Pesti Napló, 1906. február (57. évfolyam, 31-58. szám)

1906-02-01 / 31. szám

Budapest, csütörtök : PESTI NAPLÓ, 1906. február 1* 31. száza­d Andrássy Bécsbe utazik. — A válság. — Budapest, január 31. A vezérbizottság ma délelőtt ráütötte a pecsétet arra az üzenetre, amivel gróf 'Andrássy Gyula holnap a király elé megy. 'Mára csak formális ülést hirdettek, de ez is elhúzódott három óra hosszat. A hosszú harc befejezésének föltételei, az a nagy fe­lelősség, amelylyel a többség vezérei a nem­zet és a história kritikájával szemben ál­lanak, borússá, fátyolossá tette a hangula­tot s minden szónál, amely belekerült a ma elkészített okiratba, ezer skrupulus és ezer kérdés vetődött fel, így aztán hosszú poli­tikai írás lett az üzenetből, amelyben a koa­líció meg­próbálja oldani azt a problémát, hogy összeegyeztetheti-e a nemzet érdeké­ben két olyan végletesen ellentétes állás­pontot, mint amely a királyé és a nemzeté. Hogy elkészültek, arra vall, hogy jónak ta­lálják, amit csináltak. A vezér­bizottság hangsúlyozta, hogy a nemzeti jogok feladá­sáról szó sem lehet. Méltatlan föltevés vol­na, ha nem hinnénk ennek a kijelentésnek és nézzünk teljes figyelemmel Bécs határo­zata felé. A válaszirat tartalmából egyes pontok kiszivárogtak. Reprodukáljuk ezeket az ér­tesüléseinket, de amíg hiteles oldalról meg­erősítést nem nyernek, nem fűzünk meg­jegyzést hozzájuk. Most csak az a kérdés, hogy a korona lehajlott-e a merev negáció álláspontjáról és hajlandó-e belemenni a tárgyalásokba! A kormány most is azt erö­­dítgeti, hogy nem, mert a király üzenetére csak igent vagy nemet kér, de nem alkudo­zik. Fejérváry maga is idenyilatkozott s holnap reggel Bécsbe utazik, hogy a nemzet kívánságainak követét sötét árnyként kö­vesse. A szituáció tele van idegességgel, iz­galommal, gyanúval és bizonytalansággal. A békében bíznak is az emberek, félnek is tőle. J­obbról-balról egyaránt. A jövő sok kérdése között csak annyit vehetni bizo­nyosnak, hogyha holnap ismét meg nem szakadnak a fonalak, akkor is hosszú tár­gyalások előzik meg a megegyezés perfek­­tuálását. Híreink itt következnek: A vezérbizottság ülése. A­­szövetkezett ellenzék vezérbizottsága ma délelőtt tíz órakor értekezletet tartott. Je­len voltak: Kossuth Ferenc, gróf Andrássy Gyula, gróf Apponyi Albert, gróf Zichy Ala­dár, Darányi Ignác, Sághy Gyula, gróf­­Batthyány Tivadar, Justh Gyula, Tóth János, Szederkényi Nándor, Ordner Gyula, Barabás Béla, gróf Hadik János, Holló Lajos, Molnár János, Rakovszky István és Polónyi Géza. A tanácskozásról, amely így órakor ért véget, ezt a rövid hivatalos közlésit adták ki. ,A vezérbizottság végleg megállapította és formulázta azt a választ, amelyet gróf An­drássy Gyula a vezérbizottság nevében a ki­­rálylyal közölni fog.“ A vezérbizottság ü­lássén Kossuth Ferenc ismertette a válaszü­zenet szövegét, melyet tegnap éjjel készítettek a pártvezérek a Nem­zeti Kaszinóban. Jóformán alig volt szó, mely­hez ne akadt volna felszólaló. Különösen Justh Gyula befolyása alatt a válasz szövege radiká­lisabban nemzeti lett, mint tegnap tervezték, de végeredményében a vezérek alkalmasnak találták a békekötésre. A mai ülésen báró Bánffy Dezső nem vett részt. Amint értesülünk, sok jel arra vall, hogy az új párt vezérének elmaradása nem tiszta véletlenség és esetleg maga­­Bánffy szol­gál az indokolásával. Erre azonban a mostani időpontot semmiképpen sem találja alkalmas­nak. Gróf Andrássy Gyula holnap reggeli nyolc órakor utazik Bécsbe. Délben távirati úton kért audienciát a kabinetirodától. Délután hat órakor kapta meg a választ. Az audiencia pén­teken délelőtt lesz. A vezérbizottság ülése után Kossuth Ferenc, gróf Andrássy Gyula és gróf Hadik János együtt maradtak, hogy a válasziratot leírják. Az egyik példányt Andrássy Bécsbe viszi, a másik Kossuthnál maradt. A vezérbizottság — mint értesülünk — szombaton délután fél öt órára tervezi a leg­közelebbi ülését, melyen tudomásul veszik gróf Andrássy Gyula tolmácsolásában a ki­rály döntését a koalíció válasziratára. A ki­rályi döntést a függetlenségi párttal szombat este hét órakor ismertetik. A Bud. Tud. jelenti, hogy gróf An­drássy Gyula a kabinetirodától azt az értesü­lést nyerte, hogy a király pénteken délelőtt fogja magánkihallgatáson fogadni. Gróf An-A válaszüzenet. A koalíció válaszüzenete tartalmát a ve­­zérbizottság természetesen diszkrécióban tart­­­ja, de annak részletei közül több kiszivár­gott Ezek szerint a válaszirat a három főpont­ra: a katonai kérdésre, a gazdasági dolgokra és a belügyi kérdésekre terjeszkedik ki és harmincnál több pontozatot foglal magában. A katonai kérdés terén az ezrednyelv és a vezényleti nyelvre vonatkozó követelések­­ említve sincsenek. A koalíció katonai kom­penzációk gyanánt az altiszti képzés magyar­ságát, a kvóta arányában magyar tiszteket és legénységet, a hadsereg költségeiben a kvóta szerint való leszámolást, a magyar csapatok­nak Magyarországon való elhelyezését és a kö­zös hadsereg póttartalékának kontingentál­ását követeli. A gazdasági téren a vámszövetséget ke­reskedelmi szerződés formájában hajlandók megkötni, amiben az önálló vámterületre való áttérés előkészítését is látják. A külföldi álla­,­mokkal való kereskedelmi szerződéseket ma­gyar és francia nyelven akarják megkötni. Itt követelik a valutarendezés befejezését, a kész­fizetések felvételét, az osztrák járadék­adós­ság konvertálását, a külföldi iparcikkekre a magyar határon a vámot, ha azok Ausztrián át hozatnak be. A belügyi téren a közigazgatási restitució in integrumot követeli, többek közt a koalíció­. Az új rendszer embereinek teljes pusztulását, a felfüggesztett tisztviselők visszaállítását. Kö­vetelnek még magyar konzulokat és az udvari­ levéltár Magyarországra vonatkozó részének hazahozatalát. Ennyi szivárgott ki a válaszüzenetből. Természetes, hogy ezt az információt csak fen­­tartással adjuk közre. Közös miniszteri tanácskozás. Bécsből táviratoztak, hogy holnap közös miniszteri tanácskozás lesz Bécsben a külügy­minisztériumban. A magyar miniszterek kö­zül Fejérváry, Vörös és Feilitzsch vesz részt a tanácskozáson, amelynek főtárgya a szerb vámháború befejezése lesz. Fejérváry délután két órakor, a szak­­miniszterek délután öt órakor utaznak Bécsbe. Az ellenállás szervezése. A vármegyei ellenállás szervezése és a­ vármegyei tisztviselők anyaszi érdekeinek Josh egészen elszigetelte az emberektől, de Pest, mint bűvös démon beplántálódott a szívébe és a nagy városról való képzelődése, folyto­nos hullámzásban volt, a rejtelmes vágyak­tól. Kezdte a fiaival, akiket sorjában mind felküldött Pestre. Azok ott, tanultak és éhez­tek, s ha korbácsolta is a fiatal, kenyérre szomjas testüket a nyomor, hittek az anyjuk próféciáinak és tanultak, türelmesen várták Budapest ajándékait, a matúrát, a diplomát. A fanatikus asszonynak eddig igaza is volt, a legidősebb fiú lematurált, az utána következő, már a felső preparandiába járt és conditiókat kapott. A maturáns fiú, külön­­ben már a maga akaratával hajszolódott és nem riadt meg a hosszú stációktól, az ügy­védségre készült. Egy nagypénzű állami in­tézetben, bijnoki állást kapott. A pesti két fiú volt a fundamentum, amire a família épí­tett. Nagyszárnyu ábrándok a szegény em­berek agyában röpülnek föl és a szívükkel megölelni, ha csalókák is, mégis hinni ben­nük, az is az ő tulajdonságuk. A család bát­ran felutazott Pestre és hozzáláttak az új élethez. Klappolt minden, a preperandista kondíciói, a maturáns fiú fizetése elég lesz a házbérre és a családfő is kap állást valahol. Hogy pedig kap s már várja a rengeteg vá­ros mindenféle munkával, ezt még odahaza elhatározták. Azonban megcsalódtak és a derék ügy­nök hiába szaladgált, látott és űzte az alkal­mat, nem kínálkozott semmi és egy keserű napon visszaruccant a kicsiny városba, hogy ott keresse meg a famíliának a mindinkább zsugorodó kenyeret. A pesti vállalkozásnak bizarr fázisa volt ez a megbontott családi élet. Egy szörmegalléros téli kabát felében bonyolódott a helyzet, ami már az egyetlen zálogot jelentő holmija volt a famíliának, a többi minden, a ruhák, a szőnyegek és a va­lamicske smukk, mind ott hempergett a tü­lekedő zálogforgalomban. A szőrmés télika­bát — ami különben a jogász testét melen­gette — érzékeny jószág volt és hánykódott az események szerint, jött-e levél a kicsi vá­rosból, ahol a fürge ügynök, verejtékes buz­galmában, már a kopár, téli földből próbálta a kenyeret kihasogatni. De a tél zord és meddő volt. Levél, pénzecskékkel a méhében, nagyon ritkán jött a kicsi városból és ilyen­kor a szőrmés télikabát besuhant a zálog­házba és helyében, kigördült onnan a család számára, a kenyér, a kőszén. A jogász az első esetben télikabát nélkül indult útnak, de gémberedve szaladt vissza és nem ment a hivatalba. Jött levél, a kabát kiváltódott, nem jött levél, beváltódott és a szőrmés kabát ingatagsága, mindinkább robbantgatta a jo­gász állását. A gőgös nagy intézet tehát a sok betegség miatt elcsapta a dijnokot. Nagyon érvényesedtek a dolgok, a gyo­mor kórságai mellett rázúdultak a famíliára a házbérgondok, jött a pör és fölemelkedett ellenük az árverés réme. A fekete napok tor­­nyosodtak fölöttük, az ügynök a leveleit már egyáltalán nem tudta bélelni, de azért forró írás volt valamennyi és a szegény ember — mit tehetett egyebet — küldött, sok, forró csókot és csökönyösen irta, csak tűrni kell, bízni, jobbrafordul minden, majd megsegít az Isten. A család koplalt és tűrt, de bízni­­már nem bízott semmiben. Az irgalmatlan, de néha gyöngéd gond­ viselés a Gyula gyereket szemelte ki, hogy e sírjon a szenzációtól, ami a családra váratla­nul leszállt. A gyerek, a közelgő veszedelem legválságosabb napján, ment haza az isko­lából, kicsi feje lógott a nagy bánatoktól. A família minden szenvedése nyilazta a szívét és töprengőbb, tépelődőbb volt, mint ama nagyok, akiket az élet, a tragédiák idején, a kétségbeesésig meghökkent. Másnapra volt kitűzve az árverés és holnap már se kenye­rük, se ágyuk, se lakásuk. Gyula gyerek ment, ballagott előre és kálváriás itt volt ez. Korgott a gyomra, előtte volt az anyja arca, vörös, kisírt szemével, a testvérei meg se mukkantak, csak a kisebbek nyafogtak és hasogatta az agyvelejét a vízió, látta az ap­ját, aki vergődve, jajveszékelve a kezeit tördeli és a messzeségből nézi az ő pusztulá­sukat. Kicsi szíve majd kiugrott, mikor az ajtó elé ért és valami kegyetlen félelem szál­lott reá, mikor benyitott a szobába. Gyula gyerek megszédült. Az asztalon leves gőzöl­gött, bus volt, az üvegtányéron cukrászsüte­mények halmosodtak, az anyja nevetett, ka­cagott, a testvérei nevetgéltek és az apja elébe szaladt, megölelte, megcsókolta, a le­vegőbe emelgette. Gyula dadogva kérdezgettem — Mi történt!... mi ez!___ Az ügynök megütögette a Gyula arcát és megcsókolta, mondta és a fülébe súgta: .— Ternót csináltunk fiam... ternót.. .

Next