Pesti Napló, 1912. február (63. évfolyam, 27–51. szám)
1912-02-01 / 27. szám
13 Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ 1912 február 1. 27. szám. megbízatásának a békekisérletek dolgában eleget tegyen, így csak az az orvos viselkedik, aki tudja, hogy a gyógyszerei haszontalanok és a beteg menthetetlen. Az intelmek és a választás ezekre az orvosságokra ráillik ama jeles professzor véleménye: e súlyos kórság ellen két gyógyszert ismerünk s azok nem használnak semmit. Az intelmeknek tényleg meg volt már az a hatása, hogy a pártonkívüliek kimondták a harcot, amivel az izolálás terve eleve dugába dőlt. Ami pedig aválasztások rémképét illeti, ez az orvosság csakugyan rosszabb a betegségnél. Eltekintve attól, hogy aki ettől a fenyegetéstől eddig megijedt, az a kormánypárt volt, mi hasznát veheti annak éppen Khuen, akinek egyedüli alapvető érve, amivel az ellenzéket engedékenységre rábeszélni tudja, a katonai reform sürgős volta ? Micsoda sürgősség az, ami egy hat hónapig tartó bizonytalan kísérletet kibír? És ne feledjük, hogy a választás után az obstrukció ott kezdődhetik, ahol tavaly júniusban elindult. De még távolabb. Mert a megalakulás és a felirati vita tudvalevőleg a legétvágygerjesztőbb obstrukciós csemegék. Hát ilyen fegyverzettel indították útnak Bécsből gróf Khuent. Amit hozna, arra senki se vár, amit várnak, azt nem hozhatja. Amivel fenyegetne, attól senki se ijed meg, amitől megijednének, az őt és pártját fenyegeti legközelebbről. Csoda-e, hogy ily felszereléssel nem nagy kedvet mutat nekivágni a reménytelen ■útnak? Pedig meg kell tennie s oda fog rajta jutni, ahova elődei mind a sorban. A pártkasszát azonban csak gyűjtsék: ki tudja, kinek gyűjtik. Arbores serit agricola. . . Ők maguk a kocsi tetején táncoltak és ott dörömbözték ki a muzsika pianói közben a babát és az ajtót, amely kinyitandó antál inkább, mert nem lehet és mert meglátják a szomszédok. A rendőrségnek ilyenkor egyéb dolga se volt ,mint szemet hunyni, mivelhogy maga a főispán, ámbár öreg ember volt, alapjában véve szintén gróf volt és a közigazgatást ezen állapotnak megfelelően kezelte. Mindezen nevezetes helyzet-ismertetés után végre jelenteni kell, hogy „illetékes körökben“ szenzációt keltett az új kezdő színésznőnek a megjelenése, aki mindjárt az első napon hozzálátott, hogy amint mondani szokás, leromboljaaz összes hagyományokat. Legelőször is azon kezdte, hogy Ponty I Birinek hívták és előre elküldte a helybeli lap részére a dokumentumokkat, melyek szerint " színiiskolába sohasem járt, úr, nemes famíliából származik, otthon tanult énekelni, Pesten titokban híres mestertől, nyilvánosság előtt csak egyszer szerepelt, az is turistabál volt, de ámbár gyönyörű, szép fiatal leány, mégis többet ült a helyén, az anyja mellett, mint amennyit táncolt mert ragyogó leány volt ,de nem volt parti. Bili másnap azt mondta: — Én a Dunának megyek ,vagy színésznőnek megyek. Addig mondta, amig az énektanár is rábe■ élte az anyját (már ötszáz forinttal lógtak az ektanárnál) és az anyja elhozta. _ II. _ Józsikám — környékezték a gróf fiukendánst. — Hisz képtelenség. Hogyan köszin lapunkra egy ilyen név _ Pontyak intendáns vagyok — felelt Józsi — az igazgató szerződtette. Nevet nem adhatok neki. Az ügy az igazgató rizikójára megy és ő azt mondja, hogy ha Ponty Biri megbukik, rögtön visszatérhet és folytathatja Pesten a bálozást Ponty Biri, de az igazgató azt is mondja, hogy nem fog megbukni Ponty Biri. — De kérlek, Józsikám, lehetetlen, a róka Goliath nevünkben ma délben tiszteletet akarja tenni náluk, hogy szokás szerint ismerkedő vacsorára hívja. Be se mehetett a róka Goliáth. A leány anyja a tornácra jött ki és azt mondta a rókának: „Én Pontyné vagyok! Mi nem fogadunk egyelőre látogatókat“. -- Igen, igen. Hallottam valamit róla, hogy a leány komolyan veszi a pályát és hogy csak úgy ismerkedik megfelelő alkalmakkor és csak a maga társadalmi körébe tartozókkal, mintha nem is volna színésznő. A lánynak, úgy látszik, valami forradalmi programmja van. Szervusztok fiuk, csak maradjatok most még a régiek mellett, magamnak se tetszik a dolog, de majd kiböjtöljük. A fiúk hát abszolúte elmaradtak az első fellépés estéjéről. Ezúttal azonban csúfos kudarcot vallottak. Biri, az ő forradalmi programjával, új világot teremtett a színházban. A színészek, akiknek eddig se tetszett, hogy a gróffiuk kedvencei uralkodnak a színpadon, a fiatal leányt szeretettel fogadták, egyik is, másik is tanította, gyámolította, az öregebb nők, akik már elmulatták a maguk szezonját, öltöztették, festették, hatásos trükkökre begyakorolták, a városban meg hire ment, hogy az új színésznő kidobta a grófokat ,persze hozzátoldták, hogy Pesten már egy fiatal főherceget is kidobott és a mágnásragacs főszerkesztővel ellenséges polgári ellenzéki lapban némiképpen a honi ipar fejlesztésérőlszólóvezércikk jelent meg „A polgári erény“ címmel, de a sorok közt olvasható volt, hogy tulajdonképpen az új színésznő kedvéért íródott. A főtéren egy új virágosbolt nyílott és ott vidéki jogászok jelentek meg, akik összeraíkosgatott forintokból kompániában csináltattak bokrétákat, koszorúkat a Ponty Biri első fellépésére a grófok boszantására, akik eddig sohase törődtek azzal, hogy a színésznőknek virág kell, hanem úgy tapasztalták, hogy inkább pezsgő kell és hitelbe ruha kell és készpénz kell. Eddig ismeretlen emberek kerültek elő a homályból. Akik Pestről ideszakadtak és nem tudtak volt belehelyezkedni a zárkózott társaságokba, most revánsra szövetkeztek, ügyvédek, ágensek, kereskedők a Ponty Biri pártjára állottak. Egy élet- és balesetbiztosítási ember, mint az új színésznő apjának régi barátja jelentkezett, három páholyt foglalt le és Pestről hozatott a páholyokba szakmabeli urakat, akik frakkosan, fehérkertyűsen jelentek meg, hogyha netán az arisztokrácia tüntetve elmaradna, ne legyen hiány frakkban. * Mit mondjak még. A „polgári erény“ zajos diadalt aratott. A színházban arra számítottak, hogy az első fellépésnél a grófok ellen tüntetni lesz szükséges és bevonult az egész város. A tanárok mind a három kollégium ifjúságának színházi engedélyt adtak, ami eddig operetteknél lehetetlen volt. A református kollégium poétája, a benlakó filozopter, verset írt Ponty Birihez és a verset rózsaszínű papirosra ötszáz példányban kinyomatva, a karzatokról dobálták le .A nézőtér hihetetlenül zsúfolva volt. A mágnások majd megfulladtak a meleg miatt. Az öt régi kedvenc primadonnájuk egy második eme,leti páholyban szorongott, ahová még hatan telepedtek be. Zúgott, viharzott a taps az új színésznől, minden jelenésére és negyedóráig a tar-] Rémuralom Horvátországban. Budapest, január 31. A horvát tartománygyűlést Duvaj bán hatalomrajutásának harmadik napján feloszlatta. A pártokkal nem tárgyalt, arra nézve pedig még csak kísérletet sem tett, hogy többséget szerezzen magának, amelylyel Horvátországot alkotmányosan igazgassa. Duvaj két kézzel kapott az alkalom után, melyet a horvát ellenzéki sajtó a támadásokban felkínált neki. Duvaj az ellenzéki sajtó támadásait hivatalos pártnyilatkozatoknak vette s még mielőtt a pártvezérek kijelenthették volna, hogy a pártsajtó nem cserélhető fel magával a párttal, sietve feloszlatta a tartománygyűlést, melyet alig pár héttel ezelőtt választott Horvátország. Ebből a tényből megállapítható, hogy Duvaj úrnak nem az alkotmányos kormányzás a célja. Hogy ez a megállapítás fedi az igazságot, azt azok a felháborító hírek bizonyítják, melyek a tartománygyűlés feloszlatása óta érkeznek Zágrábból. Kettyüs kézzel idáig se dolgozott a horvát közigazgatás és igazságszolgáltatás. De a tartománygyűlés feloszlatása óta szinte megszűnt a személyi biztonság és megszűnt az a kevés sajtószabadság, melyet a horvát törvények biztosítanak a sajtónak. Az embereket, a kellemetlen politikusokat és befolyásos személyiségeket a legfelháboritóbb megokolással törvény elé idézik és letartóztatják. Az ellenzéki sajtót a legbrutálisabb konfiskálásokkal megfélemlítik s megjelenésükben megakasztják. És Cuvaj úr, amikor a jog- és törvénytiprás megszégyenítő hívei bejárják a világot, azzal magyarázza ezt az abszolutisztikus kormányzást, hogy a sajtó és az emberek szigorú megrendszabályozása azért szükséges, mert az állampolgárok visszaélnek a szabadsággal. Duvaj úr tehát sokalja még azt a szabadságot is, melyet Horvátországban élveznek a polgárok és feloszlatja a tartománygyűlést, hogy ne legyen fórum, ahol felelősségre vonhassák ama cselekedetek miatt, amelyek szégyenét képezik nemcsak a horvát alkotmánynak, de Horvátország históriájának is. E rémuralommal szemben hang se hallik Horvátországban. Az emberek megfélemlítve, a sajtó gúzsba kötve , ki adjon hát hangot a tömérdek szenvedésnek, mely a horvát nép lelkét fojtogatja. A horvát nép csak messze Horvátországtól, az osztrák törvények oltalma alatt merészkedik érzelmeinek kifejezést adni. A mai tüntetések, melyeket a Bécsben élő horvátok rendeztek, némileg ráterelte a monarkia népeinek figyelmét a horvátokra s ha a tüntetők nem is érték el azt a céljukat, hogy a bécsi magyar ház előtt kifejezzék azon való felháborodásukat, hogy a horvát tartománygyűlést feloszlatták, Magyarország megértheti a tüntetők szándékából, hogy kit okolnak a horvátok azért a politikáért, mely a Dráván túl meghonosodott az utolsó esztendők alatt. A magyar ház előtt tervbe vett tüntetés Magyarországnak akarja értésére adni, hogy a horvát politikáért elsősorban a magyar miniszterelnök felelős, akinek előterjesztésére a korona a horvát bánt kinevezi s akinek hozzájárulásával a tartománygyűléseket minden untalan feloszlatják. És a gyűlölet, mely e politika folytán a horvátok szívében tombol, elsősorban Magyarország ellen fordul és Magyarországot teszi felelőssé a világ előtt ama durva sérelmekért, melyeket Horvátországban ejtettek a közszabadságokon. E gyűlölet szitásával kezdte meg működését Duvas úr. Gyűlöletet vetett és a sajtó útján közzétett politikai programjában mégis azt hirdeti magáról ájtatos szemforgatással, hogy politikájának tengelye a béke helyreállítása és megerősítése lesz a két testvérország között. De hát szabad-e komolyan venni ilyen nyilatkozatot annak szájából, aki politikájával felbőszíti ellenünk Horvátországot? Hogyan képzeli Duvaj úr a