Pesti Napló, 1901. szeptember (52. évfolyam, 240-269. szám)

1901-09-22 / 261. szám

t Budapest, vasárnap a memorandumban részükre kérnek. A női tisztvise­lők érdekében is szót emeltek s el is határozták, hogy a memorandumban említést tesznek a női tisztviselőkről is. Végül kettedfél órakor az elnök az ülést bezárta.* Az országos kongresszus nyilvános tanácskozása holnap délelőtt tíz órakor kezdődik a keleti pálya­udvarral szemben levő Ügető-versenytér (Tattersall) fedött helyiségében, ahol minden tisztviselőnek sza­vazójoga van, jegyet a helyszínen kap, akinek még nincs, ha tisztviselő­ voltát igazolja. A kongresszus befejezése után este hét órakor társas­ összejövetel lesz az Andrássy­ út 39. szám alatt levő Klivényi-féle vendéglőben. A cár Franciaországban. Budapest, szeptember 21. A cár ma elutazott Franciaországból. El­utazása előtt végignézte a Reims mellett össze­vont gyakorlatozó hadsereg felvonulását, azután pedig dejeunerhez ült az egész társaság. Ezen az étkezésen hangzottak el a cárlátogatás nap­jainak legnevezetesebb köszöntői, úgy a Loubet szavai, mint a cár felelete tele volt melegség­gel s nemcsak a szövetségestársakat, hanem az egész világot kellemesen érintheti bennük az az erősen hangsúlyozott kijelentés, hogy a kettős szövetség célja a béke fentartása. A cárnak az elnöktől való bucsúzása is nagyon szives volt s azzal az ígérettel végző­dött, hogy újra el fog látogatni Francia­­országba. Távirataink itt következnek: Compiégne, szeptember 21. Tegnap este hét órakor a kastély pazarul díszített dísztermében ebéd volt. A cári pár az asztalfőn foglalt helyet. A cártól jobbra Loubet elnök, balrról az elnök neje ült. Jelen voltak a kamara és a szenátus elnökei, a mi­niszterek, gróf Lamsdorff orosz külügyminisz­ter, a cár és az elnök kísérete, a megyei ha­tóságok fejei és az író- és művészvilág legki­válóbb képviselői. Pohárköszöntő nem volt. Ebéd után a vendégek a szalonba mentek, ahol kávéztak. Az elnök sok notabilitást mu­tatott be a cárnak. A cár, Tit nagyon jókedvű volt, nyájasan beszélgetett a bemutatott urak­kal. Bourgeois Leontól azt kérdezte, hogy mi a véleménye a hágai békekonferencia várható eredményeiről. Bourgeois azt válaszolta, hogy nagy dicsőségére válik a cárnak, hogy ő ve­tette el első magvát egy eszmének, amelynek kicsirázását türelemmel és kitartással kell ki­várni ; a gyümölcs bizonyára nem fog elma­radni. Azután a vendégek átmentek abba a terembe, amelyben a színielőadást rendezték. A terem fényesen volt díszítve és tündéri képet mutatott, amelyet még fokoztak a fényes toalettek és egyenruhák. A cári pár a középső páholyban foglalt helyet. A cárné mellett Loubet elnök, a cár mellett az elnök neje ült. A cárné gazdag hímzésű fekete tüll­­ruhát viselt a Szent András-rend nagykereszt­jével, hajában gyémánt-diadémmal. Miklós cár testőrtábornoki egyenruhában jelent meg a becsület­rend nagykeresztjével. Loubet elnök mellén a Szent András-rend nagykeresztje disz­lett. A cári pár nagy érdeklődéssel nézte az előadást s ismételten tetszésének adott kifeje­zést. Az előadás után a cári pár visszavonult lakosztályába. Ma délután Loubet elnök s Waldeck­ Rousseau miniszterelnök gyalog, be­jelentés nélkül a városházára mentek. Az egész után nagy lelkesedéssel üdvözölte őket a kö­zönség. Az elnök alig tudott magának utat törni az emberáradaton keresztül. A polgár­mester üdvözlő beszéddel fogadta az elnököt, aki válaszában gratulált a polgármesternek a város közigazgatásához. Amikor az elnök visz­­szatért a kastélyba, szintén lelkesen üdvözölte a közönség, JPéris, szeptember 21. A compiègnei kastélyba levelezőlapok ér­keztek ezerszámra, melyek a cárhoz vannak intézve. A levelezőlapokon Krüger alakja lát­ható, mellette a cárhoz intézett nyomtatott vers, hogy emelje fel a Hágában kibontott béke-lobogót a búrok érdekében. Páris, szeptember 21. A Temps kommünikét közöl, mely azt mondja, hogy Miklós cár idei utazásának pro­­grammja nem vette tervbe Paris meglátogatá­sát. Az orosz cár ez elhatározásában azonban semmi része sincs sem Loubet elnöknek, sem a kormánynak. A cár a császárnéra, de magára nézve is félt azoktól a megerőltetésektől, me­lyekkel az 1896-iki párisi látogatás járt. Az orosz császári pár azonban ismét el fog jönni és akkor Páris i is a látogatás hivatalos célja. A cár úgy Loubet elnöknek, mint a miniszte­reknek is formális ígéretet tett erre nézve. A Journal des Debais felemlíti azt a hírt, hogy Millerand és Bandin miniszterek az orosz csá­szári pár utazása előtt beadták lemondásukat. A hadügyminiszter is állítólag benyújtotta le­mondását, de ismét visszavonta. Ez a hír azon­ban nem talál hitelre. A csapatszemle. Betheny, szeptember 21. A mai csapatszemlére tömérdek ember özönlött ide. Az éj folyamán ezrével jöttek az idegenek. Reggel öt óra óta mindenki arra felé tódul, ahol a szemlét tartják. A tribünö­ket már sű­rű néptömeg veszi körül. A dísz­tribünt az orosz cár címere és a becsület­rend keresztje diszíti. A tribün fölött címerpajzs van a cár nevének kezdőbetűivel és R. F. betűk­kel. A hivatalos vendégeket hozó vonat a cári tribün mellé diszőrségül kirendelt csa­patokkal, három Század gyalogsággal, ten­gerészeti gyalogsággal és lurkókkal egyidejű­leg érkezett a gyakorlótérre. Az ég borús. Délelőtt féltíz órakor a csapatok együtt voltak a gyakorlótéren, úgy voltak felállítva, hogy egy derékszögű négyszögnek három oldalát foglalták el, a negyediken pedig a tribün állott. A gyakorlótérről egy katonai léghajót bocsátot­tak fel, amely orosz és francia zászlócskákkal volt díszítve. A dísztribün lassan kint telni kez­dett A hivatalos személyek között ott volt Casimir-Perier, Langenieux bíboros, Constans, Cambon Jules és Paul, Hiénaimé, Gaussier, Billot, Zur­linden, Zédé, és Floren­tin táborno­kok, a két kamara elnöksége és sok képviselő és szenátor. Délelőtt 10 órakor érkezett a fres­­noisi pályaudvarra a cári párt hozó vonat, amelyet 101 ágyúlövéssel üdvözöltek. A dísz­tribünön erre kitűzték a cár lobogóját. Mindjárt a megérkezés után Miklós cár, aki orosz tábor­noki egyenruhát viselt, és André hadügyminisz­ter lóra ült. A cárné, Loubet elnök és Waldecke Rousseau miniszterelnök kocsin hajtattak el a csapatok arcéle előtt, míg Loubetné, a többi miniszterek és feleségük egyenest a tribünre mentek. Helms, szeptember 21. (Saját tudósítónktól.) Éjszaka valóság­gal népvándorlás indult meg a katonai szemle helyszínére. A közönség számára 1300 méter hosszú és 32 méter széles térséget tartottak fönn. Hajnaltájban már olyan szorongás volt ezen a szűk téren, hogy tömérdek sok asszony elájult. A mező szélén épült tribünökön 10 franknál olcsóbban nem lehetett helyet kapni. A városból a szemléhez a kocsisok 100 frankot követeltek az írtért. Betheny, szeptember 21. (Havas) Háromnegyed 11 órakor vége volt a szemlének. Mialatt Miklós cár és Loubet elnök a csapatok arcéle előtt elhaladtak, a csapatok a Marseillaise hangjai mellett tisztelegtek és meghajtották a zászlókat. A cár szalutált, Loubet elnök levette kalapját. Miklós cár az­után Loubet elnökkel a dísztribünre ment. André hadügyminiszter a francia hadsereg összes tá­bornokai nevében pompás virágkosarat adott át a cárnénak. A cárné meghatóban köszönte meg a figyelmet. A közönség lelkes ovációkban részesítette a cári párt. A tribünökön Orosz­országot, a cárt és a hadsereget éltették. Ti­zenegy órakor megkezdődött a csapatok elvo­nulása. Betheny, szeptember 21. (Havas.) A mai csapatszemle fényes befeje­zést nyert a lovasság evolúciójával, mely Brugére tábornok vezénylete alatt rendkívüli szabatossággal hajtatott végre. Brugére tábor­nok a lovasság élére állt, mely század-for­mációban mind erősebb vágtatásban vagy 100 méternyire közeledett a dísztribünhöz, hogy Brugére tábornok feladására hirtelen megálljon. Dörgő taps jutalmaztá ezt a katonai mutat­ványt. Mindenfelől felkiáltások hangzottak: — Éljen a hadsereg!_ Éljen a cár! Éljen a császár! Éljen Loubet! Éljen a köztársaság! Éljen Franciaország! Brugére tábornok a dísztribün elé lovagolt és kardjával tisztelgett a cári pár és Loubet­ elnök előtt. Ezzel a díszszemle véget ért és a nézők kocsin ahhoz a nagy sátorhoz mentek, melyben az 500 terítékű reggelit felszolgálták. A mindinkább erősbödő erő lényegesen hozzá­járult, hogy az óriási néptömeg, mely távolról nézte a szemlét, lassan kint szétoszoljon. Betheny, szeptember 21. (Havas) A szemle és az elvonulás rendkí­vül fényes volt. A gyalogsági csapatokon, me­lyek a rossz időben és kedvezőtelen terepvi­szonyok között végzett tizenhárom napi gya­korlat után is kitűnően tartották magukat, meg­látszott a buzgóság, amelylyel feladatukat vé­gezték, a nyomát sem mutatták a fáradságnak. Mikor a zászlókkal a dísztribün elé értek, a cár, a cárné és Loubet elnök felálltak helyük­ről. A gyalogság után a lovasság vonult el ügetve a tribün előtt, azután a tüzérség elvo­nulása következett felbontott oszlopokban. Kü­lönösen a tüzérség vonta magára a cár figyel­mét. Egy óra tájban vége volt az egész katonai pót­o­k. . . A dejeuner, Betheny, szeptember 21. A mai szemle után adott dejeuneren Loubet elnök a következő pohárköszöntőt mondotta­­ Sire ! Amidőn a francia köztársaság ne­vében köszönetet mondok felségednek és a császárné ő felségének azért a szeretetre­­méltóságért, hogy jelen voltak az utolsó na­pok lélekemelő látványosságain, megemléke­zem arról a nagy politikai tettről, amely őket megelőzte és nekik egész jelentőségüket megadta. Az Oroszország és Franciaország között fönnálló szövetségnek, amelyet felsé­ges atyja, III. Sándor császár és Carnot el­­nök előkészítettek és megkötöttek, felséged és Faure Félix elnök pedig a Pothuan fedél­zetén ünnepiesen proklamáltak, volt ideje,, hogy szilárd jelleget öltsön és gyümölcsét meghozza. Ha senki sem kételkedhetik is abban a lényegében békés gondolatban, amelyből ez a szövetség lett, azt sem­ tagadhatja senki, hogy az európai hatalmi erők egyensúlyának fentartásához hatalma­san hozzájárult, mint szükséges feltétele a békének, amelynek, hogy termékeny legyen, nem volt szabad ingadozásoknak kitéve lennie. Az évek során a szövetség kifejlő­dött (Mozgás.) és a kérdések, amelyek föl­merültek, ébren és elszántan találták, arra törekedve, hogy a maga érdekeit a világ ál­talános érdekeivel összhangzásba hozza, mert hiszen erős és mindenekelőtt hajlandóan olyan megoldásokra, amelyek az igazsá­gnak és az emberiességnek megfelelnek. (Újabb mozgás.) A jó, amit létrehozott, záloga annak, amit még létre fog hozni és ebbe vetett teljes bizalommal, miután kegyelettel megemlékez­tem nemes alapítóiról annak a műnek, amely­nek nagyszerű megszentelése a mai nap, poharamat felséged és a császárné ő felsége, valamint az egész császári család dicsősé­gére és boldogságára és a Franciaországgal barátságos és szövetséges Oroszország nagy­ságára és virágzására emelem. A zenekar a beszéd befejeztével az orosz himnuszt játszotta. Loubet elnök erős hangon és bizonyos megindulással beszélt, amely át­ment az összes hallgatókra is és még inkább fokozódott, mikor Miklós cár válaszul tiszta hangon és éles hangsúlyozással a következő pohár­köszöntőt olvasta fel: Elnök úr! Abban a pillanatban, amidőn elhagyjuk Franciaországot, ahol az imént még egyszer oly szíves és meleg fogadásban részesültünk, szükségét érzem, hogy őszinte hálánkat és élénk meghatottságunkat fejez­­zem ki Önnek. A cárné és magam mindig drága emlékként fogunk visszagondolni erre a napra és a szíveinkben bevésődött mély benyomásokkal emelve, távolban és közelben egyaránt önökkel fogunk érezni mindent, ami a barátságos Franciaországot érinti. Azok FJESU NAFT.O. 1901. szeptember 22. 261. szám.

Next