Pesti Napló, 1904. szeptember (55. évfolyam, 241-270. szám)
1904-09-01 / 241. szám
2 Budapest, csütörtök. molynak kell látnia, akik máskülönben azt tudják, hogy Olaszországnak a hármas szövetségben való részvétele olyan érdekpolitika, amelynek a szükségességei nem változtak meg máig. A szövetséget csak tavaly újították meg. Tavaly óta nem változtak meg Itália szükségességei és lehetőségei. És tavaly óta nem változtak meg a mi monarkiánk politikai cirkulusai. Mire való az a mélységes, érzelgős félhivatalos tiltakozás az olasz riadalom ellen, amikor magában Olaszországban minden politikus tisztában van annak a mostani riadalomnak politikai értékével, s amikor a monarkia külügyi politikáját intézők hosszú idők tapasztalatából szintén tudják, hogy az ilyen riadalomnak mekkora a súlya és mi az értéke? Igazán megijedtek Bécsben, amiért az irredentizmus megint fujtatóval szitja az olasz néplelkületben pislogó gyűlölséget? Valami bánthatja a bécsi lelkiismeretet, hogy olyan nagyon megriadt Garibaldi Ricciotti harmincezer titokzatos katonájától, akik állítólag várják-lesik vezérük parancsát, hogy rajta, nekirontsanak Itália ellenségének ! Olaszországban Ricciottit nem veszik komolyan, s az ő harmincezer újabb kiadású vörösingesét a tódítások közönségesebb osztályába sorozzák. Egy négyszögméternyi Albánia nem nagy, de tudják, hogy ennyit se foglal el Ricciotti harmincezer hőse. Máskor is szállt a rémhír szájról-szájra, máskor is borzongásra tanították a hiszékeny taliánt az irredentista legendák, de máskoris megelégedtek Bécsben az olasz kormány kijelentéseivel, és megbíztak a komoly olasz politika józanságában. amiért, hogy most a Ballplatz tűzoltói gőzfecskendővel vonulnak föl, és oltják, eltogatják a tüzet, amely nem is ég? Talán attól tartanak, hogy az ausztriai olasz mozgalommal nem bírnak, ha túl a határon lobogva lángol az irredentizmus? Talán Ausztria belső nyomorúsága, a tiroli hadakozás,a trieszti gyűlölködés ejti kétségbe a monarkia politikájának vezetőit, hogy ünnepi hirdetésben tesznek tanúságot róla, hogy Itália és a monarkia közt «semmi komolyan vehető ok sem merült föl összeütközésre, vagy súrlódásra.» Le kell lohasztani a nagyfecskendővel az ausztriai olaszok «értelmetlen kombinációit.» Más értelme a nagy fölvonulásnak, valamennyi félhivatalos mozgósításának nincsen. Bécsben csak oly jól tudják, mint Rómában, hogy a «piszkos tenger» jön is, eltűnik is. Az irredentizmus föl-föl lobog, Garibaldi Ricciotti nagyokat mond, a közhangulat háborog, azután pedig megint csöndes hétköznapi érzéssé lohad le Ausztria gyűlölése. Az irredentizmus már nem politikai energia lent Itáliában, és a végérájra készíti elő az olasz néplelkületen hovatovább eluralkodó szocializmus. Fendék és Turatiék kinevettetik az olasz néppel a Ricciottizmust. Az utazó kormány. Gróf Tisza István miniszterelnök holnap Nagyszalontára utazik, hogy a református egyházmegye közgyűlésén mint főgondnok elnököljön. Nyíri Sándor honvédelmi miniszter szeptember negyedikén érkezik haza nyári vakációjáról, ezután Gromon Dezső honvédelmi államtitkár megy el a fővárosból néhány napi üdülésre. — Pósz Sándor igazságügyminiszter Somlyóvásárhelyről, hol üdülés céljából három hetet töltött, holnap Budapestre érkezik s Bernáth igazságügyi államtitkár holnap kezdi meg nyári szabadságát. — Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter Marienbadból ma családjával együtt Tátra-Lomnicra érkezett, ahol a jövő hétig marad. A jövő héten — amint jeleztük — Budapestre érkezik és gróf Serényi Béla kereskedelmi államtitkár kezdi meg nyári szabadságát. — Báró Burán István közös pénzügyminiszter, több heti távollét után ismét Bécsbe érkezett s a mai napon átvette minisztériuma vezetését. Burián hir szerint közelebb újra leutazik az okkupárt területekre. — Zsilinszky Mihály közoktatásügyi miniszteri államtitkár Horgosról, ahol pár napot töltött, visszaérkezett a fővárosba. — Nem. — Miért? Pedig — lásd — azt hittem, hogy ha valaki, hát te lelkesedni fogsz érte. Egy kis titkos, semmiféle hivatalos jelleget nem fitogtató, barátságos liga, asztaltársaság, valami kis korcsma külön szobájában... Nem volna kellemes? Egy kis felüdülés, megkönynyebbülés az után, ahogy meghentereg az ember a közönséges életben, mindenféle piszokban, amiben elvégre meg kellene fordulni ezután is, mivelhogy a mi szegény kis kompániánkban nem volnának se kiadók, se megrendelők, se pöfögő mecénások. Ha ezeket bebocsátanók, egyszerre vége lenne az egésznek. Megváltoznék a karaktere... — Hát aztán hol a biztosíték arra a nagy tisztességre, amit vársz a személgetésből s ami egyébként egy kicsit unalmas is lehet. — De megnyugtató. — Honnan tudod, hogy csupa olyan becsületes ember kerülne össze, akinek alkalma is volt már arra, hogy válogasson a becsület és a becstelenség között. Akit nemcsak a félelem tartott meg ez ideig a becsület útján. Mert hát, én Istenem, az ember egyáltalában csak azért nem lop, mert azt, amit ellopni érdemes, vigyázza a rendőr, vigyázza a gazda, a szomszéd, az egész érdekközösség. S aki nem lop, az csak igen kis részben becsületes ember, nagyjában csak gyáva. Hát hogyan válogatod ki az óvatosak közül a becsületeseket? i—: Az érzésemmel, az ösztönömmel, meg kétféle mérték. Módfelett érdekes a kormánypárti sajtó viselkedése Pitreich hadügyminiszter nyelvrendeletével szemben. Az első napon valósággal ujongtak és ünnepelték a kormányt azokért a nagy vívmányokért, amelyeket a nyelvrendelettel az országnak megszerzett. Mikor aztán az osztrák sajtón keresztül bizonyos, bár nagyrészt tettetett izgalom volt észrevehető, amely az osztrák politikai és katonai köröket a magyaroknak tett nagy «engedmények» miatt elfogta, egyszeriben változtatott a kormánypárti sajtó a maga taktikáján és mindazt, amit tegnap még vívmánynak mondott, ma már az eddigihez képest alig számbavehető haladásnak jelenti ki, így a «P. Lloyd» mai estilapja, nyilván a katona urak számára külön is megmagyarázza, hogy a rendelet folytán tulajdonképpen csak az fog történni, ami eddig is történt, és csak a teendők határozottabb körülírása mondható újnak az egész rendeletben. Mi magunk is ezt mondtuk első pillanattól kezdve. Csakhogy ha már a kormánypárti sajtó is kénytelen ezt, bármi okból, beismerni, legyen őszinte befelé is és ne hintsen port a magyar közvélemény szemébe, hogy Isten tudja, micsoda nagy diadalt szerzett a kormány a nemzeti álláspontnak. Ne mérjünk kétféle mértékkel. Ami kifelé az igazság, az befelé is az... a tieddel, a mindnyájunkéval. Annak, aki csak gyáva, hiányzik a szeméből a nézésnek az a bátorsága, ami benne van például a te szemeidben. Az ilyen szembe belenézni jólesik, eltelik az ember bizalommal. S tíz ilyen megbízható szempár egy asztal körül, hogy az ember senkire se gyanakszik... — Az órádat félted? — Nem, magamat. Tiszta akarok lenni s bemocskol, magamtól elidegenít az érintkezés is az olyan elemmel, ami nem kedvemre való. Semmim sincs, nem vagyok benie, a talentumom se valami túlságos, hát legalább azt az értéket akarom nagyra nevelni magamban, hogy becsületesen éltem becsületes emberek között. Ilyenformán aztán el tudom képzelni azt, hogy az ember mosolyogva hal meg. — Csak ezért? — Az élet is más. Derűsebb. — S hol a próba. Végre is, ha az aranynak ki kell állani a próbát, a te embereidet is alá kellene vetni valami kísértésnek. A bizalomnak anélkül semmi alapja nincs. A szem, ahogy mondod? Hátha hályog borul a szememre, már nem vagyok neked elég becsületes ember ? Ámbár... A fiatalember körülnézett, gondolkozott s kissé kedvetlenül felelt: — Gondolkoztam a próbán is. Nem is próbán, mert hiszen én bizonyos lennék a dolgomban. Hanem tegyük föl, hogy van egy sorsjegyem s én lenn vagyok Lovranában, vagy másutt, hiszen ez mindegy s a kezembe A pécskai pótválasztás. A pécskai képviselőválasztás eredménye szerint pótválasztást kell tartani Herczeg Ferenc szabadelvűpárti és Zinszky István függetlenségipárti jelölt között. Aradról azt jelentik, hogy a megye központi választmánya a pótválasztást szeptember 13-ra tűzte ki. A lavasi püspök lemondott. Geay püspök szereplése a Vatikán és Franciaország között való konfliktus kitörésekor igen sajátságos volt. A pápa többször szigorúan ráparancsolt, hogy Rómába jöjjön, a lavali püspök útnak is indult. Útközben azonban utolérte a kormány figyelmeztetése, hogy rögtön elcsapják, ha Rómába megy. A lavali püspök visszatért székhelyére. A pápa erre megfenyegette, hogy kiátkozza, ha nem járul elébe. A lavali püspök Rómába utazott. Itt felszólították, hogy mondjon le és sovány, püspöki fizetéséért kárpótlásul zsíros hivatalokat is ígértek neki. Sokáig habozott, míg most végre egy római távirat jelenti, hogy a jámbor lavali püspök követte a dijoni püspök példáját és lemondott. — Nem valami jelentős egyéniség Monsignor Geay, a világtörténelem véletlensége sodorta bele az eseményekbe. Bretagneba, Lavalba került püspöknek, ahonnan az egyházmegye fennállása óta a bigott, királypárti, reakcionárius breton nemesség előtte már öt más püspököt üldözött ki, csak azért, mert köztársasági és liberális kormány nevezte ki. Geay ellen azt találták akad egy újság s olvasom, hogy nyertem negyvenezer forintot. Nem jöhetek haza. Beadósodtam a hotelben, innen várom a pénzt. De hát most már van magamnak is, csak éppen egy megbízható emberre van szükségem, akinek elküldtem a sorsjegyet s aki kezeimhez juttatja a pénzt. Hát ugyan kinek küldeném itt, mondd? Kire bízhatnám rá,úgy, hogy én odalenn ne remegjek a pénzemért? Éppen csak hogy megértsd azt, hogy mi az, amire én gondoltam, azért hozom fel ezt a példát. Ha tudniillik megcsinálnám az én társaságomat, annak küldeném el benne a sorsjegyemet, akinek éppen eszembe jutna a neve. Akármelyiknek. S aztán a jobb fülemről ráfordulnék a bal fülemre s boldog nyugalomban horkolnék tovább. Például neked küldeném, ámbár te itt vagy társaság nélkül is... A másik ember elgondolkozvanézett reá s lassan, vontatottan kérdezte: — Nekem? — Neked. Hallgattak s végre is az, akinek a címére majd elindul a sorsjegy, egy kis, ő maga előtt is nevetséges szorongással, aggodalmasan egyezett bele a dologba. — Hát jó, hanem ne a házbérnegyed idején. Ilyenkor semmiféle jótállást nem vállalhatok. Ha az embert nagyon szorongatják, elkölcsönöz a negyvenezerből pár száz forintot. Nem gondolod? r^Tl r. A P L 6 ■■ 11 1 .........1 1 ■■ iiwr»niiii.ni i ............... I Budapest, augusztus 31. 1904. szeptember l. 241. szánh