Pesti Napló, 1906. február (57. évfolyam, 31-58. szám)
1906-02-01 / 31. szám
Budapest, csütörtök : PESTI NAPLÓ, 1906. február 1* 31. század Andrássy Bécsbe utazik. — A válság. — Budapest, január 31. A vezérbizottság ma délelőtt ráütötte a pecsétet arra az üzenetre, amivel gróf 'Andrássy Gyula holnap a király elé megy. 'Mára csak formális ülést hirdettek, de ez is elhúzódott három óra hosszat. A hosszú harc befejezésének föltételei, az a nagy felelősség, amelylyel a többség vezérei a nemzet és a história kritikájával szemben állanak, borússá, fátyolossá tette a hangulatot s minden szónál, amely belekerült a ma elkészített okiratba, ezer skrupulus és ezer kérdés vetődött fel, így aztán hosszú politikai írás lett az üzenetből, amelyben a koalíció megpróbálja oldani azt a problémát, hogy összeegyeztetheti-e a nemzet érdekében két olyan végletesen ellentétes álláspontot, mint amely a királyé és a nemzeté. Hogy elkészültek, arra vall, hogy jónak találják, amit csináltak. A vezérbizottság hangsúlyozta, hogy a nemzeti jogok feladásáról szó sem lehet. Méltatlan föltevés volna, ha nem hinnénk ennek a kijelentésnek és nézzünk teljes figyelemmel Bécs határozata felé. A válaszirat tartalmából egyes pontok kiszivárogtak. Reprodukáljuk ezeket az értesüléseinket, de amíg hiteles oldalról megerősítést nem nyernek, nem fűzünk megjegyzést hozzájuk. Most csak az a kérdés, hogy a korona lehajlott-e a merev negáció álláspontjáról és hajlandó-e belemenni a tárgyalásokba! A kormány most is azt erödítgeti, hogy nem, mert a király üzenetére csak igent vagy nemet kér, de nem alkudozik. Fejérváry maga is idenyilatkozott s holnap reggel Bécsbe utazik, hogy a nemzet kívánságainak követét sötét árnyként kövesse. A szituáció tele van idegességgel, izgalommal, gyanúval és bizonytalansággal. A békében bíznak is az emberek, félnek is tőle. Jobbról-balról egyaránt. A jövő sok kérdése között csak annyit vehetni bizonyosnak, hogyha holnap ismét meg nem szakadnak a fonalak, akkor is hosszú tárgyalások előzik meg a megegyezés perfektuálását. Híreink itt következnek: A vezérbizottság ülése. Aszövetkezett ellenzék vezérbizottsága ma délelőtt tíz órakor értekezletet tartott. Jelen voltak: Kossuth Ferenc, gróf Andrássy Gyula, gróf Apponyi Albert, gróf Zichy Aladár, Darányi Ignác, Sághy Gyula, grófBatthyány Tivadar, Justh Gyula, Tóth János, Szederkényi Nándor, Ordner Gyula, Barabás Béla, gróf Hadik János, Holló Lajos, Molnár János, Rakovszky István és Polónyi Géza. A tanácskozásról, amely így órakor ért véget, ezt a rövid hivatalos közlésit adták ki. ,A vezérbizottság végleg megállapította és formulázta azt a választ, amelyet gróf Andrássy Gyula a vezérbizottság nevében a királylyal közölni fog.“ A vezérbizottság ülássén Kossuth Ferenc ismertette a válaszüzenet szövegét, melyet tegnap éjjel készítettek a pártvezérek a Nemzeti Kaszinóban. Jóformán alig volt szó, melyhez ne akadt volna felszólaló. Különösen Justh Gyula befolyása alatt a válasz szövege radikálisabban nemzeti lett, mint tegnap tervezték, de végeredményében a vezérek alkalmasnak találták a békekötésre. A mai ülésen báró Bánffy Dezső nem vett részt. Amint értesülünk, sok jel arra vall, hogy az új párt vezérének elmaradása nem tiszta véletlenség és esetleg magaBánffy szolgál az indokolásával. Erre azonban a mostani időpontot semmiképpen sem találja alkalmasnak. Gróf Andrássy Gyula holnap reggeli nyolc órakor utazik Bécsbe. Délben távirati úton kért audienciát a kabinetirodától. Délután hat órakor kapta meg a választ. Az audiencia pénteken délelőtt lesz. A vezérbizottság ülése után Kossuth Ferenc, gróf Andrássy Gyula és gróf Hadik János együtt maradtak, hogy a válasziratot leírják. Az egyik példányt Andrássy Bécsbe viszi, a másik Kossuthnál maradt. A vezérbizottság — mint értesülünk — szombaton délután fél öt órára tervezi a legközelebbi ülését, melyen tudomásul veszik gróf Andrássy Gyula tolmácsolásában a király döntését a koalíció válasziratára. A királyi döntést a függetlenségi párttal szombat este hét órakor ismertetik. A Bud. Tud. jelenti, hogy gróf Andrássy Gyula a kabinetirodától azt az értesülést nyerte, hogy a király pénteken délelőtt fogja magánkihallgatáson fogadni. Gróf An-A válaszüzenet. A koalíció válaszüzenete tartalmát a vezérbizottság természetesen diszkrécióban tartja, de annak részletei közül több kiszivárgott Ezek szerint a válaszirat a három főpontra: a katonai kérdésre, a gazdasági dolgokra és a belügyi kérdésekre terjeszkedik ki és harmincnál több pontozatot foglal magában. A katonai kérdés terén az ezrednyelv és a vezényleti nyelvre vonatkozó követelések említve sincsenek. A koalíció katonai kompenzációk gyanánt az altiszti képzés magyarságát, a kvóta arányában magyar tiszteket és legénységet, a hadsereg költségeiben a kvóta szerint való leszámolást, a magyar csapatoknak Magyarországon való elhelyezését és a közös hadsereg póttartalékának kontingentálását követeli. A gazdasági téren a vámszövetséget kereskedelmi szerződés formájában hajlandók megkötni, amiben az önálló vámterületre való áttérés előkészítését is látják. A külföldi álla,mokkal való kereskedelmi szerződéseket magyar és francia nyelven akarják megkötni. Itt követelik a valutarendezés befejezését, a készfizetések felvételét, az osztrák járadékadósság konvertálását, a külföldi iparcikkekre a magyar határon a vámot, ha azok Ausztrián át hozatnak be. A belügyi téren a közigazgatási restitució in integrumot követeli, többek közt a koalíció. Az új rendszer embereinek teljes pusztulását, a felfüggesztett tisztviselők visszaállítását. Követelnek még magyar konzulokat és az udvari levéltár Magyarországra vonatkozó részének hazahozatalát. Ennyi szivárgott ki a válaszüzenetből. Természetes, hogy ezt az információt csak fentartással adjuk közre. Közös miniszteri tanácskozás. Bécsből táviratoztak, hogy holnap közös miniszteri tanácskozás lesz Bécsben a külügyminisztériumban. A magyar miniszterek közül Fejérváry, Vörös és Feilitzsch vesz részt a tanácskozáson, amelynek főtárgya a szerb vámháború befejezése lesz. Fejérváry délután két órakor, a szakminiszterek délután öt órakor utaznak Bécsbe. Az ellenállás szervezése. A vármegyei ellenállás szervezése és a vármegyei tisztviselők anyaszi érdekeinek Josh egészen elszigetelte az emberektől, de Pest, mint bűvös démon beplántálódott a szívébe és a nagy városról való képzelődése, folytonos hullámzásban volt, a rejtelmes vágyaktól. Kezdte a fiaival, akiket sorjában mind felküldött Pestre. Azok ott, tanultak és éheztek, s ha korbácsolta is a fiatal, kenyérre szomjas testüket a nyomor, hittek az anyjuk próféciáinak és tanultak, türelmesen várták Budapest ajándékait, a matúrát, a diplomát. A fanatikus asszonynak eddig igaza is volt, a legidősebb fiú lematurált, az utána következő, már a felső preparandiába járt és conditiókat kapott. A maturáns fiú, különben már a maga akaratával hajszolódott és nem riadt meg a hosszú stációktól, az ügyvédségre készült. Egy nagypénzű állami intézetben, bijnoki állást kapott. A pesti két fiú volt a fundamentum, amire a família épített. Nagyszárnyu ábrándok a szegény emberek agyában röpülnek föl és a szívükkel megölelni, ha csalókák is, mégis hinni bennük, az is az ő tulajdonságuk. A család bátran felutazott Pestre és hozzáláttak az új élethez. Klappolt minden, a preperandista kondíciói, a maturáns fiú fizetése elég lesz a házbérre és a családfő is kap állást valahol. Hogy pedig kap s már várja a rengeteg város mindenféle munkával, ezt még odahaza elhatározták. Azonban megcsalódtak és a derék ügynök hiába szaladgált, látott és űzte az alkalmat, nem kínálkozott semmi és egy keserű napon visszaruccant a kicsiny városba, hogy ott keresse meg a famíliának a mindinkább zsugorodó kenyeret. A pesti vállalkozásnak bizarr fázisa volt ez a megbontott családi élet. Egy szörmegalléros téli kabát felében bonyolódott a helyzet, ami már az egyetlen zálogot jelentő holmija volt a famíliának, a többi minden, a ruhák, a szőnyegek és a valamicske smukk, mind ott hempergett a tülekedő zálogforgalomban. A szőrmés télikabát — ami különben a jogász testét melengette — érzékeny jószág volt és hánykódott az események szerint, jött-e levél a kicsi városból, ahol a fürge ügynök, verejtékes buzgalmában, már a kopár, téli földből próbálta a kenyeret kihasogatni. De a tél zord és meddő volt. Levél, pénzecskékkel a méhében, nagyon ritkán jött a kicsi városból és ilyenkor a szőrmés télikabát besuhant a zálogházba és helyében, kigördült onnan a család számára, a kenyér, a kőszén. A jogász az első esetben télikabát nélkül indult útnak, de gémberedve szaladt vissza és nem ment a hivatalba. Jött levél, a kabát kiváltódott, nem jött levél, beváltódott és a szőrmés kabát ingatagsága, mindinkább robbantgatta a jogász állását. A gőgös nagy intézet tehát a sok betegség miatt elcsapta a dijnokot. Nagyon érvényesedtek a dolgok, a gyomor kórságai mellett rázúdultak a famíliára a házbérgondok, jött a pör és fölemelkedett ellenük az árverés réme. A fekete napok tornyosodtak fölöttük, az ügynök a leveleit már egyáltalán nem tudta bélelni, de azért forró írás volt valamennyi és a szegény ember — mit tehetett egyebet — küldött, sok, forró csókot és csökönyösen irta, csak tűrni kell, bízni, jobbrafordul minden, majd megsegít az Isten. A család koplalt és tűrt, de bíznimár nem bízott semmiben. Az irgalmatlan, de néha gyöngéd gond viselés a Gyula gyereket szemelte ki, hogy e sírjon a szenzációtól, ami a családra váratlanul leszállt. A gyerek, a közelgő veszedelem legválságosabb napján, ment haza az iskolából, kicsi feje lógott a nagy bánatoktól. A família minden szenvedése nyilazta a szívét és töprengőbb, tépelődőbb volt, mint ama nagyok, akiket az élet, a tragédiák idején, a kétségbeesésig meghökkent. Másnapra volt kitűzve az árverés és holnap már se kenyerük, se ágyuk, se lakásuk. Gyula gyerek ment, ballagott előre és kálváriás itt volt ez. Korgott a gyomra, előtte volt az anyja arca, vörös, kisírt szemével, a testvérei meg se mukkantak, csak a kisebbek nyafogtak és hasogatta az agyvelejét a vízió, látta az apját, aki vergődve, jajveszékelve a kezeit tördeli és a messzeségből nézi az ő pusztulásukat. Kicsi szíve majd kiugrott, mikor az ajtó elé ért és valami kegyetlen félelem szállott reá, mikor benyitott a szobába. Gyula gyerek megszédült. Az asztalon leves gőzölgött, bus volt, az üvegtányéron cukrászsütemények halmosodtak, az anyja nevetett, kacagott, a testvérei nevetgéltek és az apja elébe szaladt, megölelte, megcsókolta, a levegőbe emelgette. Gyula dadogva kérdezgettem — Mi történt!... mi ez!___ Az ügynök megütögette a Gyula arcát és megcsókolta, mondta és a fülébe súgta: .— Ternót csináltunk fiam... ternót.. .