Pesti Napló, 1910. november (61. évfolyam, 259–284. szám)

1910-11-01 / 259. szám

Budapest, kedd hatról nem lesz szó, hanem egy harma­­d­i­k módozatról, amelyről azonban most, a tulajdonképpeni tárgyalások előtt nem akarok nyilatkozni. Sokáig a tanácskozások nem hú­zódhatnak, de e pillanatban azt se lehet mon­dani, hogy talán már ma meg­lesz a döntés. Ha ma nem tisztázzuk az ügyeket, holnap, esetleg holnapután folytatni fogjuk a tanács­kozásokat. Egy másik laptudósító előtt a következőket mondotta a miniszterelnök: — A válságról szóló hírek nem fedik a valósá­got. Azok a tárgyalások, amelyeket Lukács László pénzügyminiszter részvételével ismét megkezdenek, arra szolgálnak, hogy a komplikációt kiküszöböljék. Nem arról van szó, hogy a készfizetések fölvételé­nek határideje egy törvényben megállapíttassék, hanem más ügyekről, amelyeket többféleképpen le­het megoldani. Csak világos, ha ilyen kényes kér­désben a nyilvánosság előtt csak akkor tesznek köz­teseket, ha a tárgyalásokat befejezte. Most a tár­gyalások közepén állunk és amennyire én a hely­zetet átlátom, mondhatom, hogy a mindkét oldalon uralkodó kedv nem harcra, hanem a tárgyalások kedvező lefolyására enged következtetni. Osztrák vélemények. Bécsből táviratozzák. A „Neue Freie Presse" mai esti száma a készfizetésekről és a miniszteri ta­nácskozásokról a következőket közli: A helyzet lényegesen javult. Hé­­d­e­r­v­á­r­y miniszterelnök, aki még tegnap érkezett Bécsbe, egy óránál tovább tanácskozott osztrák kollé­gájával, báró Bienerth miniszterelnökkel. A külsőségekből is nyilvánvaló, hogy az a fe­szültség, amely még tegnap válsággal fenyegetett, lényegesen megenyhült. Az uralkodó ma délután tá­jékozódni kíván a magyar pénzügyminiszter útján a helyzet felől s ez is annak bizonysága, hogy a köl­csönösen megértő és kielégítő megegyezés éppen­séggel nincs kizárva. A magyar kormányhoz közel­álló körökből azt a tájékozódást szereztük, hogy a két kabinet bízik a tárgyalások eredményében. Szó van újabban olyan formula kereséséről, amely elv­ben kimondja a készfizetések kötelező fölvételét, de a tényleges obligát készfizetések megkezdése előtt kötelességévé teszi a kormányoknak, hogy megfelelő törvényjavaslatokat terjeszszenek a parlamentek elé. Várjon már ma sikerül-e a megállapodás, nagy kér­dés, de az az egy bizonyos, hogy most már nem húzódhatnak el hosszasan a tárgyalások, mert a ma­gyar kormány sürgeti a végleges megoldást. Az el­lenzék Budapesten egyre türelmetlenebb, sőt olyan hangok is hallatszanak, amelyek az obstrukciót emlegetik a bankszabadalom meghosz­­szabbítása ellen, ha a kormányok a privilé­giumot a készfizetések fölvételének kielégítő rende­zése nélkül akarnák megújítani. Ez is egyik oka annak, amiért a magyar kormány mindenképpen siettetni akarja a tárgyalásokat Bécsi távirat szerint dr. W­e­s­sm­a­n­n, a keresz­­tényszocialista klub elnöke egy politikai gyűlésen nyilatkozott a készfizetésekről. — Nagy különbség van — mondotta — aközött, hogy fakultative vagy kötelezően veszik-e fel a kész­fizetéseket. Ma, a túlságos nagy aranykiözönlésnél a bank beszüntetheti a készfizetéseket. Ha azonban a készfizetés­­kötelező, a megfelelő érckészlet létesíté­séről is gondoskodni kell. Ezt a rizikót egy osz­trák párt se vállalhatja, már a külügyi bo­nyodalmak lehetőségére való tekintettel sem és semmi formában nem vállalhat kötelezettséget a készfizetéseknek közeli határidőben való fel­vételére. Tiltakoznunk kell az ellen, hogy a magyar kormány a mi költségünkre taktikázzon s a koronát kényszerhelyzetbe hozza. A magyar kormánynak a készfizetések­­azonnali, vagy közeli terminusban való felvételére vonatkozó aspi­rációi ellen a Reichsrath mindkét háza, minden pártja mint egy ember fog küzdeni. Kompromisszum-tervek. Bécsből táviratozzák. A fonál nem szakadt el i és az előadók tárgyalását most a két kormány köz­­­vetetlen tárgyalása követi, hogy mily eredménynyel ,z míg mást nem lehet megmondani. A magyar kormány viselkedése meg van szabva. A készfizetés kérdésének elvi megoldása nélkül gondolni sem lehet a bankszabadalomra, még csak ideiglenes megoldá­sára sem. Az osztrák kormány ellenállása nagyon energikus volt; ara hivatkozott, hogy a két kérdést, a készfizetést és a bankkérdést külön-külön kell tár­gyalni és a bankkérdés megoldását követelte anélkül, hogy megengedte volna, hogy a készfizetés kérdésé­ben döntsenek. A magyar politikai viszonyokkal is­merős emberek nagyon jól tudják, hogy ez teljesség­gel lehetetlen. Most kompromisszumot kí­sérelnek meg, ami azonban csak úgy lehetsé­ges, ha az osztrák kormány megfelelő jóindulatot tanúsít. Megegyezés? A Magyar Távirati Iroda jelenti Bécsből. Ma délután három órakor az osz­trák miniszterelnökség palotájában H­é­d­e­r­­v­á­r­y magyar miniszterelnök, Bienerth osztrák miniszterelnök, Lukács László ma­gyar pénzügyminiszter és Bilinski osztrák pénzügyminiszter között a készfizetések felvé­tele dolgában döntő jelentőségű ta­nácskozás volt. A tanácskozás másfél óra hosszáig tartott és befejeztével Hé­­derváry miniszterelnök és Lukács László pénz­ügyminiszter visszatértek a magyar házba. A lefolytatott tanácskozásról a következő kom­münikét adták ki: — A két miniszterelnök és a két pénzügy­­miniszter között ma délután megtartott beható, több óra hosszáig tartó tanácskozás során sikerült a készfizetések kérdé­sében a két kormány nézetei kö­zött eddig fennállott differen­ciák legnagyobb részét kiegyen­­líteni. A két pénzügyminiszter most már azonnal személyes érintkezésbe fog lépni az O­s­z­t­r­á­k-M­agyar Bank vezető sze­mélyiségeivel, hogy megállapítsák azon elvi alapot, amelyen azután mindkét rész szakelőadói a detailmunkálatokat kidolgozni fogják. Lukács László pénzügyminiszter holnap még Bécsben marad, hogy a mai tanácskozáson történt megállapodás értelmében Bilinski osz­trák pénzügyminiszterrel együtt személyesen érintkezésbe lépjen az Osztrák-Magyar Bank vezető férfiaival és amennyiben a tárgyalások holnap befejeződnek, már holnap este vissza­utazik Budapestre. A holnapi tanácskozások. Mint a Bud. Tud. értesül, Lukács László pénz­ügyminiszter az Osztrák-Magyar Bank vezető funk­cionáriusaival holnap megkezdi a tanácskozásokat. Lukács pénzügyminiszter e célból Bécsben marad. Héderváry miniszterelnök holnap visszatér Bécsből Budapestre. P­o­p­o­v­i­c­s Sándor, az Osztrák-Magyar Bank kormányzója, kétnapi budapesti tartózkodás után a ma éjjeli vonattal visszautazott Bécsbe. Osztrák minisztertanács: Bécsből jelentik a Magyar Tudósító­nak: A készfizetések kérdésében folytatott tanácsko­zás befejezése után báró Bienerth osztrák mi­niszterelnök elnökletével az osztrák kormány tagjai minisztertanácsra gyűltek egybe, melyen a készfize­tések kérdésében lefolytatott tárgyalások eredményé­vel foglalkoztak. A munkapártból. A Bud. Tud. jelenti: A nemzeti munkapárt helyiségében ma este nagy számban jelentek meg a képviselő-tagok; a kabinet tagjai közül ott volt Hieronymi Károly kereskedelem­ügyi miniszter és Székely Ferenc igazság­ügyi miniszter. A közben nagy megelégedéssel vettek tudomást a Bécsből érkezett hírekről, melyek szerint a készfizetések főbb pontjaiban megegyezés jött létre. A munkapártban annál is inkább örültek e hírnek, mert úgy tudják, hogy ez a magyar álláspont honorálásával történt s a bécsi sikeres tárgyalásokból általában a par­lamenti helyzet további fejlődésére kedvező következtetést vontak le. ■ 11 - t~­­r. .se.. PESTI NAPLÓ 1910 november I. 239. szám. H­ eriand győzött. — Szocialista pártvezérből — diktátor. — Budapest, október 31. Tulajdonképpen nem Franciaország sorsá­ról, hanem a francia szocialisták egészen benső tülekedéséről van szó abban az izgalmas kava­rodásban, amely a kudarccal végződött nagy, vasutas-sztrájk nyomán a francia kamarában keletkezett. A megítélés objektív alapja és ezzel a Briand-kormány álláspontja is egészen vilá­gos és megdönthetetlenül erős: a francia vas­utas-sztrájk anarkisztikus kísérlet volt, csaknem forradalommá fajult s az okozott és a még fe­nyegető károk nem voltak arányban azzal a céllal, amiért a szindikalisták ezt a végzetes bonyodalmat fölidézték. Elvégre, ha kétség­kívül fontos is az, hogy egy vasúti kocsitolo­gató ötven centimmel több vagy kevesebb napi­bért kap-e, amiatt azonban semmi esetre sem jogos és helyénvaló harmincötmillió embernek nem a garasos, de talán ekszisztenciális érde­kein átgázolni. Tíz sous miatt nem lehet forra­dalmat csinálni. Ameddig tehát Briand és a vele szolidáris miniszterek a féktelenné vált munkásmozgalmat a kellő mederbe visszaterelni iparkodtak, a leg­teljesebb elismerés illette meg őket, figyelmen kívül hagyva minden pártoskodó nézőpontot. Azonban — sajnos — mindinkább kiviláglik, hogy Briandnak a jövőt illetően politikai céljai vannak a letört és kivégzett vasutas-sztrájkkal. Nem elégszik meg azzal, hogy az ártó vadat elejtette, hanem értékesíteni akarja a vadnak a bőrét, sőt még trófeumot is óhajt belőle. Szemmel lát­­hatóan, csaknem szemérmetlenül kovácsol tőkét abból, hogy sikerült elfojtania a sztrájk­mozgal­mat, holott az voltaképp magának a mozgalom­nak az immorális és tarthatatlan volta miatt omlott össze. Az a kijelentése, amelyet a ka­marában tett, hogy a sztrájkot — szükség ese­tén — még törvénytelenségek árán is eltiporta volna, eléggé naiv és átlátszó kacérkodás a francia polgárság legmaradibb részével, amely, azonban óriási tömeget jelent még ma is. , Régi bajtársaiban és elsősorban a szocia­lista párt vezetőiben halálos elkeseredést tá­masztott Briandnak túlságosan autokratikus ki­jelentése és a szocialista képviselők a legbru­­tálisab sértések özönével és csaknem tettleges­­séggel iparkodtak nyomban megtorolni a dol­got. A szenvedelmek ilyetén fölkorbácsolásában Briandnak igazán nem lehetett szüksége, annál pedig sokkal higgadtabb és tapasztaltabb politi­kus, semhogy véletlenül támaszszon ek­kora vihart. Briand, aki korcsmai népszónok­ból bámulatosan rövid idő alatt a világ egyik legelső országának a miniszterelnökévé tudott lenni, okvetetlenül teljes öntudattal és elszánt­sággal vetette oda a keztyűt régi elvtársainak. Végül is azt igen jól tudja, hogy örökké minisz­terelnök nem maradhat, ahol pedig nyilván még fiatalnak érzi magát, hogy ezentúl már csak a miniszterelnöki pozíciójában gyönyörködjék. Előbbrejutás pedig már csak egyféle lehetséges, a kormányelnöki székből a­­ köztársasági el­nök székébe. Ez persze merész spekuláció, de az a vakmerőség és indulatosság, amelylyel Briand elbánik nem is a szocialista párttal, ha­nem a saját múltjával, eléggé világosan mutat­ják, hogy az Elysée-palota felé kacsingatott­ Briand polgártárs. Ebből a szemszögletből nézve, éppen nem meglepő, hogy a szombati és vasárnapi izgal­mas ülések után óriási többségű bizalmi nyilat­kozatot kapott a kamarától. Mert végső elem­zésében a francia képviselőház összetétele is csak olyan, mint az egyéb európai parlamenteké­s minden külsőséges radikális máz ellenére is még mindig a derék és maradi bourgeoisie ott a döntő hatalom. Franciaországban a szocializ­mus már tud kormányra juttatni, de kormá­nyozni még­­ nem.­­* Itt következnek mai távirataink: ! ! Párti, október 30. A képviselőház ülését nagy izgatottságban nyit­­ják meg. A tribünök sűrűn megteltek. Az összes mi­niszterek jelen vannak. B r­­ s a o n elnök tetőire mu­tatja a napirendeket, amelyek közül Reynand bi­zalmat szavazó napirendjét tetszéssel fogadják.' Manistry .(független fatseni sc­akfest­)

Next