői Knas Clennnce bárónő fáz angyali, Szé­chenyi Viktorné grófnő (az anyai, Szentkereszty Janka bárónő (leánya), férfiszerepekben: Below- Schlattau Pál és gróf Cziráky László. A legfesztelenebb, legkedélyesebb hangulatban folyt le az egész előadás. Az élőképek alakjai kosz­tümben jelentek meg egyes páholyokban és a kolle­gialitás melegével köszöntötték a színpadon lévőket. De hát ahol ekkora az öröm és ekkora a fény, oda bele kell csöppennie az ürömnek és meg kell jelennie az árnynak. Meg is jelent. Szocialisták vo­nultak el a színház előtt, jogot és kenyeret köve­telve. Ez kissé nyomta a hangulatot, mert a tün­tetéstől féltek. De ez nem következett be. Jól jó­solta meg az aggódóknak egy ifjú mágnás: — A Népszava nem közölte a mai főrangú elő­adás programmját, és mert a szocialisták más la­pot nem olvasnak, honnan is sejtenék, hogy az Uránia ma zsúfolva lessz az arisztokrácia tag­jaival. A jóslat bevált, a tüntetők nem bántották az Urániát s mai közönségét, mely így már zavarta­lanul örvendhetett az előadás fényes sikerének. (*) Gróf Keg­evich István intendáns olasz­­országi útjáról ma hazaérkezett és ismét megkezdte hivatalos működését.

Next