Pesti Napló, 1908. december (59. évfolyam, 287-312. szám)
1908-12-01 / 287. szám
Budapest, Read ______PESTI NAPLÓ._________1908. decemer 1. 287. szám 3 Szterényi államtitkár beszámolója. Brassóból távirat jelenti: Szterényi József kereskedelemügyi államtitkár közölte a brassói második választókerület közönségével, hogy rövid idő múlva Brassóba utazik, hogy beszámolót mondjon. A szigetvári választás. Szigetvárról jelentik nekünk, hogy a kerületet most járja be Duchon Ödön függetlenségi jelölt, aki a magyarság javára készült plurális választójog hívének vallja magát. A fúziót is hajlandó elfogadni az önálló bank s az önálló vámterület fejében. A balpárt Komjáthy Bélát akarja fölléptetni. A kereskedelmi költségvetés. — A képviselni az ülése. «…» Budapest, november 30. Ma végre egész ülésen át, délelőtt is, délután is komolyan tárgyaltak költségvetést Igaz, hogy ebből az időből nagy rész jut Poléiymi Gézára is, akinek a beszédét nem föltétlenül kell komolyan venni. Mert ha, amit mond, a komolyság kellő nagy képével jelenik -s meg, az indító okok közt, melyek szólásra bírják, mindig találni sötét és sanda tendenciákat. Ma szokatlan figyelemmel hallgatták a beszédéből élesen kisugárzott agyafúrt ravaszisága, gonoszan elmés ötletessége, mely a függetlenségi pártra kiváltképp nagy hatást gyakorolt. A tanultság és az ész olyan ritka vendég itt, hogy ezért még az apagyilkosnak is megbocsátanának. Polónyi nagy erővel támadta a Duna gőzhajózási Társaságot. Érdekes és súlyos dolgokat mondott, de a megdöbbenés mögött amelylyel az ilyen attak járni szokott, ott volt a kérdés: várjon mit akar Polónyi? Egyébként konstatálta, hogy a társaság tökéletesen osztrák — ezt senki sem vonta kétségbe — és hogy vitázik edégei a magyar érdekek ellen irányulnak. Ezt is szomorú régi nóta. A vádbeszéd szerint most az osztrákok huszonöt évre le akarják kötni a társaságot az osztrák érdekek szolgálatára s a feltételek közt ott van a magyar malomipar tönkretétele is. Erre a pontra Szterényi József, aki ellen Polónyi támadása koncentrálódott, részletesen nyilatkozni kíván A beszéd második és hatásosabb része a szociáldemokrácia ellen hangzott el, de az erkölcs kopott hatású apostola ittis főképpen Szterényi ellen parittyázott, aki Pécsett proklamálta a sztrájkjogot, amivel megdöntötte a jogtudománynak a megkötött, szerződés megtartásában rejlő fundamentumát. És kiknek a kedvéért tette ezt? Azokért, akik meggyalázzák őseink sírját, legszentebb érzéseinket, a magyar faj hegemóniáját meg akarják dönteni! A függetlenségi párt legnagyobb része tombolt lelkesedésében s nagy kárörömmel segített neki a néppárt is. Ha véletlenül szavazásba kerül a sor , Polónyi és Szterényi állanak itt szemben, aligha malőr nem támad. A parlament többsége és Polónyi megértik egymást . • Az a beszéd, amely utána következett, jellemző szimptómája a kormány e pártja között való viszonynak. Gróf Batthyány Tivadar szólt, a közlekedésügyi élenkormány feje, akinek szereplése többet ártott eddig a közlekedésügynek, mint amennyi kárt évtizedek elmulasztott beruházásai okoztak. Polónyi csak kerülő után támadt Szterényinek, de a jeles gróf nem teketóriázott. — A vasúti alkalmazottak fegyelme meglazulása miatt panaszkodnak — mondta. — Itt voltam katona és tudom, ha a hadihajón lazul meg a fegyelem, akkor a kapitányt, ha a században, akkor a századost vonják felelősségre. Tessék itt,is ezt a módszert, alkalmazni! Ezt az ártatlan figyelmeztetést zajos tapssal fogadták a baloldalon is, a néppárton is Pedig a fegyelemlazulás ódiuma alól gróf Batthyány Tivadar semmi körülmények közt sem bújik ki. És ha katona volt, azt is tudja hogy ha a parancsnokot felelősségre vonják is a bujtogatót, meg egyenesen felkötik. Szólt még a vasúti szövetség mellett is, melyet egészen jogosnak mond s heves szemrehányásokra fakadt a kormány ellen, mely más véleményem van. — Addig lobogtatom magasan a nemzeti lobogót, — mondta — osz csak béklyóba nem merik a kezemet. A füstölgő frázis szinte önkívületbe ejtette híveit. Percekig tapsoltak, hogy ezzel a kereskedelemügyi államtitkár ellen demonstráljanak, Batthyány elégedetten hallgatta ezt a tetszést. Hátha mégis baza érik számára abból a konkolyból, amit évek óta hinteget? Délelőtt még Somogyi Aladár mondott beszédet a tarifák kérdéséről és Sümegi foglalkozott érdekesen azokkal az eszközökkel, melyekkel a rettenetes nagy külföldi improtot meg lehetne szorítani. A délutáni illésen — Batthyány után, akinek a beszéde kinyúlt idáig — Pető Sándor a szakszervezeteket vette védelmébe. — Maga azokat nem védheti! — kiáltotta Szmrecsányi György. — A szakszervezetek fizetett alkalmazottja. A demokrata képviselő nem reagált erre a súlyos inszinuációra s az ellen tiltakozott, hogy a kormány megbolygassa a munkásbetegsegítő pénztárak autonómiáját. Szerinte az a nagy munka, melyet Sarkadi Ignác, a betegsegítő pénztár elnöke kifejt, nincs tízezer koronával túlfizetve. — Mi a kvalifikációja? — kérdezte Busa. Barna. — Szabólegény volt! — felelte neki Csáti Géza. — Két elemit végzett! — mondta Tutsele Sándor. Pető nagy bajjal befejezte a beszédét A Ház hangulatára karakterizáló, hogy mikor Polónyi Géza és Nagy Emil nevét fölemlítette, zúgó tapsvihar támadt. Lányi Mór komoly és okos felszólalása után, melyben a szociális érzék általános hiányát panaszolta fel, pikáns fél óra következett:Búza Barna beszéde, melyben Hencz Károly nyomán szabadon , a kivándorlás kérdésével foglalkozott. Ekkor már Rakovszky István ült az elnöki székben, aki abban a pillanatban, mikor meghallotta, miről van szó, mind a tiz ujjával belefeküdt a csengetyükbe, hogy a Ház érdeklődését egészen megszerezze az apró Gáténak. Ebben a pillanatban kész volt az az impresszió, hogy itt nem a kivándorlás kérdése az izgató, hanem a Ház reakciós többsége az ürügyön kap. Búza azzal kezdte, hogy ezer év múlva akadt egy megfordított Árpád, aki Magyarországból kivezeti az embereket. — Kern Árpád az! Leó! •— mondta ujjongva Buzáth Ferenc. A padsorok egyszerre megteltek jókedvű kárörömmel. — A különbség csak az — folytatta Búza Barna — hogy Árpád apánk nem kapott províziót a magyarok behozataláért. Ebben a tónusban folyt tovább a támadás. Mikor azt jegyezte meg a szónok, hogy a Kereskedelmi Bank a magyar vámtarifába új tételt állított be, vámot az emberkivitelre, Beniczky Ödön közbeszólt: — Ke bántsa Lánczyt! Megharagszik Andrássy !Búza erre is talált kadenciát: — Ha Andrássy állna a Kereskedelmi Bank élén, alig csinálna ilyen üzleteket! A nagy szimpátiát látva, melylyel Rakovszky István a beszédet hallgatta, Molnár Jenő tréfásan közbeszólt: — Elnök úr, ez nem tartozik a tárgyhoz! Hol vannak a házszabályok. Elsőnek az előadói székben Nagy Emil ugrott fel: — Spicli! — kiáltotta oda Molnár felé. Az elnök pedig nagy derültség közben megmagyarázta, hogy Búza Barna igenis a tárgyhoz beszélt, mert azt magyarázta, hogy a kivándorlás miatt nem tud fejlődni a magyar ipar. Búza támadta meg a sajtót, mely nem vett tudomást annak idején Herez interpellációjáról s azzal fejeste be erről a kérdésről fejtegetéseit, hogy a közélet megtisztítása, a korrupció megszüntetése nem várható addig, míg a hatalom pártemberek kezében van. Megfeledkezett azonban arról, hogy az állapotok javulása addig sem következhetik be, amíg a többség olyan politikai erkölcsöket vall, mint amilyenről épp ma ő tett tanúságot. Elég cinikusan vakmerő volt ahoz, hogy a sajtót támadja, amelynek nagy része hallgatott Hencz interpellációjáról, de azt nem magyarázta meg, miképpen függ össze a politikai következetességgel és becsületességgel, hogy az interpellációra adott választ, amely helyesnek mondta mindazt, amit ő ma kifogásol, a múlt szerdán éppen ő tudomásul vette. S milyen képet ad a kormánypárt gondolkodásáról, hogy ugyanazok, akik multikot tapsoltak Hencznek is, tapsoltak Andrássynak is, ma megint feléje lengették a zászlójukat. Ha van korrupció a közéletben — éppen mi hirdetjük, hogy milyen rothadásos itt az állapot! — ez csak gyönge viszszasugárzása annak a romlott, erkölcs, meggyőződés és következetesség nélkül való züllésnek, melyet a parlament mutat. S melyben éppen azok a legnagyobb bűnösök, akik a leghangosabb szájjal a vádlók szerepét is le akarják foglalni maguknak! Kelemen Samu népszerűtlen témát választott, a magyar kereskedelem érdekeit védte, melyeket súlyosan érint a parlament oktalanul ellenséges szelleme e a szövetkezetekről szólt, melyek fejlődését egészségteleneknek mondta, mivel nem a kisemberek érdekeit szolgálják, hanem a kereskedőt teszik tönkre. Az okos igazságokat óvatos formába bujtatta, úgy hogy a függetlenségi párton is helyeseltek neki. A tárca •költségvetésének vitáját holnap folyatják. T A délelőtti ülés. .— Kezdete tíz órakor, Elnök: Justh Gyula. .A kereskedelmi tárca költségvetésének folytatásánál. . ... Somogyi Aladár volt az első szónok. A vasúti díjszabás ügyéről beszél s a tarifák emelését kéri. Ezt úgy kell megcsinálni, hogy a behozatalt nehezítsék meg, az exportot pedig megkönnyítsék. No, mely tarifakedvezmény megszüntetése, így a boszniai és a szerb szilváké, helytelen. Az sem helyes, hogy az államvasutak a forgalmi zavarok által megkésett szállítás ódiuma alól ki akar, bújni, amivel a kereskedelem s az ipar jogait konfiskálni kívánják. A vagyonhiányt csak az állomások kibővítése útján lehet megszüntetni. Felhívja a kereskedelmi kormány figyelmét az osztrák vasúti államosítási akcióra, amelynek célja, hogy az állám föltétlen uralkodjék a tarifán s ezáltal a gazdasági és kereskedelmi viszonyok szabályozásakor döntő szava lehessen. Részletesen foglalkozik az osztrák vasúti díjszabás kérdésével, a lisztkivitellel, a közgazdasági tanács működésével, az általános forgalmi érdekekkel. A költségvetést elfogadja Sümegi Vilmos. Statisztikai adatokkal bizonyítja, hogy a behozatal az ország termőképességével szemben aránytalanul nagy. Ma már 1652 millió az import s ebből Ausztria javára 1277 millió esik. Megállapítja, hogy ma a magyar papírgyárak közül sehol sem állítanak elő a rotációs gép számára alkalmas papirost. Két gyárunk volt,__ folytatja a szónok, — a hermándi, vagy ahogy régebben nevezték: hermanetzi és a péterfalvi, a mely ezt a papírt gyártotta. Az egyiket elnyelte, — hogy igy fejezzem ki magamat, egy budapesti bank, a másikat elnyelte egy részvénytársaság, amelynek bécsi nagyurak a részvényesei, a schlögelmühli papirjár. A mai napon tehát egyetlenegy ív ilyen rotációs papirost nem készítenek Magyarországon és az elmúlt esztendőben ebből az egyetlenegy iparcikkből 5.045.964 korona értékűt hoztak be Magyarországba. Azt hiszem, a kereskedelmi kormánynak különös figyelmébe ajánlhatom ezt a körülményt, hogy amikor ipar,fejlesztési célokra milliókat áldozunk, legalább az a szégyene ne legyen meg az országnak, hogy a sajtó, amelynek legnagyobb része végre is nem tisztára üzleti célokat követ, hanem pártolni köteles minden szépet, jót és hazafiast, legalább ne legyen kénytelen ezért a papírért külföldre fordulni. (Helyeslés.) A magyar ipar és az iparosok pártolására, megbecsülésére hívja fel a kormányt és a magyar társadalmat, mert a gazdasági önállóság csak erős alapon nyugvó, erősen kifejlett ipar és kereskedelem révén érhető el. A tételt megszavazza: Daónyi és a Duna ...Kifrizási Társaság.) Polónyi Géza: Az önálló vámterületről beszél; ezt tartja a közeljövő domináló kérdésének. Figyelmeztet arra, hogy az önálló berendezkedésben óriási fontossága van a Dunának, mint természetes víziumnak, ámde ezt a rengeteg erőt egy ellenséges célzatú társaság tartja karmai között. A Dunagőzhajózási Társaságról van szó, amelyet gróf Széchenyi István magyarnak alkotott meg. Most a társaság Bécsben székel, igazgatóságában