Pesti Napló, 1904. május (55. évfolyam, 121-150. szám)
1904-05-07 / 127. szám
I&1. szám Budapest, szombat PESTI NAPLÓ, 1904. május 7. 3 neje Jókai Júlia, a Jókai-nyomda és még számosan. Személyesen vagy közvetett módon fejezték ki részvétüket: Lobkovitz Rudolf herceg hadtestparancsnok és neje, gróf Zichy Ágost, gróf Zichy József, báró Rossner Oszkár, Fekete Ignác, a Hírlapírók Nyugdíjintézetének titkára, Hegedüs István egyetemi tanár és számos országgyűlési képviselő. Az est folyamán még a következők kondoleáltak levélben, táviratban vagy személyesen az özvegynek Somló Sándor, a Nemzeti Színház igazgatója, Erődi Béla tankerületi főigazgató, Zilahi Simon, a Magyar Újságkiadók Országos Szövetsége nevében, báró Roszner Ervin fiumei kormányzó, gróf Zichy Géza, Strausz Jánosné (Bécs), Jalowa Antal (Jókai finn fordítója Helsingforsból), a Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület, Toepler polgármester Sopron város nevében, Kun polgármester Mezőtúr város nevében, Lobkovitz Rezső herceg hadtestparancsnok, vezénylő tábornok és neje, Fáik Miksa, Thaly Kálmán, Feldmann Izsák, a finn legfelső bíróság elnöke, Mayer Károly és neje, Müller Miklós, Fáik Ernő. (Kondoleálás a Hegedűs- családnál.) 1 ’ Hegedűs Sándorhoz, Jókai unokaöcscséhez, tömérdek részvétet kifejező távirat és levél érkezett Kondoleáltak a többi közt: a Petőfi-Társaság részéről Herczeg Ferenc, Szana Tamás és Ábrányi Emil; Rakovszky István állami számvevőszéki elnök, báró Harkányi Frigyes, Navratil Imre, Schmidt József volt államtitkár, Wlassics Gyula, dr. Sonnenfeld Zsigmond (Páris), Förster Kálmán, Reissig Ede, Földváry Miklós, Széchy Károly és neje (Kolozsvár), Gotthard Sándor és neje. Berczik Árpád táviratot küldött mely igy szól: «Az írók családja édesatyját vesztette el a magyban, akiért most minden magyar ember gyászol. Mint a család egyik szerény tagja, legmélyebb részvétemet fejezem ki — vérszerinti családjának. Bérezik Árpád.» (A függetlenségi párt részvéte.) Az országgyűlés függetlenségi pártjának délelőtti értekezletét Jókai emUk°zetének szentelt szavakkal nyitotta meg Thaly Kálmán. -. Petőfi mellett, úgymond, nem vol több oly népszerű író, aki a nemzet szívét annyi a meg tudta volna ragadni és érzelmeit olyan vonzó és szép formában kifejezésre juttatni, mint Jókai. Mint politikus nem volt függetlenségi elveinknek híve de kétségtelen, hogy mint ilyen is, mindig meggyőződését követte. Azt indítványozza az elnök, hogy azonkikívül, hogy a párt gyászának jeléül lobogóját a kér helyiségére már kitűzte, a párt a magyar irodalom eléghetetlenül nagy jelesének ravatalára díszes koszorút helyezzen ezzel a fölirattal: «A magyar nyelv és irodalom örök dicsőségének, Jókai Mórnak — a függetlenségi és 48-as párt» Ezenkívül a párt jegyzőkönyvben örökíte meg Jókai nevét. Az indítványt egyhangúlag elfogadták. Rákosi Viktor fölhívta a figyelmet arra, hogy a Ház holnapi ülésén az elnök mindenesetre meg fog emlékezni Jókai haláláról. Azt hiszi, mindenki természetesnek fogja találni, ha azt indítványozza, hogy a párt az elnöknek a kegyelet kifjezésére irányuló minden javaslatát fogadja el és ezt a párt nevében Thaly Kálmán tiszteleti elnök jelentse ki Ezt az indítványt is egyhangúlag elfogadták. (A székesfőváros részvéte.) A főváros tanácsának mai ülésén Halmos János polgármester meleg hangon emlékezett meg Jókai Mór elhunytéról. Bejelentette ezután, hogy a székesfőváros hatósága aként járul hozzá a végtisztesség megadásához, hogy díszsírhelyet ajánl föl, a Deák Ferenc és Kossuth Lajos sírjai között, ahol idővel mauzóleumot is lehet majd emelni. Ha valamikor a kerepesi temető helyén új városrész fejlődik, ez a mauzóleum akkor se kerülhet semmiféle szabályozási vonalba, hanem megmarad mint dázépület a városrész belső területén is. A tanács hozzájárult a polgármester előterjesztéséhez, azzal, hogy Jókai Mór emlékét, úgy is mint a főváros díszpolgáráét, jegyzőkönyvben örökíti meg, a családhoz részvétiratot intéz s a ravatalra koszorút helyez. A polgármester rendeletére ma reggel az összes fővárosi középületekre kitűzték a gyászlobogót.Az Akadémia gyászai A Magyar Tudományos Akadémia ma délután a tagok nagy számban való részvétele mellett báró Eötvös Loránd elnöklésével összes ülést tartottak. Megállapították ez ülésen azokat a módozatokat, amelylyel leróhassák kegyeletüket Jókai Mór, az Akadémia igazgatósági tagjának halála alkalmával . Báró Eötvös Loránd a következő beszéddelnyitotta meg az összes ülést: ----Szomorú esemény az, mely arra késztetett, hogy az Akadémia tagjait az ülésre egybehívjam. Abban az élet és halál közötti harcban, melynek kimenetelét a múlt napokban remény és félelem között ingadozó érdeklődéssel követtük, a kérlelhetetlen halál lett a győztes. Jókai Mór, a nagy költő, nemzetünk kegyeltje, ki még egy nappal azelőtt nagy koncepciókról álmodozott, örök álomra hunyta be szemét. Vele sirba száll az ő lángoló szive, mely Petőfi szivének lüktetésével együtt kezdett dobogni és dobogott mindvégig a hazáért és a szabadságért. Vele sirba száll az ő nagy képzelő tehetsége, mely érdekes alakok ezreivel népesítette be irodalmunkat s mely abban a szomorú időben is, mikor nemzetünk csak az irodalmában élt, vigasztalásként a dicsőbb múltnak, a reményteljesebb jövőnek képét varázsolta szemei elé; vele sirba száll az ő tollát finoman vezető keze, melylyel a magyar ember ízlése szerint úgy tudott írni, mint előtte senki más. Az iskola megtanította, ő megszerettette a magyarral az olvasást. Értjük, miért gyászolja ma halálát egész nemzetünk, s ebben a gyászban nagy a mi részünk is. Még nagyobb, mint másoké, mert Jókai Mór, kit Akadémánk 1858-ban választott levelező, később rendes, majd tiszteleti és igazgatósági tagjává, közel egy évszázadon át az Akadémia kötelékében fejtette ki gazdag irodalmi munkásságát. Gyászunknak adunk méltó kifejezést. Indítványozom: 1. Fejezzük ki mély fájdalmunkat Jókai Mór halála felett, e mai ülés jegyzőkönyvében. 2. Határozzuk el, hogy felette ünnepies közülésen tartassék emlékbeszéd. 3. Tegyünk indítványt a közgyűlésnek, melyben az arcképének képcsarnokunkban való elhelyezését kérjük. 4. Helyezzünk koszorút a ravatalra. 5. Hétfőn délután három órakor a Múzeum oszlopcsarnokában tartandó gyászszertartáson vegyünk testültileg részt, s kérjük fel Beöthy Zsolt tisztelt társunkat, hogy ott nevünkben s általában az irodalmi intézetek nevében a nagy halotthoz búcsúbeszédet intézzen. 6. A temetés napján az Akadémia ülést ne tartson. Az akadémikusok mély meghatottsággal hallgatták az elnök javaslatait és azokhoz egyhangulag hozzájárultak. Végül Szily Kálmán főtitkár bemutatta a lembergi Oszolinszky-intézet igazgatóságáról érkezett részvét-táviratot. (Beöthy Zsolt megemlékezése.) Az egyetemen is kegyeletesen emlékeztek meg Jókai elhunytáról. Az egyetem kupolatermében öszszegyültek ma délelőtt Beöthy Zsolt professzor tanítványai a mai irodalmi órára. Beöthy ezt az órát a nemzet nagy halottjának szentelte, akiről gyönyörű beszéddel emlékezett meg. Azzal kezdte, hogy amikor 1882-ben elfoglalta tanszékét, az a szomorú kötelesség várt rá, hogy Arany János halálát hirdesse az ifjúságiak. Most pedi megkellett érnie ugyanazon a helyen azt a napot is, mikor a nagy költői íráznak utolsó tagját. .Jókai Mórt gyászolja a nemzet. Jellemezte ezután Jókai nagy szellemét, írói munkássá vát, majd igy folytatta: Szélesebb körben, a magyar közélet mezején ki volt nekünk? Egy regényének, a «Politikai divatokénak bevezetésében ő maga azt mondja, hogy amint a magyar költői, épp úgy a magyar magánéletnek minden kőét százszoros és elszakíthatatlan kötelék fűzi a magyar közélethez. Ezt a magyar költő és a magyar politikus közt a magyar irodalom kezdetétől fogva figyelemmel kísérhető, szembetűnő köteléket a legerősebbnek, a leghatározóbbnak mutatja Jókai pályája is. Nem a politikusról kívónok szólni, csak az ő írói hatásának politikai jelentőségére mutatok rá. Még a negyvenes években kezd írni, még részt vesz a nemzetébredés munkájában. A következő idők politikai feladataihoz képest közrehat a nemzeti szellem fölgyjának munkájában. Szomorú időkben talán ő az első és a legjelentékenyebb mindazok közt, akik a nemzeti lélek megtartásán dolgoztak. A magyar reformkor, a forradalmi kor és az önkényuralom kora történetének ez az a három mozzanata, melyben az irodalomra óriás föladat vár, s melyre nézve az irodalom órás, méhetetlen jelentőségű nemzeti föladatot töltött be- Előbb arról volt szó: a nemzeti lélek többr sztesék! Azután annak szüksége következett el, hogy a fölébredt nemzeti lélek fölgyujtassék! Majd annak a szomorú szüksége állt előttünk, hogy ez a nemzeti lélek megtartassák maga magának- E három nagy, nemzet-lélektani feladatot három politikai, három költői nemzedék végezte, s e három nemzedék mindegyikének feladatában része volt Jókainak- A nemzeti léleknek e fejlődését végigkísérte, végigküzdötte- Harcolt azokkal, akik ébresztették; küzdött azokkal, akik fölgyújtották, dolgozott azokkal, akik megtartották- Képzelete is a leghatalmasabb, legigazabb alkotásaiban ezt a nemzeti fejlődést kiséri végig- A magyar reformkorban nincs irodalmunkban, nincs költészetünkben oly gazdag, oly fényes, oly igaz költői képtára, mint amilyet Jókai regényei nyújtanak nekünk. Az ébredés első apostolai: az «Eppur si muove»ben, «A magyar nábob»-ban, a forradalmi élet regényeinek egész sorozatában, a «Politikai divatokéban, «Egy az Isten» ban, «A kőszívű ember fiai» ban, az önkényuralom magyar élete pedig, valamennyi közt talán a legkitűnőbben: «Az új födusur»-ban. Itt, ebben a harmadik fokozatban, mely a nemzeti lélek megtartását tekintette föladatának, ebben fejtette ki Jókai leghatalmasabb erejét. Az irgalmatlanul nyomott magyarság, az üldözőbe vett nemzeti eszmények elevenítése, szolgálata dolgában: senki nagyobb szolgálatot e nemzetnek és nemzeti művelődésünknek nem tett, mint Jókai, az ő szellemének hódító erejével, vonzó kedvességével és munkabírásának lankadatlan kitartásával. Utolsó gondolatai is a körül a fejlődés körül jártak, melynek részeséül, költő\'n! érezte magát- Alig egy órával halála előtt, talán utolsó savaiul hallottam haldokló ágyán ezt a két nyilatkozatát: «Az Isten áldja meg a királyt!» és «Lesznek még nekünk vigabb napjaink is!» — Ezeket a szavakat úgy hallottam, úgy értettem, mint a Kölcsey imádságának visszhangját a hazára vonatkoztatva, aki vig esztendőt kíván a magyar nemzetre! Ugyanennek az elhozatalán munkálkodott 5 is félszázadnál hosszabb időn át... Áldás emlékére! Az utolsó mondatoknál megrengett a fájdalomtól a tudós hangja s kiperdültek szeméből a könyek. Az ifjúság, amely zsúfolásig megtöltötte az egyetem legnagyobb termét, mély csendben, erős megindulással hallgatta a beszédet. (A nemzeti Múzeum gyásza.) Jókai Mór halála alkalmából Szalay Imré, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója, a múzeum osztályigazgatóival ma reggel igazgatósági ülést tartott, mely alkalommal a következő határozatot hozta: 1. A nemzeti gyász jeléül a Magyar Nemzeti Múzeum ormára a gyászlobogó kitüzetik. 2. A Magyar Nemzeti Múzeum az elhunyt ravatalára koszorút helyez. 3. A Magyar Nemzeti Múzeum a temetésen testületileg vesz részt 4. Az elhunyt családjához részvétiratot intéz. (Irodalmi és művészeti társaságok gyásza.) A Kisfaludy-Társaság tagjai Jókai Mór halála alkalmából ma délután rendkívüli ülést tartottak Az ülést Beöthy Zsolt nyitotta meg, fájdalommal emlékezvén meg a társaság negyvennégy éven át volt tagjának, Jókainak elhunytéról. Majd indítványozta a következőket: 1. Fejezze ki a társaság mély részvétét az elhunyt családja iránt- 2- Helyezzen koszorút Jókai ravatalára- 3- Adjon ki külön gyászjelentést a halálesetről- 4- A társaság testület meg vegyen részt a temetésen. 5- A társaság gondoskodik emlékbeszédről, amelyet egy külön, Jókai emlékének szánt ülés keretében fog a társaság egyik tagja elmondani. 6- Készíttessék el Jókai márványszobra a társaság számára. 7- Tegyen a társaság kezdeményező lépést arra, hogy Jókai halhatatlan érdemeit az ország fővárosában emlékszobor örökítse meg- E végből a társaság megkeresi a közoktatási kormányt, az Akadémiát és a Petőfi Társaságot a szoborbizottság alakjáa iánt, amely fölhívást intézzen a nemzethez a gyűjtés megindítása végett-Az indítványokat a társaság tagjai egyhangúlag elfogadták. Nyomban az ülés után megindult a gyűjtés a tagok között a szobor céljaira, s két perc alatt 300 korona gyűlt össze a tagok között. A társaság a következő gyászjelentést adta ki: A Kisfaludy-Társaság mély gyászára jelenti el-* hunyt ki magának Jókai Mórnak foyó évi május hó 5-én életének 80-ik. Kisfaludy-Társasági tagságának 44-ik évén tö 6 g ászra elhunytét s odrónk egén két legfényesebb csillag. Arany és Petőfi halhatatlan neve mellett ott ragyog a Jókai Móré is- Az 5 fényes szelleme oszlatgatta a sötétséget a nemzeti kétségbeesés szomorú napjaiban- Sirába ét egy nemzet kegyelete kiséri s egy nemzet házja őrzi emlékezetét. Budapest, 1901. évi május hó 6-án A Petőfi-Társaság szombaton délelőtt 11 órakor tart ülést Herczeg Ferenc elnöklete alatt, hogy nagynevű elnökének végtisztessége dolgában határozzon. A javaslat, melyet Szana Tamás titkár terjeszt az ülés elé az, hogy a vasárnapra kitűzött felolvasó ülést ne tartsák meg, ne tartsanak egyáltalában ülést a nyári szünet végéig és az őszszel tartandó első ülés gyászünnep legyen és egészen Jókainak szenteltessék. Az Országos Irodalmi Szövetség ma délelőtt rendkívüli igazgatótanácsi ülést tartott, melyen elhatározta, hogy elhunyt elnökének, Jókai Mórnak ravatalára koszorút helyez és a temetésen küldöttségileg képviselteti magát. Az «Aurora» irodalmi és művészi kör igazgatótanácsa ma délelőtt ülést tartott, amelyen elhatározták, hogy Jókai Mór díszelnökük ravatalára koszorút helyeznek és a temetésen testületileg vesznek részt. A Nemzeti Szalon ma tartott igazgatósági ülésén elhatározta, hogy Jókai temetésén gróf Andrássy Gyula elnök vezetésével az igazgatóság és a választmány testületileg vesz részt. Ma délután megjelentek a gyászházban Ernszt Lajos igazgató és Déry Béla titkár és a Nemzeti Szalon nevében pompás irisekből és tearózsákból kötött babérkoszorút helyeztek a ravatalra. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat választmányát Forster Gyula alelnök május 7-én délután 5 órára rendkívüli ülésre hívta össze, amely Jókai halála alkalmából teendő intézkedéseket és a temetésen való részvétel módozatait lesz hivatva megbeszélni. Az ülést a városligeti Műcsarnokban fogják megtartani, melynek ormára a halálhír vétele után azonnal kitűzték a gyászlobogót. (A sajtó gyásza.) A nemzeti gyászban természetesen oroszlánrészt vesz a magyar sajtó. Nincs olyan napi, hetilap, szakközlöny, mely akár Budapesten, akár vidó