Pesti Napló, 1908. március (59. évfolyam, 54–79. szám)
1908-03-01 / 54. szám
és az azták tragikumával szürcsöli magába a hatalom szerelmének halált hozó gyönyörét. És az arcokra van kiírva, hogy mindenki sejti ezt a gyönyörrel teli halált. És aki tud, szabadul, menekül. Nem kell a hatalom, csak maradjon meg számukra az élet. És menekülnek sokan. Minél többen fogják észrevenni, hogy a nehéz problémák megoldása a függetlenségi párt halála lesz, annál többen fognak menekülni és annál jobban fog inogni a koalíció épülete. Ennek a megismerésnek a veszedelme sohase volt olyan nagy és olyan közvetlen, mint most, és ezért komoly most a koalíció válsága. Ezért komolyabb, mint volt bármikor ezelőtt. Budapest, február 29. Tanácskozás az elnöknél. A képviselőház mai ülése előtt Wekerle Sándor miniszterelnök, Kossuth Ferenc, gróf Apponyi Albert és gróf Andrássy Gyula miniszterek fölkeresték Justh Gyulát, a Ház elnökét és vele a képviselőház tanácskozásának rendjéről beszélgettek. Megállapodás történt abban, hogy a Ház a delegáció záró ülései miatt hétfőtől csütörtökig ülést nem tart. Nagykőrös a házszabályrevízió ellen. A nagykőrösi függetlenségi párt tegnap Kentpéten Károly elnöklésével pártgyűlést tartott és ott egyhangúlag és nagy lelkesedéssel a következő határozatot hozta: A nagykőrösi 48-as függetlenségi párt a leg■ erélyesebben tiltakozik a házszabály olyan módosítása ellen, mely az Ausztriával való közös ügyek tárgyalására, a katonai kérdésekre, újoncmegajánlásra, adómegszavazásra, az önálló magyar jegybankra s a házszabályok végleges módosítására vonatkoznék, ellenben hozzájárul olyan módosításhoz, mely a magyar nemzet fölényét és uralmát erősíti és biztosítja. E határozata érvényesítésére felhívja országgyűlési képviselőjét Barabás Bélát. Igazolt mandátum. A képviselőhöz igazoló bizottsága ma délelőtt féltíz órakor Bernet Béla elnökségével ülést tartott, melyen Barcsay Tamás dési képviselő mandátumával foglalkozott. A Ki. Hát ti ugyan mirevalók vagytok? Ti legyetek az én új cselédségem! — Helyes, tapsolt a király, — lássuk a beosztást! Őméltósága gonosz mosolylyal mustrálta a zavart gyülekezetek Először is az elegáns bibornokon, a főalamizsnás Roche-Aymon hercegen akadt meg a szeme. — A bibornok lesz a szobaleányom, — kezdte végre. A főalamizsnás a királyra nézett. A felség nevetni méltóztatott, hát ő is mosolyogva hajolt meg. — Szolgálatjára asszonyom. — Felfogadtalak, — folytatta a grófné, — szoknyád, és pedig vörös szoknyád, már úgy is van, hát csak főkötő kell hozzá. De menjünk tovább. Te Liancourt, te lessz a fürdősöm, te pedig Vrilliére a kályhasütőm. Újabb kacajvihar. őfelsége úgy nevetett, hogy már csuklani méltóztatott bele: — Hát Ri-che-lieu? — Ő lesz a házipapagályom! — Hát én, hát én? — jajgatott a púpos kis Tresmes herceg, aki már mellőzve érezte magát. — Tégedet házimajmomnak nevezlek ki . . . Én az ajtóban álltam. Azt hittem, mindjárt a földre gurulnak az urak. De nem. — általános meglepetésre most a krály jelentkezett: — Hm, hát... izé... engem nem fogad fel a grófné valaminek? Őméltósága —és ok, hogy rá ismertem én ekkor a régi Marie-Jeanne mozdulatára.) — egyszerre csak a királyhoz simult. Babusgatva cirógatta az arcát. — Téged?... Téged kávéfőzőinasommá nevezlek ki. A felség élvetegen mosolygott. Láttam rajta, igazán boldog. — Helyes. És hogy fog a grófné szólítani? — Csak úgy, hogy: „La France!“...— Pompás... mi urak, — ugye, pompás ? A grófné talpra szökött. — La France! — kezdte egy pávátokat csiklandozva a király orrát. — a holnapi dejeunerhez már te szolgálod fel nekem a kávét! És ekkor, felkelt Franciaország és Navarra királya s felbiccentve igy szólt: — Szolgálatjára, madame! íme, anyjuk, magyaráztam a feleségemnek, — igy lettem én a király kollégájává! ■ * Április 86. Reggeli után volt s én épp a púpos, kis Tresmes herceg látogatójegyét vittem fel a grófné lakosztályába. Pillanatra még megálltam az ajtó előtt s fejcsóválva olvastam a kártyára írottakat: „Du Barry grófné házimajma van itt s kérdi szabad lesz-e mulattatnia őméltóságát?“... Egyszerre csak hevesen nyílt az ajtó s a kilépő király, csakhogy nem fellökni méltóztatott. Nékem az orrom lapult az ajtószárny alatt, de őneki is majd kiesett a feketekávéstála a kezéből. Onnan belülről boszosan hangzott a grófné argot-szava: — Pokoli rossz kávé, La France, a másikat főzz! Én nem tudtam, mit csináljak, hová sülyedjék. Szerencsére maga a felség segített ki. Boldog mosolylyal szólt: — Pompás, igazán pompás! Jer hamar ! Laborde, levezetsz a konyhába. — A konyhába? — hebegtem. — Szót se, meg akarom tanulni, hogy kell jó kávét főzni. Velem forgott a világ: Franciaország és Navarra királya a konyhában! De hát, szót kellett fogadnom. Ott ment őfelsége legkegyelmesebben kölcsönkérte az egyik szakács kötőjét s tulajdon kezeivel méltóztatott a kávéfőző masinát a tűz fölé tartani. Az a szakácskötény, mely eltakarta aranyos ruháját, egészen más formában tüntette fel előttem a királyt. Most láttam csak, milyen reszkető, totyakos, öregember. És hogy igyekezett a kávéfőzéssel! Biz’ Isten, megsajnáltam, — Felség, — bátorkodtam megjegyezni, — majd megcsináljuk mi azt... Ám ő bármennyire izzadott is, ki nem adta volna a masinát a kezéből. Akkor érkeztek oda a komoly Noailles herceg és a doktor úr La Martiniére. Alázattal bár, de a fejüket csóválták mind a ketten. — Ah, hercegem, — áradozott a felség, — micsoda nő, micsoda bűbájos teremtés! Fiatalodom, doktor, szörnyen fiatalodom... — Csak meg ne ártson, felség. Felséged megígérte... — Biztosítom önöket, — súgta tovább a király, — soha még ily csókokat nem ismertem ... A herceg kedvetlenül dörmögte: — Nem csodálom felség, hisz felséged még sohse volt Gourdon anyánál. A király azonban, szerencsére, nem méltóztatott ráhallgatni. Csak a bugyborékoló fekete lére méltóztatott nézni. Sietve szólt rám: » — Siess, Laborde, kérdezd meg a grófnétól, vihetem-e már a kávét? Én felszaladtam. Tudva, hogy a grófné mily lusta, s egész nap ágyban hever, a hálószoba ajtaján kopogtattam. Benyitok, hát ! Budapest, vasárnap?ESTI NAPLÓ. 1908. március 1. 54. száma zottság a mandátumot rendben találta és a képviselőt harmincnapi fenntartással igazolta. Küldöttség a honvédelmi miniszternél. Zalaegerszeg rendezett tanácsú város küldöttsége tisztelgett ma délelőtt a képviselőházban Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszternél. A küldöttség nevében Korday Károly polgármester arra kérte a minisztert, hogy az új kaszárnya építéséhez az állam tíz százalékkal járuljon hozzá és hogy a lakásbérilletmények felsőbb fokozatba vétessenek fel. A miniszter kijelentette, hogy a jóakarat megvan benne. A hozzájárulás eddig mindig hat százalék volt és Zalaegerszeg városával szemben már kivételt tettek akkor, amikor a hozzájárulást nyolc százalékban állapították meg. Tovább azonban nem, mehetnek, mert az állam pénzügyi helyzete nem engedi meg. A lakásbérilletmény fölemelésére vonatkozólag kijelentette, hogy ha a hátbéradó bevallását helyesen viszik keresztül és nagyobb összeg jut ki a számításból a lakásokra, akkor a pénzügyminiszter az ellen nem tesz kifogást, ő pedig a maga részéről pártolni fogja a kérelmet. Polónyi és a házszabályrevízió. — A képviselő ház illése. — Budapest, február 29. ’A házszabály revízió mai vitájának két érdekes eseménye volt. Az egyik egy fiatalember, Hoffmann Ottó felszólalása, amelyben nem mindennapi intelligenciáról — a függetlenségi párton ez is érdem — erős szónoki talentumról és lelkes páthoszról is adott bizonyságot, ami szintén ritkaság, úgy hogy ne legyen banális és hamis. A másik esemény sokkal jelentőségesebb: Polónyi Géza hatalmas agyvelejének egész borotvaerdejével vette munkába a házszabályreviziós indítványt. Az embernek ezt a rengeteg ravaszságot, éles és furfangos judiciumot, gyönyörű alektitkát brilliáns beszélni tudást látva, szinte megfájdul a szíve: miért kell mindezt, amit itt hallott, előbb letisztáznia az objektivitás papirosára, hogy élvezni te hinni tudjon. Ekkora tehetséget, mint ezé a bukott politikusé, csakugyan halálos kár a kivert kutyák negyedén oldalogni hagyni. Akit tudott volna Polonyi produkálni, ha az öszét és erejét példáin Darányi Ignác porhüvelyébe lehetett volna elraktározni ! A beszédnek ahány mondata, annyi jajgató igazság vagy megdöbbentő rabulisztika. De közönyös szót alig ejtett ki. Az egész Ház ott volt, a miniszterek is kínosan nevetgélő arccal tűrték a kegyetlen támadásokat, amelyek nem lettek gyöngébbek még azáltal sem, hogy Polónyitól eredtek, akinek ítéletmondása nem fakad a következetesség és a szigorú tárgyilagosság humuszából. De így is igazságok és így is sebek véreznek az ütései nyomában. Ha volna magyar közvélemény, ez után a beszéd után sem lehetne többet szó a házszabályrevízióról. De micsoda közvélemény az, amelynél még Polónyi Géza is erélyesebb, becsületesebb és őszintébb! A kerítésen kívül került volt miniszter beszélt háromnegyed egy órától három óránál is tovább. A rengeteg beszéd kiterjeszkedett a kérdés egész anyagára , folyton kiprovokálta a miniszterek közbeszólásait. Ott kezdődött ez a polémia, ahol Polónyi konstatálta, hogy az indítvány felsőbb beavatkozással készült kormányjavaslat. — Ez abszolúte nem áll! — szólt közbe Apponyi. — Megdönthetetlen érvekkel be fogom bizonyítani! — mondta Polónyi. — Az én szavamnál nincs súlyosabb érv! — volt Apponyi replikája. Erre az önérzetes szóra pajkos jókedv villant át a Házon. Apponyi szava!... Polónyiból is kitört valami kedves csúfondárosság. — Én — sajnos — nem kérkedhetett ekkora hitellel! — mondta gúnyos udvariassággal. De azután szépen kifejtette, hogy lehetetlen, hogy a javaslatot ne a király tudtával hozták volna elő. Biztatta, micsoda oka volt a kabinetkérdés felvetésének? A házszabály autonóm ügye a Háznak, ebbe se a királyi akarat, se a kormány bele nem szólhat. Érdekes, de túlságosan körmönfont okoskodása a többségi elméletről zajos ellenmondásokat keltett. Szólt azután arról, kinevez-e a király 48-as kabinetet, majd azt fejtegette, miért van most szükség házszabályrevízióra ? Azt mondják, a választási törvény keresztülvitelére. Ki ellen ! A horvátok bele sem szólhatnak a törvényjavaslat tárgyalásába, a nemzetiségi veszedelem ellen pedig nem házszabályokkal, hanem intézményekkel kell védekezni. Kz micsoda arány van a cél és az eszköz közt hogy 20 ember esetleges obstrukciójára hivatkozva, olyan indítványt lehessen beadni, mely a Ház egész kisebbségének, 226 embernek te