Pesti Napló, 1909. június (60. évfolyam, 128-153. szám)
1909-06-06 / 133. szám
Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ 1900. június 133. szám.11 NAPIHÍREK Ügyvéd a válaszúton. Paksból most érdekes mozgalom hírét jelentik. Ügyvédek megkeresték a kamarát, tiltsa el az ügyvédi gyakorlattól azokat a tagjait, akik mellesleg honatyák is, szenátori vagy képviselői mandátumok letéteményesei. Persze, a tilalom múló jellegű volna és addig tartana, ameddig a mandátum. Mihelyt aztán a választók bizalma elfordult az ügyvéd honatyától, s a kitűnő közéleti korifeus — társainak közörömére — megbukott, semmi se állja útját, hogy újra felvegye ügyvédi praxisát, megnyissa irodáját, s plaidirozzon nyakra-főre, mintha közben mi sem történt volna. Egyelőre persze még kérdés — ha ugyanaz — hogy a párisi kamara hogyan fogadja ezt a mozgalmat, bár valószínűtlen, hogy a terv portálói célt érhetnének. Hogy kik ezek és mi a céljuk, már a mozgalom szelleméből is könnyen kiolvasható. Korlátozásról van szó, tehát nyilván olyanok köréből indult ki az eszme, akiknek nem jutott ki annak a helyzetnek előnyeiből, amelyet most, inkább féltékenységből, meg akarnak szorítani. De ezek közül se a fiatalok lehetnek a reform harcosai, mert ezekben a fiatalokban még élhet a reménység, hogy szintén elérik, amit más, és ami most irigylésre méltónak tűnik a szemükben. Ha a fiatalokat így kiküszöböljük, maradnak még az idősebbek: javakorbeli ügyvédek, elfanyalodott urak, akik kénytelenkelletlen, már minden ambícióról lemondtak, csak éppen hogy élni akarnak. És az életük nehéz, annál nehezebb, mert egész eddigi munkájukból egyebet se tudtak felgyűjteni, mint jó adag keserűséget, amely különösen ereszti őket, látván, hogy mások az őszeköttetéseik, tehetségük, vagy a kedvező véletlen révén boldogulnak és politikai karriert csinálnak. Sőt, hogy ennek a karriernek mentén, mint csodálatosan színes virágok, jó zsíros ügyek tenyésznek, amiket az ügyvéd-honatya persze kedvvel szakaszt le, és présel abba a főkönyv-herbáriumba, amelyben *— szívének örömére — majd szép expensnótává száradnak. Hát persze, hogy ezek a megcsalódottak, és már nem reménykedők, ezek a mozgalom szerzői. Élni akarnak, amihez joguk van, és mert még jogra is hivatkoznak, hát annál tiszteletreméltóbb az igyekezetük. Még ha félszeg eszközhöz nyúlnak is, rossz fegyverhez, amely nem kecsegtet eredménynyel. Mert igazuk van abban, hogy az ügyvéd-honatyának sokkal kedvezőbb a helyzete, mint az övék: nemcsak mert az ügyvédi honoráriumain (tehát a kliensein) kívül még képviselői fizetését is hozza, hanem mert képviselő létére állandóan a nagy nyilvánosság előtt illegetheti magát, szerepel, a lapok írnak róla, közlik beszédeit Szóval helyzeti előnye van, reklámot csinálhat magának, amitől ők, a többiek, az ügyvédi tisztesség és a kari tekintély szent nevében, el vannak ütve. A kumulálás, mondják ők, akiknek nincs mit kumulálniuk, erkölcstelen dolog, és különösen erkölcstelen dolog ebben az esetben, mert az ügyvéd honatya, mint képviselő vagy szenátor, akiből egy szerencsés kombináció esetén igazságügyminiszter is lehet, bizonyos pressziót gyakorol a bírákra. Nagyobb a tekintélye, mint nekik, Themisz közönséges napszámosainak, és mert ezt a közönség is tudja, inkább keresi fel őket, akiknek befolyásában bíznak. Persze az ügyvéd honatyák se restek, és egyrészt csakugyan presszionálják a bírákat, másrészt busásan megsarcolják az igazságot kereső közönséget . . . És így tovább. Valami sok magyarázatra nem szorul a dolog, hiszen roppantul plauzibilis, és mindnyájan tudjuk, hogy ezeknek a szegény panaszkodóknak csakugyan igaza van. Franciaországban, éppen úgy mint nálunk, és mint mindenütt a világon. Bonyolult ügyünket, ha kifizetődik, szívesebben bízzuk az ilyen nagy ügyvéd-honatyákra, és nem azért csupán, mert a tehetségüket és tudásukat ismerjük, amely karrierhez segítette őket, hanem mert titokban abban a befolyásban is bízunk, amelyet ez a mandátumos úrra jövendő igazságügyi államtitkár, vagy miniszter ,, illetékes helyen az érdekünkben gyakorol. Gyerekes képmutatás lenne ezt tagadni. De ha a panaszosoknak, a reformpengetőknek, mozgalom-indítóknak ezen a ponton igazuk is van, mégsem várhatjuk, hogy akaratuk megvalósuljon. Mert ez még nagyobb, és végzetesebb igazságtalanság lenne, mint amelyikről ők most panaszkodnak. Elsősorban minden pályának megvannak a maga kisebb-nagyobb igazságtalanságai, az ügyvédnek csakúgy, mint a többinek. És ami az ügyvédhonatya nagyobb befolyására és igaztalanul kedvezőbb jövedelmi viszonyaira vonatkozik, vonatkozik az orvos, mérnök stb. főfoglalkozású honatyára is. Aminek logikus következése az volna, hogy mindenkit, akinek mandátuma van, erre az időre el kell tiltani a tulajdonképeni foglalkozásától. Tehát képviselő csak az lehet, aki semmi egyebet nem csinál, mint ül, és ül, és szavaz, és nem szavaz. Ami egyrészt rengeteg energiapazarlás lenne, másrészt pedig csak azok egyedül való kiváltságává tenné a mandátumot, akik olyan gazdagok, hogy állandó főfoglalkozás nélkül meg tudnak élni abból a — standardjukhoz képest kicsiny — napidíjból, amelyet a mandátum biztosít nekik és csak — ideig-óráig. Meg aztán: nem is volna tisztességes az a dilemma, amely arra kényszerítené az ügyvédet, hogy mandátuma és az irodája között válaszszon. Mert az az ügyvéd, aki — kénytelenségből, előrelátásból — inkább a praxisát választja, ezzel netán egy értékes, kompetens egyéniségtől fosztja meg a törvényhozó testületet. Ha pedig a mandátum mellettdönt, az igazát kereső publikum lesz szegényebb. Képzeljük csak el, hogy Robespierre, vagy Danton nem lehetett volna ügyvéd! Vagy hogy Waldeck- Rousseau, ha az ügyvédi kamara határozatából így válaszútra került volna, inkább az ügyvédséget választja: nem lett-e volna ez a döntése igen nagy veszteség a harmadik köztársaság parlamentje számára? És még tömérdek példát lehetne felhozni a világ minden országának parlamentáris életéből — arról nem is szólva, hogy nincs az az ügyvéd, aki ha mandátumhoz jut, ne tudná módját ejteni, hogy az irodáját strómanra bízza és egyszerűen kijátsza azt az áhítozott rendszabályt! Hiszen ha még csak ez az ügyesség se telik tőle, igazán nem érdemli meg egyiket se: sem az ügyvédi diplomát, sem a mandátumot... NAPIREND. Naptár. Vasárnap, június 6. — Róm. kath.: C. 1. Szenth.. — Prof.: C. Szenth.— Görög-orosz: május 21. D. 1. Mindsz. — Zsidó : Szíván 17. — A nap két reggel 4 óra 3 perckor, nyugszik este 7 óra 51 perckor. — A hold kél este 10 óra 36 perckor, nyugszik reggel 5 óra 46 perckor. — A miniszterek nem fogadnak. — Tavaszi kiállítás a Nemzeti Szalonban nyitva délelőtt 9 órától délután 5 óráig. Belépődíj 1 korona. — Francois Courlens gyűjteményes kiállítása a Könyves Kálmán művészeti szalonjában nyitva egész nap. Belépő dij 50 fillér. — A Nemzeti Muzeum összes tárai nyitva 9—12-ig. — A Szépművészeti Muzeum nyitva 10—2-ig. — A Mezőgazdasági Muzeum nyitva 10—1-ig. — Az Iparművészeti Muzeum nyitva 9—1-ig. — A Néprajzi Múzeum nyitva 9 —12-ig és 3—6-ig. — A Fővárosi Múzeum nyitva 9‘/28-ig. — A Történelmi Képcsarnok nyitva 10—‘/22-ig. — A Földtani Intézet múzeuma nyitva 10—1-ig. — A Közlekedési Múzeum nyitva 9—12-ig. — Az Aquincumi Múzeurt. nyitva egész nap. — A Technológiai Iparmúzeum nyitva 9—1-ig. — Az Erzsébet-múzeum nyitva 9-1l-ig — A Fővárosi könyvtár nyitva 9—12-ig. — A pedagógiai könyvtár és tanszerkiállitás nyitva 3—0-ig. NAPIREND. Naptár. Hétfő, június 7. — Róm. kath.: Róbert ap. — Prot. Róbert. — Görög-orosz: május 28. Sz. Iván feje. — Zsidó: Szíván 18. — A nap két reggel 4 óra 5 perckor, nyugszik este 7 óra 52 perckor. — A hold kél este 11 óra 22 perckor, nyugszik reggel 6 óra 49 perckor. — Adomány. Pándyné Lezniczky Irén a beregvármegyei Nagy-Lónyáról 2 koronát küldött hozzánk a Szent Antal szegényei számára. Az adományt rendeltetési helyére juttatjuk. — A király a német műkiállításon. A király ma délelőtt nyitotta meg az általános német művész-egyesület által rendezett német műkiállítást, Rainer herceg, Montenuovo főudvarmester, a közoktatásügyi miniszter, a helytartó, a polgármester, valamint a bajor és szász követ és a német nagykövetség több tagjának jelenlétében. — Szalvátor Lipót főherceg katonai szemléje. Szalvátor Lipót főherceg, tüzérségi főfelügyelő, Weigner Adolf ezredes kíséretében vasárnap este szemleútra indul Magyarországba. Először Komáromba megy és ott a tüzércsapatokat és berendezésed szemléli meg. Komáromban e hónap 9-éig marad, ahonnét ismét visszatér, Bécsbe. Csütörtökön, e hónap 10-én a főherceg Sopronba megy, ahol szombat estig marad. — A spanyol király gróf Karácsonyi Jenőnek, Budapesti látogatásának emlékére harminckét acélmetszetet küldött ajándékba a spanyol király gróf Karácsonyi Jenőnek. A metszetek nagy spanyol művészek képeiről készültek. A spanyol király meleghangú levél kíséretében küldötte el a gyűjteményt a grófnak, kérve, hogy „fogadja azt szívesen fényes palotája műkincsei közé a feledhetlen pesti napok emlékére“. — Kinevezések. A m. kir. földmivelésügyi miniszter a vízügyi műszaki tiszti személyzet létszámában Lupkovits Aladár és Lukács István kir. mérnököket kir. főmérnökökké, Jösdi János és Benedek József kir. segédmérnököket kir. mérnökökké, Lampl Hugó és Zboray Béla fizetéstelen kir. segédmérnököket pedig kir. segédmérnökökké kinevezte. — Münszter Tivadar halála. Kassáról jelentik, hogy Münszter Tivadar nyug. polgármester, ki harmincöt éven át volt Kassa város polgármestere, ma hetvenhat éves korában meghalt. Az elhunytnak temetését Kassa város rendezi a kassai dómból. A szertartást Fischer Colbrie püspök végzi. A temetésen testületileg részt vesznek az egyesületek, társaságok és iskolák. A város hétfőn rendkívüli közgyűlést tart, amelyen az elhunyt érdemeit Éder Ödön polgármester fogja méltatni. — Cím és jelleg. A király gróf Károlyi Antal miniszteri fogalmazónak, ezen állásától, saját kérelmére való felmentése alkalmából a miniszteri segédtitkári címet és jelleget adományozta. — György trónörökös a téria. Megemlékeztünk már arról, hogy György trónörökös azzal fenyegette meg atyját, Péter királyt, hogy lemond a tiszti rangjáról, ha ellenfelét, Okanovics őrnagyot el nem bocsátják a szerb hadsereg kötelékéből. Említett levelében — mint Belgrádból jelentik — a többi közt ezt irta atyjának a haragos herceg: „Ha továbbra is az összeesküvőkkel tartasz, végromlásba döntöd ezzel a Karagyorgyevics-dinasztiát. Nézz körül és meg fogsz győződni, hogy az egész nép ellened van“. — Új királyi tanácsos. A király Schramm Antalnak, József főherceg udvari titkárjának a királyi tanácsosi címet adományozta. — Székelyek Rákóczi sírjánál, Kassáról Írják: Az erdélyi „Székely Szövetség“ egy tíztagú küldöttsége Székely István vezetése alatt a Hortobágyról csütörtökön délután Kassára érkezett és a vasúttól egyenesen a dómba ment, ahol egy sárgakék szalagos koszorút helyezett el a nagy fejedelem szarkofágjára. A küldöttséget a vasútnál a Kassán lakó székelyek fogadták. — Milliomos kisasszony és detektív eljegyzése. Newyorkból írják, hogy a néhány hónap előtt elhunyt M o r o s i n i olasz származású milliomos leánya néhány nappal ezelőtt tartotta eljegyzését egy Werner nevű detektívvel. Az excentrikus leány, aki rengeteg vagyonnak ura, eljegyzését is nagyon különös módon ünnepelte. Egy mulatságon pompás ruhába öltözve és nyakán száznyolcvanezer korona értékű gyöngysorral jelent meg a detektív társaságában. Két tánc között a buffetbe mentek, ahol a szép Júlia egy pohár pezsgőt hozatott Az italt alig érintette ajkaival, hanem odaadta a detektívnek, aki azt egészen kiitta. Ez volt az eljegyzés nyilvánosságra hozatala, amint látjuk, elég különös formában. A fiatalok ismeretsége különben hasonlóképpen romantikus körülmények közt történt Az azóta már elhunyt milliomos egy izben kikocsizott leányával, miközben a lovak megbokrosodtak. Mármár majdnem nekivitték a kocsit egy falnak, mikor Werner a lovak elé ugrott és egy ügyes és vakmerő mozdulattal megállította őket, megmentvén ezáltal a milliomos és leánya életét. A fiatalember bátorsága nagyon megnyerte az öreg Morosini tetszését s hálából felajánlotta neki házának gondnoki állását. Werner elfogadta az ajánlatot, majd röviddel azután elvált a feleségétől, hogy elvehesse a milliomos kisasszonyt, aki beleszeretett. Morosini kisasszony egyike Newyork legelegánsabb hölgyeinek. Ruháinak értékét kerek egy millióra becsülik; egyetlen színházi belépőért vagy negyvenezer koronát fizetett. Egy ötnapi lókiállítás ideje alatt tizenhét vadonatúj toalettben jelent meg, nem kis irigységére barátnői tömegének, akik számára most bő pletykaanyagot nyújt a detektívvel való házasság.