Pesti Napló, 1910. november (61. évfolyam, 259–284. szám)
1910-11-01 / 259. szám
Budapest, kedd hatról nem lesz szó, hanem egy harmadik módozatról, amelyről azonban most, a tulajdonképpeni tárgyalások előtt nem akarok nyilatkozni. Sokáig a tanácskozások nem húzódhatnak, de e pillanatban azt se lehet mondani, hogy talán már ma meglesz a döntés. Ha ma nem tisztázzuk az ügyeket, holnap, esetleg holnapután folytatni fogjuk a tanácskozásokat. Egy másik laptudósító előtt a következőket mondotta a miniszterelnök: — A válságról szóló hírek nem fedik a valóságot. Azok a tárgyalások, amelyeket Lukács László pénzügyminiszter részvételével ismét megkezdenek, arra szolgálnak, hogy a komplikációt kiküszöböljék. Nem arról van szó, hogy a készfizetések fölvételének határideje egy törvényben megállapíttassék, hanem más ügyekről, amelyeket többféleképpen lehet megoldani. Csak világos, ha ilyen kényes kérdésben a nyilvánosság előtt csak akkor tesznek közteseket, ha a tárgyalásokat befejezte. Most a tárgyalások közepén állunk és amennyire én a helyzetet átlátom, mondhatom, hogy a mindkét oldalon uralkodó kedv nem harcra, hanem a tárgyalások kedvező lefolyására enged következtetni. Osztrák vélemények. Bécsből táviratozzák. A „Neue Freie Presse" mai esti száma a készfizetésekről és a miniszteri tanácskozásokról a következőket közli: A helyzet lényegesen javult. Héderváry miniszterelnök, aki még tegnap érkezett Bécsbe, egy óránál tovább tanácskozott osztrák kollégájával, báró Bienerth miniszterelnökkel. A külsőségekből is nyilvánvaló, hogy az a feszültség, amely még tegnap válsággal fenyegetett, lényegesen megenyhült. Az uralkodó ma délután tájékozódni kíván a magyar pénzügyminiszter útján a helyzet felől s ez is annak bizonysága, hogy a kölcsönösen megértő és kielégítő megegyezés éppenséggel nincs kizárva. A magyar kormányhoz közelálló körökből azt a tájékozódást szereztük, hogy a két kabinet bízik a tárgyalások eredményében. Szó van újabban olyan formula kereséséről, amely elvben kimondja a készfizetések kötelező fölvételét, de a tényleges obligát készfizetések megkezdése előtt kötelességévé teszi a kormányoknak, hogy megfelelő törvényjavaslatokat terjeszszenek a parlamentek elé. Várjon már ma sikerül-e a megállapodás, nagy kérdés, de az az egy bizonyos, hogy most már nem húzódhatnak el hosszasan a tárgyalások, mert a magyar kormány sürgeti a végleges megoldást. Az ellenzék Budapesten egyre türelmetlenebb, sőt olyan hangok is hallatszanak, amelyek az obstrukciót emlegetik a bankszabadalom meghoszszabbítása ellen, ha a kormányok a privilégiumot a készfizetések fölvételének kielégítő rendezése nélkül akarnák megújítani. Ez is egyik oka annak, amiért a magyar kormány mindenképpen siettetni akarja a tárgyalásokat Bécsi távirat szerint dr. Wessmann, a keresztényszocialista klub elnöke egy politikai gyűlésen nyilatkozott a készfizetésekről. — Nagy különbség van — mondotta — aközött, hogy fakultative vagy kötelezően veszik-e fel a készfizetéseket. Ma, a túlságos nagy aranykiözönlésnél a bank beszüntetheti a készfizetéseket. Ha azonban a készfizetéskötelező, a megfelelő érckészlet létesítéséről is gondoskodni kell. Ezt a rizikót egy osztrák párt se vállalhatja, már a külügyi bonyodalmak lehetőségére való tekintettel sem és semmi formában nem vállalhat kötelezettséget a készfizetéseknek közeli határidőben való felvételére. Tiltakoznunk kell az ellen, hogy a magyar kormány a mi költségünkre taktikázzon s a koronát kényszerhelyzetbe hozza. A magyar kormánynak a készfizetésekazonnali, vagy közeli terminusban való felvételére vonatkozó aspirációi ellen a Reichsrath mindkét háza, minden pártja mint egy ember fog küzdeni. Kompromisszum-tervek. Bécsből táviratozzák. A fonál nem szakadt el i és az előadók tárgyalását most a két kormány közvetetlen tárgyalása követi, hogy mily eredménynyel ,z míg mást nem lehet megmondani. A magyar kormány viselkedése meg van szabva. A készfizetés kérdésének elvi megoldása nélkül gondolni sem lehet a bankszabadalomra, még csak ideiglenes megoldására sem. Az osztrák kormány ellenállása nagyon energikus volt; ara hivatkozott, hogy a két kérdést, a készfizetést és a bankkérdést külön-külön kell tárgyalni és a bankkérdés megoldását követelte anélkül, hogy megengedte volna, hogy a készfizetés kérdésében döntsenek. A magyar politikai viszonyokkal ismerős emberek nagyon jól tudják, hogy ez teljességgel lehetetlen. Most kompromisszumot kísérelnek meg, ami azonban csak úgy lehetséges, ha az osztrák kormány megfelelő jóindulatot tanúsít. Megegyezés? A Magyar Távirati Iroda jelenti Bécsből. Ma délután három órakor az osztrák miniszterelnökség palotájában Héderváry magyar miniszterelnök, Bienerth osztrák miniszterelnök, Lukács László magyar pénzügyminiszter és Bilinski osztrák pénzügyminiszter között a készfizetések felvétele dolgában döntő jelentőségű tanácskozás volt. A tanácskozás másfél óra hosszáig tartott és befejeztével Héderváry miniszterelnök és Lukács László pénzügyminiszter visszatértek a magyar házba. A lefolytatott tanácskozásról a következő kommünikét adták ki: — A két miniszterelnök és a két pénzügyminiszter között ma délután megtartott beható, több óra hosszáig tartó tanácskozás során sikerült a készfizetések kérdésében a két kormány nézetei között eddig fennállott differenciák legnagyobb részét kiegyenlíteni. A két pénzügyminiszter most már azonnal személyes érintkezésbe fog lépni az Osztrák-Magyar Bank vezető személyiségeivel, hogy megállapítsák azon elvi alapot, amelyen azután mindkét rész szakelőadói a detailmunkálatokat kidolgozni fogják. Lukács László pénzügyminiszter holnap még Bécsben marad, hogy a mai tanácskozáson történt megállapodás értelmében Bilinski osztrák pénzügyminiszterrel együtt személyesen érintkezésbe lépjen az Osztrák-Magyar Bank vezető férfiaival és amennyiben a tárgyalások holnap befejeződnek, már holnap este visszautazik Budapestre. A holnapi tanácskozások. Mint a Bud. Tud. értesül, Lukács László pénzügyminiszter az Osztrák-Magyar Bank vezető funkcionáriusaival holnap megkezdi a tanácskozásokat. Lukács pénzügyminiszter e célból Bécsben marad. Héderváry miniszterelnök holnap visszatér Bécsből Budapestre. Popovics Sándor, az Osztrák-Magyar Bank kormányzója, kétnapi budapesti tartózkodás után a ma éjjeli vonattal visszautazott Bécsbe. Osztrák minisztertanács: Bécsből jelentik a Magyar Tudósítónak: A készfizetések kérdésében folytatott tanácskozás befejezése után báró Bienerth osztrák miniszterelnök elnökletével az osztrák kormány tagjai minisztertanácsra gyűltek egybe, melyen a készfizetések kérdésében lefolytatott tárgyalások eredményével foglalkoztak. A munkapártból. A Bud. Tud. jelenti: A nemzeti munkapárt helyiségében ma este nagy számban jelentek meg a képviselő-tagok; a kabinet tagjai közül ott volt Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter és Székely Ferenc igazságügyi miniszter. A közben nagy megelégedéssel vettek tudomást a Bécsből érkezett hírekről, melyek szerint a készfizetések főbb pontjaiban megegyezés jött létre. A munkapártban annál is inkább örültek e hírnek, mert úgy tudják, hogy ez a magyar álláspont honorálásával történt s a bécsi sikeres tárgyalásokból általában a parlamenti helyzet további fejlődésére kedvező következtetést vontak le. ■ 11 - t~r. .se.. PESTI NAPLÓ 1910 november I. 239. szám. H eriand győzött. — Szocialista pártvezérből — diktátor. — Budapest, október 31. Tulajdonképpen nem Franciaország sorsáról, hanem a francia szocialisták egészen benső tülekedéséről van szó abban az izgalmas kavarodásban, amely a kudarccal végződött nagy, vasutas-sztrájk nyomán a francia kamarában keletkezett. A megítélés objektív alapja és ezzel a Briand-kormány álláspontja is egészen világos és megdönthetetlenül erős: a francia vasutas-sztrájk anarkisztikus kísérlet volt, csaknem forradalommá fajult s az okozott és a még fenyegető károk nem voltak arányban azzal a céllal, amiért a szindikalisták ezt a végzetes bonyodalmat fölidézték. Elvégre, ha kétségkívül fontos is az, hogy egy vasúti kocsitologató ötven centimmel több vagy kevesebb napibért kap-e, amiatt azonban semmi esetre sem jogos és helyénvaló harmincötmillió embernek nem a garasos, de talán ekszisztenciális érdekein átgázolni. Tíz sous miatt nem lehet forradalmat csinálni. Ameddig tehát Briand és a vele szolidáris miniszterek a féktelenné vált munkásmozgalmat a kellő mederbe visszaterelni iparkodtak, a legteljesebb elismerés illette meg őket, figyelmen kívül hagyva minden pártoskodó nézőpontot. Azonban — sajnos — mindinkább kiviláglik, hogy Briandnak a jövőt illetően politikai céljai vannak a letört és kivégzett vasutas-sztrájkkal. Nem elégszik meg azzal, hogy az ártó vadat elejtette, hanem értékesíteni akarja a vadnak a bőrét, sőt még trófeumot is óhajt belőle. Szemmel láthatóan, csaknem szemérmetlenül kovácsol tőkét abból, hogy sikerült elfojtania a sztrájkmozgalmat, holott az voltaképp magának a mozgalomnak az immorális és tarthatatlan volta miatt omlott össze. Az a kijelentése, amelyet a kamarában tett, hogy a sztrájkot — szükség esetén — még törvénytelenségek árán is eltiporta volna, eléggé naiv és átlátszó kacérkodás a francia polgárság legmaradibb részével, amely, azonban óriási tömeget jelent még ma is. , Régi bajtársaiban és elsősorban a szocialista párt vezetőiben halálos elkeseredést támasztott Briandnak túlságosan autokratikus kijelentése és a szocialista képviselők a legbrutálisab sértések özönével és csaknem tettlegességgel iparkodtak nyomban megtorolni a dolgot. A szenvedelmek ilyetén fölkorbácsolásában Briandnak igazán nem lehetett szüksége, annál pedig sokkal higgadtabb és tapasztaltabb politikus, semhogy véletlenül támaszszon ekkora vihart. Briand, aki korcsmai népszónokból bámulatosan rövid idő alatt a világ egyik legelső országának a miniszterelnökévé tudott lenni, okvetetlenül teljes öntudattal és elszántsággal vetette oda a keztyűt régi elvtársainak. Végül is azt igen jól tudja, hogy örökké miniszterelnök nem maradhat, ahol pedig nyilván még fiatalnak érzi magát, hogy ezentúl már csak a miniszterelnöki pozíciójában gyönyörködjék. Előbbrejutás pedig már csak egyféle lehetséges, a kormányelnöki székből a köztársasági elnök székébe. Ez persze merész spekuláció, de az a vakmerőség és indulatosság, amelylyel Briand elbánik nem is a szocialista párttal, hanem a saját múltjával, eléggé világosan mutatják, hogy az Elysée-palota felé kacsingatott Briand polgártárs. Ebből a szemszögletből nézve, éppen nem meglepő, hogy a szombati és vasárnapi izgalmas ülések után óriási többségű bizalmi nyilatkozatot kapott a kamarától. Mert végső elemzésében a francia képviselőház összetétele is csak olyan, mint az egyéb európai parlamentekés minden külsőséges radikális máz ellenére is még mindig a derék és maradi bourgeoisie ott a döntő hatalom. Franciaországban a szocializmus már tud kormányra juttatni, de kormányozni még nem.* Itt következnek mai távirataink: ! ! Párti, október 30. A képviselőház ülését nagy izgatottságban nyitják meg. A tribünök sűrűn megteltek. Az összes miniszterek jelen vannak. B r s a o n elnök tetőire mutatja a napirendeket, amelyek közül Reynand bizalmat szavazó napirendjét tetszéssel fogadják.' Manistry .(független fatseni scakfest)