Pesti Napló, 1911. november (62. évfolyam, 259–284. szám)
1911-11-10 / 267. szám
t«* Budapest, péntek" PESTI NAPLÓ 1917 november 10 267. szám. 15 — A londoni sofförök sztrájkja. Londonból jelentik, hogy véres összeütközés volt a sztrájkoló sofförök és a sztrájktörők között. A rendőrség alig tudta a rendet fentartani. Két sztrájktörőt kövekkel súlyosan megsebesítettek, a rendőrséget kövekkel és záptojásokkal dobálták. A tüntetők egyikét egy automobil elgázolta. A férj miatt. Az éjszaka a Ferenc Józsefrakparton őrt álló rendőr észrevette, hogy egy aszszony két gyermekével a Dunába akar ugrani A rendőr odasietett és a rakpart szélén, a legkritikusabb pillanatban sikerült neki megragadni a halálba készülő asszonyt. Bekísérte a főkapitányságra, ahol megállapították, hogy az életunt asszony Sladki Ignác bádogassegéd huszonkét éves felesége, született Papp Emma szabónő, a két apróság pedig, a három éves Zoltán és az egy éves Ibolyka, a gyermekei. Az asszony sírva panaszolta el, hogy már régóta rossz viszonyban él férjével, aki még a nyáron merényletet követett el ellene Konyhakést vágott hozzá és a kés karján lévő Ibolyka leánykájának a hátába fúródott. Akkor különváltak és most az asszony nagy nyomorba jutott. A Jávor utca 9-ik számú házban levő lakásából ki akarják tenni, mert tizenöt korona házbérrel tartozik. A rendőrség gondoskodott arról, hogy a szegény asszonyt a főváros vegye pártfogásába. — Letartóztatott vasúti tolvajok. Többször írtunk már arról hogy a brassó—budapesti vasúti fővonalon az utóbbi időben vakmerő zsebtolvajlások történnek a vasúti kocsikban. Most — mint Nagyszebenből jelentik — az ottani határrendőrség kedden letartóztatott három gyanús embert, akik a tolvajlásokat elkövették. Kettő a letartóztatottak közül romániai származású és pedig: Georgescu Tatiase bukaresti C o n s ta n ti nes cu Ilie ploiesti foglalkozás nélküli egyének. Mindkettő hírneves zsebtolvaj. A határrendőrség emberei épp akkor fogták el őket, amidőn a nagy piacon, levő üzletek egyikében bevásároltak. A harmadikat Teszler Zoltánnak hívják, és nagyiklódi születésű. Teszler el akart utazni és a rendőrség éppen az indulás előtt, tartóztatta le az állomáson. A brassói, aradi, budapesti és romániai rendőrségektől nyert információk alapján megállapították, hogy Georgescu Tanase tizenegyszer és Teszler Zoltán hatszor volt büntetve zsebtolvajlásért és mind a három mint hírhedt vasúti zsebtolvaj ismeretes. — Tolvaj üzletvezető. Hirmann Ferenc ,fémárugyáros, akinek a Csányi utca 7—9. számú házban van gyára és raktára, feljelentést tett a rendőrségen, hogy hónapok óta dézsmálgatják raktárát. Körülbelül ötezer koronát érő öntött rézrudakat loptak el. A detektívek néhány napi figyelés után megállapították, hogy a tolvaj Brenner Henrik, a gyáros üzletvezetője. Brenner mindennap két-három rézrudat szállított anyósának, Schwarcz Vilmosnénak a Kazinczy-utca 52—54-ik száma alatt levő lakására és özvegy Rothauser Miksáné nyolcvannégy éves magánzónőnek a Nagymező-utca 10-ik számú házban lévő lakására, ahonnan Frey Lina hatvannyolc éves magánzónő adogatta el a lopott holmit Reich Arnold ócskavaskereskedőnek és Lándor Imre fémkereskedőnek. A rendőrség Brennert lopás miatt, a két kereskedőt pedig orgazdaság miatt letartóztatta. Az öreg asszony ellen folytatják a vizsgálatot. — A sármási földgáz halottja. Kolozsvárról jelentik, hogy a sármási ismeretes földgázkitörés egyetlen áldozata, Szűcs Gligorné iszonyú kunok között tegnap délelőtt meghalt. Szörnyű égési sebeket szenvedett, amelyekkel a felépülés minden reménye nélkül szállították a kórházba. A szerencsétlen Szűcsné állapota olyan reménytelen volt, hogy az orvosok bizonyosra vették halálát s összes funkciójuk arra szorítkozott, hogy nagy kínjait injekciókkal enyhítsék. Fájdalma sokszor olyan magasra fokozódott, hogy eszméletét gyakran elvesztette. Utolsó óráit apatikus nyugalomban töltötte. A fájdalom iránti feltűnő érzéketlenségéről következtették, hogy a szerencsétlen asszony percei meg vannak számlálva. Reggel beállított a kórházba egy rendőrtisztviselő azzal a szándékkal, hogy Kenesnét kihallgassa. Mikor az apáca a beteg ágyához lépett, hogy megnézze, kihallgatható állapotban van-e, már csak hideg, mozdulatlan holttestet talált. — Követte férjét a száműzetésbe. Pétervárról jelentik: Postnikov volt tüzérszázados, akit hazaárulás miatt nyolc évi szibériai számkivetésre ítéltek, a minap a katonai fogházban megesküdött menyasszonyával, a nemrég meggyilkolt Buturlin testőrkapitány özvegyének nővérével. A fiatalasszony elkíséri Potnikovot a számkivetésben » — Rendőrségi hírek. Ma reggel az Andrássy-út és Eötvös utca sarkán Lehoczki András fuvaroskocsis elgázolta Horváth Imre napszámost, aki kerékpárjáva a kocsi elé szaladt. Horváthot súlyos sérülésével a Rókus-kórházba vitték. — A Gubacsiutón a 321-es számú városi villamoskocsi elgázolta Herbst György negyvenhat éves napszámost. A mentők bevitték az István-kórházba. — Baleset. Pál Ágnes cselédlány a Fehérvári út 42-ik számú ház harmadik emeletén az ablakot tisztította. Munkája közben megcsúszott, lezuhant, de szerencséjére az első emelet erkélyében fennakadt ruhájával. A Rókus-kórházban ápolják. — A ludanesi—vác—gödöllői helyiérdekű villamosvasút menetrendinek módosítása. A budapest— vác—gödöllői helyiérdekű villamosvasúton érvényben lévő ideiglenes téli menetrend folyó évi november 15-től kezdve, részben módosítást szenved. E módosítás főleg abból áll, hogy a Gödöllőről jelenleg reggel 5 óra 4 perckor Rákospalota-Újpestre induló 8101. számú közvetlen motorosvonat nagyobbszámú utasok elszállíthatása céljából, mint 8131. számú vegyesvonat közlekedik és Gödöllőről reggel 4 óra 28 perckor indul. Rákospalota-Újpestre tiedig reggel 5 óra 43 perckor fog érkezni. Ennek folytán a reggel és délelőtt folyamán közlekedő többi vonatok közül kevesek szintén csekélyebb módosítást szenvednek, a délutáni menetrend ellenben változatlan marad. Bővebb tájékozást a kifüggesztett menetrendhirdetmény nyújt. _ _ Érdekes tiltás! Haskó Mór női- és bakfiskalanspecialista IV., Váci utca 25., félemelet, csekély nanidisért kölcsön ad plöröz, vagy struccal diszitett női alkalmi kalanokat vidékre is. — Vervouder megszünteti a pattanásokat. Mindenütt kapható. Főraktár: II., Margit-körút 5/B. PESTI MOZI. A kifalazott borbély. Most, az általános hurcolkodások s a félig kész házak idejében esett meg ez a történet. A háziúrnak már majdnem készen volt a háza s csupán a bizottságot várta, amely a lakhatási engedélyt megadja. De még mielőtt a hivatalos bizottság kiment volna, megjelent nála egy hatósági személy és megnézte a házát. Nézte, nézte s egyszerre szigorúan rámutatott egy ajtóra: — Mi ez? — Egy lakás — felelte nyugodtan a háziúr. A lakás éppen a kapu fölött volt. Egy szoba, meg a hozzátartozók. A kapu fölött, meg az első emelet között lapult meg ez a lakás, amelynek tulajdonképpen nem kellett volna megszületnie. De a háziúr azt gondolta magában: — Én kihasználom ezt a telket, ha már olyan drágán vettem. Muszáj az én kapumnak magasnak lenni? Hát nem muszáj. Épitem alacsonyabbra s akkor a kapu teteje, meg az első emelet közé még befér egy egyszobás lakás. Igen ám, de az a hatósági személy rögtön észrevette, hogy ez — törvénytelen lakás. — Istenem! — kiáltott föl — hiszen ez sokkal alacsonyabb, mint amilyet a szabályzat megenged. Ezt nem nézheti el a bizottság és ön nem is fogja megkapni a lakhatási engedélyt. A háziúr elsápadt. A lakás már ki volt adva egy becsületes borbélymesternek, de ez a legkisebb baj. Mit csinál, ha nem kap lakhatási engedélyt? Akkor az a harmincnyolc család, amelynek másnap már be kellett költözködnie, mehet szállodába — az ő költségén. — Mi lesz itt? Mi lesz itt? — járt föl és alá kétségbeesve. — Holnap jön a bizottság és itt van ez a lakás... De bajban támadnak a legjobb ötletek s néhány perc múlva kiadta a parancsot a házban dolgozó kőműveseknek: — Befalazni az ajtót! A falak még testetlenek voltak, oda raktak az ajtóba egy sor téglát s fél óra múlva ha valaki elment mellette, nem is sejthette, hogy a festetlen, összevissza vakolt fal mögött lakás van, még pedig szoba, konyha, sőt fürdőszoba is... Másnap reggel megjelent a bizottság s úgy elment a befalazott ajtó melett, hogy az urak még csak oda se néztek. A háziúr boldog volt, most elygott, kedvességeket, bókokat mondott az uraknak, de egyszerre, éppen egy bók közben halálos sápadtság borította el az arcát. — Rosszul van? — kérdezte tőle ijedten a mérnök. — Egy kicsit —dadogta —, iszom egy kis ,vi-szet... csak nézzenek addig az urak... A szerencsétlen látta, hogy — megjelent a becsületes borbélymester s mint valami őrült, úgy kering befalazott lakása előtt. — Hol van a lakásom? — kiabálta a háziúr felé, aki reszketve, verejtékező arccal suttogta: — Hallgasson... hallgasson ... maga boldogtalan. — Miért hallgassak? Hol van a lakásom? Itt volt, hát hová tették?... — Vezesse ki ezt az embert — parancsolta a háziúr az elősiető házmesternek — úgy látszik kótyagos a szerencsétlen... Néhány perc múlva elment a bizottság is. Mindennel meg volt elégedve, a lakhatási engedélyt megadta s a háziúr nyugodalmas mosolylyal parancsolta a kőműveseknek: — Döntsék le a falat az elől az ajtó elől. Fél óra múlva nyitva állott a lakás, a körülményekhez képest egész tisztán s már jöhetett a lakó. Éppen jelentette is a házmester: — Bezártam azt az embert egy üres lakásba,de borzasztóan ordit. Mit csináljak vele? Eressze ki. A borbélymester szinte őrjöngve rohant a háziúr felé, de amikor meglátta a lakása ajtaját, megállt s a fejéhez kapott. — Hiszen itt a lakásom... — Igen — mondotta a háziúr. — Úgy látszik, csakugyan eszelős maga, hogy nem látta ezt az ajtót. Vigyázzon, mert már éppen a Lipótmezőre akartam vitetni... S azzal olyan fensőbbséges nyugalommal, mint egy király, otthagyta a borbélymestert... (He-) SZÍNHÁZ,JMŰVÉSZET. (*■) Kamarazene. Csütörtökön szépszámú közönség gyűlt egybe a Se vck-négyes kamaraestjén a Royal-teremben. Lhotsky, Prochazka, Moravec és Zelenka urak, a második cseh vonóstársaság tudvalevőleg mesterük, a világhírű Sevcik professzor nevével tisztelték meg együttesüket. Tavaly járt nálunk első ízben ez az egyesülés és akkor megállapítottuk róluk, hogy kitűnő kvalitású művészemberek, akik egygyé forrottak összetanultságban, stílusban, muzsikális érzésben. Ma Dvorzsák, Beethowen és Grieg egy-egy négyesét hozták műsorukra. A Dvorzsák élénk rithmusai és Grieg sajátos harmóniái között a magas számú Beethowen-opus (F-dúr op. 135) szövevényes gondolatmenete a magasrendűség kontraszthatását keltette, bár ezt a művet kissé túlságos objektívséggel játszották, helyenkint talán ridegen is. A testület ma is igen nagy és megérdemelt méltánylás részese volt. (*) Kispesten nem lesz színház. Micsei P. György színigazgató Kispesten állandó színházat akart létesíteni. Társulatot szervezett és az előadásokat már meg is kezdte. Ámde Micsei megfeledkezett arról, hogy Kispest nem tartozik Budapesthez és színházi tekintetben olyan elbírálás alá esik, mint a többi vidéki városok. Ezekben egész estét betöltő rendes színdarabok előadására csak olyan igazgatónak van joga, aki a Színészegyesület útján a kultuszimnisztériumtól erre koncessziót nyert. A fővárosban ilyen koncesszióra nincs szükség. Micsei azonban Kispestre sem szerezte meg ezt a koncessziót s ezért csak kabaré-előadások tartására kapott engedélyt, annál is inkább, mert Kispestet minden évben felkeresi egy rendes színigazgatói engedélylyel bíró színtársulat is. Minthogy a kabaré-előadások elegendő publikumot nem vonzanak, a kispesti színház megszűnik. (*) A megtámadott Schönherrt Münchenből táviratozzák. A bajor ultramontán lapok most állandóan támadják Schönherrt, a Budapesten is bemutatott „Hit és haza“ című darabja miatt. Azzal vádolják az írót, hogy drámája témáját Artur Müller „Erős vár a mi urunk“ című színművéből lopta. Az egyik lap amellett érvel, hogy ilyen embert nem szabadna a Nobel-díjra ajánlani