Pesti Napló, 1907. május (58. évfolyam, 104-129. szám)
1907-05-10 / 111. szám
Budapest, pékrese PESTI NAPLÓ, 1907. május 10. ill. szümne 1 1 «— Egy katona amerikai párbaja. Az aradvármegyei Seprős községben a minap öngyilkos kísérletet követett el a nagyváradi 37-ik gyalogezred egyik közlegénye, Vitrael Hér, ki a polgári életben könyvelő volt s nem rég kezdte meg katonáskodását. Mint egy nagyváradi újságban olvassuk, öngyilkosságát amerikai párbaj következtében követte el. Seprősre való volt s gyakran visszajárt falujába, szülei látogatására. Mostanában egy nagyváradi leányt jegyzett el márkájának, akivel szolgálatának letelte után akart házasságra lépni. Valami gonosz végzet a múlt vasárnap hazavitt® a szülei látogatására. Alig két napig volt odahaza. Másnap mellbelőtte magát. Eszméletlenül szállították súlyos sebével az aradi csapatkórházba. Kihallgatni nem lehetett s azt hitték, szerelmi bánatában lett öngyilkos. A minap azonban levél érkezett Nagyváradra, amely világosságot vet a titokzatos öngyilkosságra. A levelet Vitrael Mór írta öngyilkossága előtt egyik nagyváradi barátjának. A levélben meghatóan búcsúzik és értesíti barátját, hogy odahaza van Seprősön, ahonnan azonban már nem tér vissza. Az a szerencsétlenség érte, hogy összeveszett a tanítóval jegyese miatt. Elhatározták, hogy amerikai párbajt vívnak, ő húzta a fekete golyót. Csak egy év múlva kellett volna végrehajtania magán az öngyilkosságot, de nem várt addig. „Minek így élni — írja a szegény fiatalember — halálraítélten elszenvedni katonáéknál az egy esztendő keserveit?“ Most az aradi katonakórházban ápolják veszedelmes sebével. — Az antituberkulózis-Brérnm dicsérete. Berlinből táviratozzék. A berlini „Medizinische Gesellschaft“ meghívására Marmorék párisi orvostanár előadást tartott azokról a kutatásokról és kísérletekről, amelyeket az antituberkulózis-szérum terén tett. Az előadó mindenekelőtt azokról az érdekes laboratóriumi kísérletekről beszélt, amelyek igazolják az öröklés elméletét. Maxmorek továbbá kísérletileg bizonyította, hogy a tuberkulózis lokalizálásánál a tüdőben a szervezetbe hatolt bacillusok kevésbbé virulensek, ami ellentmond az eddigi véleményeknek. Majd azokra az eredményekre tér át, amelyek a szerum használatával különböző kórházakban tapasztaltak s arra a következtetésre jut, hogy a szerum használata be fog válni. • *— Halálra ijedt. A Hiller testvérek, fővárosi bútorszállító cég tagjai a Rottenbiller utca 1. srám alatt kétszobás lakást béreltek. Beköltözéselőtt a lakás férgeit ki akarták pusztítani s nagymennyiségü ként vásároltak, amit széjjelhintve, meggyujtottak. A kén lángja kicsapott az ajtón s a lakók azt hitték, hogy tűz ütött ki. Értesítették a tűzoltókat, akik csakhamar vissza is fordultak, mert nem akadt dolguk. Távozásuk után érkezett oda Sollender Sámuel ügynök felesége,született Steiner Julia. Az ötvenegyéves asszony az ablakon kitóduló bűztől, füsttől rosszul lett, nagyon megijedt , lesietett a Baross-térre, ahol eszszeesett. Mikorra a mentők odaértek, a különben is gyönge szervezetű, szívbajos nő meghalt. Bevitték a morgue-be , vizsgálatot indítottak, hogy haláláért terhel-e valakit felelősség. — Gyászrovat. "Sajóhelyi Béla, az I. kerületi Felsőbb Leányiskola tanára, ipariskolai igazgató, iskolaszéki tag Budapesten ötvenhároméves korában meghalt. Forbács Aranyossy László, a kassai ügyvédi kamara elnöke hatvanegyéves korában meghalt Budapesten. Jelentős szerepe volt a kassai társadalomban. — Vakmerő rablótámadás. Kovnóból táviratoztak. Tegnap este tíz fegyveres fiatalember behatolt egy itteni kereskedő lakásába, erőszakkal elvették tőle a pénztárkulcsot és 60.000 rubel értékű értékpapírokat, valamint 1800 rubel készpénzt raboltak. A megtámadott kereskedő arcán könnyen megsebesült. A rendőrség nyolc egyént letartóztatott. — Rablás a korcsmában. Nyíregyházáról jelentik: Kovács József jom.hu besztercei gazdaember hétfőn reggel Demecserben volt. Amikor dolgát elvégezte, betért a község közepén levő nagykorcsmába. Ott találta Maklári Béni és Szendrei József demecseri lakosokat. Szendrei régi haragosa volt Kovácsnak s úgy tett, mintha nem is látta volna. Kovács szivart hozatott, amit rögtön is fizetett. Apró pénze azonban nem volt s egy százkoronásat nyújtott át a korcsmárosnak. Szendrei, amikor megpillantotta a bankót, mindjárt összesúgott barátjával. Sokáig sugdostak igy s látni lehetett, hogy Szendrei rá akarja birni Maklárit valamire. Végre, úgy látszott, megegyeztek egymással. Szendrei ekkor kihivta az ivószobából a korcsmárost s jó félóráig tartotta szóval. Ez alatt Maklári elvégezte a dolgát. Hátulról Kovácsra támadt; egy ott heverő csákánynyal úgy vágta fejbe a boldogtalan embert, hogy ez véresen bukott le. Ezután áldozata fölé hajolt. Halottnak hitte és kivette a kabátja belső zsebéből a pénztárcáját, amelyben mintegy 600 korona papírpénz volt. Ezután visszaállította a véred csákányt a sarokba és a hátulsó ajtón kiszökött. Már akkor ott várta cimborája, Szendrei is. A pénzen azután testvériesen megosztozkodtak és nyugodtan hazamentek. A korcsmáros mikor visszatért az ivószobába, rémülve látta a vérében fekvő eszméletlen embert. Gyorsan orvost hívott, aki bekötözte a szerencsétlen ember súlyos sebét. Kovács ekkor egy pillanatra magához tért és alig érthető hangon csak annyit tudott mondani: — Szendrei öletett meg. A pénzemet is elvitték a gazok! Többet nem tudott mondani, mert újból eszméletlenül hanyatlott hátra. A csendőrség a vallomás alapján letartóztatta Szendreit, aki eleinte semmit sem akart tudni a gyilkosságról, de mikor zsebében megtalálták a 250 koronát, töredelmes vallomást tett. Nemsokára kézre került Maklári is. Mindkettőjüket megvasalva vitték be a nyíregyházi ügyészségi fogházba. A szerencsétlen áldozatot most otthon ápolják. Sebe élet veszedelmes. __ Rendőrségi hírek. Elgázolt negyvennyolcas tiszt. Jablánczai Béla hetvennyolcéves volt negyvennyolcas főhadnagyot tegnap este a Rózsa utcában egy bérkocsi elgázolta. A kocsi keresztülment rajta és a jobb lábszárát eltörte. Az öreg urat a honvédhelyőrségi kórházba vitték. A kocsist nyomozza a rendőrség. — Eltűnt magánhivatalnoknő. Huber Regina budapesti születésű húszéves magánhivatalnoknő e hónap másodikán eltávozott a Népszínház utca 45. számú házban levő lakásáról és azóta sem tért vissza. Az eltűnt leány középtermetű, kissé elhízott, haja gesztenyebarna. Különös ismertető jele, hogy az arcának jobbfelén fehér anyajegy látható. — Elfogott zsebtolvaj. A keleti pályaudvaron tegnap tetten érték Pospischl József rovott múltú napszámost, amikor Neubach János művezető óráját a keleti pályaudvaron ellopta. Pospischl egyike a legveszedelmesebb zsebtolvajoknak s lopás miatt már nyolc évi börtönt ült. — Megszurkált muzsikusok. Radics Géza és Csipcsák István muzsikusok az éjszaka a Népszínház utcában összevesztek Pollák László pincérrel. A pincér bicskát rántott és a muzsikus cigányokat összeszurkálta. Radics és Csipcsák sebeit a dologkórházban bekötözték. A bicskázó pincért nyomozza a rendőrség. — Lopás a temetésen. Kanter Mátyás borkereskedő feljelentést tett a rendőrségen, hogy a Károly-köruton egy temetési menetben valaki ellopta aranyóráját és láncát. A rendőrség keresi a tolvajt. Eltűnt inasok. Zahar Antal, Szekó András és Sándor Béla szabóinasok együtt tanultak a Hajnalutca 8. szám alatti szabóműhelyben. A fiúk már régóta elégedetlenek voltak helyzetükkel, míg végül tegnap együttes elhatározással ott hagyták a gazdájukat, világgá mentek. Azóta nyomuk veszett. — Életunt emberek. Reviczki Janka viceházmesternő tegnap este Rákóczi-út 45. számú lakásán marólúgotivott. Súlyos belső sérülésével a Rókuskórházban ápolják. — Horváth Margit cseléd Rákospalotán, az Atilla utca 40. számú lakásán szublimát oldattal megmérgezte magát. A gróf Károlyikórházba szállították. — Lopás a vonaton. Derecz Sándor ügynök feljelentést tett a rendőrségen, hogy a minap Bécsbe utaztában a gyorsvonat második osztályán meglopták. Az ismeretlen tolvaj ellopta a kézi táskáját, amelyben ezer koronát érő ékszer volt. A rendőrség nyomozza az utazó vasúti tolvajt. = Sportái jegyzéket ingyen küld Kertész Tódor. = Lawn-tennis versenylabdák Kertész Tódornál. = Doherty tennis raketek Kertész Tódornál. otthonszerű fogadóüzletekkel szemben sem lehet mellőzni. * Orvosi kinevezések: Fülepp Kálmán főpolgármester Krausz Richárd és Sebő Henrik doktorokat a pesti oldalra levő kórházakhoz további egy évre alorvossá kinevezte, a budai oldalon levő kórházakhoz pedig alorvossá Vidákovics Kornélt és ennek helyébe dr. Kerbolt Lászlót segédorvossá. * A villamos vasúti alkalmazottak sztrájkja. A székesfőváros közlekedésügyi bizottsága ülést fog tartani május 13-ikán — hétfőn — délután fél öt órakor. Előterjesztésre kerül ez alkalommal az ügyosztály jelentése a közúti villamos vasúti alkalmazottak sztrájkja ügyében megtartott vizsgálatról. * Adókivetés. A fővárosi adókivető-bizottságok holnap, e hó 10-én a következő helyrajzi számú házakban összeírt adókötelesek III. osztályú keresetadó-javaslatait fogják tárgyalni. Az I. kerületben a külön meghívottakét. — A IV. kerületben a külön meghívottakét. — A VI. kerületben az I. és III. bizottság a külön meghívottakét. — A VII. kerületben az I. bizottság 5260—5202/a lrszámig, a II. bizottság 4710—4735 lrszámig, a III. bizottság 4306/9—4340/43 brszámig. — A VIII. kerületben a II. bizottság az elmaradtakét. ■— A IX. kerületben a külön meghívottakét. 1 FŐVÁROS. * Mi a fogadóipar? A IV. kerületi elüljáróság mint elsőfokú iparhatóság 10 korona pénzbüntetésre ítélt egy budapesti penzió-tulajdonost szert, mert nem függesztette ki a szobaárjegyzéket. Ezt az ítéletet a székesfőváros tanácsa is helybenhagyta. A penzió tulajdonosa a kereskedelmi miniszterhez felebezett, aki most szintén helybenhagyta az ítéletet és pedig azért, mert a nagyobbterjedelemben, tehát iparilag gyakorolt otthonszerű (penzió) szállásadás kétségkívül a fogadóipar gyakorlásának tekintendő, miután a fogadóiparnak nem feltétlen kelléke az, hogy kizárólag utazó vendégek ideiglenes elszállásolásolására terjedjen ki, hanem magában foglalja az otthonszerv, tehát állandóbb jellegű szállásadást is. Minthogy pedig a székesfőváros fogadóipari szabályrendelete aképp rendelkezik, hogy fogadókban a szobákért és a mellékszolgálatokért fizetendő árt feltüntető árszabályt kifüggesztve kell tartani és e rendelkezés alól semmi irányban kivételt nem enged, e rendelkezés alkalmazását az színház és művészet A berliniek estéje. i— Hartleben és Courteline. —1 »1 Esztétáknak és irodalmi finnyás©knak való külömbség: Otto Erich Hartleben és Courteline, „Angele“ és „Le Comissaire“. A Hartleben két felvonásos vígjátéka egy erő Ben drámai helyzetnek a végsőkig való kihegyezése, voltaképp egy komprimált dráma, amely a szatira tűjében végződik. Vidámnak csöppet sem vidám, ellenben keserűnek olyan keserű, mint az a Pommery, amely az élet keserűségeitől megviselt számos embernek a legédesebb mámort jelenti. Csupán azoknak való, akik az ínyüket már mindenféle édességen elrontották. A Courteline bohózata olyan, mint egy párisi aperitif; az ember picit jókedvű lesz tőle, komoly gondolatai kissé elillannak, de az egészet voltaképp csak azért veszi, hogy a gyomrát valamelyest helyreállítsa. Csak az emésztésre jó, semmi egyébre nem. Bocsánat a gasztronomikus hasonlatokért, amik mindig a vénülés jelei, de ezúttal kapóra jönnek, mert egy szegény budapesti kritikusnak, akinek egy színházi szezon egészen elrontotta a gyomrát, jól esik az a kis keserű likőr, amelyet néhai való jó Otto Erich Hartleben szervirozott. Valami mizsgin mellékize van és ez a férfiaknak mindig izük. Egy Angelo nevű hölgy, akit ma szerencsére a mindentudó Wangel Hedvig játszott, egyszerre három urat tesz boldoggá vagy boldogtalanná egyéni temperamentumuk szerint, magyarán szólva: mind a hármat bolonddá teszi. Szerelmes belé egy komoly apa és a komoly apának még komolyabb fia, harmadiknak pedig a legkomolyabb és legszerencsétlenebb „Frantz Remner, Kandidat“. Hogy ezt a három komoly és legkomolyabb urat hogyan vezeti az orránál fogva egy kis könnyelmű és pisze hölgy, ezt mutatja be nekünk Hartleben rövid, velős dialógusokban. Mind a három férfikarakter nagyszerű gúnynyal van megrajzolva és Hartleben démonian keserű játékot űz velük a darab drámai fordulatai során. A szinen a legkomolyabb drámai akcentusokat halljuk, a színfalak mögött azonban halkan és diszkréten kacag a szerző, mint valami diabótusz. Az előadásról nincs olyan jó véleményünk, mint a darabról. A színészek mintha nem egészen értették volna meg az író finom szatíráját, sok helyütt fölöslegesen humorizáltak és félrevezették a közönséget, amely mindig két részre szakadt, az egyik nevetett, amikor a másik sírt és végül le- pisszegték, lehurrogták egymást. Jó előadással el lehetett volna ezt kerülni, de sziész is legyen a talpán, aki a Hartleben vígjátékénak kettős élű szerepét stílszerűen tudja megjátszani. Egyedül Wangel Hedvig, ez a sokoldalú és eléggé meg nem becsülhető színésznő tudta megéreztetni a szatírát, amelyet ő mentett meg a darab végén, amikor végre szóhoz jut. Biensfeldt és Herz-