Pesti Napló, 1906. január (57. évfolyam, 1-30. szám)

1906-01-17 / 16. szám

2 Budapest, szerda 1906. január 17. 16. szám __________PESTI NAPLÓ. az ő munkatársai megfogalmaznak számára- nemn lesz kénytelen angol analógiákat idézni, közgazdasági problémákról beszélni, kereskedelmi szerződéseket magyarázni, nyakatokért paragrafusokat hirdetni. Visszavonulhat, átengedheti a helyét a másik katonának. És visszavonultságában kárörömmel, egy magasabb rendű káröröm gyönyörűségével nézheti majd, hogy az a kompánia, amelybe a végzete belesodorta, hogyan ficánkolódik a nyers katonai erő szorítása alatt, csakhogy az új rendszerben is megtarthassa vállalkozását. Nem lehetetlen, hogy a készülődő katonai uralomra gondolván, igaz részvétet érez a boldogtalan nemzete iránt, amelyből kitaszította a végzetes katonai fegyelem. Nos, megvigasztalódhatik: a nemzet készen áll az új uralomra is. Már nem dermed meg a vér az ereiben ■ az abszolutizmus gondolatától, amint ezt az álnokság frazeológiájának kismestere, gróf Khuen-Héderváry valamikor önmagáról szavalta. Már beletanult az abszolutizmusba, a legrettenetesebbe, amely nemcsak kegyetlen, nemcsak zsarnoki, hanem hitványan hazug is. A nemzetnek már nem kell tartania az abszolutizmustól, mert ez már jó féléve végigszánt rajta, s irtózatos barázdákat hasít benne. És nem lehetetlen, hogy a nemzet az elé a készülődő katonai uralom elé azért tekint nyugodtan, mert szívesebben látja magával szemben a nyílt ellenséget, mint az árulást. Inkább az idegent, az osztrák katonát, mint a magyart, aki nemzete ellen pártot üt. Szívesebben érzi a zsarnok elnyomatást, mint az elkeseredett szégyent, amiért magyarok végzik a hazarontást, És nyugodtabb a magyar lelkűlét, amikor csak a törvény elgázolói ellen kell védekeznie és nem kell javaerejét a törvény meggyalázói ellen védekezésre vesztegetni. Ám jöjjön, ha elkerülhetetlen, amagyar törvényt felfüggesztő katonai kormány, de ne prostituálja a törvényt magyaroknak erkölcstelensége. Ám jöjjön, ha ránk mérte ,a végzet, minden gonoszságával, teljes irgalmatlanságával, de nyílt sisakkal az abszolutizmus; ne mételyezzen, ne fertőzzön, ne mérgezzen az álorcás autokratizmus. A történelem a magyarnak nagy iskolája. Szedjük elő a régi tanítást, azt, amely megtanít erős lelkűnek, elszántnak, kitartónak lenni, amikor ránk szakad a zsarnokság. Óvja meg a Gondviselés a nemzetet attól a kényszerűségtől, hogy azzal a sok százados tanulsággal éljen, de ha a végzet meg nem másítható, készen állunk, hogy bölcsen és erős lélekkel fogadjuk. Keti lőtt túl a célon, mennyiben volt, minél jobban vénült meg, az irodalommal szemben igazságtalan. • Az előbb említett két szellemi pólus, Arany és Petőfi közül, határozottan az utóbbi szült gyengébb epigon-hadat. Arra, hogy milyen költők és milyen költészet hirdették magukat Petőf nyomán költőnek és költészetnek, csak borzalommal lehet gondolni! Ezek ellen a különben már rég elfelejtett alakok ellen jogosan küzdött Gyulai, összezavarodott azonban már némileg az ítélete, mikor Jókai ellen indult dühösen harcba, teljesen hibázott pedig, mikor megindította és megindíttatta dühös filippika-sorozatát a sajtó és a modern irodalom ellen. Ez a sajtó ugyanis töméntelen hibái dacára még mindig több erénynyel rendelkezik, mint hibával s igy a társadalom életében egy kiüvelődést fejlesztő pozitívum, s nem az a rontó, főleg irodalomrontó tényező, amilyennek Gyulai feltüntetni szerette. S bármily sekély, földhöztapadt, néha a mai irodalomnak jórésze, azért még mindig sokkal több értéket hord magában, mint a régi irodalmi emlékeknek és népdaloknak az a halmaza, melyet Gyulai az egyetemen és könyveiben hosszan és szeretettel fejtegetett. Fő hibája volt, hogy nem bitt az eleven élet és a fejlődés iránt elég érzékkel. Bizonyos esztétikai, politikai és erkölcsi tételek alapján állott s ezektől nem tért el. S nem tudta viszont, hogy ezek a tételek egy bizonyos kor és társadalmi struktúra idealógiájának termékei s mivel se természettudoányi, se filozófiaialapjuk nincs, ezzel a korral és társadalmi struktúrával együtt érvényüket is veszítik. Elég éles, eléggé a mélybe fúró elméje ahoz nem volt, hogy meglássa mi ezekben az elvekben az állandó, mint öltenek az igazságok uj formát, mint termelnek egy szóval az uj életszükségletek uj irodalmat, uj esztétikát, uj politikát és uj publicisztákat. A közönséges értelemben vett kritikusnak kiváló volt: az elismert törvényeket okosan alkalmazta, az ellenük vétő dudvát szorgalmasan nyeste. De magasabb értelemben vett kritikus nem volt: új utakat nem tudott mutatni, az új jelenségek közt nem ismerte fel a réginél magasabbrendű, értékes termékeket, hanem mindannyit dudvának nézte. Az irodalmi kritika terén rendőr és bíró volt, de nem törvényhozó. Volt... folyton így írom! Pedig Gyulai Pál és s reméljük, még igen sokáig fog élni. Egész közéleti, szellemi alakja azonban annyira a múltban, él, annyira be van vonva nagy, de letűnt idők patinájával, hogy a róla való elmélkedés számára stílszerűbb forma a múlt idő, mint a jelen. Mily szép és rokonszenves volna tőle, ha maga is belátná ezt a dicsőséges elavultságát, mely egy nyolcvanéves embernél csak természetes! S öreg napjaira epés kritikus természete helyett meleg magánlelkét fordítaná kifelé. Azt, melyből Gyulai Pál, a költő hintett a világba annyi szelíd, nemes, finom szirmú dalt. Az özer*”*!g»r, a második ifjúság úgyis alkalmasabb az ilyen szelíd, finom költészet művelésére, mint a rendkívüli éleselméjűséget és korszerű tudást kiváló közéleti kritikára ! Budapest, január 10. Nyugdíjemelés — adósság. E címen Éber Kándor már. altiszt, az aradi szövetségi kerület titkára kis füzetet írt,amelyben a vasutasok adósságügyének megoldási kérdésével foglalkozik. Szerző a nyugdíjemeléstés az adósságok rendezését összekapcsolja ésa kettőt a nyugdíjintézet, vasútintézet, a szövetség,, az állam és végre az egyesek közös akciójával véli megoldhatónak, úgy hogy a vasút minden arra jogosult alkalmazottjának az u. n. özvegyi végkielégítés, halálozási negyed címén egy negyedévi, illetve egy hónapi fizetését a nyugdíjintézethez utalna gyümölcsöztetés céljából, ami 11 millió korona volna. A konverzióhozszükséges összegnek egyik részét az alkalmazottak adnák aként, hogy a kölcsönveendő összegnek előre egyenlően megállapított 4, 5 vagy 6 százalékát betétül jegyeznék. A szövetség az életbiztosítást szervezné, a nyugdíjintézet pedig rendelkezésére bocsátana tőkéit, végül az állam méltányos kamat mellett megfelelő összeget adna kölcsön A határrendőrség életbeléptetése. Január 10-én kezdték meg működésüket az ország különböző pontjain felállított határrendőrségi kapitányságok. Akinevezett határrendőrségi tisztviselők csoportonként megjelentek a belügyminisztériumban és letették a hivatalos esküt és azután nyomban elutaztak hivatali székhelyeikre, elfoglalták hivatalaikat. A határrendőrségi tisztviselők a fővárosi m. kir. államrendőrségi tisztviselőkéhez hasonló egyenruhát és rangjelzést kapnak a gallérjukon. A helyi hatóságok, mint a belügyminisztériumba érkezett jelentésekből kitűnik, a legnagyobb előzékenységgel működtek közre a határrendőrségi kapitányságok fölállítása körül. Csupán Fiuméban keletkezett ellenséges hangulat az ott fölállított határrendőrségi kapitányság miatt, mert ebben a fiumei autonomisták a városi autonómia megsértését látják. A válság. — Saját tudósitóinktól. — Budapest, január 16. Úgy látszik, hogy a válság sorsa végleg Mr. Fejérvári Géza holnapi audienciáján dől el. Lukács, Wekerle és a többi békeközvetítő ugyan még mindig nem adta fel a reményt, hogy valahogy csinál kibontakozást, de ennek alig van más alapja, mint a jó szándék. Minden jel arra vall, hogy a miniszterelnök holnap jelentést tesz a királynak a béke ügyében folytatott tanácskozásokról, amelyekről tegnap Lukács Llászló informálta és hazajőve, maga közeledik valami kibontakozási ajánlattal a baloldalhoz, hogy a formaságnak eleget tegyenek, mielőtt hozzáfognak az igazi haditervük megvalósításához. Idevág az a kitűnő forrásból kapott hírünk is, hogy a jövő héten a korona a többség vezéreit még egyszer magához hivatja. Amint a kormány köreiben hangoztatják, az utolsó audienciáira. A nap pikáns híre az a levél, amit gróf Sternberg Albert osztrák képviselő intézett a koalícióhoz. Ebben a reichstát vitáiból ismert, merész beszédes és érdekes politikus azt a tervet veti fel, hogy a korona mellé régensséget kell a két parlament tagjaiból kinevezni. Sternberg semmi körülmények közt sem indokolatlan indítványát tetézi azzal, hogy Lipót Szalvátor főherceg személyében kijelöli a régensek elnökét is. Csak éppen azt nem mondja el, mit szól ehez a frappáns ötlethez a király, akit végre szintén érdekel kissé a dolog. Híreink itt következnek: A miniszterek Bécsben Félhivatalosan jelentik: Báró Fejérvári Géza miniszterelnök, akit, ma este lovag Pitreich táborszernagy, közös, hadügyminiszter meglátogatott, holnap még Bécsben marad és a holnapi nap folyamán valószínűleg különkihalgatáson megjelenik ő felségénél. Vörös László kereskedelemügyi és Follitzsch ■ Artur földmivelésügyi miniszterek holnap reggeli visszatérnek Budapestre. A kibontakozási tárgyalások. A kibontakozási tárgyalások báró Fejérváry Géza visszaérkezéséig ismét megfeneklettek. Wekerle kísérlete — mint megírtuk — eredménytelen maradt, mert bár a koalíció elvben nem perhoreszkálja az átmeneti kormány alakításának eszméjét, de azokat a feltételeket, amelyekhez ezt Wekerle kötni kívánta, elfogadhatatlanoknak tartja. A tegnapikonferenciáról ma az az is kiszivárgott, hogy az átmeneti kabinettel Wekerle akereskedelmi szerződések ügyét is rendezni kívánta. Állítólag az volt a terve, hogy Magyarország Ausztriával az önálló vámterület jelenleg fennálló jogi alapján a vámszövetség megújítása helyett vám- és kereskedelmi szerződés formájában tartsa fenn a gazdasági közösséget s ezen az alapon cikkelyezné be a külföldi kereskedelmi szerződéseket. Ezzel a megoldással Wekerle a jogfeladást kívánta elkerülni, de a pártvezérek lehetetlennek és kivihetetlennek mondták a tervet. Wekerle vállalkozása tehát kudarcot vallott, de Lukács László is egyelőre bevésettnek tartja a.szerepét. Erre vall az a nyilatkozata, amelyet ma arra a kérdésre tett, hogy mit tud a Wekerle által folytatott tárgyalásokról:— Ezekről a tárgyalásokról nagyon keveset tudok, mert én missziómat abban a pillanatban, amikor sikerült a hosszú idő óta megszakadt fonalat a koalíció és Béts között ismét összekötnöm, jóformán befejezettnek tekintettem. Most már a koalíció dolga, hogy arra ügyeljen, hogy ez a fonál ne szakadjon el újból. Pedig az a fonál ugyancsak gyönge szálakból szövődött. Gróf Andrássy Gyula akciójáról egyáltalán nem hallatszik hír. Úgyhogy a politikusok tisztára várakozó álláspontot foglalnak el abban a föltevésben, hogy Fejérváry visszaérkezése után újabb stádiumba kerül .